Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-26 / 149. szám
1. oldat «EtET-MAGYARÖRSZ 4C fim. íűnlus ». Szülők fóruma: A nyári vakációról GYEREKEKNEK Rengő-ringó búzatábla SZEGEM MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 16. Iádikóban a csuprot, s szopogasd le a cukrot! az orrcimpájába, hogy fel- órdított, mint akit ölnek. Erre kiszaladt a király is, megnézni, mi baj van. Látja, hogy a szegényember ott áll; rögtön bevitte magával a szépszobába, leültette egy bársonyszékre. Akkor elkezdte az ember mondani, hogy volt a darazsakkal, és hogy most olyan lesz az ajtónálló feje, mint egy dézsa. — No, ha ez igaz, akkor te sokkal többet is tudsz, hallod! — mondta a király. — VJ. bizony, én sokat tudok, felséges királyom! — mondta a szegényember. És behívatta az ajtónállót, hogy meglássa a király, igaz-e, amit beszél. Az meg majd hanyatt esett, mert csak nehezen fért be az ajtón, akkorára dagadt közben a feje, mint egy hordó. — No, te szegényember, ha ilyen okos vagy, akkor megteszlek miniszternek! — így a király. — Hozd ide a családodat, a legszebb szoba legyen a tiétek. „Jól van” — gondolta az ember. Hintón vitték haza, felrakták a feleségét, meg azt a kevés kis motyót, amijük volt, s mentek a király udvarába. Nagy volt az öröm, egy nagy szép szobájuk volt, enni-inni annyi, amennyi kellett. Nem volt sentmí dolguk. De hát ezt a nagy jódolgot a két ember nem bírta. Azt mondja egyik reggel az asszony az urának: — Hallja-e kend, ha nekem valami munkát nem kerít, én itthagyom kendet! Bement az ember a királyhoz panaszra: :— Felséges királyom, éle- tem-halálom kezedbe ajánlom, adass valami munkát a feleségemnek, mert hótra unta már magát itt a palotában.- — Nö,'fez derék dolog, hgllod-e!— mondta a király. — Vart itt három ingem, mondd meg a feleségednek, foltozza meg. De olyan szép legyen a folt, hogy ne látsszon meg rajta, hogy emberi kéz csinálta! ’ •'■"p Meg is ijedt az asszony erősen. De ahogy kiteregetik az ingeket, hát egy nagy bolha van rajta, aztán az megszólalt: „Hej, te asszony, ne foltozd meg ezeket az ingeket, mert abból nagy baj lesz. Ha megfoltozod, a király mikor magára veszi, rögtön meg is hal.” Az ember elkapta az ingeket, hiába sírt az asszony, hogy adja vissza, ő megfoltozza. Nem adta, hanem bezárta a szekrénybe, a kulcsot a zsebébe tette, s ment a királyhoz. Ott aztán elmondta* hogy a bolha mit mondott A király kacagott egyet: — Ha ennyire érted az állatok nyelvét, akkor gyerek! velem vadászni az erdőbe. Ki is mentek, de az erdő mellett volt egy szép tábla búza. Mikor a kerülő meglátta, elkezdett sírni, mint az árva pulya. Eszébe jutott a régi idő, mikor egész nap ott állott a földek végében. A király csak nézte, mi baja lehet az ő miniszterének. Meg is akarta kérdezni, de éppen akkor szállott ott egy nagy sas. A király ráfogta a puskáját, hogy lelövi. De az ember megkapta a kezét; ne lője le azt a sast, mert az éppen most kiáltotta, hogy ha meglövi a király, akkor tűzbe borul az egész ország. — Na hát, csak nem fogsz te engem mindig ijesztgetni! — azzal puff, lelőtte a király a sast, amelyik még akkor is ott keringett. De bizony kár volt azt megtenni, mert jöttek a futárok nyargalva, aztán mondták egymás után: — Felséges királyom, ég a város! A másik meg, hogy ég a szomszéd város is. „No kellett ez neked királyom?”, gondolta az ember. — „De ha itt minden lángba borult, nem is maradok én.” — Felvették a kis celebulát, amit magukkal hoztak, aztán elmentek oda, ahol most is ring a búzakalász, mint egy aranyos tenger. Minden gyermek reményekkel telve várta a vakációt. A kötetlen szórakozás, játék, gondtalan élet képe merült fel előttük, még az iskolapadban. A szülők ugyanakkor kis szorongással és izgalommal néznek a nyár elébe. Elmarad a napi iskolai elfoglaltság, csökken a gyerek felett az ellenőrzés és újfajta pedagógiai gond elé kerül az édesanya és az édesapa. Mindez így igaz. Az ellentét a várakozások között feltétlenül fennáll. Azonban nem feloldhatatlanul. Az okos szülők megtalálják annak a módját, hogy összeegyeztessék a gyermek igényét a lehetőséggel, az iskola után kikapcsolódni akaró lányok és fiúk elvárásait saját nevelési céljaikkal. Az első és talán legfontosabb: tudomásul kell venni, hogy a gyermek egyik foglalkozása az, hogy gyermek. Vagyis a munka után kissé féktelenül, nekirohanva kezdi élvezni évi szokásos szabadságát. Az egész évi ülés után rohanni akar, futni, és talán nagyokat kiáltani, lubickolni akar a vízben, vagy ázni a strand medencéjében. Érthető ez a mohóság. A kényszerű munka fegyelme után az első reakció mindig kirobbanó. Nem értelmes dolog a vakáció elején azonnal merev szabályokat, lépten-nyomon a gyerek elé kerülő tilalomfákat állítani. Adjuk meg a gyermeknek a lehetőséget, hogy kilazítson. A szülő, ha visszagondol saját gyermekkorára, akkor rögvest megértőbb lesz. És e kilazítási folyamatban is tudja, mikor, hol és miben kell okos gátakat állítani. Gondolok itt arra, hogy a napi szórakozás idejét és végső határidejét nemcsak lehet, de kell is szabályozni. Okos előrelátással biztosítani kell, hogy a gyermeknek megfelelő módja legyen, hogy ebédeljen, hiszen a kamaszok főleg, képesek erről is elfeledkezni a nagy játék közben. Ez a megszakítás a nap közben már lehetőséget ad arra, hogy bizonyos célfeladatokkal irányítsuk gyermekünket. Legyen szó akár bevásárlásról, akár ház körüli teendőről, mind alkalmas arra, hogy kiiktassuk lányunkat, vagy fiúnkat az utcai, udvari, vagy strandi környezetből. Mindez okos diplomáciával adagolva nemcsak a vakációzó iramát csökkenti, de ébren tartja a kötelesség ilyenkor gyorsan kihunyó tüzét. Közvetett módon irányíthatjuk gyermekünket arra is, hogy olvasson. Asztalon felejtett könyvekkel, sugallt ötletekkel elérhetjük azt, hogy időnként olvassanak. Ez többet ér annál, mintha állandóan serkentjük, hogy készüljön a következő tanévre. Ez az indirekt érdeklődés-ébrentartás sokkal hasznosabb, és ami a fő, nem utáltatja meg a gyermekkel az iskolát.. Szinte észrevétlenül ismerkedik olyan dolgokkal, amelyeknek hasznát veszi majd. Kísérjük figyelemmel közben azt a társaságot, amelyben gyermekünk forog. De ezt is okosan. Ne akarjuk mindenáron lebeszélni barátairól, és vegyük azt is tudomásul: a fiatalok más stílusban beszélnek, mint mi, másként vélekednek divatról, szokásokról. Tehát nem minden rossz, amit tesznek vagy mondanak. Ne okítsuk őket unos-untalan, ne keressünk minden megmozdulásuk mögött hibát, ne kritizáljunk túl emelkedetten. Mondhatnék úgy is: gyermekünk a vakáció idején szabadságon van. Tehát ezt tiszteletben kell tartanunk. A jó ízlés és a kulturált viselkedés határain belül el kell néznünk nekik, ha kicsit hangosabbak, vagy elevenebbek. Tudományosan bizonyított tény, hogy a tanév alatt rendkívüli megterhelésnek voltak kitéve. így érthető, ha a 10 hónapos fegyelem után kitörni vágynak. Hogy mindez kicsit túlságosan is liberálisnak hat? Lehet. A véleményem mégis az, hogy ez a jobbik megoldás. Ha valahol a nyáron szigor kell, akkor nem ott, ahol a gyermek fizikai és szellemi kikapcsolódást keres. Más téren kell a szülői erélynek megnyilvánulnia. Nevezetesen ott, ahol a vakáció időszaka nem a szabadság, hanem a szabadosság 10 hetévé változhat. Ne legyen egyenrangú társunk a gyermek a strandi sörözéskor. Ne álldogáljon este 10—11 órakor az utcasarkon, hangoskodva, megjegyzéseket téve. Ne tűrjük, hogy bérházak nyugalmas óráit dúlják fel modortalansággal. Ne öntsük nekik a zsebpénzt, hogy vakáció ürügyén tanulgassák a nagyvonalúságot és a pazarlást. Ne kényeztessük oktalanul, nem feltétlenül szükséges, hogy elfeledjék: a vakáció idéjén is köti őket az iskolai rendtartás, a közrend védelmének minden írott szabálya. Kétségtelen, a szülő számára a vakáció másféle nevelési gondokat ad. De ez a szülői állapottal jár. Nem szégyen, ha a járatlanok pedagógus tanácsát kérik, hogyan is foglalkozzanak ez idő alatt gyermekükkel. Sőt, hasznos, hiszen a nyár nem ok és alkalom arra, hogy minden összeomolják, amin nevelő és szülő a tanév idején olyan sokat munkálkodott. Mert a vakáció a kikapcsolódás, a pihenés, az erőgyűjtés, a játék és derű időszaka. Ezt szem előtt kell tartani, hiszen a szülőnek is érdeke, hogy a gyermek szeptemberben melegítő élményekkel, jó erővel kezdje az iskolát. Bürget Lajos Ott. ahol a Tisza a Túrral ölelkezik össze, volt egy nagy-nagy tábla búza. Olyan szép volt, ahogy rengette- ringatta a szél, mintha színarany mozgott, fénylett volna. Ott állott az öreg kerülő a búzaföld szélénél, s egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki beszélget a búza közt. Embert nem látott, de a szót megértette, pedig az madárnyelven volt mondva. Egy fürjapa figyelmeztette a fiait, ilyenképpen: Halljátok, kicsinyeim, szedjétek össze a celebulát, aztán men-* jünk innen a lóheretáblába, arra a part alá. Látjátok, már a búza, ez a szép, ringó- rengő otthonunk igen megérett, mert a szemje csak úgy potyog ellhetek. Hej, volt csivitelés, marakodás! A kerülő meg csak figyelte magát, mi lett ővele, hogy megértette a madarak beszédét. Akkor látja, hogy egy szép kis felhő kerekedik a feje felett, aztán abból is szót értett. Azt mondja a felhő: „Jaj, de nagyon szép ez a rengő-ringó aranytenger! De jó lenne benne meghemperedni!” De, csudák csudája, rászólott valaki, akit a kerülő nem látott, — tán a szél volt: — „Azt bizony nem teheted, mert sok száz embernek a kenyerét tennéd tönkre. Menj csak, aztán hemperegj meg a Túr, vagy a Tisza vizében.” A kerülő este, amikor hazament, mondja a feleségének: „Hallod, feleség, én elmegyek holnap a királyhoz, hogy elmondjam neki; én értem a madarak nyelvét, meg a felhők szavát is. Ha szüksége van valakire, aki mindent megért, hát jobb fizetést ad, mint ez a kerülő- ség.” Az okos asszony váltig mondta neki, hogy ne akarjon egyebet, mint ami eddig volt. De az ember nem hagyta magát, feltarisznyá- zott és elment a királyhoz. Bizony, jócskán kellett gyalogolnia, amíg elért a király városába, de győzte, hiszen hozzá volt szokva a menéshez. Mikor beérkezett, az ajtónállók nem akarták beengedni a királyhoz, míg fel nem öltözködik valami jobb ruhába. Hát amint ott áll, hallja, hogy két nagy dongó veszekedik, melyik csípje meg az ajtónállót. Azt mondja az egyik: „Ha én csípem meg, akkor a feje feldagad olyanra, mint egy dézsa.” „Ha meg én csípem meg, rögtön meghal” — mondta a másik. A kerülő, mikor látja, hogy a mérges dongó közeledik az ajtónállóhoz, úgy odacsapott hozzá, hogy az hanyatt esett — de a dongó megdöglött. No, felugrik az ajtónálló, neki akar esni a kerülőnek, hogy jól elveri, de abban a pillanatban a másik darázs úgy beleragadt TÖRD A FE IED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Személyes névmás. 7. Női név. 8. Ló, népiesen. 9. Vonatkozó névmás. 11. DUE. 12. Szint (minőségi), idegen szóval. 14. Bízik, meg van győződve róla. 16. Megfejtendő. 18. Hamis. 20. Téli. őszi csapadék. 21. Római 2000. 22. Tagadószó. 24. Gyulladás. 25. .. .olaj (pl. rózsaolaj). 27. Anna beceneve. 28. Névelővel, gyászünnep. 29. Ajándékozta. Függőleges: 1. Becézett férfinév. 2. Római 101. 3. Tromf. 4. E napon. 5. Becézett női név. 6. Megfejtendő. 10. Római 4 és 50. 11. Pozitív film. 13. Visz- sza: sütemény töl telek. 14. Újság, friss értesülés. 15. Megfejtendő. 17. Fizetés. 19. Talált. 21. E pillanatban. 23. Felkevert kacatü! 24. Háziszárnyas. 26. Vissza: vés, karcol. 27. Nátrium vegy- jele. Megfejtendő: Négy afrikai állam neve (vízszintes 1, 16, függ. 6, 15). Múlt heti megfejtés: NYÍREGYHÁZA — KISVÁRDA — ZÁHONY Könyvjutalmat nyertek: Bartha Gabriella Nyírgyulaj, Mán László Nyíregyháza, Bakti Éva Demecser. á-* ** | j tonurr fit* Krecsmáry László: ‘ A A- •• * r.« * <?Y* • Utak tenyerén Utak tenyerén éltek sós por csipkedi bőröm kivallatnak a kövek s néha még fütyülök is Betört ablakú égre bámulok lázas arcú barátaim a szelek kísérnek szakadatlan Az árkok fáradt zöldje pihenni csábít néha nem adhatom meg magam távoli tornyok hívnak Megrozsdásodott bánat rakódik sós szívemre vigyetek haza egyszer gránittenyerű utak Házikós mondóka Volt egyszer egy házikó, házikóban ládikó, ládikóban csuporka, csuporkában cukorka. Keresd meg a házikót, házikóban ládikót. (A jövő szombati számunkban folytatjuk) Sz. Fóris Mária
