Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
•. oMa! W71. áprlfls fl. fnmr'.WT MAGVARORSZAÓ' — VASARNAPT MELLÉKLET Dang Manh ThOong: Kislány és katonák A „H” tüzérüteg egy magas domb tetején helyezkedett tüzelőállásba. Az egység tagjai közül még senki sem sebesült meg, pedig már jó néhány lökhajtásos amerikai repülőgépet leszedtek. A domb lábától mintegy kétszáz méternyire folyócska csörgedezett, és egy keskeny ösvény vezetett, valahonnan a távolból. Az üteg harcosai naponként tapasztalták, hogy az ösvényen többnyire ugyanabban az időpontban egy kisgyerek bukkan föl, s magát lombokkal álcázva halad célja felé. A sasszemű tüzérek azon vitatkoztak, hogy a lombok alá bújt, ugrándozó, le-leguggoló kisgyerek fiúcska-e, vagy kislány? — így csak a fiúk szoktak ugrabugrálni! — vélte az egyik katona. — Kislány az, barátom! — állította a másik — Hiszen virágot szed !... A vita során mindig Hoan, a szakács jött tűzbe a legjobban, s el is határozta, hogy végére jár a dolognak. Amikor a következő nap hajnalán ismét kirajzolódtak a távoli dombok zöld sziluettjei, Hoan felkapta a vödreit és leballagott a patakhoz. Miután telemerítette az edényeket, leült egy kőre és várt... Az élő bokor hamarosan fel is tűnt az ösvényen, szaporán közeledett, s most már semmi kétség sem férhetett ahhoz, hogy ez a zsemlearcú, könnyű léptű kis teremtés — leányka. Varkocsai mosolyogni valóan röyidkék voltak. A kislány egyik kezében aktatáska, a másikban pedig ételhordó volt. A katona előtt szó nélkül megállt. Az álcázásra való gallyakat lerakta a háta mögé a földre, ajkai mosolyra húzódtak: — Jó reggelt, bácsi! — Szervusz... Iskolába igyekszel? — lépett közelebb a kislányhoz Hoan. — Igen. Iskolába. — No, gyere, piihenj csak le egy kicsit, — telepedett vissza Hoan a kőre, s ölébe ültette a gyereket. — De miért ilyen kora reggel mégy? — Mert anyuka így parancsolta... Ilyenkor még nem igen járnak a repülők. — Hanyadikos vagy? — Elsős. — És hazafelé miért olyan későn jársz mindig? A kislány nagy, kerek szemekkel bámult a katonára. Nem tudta elképzelni, hogy ez az ismeretlen ember honnan tud őróla ilyen sok mindent? — Anyuka nem engedi —, válaszolta készséggel a lányka, — hogy hazamenjek ebédre. Ezért viszem magammal a déli ennivalót is, — mutatott a kis ételesre. — Estefelé már nem jár annyi repülő, s nem is vesznek olyan könnyén észre. — Hogy hívnak? — Hay. — És hány éves vagy? — Hét. Elsőbe járok. Muy tanító néni tanít. Arra lakunk, ni! — mutatott apró, rózsaszín kezecskéjével egy távoli domb felé. — Az én apukám is katona. Anyukám pedig a teatermelők brigádjában dolgozik. Ha nagy leszek, én is teát fogok szedni. Annyi aranyos kis lepke van a teák között a dombokon! — Nem nehéz ezeket az ágakat hurcolni? — mutatott Hoan a lerakott gallycsomóra. — Hát nem éppen könnyű, de muszáj hurcolni. Azt mondta a tanító néni, hogy így nem vesznek észre olyan hamar a repülők... ...Hoan futva ért fel a vödrökkel a dombra. — Na, ugye nekem volt igazam! — Kislány! — mesélte el a többieknek a találkozást. A kislánypártiak elégedetten veregették Hoan vállát, a fiúpártiak meg savanyúan dünnyögtek. De az ügy ezzel még nem volt befejezve, mert ▼alaki azt mondta: — Hát bizony elég nehéz is annak a szegény gyereknek a gallyakat cipelnie még az iskolába és az ételhordó mellett! — És mi lenne, ha varr- nánk neki sátorlapból egy terepszínű kis ruhát? — javasolta egy másik tüzér. — Pompás ötlet! — helyeseltek a többiek. S úgy is tettek, ahogyan mondták. A terepszínű kis köpeny egykettőre elkészült. Másnap reggel Hoan vitte le a patakhoz, s boldogan nyújtotta Maynak. — No, rajta! Vedd csak fel! A kislány szót fogadott. — No, mit szólsz hozzá? Szép? Tetszik? Hay kissé értetlenül, de boldogan simította végig uj- jacskáival a zöld színű anyagot. — Nagyon tetszik... — Ezt a mi katonáink varrták neked, Hay. Ajándékba, örülsz neki? A kislány gyors mozdulattal vette le magáról a köpenyt és a szakács felé nyújtotta. — Tessék. Visszaadom. — Visszaadod?! És miért? Miért nem fogadod el az ajándékunkat? Jó szívvel adjuk, hidd el! — Anyukám azt mondta, hogy idegenektől semmit sem szabad elfogadni! — No, de hát mi nem vagyunk idegenek, — terítette vissza Hoan Hay vállacskájára a köpenyt. — Mondd meg a mamádnak, hogy ez a katonák ajándéka, s meglátod, még ő is örülni fog neki! .. .E naptól kezdve a katonák hajnalonként és késő délutánonként felváltva jártak le vízért a patakhoz, hogy találkozzanak a kislánnyal. Hay mindig örömmel állt meg. s újságolta el a vele történteket: — Ma egy új éneket tanultunk! — Ma tízest kaptam olvasásból! — Ma én rajzoltam a legszebb körtéket! — Otthon én mindig segítek anyukának, s már rizst is tudok főzni! —Az egyik napon ' aztán mégis hiába várták a tüzérek az ösvényen Hay-t. Vajon mi történhetett? Egyre lesték, távcsővel figyelgették a domboldalt, ám a kislány még déltájban sem mutatkozott. És még később sem. A katonák gondolataikba merülve aggodalmaskodtak. Beteg lenne?... Vagy talán az éjszaka a repülők, amelyek arra jártak...? Alkonyat után Hoant küldték le a faluba, hogy járjon végére a dolognak. ,.Bizonyára csak beteg. Bizonyára csak beteg” — hajtogatta egyre magában a szakács, s futva tette meg az utat a faluig. Amint azonban kibukkant az erdőből, megA Kossuth Könyvkiadó ízléses köntösben bocsátotta ki nemrégiben a Politikai kis szótárát. A kötetben szerepelnek : általános politikai, gazdaságpolitikai, munkás- mozgalmi és nemzetközi politikai kifejezések és elneveA. I. Puskás, a Szovjetunióban élő történész könyve: Magyarország a II. világháborúban, az első átfogó mű Magyarország szerepéről a II. világháborúban. A szerző részletesen ismerteti hazánk gazdasági, társadalmi, politikai helyzetét a háborút megelőzően. Igazolja, hogyan történhetett szükségszerűen, hogy a magyar uralkodó osztorpant. Borzalmas látvány fogadta. Lerombolt, füstölgő, vagy még égő házak mere- deztek esetlenül a semmi felé. Az egyik ház romjai között egy hajlott hátú öregnéni keresgélt-kutatott valami, vagy valaki után. — Nénike, — szólította meg Hoan az idős asszonyt, — ezeket a házakat itt az éjszaka bombázták le? — Igen. Persze — tekintett feléje gyanakvóan a néni. — Ki vagy te? — Egy a katonák közül. Errefelé van az állásunk... És mondd csak... a Hayék háza... az is leégett? — Le. Teljesen porig égett... A család az elmenekült .. S a néni lassan, fájdalmasan, vontatottan kezdett beszélni az elmúlt éjszakáról, a repülők megjelenéséről, a bombázásról, Hay sebesüléséről. .. Hoan meg csak állt, állt, s