Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

1971. július 17. KELET-M AG Y ARORSZAG 9. tMA JEGYZETEK Nem könnyű/ de megéri A minap megjelent mi­niszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megterem­teni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél ma­gasabban, akár háromezer forintban is megállapíthat­ják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a nép­gazdaság. A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnök­re és technikusra lesz szüksé­günk, mint mondjuk, i960- ban volt. A perspektíva te­hát bíztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen még sok gyárban hallatszott a panasz: a végzett mérnökök meglehetősen rideg mostoha fogadtatásban részesülnek. A vezető mérnökök nem ta­láltak alkalmat arra, hogy szóba álljanak a fiatalok­kal. Az új mérnököknek gyakran csupán csak elkép­zeléseik voltak a gyár fölépí­téséről és sokan még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre kerültek, ahol éppen dolgoznak. Több fiatal mérnök is panaszko­dott, hogy nem engedték to­vábbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és ke­resték a mulasztások okait, a vezető mérnökök és más szakemberek rendszerint a termelés' nehézségeire, az ebből adódó túlterheltségük­A mellette dolgozó ember Az élet kényszeríti a vál­lalatokat, hogy olyan kor­szerű termelöberendezéseket keressenek és találjanak, amely az egyre jobban hi­ányzó munkáskezet pótolja. A leggyakoribb érv, amivel a műszaki fejlesztést „aládúcol­ják” hogy kevés a munkás­kéz. Azzal sem lehet vitat­kozni, hogy egy-egy gyá­runk szinte csak pénzügyi lasszóval — azaz a fizetési ráigérgetések módszerével — képes feladatának végre­hajtásához megfelelő szak­embereket szervezni. De be­széljünk legalább ilyen őszin­tén a modernizálásra ösztön­ző másik tényezőről is: nem árt tudomásul venni, hogy jelenleg — átlagbér ide, pénzügyi megkötöttségek oda — a jó szakembereket, vagy a keresett szakmák képvise­lőit, nem kis mértékben ép­pen a kiemelt bérrel lehet tartósan a gyárakhoz kötni. A kiemelkedő szaktudást, a szorgalmat, a tapasztalatot, a megbízhatóságot, a vállala­toknak jól és egyre jobban meg kell fizetniük. Vagyis a végzett munka arányában kerüljön a borítékba a pénz is!... Úgyhogy ma már any­G. Riklin: Nagyon modern éves korukban tartanak igényt. Vagyis nem közvet­lenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb a ku­tatások területén néhány évet. Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elég ru­galmas ahhoz, hogy a gya­korlat követelményeit jól meg tudja érteni. Ehhez ha­sonló képzést igyekeznek meghonosítani a Szegedi Bio­lógiai Kutató Központban is. Természetesen egy kis or szág, mint amilyen mi is va­gyunk, nem képes anyagiak­ban gyorsan megteremteni ennek a képzésnek kizáróla­gos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón. Legkevésbé a tudást. Persze, a tudás megszerzésé­hez nem mindig bizonyul elégnek a szándék és az aka­rat, vagy egyes idősebb szak­emberek segítőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbképzés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdáját. Egy elfogadott újítás, egy műszaki fejlesztési téma ki­dolgozása, idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudomá­nyos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóirat­ba részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető munka a fiatal diplomások számára, de megéri. Csak ezen az úton járva váffiat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a mun­ka. S. A. tempót és nem tűri meg büntetlenül, hogy attól el­térjenek. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a korszerű termelőberendezések mun­kába fogása nem egyszerűen csak a gazdaságosabb ter­melést teszi lehetővé nem csupán a hiányzó munkáske­zek pótlását a szolgál, hanem nagyon sokat változtat az emberek eddigi élet-, és munkakörülményein, gon­dolkodásának, magatartásá­nak kultúráján is. Azért fontos átgondolni mindezt, mert iparunk egyre több új gépet, vásárol, a vál­lalatok vezetőt azonban en­nek csak a műszaki-gazdasá­gi oldaláról beszélnek álta­lában és a forintot számol­va mérlegelnek. Nem kel! hangsúlyozni mennyire fon­tos a korszerűségnek ez a következménye. De másról is szó van. A mellette dol­gozó emberről. azokról is. akik alkalmazkodásától és al­kalmasságától, közérzetétől és lelkesedésétől függ leg­többször a drága gépek sor­sa. gazdasági hozama, mű­szaki képessége. B. J. Ahol már vonat sem jár Botpalád — az ország — Szia, drága Margóm. — Már két hete, hogy nem vagyok az. A Margók kimentek a divatból. — Hát akkor most ki vagy? — Margaréta. — Szia, Margaréta. — A „szia” sincs már di­vatban. „Pá”-t mondanak helyette. — Pá, Margaréta! — Pá! És téged most hogy hívnak? — Mint mindig. Irénnek. — Az utóbbi időben már nem viselnek ilyen neve­ket. Én Irénének foglak hív­ni. — Rendben. Mi újság? — Gratulálhatsz, Irene, férjhez mentem. — Már megint?!!! — A csodálkozás most nem divat. Férjhez mentem — és punktum. Már harmadik napja. — Bevált? '«i, — Nem nagyon. O — lHik? re hivatkoztak. A helyzet az utóbbi időkben észreve­hetően javult. A napi terme­lési gondok mellett mind több azoknak az idős és ta­pasztalt mérnököknek a szá­ma, akik szeretettel és hoz­záértéssel foglalkoznak a fiatalokkal. Közülük mind többen vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára tenni a holnapi si­kereket. A bevezetőben említett miniszteri rendelet formailag „eltörölte” a kötelező gyári „tanoncidőt”. Természetesen a fiataloknak is be kell lát­niuk, hogy a diploma, az el­méleti tudás és az ambíció bár méltánylandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset ér­nek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak akkor ás úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt melyet az elődeik már meg­jártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. He­lyenként kialakult egy olyan nézet, hogy a pályán csak az tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése után rögtön a gyakorlatba áll, és annak a megismerésével te­szi magát képessé az új gya­korlat, az új technológia ki­dolgozására. Ez a nézet él­vezethez odáig, hogy a szak­ember esetleg kitűnően meg­ismeri az (elavult) technoló­giát, de nem tanulja meg az új kialakításának módsze­rét. Ma már a fejlett orszá­gokban a nagyvállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 nyival többe kerül a jó mun­kaerő, hogy igenis érdemes mérlegelni — az őt helyette­sítő drága gép vásárlását, és beszüntetni a munkáso­kért való állandó szaladgá­lást. Viszont azzal is számol­ni kell, hogy az uj íéchniká — ha nem is mindig többet, de — mást vár el az őt irá­nyító munkástól. Kialakult, vagy kialakulóban van a gyá­rakban olyan szakmunkás- réteg, akiken az automata­gépek, a nagytudású beren­dezések kihasználása, telje­sítőképessége múlik! Sok-sok tapasztalat igazol­ja, hogy a korszerű berende­zések: a munkafegyelem nö­velésének legjobb eszközei. A technika diktálta munka- fegyelembe, az óramű pon­tossággal egymáshoz kap­csolódó gépekbe, a másod­percre mozduló automata to­vábbító szalagba — nem le­het már „beleprogramozni'’ a lottózást, a kedvenc csapat témájának megvitatását, a sértődöttséget a művezetővel, az otthoni „összekoccanás” miatti rossz hangulatot. A technika önmaga a legjobb fegyelmező erő. Előírja a — Rosszabb. Borotválko­zik. Pedig most a szakáll a divat. Ráadásul még haja is van. — És az baj? — Na hallod! Az utóbbi időben még a költők is ko­pasz fejet hordanak. — És a nőknél milyen fri­zura a divat? — Semmilyen frizura! Csak gubanc. — Müven érdekes! — De igen óvatosan kell kezelni: csak semmi mosás, fésülés. Megmosod a fejed és rögtön kimész a divatból, s úgy nézel ki, mint egy kispolgár-. — És milyen színű a haj? ja» ~ Még másfél hétig vö­rös. Aztán, úgy hírlik, rá­térnek a narancsra. Száz- százalékos modern dolgok! — És a szem? — Hogyhogy a szem? — Milyen a színe? — Színtelen. A szemed kö­ré sok különböző színt kensz föl, hogy a színe egyáltalán ne is látszódjék. — Oh... — Köhögsz, Irene? — Igen, egy kicsit. — Az effajta köhögés most nem megy. Köhögj hango­sabban, érthetőbben, hogy modern legyen. Menj or­voshoz ! — Voltam. — A legdivatosabb orvos­hoz kell járni. A legdivato­összekapaszkodó fák kis csoportja tarkítja itt-ott a sok sima zöldet. Lapos a föld, messzire ellátni. Ez a szatmári síkság. Errefelé már vonat sem jár. Autóbusz hozza az utast Botpaládra, Kispaládra. Mosolyogva mondják a botpaládiak: itt van az ország széle. Milyen azoknak ez a vi­dék, akik itt vannak otthon? A Túr, meg a belvizek sok­szor lepték már meg az em­bereket. Megedződtek a ter­mészettel folytatott harcba. Minden talpalatnyi helyet visszaköveteltek a víztől. Még most is emlékeznek, hogy 67-ben hogy szedték ki a fákat, gallyakat a lankás területekről. A férfiak nyesték, az asszonyok hord­ták. A tsz éveken át mérleg­hiányos volt. Nem volt ritka­ság, hogy egy-egy családnak 5—7000 forint jövedelme volt egész évben. Mire elég az? És most? A Botpaiad— Kispalád Közös Községi Ta­nács elnöke a híres filozófiai tételre hivatkozik. Vissza a városból — Olyan növénytermesz­tésünk, állattenyésztésünk van, amire minden ember büszke. A növénytermesztési átlagok — ahogy számoljuk — a legmagasabbak lesznek a fehérgyarmati járásban. Jó az emberek közérzete. A fiataloké főleg, akik nagyon sokat számítanak. 20—25 fiaitalt csábítottunk vissza a városokból. Zömmel szak­munkások. Haza tudtuk hoz­ni őket. És itt is maradnak. Próbáljuk kiszámolni az 50 fős építőbrigád tagjainak fizetését. 2700-tól felfele ala­kulnak a számok. Gyurkó András traktorosnak 3700 fo­rintnál áll meg a ..mérleg nyelve”. Van tekintélye a fiatalok előtt. Szorgalmasnak tartják. Ö a KlSZ-titkár a községben. Egyike azoknak akik meg­érezték, hogy tartalmasabb életre vágyik a botpalád! if­júság. És a többiek. Radács József a gépműhely dolgozó­ja — azt mondják a legjobb kombájnos. Szilágyi Sándor kovács a tsz-ben. Papp Ilona a kultúrfelelős még nem dolgozik. Háztartásbeli — így mutatják be. És Papp Irma, akit a legkönnyebb megta­lálni, hiszen egj'edüli a KISZ-vezetőségben, aki iro- , dóban dolgozik. A tanácson Jó helyen, közel a „tűzhöz”. Minden problémát elmond­hat a legilletékesebbeknek, a község vezetőinek. Bár leg­többször nincs szükség rá. A tanácselnök majdnem olyan gyakori látogatója a iata- lok rendezvényeinek, mint maguk a fiatalok. Nem cso­da, három fia van, kettő a tizenéves korban. — Magam is meglepőd­tem, hogv mire képesek. Ilyen még nem volt Botpa­ládon. Ki mit tud vetélke­sabbhoz. És megkérni, hogy csakis a legmodernebb gyógyszereket írja fel. De nem ám holmi izzasztószere­ket. Ne felejtsd, izzadni most nem divat. Ha érdekes akarsz lenni, hódolj a divat­nak. Oh, Irene, ' hogy elfe­csegtem veled az időt! S ne­kem még be kell ugranom egy öregasszonyhoz, egy régi apróságot akarok tőle ven­ni. Nem nekem kell. hanem a férjemnek. Elárulok egy tit­kot: ez a balga öreglány egy ősrégi ikont akar eladni. — A férjed hívő? — Ne röhögtess már, légy szives. Ö ugyanolyan hívó. mint én meg te. De most olyan elegáns az, ha az em­ber ikont vesz. Ne felejtsd, hogy most Borbáláék véria- núsága fut. Ha ikont veszel, légy résen: Borbála helyett olyan szentet is rád sózhat­nak, aki már rég kiment a divatból. Pá, drágám! Oroszból fordította: Saiga Attila dók, barkochba, ismerd meg Magyarországot, előadások, politikai vitakör. Kállai Éva nevét vette fel az ifjúsági klub. Most a névadó clete után kutatnak. mindenki tudja meg, ki volt. Hogy is kezdődött a klub­élet? Biztosíték a titkár szava — Úgy, hogy az egyik is­kolateremben esténként ösz- szejöttünk — meséli Papp Irma. — Aztán amikor az új tanácsház felépült, a lé­git megkaptuk. 30 ezer fo­rinttal. Két kisebb termet egy közfal választott el. Ki­vettük. A nagy helyiség elég. Idén újabb 30 ezer forint jutalmat kaptunk, ismét a KISZ-től. Berendezkedtünk. Tévé, rádió, magnó, leme­zek, társasjátékok. Szóval otthonunk van. Azt sem felejti ki, hogy két éve a tanácselnök bezá­ratta a klubot. A duhajko- dók italbolttá akarták vál­toztatni. Magukkal ragadták a többieket is. Esténként italozás volt a klubban. Be­zárták. Csak a KISZ-titkár szava volt a biztosíték arra, hogy nem fordul többet elő. S az adott szó lett a vonzerő — 30—35 fiatal az állandó klubtag. A faluban sincs sokkal több. Kispaládról is átjárnak addig, amíg a saját klubjuk elkészül. A funda­mentum már kész. Segítik egymást társadalmi munká­val. — Az autóbusz Kispaládon alszik. Nem volt fordulóhe­lye. Társadalmi munkával készítettük el. Csak úgv, mint itt egy utat a falu vé­gén. Két vasárnap volt tal­pon minden fiatal. Gépek­kel, ásóval kapával, két kézzel hordtuk a követ. A sportpályánkat is meg lehet nézni. Két sor nyárfa sze­gélyezi. Mi ültettük. Kint az út mellett egy kis nyáríali- getet telepítettünk. A klub! elé keltene meg egy sgep kis viragoskerf. Nyírbátor ugyan még nem érte el városi rangját, je­lentős műemlékei, a telepü­lés Szerkezete és egyre erő­södő iparosodása azonban máris különleges jelentősé­get és szerepet biztosít szá­mára. A NYÍRTERV főmérnöké­től most azt hallottuk, hogy már korábban is számos, olyan létesítményt tervezett áz iroda, amelynek Nyíl bá­tor szempontjából is nagy a jelentősége. Ezek között sze­repel a község sziluettjére is jelentős befolyást gyakoroló új épületek, a növényolajipa­ri vállalat épületei, az ext­raháló üzem és a 800 vagonos siló tervei. Az úgynevezett Bóni gyár­telep épületein kívül számos emeletes bérlakás, kisebb- nagyobb ipari, kulturális lé­tesítmény tervei készültek a tervező irodában. Ki kel! emelnünk a Minorita kolos­torból készült átalakítási ter­veket, melyekből a jelenlegi Báthori István Múzeum léte­sült. Nyírbátor városiasodása szempontjából az eddig meg­épült jelentősebb épületek mellett is kiemelkedő lesz a jelenleg készített új tervek. Említést érdemel a város­képet formáló középületek közül a befejezéshez közele­dő gimnázium épülete, mely­nek terveit Csomós Janosné készítette. Az épület esztéti­kai és funkcionális sikerét igazolja, hogy a művelődési szakemberek más középisko­lát is javasolnak ennek ter­vei szerint megépíteni. Elkészült az új SZTK ren­delőintézet terv* i& Ez a széle Mindenünk van — mond­ták a fiatalok. És vajon ki­nek? Élnek-e a kulturált szórakozás lehetőségeivel? A moziban, amit a tavasz- szal alakítottak át széles­vásznúra háromszor heten­ként telt ház van. Különösen azóta, hogy a szélesítéssel sz új filmek is hamarabb idé jutnak. A könyvtárat még sok fiatal elkerüli. Bevallják, hogy ha az állandó olvasók többen lennének, el sem fér­nének a könyvtárban. Ki­csi. A könyvtáros szerint főleg a szépirodalmi és az ifjúsági regények a legkapó- sabbak. , Kocsma ~ kontra klub A 30 ezerből könyvszek­rényre is jutott. Azt tervezik, hogy leszvegy saját mini könyvtáruk. Akkor talán az újságoknak is lesz helyük, amit most hiányolnak a klubból. Tévedés lenne azt hinni, hogy elteltek az eredmények­kel. Álmodoznak, terveznek. Egy szép presszót szeretné­nek. Azt mondják, hogy Bot­paládon már az öreg pa­rasztbácsi is presszófeketét iszik. Az ÁFÉSZ és a tsz se­gítségével öt éven belül ta­lán lesz presszó is. Hisznek benne, el is fogják érni. Úgy­mint a vasárnapi buszji"a- tot. — Sokan látogatnak bete­get a fehérgyarmati kórház­ban. Az idősebbek a fürdő­be vágynak vasárnap. Sokat küzdöttünk az ellenzőkkel, amíg elértük, hogy vasárnrp is induljon el a busz Kispa­ládról és este vissza. — A kulturáltabb és mo­dernebb élet forradalma — mondja Papp Irma. — Amíg a fiatalok nem érezték a* anyagi biztonságot, semmi­hez sem tudtunk kezdeni. Valamelyik este meg megyek a kocsma előtt — üres. Be­nézek a klubba, tele van, npzik a tévét. Barakso Erzsébet modern kivitelű épület nem­csak esztétikai szempontból, de a városiasodás szempont­jából is jelentős lesz. Több ipari beruházás is a NYÍRTEKV elképzelése sze­rint valósul meg Nyírbátor­ban. Az Auróra Cipőgyár nyírbátori üzeme már erős ütemben épül. Megkezdődött a Csepel Motorkerékpár­gyár nyírbátori gyáregysége területén egy csarnok építé­se is. Ezt az építkezést to­vábbi csarnokok, irodák és szociális épületek bővítik-, majd. Érdemes megemlíteni, hogy a gyár csarnoka házilag gyártott vasszerkezetből épül. Még nincs teljesen készen, de a szerkezet iránt más be­ruházók is élénken érdek­lődnek és annak gyártását már is megrendelték. A ter­vező iroda tevékenysége tehát nem csupán egy adott feladatot oldott meg, de hoz­zájárult a megye .épületszer­kezeti bázisának bővítéséhez is. Külön figyelmet érdemel a növényolajgyár részére ké­szített olajfinomító épület új terve. A legkorszerűbb technológiához méltó, mo­dern „üvegpalota” bizonyára jelentősen hozzá fog járulni az amúgy is korszerű üzem szépüléséhez is. Szólni kell még arról a tanulmányról, amelyet a tervező iroda a Báthori István Múzeum bő­vítéséhez készített. A terv valóraváltása esetén a mú­zeum az eddigieknél is job­ban meg tud felelni a köve­telményeknek és az eddigi­eknél is inkább kulturális centrummá válhat. Nyírbátor — a tervezőasztalon Gimnázium, rendelőintézet, ipari létesítmények a városiasodé településen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom