Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-28 / 74. szám

IL dSbá! KFT/ET-MAGVARORSZAG 1971. máreíuz ML HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Budapesten megkezdődnek a magyar—bol­gár külügyminiszteri tárgyalások. — Bal­oldali előretörés a franciaországi helyi vá­lasztásokon. A hadsereg letartóztatja az argentin elnö­köt. — Puccs és ellenpuccs Sierra Leoné­ban. — Véres összeütközések a brüsszeli utcákon. Hivatalosan bejelentik a laoszi visszavonu­lást. — Uj kormány Észak-lrországban. CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Tito római látogatása. I Katonai hatalomátvétel Kelet-Pakisztán- ban, az Avami Liga ellenlépései. — Kiújul­nak a harcok Jordániában. SZOMBAT: Külföldi küldöttségek érkezése az SZKP XXIV. kongresszusára. — Polgárháború Pakisztánban. Búcsú a Lolto-támaszponttól A kormányválságok hetét a nuccsok hete követte. Sőt, az államcsíny-krónikákat át­tekintve valóságos „dupla vagy semmi”-nek lehettünk tanúi. Argentínában először Levingston elnök váltotta le a vezérkari főnököt, majd a hadsereg erős emberének is­mert Lanusse tábornokot, de a generálisok csoportja sem ké lekedett a visszavágással. Hajnali helikopter-rajtaütés­sel tartóztatták le az államfőt, s az éppen általa elcsapott Lanusse lett az utódja. A nyu­gat-afrikai Sierra Leonéban húsz óra alatt kétszer fordult a kocka’. Először az ezerhá­romszáz főnyi hadsereg egy része kaparintotta kejzbe a ha­talmat, s fogságba vetették a viszonylag haladó politikát folytató Siaka Stevens kor­mányfőt. azután a miniszter- elnök hívei kiszabadították vezérüket, és a pártütő kato­nák kerültek rács mögé. Pakisztánban már-már eny­hülni látszott a helyzet, s tel­jes megegyezésről érkeztek hí­rek, amikor ismét borult az asztal. A sűrűn lakott keleti országrészben a hadsereg vet­te kézbe az irányítást, mire a legutóbbi választásokon ab­szolút többséget nyert Avami Liga lényegében bejelentette egy önálló állam megalakítá­sát. Ezzel Pakisztánban gya­korlatilag polgárháborús hely­zet alakult ki Egyelőre ter­mészetesen nehéz eldönteni, hogy az új rendszerek milyen reális erőt képviselnek, s túl a puccs utáni hangzatos kije­lel éseken. milyen lesz igazi politikájuk. Az események vi­harzásában ezért feltétlenül helyes az óvatos kommentá­lás leginkább az igazolódott be, hogy bizony sok harmadik világbeli ország változatlanul akut szilárdsághiányban szen­ved... A hét azonban kiemelkedő­en fontos fejleményt hozott az egyik fő válságterületen, Dél- kelet-Ázsiában is. A laoszi el- özönlés negj venötödik napján nyíltan el kellett ismerni a kudarcot — a saigoni erők. óriási veszteségekkel, pánik­szerű gyorsasággal menekül­tek vissza. Amikor híre érke­zett, hogy a dél-vietnami kor­mánycsapatok kénytelenek voltak kiüríteni a „Lollobrigi- da támaszpontot” és a Sophia Loren nevét viselő bázist — az ember elgondolkodhatott azon: ezt a beavatkozást affél „sétának” szánták, hiszen az állások kedélyes elnevezése is erre vallott. Rövidesen kidé rült. hogy a támadók súlyo' katonai és politikai vereséget könyvelhetnek el, s az ameri kai támogatás legfeljebb a fej­vesztett megfutamodás fede Zésére elegendő. A laoszi vereség messzeme­nő kihatással lehet az egész amerikai politikára. Szappan- buborékként pattant szét a „vietnamizálás” elképzelése, amire az egész Nixon-doktri- na épült. Kitűnt, hogy Wash­ington nehezen tudja má­sokkal kikapartatni a geszte­nyét — szövetségeseire ugyan­is nem tud igazán számítani — az amerikai közvélemény viszont a csapatok visszakozá­sára t;ett elnöki .ígéretek be­váltását várja. Most tudódott ki az a hétpecsétes titok is, hogy az amerikai szenátus vi­szonylagosan mérsékelt „ga­lambjai” átmeneti fegyverszü­netet kötöttek a héjákkal a laoszi invázió időszakára. En­nek vége, s a Nixon-kormány- zat a bírálatok felerősödésé­vel számolhat. Aligha vélet­len, hogy az elnök lépten- nyomon magyarázza bizonyít­ványát; televíziós sajtóérte­kezleteket tart futószalagon, újságírónőket fogad, nyilatko­zataiban Roosevelthez hason­lítja magát.. Nixonnak, a történtek kér­lelhetetlen logikája alatt, gondolva a közelgő el­nökválasztásokra is, már régen fel kellett vol­na adnia indokínai kalandját. Az amerikai imperializmus magatartását ismerve, erre az elhatározó lépésre még" vár­nunk keli. Sajnos, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Államok más úton- módon próbálja meg tovább élezni a helyzetet: újra több ízben bombatámadás érte a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területét. A helyzet változatlan veszélyességét mutatja, hogy az amerikai provokációk következtében e hét csütörtökjén nem kerül­hetett sor a párizsi Vietnam- értekezlet esedékes ülésére. A VDK és a dél-vietnami forradalmi kormány képvise­lői ugyanis, tiltakozásképpen a bombázások ellen lemond­ták az összejövetelt. A Közel-Keletről az elmúlt napokban a szokottnál talán kevesebb szó esett. Ez nem a vihar elmúltát, hanem ta­lán inkább a vihar előtti csendet jelzi. Egyrészt Eban izraeli külügyminiszter ame­rikai útját kísérte figyelem — Washington továbbra is támogatja Tel Avivot, de úgy tűnik, szívesebben venné annak taktikusabb állásfogla­lásait. Másrészt a jordániai válság kiújulása kelthetett izgalmakat. Az arabközi el­lentétek — különösen ennyi­re éles formában — érthető­en gátolják és nehezítik az antiimperialista front olyany- nyira szükséges kiterjesztését. Európa. öreg földrészünk sem panaszkodhat tétlenség­re. A francia helyi választá­sokon erősödött a baloldal, mindenekelőtt a kommunis­ták hódították el néhány újabb város polgármestersé­gét. A hét végére igen nehe­zen, de megalakult az új tö­rök kormány, de ismét van kabinetje Észak-Irországnak is, jóllehet a belfasti megol­dás nagyon átmenetinek tű­nik. Brüsszelben 1 nagy ;nehe*- zen kompromisszumra jutnak a Közös.Piae ujtagáHameinak mezőgazdasági miniszterei, de a paraszttömegeknek más a véleményük: erről a belga főváros „véres kedd”-je ta­núskodott. Természetesen tovább foly­tatódik az európai biztonság érdekében megindított diplo­máciai tárgyalássorozat. En­nek hazánk tevékeny részt­vevője volt a héten is. A finn különmegbízott és a bolgár külügyminiszter tárgyalt fő­városunkban. Ivan Basev hi­vatalos látogatása, találko­zása a magyar vezetőkkel jó alkalmat adott nemcsak a magyar—bolgár kapcsolatok áttekintésére, mindkét szoci­alista ország kifejezte köve'- kezetes törekvését az európai légkör megjavítására. Megint csak mozgalmas volt a hét, s az utolsó „lapzárta” jelentések a folytatást vetí­tik előre; Moszkvába sorra érkeznek a küldöttek, külföl­di vendégek a kedden kezdő­dő XXIV. pártkongresszus­ra... Réti Ervin Menekül a polgári lakosság Fegyveres harcok Kelet-Pitkisztánban Letartóztatlak Rahman sejket? Az indiai fővárosban lehall­gatták egy kelet-pakisztáni il­legális rádióadó adását, amely Rahman sejk, az Avami Liga vezetőjének felhívását közve­títette. Rahman sejk — aki ezúttal állítólag saját maga beszélt — cáfolta letartózta­tásának hírét. (A hírt a pa­kisztáni hivatalos rádió jelen­tette be szombaton reggel.) — A keleti tartomány politikai vezére további harcra szólí­totta fel az országrész lakos­ságát, s mint mondotta, „a felszabadító harcosok a pa­kisztáni katonaság és légierő beavatkozása ellenére győzel­mesen haladnak előre.” Megkezdődött a menekültek áramlása Kelet-Pakisztánból indiai területekre. Calcuttái körökben úgy tudják, hogy több mint 2000 kelet-pakisz­táni — közöttük nők és gye­rekek — érkezett szombaton Nyugat-Bengália indiai áliam területére. Jahja Khan pakisztáni el­nök megtiltott „minden poli­tikai tevékenységet” és „tel­jes sajtócenzúrát” vezetett be az országban. Betiltották az Avami Liga tevékenységét is. amelynek Mudzsubur Rahman sejk a vezetője. Jahja Khan a nemzethez in­tézett rádióüzenetében pénte­ken kijelentette, hogy az or­szágban kialakult komoly helyzet miatt hozott ilyen döntéseket. Ugyanakkor hang­súlyozta, hogy fő célja az ed­digiekhez hasonlóan átadni a hatalmat a nép által megvá­lasztott képviselőknek. A Reuter Iroda a Press Trust of India távirati irodá­ra hivatkozva közölte, hogy Daccában, Chittagongban és Comillában a csapatok össze­tűztek a polgári lakossággal Az összetűzések során harc­kocsikat is bevetettek. Em­beráldozatok vannak. i Különö­sen éles összetűzésekre került sor Chittagong kikötőváros­ban. Más közlemények szerint a kormánycsapatok kutatnak Mudzsubur Rahman sejk és az Avami Liga más vezetői után. A Reuter Iroda a pakisztáni rádióra hivatkozva azt állítja, hogy Rahman sejket Daccá­ban letartóztatták, miután meghirdette Kelet-Pakisztán függetlenségét. * Szombaton rendkívüli ülést tartott az indiai kormány. Mély sajnálkozását fejezte ki a szomszédos Kelet-Pakisztán­ban kirobbant események miatt és hangot adott annak a reménynek, hogy megtalál­hatók a politikai válság bé­kés rendezésének módjai. Chile párizsi nagyköveié: Pablo Neruda Pablo Neruda, a nagy chilei költő, akit Chile új pá­rizsi nagykövetévé nevezték ki, péntek fi délután nyúj­totta át m f ízólevelét. Pom­pidou köztársasági elnöknek. Neruda a megbízólevél át­adásakor kijelentette: orszá- .gunk,, történelmének fontos szakaszához érkezett. Saját kezébe akarja venni sorsát, s vitathatatlanul ura és tulaj­donosa akar lenni az ország földjének és a benne rejlő kincseknek. Az az ellenséges­kedés nélküli szuverenitás ugyanakkor kifejezője annak a testvéri érzelemnek Is, amely valamennyi nép iránt eltölt bennünket. Pompidou elnök válaszá­ban hangsúlyozta: Pablo Ne­ruda személyében nem csu­pán egy orj^g hiyataífts képviselőjét fogadja, hanem egy olyan humanistái és köl­tőt, aki közeláll Franciaor­szághoz és a francia iroda­lomhoz. Tito Rióddá! találkozott Befejeződött Tito jugoszláv köztársasági elnök olaszor­szági látogatásának hivatalos része. Pénteki megbeszélé­seinek fő témája a közel-ke­leti helyzet volt, amely kö­zelről érinti mindkét földkö­zi-tengeri országot A Jugoszláv államfő és olasz vendéglátói egyetértet­tek abban, hogy fel kellene újítani Jarring béketárgyalá­sait valamint abban, hogy a jelenlegi helyzet nem meg­nyugtató. Moro olasz külügy­miniszter beszámolt Titónak néhány napja lebonyolított izraeli látogatásáról. Tito szombaton Tonnába repült, ahol megtekintette a Fiat autógyárat majd visz- szatérőben Pisában találko­zott az egyiptomi diplomácia vezető jéveL Riad szombaton délelőtt Colombo miniszterelnökkel és Moro külügyminiszterrel tanácskozott Rómában, majd a Titóval folytatott eszme­csere után Párizsba utazott. Az E4K nagykövetének nyilatkozata A közel-keleti helyzet fejleményei kapcsán interjút kért Moustafa Ahmed Moukh- tartól, az Egyesült Arab Köz­társaság magyarországi nagy­követétől az MTI munkatár­sa: — Napjainkban megenged­hetetlen bármely ország szá­mára, hogy területeket fog­laljon el más országtól — mondta a nagykövet, s rámu­tatott: — az Egyesült Nemze­tek- Szervezetének alapokmá­nya, a Biztonsági Tanácsúak a közel-keleti helyzetre vonat­kozó határozata és a világ­közvélemény is egyöntetűen, kategorikusan elítéli az an- nektálást. — A közel-keleti kérdésben — mutatott rá a nagykövet — az EAK álláspontja nem új, azt már többször kifejezte az elhunyt és a mostani elnök is, s a napokban Riad kül­ügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság mindent megtett a megoldásért, de az arabok és az izraeliek közvetlen tár­gyalása a jelenlegi körülmé­nyek között az EAK kapitu- lálását jelentené. — Reméljük, Izrael elég józan lesz ahhoz, hogy elis­merje területi hódításának tarthatatlanságát és felhagy­jon az expanzionista célok­kal. Csurka István: Hét tonna dottái 13l Luciánó figyelmesen nézi a lányt, természetesen fogalma sincs róla, hogy ez mit jelent. Megpróbálja másképpen megközelíteni a dolgot. Be­mutatkozik. — Luciánó vagyok. — Pentelei Margit. Luciánó bólogat. Aztán hir­telen ötlettel: — És apuka hogy van? A lány elmosolyodik. — Maga tényleg bohóc... Miért nem komolyodik meg? — Nem érek rá. De mond­ja, a Cirkusz és Varieté Vál­lalat 1. sz. sátorcirkusz rész­lege itt van még a község­ben? — Az este még itt volt. — És én az este nem lép­tem fel? — Nem tudott. Átesett az asztalon, és úgy látszik na­gyon megütötte magát. Most már jobban van? — Igen. Kezdek valami erőt érezni a tagjaimban. — Végre. Én vagyok az ügyeletes. Rajtam kívül már mindenki alszik az épület­ben A lány feláll, s elkezdi ki­gombolni a köpenyét. — Olyan, mintha csak ket­ten lennénk a világon. Luciánó kissé rémülten nézi. — Ne hamarkodjuk el... maga csak a művészt, a bo­hócot akarja bennem, — Maga meg csak a bábát bennem ? — Nem egészen. — Margit ledobja magáról a köpenyt, lecsatolja a kar­óráját, és ott áll kombinéban az ágy előtt KISREGÉNY Luciánó kissé beljebb hű- hódik a fal felé, hogy helyet adjon neki. Margit azonban egyelőre még nem fekszik mellé. — Én tudom, hogy maga nem olyan nagy bohóc, ami­lyennek Szántódi beállította. Maga egy nagyon kis bohóc, de mégis, szerintem van ma­gában valami rendkívüli. És maga szomorú. Maga egyedül vap. Ha maga akarja, én itthagyom a bábaképzőt és elmegyek magával, a cir­kusszal. Luciánónak ettől láthatóan elment a kedve. — Mit tud? — kérdezi Lu­ciánó. — Semmit. Még bukfencez­ni sem. De majd etetem az állatokat. — Az oroszlánt? — Juj. — Na látja. — Mindent vállalok. Luciánó hosszan, merészen, kihívóan néz fel rá, és úgy kérdezi, hogy közben meg­emeli a takarót, jelezve, hogy szeretné, ha a lány odabujna. Reggel az intézet folyosó- lyán, a betegszoba előtt Szántódi türelmetlenül sétál le, s fel. Néha megáll köz­vetlenül az ajtó előtt, és hallgatózik Aztán végre nyí­lik az ajtó és kilép rajta Mar­git, kegébep egy tálcával, melyen egy maradéktalanul elfogyasztott villásreggeli edényei és morzsái vannak. A lány végigméri Szántódit és elvonul Szántódi óvatosan benyit az ajtón, s odabent a következő két látja: ' Luciánó még mindig az ágyon fekszik, elégedetten cigarettázik. Nagyot, szinte kéjeset nyújtózik és azt mondja: — Két hónapra előre tu­dom a nyerőszámokat. A kis toronyszobában most a legnagyobb, az utolsó üt­közet előkészületei folynak: Szántódi kivesz a zsebéből egy lottószelvényt, és leteszi az asztalra. — Melyikünk töltse ki? — Mindegy — mondja Lu­ciánó. — Kitöltőm én és te dik­tálod. — Helyes. Szántódi leül Luciánó he­lyére, tollat vesz elő és olyan szertartásosan ül a lottószel­vény kitöltéséhez, mint egy diplomata a nemzetközi szer­ződés aláírásához­Luciánó a kis füzetből dik­tálja neki a számokat. Az el­ső kettőt még hangosan, az­tán Szántódi óvatosságra in-s tő tekintete után a másik hármat suttogva, noha ő egyáltalán nem érti, miért kell itt a toronyban suttogni. — 27, 28, 33, 64, 89. Szántódi kitölti a szelvény^ szabályszerűen letépi róla az igazoló szelvényt, aztán fel­teszi élete talán legdrámaibb kérdését. — Melyikőnk dobja be? A naív Luciánónak ez terv mészetesen nem prohléma. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom