Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

«I oteai

m°s ft maryararr^Aö

!§7l. február ?S.

Szülök fóruma:

’■ Középiskolába, vagy szakmunkásképzőbe

Az országos adatokból nem készül már pályavá- ’. osztási füzet. Ennek egyrészt az az oka, hogy bebizonyosodott: nem sokat értek azzal a fiatalok, ha csak azt tudták, hány gimnazistát, szakközépiskolást, esz- , tergályos-, vagy müszerésztanulót vesznek fel országosan. Ezért megyei tájékoztatók készülnek — s természetesen fővárosi, amelyek . ismertetik a különböző iskolatípusok felvételi adatait, röviden megmagyarázzák a megyékben legkeresettebb szakmák által nyújtott. lehetőségeket, felsorolják az országos beiskolázású intézményeket, s a legtöbbjük jó tanácsokkal is szolgál a pályaválasztáshoz. Van azonban néhány kérdés amely éppen azért, mert sok embert érint, bővebb magyarázatot is megérdemel.

Kezdjük , talán azzal, hogy ki tanuljon gimnáziumban, szakközépiskolában tovább, s ki a szakmunkásképzőben. Ez a kérdés nagyon is izgatja a fiatalok ■ zömét kitevő „középmezőnyben” lévőket és szüleiket. Mert viszonylag könnyű a dolog azokban a családokban, ahol a gyerek kitűnt a tanulásban. Sőt azt mondhatjuk, kész helyzet előtt állnak a bukottak is, mert a legtöbb szakmában nem sok reményük van a felvételre. De a hármas, négyes osztályzathoz közel állóknak már nagyon is gond, hogy középiskolába menjenek-e, vagy inkább szakmát tanuljanak?

Ezek pályaválasztásáról az utóbbi években kialakult kép meglehetősen tarka, hiszen találurtk hármas ' alatt is középiskolába kerülteket, meg négyesnél is jobbakat, akik a szakmatanulást választották. Ám e sokszínű képben is vannak olyan jelek, amelyek kínálnák bizonyos következtetéseket. Az egyik következtetés az, hogy az értelmiségi családokból kikerült 1 fiatalok a fizikai dolgozók gyerekeinél csaknem egy egész jeggyel gyengébb bizonyítvánnyal is középiskolákba pályáznak. S fordítva: a munkás- és paraszt- fiátalok még viszonylag jó tanulmányi eredménnyel is szakmunkásképzőkbe kérik felvételüket,

Az értelmiségi szülőket is meg lehet persze érteni. Nem akarnak ők rosszat sem maguknak, sem az országnak, hiszen időben hosszabb távra terveznek, mert tudják, hogy a gyorsan fejlődő társadalmi és gazdasági élétben mlhd nagyobb szükség- lesz a művelt iskolázott emberekre. Többségük erre a holnapra gon- ^ dől, amikor szakmunkástanulónak is csak érettségi utált akarja adni gyerekét. Nem lehet tehát egy kalap alá venni áz értelmiségi szülőket, hiszen náluk sem mindig a fizikai munka lenézéséről van szú, amikor mindenképpen középiskolába akarják adni a gyerekükét. Hibát ők is akkor követnek el, amikor megalapozatlanul elfogultak, ha akkor is középidcolába ‘ erőltetik fiaikat1 év lánykát, .anú^oi- szinté :rsemmi reményük’’sincs arra, hogy azt cä'.is ’ tüdjáR .yé^ezjii. Ezek a fiatalok hamar kibuknak, kimaradnak a középiskolából, csalódottak lesznek, s tulajdonképpen megszégyenültem a kudarc nyomasztó terhével mennek oda. ahol egyébként siker várta volna őket: a

szakmunkásképzőbe.

A fizikai dolgozók e tekintetben mintha a másik véglétet képviselnék. Egyrészt túlságosan is óvatosak, s ,.olyan általános iskolai tanulmányi átlagokkal is szakmunkásképzőbe adják gyereküket, amelyekkel még a középiskolai végzettség megszerzésére is reményük lehetne. Másrészt; vonzza őket a fiatal fizikai dolgozóknak viszonylag jó, a kezdő értelmiségieknél is jobb keresete. S mit éreznek a munkás- és a oarasztfiatalok? Többek között társadalmi igazsagta- lariságot, mert az általános iskolában gyengébb eredményeket elért értelmiségi gyerekek is középiskolába jutnak. Valójában pedig az esetek többségében saját túlzott óvatosságukat kellene okolniuk. Azt, hogy az iskolázottság megszerzésében flem nagyon szeretnek kockázatot vállalni: Mondhatok ezt persze reálisabb szemléletnek is, de az az igazság, hogy felfogásukkal megnehezítik a minden szempontból; igazságos középiskolai felvételi munkát.

V kí menjen hát szakmunkásképzőbe, s ki próbálkozzék a középiskolával? A tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban azoknak kell ajánlani valamilyen szakmát, akiknek a gyakorlati munkában nagyobb a tehetségük, mint az elvont iskolai ismeretek tanulásában. Azok pedig, kika kézügyességen, a

gyakorlatiasságon kívül legalább viszonylagosan jo

képességeket mutatnak a tanulásban is, helyesen teszik, ha szakközépiskolába, vagy az úgynevezett emelt szintű szakmunkásképzőbe jelentkeznek. A gimnáziumot elsősorban azoknak kell ajánlani, akiket inkább az elméleti dolgok érdekelnek, s képességeik és szándékaik alapján felsőfokú tanintézetbe pályáznak.

A leglényegesebb, hogy ezeket a tömören összefogott, s a gyakorlat által igazolt tanácsokat társadalmi hovatartozás nélkül vegyék figyelembe a családok a pályaválasztásnál. Mert kevés az értelmük ezeknek a' javaslatoknak, ha csak a munkásszülők szívlelik meg, az értelmiségiek pedig nem, mert ebben az esetben aligha lehet változtatni a jelenlegi feszültségeken.

Az idei pályaválasztási évadnak is egyik legfőbb jellemzője lesz, hogy az általános iskolát végzetteknek több mint 90 százaléka tovább tanulhat. A lehetősegekkel tehát nincs baj. Gondokat az okoz, hogy meg- .. találja-e mindenki a „testhezálló” pályát, mert ettől függ, hogy kedvvel, vagy anélkül dolgoznak-e egy éle- , -en keresztül, Érdemes tehát alaposabban átböngész-. - vi minden kezünk ügyébe kerülő pályaválasztási füzeit, s meghallgatni a pedasógusok ajánlásait.

: Tóth László

GYEREKEKNEK

TÖRD A FEJED!

ubleumi úttör dp ály ázat (6.)

Vízszintest

1. 1969-ben a .jubileumi évfordulókat köszöntötték ezzel a mozgalommal a magyar úttörők (utolsó négyzetben két betű). 11. Középkori fenyltő- észköz. 12. Az egyik Stevano- vity. 13, Vissza: növény. 14. Mutatómévmás. 16. Vám, nemzetközi szóval. 17. Ilyen hagyma is van. 19. Ipari rostnövény. 21. Kő, távirdász- helyesírással. 22. Svéd keresztnév (király neve is). 24. Művégtag (+’). 26. Azonos

msh-k. 27. Kellemetlen alak. 28. Személyemnél. 29. Az egyik Castro. 30. G. DL. Á. S. 31. Ban, -ben, több nyugati nyelven. 32. Kellemetlen illatú. 35. Római 600. 37. Coca...

38. Vissza: háziszámyas. 39. Névelős télisport. 41. E napi.

43. Tatár uralkodó (második négyzetben ,.két :. bétuhe 49-,- Farkas. 51. Konvex ellentéte. 53. Kanóeos világítótest, 5.4,. Újra és újra elkövető. Függőleges:

1. SK + hártyaszerű fémlemez. 2. Fordított névelő. 3. Névelővel, háziállat. 4. Költőóriásunk. 6 Igen, oroszul. 7. Ajándékoz. 8. Tör, rombol. 9. Körtet művelek. 10. Táncmulatságon. 13. 1968-ban ezzel a mozgalommal köszöntötték a magyar úttörők a jubileumi évfordulókat (folyt, a függ, 19-ben). 15. Talpra szökkent (ötödik négyzetben két betű). 18. Portás. 19. A függ. 13 folytatása. 20. Találkozás ellentéte. 23. „...szállott a páva...” 25. Pirreneu- sokban élő, szabadságáért harcoló nép. 31. Magát ösztönző (+’). 32. Fanyar ízű, vadon termő bogyó. 33. Forma. 34. Hónaprövidítés. 36. Majdnem cserél! 40. Római 99, 600. 42. Helyhatározo. 45. Kosár. 46. Mitológiai árvízi hajós. 47. MKE. 50. Télisport. 51. Hosszmérték-rövidítés. 52. Hamis.

Megfejtendő:

Vízszintes I, függőleges 13 . (folyt, a függ. 19).

■ Előző> megfejtési, Száz kilo-’ injét^p.;.a Vöfpsi, Hadsereg útKönyvjutalmat nyertek:

Pásztor Mariann Nyíregyháza, Agárdi Attila Kántor- jánosi, Mátidy Márta Mánd, Rejtvénykedvelők Klubja Pe- nyige, Sutler Anna VenCsel- lő és Ster András Tyúkod.

Gondolkodva számoljunk

ftajók a tengeren

Az alábbi föladat szerzője E. Lucas francia matematikus. Egyik matematikus honfitársa mesélte a történetet, amelyet ily módon hitelesnek tekinthetünk. (A feladatot mi a nemzetközi szakirodalomból, egy szovjet példatárból vettük át.)

„Egy tudományos kongresszuson, egyik reggeli befejeztével Lucas hirtelen kijelentette a különböző országokból egybegyűlt matematikusok előtt, hogy a legnehe- ‘zebb matematikai feladatok egyikét adja fel a résztvevőknek.

— Tegyük fél — kezdte Lucas —, hogy mindennap délben indul egy hajó Le Havre-ból New Yorkba. Ugyanebben az időpillanatban indul ugyanannak a társaságnak egy hajója New Yorkból Le Havre felé. Az út mindkét irányban hét napig tart Hány szembe jövő, ugyanazon társasághoz tartozó hajóval találkozik az a hajó, amelyik

Lé

rha délben fog elindulni Havre-ból?”

Mit felélnénk Lucas kérdésére? Ha elsőre nem sikerül a helyes válasz, próbáljuk a feladatot grafikusan ábrázolni, és úgy gondolkodni rajta.

(Bizonyára lesznek, akik arra gondolnak, hogy héttel. Ez azonban nem helyes válasz, mert csak azokat a hajóikat veszi számításba, amelyek ezután indulnak, s megfeledkezik a már úton lévő hajókról. Igen meggyőző és SEamléletes megoldást kaphatónk, ha a hajók mozgását grafikonom ábrázoljuk. A kérdéses hajó a tengeren tizenhárom hajóval találkozik, ezenkívül eggyel indulása pillanatában (ez akkor érkezik New Yorkból), s eggyel New Yorkba érkezésekor (ez éppen akkor indul Le Havre- ba.) összesen tehát 15 hajóval találkozik. A grafikon azt is megmutatja, hogy a hajók naponta kétszer találkoznak: délben és éjfélkor.)

Udud István;

SZÁNKÓZÁS

Csillog a hó, fut a szán, szánkózni visz apukám.

Veréb, varjú, cinke, bámuld: autóval versenyt száguld. Országúton, kertben, járdán úgy repülünk, mint a sárkány. Egyet lép ő, míg te hármat, s soha, soha el nem fárad.

Ha a kezem, lábam fázik, kacag, ráfúj, s átcikázik szivemen a jó meleg, s vele együtt nevetek.

Gyí, gyi, táltos paripám,

Ed, repüljünk, apukám!

Három fiú meg egy lúd

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három fiútestvér, egyik sem szeretett dolgozni. Amikor az apjuk meghalt, nem maradt rájuk más, mint egy kövér lúd. Ugyan kié legyen7 Civód- tak. veszekedtek, majd hajba kaptak a lúd miatt, de nem tudták eldönteni, hogy kit illet. Mindenki magának akarta, végül is elhatározták, hogy bírót keresnek.

Útra keltek mind a hármán, s maguk előtt hajtották a ludat. Amint mennek, találkoznak egy öregemberrel, mindjárt előadják a dolgukat igazságosan.

— No, egyszerű a dolog — mondta az öreg. — A legidősebbet illeti, mert <5 most a család feje, hát a lúd is az övé legyen.

Nem tetszett ez a másik kettőnek, hát mentek tovább. Egy keresztit árka szélén egy vándorlegény ült, annak is elmondták a dolgot, s az azt viondta:

— Hogy lehet ezen tanakodni? Ti nagy kamaszok, a legkisebbtől akarjátok a ludat elcsalinkázni? Szerezzetek magatoknak, de ezt hagyjátok neki!

Nem tetszett ez a Válasz á másik kettőnek, hát menték tovább, inig egy huszárral akadtak végül össze. EIpa- naszoltqk, hogy volt. ki as idősebbnek ítélte a libát, ki

a fiatalabbnak. De egyik sem igazságos.

— Né bolondozzatok! —é nevetett a huszár. — Köny- nyű itt bírónak lenni: ha s* az öregebbiké, és se a fiatat lé ne legyén, hát akkor a középső kapja!

Otthagyták a huszárt is, 3 amint tovább mennek, egy fogadóhoz értek. Mivel igen me<'szomjaztak, betértek egy pohár italra. Hanem a fogadós, amint megtudta, hogy mi járatban vannak a Iáddal, igen okos dolgot mondott:

— Sose menjetek emiatt tovább, hanem adjátok csak ide azt a libát, majd én elosztóin közietek igazságosan, úgy, hogy mindenki jól jár, meglátjátok.

Odaadták a legények örömmel, s míg a bort poharaz- ffdtták, folyton csak találgatták, hogy miként tesz a kocsmáros igazságot. De hamarosan megtudták, mert a fogadós nemsokára hozta is a libát, szépen megsütve, pirosán, illatoson. Olyan pompás volt, hogy a legények nyomban nekiestek, és falatoztak, mert nagyon éhesek voltak. Még a fogadósnak is adtak belőle, amiért Ilyen igazságosan ítélkezett.

Aztán hazamentek, és dolgozni kezdtek. Tán még most is élnek,

ZsOmbok Zoltán

Vetélkedők

Télapó bölcs • öreg volt. Előbb betakargatta sok-sok hóval a vidéket s csak aztán engedte szabadon kutyáit, a Fagyot és az Északi Szelet.

Hullott a sok hópehely. Fehér, barátságos lett mindest, A nyuszik meghemperegtek a friss hóban, a mackó idejét érezte annak, hogy barlangjába vonuljon, s nagy ravaszul az utat hátrafelé menve tette meg.

A gyerekek boldogan kiáltozva hócsatáztak, csúszkáltak, hóembert építettek.

Szép is lett a hóember. Kék, füles, ócska fazék került a fejére. Egy pirospaprika volt az orra, két széndarab a szeme, karjában kimustrált ci- rokséprőt tartott.

Csakhogy alig múlt el a jókívánságoktól hangos újév s az étvágygerjesztő illatokat teregető sok disznótor, igen elmérgesedett Télapó kedve. Az Északi Szél kedvére sivít- hatott, vihette a havat, torlaszokat építhetett, csonttá fagyaszthatta a földet, Télapó mogorván hagyta.

A gyerekek nem szerettek fázni, nem szerették, hogy a nagy hideg miatt a szoba rabjai legyenek. Sóhajtva gondoltak a füves futballpá- lyára.

A madarak, s a mező, és az erdő vadjai szenvedtek. Közelebb húzódtak az ember- lakta helyhez s nagy messzeségekből is látogatták az erdész bácsi etetőit.

Az őzike vékony lábát felvérezte a jég. A mókus még élég jól bírta mohával bélelt odújában, melynek nyílását is igyekezett a goromba szél- fiúk elől elzárni. Csakhogy néha megéhezik, s nem köny- nyű ‘ felkeresni éléstárait, ahol jóllakhat az eldugott mogyoróval, makkal.

Mindegyikük szíve vágya az lett: jöjjön már el az enyhülést hozó varázslatos Tavasz!

Tavasz-tündér tudja ezt s elkezdd titkos munkáját.

Hangtalan, hófehér csengettyűk lepik él a természetet. Hiába dúl-fúl Télapó^ nem tudja a vékony szárú, igénytelen világcsodát elsöpörni.

— Az én Virágaim szebbak.1

— toporzékolt, s rálehéite vastagön a jégvirágot az ablakokra.

— Akkor miéit nem veesl senki? A hóvirágot — nézd Télapó — minden utcasarkon árulják! — súgta Tavasz-tűi»- dér.

— Keressünk egy bölcset, aki eldönti, melyikünk hatalmasabb é* fontosabb! — berzenkedett önre a vén Tél.

— Nem bánom. — villám# meg a Tavasz szeme. 8 éttől barkák pattantak meg a fű»- fákon.

Es elindultak együtt a eset megkeresni.

A tudós felfedesaásete tké- gozött, s meglepődött furcsa vendégein. Jókedvűen mosolygott, mikor megtudta, miről van szó:

— Télapó — mondta olya*

gyengéden, mint a jó orvos, —- Nagyon hasznos vagy te, a emlékszel, hogy örült minder;., miikor jöttél?

A Tél emlékezve, fagyosa# elmosolyodott.

— Hasznos voltál, Télapó

— folytatta a tudós — d« már elvégezted, amit kellett. Rád Sér az üdülés, elfáradtál, megöregedtél. Légy okos, menj!

A Tél magába rosfcadv® hallgatta. Nehezére esett aa uralkodást átadni.

— Most te következel Tavasz. Minden és mindenki téged vár! — mondta a bölcs,

A Tél megrogyó léptekkel indult észak felé. A Tavas* mosolya olyan tündöklő lett, hogy az erdő széléről éltűnt a hóember és minden bokor alja tele lett ibolyával.

Gull Vilm«