Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
Vasárnapi melléklet Emberi kapcsolatok Egyik vállalatunk hobbyból amatőr szociológussá elő- .épett műszaki előadója érdekes grafikont készített, .'íem a selejtről, az új technológiáról, hanem egy kevésbé feltérképezett jelenségről: az emberi, baráti kapcsolatokról. Egy kötetlen vita során került elő a zseb- oől a papír. Arról van szó, hogy manapság egyre kevesebben igénylik a baráti kapcsolatok ápolását. „Rohan mindenki a saját dolga után.” „Nincs idő ■s erő egymással is törődni." Ilyen és hasonló érvek zá- oroztak, pro es kontra. Ekkor került elő döntő bizonyí- ,-knak a hevenyészett felmérés, amely egy üzemrész ->bb éves tapasztalatai alapján rögzítette a munkatársi, uráti kapcsolatok képét. Aligha lenne érdemes részletesen ismertetni a csu- án egyetlen vállalat egyik üzemrészére — és egy bizo- lyos időszakra — vonatkozó képét. Ráadásul a csöppet ,em tudományos igénnyel felvázolt „térkép” az amatőr zociológus ismereteire, információjára alapozódott. 3ok fontos vonatkozás ki is maradhatott belőle. Mégsem .iellékes néhány vonását felidézni, hisz nem csupán a >zimpátia világába tartozó kérdésekről van szó, nem .lelki ügyekről” Az egészséges munkahelyi közérzet, a iemokratizmus mindenütt kedvező éghajlatot nyújt az mben kapcsolatok alakulásának. Nem közömbös,' mi- yennek ítélik meg egymást a dolgozók, olyan szépnek -e a „gyermeket”, mint amilyen a valóságban, szebbnek, netán csúnyábbnak. Anélkül, hogy feltennénk a drámai kérdést: mi határozza meg a munkahelyen az emberi kapcsolatok tartalmát— valójában erre keressük a választ, mint tette ezt az amatőr szociológus is. Mit mutatott a térképe? Először, mint figyelemre méltó tényt, azt, hogy alig minden második etnber fordít gondot a baráti érzések ápolására, örömeinek, gondjainak megosztására másokkal. A „társtalanok” között sok a magányos ember, álcádnak szép számmal olyanok is, akik a jövedelemkiegészítő „fusikat” többre tartják az öncélúnak ítélt baráti kapcsolatoknál. Másoknál jól megfér együtt a kettő. Különösen jelentős a munkatársi, baráti kapcsolatokban a több évig együtt végzett munka. Nem ritka, hogy eltérő szakmai és általános műveltséggel rendelkező, sőt egészen más mentalitású embereket is összekötnek az együtt eltöltött évek, amelyek során alaposan megismerték egymás erényeit, gyengéit, és úgy fogadják el azokat, ahogy a valóságban vannak. Sokkal jelentősebb azonban az a láncszem, amely a tudással, a tehetséggel kapcsolatos. Általában az elismert szaktudású emberek — jó értelemben vett helyi nagyságok — több barátot számlálnak. Velük barátkozni tekintélynövelő tényező azoknak, akiket az ilyen emberek megtisztelnek barátságukkal. Léteznek látszattekintélyek is, amikor a munkatársi, baráti közeledés nem a szaktudásnak, az emberi értéknek, hanem a beosztásnak szól. Ezek a múléko- nyabbak. Az egyik vezető beosztásból leváltott ember panaszolta szűkebb körben, hogy mostani helyéről mennyire másként látja az emberi közeledés rugóit. „Most tudnám már, kikre érdemes támaszkodni” — jegyezte meg nosztalgikusan. Még két fontos „szereplőt” rajzolt meg az említett térkép: az egyik a diploma (vagy bármi más papíron lévő magas bizonyítvány) és az anyagi körülmények. A diplomás — vagy annak megszerzésén szorgalmas- kodók közül többen az iskolai és szakmai végzettségek alapján tudják elképzelni a baráti kapcsolatokat. A nagyobb tudás, s a magasabb végzettséget szentesítő bizonyítvány nem minden esetben növeli egészségesen a tekintélyt. Egyeseknél egy mai rangkórságot is felébreszt. Ök azok, akik a magasabb papír megszerzése után szívesen elhanyagolják a korábbi baráti kapcsolatokat, vagy színezik át némi fölénnyel, túlzott magabiztossággal, ami gyakran csaphat át a lekezelésbe is. A baráti kapcsolatok alakulásába beleszól az is, milyen anyagi viszonyok között élnek a családok. Nem általános, de gyakori, hogy a létesülő barátság egyik nem lényegtelen „szereplője” a gépkocsi, a vikendház, a közösen tervezett külföldi utazások, s még említhetnénk néhányat. A csalódás akkor következik, amikor mindketten elhitetik önmagukkal, hogy valami érdemleges, közös pont kapcsolja össze őket. Holott csupán a közös autótípusról, pontosabban a hasonló anyagi helyzetről van szó, másról nincs. (Persze ettől még megérthetik egymást, lehetnek barátok egy bizonyos szinten.) Sok egyéb mellett az emberi kapcsolatokban olyan „szereplők” is vannak, mint a sport, a közös focicsapat, amely időlegesen képes feloldani a más különbségeket. Noha a mély barátsághoz általában nem elegendő az ilyen alapozás. Egymás mellett dolgozunk és alig tudunk valamit egymásról — halljuk gyakran a megjegyzést. Jobban kellene ismerni egymást. Nem az apró családi ügyeket, nein a részletkérdéseket. Magát az embert, a legjellemzőbb vonásaival. Előfordul, hogy akkor ismerjük fel valamelyikünk értékeit, amikor már elmegy — más munkahelyre, más megyébe —, egy fejjel onnan magasabbnak tűnik. Persze ezt nem lehet elrendelni, kinyilatkoztatni. A dolog lényege mélyebb, valahol ott gyökerezik, ahol az egészséges munkahelyi közösségben mindenkiben kifejlődik az igény az emberi kapcsolatok iránt. Nem egyféle „szeressük egymást gyerekek” állapotra gondolunk. Őszinte és tartalmas emberi kapcsolatok ilyen alapon nem születhetnek. A lustát, a zavarosban halászgatót, az ügyeskedőt, a demagógot, a hatalmával visszaélőt nem szeretni, hanem nevelni, bírálni kell. Á borbarát - ság, a haverság is idegen a szocialista szellemű emberi kapcsolatoktól. Ez sem szűnik meg persze ráolvasással. Az emberi kapcsolatok létrejötte és természete sokkal bonyolultabb annál, mintsem, hogy így lényegesen bele lehetne szólni a dolgokba. Egy valamire mégis fényt.vetnek, egy-egy munkahelyen: áttételesen beszélnek vezetési stílusról, közhangulatról, erkölcsi normákról — és még sok mindenről. Ami nem lehet közömbös sehol. Páll Géza Vásárosnaményi pillanatkép. (Hammel József felvétele) Besze Imre; Nem búcsúzom tőled — Nem búcsúzás ez. hiszen hamarosan visszatérek, tudod milyen az utazás háromszor huszonnégy órán keresztül? Én még soha nem ültem ennyit vonaton egyhuzamban, a napi-bejárás Pestre, az njás,..általában ismerős arcok között ülünk,'de képzeld. csak el magad most az én helyemben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülök és robogok a vonaton. Félbukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit, amikor az öregem értesült létezésemről azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebből elég három deci és kétszer látja a fiát, még ez a kétszerlátás sem pótolja a huszonöt évig nemlátás keserű válóját, faj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed, bizony: ritka élmény, ha két férfi zokogni kezd, neked a gyermekkönny nem ismeretlen fogalom, láttál te már sírni és bőgni is engem, ha nevelőapám megvert a tehénlánccal, akkor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott, aztán mindketten leittuk magunkat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám, hogy fájjon, meséltem neked azt is, amikor négyéves'koromban feleségül ment anyám hozzá, a tereiére ülteted, egy hét múlva 'már „kezévé!” nívott s a nevem néni is mondta ki csak nyolcadikos , koromban, pedig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam,, ilyenkor a foga Között morgott valamit s a bizonyitványosztás után, villámló időben kergetett legeltetni, sokszor csodálkozom a tanulmányi , eredményeimen* a szomszédék Marcijának külön könyvtára volt, mégis lemaradt tőlem két osztállyal, pedig az apja mindenféle, háziállatot vitt a tanítónak. Féltem a Marci ökleitől, erősebb volt nálam és az irigységét mindig ököllel fejezte ki, kora hajnalban megírtam a leckéjét, és esve helyette gondolkodtam az orosz szavak jelentésén, furcsa betűk vannak az orosz nyelvben, nekem valahogy jobban ment az értésük, ötödikes voltam, akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, elégettük a nyelvtáblákat, a tűz alá én vittem petróleumot a lámpából, ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben új táblát és új tanítót küldött a tanáés, felköthettük ismét a vörös nyakkendőt. Hidd el, aki- nem. érti a külföldi nyelvét-, legyen bármilyen .nagy prnber hazájában, olyan szánalmasan • kicsi odakint, hogy sírni tudna a tehetetlenségtől. Megfogadtam hát, hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt.. Apám szájából csodálatos dolog lenne hallani a szavakat, itt mellettünk is búcsúznak, közeleg már a palacsintasütős „Induktor”, nem búcsúzom tőled, azt hiszem velem leszel végig, neked jobb a memóriád, hasznos lenne, ha eljönnél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat. Siess haza, meg ne ázz, nézd,- olyan esőbe lógó az idő, mint azon a húsvéton, amikor- elmondtam neked származásom és rtiongolos szemem titkát. Te tudtad már nővéremtől régebben, úgy tettél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fájjon a zabiság. Sokszor én is átkoztam anyámat, minden mostoha ütést miatta éreztem, már tudom, hogy a háború nem kitöréstől béke' kötésig tart Huszonöt evvel a véres ..füst után is "érzem a nyomát és érzed te is, ha megölellek, engem érzel, ilyenkor eszedbe jut a bujkálás, a félelem, az esztelen- ség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és ömlik a vér. Ma is születnek zabik, nyugodj meg, tegnap óvatos voltam, mint máskor is, mindig félsz, hogy nem jön meg, egyszer késett is, de az idegességed miatt. Lám te is ideges vagy néha, akkor születtél, amikor először vágott rám kapanyéllel az apám. No, siess, mert fenn maradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek... Ha időd van, menj ki nagyapámhoz, már virágot is lehet kapni, és tedd rendbe a sírt, tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat, ne aggódjon ő sem, visszajövök, hiszen nem disszidálni indulok, s ha éppen akarnék, Bécs felé indulna a vonat.de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen simoga- tásra. Jól élünk majd, hidd el, te nem ütöd a fiamat és én sem engedem, hogy káromkodjon. Látod már esik az eső, menj, zöld a lámpa, engedd el a kezem. Jó lenn.?, ha egy éjjel mellettem feküdnél, de jövök hamar vissza... Esernyőt hoztál? Jól van, vigyázz a lépcsőnél, el ne sodorjon, a vonat. Szervusz,
