Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
t. oMai I rrtrr iM«Vlwnt>c«rj« _ VASÁRNAPI MELLÉKLET 1971. február 8? Antal Gábor: ELTÖRI VlVÓTÖR Van ember, akiről már •messziről látná, hogy ez egy szellemes valaki. Az ilyen ember arckifejezéséről, mosolyáról, sőt még a járásáról is tudni: csak egy megfelelő „aláadás” kell, és már villám is a toledói penge. Másokról .1 szánt az elmélyült szellem aureolája sugárzik, és ehhez nem szükséges sem vastag szemüveg, sem egyetemi tanári cím, de még magas homlok sem Esetleg csak kezük egy mozdulatával árulják el magukat, amint lassan, finoman — vagy éppen nagyon íf; hevesen, — megsimítják a hajukat Az ember — ha nincs fából — látja hogy tenyerükkel sisteregve kitömi készülő gondolataikat tartják K. Havas Géza egyszerre volt szellemes és szellemi. Gunyoros arckifejezése, de még vékony kis bajuszkája is ugyancsak vékony ajkai fölött előlegezte azt a pesti Cyranet, akinek csak egy mondat kell, hogy azt (és a mondat lehető legtávolibb vonatkozásai! is) rögtön szételemezze. Amikor a mai József Attila (akkor gróf Tisza István) utcán Nagy Lajos bemutatott neki, a délutáni újság egy, látszólag éppen József Attilát dicsérő cikkét szedte atomjaira. Az újságot Nagy Lajos mutatta neki, és ő rögtön kiolvasta abból a jóindulat mögötti lekezelést, az okoskodásba csomagolt tudatlanságot. Egyik jellegzetes megnyilatkozását tehát annak az „enciklopédikus tudatlanság”-nak amely kifejezést különben szintén ez a baloldali publicista és esszéíró, — akkoriban (1942-ben) éppen könyv-ügynök — tett divatossá. Hogy nemcsak szellemes riposztozó volt és hogy több, mint virtuóz debatter, azt már elárulták erős szálú, kondor haját simogató — hol lassú, mélázó, hol meg ideges és indulatos — mozdulatai is. Később szavaiból is megtudtam, hogy elégedetlen azzal a „dumáló kedv”-véi, amely- ívei a természet megverte. — Nem mondom, meg szokták érdemelni azok a fickók és azok az írásművek, akiket és amelyeket régebben újságban, mostanában meg szavakban kikészítettem. Ezek a harcok azonban elszívják a levegőt legbensőbb gondolataim elől.. Azokat ki fogja leírni? Túl fiatal voltam akkor, és viszonylag rövid ideig ismerhettem csak a hamar büntetőszázadba behívott K. Havas Gézát ahhoz, hogy valóban meg is értsem gondolatait, amelyeket — talán éppen ifjúságomtól meghatva — kifejtett előttem. De ahogy vám előlegezett ítélet a szájukat még ki sem nyitó szellemes és szellemi emberekkel kapcsolatban, idegeinkben néha olyan élmények lényegét őrizzük, amelyek csak jóval az élmény születése után lettek Igazán élményeinkké. Eléggé elmosódott bennem az, amit K. Havas Géza társadalomról, történelemről. irodalomról mondott nekem. Az egyéniség — hol töprengő, hol felvillanó, izgalmas emberlenyomata azonban bennem maradt. Üzleti utakra kísértem a Vilmos császár úti (Bajcsy- Zsilinszky út) és Múzeum körúti antikváriumokban. Itt kereste vékony kenyerét Több helyütt úgy megalázták, hogy az üzlet ajtaja előtt megfogadta: ide soha nem jön vissza, inkább éhen hal Nekem, a félig gyerek- embernek kellett rábeszélnem — a mellékutcákban sétálgatva, — hogy ne veszítse kedvét, hisz felesége, anyja van, és különben is; mik ezek az apró megaláztatások ahhoz a nagy és egyetemes megaláztatáshoz képest, ami ránk nehezedik?!... Elcsendesedett. majd azt fejtegette, hogy igazam van, mert na valaki nem fog fegyvert (kockáztatva a halált is) például vitéz Szombathelyi Fe- rencre. vitéz Béddy Alajosra, vagy Chorin Ferencre, hanem vállalja a könyvügynök- sóget, az csinálja következetesen ezt a do is. — Márpedig a megaláztatások köny- nyen vevése belemosol vgás a ripőkök pofájába, hozzá tartozik ehhez a szakmához... Szótlanul mentünk tovább, de általában gunyoros (ellenségei szerint szemtelen) arckifejezése most szomorúvá változott. Csak bálványa. József Attila lehetett ilyen szomorú — egyik arcképének tanúsága szerint. És barátja, Pásztor Béla költő volt mindig ilyen, talán még József Attilánál is szomorúbb. (Húszéves se voltam, de már érzékenynek kellett lennem az emberi arcok szomorúságaira...) Bókád László egyik kedvenc „lemeze” volt annak a polgári demokrata képviselőnek a kalandja a harmincas évek elején, aki a „Császár” uszodában egy könyvért szalasztotta kabinjába a fürdőszolgát És mert a könyv Eötvös József műve, „A XIX. század uralkodó eszméi” volt, a kis bajuszé, vékony, kondor hajú fiatalember — K. Havas, persze — a múlt század uralkodó eszméiről való véleményét fejtette ki. Vitába szállva nemcsak a képviselő úrral, hanem Eötvös Józseffel is. A képviselő előbb ki akarta i-ugatni a szolgát a fürdőből, ahol befolyása volt Hiszen ez a fiatalember egy csomó lazító dolgot mondott. (Bókái szerint a képviselőt már az is mélységesen felháborította, hogy a fürdőszolga kijelentette: „Eötvös politikai eszméit odaadom a Magyar- ország 1514-ben egyetlen fejezetéért”. A képviselő úr ugyanis Eötvöst, a politikust tisztelte. Regényeit viszont, — mint ahogy általában az irodalmat — gyermekded játéknak tartotta.) De aztán gondolt egyet, tollat, papírt kért, és másnapra esedékes parlamenti felszólalásába belecsempészte a „Császár” alkalmazottjának néhány megfogalmazását. És sikert aratott vele. (Persze nem a jobboldalon.) El tudom képzelni, hogy ez a történet szóról szóm igaz. Mert azt fültanúként vaiiha- íom, hogy K. Havas majdnem teljes fejezeteket tudott kívülről a „Magyarország 1514-ban”-bőiL '* Ami gondolatait illeti., azokból megőrzött néhányat a Széchényi Könyvtár folyó irattára. Néhányat, ami nem jelenti, hogy ne lennének meg hiánytalanul azok a „Népszava”, „Századunk”, és „Szép Szó” — számok, amelyekben cikkei, glosszái megjelentek. A „néhányat” arra vonatkozik, hogy ezekben az akkor bátorságot igénylő, antifasiszta írásokban mégis inkább csak a szellemes ember van benne, de nincs jelen kellő mértékben és mélységben a szellemi ember is. Másoktól, idősebbektől tudom, de magam is érzem, hogy jóval több volt benne, mint amit leírt, agyát — külső nehézségek miatt, de ián alkata fogságában is — nem „borította ki” igazán. Pedig oly nagy — és ha e kifejezést nem éppen ő használta volna irónikus jelzőként, azt mondanám, enciklopédikus — tudás volt a fejében! És a szíve is téli volt. Dühvei, haraggal a megalázás és a szolgaság ellen, együttérzéssel a megalázót t'k és a megtévesztettek iránt. Agya és szíve kincsét több, mint huszonöt évvel ezelőtt rabolta ki a halál. Éppen negyvenéves volt, amikor meghalt egy náci deportáló táborban, Günskirchentoen Halálát Örkény István írtr meg egy néhány soros „egypercesében. ö az a „do&rto K. H. G.” akit — mert a lágerban is vitázott — agyonlőtt a puskát birtokoló ki aebbrendűségi érzés. így hal' meg, így kellett meghalnia: szobornál méltóbb emlékjelet állít viliódzó, furcsa egyéniségének a mesteri „egyperces”. „Doktor” azonban nem volt K. Havas Géza. A prole- társzármazású publicista végy polgárit végzett Az olvasás fehér foltjai SZERÉNYEN MÓDSZERTANI LEVÉL „CÍMKÉVEL ’ került a népművelők — elsősorban könyvtárosok kezébe — a Móricz Zsigmond megyei könyvtár legújabb terjedelmét en rövid, kiállításában egyszerű kiadványa. „A könyv szerepe megyénk lakossága műveltségének gyarapításában. ízlésének formálásában.” Mivel nemcsak módszertani tanácsokat tartalmaz. hanem jócskán feldolgozza az olvasás több eleven problémáját, népművelési vonatkozását, érdemes belelapozni. Korunk a gyorsuló idő százada, melyben szinte tízévenként megkétszereződik az Ismeretanyag. Az iskola kialakítja a művelődéshez szükséges alapkészségeket ezek bővítésére, továbbfejlesztésére jórészt a közművelődési intézmények hivatottak. Úgyszólván minden művelődési tevékenység alapja a könyv. A tennivalók sorában elsőként említik a kiadvány szerzői, hogy az iskola elvégzésével nem jár együtt az olvasás szokass.'! válása. Olykor a tömegszórakoztató Irodalom termékei háttérbe szorítják a valódi kulturális értékeket. Különösen aggasztó, hogy a parasztság hatvan százaléka még egyáltalán nem olvas könyveket. Több éves módszeres adatgyűjtés — és az időszakosan végzett olvasásvizsgálatok szerint. a szabad idő növekedésével nem jár együtt az olvasás iránti érdeklődés növekedése. A lakosság mintegy hatvan százaléka hasznos időtöltésnek tartja az olvasást, harminc százalékuk közömbös iránta, tíz százalékuk tartja haszontalan időtöltésnek. TANULSÁGOS MEGFIGYELÉS. hogy az életkor és az iskolázottság mennyiben befolyásolja az olvasási kedvet. A 14—18 éveseknek a fele olvas rendszeresen. Később már csökken az olvasási kedv: a 19—26 éveseknek a 37 százaléka, az ennél idősebbeknek, — vagyis a társadalom legaktívabb rétegének csak a 30 százaléka olvas rendszeresen. A nyugdíjasoknak több mint a fele rendszeres látogatója a könyvtáraknak. A hiányos általános iskolai végzettségűeknek egyharmada, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezőknek pedig 60szá zaléka kölcsönöz, olvas könyveket. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek főként újságot., folyóiratot olvasnak. Természetesen az olvasóikkal való foglalkozással. ízlésük, érdeklődésük formálásával szorosan összefügg a könyvtárak anyagi ellátottsága, otthonossága, nyiívatar- tása, riemkevésbé a Könyvtárosok ' félkészünkéig szakmai k igényessége, a könyvtárosok társadalmi megbecsü; lése is. Sajnos a tanácsi könyvtárak anyagi ellátottsága elmarad az igényektől Nem megfelelő a nyitvatar- tások Ideje: a közművelődési könyvtárak közül csak húsz százalékuk kereshető fel a hét három, vagy több nap- Jáp. A Könyvtári szolgáltatásokat többségükben havonta csak 4—8 alkalommal vehetik igénybe az olvasók, 65 százalékukat ilyenkor is mindössze egy-két órára. Szaporodik ugyan a tanácsi könyvtárfenntartóknak a száma, melyek önerőből meghosszabbították a nyitvatartási időt. de ez is csak a legritkább esetben esik a hét végére. JÓCSKÁN VANNAK PÓTOLNI VALÓK a könyvtárak otthonossá tételében, a helyben olvasási lehetőségek megteremtésében is. Erre a könyvtárak alig 10—15 százalékában van mód, annak ellenére, hogy a helyben olvasható és használható folyóirat- és kézikönyvállomány évről évre gyarapszik. A könyvtárak személyi ellátottságára pedig jellemző, hogy az olvasóknak több mint a fele csupán alsófokú szakmai képzettségű, vagy éppen szakképzetlen, tiszteletdíjas könyvtárossal találkozhat kölcsönzés közben. Az is előfordul, hogy a könyvtáros személye évről " ÖWe változik. ■ Vajon ezek: ab. . problémák nem okai annak, hogy kevés a rendszeresen olvasók tábora, s még közöttük is jócskán vannak olyanok, akik legfeljebb két-három könyvet olvasnak el egy év alatt. Vitathatatlan, hogy az olvasónevelést már az iskolában szükséges megalapozni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek azok a fiatalok, akik valamilyen oknál fogva nem tanulnak tovább, s kiesnek a művelődök, önművelődők köréből. Nem kevésbé fontos az új olvasók nevelésében — a könyvtárak, klubok, különféle művelődési intézmények mellett — a könyvek vásárlását is megkedveltein! azokkal, akik eddig nem gondoltak saját kiskönyvtárak megalapozására. Persze ez is ösz- szetett feladat, hisz vannak esetek, amikor az alkalomszerűen. vagy tudatosan megvásárolt könyv indítja el az olvasás útján az embert. Mások pedig előbb a könyvtárakban ismerkednek meg az olvasás élményével, aztán látnak hozzá a könyvek vásárlásához. Most nem is anyaltra az a kérdés, melyik tt célravezetőbb. Érdemesebb — «éppen a megyei kiadvány fényeire alapozga — megnézni, hogyan juthatnak saját könyvhöz az érdeklődők, vary nak-e segítői, tanácsadói eij» nek a sokrétű munkának. A MEGYÉBEN ■ .KÉT NAGY KÖNYVTERJESZTŐ vállalat, gz Akv és a SZÖVKÖNYV árusítja a könyveket. Általában zsúfoltak a könyvesboltok, alapterületük kicsi. Mindkét bolt nagymértékben támaszkodik a könyv-bizományosokra, azonban a néhány forintok jutalékért — főként könyv, szeratetből — dolgozó bizor Hiányosokat a munkahelyük kön nem mindig becsülik meg. Az is gond, hogy a könyvbizományosok 28 százaléka az iskolákban. 7 százalékuk az ipari üzemekbe« dolgozik, s a tsz-ekben és aj állami gazdaságokban csak 2,2 százalékuk. Holott éppen itt lenne a legnagyobb szükség rájuk. A könyveket az olvasóknak ajánló bizományosok többsége nagy buzgalommal, hozzáértéssel végzi a- nem mindig háld» társadalmi munkát. De aj igyekeze* nem mindig elegendő. Sokuk — főként te községekben — még az általános Iskolai végzettséggel sem rendelkezik. S mindösz* sze minden harmadik könyv*, bizományos olvas rendszer®, sen. így nehéz újabb é$ újabb olvasókat szerezni m szépirodalomnak, vagy a kft* lönböző szak- és ismeretterv jesztő olvasmányoknak. Az olvasás fehér foltjai nem tüntethetők él máról holnapra. De ha mind több gátló tényezőt ismernek meg az ezze1 .foglalkozók, valószí« . nfl gyorsabb .lehet az előr^ a haladás. Kellenek a modernebb, otthonosabb könyvtárak. olvasótermek, klubkönyvtárak. könyvbarátklu- bok, könyvkiállítások, ankétok, vetélkedők, a tágasabb* nagyobb könyvesboltok. D# legalább ilyen nagy szükség van a mind nagyobb szakba* dússal, olvasottsággal, kifo«* rótt ízléssel rendelkező, s# embereik sokaságával bánni tudó könyvtárosokra, akiB nem elsősorban a statisztikán a kölcsönzött könyvek és m olvasók számának gyarapodásán mérik a könyv ízlés-, világnézet-, gondaLkodásfon* máló hatását, hanem a szíj»» te nem is mérhető minőséül javulással. Az értékes alkotások, a tartalmas műveli i(,forgási” sebességével, amely óhatatlanul hat a vele merkedő emberre bt *. 4» 1. Mikor a XI. kerületi Őtoczek utca fölött teljesen elcsitult minden zaj, s a szovjet tüzérség lövegei is távolabbi célpontokat kerestek, német tábori csendőrök érkeztek a szálláskörletet képező; de civilekkel is zsúfolt ház kapuja elé. Az őrök — a külső, egy öreg tartalékos és Gyurka, a belső őr — simán beengedték őket Még tiszteletadást is teljesített az öreg. Külön parancsuk arra nem volt, hogyan kell viselkedni mostan és itt, különösen éjszaka. német tábori csendőrökkel. Eszükbe sem jutott, hogy lakott helyen lövöldözzenek. Heten voltak a németek, és határozottan mozogtak, biztos értesülésük lehetett a század helyzetéről. Szerencse, hogy az egyik zászlós (a szemüveges) dolga végzésére éppen a lépcsőházba fordult. És német szóval ■úadjárt megállította a (ájgpai csendőrök parancsnokát, m oberfeld webelt. S két német mondat között bekiáltott * tiszti szállásra: — Főhadnagy uram! Kémet tábori csendőrök! Többet nem mondhatott, mert nem tudhatta, nincs-« közöttük olyan, aki ért magyarul. Nem kellett sok előkészület, csizmanadrágban asztal mellett álltak a század tisztjei. Két gyertyát gyújtottak. Akkor aztán láthatták, hogy az asztal külső oldalán tűz- kész géppisztollyal négy német áll. S a magyarok nem nyúlhattak derékszíjuk és pisztolyaik után. Azt a parancsot hozták, hogy a magyar pionírok vonuljanak nyomban a Ferenc József-hídhoz, s onnan bizonyos veszélyeztetett lőszereket szállítsanak be a Gellérthegy barlangjaiba. Az első szavak után világos volt, hogy Dobay János, az utászszázad főhadnagya Mm akarja teljesíteni a fcéCseres Tibori Az utolsó éjszakák tes szándékú parancsot. Az Oberfeldwebel a kitérő mondatok hallatán ököllel verni kezdte az asztalt Akkor a zászlós, aki tolmácsolt, mutáló hangon beleszőtte a fordított szövegbe, hogy engedelmeskedniük keü, mert odakint még három német várakozik. Szerencse, hogy a német ökléhez folyamodott. Követe- lődzésére már elébb odahúzódtak a magyar katonák, hiányos öltözékben, a persze fegyvertelenül. De az ökölcsapások miatt megilletődve helyet adtak a két légtornász Horoghnak, s mindenekelőtt a jutási őrmesternek, alti most is azzal mutatott példát, tött, sőt derékszíját is kötött Abban a pillanatban érezték meg hátuk mögött a veszélyt a németek, amikor János megadta szemével a támadásra a jelt Csak a kis Horogh, a főhadnagy legénye ismerhette gazdájának ezt a kacsintását: na most! A németek feje egyszerre fordult Kezük és géppisztolyuk azonban egy pillanattal később rándult Elet a pillanatot használták ki a magyarok. Először látta ezt a kacsintást, mégis egyszerre mozdult a két Horogh- aad a jutási őrmester is. Veszélyes pillanat volt a csőre töltött német mintájú, zömök géppisztolyokkal. Az tök megadták magukat, Az Oberfeldwebel torokütést kapott Társai tanultak sorsából. Hogy mi a túl biztos fellépés következménye! A kapuban gyanútlanul vt- gyázkodott az ötödik német Egy szeletke látszott a Dunából, azt figyelte. Három utász kincstári kötött ujjasban, puszta kézzel megfogta a pasast tenyérrel fogták szájára a kiömlő fölösleges német szavakat Gyurkában most vűágoao- lott meg a szégyen, hogy fegyveres őrként beengedte szálláskörletükbe — az ellenséget Az utolsó két német a legfelső MMtetig hatolt a Mds» étekben. Ének még asm Mb •aak semmit Hogy lövés nere esett, hatalomban érezték magukat, dúdolva jöttek lefedő az emeletről Csizmájuk ja« leste, amint közelednek. Gyurka eléjük ment egy fordulót Mikor az első né° met előbukkant elhúzta e billentyűt három méternyiről dőlt le a német Gyurka «> halottat nézte, egy lépése hátrált s nem is gondolt am Utolsó vendéggel, a hatot» torsával. Az utolsó német ijedtéből egész tárat eresztett Gyurkába. Ezzel az egy némettel as- tán hajnalig bíbelődött » század az emeleten. Végül ht egy kézigránát végzett vei* 2. János egy alezredes eMM ált A; ablakon át a Geliért» szálló körvonalai látszanak, Megtette a jelentését. A feljebbvaló arca komor. ke= mény, majdnem kérlelhetett« len.
