Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
WTi. május í; KELET-MAGYARORSZAG — ÜNNEPI MELLÉKLET 9 Árvíz után egy évvel Kibontakozás és tervek a fehérgyarmati járás művelődési intézményeiben Akiket az országhatáron túl is megismernek 4 Volán Szabó'cs Táncegyüttes ötéves krónikájából A közelmúltban elemezték a tanácsi és művelődési szakemberek a fehérgyarmati járás közművelődési helyzetét, az árvíz óta eltelt időszak munkáját. Az 1970-es árvíz után csak az év végén kezdődött meg ismét a népművelés. 1970 augusztusában — jellemző a helyzetre, hogy mindössze 18 olyan művelődési intézmény volt a járásban, ahol a népművelési munkára lehetőség nyilott. A programok szüneteltetése miatt a művelődési házak jelentős bevételtől estek el az árvíz következtében. Ennek a kiesésnek az összege mintegy 280 ezer forint volt a járásban. Ezenkívül a tsz- ek és más gazdasági egységek támogatásától is elestek, s erre a közeljövőben sem számíthatnak. Természetesen » járás művelődési mutaioi az elmúlt évben nugyot estek. Csak a 70-es év végén tudták megközelíteni az átlagos szintet. Mindaddig azonban, amíg a művelődési intézmények nem épülnek fel, a járásban a közművelődés nehéz körülmények között fog lebonyolódni, a kisebb eredmények is jelentősnek számítanak. A közművelődés helyzetére jellemző a járásban, hogy az ellátottság — a hiányzó létesítményeket most figyelmen kívül hagyva — meny- nyiségileg 100 százalékos. A minőségi mutatók azonban erősen hullámzóak. A korszerű művelődési igényeknek csupán hét művelődési ház felel meg. A könyvtárak elhelyezése többségében nem megoldott, sok dolgozik mostoha körülmények között. A művelődési intézmények berendezése, bútorai nem kielégítsek, nem vonzzák a látogatókat. A rádióval, tévével, magnóval, hangszóróval, könyvekkel való ellátottság hiányos. A rádióhallgatás, tévénézés legtöbb helyen nem gond. Ellenben a művelődési házakban kevés a magnó, a zongora és egyetlen műszaki-technikai szakköri felszerelés sem található. A könyvtárak könyvellátottsága megfelel a megyei átlagnak — egy főre 1,9 kötet jut. A jövőben azonban sokkal inkább a könyvek elhelyezése okoz gondot. Hiányzik ugyanis mintegy 400 négyzetméternyi polc. A könyvtárakba egyre több újság és folyóirat jár, azonban ezek olvasottsága nem megfelelő. Megnézték a művelődési szakemberek — csaknem egv évvel az árvíz után — a családon belüli művelődési lehetőségeket és azok kihasználását is. 1968-ban 5590 rádió volt, az ellátott családok aránya 64 % volt. 1970-ben ez a szám — a rádióakció jó- < voltából is — 9016-ra emelkedett, a járásban élő családok 79 százalékának van rádiókészüléke. Nagy ugrással hódította meg a falusi otthonokat a tévé; 1966-ban a járásban 650 készülék volt — az ellátottság 7 százalékos, 1970-ben pedig 2708 készülékkel a figyelemre méltó 25 százalékot sikerült elérni. A művelődési intézmények rádió- és tévékészülékei — ennek ellenére népszerűek. Igaz a saját családi készülékek gyarapodásának arányában csökkennek is. 1966-ban még csaknem 100 ezren voltak részvevői a művelődési intézmények klubjaiban a tévéelőadásoknak, 1967-ben és 68-ban még tovább emelkedett a tévénézők száma, azonban 1969—70-ben fokozatosan csökkent. Tavaly alig 40 ezren nézték közösen a tévéműsorokat, De a számokon túl. van esélye továbbra is a közös tévénézéseknek, ha azokat ésszerűen, színesen szervezik, esetleg összekötik a helyben olvasási lehetőségek megteremtésével is. Az árvíz óta kialakult művelődési viszonyok elemzésében helyet kapott a népművelés társadalmi hatókörének szemügyre vétele is. Megállapították, hogy a művelődési rendezvények látogatóinak többsége a fiatal korosztályból tevődik össze, ám nem minden községben van meg a kellő összhang a KISZ és a népművelési intézmények között. További erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a fiatalok érdeklődési körét, ízlését, nevelési és tartalmas szórakozási igényeit a művelődési intézmények és a KlSZ-szei- vezetek összehangolt munkával jobban segítsék. A közművelődés negyedül ötéves tervének számos feladata került a tanácsi megbeszélések napirendjére a járásban. Köztük is hangsúlyosan foglalkoztak a körzeti központok kialakításával, az intézmények működési feltételeinek javításával, a közös fenntartású művelődési házak, klubok létrehozásával. Az árvíz utáni elemző visszapillantás, az eredmények és a gondok számbavétele jó alapot ad a járásban ahhoz, hogy reális talajon tervezzék meg a következő öt év legfontosabb közművelődési feladatait. P. G. Evekig nem volt Sza- ooícs-Szatmárnak állandó központi népi táncegyüttese. A tánchagyományok ápolása természetesen nem szünetelt korábban sem. hisz sokan hallottak az éveik során az ökörltól Fergetegesről. a nagykállói Kallói kettős együttesről, vagy a több. mint 25 éve alakult mátészalkai ci- gányegyütlesről. Ez a három együttes volt a megye legidősebb néphagyományt őrző táncegyüttese — írta nemrég az egyik tanítóképzős hallgató. Pintér Mária szakdolgozatában, S a szabolcsi néptánckirúni- kának is beillő dolgozatban megtaláljuk a folytatást is: amiről évek óta panaszkodtak a népművelők — lapunkban is többször foglalkoztunk vele — 1985-ben megalakult a megye és a város öntevékeny népi táncegyüttese, a népi kultúrát, a dalt és a táncot szerető fiatalok összefogásával. A Volán Szabolcs Táncegyüttes feladatának a megye néptáncainak feldolgozását, bemutatását, megismertetését tartotta. S ennek meg is felelt 1966-ban mutatkoztak be első önálló, egész estét betöltő műsorukkal, melyről a Népművelési Intézet munkatársai is elismeréssel szóltak. Emlékezetes fellépések Azóta az együttest a megye, sőt az ország határain túl is megismerték, műsorukról di- csérőleg nyilatkoztak. 1967- ben pódiumra léptek Szolnokon. az alföldi néptáncfesztiválon és a már hagyományos hármas határtal álkozó kulturális műsorában arattak sikert a szovjet, csehszlovák, román és a magyar közönség előtt A további programok így alakultak: Néptáncosok bemutató színpada, 1968 március; fórum — bemutató színpad — Debrecen, 1969. 1970; gyöngyösi néptáncfesztivál. I960, szeptember; kárpátukrajnai szereplés, 1969 szeptember: Volán-bemutató 1970. január 10; beregi napok 1970, április; határtalálkozó. Beregsurány, 1970. május: Volán-bemutató Szeged, 1970. augusztus 8—9; virágkame- vál Debrecen, 1970. augusztus 19—20; mezőgazdasági kiállí tás Budapest, 1970, augusztus 29—30. Mint a fellépésekből. az országjárásból is kiderül. a Volán Szabolcs Táncegyüttest csaknem jobban ismerik már a megye határain túl. mint szőkébb „hazájukban". Szabolcsban. Eddig főként a megye színeit, néptánckultú- ját képviselték a különböző rendezvényeken, s itthon elsősorban a nemzeti és társadalmi ünnepeken iéptek dobogóra. 1 Nemcsak együtt láncolnak Milyen munka előzi i ' a fellépéseket? Hetenként 3 alkalommal ■ tartanak próbát Dalanics Györgynek. az együttes vezetőjének irányításával. Szerdán, csütörtökön 2—2 órát, vasárnap délelőtt 3 órát, ez hetente 7 órai felkészülést jelent a napi fárasztó munka után. Gimnasztikái gyakorlatok, néptáncmotívumok gyakorlása, improvizálás. balett-tréning, ének tanulása, új tánc elsajátítása, a repertoár táncainak alapos gyakorlása, megbeszélések teszik ki a próbák nagy /észét. Amíg ..színpadéretté” válik a produkció, a 40 tagú — különböző összetételű — közösség is kovácsolódik. Nemcsak együtt táncolnak, de ismerik egymás örömeit és gondjait. gyengéit Is. Énekkari versenyeken és előadásökon, tárlatokon. közös színház- és mozilátogatáson is találkozhatunk az együttes tagjaival. Sokszor vasárnap délután is összejönnek az irodaház nagytermében — táncolnak modem- és népi táncot .—. énekelnek, játszanak, s így töltik el a szabad idejüket. A klubdélutánokra edhívják az utánpótlás tagjait is, ismerősöket, akik szimpatizálnak a tánefcültúrával. A legnagyobb jutalom a nyári közös kirándulás, amit az ország legszebb tájain töltenek. A költségeket részben „össze- táncolják”, s félreteszik a versenyeken elért díjaikat, jutalmakat. Olykor a kirándulást összekötik a tapasztalat- szerzéssel is. Ilyen volt az elmúlt év nyarán tett kirándulásuk a pécsi nemzetközi nóptáncfesztiválra Hímen is rögzítik Az együttest megszerették a fiatalok, nehezen válnak meg tőle. állandó a levelező jkapcsolat a katonaidőt töltő hók és az itthon maradtak között. Négy szabolcsi táncos szerződött a kaposvári Csíky Gergely Színházhoz. A Volán Szabolcs Táncegyüttes büszke rájuk: itt nevelődték hivatásos művésszé. Az együttesből hatan vesznek részt az oktatói tan folyamop. közülük négyen a pedagóguspályát választották, ahol nagy szükség van a képzett támevezetökre. Az együttes táncait filmen is rögzítik, az eredményesebb oktatás és az együttes krónikájának, archívumának gazdagítása céljából. Ebben segíti őket a megyei művelődési központ amatőr filmklubja. Az együttes életét fotóalbumok, eseménynapló és a film alkotják. Szép összefoglalását egy sikeres szabolcsi táncegyüttes eddigi múltjának, melynek fenntartó szerve a nyíregyházi 5. sz. AKÖV és a Móricz Zsismond szakszervezeti művelődési ház. Reméljük még sok sikert hoznak a megyének — a megye határain túl —, s jobban megismerik tehetségüket itthon, a Nyírségben is. Páll Géza PIHENŐ ASSZONY. Mátyás Ferenc; Parasztolvasók Ha kék ®2 ég, s a Nap még felragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csirát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar; a zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, a pusztán, a még ma is világ végén: beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nyílik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap. kigyúl s fényét úgy terengeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét. de a hónalját már nem. Az ingen aztán nap mint nap zsírfoltok, sörfoltok, főzeléknyomok keletkeztek. Seffer mégis azt hitte, hogy fehér irigében felettünk áll, más anyagból van, mindenben különbözik a munkásszállás lakóitól. Aztáh letartóztatták egy gumicsizma miatt, amit ellopott és eladott. A gumicsizma sajnálatos módon éppen az enyém volt. Húsvét táján történt a dolog, éppen kitavaszodott. Az ünnepekre, úgy emlékszem, hazautaztam. A szobánkból Seffer kivételével mindenki hazautazott. Amikor visszaérkeztem Sztálin városba, Seffer részegen feküdt az ágya tetején. Ebben nem találtam semmi különöset. Kinyitottam az ablakot, s a bádogszekrényben elhelyeztem a hazulról hozott tiszta ruhákat. Ahogy ott matattam, hirtelen észrevettem, hogy a szekrényből eltűnt a gumicsizmám. Benéztem az ágyam alá, aztán újra a szekrényt vizsgál- gattam. A csizma eltűnt. Seffer megérezte, hogy nézem. Felébredt, ásított, felült. A fehér ing gyűrötten, foltosán ragad! a testéhez. — Megjöttél, egykomám . ? — kérdezte. — A szekrényben hagytam a gumicsizmámat. És mos nincs ott — mondtam. — Egykomám, mit jelent nálunk egy gumicsizma? — Szeretném tudni, hővé lett a csizmám? Seffer felült, jó alaposan megnézett magának, aztán a szekrényhez lépett és kiemelt onnan egv nagy üveg rumot. Zöldes üveget tartott elém. és időnként megingott: — Igyál egykomám, rumot. Ez a rum jót tesz... — Szeretném tudni mi lett a gumicsizmámmal? — Előbb egy kis rumot ja- vallanék... Ittam egy kortyot az üvegből, aztán újra megszólaltam — Hol van a csizmám? — Egykomám, jatt a jattba és végeztünk. Tied lehet ez az egész üveg rum... Én már csak egy kortyot iszom... — Hol a csizmám? — Na egykomám, ne borzo- lódj! Jatt a jattba és végeztünk... — A csizmámat szeretném látni. — A csizmádról semmit sem tudok. Igyál még rumot... — Az baj... Egyedül maradtál itt a szálláson... — Egykomám, jatt a jattban és végeztünk... Ne hidd, hogy én... Én az egész rumot neked vettem. — Nem tudom mit csinálok csizma nélkül Holnap, azt hiszem, felj "1 illést teszek a rendőrségen. — Ellenem, egykomám...? Nem ellened. Ismeretlen tettes ellen. — Egykomám nem javallom ezt. — Miért nem j»vallód? — Jatt a jattban. Itt a rum. Neked vettem. — A rum az itt van. csak a csizmám nincs itt. — Egykomám gondold meg ezt a dolgot, én most lerne gyek vacsorázni. Seffer vigyorogva érkezett haza. Már ágyban voltam. Megállt mellettem, nézegette az arcomat: — Na egykomám, meggondoltad? — Vissza akarom kapni a csizmámat. — Ne akard komám... Jatt a jattban, és akkor nem bántalak... Várt, leült az ágya szélére. Hallgattam és figyeltem mit csinál. Amikor a zsebébe nyúlt, hirtelen kinyújtottam a kezemet, s a kabátom zsebéből óvatosan a paplan alá húztam a bicskámat. A kabátom a szék hátán lógott, közvetlenül az ágyam mellett. Mindegyikünk székre vetkőzött a szálláson. A paplan alatt kinyitottam a bicskát és vártam. — Mocorogsz? — kérdezte. Hallgattam. Seffer az arcomat nézte, aztán lassan előhúzott egy kést. Megpróbálta- az élét a körmén, vigyorgott. — Na, egykomám, jatt a jattban és végeztünk... — szólalt meg halkan. — A csizmámat vissza akarom kapni — mondtam. Felállt, lassan közeledett. Feltérdeltem az ágyban, s a bicskát magam elé tartottam. Meghökkent, aztán hosszú csend után elnevette magát. — Tedd el a kést egykomám. Én csak vicceltem.. Minden viccnek bedőlsz?. . Egykomám itt a ram, igyunk egyet inkább. • Iszunk aztán jatt a jattban. — Nem iszom — mondtam. Seffer sem ivott. Sokáig üldögélt az ágya szélén és nézte az arcomat. Kellemetlen, kegyetlen nézése volt. Tudtam, mire gondol. Eszem ágában sem volt elaludni, csak színleltem, hogy hunyorgók már, s nehezen bírok a szempilláimmal. — Éjfélig várt, aztán Seffer is lefeküdt, A villanyt égve hagyta, és az agyból figyelt. Egyikünk sem aludt. Éberek voltunk és idegesek. Ha Seffer alatt meg- nyikordult a sodrony, azonnal felültem, s a bicskát marokra fogtam a pokróc alatt. Ha én mozdultam, Seffer pattant fel az ágyában. Éjjel kettőkor megszólalt: — Egykomám. így mi soha többet nem alhatjuk ki magunkat... Bízzunk egymásban egykomám... Jatt a jattban és kész... Nem válaszoltam. Néztem a száját, s az arcát, hogyan mozognak a ráncai, izmai. Reggelig virrasztottuk egymást. Akkor aztán elmentem a rendőrségre és bejelentettem, hogy ellopták a csizmámat. Megkérdezték, hogy kire gyanakodok? Azt mondtam, hogy senkire. Délután a szoba lakói mind visszaérkeztek a falujukból. Nem szóltam nekik semmit, csak arra vigyáztam, hogy Sefferrel soha ne maradjanak egyedül. Öt nap múlva Sefíert letartóztatták. Kiderült, hogy a szomszédos szobákat is fosztogatta, s a munkások közül volt aki kábát, volt aki ünpeplő nélkül maradt. Meredten nézem. Rág és nyel. Markát újra és újra kinyújtja a csokoládégömbök után. Amikor az utolsó falatot is lenyeli, bánatosan csettint- get a nyelvével. aztán megszólal : — Mondja jóember, nem látott még idáig csokoládét? — Nehezen viselem el, ha férfiak pralinét zabáinak... — Ne mondja...? És miért...? — Mert lezabálják az ing- jüket. A fehér ingjüket Seffer... Megráng az arca. A szőke nő először a férjét, aztán engem vesz szemügyre. — Séf fért mondott? — kérdi a férfi. — Seffert — Hol találkoztunk.,.? —• A vasműben... — Nem emlékszem. — Az enyém volt az » csizma... — Nem emlékszem... Mi nagyon régóta kint élünk. Los Angelesben. Feltaláló vagyok. —• Mit talált fel? — Legutóbb egy tejesüveg- tartót. Műanyagból készül és nem csúszik ki az asszonyok kezéből a tejesüveg. — Gratulálok, remélem jói jövedelmezett. — Jól, nem panaszkodhatunk... Odakint mi valakik vagyunk... — Én ismertem egyszeregy Seffert, aki... — Régi dolgok... Odakint, tudja... — Tudom. Elfordulok. Az ablaknak nyomom a homlokomat. Kibámulok a sötét áthatolhatatlan éjszakába. A vónat még mindig áll. Eszembe jut a szállás, a vaságyak, a bádogszekrény, s a bicskám... Mi is lett vele? Elkopott? Elveszett? Mi lett azzal a késsel? Nem emlékszem. Az üveg hűsíti a homlokomat. Az éjszaka, mint egy nagy fekete tömb, mindent eltakar.