szinte kővé meredve hallgatta a fájdalmasan kop- panó szavakat. — Csak nem rokona vagy a családnak? — kérdezte végül az asszony, s Hoan csak éppen mormogott valamit válaszképpen. Mire a néni vállalkozott rá, hogy elvezeti az erdőbe, s megmutatja neki Hay-ék rejtekhelyét. A kunyhó az erdő sűrűjében állt, nem is olyan mesz- sze a falutól. A sebesült kislány — akit éppen etetett az anyja a katona belépésekor — rögtön észrevette és felismerte Hoant. Szólni is akart valamit mindjárt, de csak az ajka mozgott, hang nem jött ki rajta. Látszott a gyereken, hogy rettenetesen szenved, s hogy magas láza lehet. Csupán a szeme égett-ragyogott olyan tisztán, okosan, mint azelőtt mindig. Hay feje mellett ott hevert az ismerős iskolatáska, s egy darabka zöld színű anyag. — Elégett... — súgta szinte alig hallhatóan a kislány. — Annyi baj legyen! — próbálta vigasztalni Hoan. — Majd varrunk mi neked egy újat... S az még szebb és jobb lesz, mint amilyen ez volt!... .. .Másnap reggel, amikor ellenséges lökhajtásos gépek jelentek meg a horizont felett, a „H” tüzérüteg katonái még gyorsabban és pontosabban irányították fegyvereik csöveit a közeledő célpontok felé. A katonák szemében é szívéből még inkább fellángolt a gyűlölet, s a lege Isi sortűz után máris zuhant kezdett egy repülőgép, gyilkos vasmadár pillanatéi; alatt a földbe fúródott, s t tüzérek állásától nem r olyan messze robbant szé százezer, millió daraora... Fordította: Krecsmáry Lászk zések, valamint egyes nemzetközi és hazai politikai események. A kis formátumú, könnyen kezelhető szótár a közélet, a politika, a külpolitika iránt érdeklődő olvasók számára kitűnő segédeszköz. tály az ország sorsát hozzákötötte a hitleri Németországhoz. A kötet nagyobbik felében. A. I Puskás a hadieseményeket ismerteti. A kitűnő összefoglaló sok új, olyan részletet ismertet, amely az eddigi forráskiadványokban. visszaemlékezésben még nem szerepeltek. A kötet a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. ÚJ KÖNYVEK: Politikai kis szótár Magyarország a II. világháborúban A csillagok felé Jurij Gagarin űrrepülésének 10. évfordulójára Holnap lesz tíz esztendeje, a kora délelőtti órákban rendkívüli TASZSZ-közle- ményt sugároztak a világ hír- szolgálati irodái, rádióállomásai : a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Vosztok (Kelet) szputnyik űrhajót, amely a világon elsőként szállított embert az űrbe. Az űrhajó pilótája Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet repülő őrnagy volt. Évezredek álma valósult meg ezzel az első űrutazással. Az ember elhagyta a Földet és kitört a világűrbe. Gagarin neve és mindazoké, akik ennek a nagyszerű tettnek részesei voltak, bekerült az emberiség történelmének legfényesebb lapjaira. Megkezdődött az ember űrrepülésének korszaka. S ha azóta már újabb, talán látványosabb eredmények is születtek, az ember Holdra lépésétől a Lunohodig. a Marsra és a Vénuszra küldött műholdakig, az elsőség dicsősége visszavonhatatlanul a Vosztok tíz év előtti utazásához fűződik. Van ebben az eseményben , valami egyetemes. A Szovjetuniónak e nagy napon a világ népeihez és kormányaihoz intézett békeszózata éppen ezt emelte ki: „A világűr meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem az egész emberiség eredményének tekintjük. Ezt az eredményt örömmel állítJURIJ GAGARIN BRONZSZOBRA, JURIJ CSERNOV SZOBRÁSZMŰVÉSZ ALKOTÁSA. A MOSZKVAI GAGARIN TÉREN ÁLLÍTJÁK MAJD FEL. (APN foto — KS) juk minden nép szolgálatába, a haladás, az emberiség boldogsága és jóléte szolgálatába.” S az egyetemesség természetesen nem áll ellentétben azzal, hogy az első űrhajón szovjet ember volt. Szinte szimbólumnak is tekinthetjük, hogy azok törtek elsőként utat a csillagok közé, akik 1917 októberében itt a Földön is először mutatták meg példájukkal a követen'- dő utat. Büszkék lehetünk arra. hogy ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelynek életében megkezdődött az űrhajózás. S külön jogos büszkeség tölthet el bennünket, hogy ahhoz a szocialista táborhoz tartozunk, amely kiröpítette az első űrhajóst a világűrbe és biztosította sikeres visszatérését. A Szovjetunió .békeszózata a nagyszerű emberi értelemre hivatkozott, amikor megállapította, hogy a tudomány és a technika fejlődése korlátlan lehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása és az ember javára való felhasználás előtt, de ‘ehhez mindenekelőtt a békét kell biztosítani. Az első űrrepülés tizedik évfordulóján szeretettel köszöntjük azokat, akik megajándékozták az emberiséget a világtörténelmi jelentőségű tudományos győzelemmel, s elindították az embert a csillagok felé. G. I. Pódiumon az amatőr színjátszók Útkeresés és hagyományos játék Sokan már a rémségek tárába helyezték az amatőr színjátszást. Mi újat nyújthat a televíziós korszakban a műkedvelő színjátszás? Becsülettel betöltötte hivatását, mint színházpótüö, mint az igényes és szép irodalmi nyelv népszerűsítője, az irodalom iránti figyelem felikeltője — s ezzel befejezte pályafutását. De valóban így van-e? Nemcsak hazai, világjelenség, hogy a technika modem eszközei és a városiasodás megnyitották az utat a legmagasabb színházi éLmé- nyeléhez. Közönség és színház; közönség és irodalom közelebb került egymáshoz. Mégis, tovább él és új utakat keres, nem szűnt meg az amatőr színjátszás sem. Diáit- és munkásszínpadok, alkalmi és több éves összetar- ‘ ozásról tanúskodó próbálkozások jelzik, hogy az amatőr színjátszás — modem tartalmi és formai jegyeivel — új jászületőben van. Nem akar színházat pótolni. bár szűkebb hazáikban, a nyírségi tanyavilágban ilyen szerepet is betöltenek a megyei együttesek. Élményeket akar nyújtani a résztvevőiknek a sikeres önkifejezéshez, el akar indítani egy folyamatot a nézőben, a közönségben. Lépcsőket, fo- gózkodókat ad a további igényesebb művelődéshez, önműveléshez. Útkeresés, kísérletezés Ezeket tapasztalhatta a néző a március végén a megyeszékhelyein sorra került „Szóljatok, szép szavak” elnevezésű szabolcsi döntőn, ahol a legjobb tíz amatőr színjátszó együttes és irodalmi színpad mérte össze tehetségét Képet alkothattak a résztvevők: milyen útkeresés. témaválasztás, formai kísérletezés jellemzi az aima- •őzmozgalmat megyénkben. Kiohmsha+ó volt a Móricz ^sigmond Színházban pódiumra került műsorokból ^z amatőr színjátszás szinte minden jó és kevésbé jó vonása. Milyen Is valójában a szabolcsi amatőr színjátszás? Maradi vagy modem, esetleg modemkereső ? Színvonalas produkciók dolgában felveszi-e a versenyt az ország más megyéinek, városainak amatőr együtteseivel? A megyei szemlén látottak alapján, különösebb minősítő bizonyítvány kialakításának igénye nélkül, megjegyezhetjük: a megye amatőr színjátszói semmivel sincsenek lemaradva az országos átlagtól. A győztes két csoport, ha esetleg nem is jutna tovább az egri területi döntőn a rádióstúdióig, színvonalas műsorával bizonyára kiérdemli a közönség és a zsűri elismerését. A két együttes, a vásárosnaményi járási művelődési központ csoportja és a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium irodalmi színpada. A forma „bűvöletében“ ? Két egymástól témaválasztásban. művészi eszközökben eltérő együttes képviseli a szabolcsi színeket A vó- sárosnaményiak a hagyományos színjátszás stílusában, már-már a hivatásos művészek játékát megközelítő színvonalon mutatták be „Nem hallgat a tenger” című. háborúellenes, japán témájú egyfelvonásos darabjukat. Kiérlelt, árnyalt rendezés és játék jellemzi a produkciót. A nyíregyházi „krúdvsok” a modernebb felfogás jegyiben állították színpadra a „Les-korszak” című műsorukat. Gondolat- gazdanság, szellemesség, csiszolt és m égis nagyvonalú előadásmód áradt játékukból. Az irodalmi színpad formai eszközeivel jelenítették meg időszerű mondanivalójukat. Más-más stílus, felfogás, melyet természetesen a választott produkció jellege is meghatároz. Egyik sem zárja ki a másikat. Mindkettő tovább él. s a többi nyolc csoport is nagyjából a két irányzat szerint keresi az önkifeierés legiobb eszközeit, akarva-akaratlan. az árnyalati eltérések, az elütő formai jegyek ellenére. Mégis a megyei erőpróbán zömében az új. modernebb rendezési elképzelésekkel találkoztunk. Természetes jele ez az amatőr művészeti életnek, felfedezhetjük a színházak. a tévéműsorok, irodalmi művek megtermékenyítő hatását is. Voltak más hasznos tanulságai is a megyei színjátszó erőpróbának. Olykor nem a kifejeződő tartalom, hanem a forma ejtette „bűvöletbe” a csoportok vezetőit, tagjait. Úgy tűnt. a formához kerestek tartalmat, s ez nem mindig volt eredményes. Nem az volt a gond, hogy a témaválasztás a napi politikai , aktualitásoktól — a japán darabon át — az abszúrd vígjátékig vezetett. Sőt. ezek ellenére inkább az egysíkú. • hasonló témaválasztás jellemezte a csoportöli produkcióit. Kicsi volt a skála, amelyet a témaválasztásnál számításba vettek, s nem „mérték” eléggé a csoportok adottságaihoz, még kevésbé ahhoz á fontos szemponthoz, hogy a rövid műsoridőt végig izzást, érdeklődést teremtő műsorral lehet, csak sikeresen megtölteni. f Megéretem Uk a segítséget Az alkalmi, az ünnepségek aktr~1'‘4sára épülő műsorválasztás is érződött a csoportoknál. önmagában ez sem probléma, hiszen ezek az együttesek lépnék fel sokszor a nemzeti. társadalmi ünnepségeken, évfordulókon. De ha csaik az aktuális műsor jelenti az egyetlen produkciót nincs egy másik is, amely nem kötődik ezekhez az eseményekhez, a csoport képtelen kilépni szűkebb köréből. A megye színjátszói. Irodalmi színpadai bebizonyították, hogy életképesek, tudnak korszerűt adni anélkül. hogv felcserélnék szerepüket. konkurrátní akarnának a színházzal, a televízióval. Megérdemlik a tovább" gondos szakmai iránymutatást, a segítséget a műsorválasztásnál, a mef'komponálásnál, a játék csiszolásánál. Páll Gém
