Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
vm. tintás fi; Hatékony munkaügyi politikát A VÖRÖS OKTÓBER RUHAGYÁR NYÍREGYHÁZI ÜZEMÉBEN UJ SZALAGOT INDÍTOTTAK. 184 BETANÍTOTT DOLGOZÓ VÉGZI A FÉRFIZAKÓK GYÁRTÁSÁT. EDDIG ÖTEZER DARABÖT KÉSZÍTETTEK, EZEK NAGY RÉSZÉT EXPORTRA SZÁL- LITJÁK, KÉPÜNKÖN: SZILVÁSI ISTVÁNNÉ ÉS NAGY SÁNDORNÉ. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Ófehértó formálói A „htb“, az óvónő, az orvos, a művelődésiház'igazgató gondjai, tervei a tanácsban Gazdaságpolitikai céljaink fcnegvalósításának egyik fontos eleme a munkaüggyel kapcsolatos kérdések helyes értelmezése és alkalmazása. A beruházások és a fejlesztések megvalósítása, az élőmunka hatékonyságának növelése « helyes munkaügyi politika függvénye. I! Biztató jelzéseket közölt fezekkel kapcsolatban Lázár György munkaügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján az első negyedév termelését, termelékenységét és munkaerőmozgását elemezve. Kedvező a jövőre nézve, hogy az iparban az első negyedévben elért termelésemelkedés csaknem teljesen a munkatermelékenység növeléséből származik. Ezenbelül az építőipar termelési eredményének 50 százaléka is a termelékenység emelkedéséből következett be. Lehetnének jobbak is az eredmények — az utóbbi esetben. Figyelmeztetett arra, hogy a munkaerő elhelyezkedési arányok feleljenek meg a változó, állandóan fejlődő követelményeknek, kitűzött céljainknak. Nagyon fontos, hogy a termelékenység növekedését •— az élőmunka hatékonyságát •— a holnapi követelmények Szintjén határozzák meg a gazdálkodó vállalatok. Ez csak akkor valósítható meg, ha a munkások szaktudását állandóan növelik, képessé teszik őket a legújabb technika alkalmazására. Ezen a területen bőséges teendő hárul a Szabolcs-Szat- már megyei ipari vállalatokra is. Egyik legfontosabb feladat a most dolgozó, állandóan termelő szakmunkások továbbképzése. Kevés gondot fordítanak erre a vállalataink. Márpedig e nélkül elképzelhetetlen a korszerűbb technika »lkalmazása, az értékes fél- vaigy teljes automatagépek (Kapacitásának kihasználása. Egyetlen ipari üzem vezetőjének sem lehet közömbös a jövő munkásnemzedékének képzése. Sajnos még nem teljesen világos sokak előtt, mit is jelent ez. Megyénkben is százával képeznek ipari tanulókat, de milyen körülmények között? Sok helyen még a tegnapi, vagy tegnapelőtt! i,ósdi” gépekkel, felszerelésekkel. Ezeket ismerik meg, s amikor bekerülnek az üzembe, csak állnak, „bámulnak”, — Az első benyomás? Még B felszabadulás előtt, diákkoromban volt Szekszárdon egy némettanárom, akit Nagykállóból helyeztek oda büntetésből, mert megbuktatta Kállay Miklós fiát. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy mit sem változtak Esze Tamás kései utódai. Nem véletlen, hogy később ebből a tanárból lett az egyik első népi kollégiumi igazgató. Ez volt az első szabolcsi emléke az azóta már neves újságírónak, Baktai Ferencnek, a Népszava főmunkatársának, aki belpolitikai újságírókkal két napot töltött Szabolcsban, a megyei pártbizottság és a megyei tanács meghívására. Baktai Ferenc huszonhatodik éves újságírói pályafutása alatt sokszor járt megyénkben, sokat írt az itt élő emberekről és ha hézagosabban is, mint a szabolcsiak, a fővárosból is figyelemmel kísérte a megye fejlődését. Talán a tunyogma- tolcsiak emlékeznek legjobban rá, hiszen az árvíz idején róluk írt riportsorozatot a Népszavában. é? Tolna megyében kezdmert azokkal a gépekkel nem találkoztak tanulásuk során. Ez a jelenség felhívja a figyelmet arra, hogy már a tanulóképzés idején ismertessék meg a fiatalokat a mai — de még jobb, ha a holnapi — technikával. így lehet remény arra, hogy a termelés növekedését a termelékenység is kíséri, s növekedni fog az ötéves tervben meghatározott élőmunka hatékonysága is. Az első negyedév „mérlege” mutatja, hogy valamelyest mérséklődött a munkaerő mozgása is. Bár még mindig magas. 1968-tól a dolgozók többsége (70—80 százalék) nem változtatott munkahelyet. Egy részénél indokolt. Énnek alapja a kormány iparfejlesztési politikája, a vidéki ipartelepítés. Ez vonzóiig hat a munkaerő egy részének a „vissza vándorlására”. Bár igaz, hogy érzékelhetően javult az élőmunka hatékonysága és a munkaerőmoz- ■ gás is, nem hallgatható el, hogy a létszámarányokban bizonyos kedvezőtlen jelenségek mutatkoznak. Valamelyest csökkent a munkáslétszám és növekedett az alkalmazotti létszám. Ez semmiképpen sem kedvező a nemzeti jövedelem termelésére. A másik gond — s vállalati feladat! — a normák korszerűsítése. Erről szinte csaknem minden iparvállalatnál megfeledkeznek. Kétségtelen, hogy kissé szemérmesen kezeljük ezt a „kényes” témát. De ott, ahol megvannak a feltételei, új gépek, technikai eljárások kerültek bevezetésre, feltétlen szükségesek. Erről nem szabad megfeledkezni. Persze alapos előkészítő munkával, a dolgozókkal megbeszélve szükséges végrehajtani a normák karbantartását és semmiképpen sem kampányt csinálni belőle, mert ez ellenkező hatást váltana ki. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a munkamorál ne romoljon. Különböző módon fogják fel a túlórák problémáját. Helyes és örvendetes, hogy az első negyedévben csökkent a túlórázások száma, de őszintén meg kell mondani fezt is. hogy bizonyos túlórázások szükségességét az ésszerű gazdálkodás körébe kell sorolni. Ez velejárója az önálló, vállalati gazdálkodásnak, a piaci hatásoknak, s a munkás < tem az újságírást és csak 1948-ban kerültem a fővárosba a Népszabadság elődjéhez, a Szabad Néphez. Ha jól emlékszem, első, de mindenképpen egyik első riportomat innen írtam Pócspetri- ből, az iskola államosításáról. Azután is sokszor jártam ezen a vidéken: Encsencsen, Piricsén, Balkányban és nagyon jó volt a kapcsolatom Bodogán Jánossal —. most a Veszprémi Városi Tanács elnöke — aki akkor a megyei pártbizottságon dolgozott. — De talán inkább a máról beszéljünk. Nagyon rövid volt ez a két nap, amit itt töltöttünk. Mégis azt mondom, amit Mester Ákos rádióriporter kollégám Fehérgyarmaton: — Még nem hallottam ilyen jó és átfogó tájékoztatást — pedig sok sajtótájékoztatón vettem részt — mint amilyet a megye vezetői tartottak és ezt nagyon jól egészítették ki Széles Lajosnak és dr. Szabó Józsefnek az árvíz utáni helyzetről mondott szavai. Ehhez még annyit tennék, hogy máshol is érződik a megyei és járási vezetőkön az egészséges loegyóni érdeke — egybeesik a vállalat érdekével is. Alapjában véve azonban a túlóráztatásoknál az a jellemző, hogy erre a munkaszervezésbeli fogyatékosságok miatt kerül sor. Ilyen esetekben válik szükségessé. Es ez a nagyobb baj. Elsősorban azért, mert éppen ettől, a munka- szervezés javításától vártuk és várjuk a legtöbbet a gazdasági reform nyomán. Ez adott rá lehetőséget, sajnos nem eléggé használják ki a vállalatok ezt sem, s más egyéb belső tartalékaikat, amelyekkel javíthatják a gazdálkodási hatékonyságukat, a termelést. Sikeres kezdetnek lehet tekinteni az 1971-es esztendő első három hónapjában elért eredményeket. A termelés növekedése és különösen a termelékenység emelkedésében elért eredmények azt is mutatják, hogy a kitűzött ter- melékenységemelési arányokat meg lehet követelni. Ezt tartósítani kell és lehet is. a munka- és gazdálkodási fegyelem javításával. F. R. /Á Ottfelejtet! utca Kísvárdán, a Vár utcában az elmúlt évben a vízhálózat kiépítésekor felbontották az utca szí* lárd burkolatát. Azt annak rendje-módja szerint be is töltötték meg az elmúlt év őszén. Az utca lakói reménykedtek, hogy ez évben — mire a fürdő- és az idegenforgalmi szezon megindul — a munkálatokat teljesen befejezik. Még a múlt év őszén kiszállították az út javításához szükséges bitumenes kavicsot is. Utána nem történt semmi. A bitumenes kavics- hegyek még a mai napig is ott éktelenkednek, az út bal oldalán» • (vincze) kálpatriotizmus, de itt sokkal inkább láttuk. Szeretik a megyét és ezt ki is mondják. Amikor Tunybgmatolcson megálltunk és megnéztünk egy, a községnek teljesen új részét egy mezőőr állt meg mellettünk. Megismerte Baktai Ferencet, mert tavaly éppen akkor volt valami ügyesbajos dolga a tanácsházán, amikor az újságíró a titkárnővel beszélgetett. Akkor ezek a házak még sehol sem voltak. Nem is állta meg a mezőőr, hogy meg ne kérdezze: — Milyennek találja az új falurészt? — Valóban csak a pusztulást, a rothadást láttam és a penész szagát éreztem. Most nagyon jó látni ezeket az újjáépített lakásokat. De nem lehet kipipálni a jegyzetfüzetben, hogy ezzel minden rendben. Egy újságírónak a gondokat is látni kell: a házak nagy része nincs kipucolva, a függöny helyett még papírok vannak az ablakon és a nagy társadalmi összefogás ellenére is sok még a gond, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy az érzelmeken túl anyagilag is kiegyensúAki a Parlamentben felszólal, arra odafigyel az ország, felvetéseit miniszterek jegyzik a noteszukba, akiknek — ha indokolt — van lehetőségük is az intézkedésre. Mit tehet egy községi tanácstag, akit legtöbbször nem országos dolgok foglalkoztatnak, s jelzéseit olyan emberek rögzítik, akik nem milliók felett rendelkeznek? Erre kerestük a választ a 3467 lelkes Ofehértón, ahol a községfejlesztési pénz évi ösz- szege 150 ezer forint. Amilyen kevés a pénz, fordított arányban olyan sok a gond — ez érződött ki azokból a beszélgetésekből, amelyet négy községi tanácstaggal — egy „háztartásbelivel”, egy óvónővel, a művelődési ház fiatal igazgatónőjével és a körzeti orvossal — folytattunk. Járda — sserelmespároknak Hársfalvi Piroska első választó volt, s meg is választották a község vezető testületébe. — Ha reggel munkába tódulok a Rákóczi utcából a művelődési házhoz, tartalékcipőt kell a táskába rakni, olyan nagy mifelénk a sár. Kis ügy talán, de itt a járda a leggyakoribb gond. — Mi is „ilyen cipőben” járunk a Petőfi utcán — kapcsolódik be Szabó Erzsébet, lyozott legyen a szatmári ember élete. Egy országos lap főmunkatársa sokat utazik, rendszeresen járja az országot Vannak-e benne előítéletek egyes tájak iránt? — A hegyvidékiek és az Alföldnek is megvan a maga varázsa Szabolcsnak például az egymást érő gyümölcsösök, az, hogy minden zöld. És ha valahol, itt szembetűnő a rohamos fejlődés, amit korábbi elmaradottságából napról napra pótol a megye. De nagyon szeretném kiemelni: — Csodálatosan szép a Tiszakanyar. Itt azonban egy megjegyzésem is lenne: nagyobb propagandát érdemelne és legalább a belső turisztika számára kellene elérhetővé tenni. Ez vonatkozik Sóstóra is, amit leginkább a dunántúli Harkányhoz tudnék hasonlítani és hozzáteszem, Hajdúszoboszló mellett sincs mit rös- tellkedni. Mert ha Magyar- ország kedves sarkait feltárjuk az idegenek előtt, akkor ebből nem maradhat ki Szabolcs sem. Nem volt ez elkalandozás a témától, mert aki olvassa a Népszavában Baktai Ferenc írásait, tudja: mennyire szenvedélyesen ír a hazaszeretetről, a hazaszeretetre való nevelésről. Ennek pedig alapvető követelménye a haza, a nemzeti hagyományok megismerése, ápolása. aki szintén először tanácstag —, s bár készül a járda, azért van itt bökkenő is. Nemcsak az a baj, hogy rossz a minősége, de olyan keskeny is, hogy legfeljebb a szerelmespárok fémek el rajta, összbújva. Aztán elárulják, más témák is élénken foglalkoztatják őket. Erzsiké mindjárt, „hazabeszél” egy kicsit, amikor lefesti az óvodai viszonyokat. Használt épületként vásárolták nagyon régen — még ő is ebbe járt —, toldozzák, toldozzák, javítgatják, de hiába. Az idén 27 gyermek felvételét kellett elutasítani. Egy szó, mint száz: új óvoda kellene. — De miből? — kérdezik szinte egyszerre, s aztán elkezdenek számolgatni. A ktsz mér 100 ezer forintnyi társadalmi munkát felajánlott, sajnos, a tsz most nehéz helyzetben van, de ők is hozzájárulnának, meg kapnának is egy kis központi támogatást Piroska sem hagyja magát, „kitalálja” szőkébb munkahelye, a művelődési ház szépséghibáit. — Hat éve épült, de máris elavult. Süllyed a gépház, félmillió kellene a javítására, s mivel ez nincs, hát szépen aládúcolták a ' páholyrészt. Van ugyan egy klubhelyiség a házban, de nincs bálterem, ahol a fiatalok nyugodtan szórakozhatnának. Helyeseb—- Úgy érzem, itt is van pótolnivalója SzabolesSzatmárnak. Esze Tamás, Bajcsy-Zsilinszky, Zalka Máté szabadságharcos hagyományairól kevesebb szó esik, mint amennyit megérdemelne. De több figyelmet érdemelne Tarpa, a Rákóczi-fel- kelés szép faluja, ahová más megyékből is elhozhatnának például tanulókat, hogy jobban megismerjék történelmünket. Egy nagyon szép filmet láttunk Nyíregyházáról. Véleményem szerint készíthetnének egyet a megye történelmi és irodalmi nevezetességeiről is. Mert, hogy Váci Mihály szavaival éljek: kell, hogy jobban ismerjék ezt a „baloldalt dobogó szivét az országnak”. Természetesen az olvasók az újságírótól nem is nyilatkozatot várnak, hanem írásokat, jó írásokat, amelyekből az ország más vidékein is jobban megismerik a meleg szívű szabolcsi és szatmári emberek életét, munkáját és nehéz küzdelmét — még egy évvel az árvíz után is. ★ Baktai Ferenc újságíró életútjáról, pályafutásának huszonhat évéről éppen ma délután sugároz műsort a televízió „Bárhová megyek, hazatérek” címmel. ben terem nincs, de bal, as van — sajnos.. Ezeket a régi kultúrházbol átalakított szövetkezeti étteremben rendezik, ahol mindent l^het kapni, amiben szesz van — de hűsít, üdítő italt nem. „Még egyetlen bál sem múlt el verekedés nélkül, legutóbb egy ember lett az áldozata...” — Jó volna egy ifjúsági ház, ahol nem lenne pálinka, csak tisztaság és nyugalom. Sajnos, a pénz... A „luxus'* fáskamra Piroska itt elakad, de társa mindjárt „interpellál'': ott van a művelődési ház udvarán egy takaros kis épület, két helyiséggel, eredetileg igazgatói lakásnak szánták, de most tüzelőt tárolnak benne. „Micsoda luxus!” Egy ügyes húzással azt át lehetne alakítani. „Vagy azt is meg lehetne csinálni, hogy amíg lesz pénz új óvodára, ideiglenesen ebben a helyiségben indítanánk a harmadik csoportot.” Dorcsák Jánosné „htb” is ezzel kezdi a felsőerdőí részén. „Hely hiányában sokan viszik magukkal a mezőre a kicsiket, vagy otthon hagyják magukra, legfeljebb a szomszéd néni néz rájuk, Nincs ez jól, valamit tenni kellene, mi is megfognánk a munka végit.” Arról viszont dr. Szederkény József körzeti orvos — több mint 20 éve tanácstag — tud sokat mondani: itt nem kell kétszer szólni az embereknek, ha közügyről van szó. „Volt egy romos leventeotthon, gyűjtöttünk krumplit, azért vettünk palát, ledobtuk a nádtetőt, kaptunk vagy 10 ezer forintot, s így a megyében szinte elsőnek, már 1948-ban megnyithattuk a kultúrházat.” Azóta sok minden létesült itt is: gyógyszertár, egészségház, védőnői lakással, tanácsadó helyiséggel; hét utcányi új ház épült, legtöbbje csempés konyhával, fürdőszobával. Hadakozni az eredményig — De sok helyütt még ásott kútból isszák a vizet! Ez is igaz, meg az is, hogf a falu öt élelmiszerboltjából csak egyben van hűtőszek- rény, ezért alig kapni tejterméket. Rossz a kenyérellátás, s iparcikkekért a legtöbben Nyíregyházára járnak. Mit lehet tenni? Mind a négyen vallják: időben felvetni a gondokat, bajokat, s „nem szállni le róluk”, míg valahová nem jutnak. Nemcsak az országgyűlési képviselőket, hanem a gyakran csak néhány házat képviselő községi tanácstagokat is ellátták útravalóval a választók. Ofehértón úgy tűnik: mindez nem marad pusztába kiáltott szó. Szabolcsnak nagy a varázsa Beszélgetés Baktai Ferenccel, a Népszava főmunkatársáral Balogh József Angyal Sandof t.
