Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

1971. április 25. KELET-MAGYARORSZÁGI S. oWfcfl Készülő á| kollektív szerződések Szép húsz év volt... „MUTASD MEG KOL­LEKTIV SZERZŐDÉSETE­KET, megmondom, milyen nálatok a szakszervezeti munka.” Akár így is lehetne maivá tenni a régi közmon­dást ezekben a hetekben. Való igaz: a szakszervezeti munka egyik fokmérője, mi­lyen a vállalat kollektív szer­ződése. Annál is inkább fon­tos ez most, mert a készülő „üzemi alkotmányok” öt évig lesznek érvényben. És a kel­lő alaposság, a mostani jó előkészítés ennyi időre bizto­sít jó lehetőségeket, kellően megalapozott véleményt a munkásnak, szb-titkárnak ás vállalati igazgatónak egy­aránt. Bár minden vállalatnál más és más kérdések váltják ki a legnagyobb vitát, két té­mában szinte mindenütt megegyeznek. A törzsgárda- tagság nemcsak azért van napirenden, mert a kollektív szerződésekkel párhuzamosan készülnek a törzsgárdasza- bályzatok tervezetei is. Az érdeklődés aköré csoportosul: milyen anyagi elismerést, kü­lön juttatásokat biztosítsanak a törzsgárda tagjainak a kol­lektív szerződésekben. Össze­függésben van ez az időnként megélénkülő munkaerő-ván­dorlással is: az újonnan be­lépők egyes vállalatoknál több bért kaphatnak, mint a régen ott dolgozó jó mun­kások. Ennek mérséklésére több vállalatnál keresik a megoldást. A másik — a legtöbb he­lyen állandóként szereplő — téma a nők munkája, ked­vezményei. Elsősorban a har­madik műszak okoz gondo­kat. Azt próbálják elérni, hogy a gyermekes anyák ne dolgozzanak éjszakai műszak­ban. Ez néhány nagyüzemben — elsősorban a sok nőt fog­lalkoztató munkahelyeken, mint például a konzerv­gyárban — egyelőre nem oldható meg. Olyan helyeken viszont, ahol férfiak dolgoz­nak többségben, jó kezdemé­nyezések tapasztalhatók, és várhatóan a kollektív szerző­dések készítéséig sikerül is megoldást találni. Ezek közé tartozik a Kisvárdai Vulkán, a MÉK-almatároló és még néhány más üzem. GYAKORI TAPASZTA­LAT, hogy a szakszervezet képviselői a bérfejlesztésről tárgyalnak a vállalati veze­tőkkel. A fejlesztés ugyanis több helyen nem a tervezett­nek megfelelően alakult, s ebben a korábbi előzetes ter­vezésnek is szerepe van. A szakszervezetek azt a törek­vést támogatják, amely mint­egy 3—4 százalékos bérfej­lesztést ír elő. Ehhez jelentős segítséget adott a pártkong­resszus határozata, melyben az életszínvonal fokozatos és állandó emelésében foglal­tak állást. A kollektív szer­ződéseknek jelentős szerepe volna abban, hogy ne marad­hasson el az évközi bérfej­lesztés, s megvalósuljon a párthatározat. Ugyancsak a juttatások kö­zött beszélnek sokat a kol­lektív szerződések készítése közben a lakásépítések tá­mogatásáról. Elsősorban a fiatal dolgozók, szakemberek lakáshoz juttatásában érhet­nek el jobb eredményeket. De éppen ez az egyik olyan téma, amelynek előkészítésé­re nagyon sok gondot kell fordítani. Nem elég ugyanis a dolgozók véleményét kur- tán-röviden kikérni: mit ja­vasol a kollektív szerződés­be. Indokolni, érvelni kell az aktíváknak. A lakásépítésnél például azt, hogy esetleg 50— 100 forinttal csökkenhet az év végi nyereségrészesedés, ugyanakkor négy-öt, vagy még több fiatal szakember la­kásgondját megoldhatják. Ugyancsak hasonló a hely­zet az étkezéstérítéseknél. Minden vállalatnál két cso­portra oszlanak a dolgozók: akik igénybe tudják venni az üzemi étkeztetést, és akik nem. Előbbieknek nyilván az az érdeke, hogy javuljon a minőség, magasabb étkezési normák alapján készüljenek az ételek. Aki pedig nem ré­szesül' a kedvezményben, an­nak