Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
. Apnlte iff. lm FT MA«TAT*r>T»«!TÄ*P 8. oMsí Közéletünk demokratizálódása Irta: Dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke KÉPVISELŐJELÖLTEK 11-es fzámú választókerület: Dr. tekszi István A fiatalon a munkásmozgalomba bekapcsolódó Fekszi István a felszabadulás előtt mezőgazdasági munkás volt. Napszámos családból származott, öten voltak testvérek.A Szerencs melletti Ond faluban született. Katonai szolgálatra innen vonultatták be. A véres események hamar felnyitották a szemét: egységétől átszökött a szovjet csapatokhoz Fekszi István a megalakuló demokratikus magyar hadsereg katonájaként részt vett a németek elleni hadműveletekben a háború utolsó időszakában. Itt érlelődött kommunistává, s hazajövet a kommunista párt szerencsi körzetének titkára lett, majd — amikor a járások megalakultak, — járási párttitkár. 1949 augusztusától megyei DÉFOSZ-titkár Zemplén, majd Heves megyében, 1950-ben pártfőiskolára küldik. Ezután a Heves Megyei Tanács V. B. elnökhelyettesének választják meg, ahol 1954. március 26-ig végzi felelősség- teljes munkáját. Ez a nap újabb fordulópont pályáján, ekkor kerül Szabolcs-Szatmár megyébe, ahol a megyei tanács elnökévé választják, melyet tizenhét évig töltött be eredményesen. Fekszi István — két ciklusban — mint országgyűlési képviselő is tevékenyen hozzájárult a megye gazdasági életének meggyorsításához, többször felszólalt a legfontosabb megyei gondok megoldása érdekében. A megyei képviselőcsoport vezetőjeként — és az ország- gyűlés mezőgazdasági bizottságában — aktív közéleti munkásságot fejtett ki, hogy Szabolcs- Szatmár megye a gazdasági és kulturális élet minden vonatkozásában felzárkózzék az országos átlaghoz. Mint képviselő — a jelölőgyűlésen is elmondták a választók — sokat tett Mátészalka várossá fejlesztése és ipari létesítményeinek megalapozása érdekében. Fekszi István válaszában elmondta — mindez természetesen nem egyedül az ő érdeme, hanem közös erőfeszítések gyümölcse, amely az egész szatmári résznek teremt majd kedvezőbb munka- és életviszonyokat. Fekszi István felelősségteljes munkássága közben elvégezte az agrártudományi egyetemet, okleveles agrármérnök, mezőgazdasági témából a doktori disszertációját is sikerrel megvédte. Több magas kitüntetésben részesült, többek között megkapta a Szabadság érdemrend ezüst fokozatát, a Munka érdemrend arany fokozatát. Egészségi állapota miatt vált meg a magas közéleti tisztségétől. De elvhűsége, a megye holnapja iránti felelőssége, mint nyugdíjast is további munkára serkenti. Tagja a megyei pártbizottságnak, a megyei tanácsnak, az SZMT megyei elnökének is megválasztották. A 11-es választási kerület bizalmából jelölték képviselőnek. A 13-as számú csengeri választókerület jelölőgyűlésén mintegy hétszáz választó jelent meg, de egy nem akadt közöttük, aki a Hazafias Népfront által javasolt képviselőjelöltet, Danes Józsefet ne ismerte volna. Hiszen a jelölt a csengeri járásban 15 évig volt a párt- bizottság első titkára. Lelkes és egyhangú volt a jelölés. Danes Józsefnek olyan gazdag társadalmi tevékenysége van, hogy csak a jelentősebb dátumok felsorolása kitenné a cikk terjedelmét. A volt agrárproletár, kubikos 1946 őszén kerül haza Mándra, hadifogságból. Azonnal az új földhöz jutottak képviselője lesz, őt választják meg az UFOSZ helyi titkárának. A következő tavaszon már szervező titkár a kommunista párt helyi szervezetében. Tevékenykedik a DÉFOSZ-ban, a helyi földművesszövetkezet létrehozásában — mindig a volt elnyomottakért küzd. 1949-ben a csengeri járási pártbizottságra került oktatási felelősnek, majd néhány hónap múlva Mátészalkára, az akkori Szatmár megye székhelyére helyezik a megyei pártbizottságra. A két megye egyesülésével áthelyezik Nyíregyházára, a megyei pártbizottságra. 1953- ban egyéves pártiskolára megy. 1954-től visz- szakerül Csengerbe és 1969. július 1-ig, a járás megszűntéig a járási pártbizottság első titkára. Nehéz, küzdelmes éveket töltött itt, de a kitartó munkának meglett a gyümölcse is. A megyének ezen a részén voltak mindig a legerősebb termelőszövetkezetek. Az ellenforradalom viharában is alig volt kilépés. A járás vezetői — élen Danes Józseffel — nagy gondot fordítottak a szövetkezetekben a szilárd vezetés kialakítására. Egész sora van itt az olyan szövetkezeteknek, ahol 20—22 éve ugyanaz az elnök vezeti a szövetkezetei. A járásból több mozgalom, kezdeményezés indult el, ami később megyeivé vált. Többek között ilyen a porcsalmai községfejlesztési kezdeményezés. 1967-ben a járás országgyűlési képviselője lett. A Parlamentben kétszer is felszólalt; egyik esetben az elhanyagolt szatmári legelők és a kedvezőtlen belvízhelyzet miatt emelt szót, másodszor pedig a szakszövetkezetek, az állati férőhelyek, a szövetkezeti hitelek ügyében kért segítséget. Az elmúlt négy évben a volt csengeri járás a gondok ellenére szépen fejlődött politikai, gazdasági, kulturális, szociális és egészségügyi téren egyaránt. Nem lehet különválasztani a pártmunkást és a képviselőt. Egy a lényeg: a járás dolgozóinak és vezetőinek munkája mellett neki is sok érdeme van az elért eredményekben. Nemcsak községek, szövetkezetek és intézmények, de egyének is sokszor igénybe vették ügyeikkel, és ha jogos volt a panasz, segített is. Jelenleg a mátészalkai járási pártbizottság első titkára. Megtiszteltetésnek vette az újra- jelölést és ha megválasztják, továbbra is teljes odaadással küzd, mint képviselő a választók megbízásából. A SZOCIALIZMUS TELJES felépítésének magasabb szinten való folytatása feltételezi, sőt szükségessé is teszi a szocialista demokrácia szélesítését, a lakosság fokozott bevonását a szocialista építőmunkába. Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi beszámolójában megfogalmazódott a követelmény: „arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervek munkájában” Ennek megvalósítása során el kell érnünk, hogy a társadalom minél több tagja érezze: nemcsak joga, de — társadalmi igényen alapuló — kötelessége is bekapcsolódnia, képzettségéből, rátermettségéből, hivatásából eredő adottságainak megfelelően, a közügyek intézésébe. MILYEN ELŐNYÖKET várhatunk konkrétan a lakosság még aktívabb közéleti tevékenységétől ? Mindenekelőtt azt, hogy kiszélesedik az emberek látóköre, megértése és tenniaka- rása, erősödik a közügyekért való felelősségérzet, s hogy mind többen kerülnek közelebb értelmileg és érzelmileg a szocializmushoz. Nyilvánvaló, hogy aki részt vesz a döntésekben, annak módjában van látni és mérlegelni, mire van lehetőség, eszköz és mire nincs; jobban magáénak érzi azokat, szívesebben népszerűsíti őket és vesz részt végrehajtásuk megszervezésében, ellenőrzésében. A példák ezreit szolgáltatják ehhez a választók érdekében közmegelégedésre tevékenykedő tanácstagok, a tanácsi bizottságok aktívái, a városokban a sok ezer lakóbizottsági tag, a város- és községfejlesztésben kitűnt társadalmi munkások. Az aktív közéleti tevékenység a legbiztosabb ellenszere annak, hogy a nagyobb hatáskörrel és önállósággal felruházott helyi vezetők esetleg visszaéljenek a rájuk bízott hatalommal; de fontos észköze a társadalmi életünkben még megtalálható tisztességtelen haszonszerzés, a közösség kárára folytatott ügyeskedés, spekuláció elleni harcnak is. Közéletünk további demokratizálódásának igényét hangsúlyozva, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy itt folyamatról van szó: a gazdasági reform főképpen az üzemi demokráciát, a szövetkezetek önállóságának növelése a szövetkezeti demok' ráciát szélesítette, most pedig az államélet demokratizmusának a fejlesztése van soron. NYUGODTAN MONDHATJUK, rendelkezünk a közéleti demokrácia továbbfejlesztésének minden feltételével. A legfontosabb tényező, hogy a párt és a kormányzat politikája a lakosság egészének az egyetértésével találkozik. Joggal állapította meg a X. kongresszus, hogy párA kálmátházi műútról balra bitumenút vezet Manda- bokorba. Hosszú, fehérre meszelt épület, öreg már, de tiszta. Az udvaron, szőlőlugas alatt műanyaggal leterített asztalnál, hosszú lócákon ülnek öten. A háziasszony Krászni Istvánné, Zsuzsi és Kati, s a kis Pisti, a gyerekei és Zá- vodszki néni, a nyolcvanegy esztendős nagymama. A kérdés: milyen itt lakni öt kilométerre a sorompótól, távol a világ zajától, a tanyán? A válasz: most már— amióta villany is van, meg kö- vesút, nagyon jó. A lányok megtoldják, jobb, mint a városban. Csend van, jó levegő, nyáron jó hűvös a lombok alatt. S micsoda illat, mikor az akác virágzik! Péntek dél a tanyán. tunk politikája a dolgozók millióinak támogatását élvezi, a párt és az állam mindennapi munkáját önkéntes társadalmi aktivisták százezrei segítik, és ezzel alkotó módon járulnak hozzá nagy társadalmi feladataink megvalósításához A választási előkészületek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a választójogi törvény rendelkezései helyesek, beváltak; tovább szélesedett a szocialista közgondolkodás, elmélyült népünk szocialista egysége. Ezt bizonyítja a jelölőgyűléseken részt vettek magas száma, a sok felszólalás, javaslat, észrevétel, a jelöltek személyének általában gondos mérlegelése, a jók közül is a legjobbak kiválasztása. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jelölőgyűlések jó fórumai, egyben iskolái voltak a közéleti tevékenységnek. Voltak azonban más tapasztalatok is, amelyek okulással kell, hogy szolgáljanak a jövőre nézve. A jelölőgyűlések szervezői például sok helyen nem készültek fel akkora érdeklődésre, aktivitásra, amely végül is megmutatkozott, s emiatt számos választó zsúfolt termeket talált, hely hiányában nem vehetett részt a jelölőgyűlésen. Jobban meg kell tanulnunk azt is, hogy tartsuk tiszteletben a demokratikus formákat, adjuk meg a lehetőséget tartalmas érvényesüléséhez. A szocialista demokrácia szélesedésének másik fontos tényezője az államelmélet, ezenbelül is a tanácsok tevékenységének fejlesztése, amely az új tanácstörvényben testesült meg. Ez biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a lakosság még tevékenyebben vegyen részt a tanácsi testületek és a hivatali szervezet munkájában. KÜLÖNÖSEN JELENTŐSEK ebből a szempontból a tanácstörvénynek azok a rendelkezései, amelyek a helyi városi, községi tanácsok gazdasági önállóságát fejlesztik, hatáskörét növelik. A közéleti tevékenység kibontakozásának további ösztönzője lehet, hogy az új tanács- törvény a tanácsok és a nem tanácsi szervek viszonyát az igazgatási-felügyeleti kapcsolatok mellett a gazdasági területre is kiterjesztette, és súlypontját az érdekazonosságon alapuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre helyezte. Az új tanácstörvény természetesen csak a kereteit, lehetőségeit teremtette meg az aktívabb közéleti tevékenységnek. Ahhoz, hogy az valósággá is váljék, a kereteket tartalommal kell megtölteni. A legfontosabbnak e téren azt tartom, hogy a tanácstestület valóban lássa el azt a meghatározó szerepet, amelyet a város, község életében a tanácstörvény szán neki: érdemben döntsön minden fontos helyi kérdésben, Ponyvás sátor az udvarban kifeszítve. A nagymama említi, itt így van mindenütt, ha mulatság készül. Ilyen jó időben már lehet sátorban is enni, inni, táncolni. Pista elárulja, hogy menyasszony lett az idősebb nővére, Zsuzsika. Az apa és Barzó József, a vőlegény, a gépjavító munkása húzták fel a sátrat csütörtökön. Az apa, a magtermeltető dolgozója. Szabad szombatos, de most bement a városba. Papírt kapott, vér kell. Kati lánya kiszámolja, most ad vért harmincötödször. Jó a tanyán. Krászni néni azt mondja, soha, de soha nem vágyna el innen. De kellene nagyon egy fűszerbolt, meg egy zöldséges. Meg jó lenne építeni egy új házacskát is, mert ezt már nagyon kinőtték, g külegyen a szocialista demokrácia nyílt porondja, a helyi érdekek ütközésének fóruma. Hasonlóképpen a tanácsi bizottságok, amelyekben a tanácstagok mellett most már más szakemberek, a közéletben tevékenykedni akarók is tagként vehetnek részt, lássák el teljes jogkörrel és felelősséggel a tanácstörvényben meghatározott feladataikat. A tanácsok akkor járnak el helyesen, ha szélesítik a közéletben tevékenyen és rendszeresen részt vevők körét. Az emberek többsége ugyanis nem önmagától, kizárólag saját elhatározásából vesz részt a közügyek intézésében, hanem hívást, ösztönzést, bátorítást vár. Különösen vonatkozik ez a nőkre és a fiatalokra. társadalmunknak arra a két fontos rétegére, amely még mindig nincs számarányának és társadalmi jelentőségének megfelelően bevonva a tanácsi munkába. Mindenekelőtt a > fiatalokkal szemben van nagyobb türelemre, segítőkészségre szükség, amíg megszerzik a kellő jártasságot, készséget a közéleti tevékenységhez. Hiba volna ugyanakkor, ha a szocialista demokrácia szélesítését, a közéleti aktivitás növelését bárki is egyszerű meny- nyiségi feladatnak, a részvevők száma és köre bővítésének fogná fel. Ez nagyon fontos, de nem kevésbé az az igény, hogy minőségi változást érjünk el közéletünk demokratizálódásában, annak tartalmát, módszereit és hatékonyságát illetően is. A közéleti tevékenységet az serkenti legjobban, ha á tanácsok és a tanácsi vezetők valóban igényt tartanak^» lakosság beleszólására, jobban figyelembe veszik véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. A közéleti munkásoktól azonban csak akkor várhatnak a tanácsok valóban hasznos tevékenységet, ha megfelelően tájékoztatják őket, ha megadják számukra azokat az ismereteket, amelyek nélkül nem képesek felelősséggel, akár a kényes kérdésekről is, véleményt nyilvánítani, és a többi állampolgárt tájékoztatni, őket a feladatok végrehajtására megnyerni. KÜLÖN FIGYELMET ÉRDEMEL a munkában kitűnt és a közösségért önzetlenül dolgozó tanácstagok, bizottsági tagok, aktívák, társadalmi munkában kitűntek fokozottabb megbecsülése. Ne fukarkodjunk azok elismerésével, népszerűsítésével, akik szabad idejük egy részét a többi ember, a közösség ügyeivel való foglalkozásra fordítják. Sok lehetőség nyílik erre, s az a tapasztalat, hogy tanácsaink többsége mind szélesebb körben él is yelük. A legnagyobb megbecsülés azonban az, ha meghallgatjuk és a lehetőségekhez mérten megvalósítjuk javaslataikat, további megbízatásokat adunk számukra. lőnben is, mindenki épít már a környéken. De most a Zsuzsika eljegyzése. „Gyűjtöttük a pénzt a hűtőgépre, már csak az kellett. Mert van tévé, rádió, lemezjátszó, mosógép, porszívó, gáztűzhely is. Minden, ami kell a házi szükségletre. Csak hűtőgép nincs még. De az eladónak adjuk oda a pénzt. Nyáron meg gyűjtünk a lakodalomra, azután a hí- zónakvalóba. Szerencsére van pénz. Az apa is, a mama is, a lányok is keresnek. A három nő a Ságvári Tsz-ben. „Mama most hozott haza 3361 forintot” — közli Kati. Ebből 1380 volt a márciusi kereset, ezer a hűségjutalom, s ezer a „szocialista pénz” — ahogy ők hívják — a szocialista brigádversenyben nyert jutalom. — Szeretek a tsz-nél dolgozni. Apám gazdákhoz járt a környéken napszámra, én már a felszabadulás után — mert tízen voltunk — az erdőgazdasághoz mentem mak----- 1 1 r—m—...... kot szedni, s hogy örültem a havi hatszáznak! — folytatja az anyja. — Mi meg most, ha csak ezer négyet kapunk — toldja meg Zsuzsi — akkor is fin- torgatjuk az orrunkat. Ezen jóízűt nevetnék. A konyhában szakácsné főzi a csigalevest, készíti a finomságokat, divat, hogy megfogadják ilyen alkalomra. A gazdaasszony számol: huszonhét tyúkot kopaszta- nak, tíz kiló karajt, s mennyi combot készítenek el, rántanak, töltenek, hogy legyen szombat estére. Hatvan vendéget várnak, nagy a rokonság és nem lenne jó bárkit is kifelejteni. Szekéren hozzák a söröshordát, itt van már a tíz liter erős és édes pálinka, a sok bor, s a szódát is ládákban hozzák, mert itt van ugyan a szifon, de miikor táncolnak, nincs idő még a szódakészítéssel is bíbelődni. — Jönnek a zenészek, muzsikálnak, a közeliből Pazár Józsiék, az a legjobb zenekar, őket hívja itt mindenki. Egy szakszofon, egy dob, meg egy tangóharmonika — cseveg Kati. A mama arcán keserű mosoly villan. ötvenegyben ment férjhez, és semmi nem volt Csak megfogta a fiérje kezét... Hívják szívesen a vendéget az asztalhoz, kóstolja meg az ünnepi sonkát, a körtepálinkát, Ilona-tanyai. „Nem szabad kikosarazni, mert sírós lesz a menyasz- szony...” Téli az asztal, az asszony szól a lányának, kapcsolja be a lemezjátszót. Kati felteszi a lemezt, s tánclépésben hozza a bort. Illésék friss száma kiabál, ismétlődik a Kégli dal refrénje: Nem szól ránk a házmester .. A barna kislány ölbon hozza a lemezeket, van vagy száz. Mind modern, s Krászni néni sorolja: János bácsi pipája, Pókháló van már az ablakon... és a többi Azért Pazárék mégiscsak jobban húzzák, s az öregeknek is kedvükre valóbb, mert nekik nagyon szép a magyar nóta. Legyen jó nekik is — szól Krászni néni Meg — told hozzá egy mondatot — ha már neki nem lehetett az esküvőjén muzsika, a lányáén érezze jól magát. Mondják, ez a legszebb ünnep, a húsvét. Jó az idő, jó a kedv. Jönnek a fiúk, a szomszédok. Azzal, hogy nagyon megszomjaztak, s mikor vizet kapnak, azzal kezdik a locsolkózást Aztán jöhet a kölni. Jó kedvvel jönnek, esznek, isznak, beszélgetnek. Régről, máról, jövőről. Attól függ, fiatal-e vagy öreg a vendég. A mama nem lesz itthon húsvét másnapján. Bemegy a tsz-be, a kertészetbe, váltani egy kislányt, aki locsolókat vár. Ilyenkor is locsolni kell a melegágyak palántáit, mert ebből lesz az új házra való. Kopka János A műúttól balra 13-as számú választókerület• Danes József
