Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
T «tdal IfSr.’ET-WAGYÄRbRSZÄd !ÓTi. íSnfő* ft Szülők fóruma: Óvjuk gyermekeinket ,,A dűlőútról szabálytalanul, figyelmetlenül kanyarodott kerékpárjával az országúira, ahol összeütközött egy személygépkocsival. A szerencsétlen kisfiú belehalt súlyos sérüléseibe...” Gyakran csak ennyit közöl a rövid tendőri hír egy tragikus gyermekhalálról. Sajnos a vidám vakációs napokra sokszor vetnek árnyékot az ilyen és hasonló hírek. A gyerekek ettől persze továbbra is élvezik a napsütést, a szabadságot, ami természetes is. De az már elszomorító, ha a szülők sem figyelnek fel az intő célzatú közleményekre. „Nyár van — mondják sokan — mi történhet?” Sok minden! Júliusban és augusztusban a legtöbb a kerékpáros gyermekbaleset. S a statisztika szerint e hónapokban szinte naponként leli halálát egy-egy gyermek a közeli csatorna, patak, folyó, vagy bányagödör medrében. Ilyenkor a gyerek a fára mászik, létrára kap és a kórházi baleseti naplók tanúsága szerint sok a kar- és láb- törés... Hogy miért? A magyarázat látszólag egyszerű. A szünidő első heteiben az iskolai fegyelem gyorsan feloldódik a gyermekben, s ezzel együtt korlátlanul megnő a szabadságérzete és igénye. A felszabaduítságban gondtalanabb, önfeledtebb, erősen hajlamos olyan könnyelműségekre, meggondolatlanságokra, amelyektől a korábbi hónapokban óvakodott. Sok szülő sajnos nem számol ezzel. Ráadásul a szünidőben többnyire elmaradnak a szülő és a gyerek közötti esti beszélgetések. Nincs lecke, nincs miről faggatni a játéktól kimerült, álmos szemű gyermeket. Pedig most is helyénvalóak lennének az ilyen kérdések: hol voltál, kivel és mit játszottál, mit szándékszol holnap csinálni, mivel töltőd az idődet? Több ókból is érdemes ilyen szokványos kérdésekkel „zaklatni” a gyereket. Az első és legfontosabb de az, hogy a gyerek megérti és megérzi az ilyen beszélgetésből, hogy a vakációs szabadsága sem korlátlan és a könnyelműsége, akár felügyelet nélkül megy a vízpartra, akár kerékpárral nyargalászik: súlyos veszélyekkel járhat! A legtöbb gyerek őszintén elmondja az elmúlt nap kalandosabb, izgalmasabb eseményeit, s ezekből a szülő következtetéseket vonhat le. Ily módon a szülői beszélgetések, jó tanácsok, esetleg szigorú tiltások, olykor még az utólagos büntetések, vagy megrovások is csak növelik a gyermek önfegyelmét, a körültekintőbb magatartását, de főleg a felelősségérzetét. Mindez persze időt vesz igénybe. Csak hát a szülő számára nyáridőben sincs „vakáció”, a nevelésben nincs szünidő. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyérek nyári .leckéje” a szórakozás, a játszás, s ezek éppen úgy nem nélkülözhetik a szülői ellenőrzést, mint a tanulás. A gyerek fejlődését, de ezúttal főleg a tevékenységét, éppen olyan gondosan figyelemmel kell kísérni, mint iskolaidőben. Ahol nem mulasztják el a rendszeres beszélgetéseket, abban a családban a gyerek egy idő múltán szinte igényli a beszámolót, s a .kérdezz—felelek”-féle faggatás helyett kialakul a meghitt, baráti légkör, amelyben röviden is szót lehet érteni. Türelemmel, szeretettel, féltő gondoskodással, figyelmeztetéssel mérsékelni lehet a nyári balesetek és tragédiák számát. Sajnos, ma már a kis síremlékek a falusi temetőkben is figyelmeztetően jelzik, hogy a zsúfolt országúti közlekedés, vagy a községek belső útvonalainak a forgalma, a vidéki gyermeket is éppen úgy veszélyezteti, mint a városit. A vadvizek hullámsírjai minden nyáron feltárulnak a felügyelet nélküli kis áldozatok alatt, akik rendszerint a szülő tudta nélkül, már a tragédiát megelőzően is lubickoltak a veszélyes helyen. De akár az udvarban, akár az úton, utcán, esetleg a határ vadvizeiben történik a végzetes esemény, vagy baleset, a szomorú hírek számának csökkentése, a baj megelőzése és elkerülése jó részben a szülői gondviselésen, a soha nem szünetelő nevelésen, oktatáson, a figyelmeztető, intő szón is múlik. (g. s.) GYEREKEKNEK TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 8. Vissza, vés (—’). 7. Tejipari mellék- termék. 8. Állóvíz. 9. Folyó, spanyolul. 11. Pusztít. 12. Semmikor. 14. Egyik miniszterünk. 16. Kívánsága. 18. Hamis. 20. Magasztos hangvételű költői termék. 21. Tőszámnév. 22. Energiahordozó (—’). 24. összevissza lök! 25. Gyakori családnév. 27. Kedvelt kora nyári gyümölcs- féle. 28. Tartósított takarmány. 29. BMBÖ. Függőleges: 1. Zenekari hármas. 2. Római 51. 3. Kereskedelmi értéke. 4. Háziállat. 5. Kort betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Indulatszó. 11. Becézett női név. 13. Névelővel, csapadék. 14. Ősi fegyvere. 15. Megfejtendő. 17. Nagy magyar költő. 19. Becézett férfinév. 21. Szobakutya. 23. Vissza: erős hőemelkedés. 24. Egyik minisztériumunk betűrövidítése. 26. Csapadékféleség. 27. Háziállat. Megfejtendő: A közelmúltban tartották Budapesten az ... függ. 6, 15, vízsz. 1. Múlt heti megfejtés: KÖZELEG MÁR A VAKÁCIÓ. Könyvjutalom: Balogh Anna Nyíregyháza, Lábas Imre Nagyhalász és Lipécz Erika Nyírgelse. Balta László: Gombák Maci Erdő alján ezer gomba méter vastag tölgyek alatt, mintha mind kis csengő volna, s a nagy gomba: mint a harang, de nem szólnak, fülledt csend van az óriás tölgyek alatt. Csakhogy csengve jön az eső, a kicsik is percek alatt naggyá nőnek — zeng az erdő, s a gomba is: giling-galang — mintha csendben megcsendülne, mintha szólna, mint a harang. SZEGÉNV MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 14. Maci-gyerek mélyen alszik télen át, télen át. Barlangjában szines-hímes álmot lát, álmot lát. Azt álmodja, nem is tél van: kikelet, kikelet! Hancúroznak zöld erdőben gyerekek, gyerekek. Futballoznak, őt beveszik kapusnak, kapusnak — de a labdák, mint a Maci, valahol, egy kamra mélyén alusznak, alusznak..j Az éhes róka Kedvetlenül sompolygott a róka az erdőben, mert nagy ehetnékje volt. Unta már a sok szöcskét, bogarat, s jó falatra fájt a foga. Addig ment, csavargóit, míg egyszer csak egy mókust látott meg a fán. Azt mondta neki: — Kicsi mókus, látom, unatkozol. Nos, gyere lejjebb, aztán csukd be a szemed, nyisd ki a szád. Bele fogok varázsolni egy édesbélű mogyorót. De a mókus nyomban átlátott a szitán, és nagyot kacagott. — Nem kell nekem bűvészmóka, hordd el magad, ravasz róka! Másnak csinálj hókuszpókuszt, ne csapd be a kicsi mókust! Eloldalgott a koma mérgesen, s amint ment tovább, megpillantott egy nyulat. Mindjárt hanyatt dobta magát a fűben, és keservesen vinnyogott. — Ej, mi a baj, róka koma, megártott a jó lakoma? — kérdezte a nyúl, amint közelebb ért. — Tán a soksok . jó falat csikarja a hasadat? — Jaj, dehogy is — panaszolta a róka. — Tüske ment a talpamba, s rettentően szúr, sajog. Segíts nyúlanyó, gyere, húzd ki a lábamból. Nyúlanyó közelébe merészkedett, de nyomban látta, hogy a talpának semmi baja sincs. Nézte innen, nézte onnan, aztán azt mondta: — Semmi bajod, ne is tagadd, vén ravaszdi, szégyelld magad! Ugrott a róka, utánakapott a nyúlnak, de az fürgébb volt és messze szaladt. A koma pedig addig ment, míg egyszer csak leszólt a fáról egy madár. — Csörren, csurran, ne menj tova, mondd, mi újság, róka koma? A vidám szarka csörgött, s amint a róka felnézett, megnyalta a száját. — Sovány falat, de jó fa* lat — gondolta magában, aztán hívogatni kezdte: — Gyere közelebb, szarka néne, és énekelj a fülembe valami szép altatót. — Csörr-csörr, talán szarka kéne a rókának ma ebédre? De a koma esküdözött, hogy teleette magát mókuscombbal, s nyúlgerinccel és szuszogni is alig bír. Egy kicsit szundikálni szeretne, muzsika mellett. No a szarka mindjárt lejjebb szállt, s becsukott szemmel énekelt neki: — Szép az erdő, tarkabarka, rókát altat a jó szarka. Tente-tente, aludj róka, tán már horkolsz is azóta. Fél szemével a komára pillantott, s akkor vette észre, hogy a ravaszdi feléje settenkedik. Hamar felröppent egy magasabb ágra, s onnan csörögte: — Nem is horkol, nem is morog, mert az üres gyomra korog! Azzal elrepült, a róka pedig vakkantott egyet utána, de csak egyet, mert egy csigát látott a fűben, és elhatározta, hogy azt eszi meg ebédre. Zsombok Zoltán A nap virága Egy nagy folyó partján ült a kis Gnugu és halászkosarát mélyen a vízbe süllyesztve, halászott. Éppen ekkor érkezett oda a szél, megsimogatta a kis Gnugu göndör hajfürtjeit és a napraforgókról énekelt neki. A kis Gnugu leste, hallgatta a szél szavát, majd felkelt, halászkosarát egy fa kiálló gyökeréhez kötözte és lassú léptekkel visszatért a nagy erdő szélén fekvő kis falujának kunyhóihoz. Itt napraforgómagot keresett. Amikor ráakadt egyre, a folyóhoz rohant, leült a partra és várta a szelet. — Megtaláltam a magot, szél — mondta a kis Gnugu az ismét arra járó szélnek —, és ez virágot fog hajtani, éppen olyat, mint az, amelyről meséltél, a nap virágát. És Gnugu estéről estére eljárt a folyó partjára. Látta, mint nő a virág, arccal a tA iörő szombati számunkban folytatjuk) •I3Í«*».&ÍT? -.í. A* r kisfiú felé fordulva, míglel» magasabb nem lett a köles szárainál. — Néad csak, szél — szólt ekkor Gnugu — az én napvirágom is kinyílt. Mert én is szeretem a napot, a nap fényét és a békét. A szél erre vígan tovább repült, a nagy folyón, a tengeren át és elvitte dalát arra a szigetre, amelynek Szicília a neve. Ott találta az ifjú Antoniót, aki fáradtan ült nehéz kövekkel megrakott taligája mellett. A szél gyengéden felszárította a verejtéket a fiú homlokáról és elénekelte neki a Gnuguról és sárga virágjáról szóló dalt. Antonio fáradt szeme felcsillogott, amikor meghallotta a szél dalát. Felkelt, otthagyta a nehéz kövekkel megrakott taligát és elindult. Addig keresett, amíg egy napraforgómagot nem talált, amelyet a sziklás földbe ültetett el. Ezután nap nap után eljárt oda és nézte, mint nő mind magasabbra a virág, amelynek sárga arca úgy ragyogott a szürke sziklák között, mint a nap. Antonio rámosoly- gott a virágra, amely lágyan ringott. Günther Fenstel Krecsmáry László: Játék Játszik a széllel az ág, játszik az ággal a szél, játszik a fénnyel az árny, játszik az árnnyal a fény. Játszik a vízzel a part, játszik a parttal a víz, játszik a csízzel a dal, játszik a dallal a csíz. Játszik a kisfiam is — nyargaló, fürge csikó - s játszik a kiscica is: játszani, játszani jó !U
