Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-13 / 37. szám
Mw-níir f »tM Segíteni őket A KSH jelenti: Szabóira -Szatmáriban & pártszervezetekben 843 párttitkárt és csaknem 3500 pártvezetőségi tagot választott az elmúlt év őszén a párttagság. A választásokat a demokratizmus, a vita jellemezte. Ennek tulajdonítható, hogy 217 új párttitkárt és több mint ezer új pártvezetőségi tagot választottak. Többségében fiatal, új pártmunkások kerültek vezető posztokra. A számok bizonyítják, hogy nagyobb arányú volt a cserélődés a vezetésben, mint 1966-ban. A tapasztalatok szerint szükséges. célszerű és indokolt volt. Egészséges folyamat indult meg annak érdekében, hogy mind magasabb szinten álljanak helyt a gazdasági építő- munka pártirányításában és ellenőrzésében, amelyet a X. kongresszus tűzött ki célul. Jól látta a párttagság, hogy felkészültebb párttitkárokra és pártvezetőségi tagokra van szükség, ha a szocializmus építését magasabb szinten akarjuk végezni. Ezt tanúsítja az is, hogy 1966-hoz viszonyítva 21- ről 9 százalékra csökkent a S általánost végzett párttótkárok száma. Ugyanakkor tovább növekedett az érettségizett, főiskolát, vagy egyetemet végzett párttitkárok aránya. A gazdasági feladatokhoz jobban értő pártmunkások kerültek a pártvezetőségekbe. örvendetes, hogy növekedett a bizalom a fiatalok iránt. Ezt mutatja, hogy 18 alapszervezetben választottak 26 évnél fiatalabbat párttitkámak. s a 27—30 év közötti párttitkárok száma is jelenleg több mint 300. Társadalmunk dinamikus fejlődése tükrözőik a pártéletben is. Ezekre a megválasztott. új. még a pártmunkában gyakorlatlan párttitkárokra és vezetőségi tagokra egyszerre sok és bonyolult feladat hárul A taggyűléseken sok jő javaslat, észrevétel, megjegyzés hangzott el a pártélet fellendítésére. a gazdasági munka hatékonyságának növelésére a hibák megszüntetésire A párttagság igénye tehát megnövekedett. Azt vária. hogy gyorsabban jutnak előre egy-egy probléma megoldásában. nvn+ korábban. Csakhogy ez úgy lehetséges. ha az üzemben. sl tsz-ben. a hivatalban ők is segítséget adnak az új pártvezetőségnek, s a községi, járási pártbizottságok is hatékonyabban segítenek nekik. Az újjáválasztott pártvezetőségek lényegében most ismerkednek a feladatokkal, s természetes, hogy az újak nem ismerik eléggé a pártmunka módszereit. Ezt a vezetési módszert el kell sajátítaniuk. Szép feladat lehet ebben segíteni a fiatalokat az idősebbeknek, a tapasztaltabbaknak és kötelessége járási pártbizottságainknak. Nem mellékes ez azért sem. mert így saját munkájukat is megkönnyítik, s ugyanakkor tettrekész, mindig a hivatása magaslatán cselekvő pártvezetőségek tevékenykednek az üzemeinkben a X. kongresszus határozatainak megvalósítása érdekében. Az a tapasztalat, hogy a sok teendő közben a járási pártbizottságaink kissé megfeledkeztek ezekről az új pártmunkásokról. Pedig őket megkülönböztetett gonddal kell segíteniük. Farkas Kálmán \ Titel utca, „cs"Rajtuk is múlik, hogyan élnek Szabo!cs-Szaf már—1970 A Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága február 10- én készült el jelentésével, amely a megye életének legfontosabb, 1970. évi adatait tartalmazza. Beruházások A jelentés megállapítja, hogy jelentősen meggyorsult iparosításunk. Az elmúlt évben a fontos beruházások száma húszra emelkedett. Ebből 3 (hullámdoboz- és zsákgyár, a járási kórház k ár- dai II. üteme és a Szamos menti területek vízellátási beruházásai) tavaly kezdődött meg. A kivitelezés alatt álló fontosabb beruházások költsége 4,7 milliárd forint. Az utóbbi években megvalósuló létesítmények egyre korszerűbb felszerelésűek. Már nem csak falakat építünk. Az egyedi nagyberuházások összegének 44 százalékát gépszerzésre fordítják. A szocialista iparban a munkaerő-hullámzás az előző évihez képest mérséklődött, de a munkaerőmozgás mérete az országos adatokhoz képest is magas volt a megyében. 1970. folyamán a megye iparában tovább növekedtek az átlagos havi keresetek. Egy munkásra számítva a szocialista iparban több mint 5 százalékkal haladták meg az előző évi szintet. A szakmunkások átlagos órsiiereseie 1970. szeptemberében végzett felmérés szerint 10 forint, a betanított munkásoké több mint nyolc. Sajnos a nőknek mindössze 16 százaléka szakmunkás. Emiatt is van az. hogy míg az említett felmérés időpontjában az ősz szes szabolcsi munkások bére megközelítette az ' '*90 forintot, a nőké 400 forin tál kevesebb volt a férfiakénál. Az építőipar nagy feladatokat vállalt. Az 1969-ben beérkezett 22 milliárd forintértékű igénynek csak 54 %-át tudták elvállalni 1970-re. A sok munka fokozta a gépesítést. Az elmúlt év végén a megye építőiparának 1955 gépe volt, 267-tel több mint az előző év végén. Mezőgazdaság A lakosság munkából származó összes pénzjövedelme mérsékeltebb ütemben emelkedett, mint 1 évvel korábban. A növekedés mérséklődését elsősorban a mezőgazdasági termékek értékesítésében beállott csökkenés okozta. Míg az első, 1969-es évben a megye lakosságának összbevétele 18 százalékkal nőtt, ez a szám 1970-ben csak 12 százalék volt Ennek ellenére igen jelentősen nőtt 1970-ben a lakosság takarékbetét-állománya. A megyei takarékbetét-ál- tomány összege 1970. december 31-én 1 milliárd 440 millió forint volt. Viszont a lakosság hitelállománya faLcá az árvizes építési kölcsönök következtében jelentősen megnőtt és elérte az 1 milliárd 568 millió forintot. Kereskedelem A természeti csapások következtében jelentősen megváltozott 1970-ben a megye kiskereskedelmének forgai— Ne menjen oda egyedül, mert megverik! —szólt az első figyelmeztetés. — És nem verték meg? — kérdezték utólag. Bántódásom nem esett, de azt se mondhatom, hogy szívesen fogadtak. Inkább csak a furcsa idegennek kijáró pillantásokkal méregettek. Nyíregyházán, a Titel utcában kilenc ház sorakozik egymás mellett, katonás rendben. ,Cs”-lakásoknak hívja őket a köznyelv. A „Cs” csökkentett értéket jelent. Van egy nagyobb szoba, egy kisebb konyha, előszoba, kicsike kamra. A szobában sincs padló, köves, (ezt is jelenti a „cs”) Az udvaron mellék- helyiségek, a házak között drótkerítés betonoszloppal. A házakat az állam építette a rászorult cigánycsaládoknak, a havi lakbér 46 forint. „Apám, maga meg too halni" Kívülről jól néznek ki a lakások. Belülről? Egyik ilyen, másik olyan. Uj korukban mindegyik szép lehetett. Titel utca 12. szám A Horvath család otthona. Tulajdonképpen három család lakik együtt. A szobában ’a- kik a 86 éves. ágyban fekvő házigazda. 84 éves, vak feleségével. — Kapjuk az államtól az öregségit, abból élünk — magyarázzák. Az egyik sarokban egy csikótűzhely, körötte gally a fűtésre. Az ellentétes sarokban televízió. — A vejemé, az keres — int az öregember. A lányaik — nem éppen a házigazdái udvariasság szerint — az első kérdező szó után eltűnt. Később se került elő. Három mezítlábas gyerek hancúrozik a szobában a macskával és a kiskutyával játszva. — Van énnekem egy fiam. aki a volt laktanyában lakik, a Guszevben — dicsekedik az öregember. — Az sokat dolgozik, annak kéne megnézni a lakását. Az eayjk vasárnap voltak nálunk. Látta, hogy lefelé megyek. „Apám. mag3 meg fog halni” — mondja nekem. Meg fiam. öreg vagyok már. ..Ne féljen, én fogom eltemetni. Tisztességgel.” — Tetszik látni, ez ilyen fiú. — Bejöttünk a Szabadság bokorból, ott felvetett a víz bennünket — indokolja ottlétüket Horváth Kálmán, a konyhai lakó. A sarokban egy ágy. benne szalma. Felette dunna, lepedő nincs. Két kisgyerek 14- batlankodik a kályha körül A 21 éves fiatalasszony éppen mos. — Hogyan élnek? — Amit a nyáron kerestünk. abból. Aztán elmegyek néha vagont kirakni. Máskor meg itthon ülök. Pesten van a mill-lapom, nem tudok máshol elhelyezkedni. Bizalmatlanok Egy házzal odébb. Vad' - szék lakásában a konyhában a meny bajlódik a tűzzel. A gyerekekből a két nagyobbik hirtelen eltűnt. Helyettük a szomszédok kerülnek elő. Fiatal férfiak, akik kora délután is otthon vannak. Az egyik táppénzen van, a másiknak éppen lejárt a szerződése, a harmadik is talál okot. Nem érdemes tovább kérdezősködni. Bizalmatlanok, nem szólnak. — Vagyunk, élünk —- ez az ossz» válasz. Pedig a kíváncsiság hozta őket ide. Az egyik szomszéd már az előbbi lakásban is feltűnt. Morcosán beszél: — Azt keressük, amit keresünk. Odaadjuk a gyereket, abból élünk. — A fejedet, azt adod el! — szólnak mérgesen közbe Vitába kezdenek. Tényleg tudnak olyan esetről, hogy máshoz örökbe adták a gyereket és pénzt kaptak érte. Glonczi Mihály, az egyik tanyabíró csillapítja őket. A kérdésekre mondja: — Járnak ide kérdezősködni mindenünnen. Pestről akik jöttek, azt is megkérdezték. hogy mit eszünk, milyen ruhánk van. — Még a fazekat is megmutattam nekik, hogy pap 1- kás krumplit ettünk — szól a fiatalasszony. ..Adjunk össze...“ Közben hazaérkezik Vadász József. Neki könnyű, nőtlen Bemegy a szobába bekapcsolja a rádiót. Ez á: másfa ita szoba. A falon szentképek, az ágy megvetve. A kő szépen kezelt, szőnyeg is van rajta — Hívő. azért ilyen —- mondják róla. — Azok nem hallgatnak rádiót. — A többieknek szóL Tánczenét játszanak. — Adjunk össze egy kis pénzt, hozzunk két üveg bort — javasolják a gyors ritmus hatására. A mulatságot nem várom meg, de elgondolkodom az előbbi ötleten. Mindenütt kuporog legalább két-három gyerek. Van, amelyiknek iskolába kellene járni. — Nincs miből járatni — mentegetőznek. — Úgysem tanul — hozzák fel a másik kifogást. A televízió már kell. a villany is nagyon jó dolog A lakbért viszont a legtöbb lakásban nem fizetik pontosan. Azt, aki gyűjt, aki tanul, aki csinosítja a lakását, irigylik. Sokan járják a cigánylakásokat Vizsgálják, hogyan élnek, milyen segítség kell nekik. Pedig ez még nem minden, nekik is akarni kell — például „csak” rendben tartani, megbecsülni az állam által adott lakásokat. S főleg dolgozni. Csak az ilyenek jutnak ki a „cigányságból”, az elmaradottságból. Lányi Botond Jelentős haladást értek el a tiszavasvári Alkaloida bővítésénél, a vásárosnaményi ládaüzem forgácslapgyárában, a Nyíregyháza—Záhony vasútvonal villamosításánál és a második vágány megépítésénél, a mátészalkai ipartelep közművesítésénéL A talajvíz késleltette a nyíregyháza—kótaji vízmű beruházásának elkészülését, mely az idei év első felére maradt. A nyírgelsei hűtőtároló és léüzem sem készültei teljesen és bizonyos építési hibák miatt, a mátészalkai hűtőtároló teljes átvételére is csak ebben az évben került sor. A Szamos menti árvizes falvakban kilenc törpe vízmüvet helyeztek üzembe 1970- ben. Ipar A megyében dolgozó szocialista iparvállalatok, telepek és szövetkezetek 1970- ben 11 százalékkal termeltek többet mint az előző évben. Ezen belül a szövetkezeti szektor és a könnyűipari termelés 13, a nehézipar termelése pedig 17 százalékkal emelkedett. A termelékenység 1970- ben javult: egy foglalkoztatott 5 százalékkal növelte átlagos termelését A szövetkezeti ioarban a termelés növekedésének 84 százalékát fedezte a termelékenység. A jelentés részletesen foglalkozik az árvízzel is. Közel 150 ezer hold mezőgazdasági terület került víz alá. Az árvíz és a kedvezőtlen időjárás hatására a megye gazdaságai szántóföldi növényekből lényegesen — 20—30 százalékkal — kevesebbet takarítottak be, mint egy évvel korábban. Kalászosokból 6900 vagonnal kevesebb termett mint az előző, rekordtermésű évben. Kukoricából 28, burgonyából 36, cukorrépából 45 százalékkal kevesebb termett, mint az előző évben. Az , állattenyésztés fejlesztésére irányuló köz- gazdasági ösztönzők kedvezően éreztették hatásukat a megye állatállományának alakulásában. Az állami gazdaságok szarvasmarha-állománya hét, a termelőszövetkezeteké 4 százalékkal emelkedett A lakosság bevételei 1 év alatt több, mint 5 ezer fővel emelkedett a munkások és alkalmazottak létszáma. Ebből az iparban körülbelül 2 ezer, az építőiparban több mint ezer és a kereskedelemben jóval több mint 1500 új dolgozó kapott munkát ma. Nagyarányú igénynövekedés keletkezett építőanyagok és tartós fogyasztási cikkek iránt. Utóbbiból a megyei kiskereskedelmi forgalom 150 millióval, vagyis 35 százalékkal nőtt 1970-ben a megyében 1218 új személygépkocsit vásároltak, több mint a dupláját az 1969. évinek. A kiskereskedelem csaknem 13 ezer rádiót adott el, 48 százalékkal többet mint 1 évvel korábban. A háztartási áramhasználók száma 3 százalékkal nőtt, de a felhasználás havi átlaga igen alacsony. „ Művelődés Nőtt az óvodákkal ellátott települések száma: ezerrel több férőhely van és 1300-zal több gyereket Írattak be az óvodákba. Az általános iskolákban 86 435„ a középiskolákban 11 338, a felsőfokú olr* tatási intézményekben 1433 és a megyei szakmunkástanuló iskolákban 9881 fiatal tanult Már 377 képesítés nélküli pedagógust alkalmaztak, ennek ellenére 155 iskolában volt tanerőhiány. Az év során a megyében 47 500 mozielőadást tartottak. Egy előadást átlagosan 71 fő nézett meg. A látogatók száma 336 ezerrel csökkent A szállodákban és egyéb szálláshelyeken 42 201 vendég szállt meg, ebből 3035 külföldi. <gn*3 Tóth bácsi elismerése — Tessék parancsolni! — szól a pult mögül az idős férfi. Nem kérek semmit, hanem vele, az eladóval szeretnék beszélni. Kis szobába vezet. Az asztalon párttagsági könyvhöz hasonló Igazolvány, csak a felirata árulja el. hogy nem az. Oroszul írták. Mellette bőrtok. Kíváncsian nyitom ki. Kitüntetés van benne, szintén oroszul nyomott szöveggel egy érem. Alatta magyar nyelvű igazolvány. — Egy elvtárs jött ki a pártbizottságról, hogy készüljék. mert megyünk Pestre. El sem tudtam képzelni miért. Csak ott mondták meg. Tyi- tov elvíárs, a szovjet nagykövet adta át a kitüntetést. — Oroszul beszélt, de én mindent értettem. És amíg mondta a köszöntést, végigvonult emlékezetemben 4 év eseménye. Kilencszáztízenhat júliusában sok honfitársával együtt esett hadifogságba a 19 éves H. Tóth Sándor. Hat hónapig Murmanszk szigetén vasutat épített, aztán -beteg lett. Egy Taskent környéki lágerba szállították. Hónapokig nyomta az ágyat. Itt érte a forradalom. — Sokan voltunk magyarok. Láttuk, hogy élnek a szegények, aztán eszünkbe jutott á mi otthoni szegénységünk. Bevonulásom előtt én is napszámos voltam a Gödény, meg a Csencsy birtokon. Előbb 18, 20, aztán 30— 40 fillért kerestem egy nap. Az apám is uradalmi cseléd volt Nyolc gyerekéből én voltam a legidősebb, korán kezdtem a munkát, hogy meglegyen a mindennapi. — Fegyvert kaptunk. Engem szakaszparancsnoknak neveztek ki. Taskentből indultunk. Harcoltunk Orenburgban, Kijevben, de a legnehezebb mégis az Uraiban vívott harc volt. Fehérek és kozákok álltak szembe velünk. Sokáig tartott, de mi győztünk. Jólesett, mikor Utána hallottuk, hogy féltek tőlünk. Ördögnek tartottak bennünket. Amelyik községet, vagy várost felszabadítottuk, a lakosság is mellettünk fogott fegyvert. Több, mint 2 évig harcolt orosz földön Tóth Sándor. 1920. november 19-én lépte át a magyar határt és hazajött szülőfalujába, Balkányba. — Először a vasútnál dolgoztam, aztán meg Csepelen. Mikor megtudták, hogy Oroszországban voltam, mindenütt megbízhatatlan lettem. Visszajöttem Balkányba. — A második világháborúban, amikor bejöttek a szovjet csapatok és megszólaltam oroszul, kérdezték, honnan 4i»dom a nyelvüket. Volt aztán nagy öröm, amikor megtudták,, hogy én is vöröskatona voltam. Tolmács lettem. A felszabadulás után tanácstag, vb-tag, népfrontelnök. És voltam a Parlamentben ia mint megyei választmányi bizottsági tag. Balkányban mindenki inmeri Sándor bácsit. Mondják róla, hogy a tsz-szervezea idején, de előtte és utána ia állandóan agitált a boltban, de a tanácsüléseken is „kihajtotta” amit a körzete rábízott — Megérte! Az idő mindent igazolt. Jól fizet a tsz, a gazdaság, kövesút vezet a tanyákra, van villanyuk és busz hordja be őket a község központjába. Amennyire ismerik H. Tóth Sándort éppoly kevesen tudnak a kitüntetéséről. Szerényen elhallgatta,, pedig lenne mivel dicsekedni. Mert nem sokan kaptak Magyarországon ilyet: Harci Erder mekért Érdemérem, melyei a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa adományozott neki. Balogh József
