Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
<. ertftáí KELET-MÁöY AftORSZ A6 1971. jíSníus é Újítással háromszoros teljesítmény Korszerű-e a csillagfürf+el végzett zöldtrágyázás ? (1.) Szakkönyvtárunk Hogyan jöttek létre a kultúrnövények ? A fenti kérdésre az a válaszom, hogy igen! Ennek jelentőségét üzemta- ni nézőpontból a mai időben sem lehet lekicsinyelni, különösen nem akkor, ha nagyüzemi gazdálkodást folytatunk. Ezt a kérdést a következő soraimmal igyekszem megvilágítani. Az 1958. évig a Nyíregyházi „Homokkísérleti Gazdaság” mint tudományos jellegiá kutatási üzemegység még nem volt felszerelve talajtani laboratóriumokkal. Ezen okból az 1955—1956. évek időszakában megbíztam dr. Kecskés Mihályt, a Soproni Erdészeti Egyetem talajtani mikrobiológusát azzal, hogy vizsgálja meg valamennyi homoki vetésforgónkat talajélettani, tehát talajbiológiai szempontból. Ez a megbízatás annyival is inkább volt időszerű, mert a 3—4 szakaszból álló kísérleti homoki vetésforgóink a jelzett években már elérték a 26—27 éves körforgásukat. A zöldtrágya különleges hatása Dr. Kecskés Mihály talajbiológus laboratóriumi vizsgálatai szerint az igen apró szervezetek, tehát szaknyelven a mikroorganizmusok közül a zöldtrágyás vetésforgókban túlnyomó többségben voltak a gombafajok. Ezek közül sok volt az „Actinomyces” fajokhoz tartozó sokféle gomba, mint mikroorganizmus. De ezek közül is nagy számban volt jelen az „Actinomyces griseus" nevű talaj- gomba. Ezzel szemben az istálló- és a, szalmatrágyás vetésforgókban túlnyomó többségben uralkodtak a sokféle fajhoz tartozó talajerjedési baktériumok. így tehát a jelzett talajvizsgálat szerint megkaptuk az alapot ahhoz, hogy a zöldtrágyázásnak mégiscsak van egy különleges hatása, amelyet a gyakorlatban különösen előnyösnek tapasztaltunk a burgonya termesztése terén. De a leírt vizsgálatok alapján megérthetjük azt is, hogy az istállótrágya- féleségek közül miért van más hatása a talaj termőképességére a szarvasmarha, a juh- és a sertéstrágyának? Utóbbinál is másként érvényesül a hízott sertések után nyert trágya, mint a sovány, vagyis a ridegen tartott sertések után. A moszkvai „Lomonoszov” egyetem talajbiológiai tanszékén dolgozó N. A. Krasilnikov professzor 1960. év óta behatóan vizsgálja azt, hogy a sokféle szerves trágya után kialakult humuszban, tehát a televényben elszaporodott apró szervezetek, a mikroorganizmusok milyen hatást gyakorolnak a talaj termékenységére és így végeredményben a termesztett kultúrnövényekre. Több évi kísérletei szerint megállapította, hogy a mikroorganizmusok hatása fajuk szerint lehet serkentő, de lehet gátló hatású is, ha nagyon egyoldalú a gazdasági' növények termesztése. Csírátlanítás ntán kevesebb termés Rendkívül érdekes N. A. Krasilnikov professzornak az a megállapítása, hogy ha bármely talajt sterilizáljuk, vagyis életképtelenné tesz- szük benne minden mikroorganizmust, tehát egyszerű nyelven szólva csírátlanítjuk a talajt, akkor a beléje vetett gazdasági magvak adnak ugyan termést, de ez csak 60 százaléka lesz annak, amit ugyanolyan viszonyok között adott volna a nem sterilizált talaj. Ez a több évi kísérlet igazolja azt, hogy ma még a mezőgazdasági termelés terén nem tudjuk nélkülözni a szerves trágyázást, mint amilyen az istálló-, a zöld- és a pillangós virágú növények takarmánynak, vagy magnak való termesztése révén nyert gyökértrágyázás. De ezzel kapcsolatosan ki kell emelnem azt is, hogy nem szabad elhanyagolnunk a korszerű nitrogén-, foszforsav- és káliumműtrágyákkal végzett tápanyagellátást sem, mert magas terméseket csakis akkor érhetünk el, ha egybekapcsoljuk a szerves trágyákat a korszerű műtrágyázással. A Szovjetunió nyugat-európai területein a burgonya nagyobb mértékben szenved rákbetegségben, éppen úgy, mint a hűvösebb éghajlatú Lengyel-, vagy Kelet-Német- ország szántóföldjein. A jelzett betegség elterjedésének visszaszorítása érdekében N. A. Krasilnikov professzor kitenyésztette laboratóriumában az „Actinomyces griseus” nevű talajgombát, tehát azt a mikroorganizmust, amely nagyobb mennyiségben szaporodik el a talajban csillagfürttel végzett zöldtrágyázás után. N. A. Krasilnikov professzor több törzset tenyésztett-ki a jelzett mikroorganizmusból és arra a megállapításra jutott, hogy a 15. számú törzsnek van a legtöbb váladéka, melyet ő „Grisin”-nek nevezett el. Ezek után több éven át végzett kísérletet oly módon, hogy több ismétlésben a kísérleti parcellákba elültetett burgonya vetőgumóit bekente „Grisin”-nel. Minden kezelt parcella mellett helyet foglalt egy kezeletlen, tehát olyan, amelybe a vetőburgonyát bekenés nélkül ültették el. Az eredmény nagyon tanulságos, mert a „Grisin”-nel kezelt parcellákban 70—90 százalékkal kevesebb lett a rákos burgonya. Ezen kísérlet révén tudományos kutatásokkal is beigazolást nyert, hogy a csillagfürttel végzett zöldtrágyázásnak igen jó hatása van a burgonyára. 30 év tapasztalata A Nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaságban 1930-tól 1960. évig, tehát 30 éven át azt tapasztaltuk, hogy a csillagfürttel zöldtrágyázott vetésforgókban minden évben egészségesebb volt a burgonya termése, mint az istálló-, vagy szalmatrágyázott vetésforgókban. Másrészt a zöldtrágyázott burgonya jobban is ellenállt a tartós nyári szárazságnak. Minderről kísérleti termésadatokkal beszámoltam annak idején a tudományos jellegű szaklapokban. De a leírtak helyes voltát tapasztalták a gyakorlatban dolgozó gazdálkodók is a nyírségi homoktalajokon. Az 1965. évben pedig az ,Akadémiai Kiadó” Könyvvállalat nyomdájából került ki egy 208 oldalas könyvem, melynek címe: „Vetésforgó kísérletek homoktalajon”. Ebben 30 éves adatokkal beszámoltam nemcsak a termések alakulásáról, hanem üzemtani alapon jövedelmezőségi adatokkal is igazoltam több vetésforgó gyakorlati értékét. Hogy a mai időben is helyén való a burgonya zöldtrágyázása, erről gyakorlati irányban közlöm véleményemet egy következő cikk keretében. Dr. Westsik Vilmos Az ismert szerző — Mándy György — legújabb könyvében ötvenezer évet perget vissza az emberiség történetéből, és ennek keresztmetszetében mutatja be a termesztett növények származásának, illetve elterjedésének útját. Nem általánosan tudott dolgokat rendszerez, hanem önállót és újat alkot. A különféle elméleteket és feltevéseket nem teszi kritikátlanul magáévá; ezek ismertetésével önálló véleményét adja a termesztett növények keletkezéstörténetének. Az érdekes ábraanyaggal gazdagon illusztrált könyv nemcsak a legfontosabb kultúrnövények származását vezeti vissza a „termesztett növények bölcsőjéig”, de élvezetes stílusban, a nemesítő ősasszonytól a modern hibridek előállítóiig, Cerestől Baross Lászlóig bemutatja a termesztett növények útját. Azt is mondhatnánk: a botanika, a genetika, a régészet és a gazdaságtörténet együttes történetét kapja az olvasó. A hazai és a külföldi szakirodalomban egyaránt hiányt pótló munka főleg a mező- gazdasággal közvetlenül érintkezők érdeklődésére tart számot. Eléggé közismert traktortípus a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár 28 lóerős, univerzális traktora, amelynek a négy kerék meghajtásáért, szellemes „orrnehéz” megoldásáért annak idején Kos- suth-díjat kaptak konstruktőrei. A világon először Magyar- országon gyártottak orrnehéz traktorokat. A kispesti konstrukciót vette át aztán az Egyesült Államok és Nyugat- Németország mezőgazdasági gépgyártása. Jelenleg a magyar gyár már több külföldi céggel is készít közösen egyre magasabb lóerejű, ilyen típusú tratorokat. Ez a 28 lóerős gép 180 kilopond vonóerővel tud munkát végezni, amit előtte csak 50 lóerős erőgéppel sikerült elérni. Az Ujfe- hértói Állami Gazdaság gépműhelyében most egy nagyon szellemes újítással átalakítotHammel József felvétele ták a gépet borsóarató géppé. Ezt úgy csinálták, hogy megfordították a kormányt és a vezető ülését. így az orrán — most már a hátsó részén — „nehéz” traktor kényelmesen elbírja elöl, a másik oldalán a rászerelt berendezést. És ami a legfontosabb, az eddigi összeállítás helyett (eddig a borsóarató készüléket csak RS—09-es gépekre lehetett felszerelni és azzal csak napi három hold borsót tudtak learatni) több, mint háromszoros teljesítményt tudnak elérni, mert az erős magyar traktorral napok óta 10 holdon felüli teljesítményt ér eL Az Ujfehértói Állami Gazdaság gépműhelyében nem álltak meg ennél az alapötletnél, hanem egyre űjabb és újabb összeállítású készülékekkel látják el a jó teljesítményű traktort. MI ÍGY CSINÁLJUK Kötetlen tartású hizlalás Egy külföldi tapasztalatcsere hasznosítása a rakamazi Győzelem Tsz-ben Tizenkét napot töltött nyugat-európai országokban — Hollandiában, Francia- és Olaszországban — februárban Héri László, a rakamazi Győzelem Tsz főagronómusa. Útjáról, a szerzett tapasztalatairól és azok hazai megvalósításának lehetőségeiről beszélgettünk. — Milyen célja volt az útnak? — Tizenkét nap megfeszített munka! Általában szarvasmarhatelepeket néztünk, Hollandiában csak tehenészeteket, Olaszországban inkább hízótelepet, Francia- országban pedig vegyesen. Emellett meglátogattunk két sertéstelepet és egy baromfitenyészetet. — A meglátogatott tehenészetekben milyen technológiákat mutattak be, és mi a véleménye ezekről? — Általánossá vált a kötetlen tartás. Ennek két formája alakult ki: a mélyalmos és a rácspadozatos. Mi úgy gondoljuk, hogy a tehenészetben az ott alkalmazott megoldások Magyarországon nem vehetők át, sem a tartási, sem a fejési rendszerük nem valósítható meg nálunk. Ennek fajtaokai vannak. A magyartarka a jelenlegi felnevelés mellett nem tartható kötetlenül, mert a tehenek kölcsönösen kiszopják egymástól a tejet. Emellett a nagyon jó, termelékeny és igen drága fejőberendezéseiknél nincs lehetőség utófejésre. ami a magyartarkánál nem célszerű. — Mit lehet mégis megvalósítani az ottani megoldások közül? — A kötetlen tartás például teljes egészében megvalósítható a hizlalásban. Mi it| Ra- kamazon régi istállókat alakítunk át növendékeknek és hízóknak. A 120 férőhelyes istállókban 8—8 kutrica létesítésével 198 hízómarhát helyezünk el. Eljhez kifutó is szükI séges, mert a trágyát traktor vontatta tolólapáttal távolít- juk el. De ha újat építenénk, akkor a rácspadozatos módszert is megvalósítanánk. — Mi újat láttak a takarmányozásban? — Ezt is megvalósítjuk Ra- kamazon. A hizlalásban olcsó — kilogrammonként 2 forintba kerülő —, házilag előállított abrakkeverék mellé csak egy-egy kilogramm szálas takarmányt adunk a hízóállatoknak. Ezzel csökkentjük a takarmányozásban az élőmunka költségeit, s bár a takarmány értéke növekszik, ez visszatérül a jobb minőségnél. Különben az a véleményem, hogy a hizlalás a jövőben a jó minőség előállítása felé tolódik el, s ezt így lehet leginkább megvalósítani, mert az abraktakarmányos hizlalással sokkal jobb minőségű hízott állat állítható elő, mint a hagyományos módszer mellett. — Véleménye szerint miben változik a következő években a hazánkban alkalmazott tartási technológia és lehetséges lesz-e a szarvasmarhatelepek gazdaságos működtetése? A mi technológiánk lényegesen nem fog változni, munkaigényesebb, mint a FAO-út keretében látott gazdaságokban — de ez fajtakérdés. A magyartarka vegyes hasznosítású és nagyon jó minőségű húst ad, ezért ezt meg kell tartanunk. Emellett is lehet gazdaságos, de ennek az a feltétele — véleményem szerint -r-, hogy a tehenészetben el kell érni a 3000 literes átlagot. A gazdaságosság ugyanis a tehenészet eredményein dől el. Kinn egyoldalú, tej hasznosítású fekete-tarka lapályokat láttunk, illetve ennek kanadai változatát. Láttunk ötszázas tehenészetben Franciaországban 6 ezer literes átlagot, s egy-egy fejősnél már a fantasztikus határon álló eredményt — de ezek a fajták nekünk nem megfelelőek, mert húsként nem exportálhatjuk őket. — Mégis, milyen változtatások válhatnak — az említetteken túl — szükségessé? — Változtatásokra azért szükség van a mi technológiánkban. Jó, ha valahol meg tudják valósítani a vezetékes fejést, a takarmányasztalos etetést, a tolólapátos trágyaeltávolítást, úgy, hogy egyenesen a pótkocsira menjen. Nagyon fontos ezeken kívül az időtényező. A növendékek felnevelési idejét le kell csökkente- nünk. Most 35—36 hónapos korában ellik le először egy üsző. Ezt le lehet — és feltétlenül le is kell — csökkente- nünk 30—32 hónapra, egy kicsit jobb takarmányozással. Nem lesz káros a tehénre, és idő takarítható meg. Mi a hízómarháknál is csökkenteni akarjuk -*■ és az abraktakarmányozással tudjuk is — az előírt súly elérésének idejét Ez 13 hónapos korban már lehetséges. — Változhat-e az építés? — Igen. A meglátogatott országokban sokkal olcsóbb istállókat építenek. Igaz, a klíma is más, s ez lehetővé teszi félig nyitott megoldások alkalmazását. Ez nálunk aligha valósítható meg, de a hízómarháknál például nem látom szükségesnek a jelenlegi tőkésítést. Az építést azonban a tehenészetben is olcsóbbá kell tennünk, s egyszerűsítenünk. A rácspadozatos megoldású istállókban például trágyaeltávolításra csak négyhavon- ként kerül sor, s az sem igényel számottevő élőmunkát. Az istállóban ennél a megoldásnál betongerendák adják a padozatot, egymástól meghatározott távolságra. Közöttük a trágya lehull egy medencébe. Ezt könnyű kiüríteni. — összegezve az utat: sok érdekeset és hasznosat láttunk, s ezeket — amelyek nálunk is megvalósíthatók — mi, itt Rakamazon igyekezünk be is vezetni. Az első, már említett kötetlen tartású hizlalásnál több milliós máris a megtakarításunk. K. L Korunk mezőgazdasága A TYUKODI KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZETBEN AZ ARATÁS IDEJÉRE MINDEN ERŐGÉPET KIJAVÍTANAK, HOGY A SZÁLLÍTÁST MINÉL ZÖKKENÖMEN- TESEBÉgN BONYOLÍTSÁK LE. KÉPÜNK: BERÉNYESI ANDRÁS ÉS KISS KÁROLY ZETOR-MOTOR JAVÍTÁSÁT VÉGZIK. (ELEK EMIL FELVÉTELE)
