Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

S. olda! KELET-MAGYARORSZÄC 1971. Jfflíu# £ im Magyar vezetők részvéttávirata L. L BREZSNYEV elvtársnak, az 3ZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, A. N, KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió miniszter­tanácsa elnökének, Moszkva Kedves elvtársak! A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokon- szenvvel kiséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világ­űrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó kozmonau­táinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űr­hajósok akik részesei voltak az első ember lakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldo­zatkészségét, alkotó tehetségét, emberi haladást szolgáló ku­tatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, vala­mint egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagy­szerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyá­szoló családok fájdalmában, KADAR JANOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnök« Mély megrendülés világszerte A moszkvai rádió és a te­levízió gyászzenét sugárzott azt követően, hogy a bemon­dók szerdán hajnalban beol­vasták a Szojuz—11 személy­zetének tragikus haláláról beszámoló TASZSZ-közlé- tnényt. A szovjet emberek mélységes gyászt éreznek a súlyos veszteség miatt. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál híre vi­lágszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ-közle- mény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvání­totta mély részvétét a szovjet kormánynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet tár­sadalomnak. Részvéttáv­iratban fejezte ki megdöb­benését Tito jugoszláv el­nök. Indira Gandhi indiai miniszterelnök. Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán minisz­terelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvání­totta VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Hous­tonban — ahol a múlt hé­ten zárult az igen eredmé­nyesnek tekintett szovjet— amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttmű­ködés kérdéseiről — ugyan­csak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Robert Gil- ruth. az ember lakta ameri­kai űrhajók repülési köz­pontjának igazgatója így nyilatkozott: „Mélységesen megrendített a hír. Márcsak azért sem számítottunk tra­gédiára. mivel a küldetés mindvégig a legkisebb ne­hézség nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a többi űrhajós, és mihdázök száthá- ra. akik oly keményen dol­goznak a program megvaló­sulásáért. Nagyon szomorú hír niihdanhyiünk számára.” Bemard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója. Nagy- Britannia egyik legtekinté­lyesebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrha­jósok családtagjait és hang­súlyozta. hogy a tragédia okát majd csak alapos és részletes vizsgálat derítheti fel. addig nem is érdemes feltételezésékbe bocsátkoz­ni. Hasotiló álláspontra he­lyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves bochumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is. aki hangsúlyozta: a szeren­csétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az. hogy az űrhajó sima leszállást biz­tosító berendezése kifogásta­lanul működött és vissza­hozta az összegyűjtött fel­becsülhetetlen értékű adato­kat. s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. Az MSZBT országos elnöksége táviratban fejezte ki részvé tét a Szaljut utasainak hősi halála alkalmából a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­ge elnökségének, és a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság elnökségének Moszkvába és a szovjet nagykövetségnek Budapesten. Bulgária valamennyi rá­dióadója szerdán ismételten közölte a tragikus hírt. A közlemények közötti szüne­tekben gyászzenét sugárzottá rádió. Az algériai rádió és a táv­irati iroda a három szovjét űrhajós tragikus haláláról be­számolva méltatta a világűr meghódításában szerzett kie­melkedő érdemeiket. Az Ansa olasz hírügynök­ség közölte moszkvai tudósí­tójának a tragikusan végződött kísérletről szóló közleményét. A finn rádió reggeli adásait legnagyobb részben a Szo­juz—11 személyzete emléké­nek szentelte. A rádiókom­mentátorok kiemelik a három szovjet űrhajós hőstettének óriási jelentőségét a világűr további meghódítása szem­pontjából. M. Royle, a cambridge-i egyetem rádióasztronómiai obszervatóriumának igazgató­ja együttérzését nyil­vánítva rámutatott, hogy áz űrkutatás rendkívül nehéz és mérhetetlen kocká­zattal járó munka. A szovjet űrhajósok még halálukkal is nagy szolgálatot tettek a tudo­mánynak, mert a tragédia kö­rülményeinek tanulmányozása segít majd abban, hogy meg­óvják más űrhajósok életét a jövendő űrrepülések idején — mondotta. A Szojuz—11 személyzeté­nek tragikus halála megren­dítette a franciákat. Tudósok, közéleti személyiségek, egy­szerű francia emberek kérik, tolmácsolják együttérzésüket az elhunyt űrhajósok hozzá- táftőzöinák, rokonainak, ba­rátainak. A halott űrhajósokat meg­pillantó kutatócsoport döbbe­netét érzik át a moszkvaiak, a szovjet emberek szerda reg­gel óta. Az Izvesztyija esti kiadá­sában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztyepan Scsipacsov, az ismert szov­jet—orosz költő versben állít emléket a három űrhajósnak. Borisz Konovalov, a lap űr­tudósítója hírt ad arról, hogy a Szojuz—11 leszálló beren­dezésében megtalálták a Szal- juton vezetett fedélzeti nap­lót, az űrhajósok készítette fényképfelvételeket és kísérle­teik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pilla­natig teljesítette kötelességét. A szovjet fővárosban bizo­nyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—11 katasztrófájának okát vagy okait mindenre ki­terjedő alapossággal fél nem tárták, nem indítanak űrhajót Bajkönurrói Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űrprog- ramban központi helvet el- 'oglaló orbital is állomások létrehozása tovább folytató­dik. BERLIN Szerdán hivatalos látoga­tásra Berlinbe érkezett Raul Roa kubai külügyminiszter. A magas rangú vendég, aki Otto Winzer külügyminiszter meghívására tesz látogatást' az NDK-ban, találkozik a kormány képviselőivel és eszmecserét folytat velük a két ország közötti szoros és sokoldalú együttműködés to­vábbi fejlesztéséről, valamint’ más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. BUDAPEST Szerdán Budapestre érke­zett Maxim Berghianu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság állami tervbizottságának el­nöke. hogy Párdi Imrével, az Országos Tervhivatal el­nökével a két ország gazda­sági együttműködésének időszerű kérdéseiről tárgyal­jon. JERUZSÁLEM Richard Helms, az Ame­rikai Központi Hírszerző Hi­vatal (a CIA) főnöke Jeru­zsálembe érkezett, ahol ta­lálkozott Golda Meir minisz­terelnökkel, Dajan hadügy­miniszterrel és Abba Eban külügyminiszterrel. Helms szerdán már el is utazott Iz­raelből. NEW YORK Egy Los Angeles-i doku­mentumfilmes kongresszusi vizsgálatot követel Robert Kennedy szenátor meggyil­kolásának ügyében. Azt ál­lítja, hogy nem Sirhan, ha­nem egy szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező személy volt a tettes. Theo­dore Charach sajtóértekez­letén kijelentette, a halótt- kémi szemle tanúsága sze­rint a szenátort nem i ölről, hanem hátulról is golyó ér­te, tehát két teljesen külön­böző irányból. A másik go­lyó — amely a jobb füle mögött érte Kennedyt — volt a szenátor halálának okozója. SAIGON A dél-vietnami hazafias erők szerdán folytatták tü­zérségi támadássorozatukat a Saigontól körülbelül 430 kilométernyire északkeletre fekvő Qui Nhonban elhelye­zett hatalmas lőszerraktár el­len. A harctérről érkezett jelentések szerint a raktárt jóformán teljesen megsem­misítették. A fontos létesít­ményben. amelyből a kör­nyék amerikai és dél-Vietna- mi csapatait ellátják, általá­ban 15 000 tonna különböző típusú lőszert tárolnak. A heves robbanások a rakéta­támadás után kilenc órával is. állandóan ismétlődtek, a raktártól egy kilométernyire fekvő körzetben a házak kö­rülbelül hatvan százaléka omlott össze, vagy sérült meg. Jegyzetek MALTA ÉS A NATO Hosszú ideig csak a lovag­rendjéről volt híres. Aztán Anglia földlipzi-tengeri repü- lőgép-anyaha jójának nevez­ték. A kis sziget most más hírnevet vívott ki magának: szembeszállt a NATO-val. Kiutasított egy marsallt, be­jelentette, hogy nem tartja kívánatosnak az amerikai 6. flotta látogatását. Meghökkentek a NÁTO-kö- rökben, elcsodálkoztak Ang­liában. A semlegességet akaró Málta valóban nagyszerűen vi­selkedett. Példáját adta an­nak, hogy kicsisége ellenére is hű tud maradni elveihez, őrizni akarja semlegességét. Málta munkáspárti miniszter- elnöke rokonszenvesen járt el, szigetét nem akarja rossz hír­be hozni, agresszív tervek ki­indulópontjává süllyeszteni. Újfajta lovagiasság ez. Régi erény, új köntösben. KÖLTSÉGVETÉS. FENYEGETÉSEKKEL Az amerikai szenátusban felvetették- csökkentse a kor­mány 7 milliárd dollárral az USA hadiköltségvetését. La­ird, a hadügyminiszter erre azonnal reagált, mondván: ha ezt elfogadja a törvényho­zás, akkor katonai és polgári alkalmazottak csaknem 2 milliós seregét kell elbocsáta­ni állásából. , Laird tehát fenyeget: vagy nagy költségvetés, vagy még nagyobb munkanélküliség. Furcsa kis zsarolás ez. A hon­atyák elé olyan választási le­hetőséget tár, amely kétségte­lenül meleg helyzetet idéz elő. Érdekes, hogy az eszébe sem jutott, hogy egy ésszerű támaszpont-felszámolás is le­hetséges. Nem is említette, hogy a vietnami háború meg­szüntetése is lehetséges. A költséges fegyvérkezési ver­seny mérsékléséről sem bő­széit.. Olyan megoldást, amely a haditőke profitját sértheti, nem ismer úgy látszik Laird. Ö még a katonai költségvetés csökkentésével is a kisembert kívánja sújtani. Egy mondat­ban — egy egész szemlélet. 0») VöröskSy János: Jl {ekele t*ac*tka, 3« Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos tu­ristaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleumlámpás pislákolt, mint egy kísértet- fogadó ablakából. A terasz­ra kanyarodó kocsi reflektora bevilágított a széttépett falu hálóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamb gyászos és elát­kozott hely benyomását kel­tette; az egyetlen derűs szín­folt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetle­nül várakozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök pa­rancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gya­núsat nem észleltek: a ház körül idegen személy . nem tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős há­zaspárral akart beszélni. Csak a férfit, meg a fiát ta­lálta ott. — A féléségém még fhin- dii rosszul van, a kislányom ápolja, de azért idéhívhatom őkét... Tetszik tudni, a bor­zasztó ijedtség! Micsoda szörnyű eset! Hogy is fordul­hat elő ilyesmi, kérfem, ami­kor béke van? Az őrnagy felelhetett vol­na, de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem információt szerezni. —Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak... — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a helyi autóbuszjárat, amellyel jöttek, befektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Külön­ben... — Kik lettek volna? Már­mint a vendégek... — Harminc diáklány, csu­pa tizenöt éves kislány. Gim­nazisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálóter­met Úgy volt, hogy nyolc Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájá­ban, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizen­két küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kom­munista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerő­södő demokratikus és nem­zeti, felszabadító mozgalom igényeit megértve, határozott antiimperialista és antifeudá- lis programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti de­mokratikus célokat szolgáló, majd áz ellenforradalmi áru­lás útjára lépett Kuomin- tanggal kötött egységfront felbomlása után, a kínai kom­munistákra rendkívül sú­lyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért foly­tatott hosszú és súlyos áldo­zatokkal teli küzdelemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a máso­dik világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltéte­lek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezetésé­vel 1949. október 1-én óriási jelentőségű győzelmet ara­tott. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támo­gatták a szocalista országok, elsősorban a Szovjetunió. Következetes antiimperialis­ta és békeszerető külpoliti­kája, internacionalista ma­gatartása ezekben az években világszerte mind több bará­tot szerzett a népi Kínának. Az Ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezd­ve azonban az ország politi­kájában sajnos negatív irá­nyú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorí­tott, a nagyhatalmi ábrán­doktól fűtött antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembe­fordultak a téstvérpártok zö­mével és sza^adár tevékeny­ségbe kezdtek. Az egység­bontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányo­kat, s mély válságba juttat­ta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a politi­kát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a ha­tározott és türelmes politika eredményezte, hogy az utób­bi két évben bizonyos kezde­ti eredményeket sikerült el­érni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerültek a „kulturális forradalom” idő­szakában folytatott politika dúrva módszereinek megvál­toztatására, elvi álláspontju­kon nem változtattak: ha ál- cázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rá­galmazását, egyenlőségi je­let vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az im­perialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembe­fordítani egymással a-'szocia­lista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most a párt megalakulásának öt­venedik évfordulóján tisz­teletüket fejezik ki mind­azoknak a kínai kommunis­táknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antiimperialista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kí­na előbb-utóbb ismét a test­véri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. Diplomakiosztó ünnepség az MSZMP KB Politikai Főiskoláján Diplomakiosztó ünnepsé­gét tartottak június 30-án a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának Politikai Főiskoláján. Az ünnepségen beszédet mon­dott Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Az oklevele­ket Nemes Dezső, a párt Po­litikai Bizottságának tagja, a főiskola rektora adta át a végzett hallgatóknak. lUdd-H&ték KÉMREGÉNY őrá után érkeznék, s mind­járt lepakolnak, elfoglalják a termet, azután tízóraiz­nak, és túrára indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre kiszámítot­tak... — Apáca? — No, persze, ne tessék igazi apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatá­sa óta tanít. Azt mondta: lám, a jó Isten megoltalma­zott bennünket! Kérdem: nem a defekt inkább? Ö, azt mondja, a defekt a jó Isten­nek köszönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár, joga van, kérem? — Természetesen — mond­ta Beke. — Tessék csak elképzelni, milyen szörnyű szerencsétlen­ség lett volna! Talán vala­mennyien meghalnak! Har­minc ártatlan gyerek. Egy egész osztály. Az ember már a katasztrófa gondolatától is rosszul lesz. Pedig mindez kis híján megtörtént. És nyo­mában a szülők kétségbeesé­se, országos felzúdulás... — Mikor érkeztek ide? — Fél órával a szerencsét­lenség után. S persze, rög­tön visszafordultak. Most már biztosan otthon vannak, épen, egészségesen. Egyedül ön sérült meg. No, meg a ház. Nagy szó, hogy ennyi vél megúsztuk... — Nagy! — mondta meg­győződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gbhdno'i.al, jobbu- lást kívánt a feleségének, az­tán a főhadnagytól is elbú­csúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját, a maximális sebességgel haj­tott. A város felé, ahonnan az iskolások érkeztek. A gimnázium Igazgatója felháborodva ült a televízió előtt. Csapata vesztésre állt, s a bíró nem adta meg a sze- rinté jogos tizenégyest. — Disznóság! — kiáltott az üres szobában. Ebben a pillanatban csen­gettek, s a küszöbön ott áll — egy honvédtiszt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom