Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-20 / 67. szám
4. olAd im.rr-MACYARnRS7Ä(f 1871. márdtu Ä. (Folytatás a 3. oldalról) Az élelmiszeripar 1970. évi termelése 24 százalékkal meghaladta az 1965. évit. A fogyasztói igényeknek megfelelően a hagyományos ágazatok — malonvpar, sütő- és tésztaipar — termelése csak kismértékben emelkedett. 1970-ben a húsipar termelése 23 százalékkal, a baromfi- és tojásfeldolgozó iparé 80 százalékkal, a tartósítóiparé 68 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A növekvő belföldi szükséglet mellett a tartósítóipari termékek iránt külföldön is nagy volt a kereslet. 1 1966—1970-ben az előző öt évhez képest 15 százalékkal nőtt a fakitermelés és kedvezően alakult a kitermelt fa választéka. szállítás, hírközlés. A közlekedési vállalatok áruszállítása (árutonnakilométer alapján) 1970-ben 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben, a nem közleKülkereskedelem, A külkereskedelem szerepe a népgazdaságban az elmúlt öt évben tovább nőtt. 1970- bert> 134 országgal volt kereskedelmi kapcsolatunk. Legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk változatlanul a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ezekkel az országokkal a tervidőszakban az áruforgalomnak kétharmadát, a nem szocialista országokkal egyharmadát bonyolítottuk le. A terv a külkereskedelmi tevékenység javítása érdekében előírta az exportképes áruk termelésének növelését a devizahozamnak, valamint az árukivitel gazdaságosságának fokozását. A gazdaságirányítás új rendszerében több, mint 60 termelő és kereskedelmi vállalat kapott felhatalmazást önálló külkereskedelmi tevékenység folytatására. Változott á termelő, a forgalmazó, valamint a külkereskedelmi vállalatok kapcsolata, a vállalatok jobban alkalmazkodtak a nemzetközi piac igényeihez, változtattak termék- összetételükön. Az exportképesség javulását mutatja, hogy a kivitel a nemzeti jövedelemnél jobban, öt év alatt az előző öt évhez képest 53 százalékkal emelkedett. Az állami támogatásban részesülő export aránya kisebb lett, áz exportált termékek forintráfordításai csökkentek. Beruházások 1966—1970. években több, mint 330 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, összehasonlítható árakon számolva kereken 50 százalékkal többet, mint a II. ötéves terv időszakában és 14 százalékkal többet, mint amennyit a terv előirányzott. 1968 óta a beruházások finanszírozásában a költségvetési források csökkenése mellett fokozódott a vállalati alapok felhasználása és a hitel. 1970-ben a vállalati alapok a beruházási forrásoknak mintegy 40 százalékát, a hitel több mint 10 százalékát fedezte. A III. ötéves terv időszakában a beruházási pénzforrások meghaladták az építőipari és a technológiai szerelő kapacitást és a gépbeszerzési lehetőségeket: a beruházási kereslet és kínálat nem volt egyensúlyban. Ennek folytán néhány nagyberuházás megvalósítási üteme lassú volt és üzembe helyezésük a következő évekre húzódott át A befejezetlen beNépesség, foglalkoztatottság. életszínvonal kedési vállalatoké pedig több, mint kétszeresre emelkedett. Az elmúlt öt évben a szállításban tovább nőtt a gépkocsiközlekedés szerepe. 1970- ben a ^yasút áruszállítási teljesítménye 15 százalékkal, a tehergépkocsi közlekedési vállalatoké 67 százalékkal múlta felül az 1965. évit. A MÁV kevesebb, a HÉV több utast szállított, mint 1965- ben, a városi villamosokon utazók száma számottevően nem változott. A távolsági és a helyi közlekedést lebonyolító autóbuszokon 1970-ben 27, ill. 30 százalékkal többen utaztak, mint öt évvel ez előtt. A villamosított vasútvonalak hossza öt év alatt 380 km-rel nőtt, a villamos- és Diesel-vontatás aránya együttesen az 1965. évi 35 százalékról 1970-ben 66 százalékra emelkedett. (A terv 75—80 százalékos arány elérését irányozta elő.) 1970 végén a pormentes úthálózat aránya 60 százalék volt, nagyobb mint amekkorával a terv számolt. i degen forga lom A járműprogra^n keretében nemcsak az autóbuszgyártás és export, hanem a nemzetközi kooperáció keretében készülő egyéb tartozékok exportja is nőtt. A műszaki fejlesztést és az export növelését szolgálták a gépipari vállalatok nemzetközi kooperációs szerződései, valamint a licencvásárlások is. 1970-ben 14 — nagyobbrészt szocialista — országgal álltunk termelési kooperációs kapcsolatban. A beruházási jellegű gépek aránya az exporton belül csökkent, a fogyasztási célú gépek (háztartási villamos gépek, televízió, magnetofon stb.) termelését és exportját viszont fokoztuk. 1970-ben 65 százalékkal importáltunk többet, mint 1965-ben. A fogyasztási cikkek importján belül a személygépkocsi, a rádió és a háztartási villamos gépek aránya csaknem kétszeresére emelkedett. A ruházati cikkek importja bővítette a belföldi árualapot, és hatással volt a hazai termelés minőségére és választékára is. Az élelmiszerimporton belül nőtt a déligyümölcs, a nyers kávé és a kakaóbab aránya. Az import jelentősen gazdagította egyes élelmiszerek és élvezeti cikkek választékát is. 1970-ben 6 300 000 külföldi látogatott Magyarországra, háromszor annyi, mint 1965- ben. ruházások állománya öt év alatt több, mint kétszeresére nőtt és 1970 év végén megközelítette a 70 milliárd forintot. A beruházások árszínvonala központi árintézkedések és a kapacitásokat meghaladó építési igények, valamint egyéb tényezők hatására számottevően emelkedett. Az áremelkedés 1968-ban az általános árrendezéssel összefüggésben kb. 13 százalék volt, a továbbiakban évi 2—-3 százalék. Az 1970. évi árszínvonal mintegy 18 százalékkal haladta meg az 1967. és az 1965. évit. Az építési munkák és a nem szocialista országokból importált gépek árszínvonala az átlagosnál nagyobb mértékben (több mint 20 százalékkal) emelkedett. I960—1970 években az építési beruházások volumene 52 százalékkal, a belföldi gépeké 46 százalékkal, az Importgépeké 66 százalékkal emelkedett az előző öt évhez képest. A i 1970 év cégén az ország népessége 10 347 000 fő volt 187 000-rel több, mint 1965 év végén. Az 1000 lakosra jutó termeszenes szaporodás az előző öt évben 3 az utolsó öt évben 3.7 volt. 1966—1970 években csak nem 750 000 gyermek szüle tett. 12 százalékkal több mint az előző öt évben. Az 1000 lakosra jutó élveszüle- tés öt év átlagában 14,6 volt, az 1961—1965. évi 13,2 százalékkal szemben. A születések számának növekedésében szerepük volt az anyak helyzetét javító korma nyintézke- téseknek. 1966-ban hónapról hónapra növelték a dolgozó nők szülési szabadságát, 1967- ben bevezették a gyermek- gondozási segélyt. Hozzájárult a születésszám növekedéséhez a szülőképes korú nők számának emelkedése is. 1966—1970. években 563 000- en haltak meg, 10 százalékkal többen, mint az előző öt évben. 1000 lakosra éves átlagban 11 halálozás jutott (az előző ötéves időszakban 10,2). A III. ötéves terv időszakában 13 községet nyilvánítottak várossá. Jelenleg 76 város van az országban. 1970-ben a népesség 45 százaléka, 4 700 000 ember élt városokban, 300 000-rel több, mint öt évvel korábban. Az aktív keresők száma a III. ötéves tervidőszakban több mint 300 000 fővel. 7 százalékkal nőtt és 1970 végén meghaladta az 5 milliót. A III. ötéves tervidőszakban az aktív keresők száma a mezőgazdaságban valamelyest csökkent, a többi nép- gazdasági ágban emelkedett. A III. ötéves terv időszakában nőtt a munkaerőkereslet. Szerepe volt ebben többek között a munkaidőcsökkentésnek, a közgazdasági szabályozóknak és a munkahelyváltoztatásoknak. A munkaerő-szükséglet kielégítése érdekében a gazdálkodó szervek egyre nagyobb mértékben alkalmaztak nem teljes munkaidőben dolgozókat, főleg nyugdíjasokat. Időnként és helyenként emelkedett a túlórák száma is. Az ún. inaktív keresők (nyugdíjasok. járadékosok, gyermekgondozási segélyben részesülők stb.) aránya a népes* ség 9 százalékáról csaknem 15 százalékára emelkedett, az eltartottaké 45 százalékról 37 százalékra csökkent. A lakosság egy főre jutó összes reáljövedelme öt év alatt 34 százalékkal nőtt, a III. ötéves tervben előirányzott 14—16 százalékkal szemben. A reáljövedelem évenkénti emelkedése az előző ötéves időszaktól eltérően viszonylag egyenletes volt. A reáljövedelem-emelkedés döntő mértékben a pénzjöve- delem növekedéséből adódott. Az egy lakosra jutó nominális pénzbevétel öt év alatt 47 százalékkal emelkedett. Mivel fogyasztói árak is. emelkedtek, az egy lakosra jutó pénz- jövedelem reálértéke 1970- ben 42 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A reáljövedelem másik nagy tétele, a saját termelésből származó fagyasztás öt év alatt alig változott. A III. ötéves tervidőszakban a munkások és alkalmazottak egy főre jutó összes reáljövedelme éves átlagban majdnem 6 százalékkal, a parasztságé több, mint 7 százalékkal emelkedett, és az 1970. évi színvonal a munkás és alkalmazott népességnél 31 százalékkal, a parasztságnál 41 százalékkal volt magasabb, mint 1965- ben. Az eltérő fejlődés következtében a tervidőszak végére a fizikai dolgozók két alapvető csoportjának, a munkásoknak és a parasztoknak a jövedelmi színvonala országos átlagban kiegyenlítődött. A munkás-alkalmazotti népességnél a reáljövedelem-növekedés legfontosabb forrása a reálbér változása volt. Az állami szektorban a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi nominális átlagbére öt év alatt 428 forinttal, 25 százalékkal emelkedett. A jövedelmeken belül az utóbbi években, különösen 1969-ben, nőtt a részesedési alapból kifizetett nyereség- részesedés szerepe. A tsz-ta- gok a közös gazdaságban végzett munkáért is több pénzt kaptak, mint korábban és javadalmazásukban változást jelentett, hogy 1968-tól kezdve egyre több szövetkezet a végzett munka ellenértékének nagy részét rendszeresen havonta előlegfolyósítás formájában fizette ki a tagságnak. A parasztság jövedelmének még ma is csaknem egyharmadát kitevő saját termelésből származó fogyasztása a tervidőszakban lényegében nem változott. Az elmúlt öt óv alatt a természetbeni társadalmi juttatások (ingyenes egészség- ügyi, oktatási, bölcsődei ellátás, stb.) egy főre jutó reálértéke kb. 25 százalékkal, a pénzbeli juttatásoké mintegy 67 százalékkal emelkedett. A pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak növekedése volt a legszámottevőbb. 1966- ban gyermekenként havi 50 forinttal emelkedett a munkások és alkalmazottak családi pótléka. A termelőszövetkezeti tagoknál bővült a családi pótlékban részesülők köre és a jogosultság feltételei azonosak lettek az alkalmazásban állókéval.) A családi pótlékban részesülő családok száma öt év alatt 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék az 1965. évi 1,6 milliárd forintról 1970-ben 2,8 milliárd forintra emelkedett. 1967- ben vezették be a gyermekgondozási segélyt, amely lehetővé teszi a munkaviszonyban álló anyáknak, hogy 3 éves korig maguk gondozzák gyermeküket. 1970 végén 167 000 nő részesült gyermekgondozási segélyben és az év folyamán e címen 1,2 milliárd forintot fizettek ki. Az elmúlt öt év alatt többször emelték a nyugdíjakat, elsősorban az alacsony nyugdíjakat. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokra vonatkozóan új nyugdíjrendszer lépett életbe, amely jelentősen közeledett az alkalmazásban állókéhoz. Az egy nyugdíjra jutó összeg havi átlaga 577 forintról 757 forintra emelkedett. 1970 végén 1 453 000 személy részére fizettek nyugdíjat, vagy járulékot, 300 000-rel többnek, mint öt évvel ezelőtt. A tervidőszakon belül részleges fogyasztói ármódosítás először 1906-ban volt. Ekkor emelkedett a hús- és húskészítmények, a vaj, a tejtermékek és a tüzelő ára, valamint a helyi közlekedés díja. Egyidejűleg csökkentették a zsír és szalonnafélék, valamint bizonyos ruházati tér mékek (ágynemű, kártolt, szövetek, szintetikus harisnyák stb.) árát. Az élelmiszerárak átlagosan 5 százalékkal, a fűtés-világítási kiadások 8 százalékkal emelkedtek. a ruházati cikkek ára 4 százalékkal, az egyéb iparcikkeké 1 százalékkal csökkent. 1968 januárjában olyan árrendszer lépett életbe, amely a fogyasztást cikkek viszonylag széles körénél lehetővé tette a szabadabb ármozgást. Ez az árrendszer a központi árellenőrzés mellett az alapvető fogyasztási cikkek árának hatósági rögzítésével, illetve maximálásával biztosította, hogy az általános árszínvonal ne emelkedjék éves tervekben számítottnál nagyobb mértékben. A szabadabb árformák viszont lehetővé tették a kereslet és kínálat fokozottabb érvényesülését és ezzel elősegítették, hogy a termelés jobban igazodjék az igényekhez. Az 1968. január 1-i > gyasztói árváltozások összességükben valamelyest csökkentették áz árszínvonalat. 1968. január 1-e után a folyamatosan vásárolt, egész évben fogyasztott élelmiszerek és élvezeti cikkek (kenyér és liszt, hús és húskészítmények, tej és tejtermékek, vaj, cukor, üdítő és szeszes itálok, konzervek, stb.) árszínvonala gyakorlatilag nem változott. Az idénycik- kek — elsősorban a zöldség és gyümölcsfélék — tjoltl és piaci ára folyamatosan emelkedett. A ruházati cikkek és a többi iparcikk árszínvonala — egyes cikkek jelentős áremelkedése folytán — az utóbbi két évben évente 2—3 százalékkal haladta meg az előző évit. A parasztság által fogyasztott termékek és szolgáltatások ára kevésbé emelkedett, mint azoké, amelyeket a munkások és az alkalmazottak vásárolnak. Ez annak a következménye, hogy a parasztság fogyasztásában kisebb azoknak a cikkeknek az aránya, amelyeknél nagyobb áremelkedés volt. A munkások és alkalmazottak fogyasztói árindexe az egész tervidőszakban kb. 5 százalékkal, a parasztságé mintegy 1.5 százalékkal emelkedett. Bizonyos cikkek áremelkedése egyes rétegek — alacsony jövedelműek. sok gyermekesek, nyugdíjasok — számára az átlagosnál nagyobb megterhelést jelentett. A zöldség és gyümölcs, valamint a burgonya ára az egész tervidőszak alatt elég jelentősen emelkedett. Az áremelkedés kiterjedt néhány olcsóbb iparcikkre is, mint pl. a gyermekruházati termékek. Emellett egyes olcsóbb cikkek kínálata csökkent vagy időnként hiány volt belőlük. A közszükségleti cikkek importja bővítette az áruválasztékot, de emellett, egyes importterméT kék kirívóan magas ármegállapítása folytán esetenként a hazai termékek áremelésére is ösztönzött. Az egy főre jutó fogyasztás 1970-ben 29 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben. Az élelmiszerek fogyasztása öt év alatt az összes fogyasztásnál mérsékeltebben, mintegy 17 százalékkal nőtt és az összes fogyasztásnak az 1905 évi 38 százalékkal szí r’>en 1970-ben kb 34 százalékát tette ki. A tervidőszak folyamán fokozatosan bővült az élelmiszerek kínálata: újfajta húskészítmények, tejtermékek kerültek forgalomba, szélesedett a konzervipari termékek, a lisztből készült termékek, a csokoládék és más cikkek választéka, nőtt a forgalomba hozott déhgyü- mölcsök mennyisége, stb. Az árukínálatot mind mennyiségileg, mind minőségileg javította a termelőszövetkezetek közvetlen bolti értékesítésének emelkedése. Az alapvető élelmiszerek iránti keresletet a tervidőszak folyamán — a sertéshús kivételével — maradéktalanul kielégítettékr Az utóbbi években, az átmeneti hiányok ellenére, a sertéshúsellátás is jobb volt,/ mint korábban. Az élettani- lag értékesebb, fehérjedús élelmiszerek fogyasztásának gyors ütemű emelkedése mellett a sok kalóriát tartalmazó liszt, kenyér és tésztafélék fogyasztása valamelyest csökkent. Gyors ütemben, évenként átlagosan 7—8 százalékkal emelkedett az élvezeti cikkek — italok, kávé, dohányáruk — fogyasztása. A ruházati ciikkek vásárlása nagyjából a jövedelmekkel azonos mértékben nőtt, arányuk az összes fogyasztáson belül lényegesen nem változott. Az ötéves terv folyamán ruházati cikkekből az áruellátás színvonala lényegesen javult, amit 1970-ben az import jelentős fokozása is elősegített. A kínálat általános javulása mellett időnként egyes, főleg olcsó cikkek hiánya. a nem megfelelő választék és minőség, az. ellátás rendszertelensége nehezítették az igények kielégítését. A lakosság fogyasztásán belül leggyorsabban a vegyes-iparcikkek fogyasztása emelkedett. 1970-ben a háztartások több, mint fele rendelkezett mosógéppel és televízióval, közel egyharma- da hűtőszekrénnyel. A személygépkocsi-állomány öt év alatt 100 000 darabról 236 000 darabra emelkedett A kiskereskedelmi forga-' lom értéke 1970-ben folyó árakon számítva 139 milliárd forint volt, az öt évvel ezelőttinél 51 milliárd forinttal több. öt év alatt a növekedés folyó árakon számítva 59 százalékot, összehasonlítható árakon 53 százalékot tett ki. A III. ötéves terv7 időszakában összesen 327 ezer lakás épült, 45 ezerrel több, mint az előző ötéves időszakban és 27 ezerinl több, mint amennyit a terv előirányzott. A lakosság és a termelés céljaira a közművek 1970- ben 30 százalékkal több vizet szolgáltattak, mint 1965- ben. A III. ötéves tervidőszakban a közműves, vízvezetéki vízzel ellátott lakosság aránya 44 száza: król 55 százalékra. a csatornázott területen élő lakosságé 24 százalékról 28 százalékra emelkedett. 1970. év végén 850 községben volt. közműves vízellátás az 1966. évi 663- mal szemben. Jelentős ösz- szegeket fordítottunk az árvíz- és a belvízvédelem céljaira, a károk elhárítására. 1970 végén. az egészesé®ügyi személyzet száma majdnem 100 ezer fő volt, mintegy 20 ezerrel több. mint öt évvel korábban. Az orvosok száma — 4 ezer főveí —• 23 ezer 500-ra emelkedett, 10 ezer lakosra 23 orvos jutott Az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma 7 százalékkal csökkent. Az utóbbi öt év folyamán több új kórház kezdte ' meg működését, valamennyi vidéken. A bővítéseket is figyelembe véve a kórházi ágyait száma öt év alatt csaknem 7 ezerrel gyarapodott és 1970 \ . gén 84 500 db volt. 1966 óta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira az egeszsegügyi ellátás tekintetében lényegében ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak, mint az alkalmazásban állókra. 1970 július l-töl megszűntek az ingyenes korházi ápolás időtartamában korábban meglévő különbségek: a dolgozók kórházi ápolást igénylő családtagjai, valamint a nyugdíjasok és családtagjaik is időbeni korlátozás nélkül jogosultak díjtalan kórházi ápolásra. Az 1970—71-es tanévi«» a különböző oktatási intézményekben, a szakmunkástanulókkal együtt 1 800 000 fő tanult. Az általános iskolákba beiratkozott tanulók száma — a 6—14 éves korú gyermekek számának csökkenése folytán — majdnem 300 ezer fővel kevesebb volt az öt évvel ezelőttinél. A kö- ' zépiskolák és a felsőoktatási intézmények esti és levelező tagozatán is csökkent a tanulók száma. A nappali tagozaton tanulók száma a köA-piskolákban kismértékben (1 százalékkal) csökkent, a felsőoktatási intézményekben 6 százalékkal nőtt. A középfokú oktatáson bp* tül a szakközépiskolába já“ *’" rók aránya emelkedett. A szakmunkástanulók száma évről évre emelkedett es az 1970—71-es tanévben kb. 223 ezer fő volt, mintegy 51 ezerrel több az öt évvel korábbinál. Az utóbbi években gyorsan emelkedett az emelt színtű képzésben részesülők száma, öt év alatt csaíknem 300 000 fiatal tett szakmunkásvizsgát. Az elmúlt öt évben a nappali tagozaton 252 000-en tettek érettségi vizsgát, mintegy 66 000 fővel többen, mint a megelőző ötéves időszakban. A felsőfokú oktatási Intézmények nappali tagozatán 55 ezrem fejezték be tanulmányaikat. 22 ezerrel többem, mint 1961—1965 években. A végzők egyharmad része. kb. 18 400 fő műszaki oklevélét 1970 végén 1 200 000 embernek volt legalább érettségije, a 18 évesnél idősebb népesség 16 százalékának, az öt évvel ezelőtti 13 százalékkal szemben. A főiskolai végzett ségűek száma öt év alatt 44 százalékkal emelkedett és 1970 végén meghaladta a 300 000-et, a 25 éves és idősebb népességén belüli arányuk pedig megközelítette az 5 százalékot. A színházlátogatások száma kismértékben, a mozi látogatásoké jelentősebben csökkent. A mozielőadásokra 1966—1970 években mintegy 450 millió jegyet adtak eh 140 millióval kevesebbet, mint az előző öt évben. A művelődési szokások változásában nagy szerepe volt a televízió gvors terjedésének. A televízió-előfizetők száma az 1905 évi 830 ezerről 1970 végéig 1 millió 800 ezerre, az 1000 lakosra jutó előfizetők száma 82-ről 171-re emelkedett. Alelevrrió heti átlagos adásideje 1965- ben 40 óra. 1970-ben 51 óra volt. 1970-ben kísérleti jel- lessel megkezdődött a színes televízió-közvetítés is. Az öt év alatt kiadott könyvek száma 23 300, példányszáma 236 millió volt. Az előző ötéves időszakhoz képest a művek száma 4100- zal, a példányszám 21 millióval emelkedett. Budapest. 1971. március 20. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL