Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
J#T!. fcftra«r M. MA«YAT»r»RsrAe — vasarnapt mwllí«!,» f. oMa? Huszár István rajza Pedagógiai " C tanulmányok lusztinasz Marcinkjavicsjuszt Gondolatok az emlékműnél Hagyomány már Szaboles- Sza un árban, hogy a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya évek óta pályázatot hirdet a művelődés — az oktatás és népművelés — legjobb elméleti és gyakorlati módszereinek feldolgozására. E kezdeményezés eredmé- nvességét bizonyítja, hogy a pályázatra beküldött legjobb tanulmányokból a művelődésügyi osztály már négy évkönyvet jelentetett meg. A múlt évi pályázatira beküldött legjobb tanulmányokat szerdán mutatták be Nyíregyházán. Ez alkalommal hat pályamunkából adtak elő részleteket a szerzők. A dolgozatok témájukat tekintve igen változatosak és Időszerű problémákkal foglalkoznak. Veress Tibor új- fehértói gimnáziumi igazgató az Ibrányi Móricz Zsi gmond Gimnázium történetéről, Tárnál Ottómé gyógypedagógiai intézeti szakfelügyelő, Sza- bolcs-Szatmár megye gyógypedagógiai intézményeinek kialakulásáról és fejlődéséről, Vass János mátészalkai kisegítő általános iskolai igazgató az emberrajz ábrázolásának fővárosi és vidéki rajzok alapján történő összehasonlításáról, Bessenyei Lajos szakközépiskolai szakfelügyelő az Iskolai mintakömyvtár szerepéről, Kövér Tibor fehér- gyarmati általános iskolai Szakfelügyelő az általános iskolai irodalmi dolgoz?tokról, Ádám Imre és Szabó Géza nyíregyházi népművelési szakemberek az eljáró dolgozók művelődésének helyzetéről és problémáiról írtak igen értékes tanulmányt A most bemutatott művek a művelődési osztály ötödik évkönyvében jelennek meg Oly kevesen értik az idők szavát, Vesse bármerre őket idő sodra. 0 akkor és ma is — nézzétek alakját — karjait a messze jövőbe tárta. & az is lehet, már szokottá lett a vezér emelt keze, mely jövőt láttat. E kéz mily tömegű súlyt emelt! Benne e század árverése árad. Kaput nekünk szélesre tárt, és hallotta LENIN hangját a nép: — Én — csak start vagyofc — Én — új napok kezdete vagyok, ám a nép századokkal tör élőre. Lát minden hazug szót, álnokságot, képmutatást subával nem takart. Kész lefricskázni a kullancsot, az álszentet, ki magának kapart Éppen ezért, mint emlékmű sem dogma, hanem mindaddig valóság, míg a nép hívására, bátorságánál fogva lelkének tüzével előre lép. Fordította: Sigér Imre Weöres Sándor: Leányfurfang Sárika sírsz: nálad szebb lányok hátra szorítalak. Kell alakoskodnod, s gyűjtheted udvarodat-, Színlelj kis szeleburdit, s könnyen elérni remélnek; Miméij titkos bűt, mint ki vigaszra szorul; Sejtess gyenge szívet, s prédának nézik a gyengét — Am aki változatád csapda-vasára futott* Ahhoz büszke legyél: mit képzel uramfia rólam? Aztán választhatsz foglyaid ezreiből. Az elalvó gyermek Nyakig a paplanba takarva, szemei alvásra bevarrva, még ébren figyel az orrocska, már álom-tenger a hajacska. A LENINI ÚTON L. /. Brezsnyev válogatott beszédei, cikkei FONTOS MISSZIÓT TELJESÍTETT a Kossuth Könyvkiadó, amikor — A lenini úton címmel — közreadta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának válogatott beszédeit és cikkeit. A kötet minden anyaga megjelent annak idején, amikor elhangzott, vagy íródott, így egybegyűjtve azonban új értéket kap az egész, a kommunista építés legutóbbi öt esztendejének történelmi dokumentumává, hiteles krónikájává lép elő. Az SZKP közelgő XXIV. kongresszusa — amelyen éppen ennek az időszaknak a tapasztalatait, munkáit elemzik majd, hogy felelősséggel kijelölhessék a következő esztendők legfőbb tennivalóit — csak fokozza a könyv időszerűségét. A válogatás az SZKP főtitkárának azokat a megnyilatkozásait gyűjtötte egybe, amelyek a legjellemzőbben idézik fel a műit fél évtized fontos történéseit, a szovjet állam, az SZKP, az egész szovjet nép munkáját, harcát. A gyűjteményben közölt beszédek és írások — amint arra Leomvid Brezsnyev a magyar k r, láslioz írt előszavában is utal — olyan időszakát fognak át, amelybe fontos események sűritődtek, mind a Szovjetunióban, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. Ebben az időszakban a szovjet nép a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésére, a tudomány és a kultúra fejlesztésére, a dolgozók jólétének növelésére fordította erőfeszítéseit. Az SZKP — az MSZMP-vei és más testvérpártokkal együtt — sokat tett ezekben az években, hogy erősítse a szocialista közösség összefogását, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, mozgósítson valamennyi progresszív erőt az imperializmus ellen, a föld népeinek békéje és biztonsága, a társadalmi haladás érdekében. ENNEK A HATALMAS VRÁNl’U, szerteágazó tevékenységnek a krónikája ez a csaknem 600 oldalas gyűjtemény. Egyben tükre a szovjet állam fél évszázados harcának is. tanúságtétele annak, hogyan hatotta, formálta át a világot a lenini eszme feltartóztathatatlan ereje, hiszen erre az időszakra esett az októberi forradalom 50. évfordulója, Lenén születésének centenáriuma és a fasizmus feletti győzelem jubileuma, s a szerkesztők az ünnepi megemlékezések során elmondott, történelmi léptékkel mért reális és átfogó éri.:’':elést adó fontos beszédeket is közreadták a kötetben. Leonyid Brezsnyev beszédeinek gyűjteményében három átfogó témával találkozhat az olvasó. Az egyik a nemzetközi politika, a másik a Szovjetunió belső helyzete — elsősorban a kommunista építés társadalmi és gazdasági problémáinak aspektusából nézve —, a harmadik pedig a magyar—szovjet kapcsolatok kérdése. A nemzetközi politika alakulásának és a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének ez az öt esztendeje bonyolult nehéz Időszak volt, súlyos válságokkal, nagy próbatételekkel terhelt periódus. Erről tanúskodnak a könyv lapjai, a szovjet vezető itt egybegyűjtött politikai beszédei. Az indokínai népek elleni agresszió, a közel- keleti háború, a Csehszlovákia szocialista vívmányait fenyegető események, Kína vezetőinek szovjetellenes magatartása, amely 1969-ben a baljóslatú határ menü fegyveres provokációkhoz vezetett — csak a legfőbbek azok közül a bonyodalmak közül, amelyekkel szembe kellett nézni ezekben az években. A SZOCIALIZMUS RENDSZERÉNEK, s elsősorban a Szovjetunió erőfeszítéseinek, nagy áldozatvállalásának az eredménye, meggyőző sikere,' hogy az imperializmus nem tudta elmérgesíteni ezeket a válsággócokat, képtelen volt realizálni azokat a reményeket, amelyeket hozzájuk fűzött A szocializmust építő és az imerializmus ellen harcoló erők tömörítését, gyarapítását szolgáló erőfeszítések — amelyeknek krónikája ez a gyűjtemény — nem voltak hiábavalóak. Leonyid Brezsnyev beszédeinek, cikkeinek a Szovjetunió belső helyzetével foglalkozó megállapításai érdekes, izgalmas korszak tükrét tárják elénk. Azét az öt esztendőét, amikor a jelentős anyagi áldozatokat is követelő nemzetközi próbatételek ellenére minden téren a felfelé ívelés, a jó ütemű fejlődés és az alkotó útkeresés jellemezte a szovjet társadalmi és gazdasági valóságot. Az irányítás rendszerének átalakítása — a be nem vált nép- gazdasági tanácsok megszüntetése, az iparági minisztériumok visszaállítása, a gazdasági reform kidolgozása és bevezetése — az SZKP XXIII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtása, a voluntarista, szubjektív vezetési módszerek elvetése, a való helyzet realitásainak jobb számbavétele olyan erőket mozgósított, amelyeknek a kiaknázása a következő években minden eddiginél nagyobb feladatok megoldására teszi képessé a szovjet társadalmat. AZ SZKP KÖZELGŐ XXIV. KONGRESSZUSÁNAK előkészületei már érzékeltetik ezeknek a megn-öve- ked ett feladatoknak a körvonalait. Ezekről beszélt emlékezetes, nem egészen egy evvel ezelőtti harkovi — a mostani könyv lapjain is publikált — beszédében Le- onyid Brezsnyev, amikor arra figyelmeztetett: „...a fejlődésnek olyan szakaszába léptünk, amely már nem engedi meg, hogy a régi módon dolgozzunk, amely új módszereket és új megoldásokat követel... A társadalmi termelés hatékonyságának növelése a gazdaság fejlesztésének fontos problémája... Most már nemcsak az a lényeges kérdés, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy milyen áron, milyen ráfordítássá; termelünk. Napjainkban éppen ezen a területen van a két rendszer versenyének súlypontja”. Ez világos jelzése annak, hogy a XXIV. kongresszuson és az utána következő esztendőkben az intenzív fejlődés kérdései kerülnek előtérbe a szovjet társadalmi és gazdasági életben. A MAGYAR—SZOVJET KAPCSOLATOK sokrétűségét, elevenségét, a két ország, a két párt között alakuló együttműködést is méltó módon tükrözi a kötet: az SZKP főtitkárának öt olyan beszédét tartalmazza, amelyek magyar vonatkozású rendezvényeken magyar- szovjet barátsági nagygyűléseken, az MSZMP kongresz- szusain hangzottak el. Ez * tény i* azt érzékelteti, milyen nagy jelentőséget tulajdonít az SZKP — csakúgy, mint az MSZMP — a magyar-szovjet együttműködés* s általában a szocialista országok közötti kapcsolat további féjlesztésének. Leonyid Brezsnyev beszédednek és cikkeinek gyűjteményével értékes, kiemelkedő mű gazdagítja a magyar politikai irodalmai Szathmári Gát»« — Nem tehettünk mást Olyan hirtelen kellett határoznom szinte gondolkodni se maradt időm. — Gondolkozni se? — Igen olyan volt a helyzet. nem lehetett gondolkozni: Ví.gy a teljes megalázkodás vagy a legmesszebbmenő tiltakozás. — A szövetséges német hadsereg tagjaival szemben! Erre nem gondolt? — Nem! — Vállalnia kéE a következményeket! — Vállalom! Az alezredes váratlanul megenyhül. — Helyes. — Kezét nyújtja: — Szervusz —. s elmosolyodik. közelebb lép Jánoshoz. — Hogy lásd. milyen komolyai, gondolom a következményeket: a Gellért ablakaiba egy őrült tüzér alezredes lövegeket állított Közvetlenül akarja lőni az oroszokat A fegyvereket a másik irányba kell fordítani' Ér’=d? Számításaim szerint az oroszok reggelre ott lesznek. Hány embered van? — Nyolcvan. — Elég lesz! 3. A század körletében nagy készülődés. — Alázatosan jelentem, nem tudok nyolcvan embert kiállítani — Hatvanat? — Talán. — János bólint. A nyfl»- gésben a civilek is előmerészkednek. A szomszédos földszinti lakórészből még küldöttségféle is érkezik Az a nő vezeti, akit Horogh János számára kiszemelt, s akit a főhadnagy férfias tapintattal nem hódított meg. — Tessék? — Félünk főhadnagy úr! Ha a katonák elmennék, védtelenek leszünk. — Holnap már nem kell félni. Vagy holnapután. A nő hálás Az egész ház nevében is szeretné meghálálni a védelmet — LegfeljAto^iiná<aD(*l — Hiss maga az imádságban? — Nem. — Ér. sem. Attól, hogy miben hisznek ők ketten, és miben nem, kapcsolat létesült kettejük között. Ha János most megfogná a nő kezét, úgy vezethetné bárhová, mintha már jártak volna arra. Utcára, rétre. Akár az ágyba is. Nevetnek. Egymásra nevetnek. Feledve a perc környezetét A szemüveges zászlós lép oda. Nyel egyet. Vár egy pillanatig, s ezt mondja: — Egy tüzér százados keres. — Na. máris? Elfordul a nőtől, hogy a belépő századost fogadja Mire visszafordul, kilépett életéből a nő. Igen. Nemcsak a szobából. — A Gellértből? Megyünk, megyünk. A százados meglepődik. — Talán tisztelegne a főhadnagy úr! Nem ^ijed meg^etocntyodik azonban, de tudja; ennek a századosnak semmi köze nincs a Gellérthez. Milyen kedves volt, milyen más szavú volt az alezredes. összerántja magát. Jelent A százados megenyhül, de barátságossá nem változik. — Fontos parancsot hoztam. Két zászlós, az egyik hadapród, s a hadnagy szivárog be pillanatok alatt. Érzik, itt most készül valami. A százados körülnéz. — Csak urak maradhatnak a szobában. Meghátrálnak a legénységiek. Az ajtó becsukódik. De János tudja, ott fülelnék kívül az emberek. — Hindy altábornagy űr parancsa — egészen lehalkítja hangját a százados: — a zászlóalj azonnal vonuljon fel a Várba! A felmentő seregekkel egyesülünk. A legénységnek tudnia kell. hogy a führer meg a nemzetvezető gondoskodtak kiszabadításukról teljes harckészség I — Kitörés? Várta ezt a kérdést a M—■ Igen! Mégpedig harc árán. — Minden fölösleges holmi hátrahagyásával... — mondja a kitalálni való részletes utasítást János. — Úgy van. — Minden lőszert felírnál- házva, járművek nélkül. — Helyes. A százados egészen felvidul — A kitörés iránya? — Idejében meg fogják tudni A zászlóalj... — Ez csak század. Kérem szépen... — Megtiltom, hogy ilyen hangon beszéljen. János a tisztjéhez fordul. Előbb a hadnagyhoz szólna, de gondol egyet* a szőke zászlóshoz szól: — Milyen embernek ismer engem a zászlós úr? — Nem is tudom. . — Vadnak. harciasnak, vagy szelídnek? A százados hüledezfk, a következő mondat neki szól— Hallotta, százados úr? Én szelíd ember vagyok! A «hadnagy úr azaUd «mbar. — Mit jelentsen ez? — Azt hogy menj *• anyádba! Te piszok! Az al- tábomagyod dal meg a führe- reddel meg a nemzetvezetőddel együtt! A hang emelkedőjéből építenék a deszkán túl. És már nyílik is az ajtó* segítő arcok bukkannak elő, A százados pisztolyához kap, de meggondolja nyomban. — Ez belekerül a minősítésébe! Figyelmeztetem! Én figyelmeztettem. — Mit beszélsz, te vadbarom? — Ezt nékem mondta?! És kezek ragadják meg a századost — Rámegy a kardbojtja! — Menj az anyádba. te seggfej. a kardbojtoddal együtt! — Hazaáruló! Nagyot lök erre a tüzéren János. De már nem eshet él a százados, adják kézről kézre as emberek. Kifelé. Csak a kapuban kap egy olyan nyomást hogy ül epre pottyan. Kint a járdán. A járda söp- retlen. fagyos haván.