jelenleg nem érdeke az üzemi étkezés fejlesztése. NÉHÁNY UJ TÖREKVÉS is tapasztalható. A kollektív szerződésekben igyekeznek a korábbinál jobban meghatá­rozni a nyereségprémium- juttatasba bevonható dolgo­zók körét. Több vállalatnál azt kívánják elérni, hogy ne csak vezető állású dolgozók kapjanak nyereségprémiumo­Alig múlt hat éve, hogy átadták az első négyemeletes házat a nyíregyházi Északi Alközpontban. A körút meg­nyitásának pedig még négy éve sincs, mégis alig emlék­szik vissza valaki az itt lakók közül: mi volt itt korábban. Az emeletes házak szépsége még azt is feledteti, hogy nin­csenek még parkok, nem ké­szültek el a bejáratok és ha egy kis szél fúj, marékszámra hordja a homokot. ★ Szövetkezeti ház a körúton. A jó idő kicsalogatta a gyere­keket és ők még a homoknak is örülnek, mert van hol ját­szani. Találomra nyitunk be három családhoz. Az elsőnél, a körút 16 negyedik emeletén a névtábla: Bolyán Sándor geodéta. Fiatal férfi nyit ajtót, a szobába invitál. A modern szekrénysor melletti heverőn éppen tisztába teszi felesége az alig háromhónapos, Beá­tát. A tévében éppen „Ripor­ter kerestetik.” — Decemberben költöz­tünk be — mondja Bolyán Sándor. — Hiányzik még né­hány dolog a lakásból, de ä legfontosabbak megvannak. Mikor megnősültem, Napko­ron. az anyósoméknál laktunk egy évig. Onnan jártunk be feleségemmel naponta. Együtt dolgozunk a Budapesti Geo­déziai és Térképészeti Intézet nyíregyházi kirendeltségén. Aztán bejöttünk albérletbe. Hatszáz forintot fizettünk egy pici, égfe nyiló szobáért. Té­len olyan hideg volt, hogy még azt is nagyon meggon­doltuk: hányszor nyissuk ki az ajtót. A fiatalasszony megeteti a picit és ablakot nyit. Felvált­va beszélnek munkájukról, munkahelyükről — ahol sokat segítettek, hogy lakáshoz jus­sanak. Legtöbbet mégis az otthonukat említik. Igaz, négy hónap — amióta itt lak­nak — nem nagy idő, de nem tudnak betelni vele. — Egy hónappal a költöz­ködés után szültem — mond­ja az asszony. — Nem is tu­dom mi lett volna a gyerek­kel abban a jéghideg albér­letben. Meg aztán a sok víz, amire ilyenkor szükség van. Messziről kellett volna hor­dani, a férjem meg egy évből több mint hat hónapot vidé­ken tölt. Olyan is van, hogy egy héten csak egyszer tud hazajönni. — Nem volt könnyű a pénzt sem összegyűjteni — veszi át a szót ismét a férj. — Különösen az első évek­ben kerestünk keveset. Azért úgy spóroltunk, hogy mire költözni kellett, meg legyen a bútor. A kis szobába még gyermekbútort szeretnénk venni, mert „tervbe vettünk” még egy másik gyereket is. Reméljük, egy-két éven belül teljes lesz a berendezés. ★ A középső lépcsőház első emeletén nyugdíjas házaspár­hoz csöngetünk. — Fülöp Ignácné vagyok — mutatkozik be a feleség. — Azonnal jön a férjem. A kisebbik szobában ülünk le. A fotellal szemben egy üvegezett vitrinen akad meg az újságíró szeme: 14 kitün­tetés sorakozik egymás mel­lett. Elől a legmagasabb. a Szocialista Hazáért Érd°m- rend, mellette a Munka Ér­demrend arany fokozata, a Népköztársaságért Érdem­rend, Kiváló Szolgálatért Ér­demérem, a Közbiztonságért Érdemérem két arany fokoza­Az első íéíei a nyíregyházi állomás kát, hanem bizonyos kulcs- fontosságú munkáskollektí­váknak is juttathassanak ezekből az összegekből. A kollektív szerződés ilyen mó­dosításán dolgoznak többek között a Kisvárdai Bútoripari Vállalatnál, SZAVICSAV-nál az építő- és szerelő vállalat­nál, az 5-ös Volánnál. Ezt a kezdeményezést a szakszer­vezetek messzemenően támo­gatják. A kidolgozások, előkészíté­sek közepette azonban né­hány visszatérő probléma is felvetődik. Számos üzemben elmulasztották a gazdasági vezetők, hogy beszámoljanak a kollektív szerződés elmúlt évi teljesítéséről. Ez annál is inkább fontos lett volna, mert az alapos értékelés során mód lett volna annak elbírálásá­ra: vajon megfelelt-e az igé­nyeknek a kollektív szerző­dés, szolgálta-e kellően a dol­gozók és a vállalat érdekeit, mely részei avultak el. Ez az értékelés — amely a most kidolgozás alatt álló új kol­lektív szerződések készítésé­hez sok segítséget adhatott volna — több helyen a szak- szervezet kérése ellenére sem történt meg. UGYANCSAK GOND, hogy a kollektív szerződést készítő bizottságok viszonylag kevés információt kapnak a gazda­sági vezetőktől. Nem ismerte­tik meg kellően a gyártmány­fejlesztési elképzeléseket, az üzembővítési terveket. így pedig nem kerülhetnek olyan jól megalapozott javas­latok a dolgozók elé, amelyek biztosítják az új műszakiak fokozott megbecsülését, a szakmunkásképzést, a külön­böző szociális juttatásokat. A kollektív szerződések tehát nem segíthetik olyan mérték­ben a vállalatok terveinek megvalósítását, mint ami­lyenre lehetőség volna. Úgy jellemezhető ez: a kol­lektív szerződések egy része nem a célt szolgálja, haném éppen a kollektív szerződés az, amely az események után kullog. A javításra, a még jobbá tételre, a megalapozott, üzemi döntésekre azonban van lehetőség, hiszen ' az előkészítésben a legnagyobb munka éppen májusra vár. Marik Sándor I és nehéz munkát ki kell pi­henni. — Azért ha szükség van rám, dolgozok én most is — mondja Fülöp bácsi. Most, a jelölőgyűléseknél is, de a vá­lasztáskor is lesz munkám. A 47-es szavazókörzetben a sza­vazatszedő bizottság elnöke leszek. Fülöpékkel szemben Csont A helyiség, ahol milliár- dok fordulnak meg, mindöszl- sze egy lakásnyi alapterüle­tű. Rendhagyó ez a bank, itt senki sem fizet készpénzzel és nem kap száz-, vagy öt­százforintosokat. Itt ügyletek vannak, s az ügyfelek a me­gye állami vállalatai, orszá­gos szervek, intézmények. De aki építeni, fejleszteni akar, annak meg kell fordulni ebben a helyiségben. „Szocialista bankárrá..." Húsz éve múlt, hogy Nyír­egyházán megalakult a Ma­gyar Beruházási Bank me­gyei fiókja. Mint Bogdányi’ Ferenc igazgató mondja, azó­ta itt — legalábbis beadvá­nyokon, kérelmeken — át-^ ment Szabolcs-Szatmár me­gye egész megtett útja. öten kezdték két évtizede, közöttük Bogdányi, aki egy­szerű vidéki emberből lett néhány éve „szocialista ban­kár.” Ma huszonkilencen dol­goznak. De a fejlesztésre szánt hatalmas összeg nem csupán az akkorinak a hat­szorosa, hanem attól sokkal több. — Mi volt az első, amit ez a bank kezelt? Gondolkodás nélkül hang­zik a válasz: akkor készült el a nyíregyházi MÁV-állo- más. Akkor ért véget a há­roméves terv, s kezdődött az ötéves tervek .közül a legel­ső. A nagy lelkesedések idő­szaka az építésben is. Alapo­zódott a szabolcsi ipar. Az első „fecske”, a dohányfer­mentáló épült javában. Kel­lett a munka az asszonyok­nak. S már a kezdet kezde­tén ott volt a záhonyi épít­kezés. Igaz, csak egy vágány, de a hatalmas munka tart azóta is. S az iskolák, ame­lyeket addig az egyházak tartottak fent, használhatat­lan állapotban voltak az ál­lamosításkor. Ki kellett azo­kat is pofozni, amit kevés pénzből lehetett. S az örö­költ ipar: néhány kis mű­hely húsz-harminc emberrel, már az államé volt, de na­gyon sok pénz kellett ahhoz, hogy például a Naményi fé­a szakszervezeti takácsba, most pedig a jelölőgyűlésen a körzet tanácstagjának java­solták. ★ Három család, három Kü­lönböző életút, De a decem-' berben kapott lakás öröme ismeretlenül is összeköti őket Balogh József le- kis asztalosüzemből Ke­let-magyarországi Faipari Vállalat legyen. Vagy, hogy az egykori laktanya helyén finommechanikai vállalat, később VAGÉP, amelyből olyan gyár szakadt ki, mint a hajtómű- és felvonógyár. Szabolcs bizonyított Pénz és idő, s olyan ipar­fejlesztési politika, amilyen a hatvanas évek elejétől van. — Azelőtt bizony köröm- szakadtáig harcolt a megye az illetékes országos szervek­kel, de itt nem volt tradíció, elég szakember, s nyersanyag — az iparosítás ezért ma­radt. Sokáig megálltunk a fermentálógyárnál. — Ma? Tényekkel, számokkal bizo­nyít. Kis és nagy létesítmé­nyek sora állt munkába, vagy épül. Felsorolni is hosszú lenne, mi minden. A lényeg, hogy Szabolcs pénzt, lehető­séget kapott és — bizonyí­tott. A fejlesztési hitelek fel- használásával például azt, hogy munkája van olyan gazdaságos, mint az ország hagyományos ipari területein lévő gyáraké. Vefsenyképe- sek vagyunk. Minden tétel bölcsőjénél ott voltak a banki emberek, s ha valaki, ők tudják, mi­kor, hova, s mire kellett a pénz, s mi lett belőle. Hány új üzem, munkahely, mellé óvoda, bölcsőde, üzlet, stb. Kicsit büszkék is ezekre, hi­szen — ha szerény mérték­ben ugyan, de közük van va­lamennyihez. Európai színvonalon Itt vannak például az álla-- mi gazdaságok, a gépállomá­sok. Akkoriban alakultak, semmivel, néhány épülettel, géppel. Bizonyítaniuk kellett, példát mutatni. Ehhez pedig eszközök kellettek. Pénz. Sze­rényen kaptak, mégis jól hasznosították, A gazdaságok között országos bemutató gazdaság van. Gyümölcster­mesztésük, állattenyésztésük elérte az európai színvonalat. Korszerű módszerek, speciális gépek, szakosított állatte­nyésztő telepek vannak. Olyan almatárolók, mint a nyírgelsei ezervagonos, a tuzséri. Ezek a szegény gaz­daságok ma milliomosak többszörösen is, visszafizetik bőven azt a pénzt, amit az állam az útjuk elején rájuk fordított. S amellett, hogy hozzák a pénzt, megváltoz­tatták az ott dolgozó embe­rek életmódját. A gazdaságok központjait, ebédlőit — étter­meit! — kulturális, szociális helyiségeit sokan megirigyel­hetik, csodálhatják. Az egy­kori traktorállomások ma a szabolcsi ipar jelentős üze­mei. Olyan gyártmányokat állítanak elő, amelyek részt vesznek Európa nagy vásá­rain. A vidéki kisiskolákra ajtó­irat, ablakokat raktak. Ké­sőbb már jöttek az emeletes iskolák, azután a gimnáziu­mok olyan községekben, mint Ibrány, Ujfehértó, Demecser, Dombrád, Tiszavasvári — hogy a járási székhelyekéről ne is szóljunk. S jöttek a felsőfokú intézmények, ame­lyek mintegy betetőzték ezt az iskolapolitikát. Pénst, milliárdokat S a folyamatnak még kö­zel sincs vége. Pénzt kértek mindenütt, mert sehol sem volt semmi, s építeni akartak mindenütt Mindent egyszerre. Amire pénz volt, s ami a legindo­koltabb volt, azt támogatták. Hány nevelői lakás, új kór­ház, pavilon, orvosi rendelő, lakás és ki tudja még, mi épült az utóbbi években! Hány százmilliót adott az állam, a nép ennek a me­gyének? A bank megyei igazgatója számol, de tudja, ezt lehetet­len megmondani. Egy papír­tömeget nézeget, amely csak az utóbbi három év beruházá­sainak az állami támogatását részletezi. Azt mondja végül, nem tudja, s nincs is talán olyan gép, amely pon­tosan összeadná azt a sok tízezer tételt, amit a megyé­nek adtak. — Mindenesetre több tía- milliárdot. A falusi csűrök — ahol a bálokat tartották — a múlté lettek. S színházterme van olyan községnek, mint a kis Ofehértó, vagy Nyíribrony. De sorolhatnánk vagy újabb százat. A nagy út mentén Gyors a fejlődés. Marad ez az ütem, vagy lelassul? A bankigazgató említi a villamos vasutat, a kettős vágányt, s hogy a négyes utat most építik meg. Ezek azt mutatják, hogy Szabolcs- Szatmár a Nagy Ut mentén lesz a jövőben még inkább. S ennek meghatározó a szerepe a holnap fejlesztésére nézve. Beszélgetünk arról a szem­léletváltozásról, amely az utóbbi időben végbement Pes­ten — hivatalos nyelven szólva — a főhatóságoknál. Hogy a párt- és kormányhatározatok milyen pozitívan hatottak. Természetesen nem hullik az ölünkbe az ipar önmagától. De ha egyenlő esélyekkel in­dulunk tárgyalásra egy má­sik megyével, nekünk van pluszunk. Bogdányi Ferenc azt mond­ja, szép húsz év volt, de a legeredményesebb az utóbbi öt. De — mint banki ember, aki a beruházások megkez­dése előtt már egy vagy több évvel is látja a holnapot — ettől is többet vár 1971 és 1975 között Kopka János Lakók a körúton ta, hogy csak a legmagasab­bakat említsük. — Diósgyőrben voltam va­sas — mondja a beszélgetés során Fülöp Ignác, — aztán a bevonulás elől 1942-ben át­szöktem a Szovjetunióba. A partizániskola elvégzésp után Kijevben voltam politikai munkás a háború végéig. Az ideiglenes kormánnyal Deb­recenbe, majd Pestre men­tem, mint kormányőr. Fülöp Ignác 1945 decembe­rében került belügyi szolgá­latba. Fehérgyarmaton, az akkori határrendészeti kapi­tányságon kezdte, aztán Esz­tergom, Szekszárd, Pécs, Bu­dapest voltak a nagyobb ál­lomások. A család meg a Pest megyei kis községben, Háton volt. Szekszárd óta azonban költöztek mindig ahová a családfőt helyezték. — Még a fronton szereztem egy kis betegséget — mondja Fülöp Ignác — és csak a sós­tói víz használ. Bejártam az ország összes fürdőjét, de ez a legjobb. Hát ezért költöz­tünk Nyíregyházára. Meg az­tán a fiam is itt dolgozik. A nyugdíjas házaspár 20 ezer forintot fizetett be a szövetkezeti lakásba, hogy kevesebb legyen a törlesztés. Ebbe persze a gyerekek is besegítettek. A város is tet­szik nekik, a lakás meg na­gyon kényelmes. De a bosszú Jenőék laknak. A férj — aki ajtót nyit — fekete hajú, kék szemű kislányával foglala­toskodik. — Nekem kell pesztrálni, amig feleségem vacsorát főz. Jó gyerek, nincs vele sok baj, csak szereti, ha foglal­kozunk vele. Míg készül a rakott krump­li, a feleség is bejön beszél­getni. — Hathónapos Szilvia és egy kicsit néki is köszönhet­jük a lakást. Novemberben született, még akkor a Bátho- ri utcán laktunk albérletben. Közben újabb dolga akad a konyhában és a férj — aki a konzervgyár szerszámlakato­sa — folytatja tovább. — Nem is tudom, hofey ol­dottuk volna meg egy pici szobában, ahol laktunk, a fő­zést, mosást. Itt a berendezés elég hiányos még, nincs ház­tartási gépünk. A hűtőszek­rényt is a kölcsönzőből hoz­tuk, de a gyerek miatt erre feltétlenül szükség van. Ha lejár a bútorrészlet, akkor ar­ra fogunk keresni. A múlt hónapban például függönyt vettem a túlórapénzből. Legközelebb talán a szőnyeg következik. Az biztos, hogy mióta itt lakunk minden sza­bad percemet otthon töltöm. Az albérletbe meg sosem volt kedvem hazamenni. Csont Jenő szeret a közös­ségért dolgozni. Nemrég még a konzervgyár Kilián György KlSZ-alapszervezet titkára volt. Debrecenben vették fel a pártba, aztán beválasztották AZ ÉRDÉRT 13. SZ. TELEPÉN,’ r!t MÁTÉSZALKÁN MEGKEZDTE PRÓBAÜZEMELÉSÉT, AZ ORSZÁG EL­SŐ AUTOMATA FŰRÉSZÜZEME. A LEGKORSZERŰBB SZOVJET GYÁRTMÁNYÚ FAFELDOLGOZÓ GÉPEKKEL FEl,.SZERELT ÜZEMBEN A TERVEK SZERINT ÉVI 50 EZER KÖBMÉTER RÖNKFENYÖT DOLGOZNAK FEL. Elek Emil felvétel«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom