Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

tPH ta » olds! Javultak a dolgozók élefköriiiinényei Beszélgetés Kovács Ferenccel, nyírbátori járás, párioizottság e.so titkárával Lapunk munkatársa felke­reste Kovács Ferenc elvtár- sat. a nyírbátori járási párt­bizottság első titkárát, hogy nehány időszerű politikai és gazdasági kérdéstől tájékoz­tassuk olvasóinkat. Kovács Ferenc elvtárs válaszait az alábbiakban közöljük. — Hogyan látja Kovács elvtárs a járás jelenlegi helyzetét? — A népgazdaság III. öt­éves tervéből a járásra eső célok megvalósításában, a gazdasági mechanizmus be­vezetésében úgy ítéljük meg, hogy jelentős eredményeket értünk el. Ezek az eredmé­nyek tükröződnek a járás politikai, gazdasági és kultu­rális életében egyaránt. — Torább erősödött a párt vezető szerepe, következete­sebben érvényesült a párt irányvonala, A járás lakos­ságának. a kommunistáik és a párton kívüli dolgozók szor­galmas munkájának ered­ményeként javultak a dol­gozók életkörülményed, nőtt a dolgozók életszínvonala. — Az elmúlt négy év so­rán járásunkban nőtt az ipa­ri munkások száma, fejlő­dött öntudatuk, munkasze­retetük. Erősödött a szövet­kezeti parasztság egysége és c szövetkezet iránti bizalma. Jelentős munkát végzett az értelmiség. Növekedett a la­kosságot kiszolgáló kisiparo­sok és kiskereskedők szá­ma. — Szélesedett a szocialista demokratizmus, a szocialista közgondolkodás. Tovább erő­södött a párt és tömegek kapcsolata, érvényesült a szocialista törvényesség, az állampolgári fegyelem. — Szóljon • gazdaságban álért eredményekről. — Pártunk IX. kongresz- •feuse az elmúlt 4 év idő­szakára a gazdasági fejlődés terén kettős feladatat hatá­rozott meg: a harmadik öt­éves terv megvalósítását; az Új gazdasági mechanizmus bevezetését. — Járásunkban a kettős feladatot a párt irányításá­val, a dolgozók aktív köz­reműködésével sikeresen tel­jesítettük. Járásunk terüle­tén gazdaságunk alapját há­rom fő ágazat alkotja: ipar, mezőgazdaság és a kereske­delem. A döntő súlyát a mezőgazdaság képezd annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben az iparfejlesztés üte­me, az ipari termelés növe­kedése jelentősen meggyor­sult. — Az edért eredmények félreérthetetlenül igazolják, hogy pártunk gazdaságpoli­tikája a járás gazdaságára, — ezenbelül különösen a mezőgazdaság fejlesztésére — kedvezően hatott. — Járásunkban megtalál­ható az állami, szövetkezeti és a magánkisipar, melyek többsége Nyírbátorban he­lyezkedik el. Jelenleg 15 ipari üzemülik van. Ezek kö­rül az Auróra Cipőgyár és az aszparaginüsem az el­múlt 4 évben létesült. Az Ú1ak mellett azonban a ré­giek is bővültek, korszerű­södtek. — Ipari beruházásra a 4 év alatt 74,5 millió forintot fordítottunk amely különö­sen a növényolaj gyár. a cipőüzem és a Csepeli Mo- tovkerékpárgyár nyírbátori telepének gyors ütemű fej­lődését segítette. A fedődért a termeiért érték és a foglal­koztatottak számának alaku­lása is bizonyítja. Üzeme­inknek 1965-b-n 220 millió. Ipao-ben pedig 610 millió volt a termeiért volumene és a korábbi 157R «5 bevett IP«* be„ már 2490 főt fog- láikoztartak. Az ipari ter- mrtfe 5 év alatt 56 száza­lékkal növ°kedett. — Javult a vezetés sztn- tfmnln. Jelenleg 12 mérnök és Rft technikus iránvftla a ^fpyr-r.^iA^ A *r»VrrwmtHi*o&r #*4 ma a 4 é*v alatt ra emelkedett. A feg- llalVoztptciHelrrm brtfll a nők ■tárn* 373-rSI 754-»» wlttt amely csökkentette a nők elnciyezési gondjait, de tel­jes mértekben még nem ol­dotta meg. Az eredmények ellenére azonban ma még több ténye­ző gátolja ipari üzemeink fejlődését. Ilyenek: a munkatermelékenység ked­vezőtlen alakulása; a mun* kaszet. -„es es a mun­kafegyelem terén fennálló lazaságok; az egészségtől énül nagy munkaerő-vándorlás; a szakmunkásképzés viszonylag alacsony színvonala; a szak­mai továbbképzés tervsze- rűtlensége; a szociális ellá­tottságban mutatkozó lema­radás. — Az eredményeik és a gátló tényezők ismertetése alapján azonban mégis az állapítható meg, hogy üze­meink teljesítették az ipar- fejlesztésben, a termelés nö­velésében feladataikat. — Amíg az állami ipar zömmel népgazdasági igé­nyeket elégít ki, addig a szövetkezeti és a magámkis- ipar jelentős szerepet ját­szik a lakosság közvetlen igényeinek kielégítésében. A saolgálta+ási idények kielégí­tését 42 féle szakmában 3 fetsz. a tsz-ek melléküzem­ágai és a magánkisipar lát­ta el. Biz kevés, mert a szolgáltatás mennyisége és minő<-^je még ma sem ki­elégítő. — Am i'-razdasági flip­nek hogyan fejlődtek? ■— Járásunkban a mező- gazdaságnak döntő szerepe van. Természeti és közgaz­dasági viszonyaink azonban gyengébbek a megyei átlag­tól. A termelési módra a többszektofűság jellemző. Az ossz földterület 75,7 százalé­ka van állami, illetve szö­vetkezeti tulajdonban. —■ A járásban 20 tss gazdálkodik, melyek megszi­lárdításához és fejlődésük meggyorsításához a párt he­lyes gazdasáqpolitikája nagyban hozzá**—■lt: a gaz­daságirányítás reformja; a földtörvény; az állami dotá­ció; az árkiegészítés rend­szere; a garantált munkadí­jazás; a tsz-nyugdíj rende­zése. — Tsz-eink termelése a harmadik ötéves terv elő­irányzatai szerint alakultak. Céljaikat általában teljesí­tették. sőt egyes területeken túltelj esitették. A gazdasági fejlődés, a tsz-ek gazdasági erősödése mellett nagy je­lentőségű eredménynek tart­juk a tsz-ek politikai, szer­vezeti erősödését. Nőtt a pártszervezetek irányító, el­lenőrző és szervező tevé­kenysége, javult a káder- munka, c vezetés színvona­la. — Az ipar és a mezőgaz­daság fejlődésével párhuza­mosan fejlődött a kereske­delem. ax egészségügy, a szocialista közgon dolkodás, fellendült a kulturált élet, jelentőse* emelkedett a dol­gozók életszínvonala. A fej­lődés a párt politikájának szellemiben ment végbe, ha annak üteme a különböző területeken differenciáltan jelentkezett is. <* — Szóljon Kováéi elvtárs a legfontosabb gondokról, feladatokról — Most. amikor nagyvona­lakban vázoltuk a járás négy éven fejlődését. Indo­kolt szólni néhány olyan ténvezőről is, amelyek gá­tolták a nagyobb arányú fejlődért. Ezt elsősorban a mezőgazdaság vonatkozásá­ban indokolt különösen hangsúlyozni. — A nyírbátori Járásban a mezőgazdasági termelés fő tényezői lényegesen gyen­gébbek a megyei átlagnál. Azonban a iáráson h-’ül Is nagyon differenciáltak, elté­rőek az adottságok, nem egyenlőik a termeiért felté­telek ítalaimipfeég. dóm bor­sát!. szállítási viszonyok rtfc) — Nagymértékben nehe- jítl helyzetünket a mezó- —winág tőbbgzrtcfojTÚsága. ként vetődik fel a szakszö­vetkezetek lovaOiA erősítésének kérdése, más részt a még mev’évo egyen gazdaságok helyzeten«« reii dezése. Megítélésünk szerint ez nem csupán gazdasági kérdés, hanem egyre in..a politikai kérdéssé válik az ott élő lakások élctkörülmé- nye, életszínvonala és egyéb vonatkozásban. — Az eredményeiket ét problémákat, valamint azok hatását figyelembe véve azt állapítha.iuk meg, hogy já rásunkban a fejődés jó irányba halad, megvannak i reális alapok a továbbfejlő déshez. — Most az a legfőbb fel­adatunk, hogy min'3— ©ró' mozgósítsunk a X. kong­resszus által meghatározott f Ladrtainak. a negyedik öt éves terv járásunkra eső céljainak, a megyei és járá­si pártértekezletek határo­zatainak megvalósítására. — A negyedik ötéves te*­előíró-vzata szerint az ipari termelést 3’—34 százalékkal, a mcTŐga^dasági termelést 15—16 százalékkal, a kis­kereskedelem forgalmát 33—40 százalékkal kell emel ni. A rtermelés növelésének 75—80 százalékát a munka­termelékenység emelésével kell elérnünk. — Gazdasági egységeink elsőrendű feladata saját öt­éves tervük elkészítése. Ért­nek során fő feladat a ter­melés növelése, a gazdasá­gosság fokozása, a termelés szervezésének tökéletesítése, a meglévő üzemek bővítése és korszerűsítése. — Tervszerűbbé szüksége« tenni a szakmunkás-utánpót­lást, törekedni kell a veze­tés színvonalának emelésére, szélesíteni az üzemi demok­ráciát, fokozni az ellenőrzés h - vságát. — A mezőgazdaság min­den ágában törekedni kell a műszaki és technikai szín­vonal növelésére, a korsze­rű eljárások széles körű alkalmazására, fokozni kell a különböző termelési ösztön zők hatását, tökéletesíteni a munkadíjazást. különös gonddal segíteni a kedvezőt­len adottságú tsz-eket. szak­szövetkezeteket és társulá­sokat. — Az a meggyőződésünk hogy a következő 4 év fel­adata nehéz, de járásunk la­kossága azt magáévá tesz1 és a párt irányításával, a kommunisták példamutatásá­val — erejét n-m kímélve — mindent megtesz arm a z mewalArttásáért, szocialista társadalmunk magasabb ov+Ang építéséért — mondotta befejezésül a Já­rási pártbizottság első titká­ra. Munkások a hetonváz peremén Akik mpglirciiilik a perceket Mit tagadjam: a hagyomá­nyos építkezéshez szokott em­bernek hiányérzete támad az öz közi munkahelyen. Nincse­nek nyüzsgő emberek, nem látni a vidáman és kényelme­sen szalonnázgató munkáso­kat, nem kacarásznak lányok a vizeskannával a kézben. Ügy tűnik: lézeng itt ugyan né­hány ember, de hát hogyan lesz ebből munka? Miként épül így fel a 115 lakásos bér­ház? És főleg mikorra? Egyedüli a megy eben A nyers beton édesen-ned­veskés illata keveredett a be­tont szárító gázkályhák kese­rűjével. A fejem felett han­gok, a munka ütemét diktáló kiáltások. Fönt nem sok ügyet vetettek rám. Nem álltak meg csodálkozva, hogy mit keres ott egy civil az ÉPSZER sár­ga munkaruhába öltözöttek között. Látszólag megszokták, hogy kabátos vendégeik van­nak, akik nézegetik az ,itt fo­lyó munkát, melynek fő érde­kessége: megyénkben egyedül­állóan modem. — Hányán dolgoznak itt — tettem fel bemutatkozás után a sztereotip kérdést egy mun­kásnak, akiről kiderült, hogy Bergován Istvánnak hívják és a brigád vezetője. — összesen tizenk elten. Nyolc fő a brigád, azután ket­ten a darunál, és két villany- szerelő. Nem is kell több. Ha volna itt még valaki, akkor azt el kellene tartani, mert dolga nem akadna. Nincs te­hát szükség több emberre. Lecke munkaszervezésből A volt pazonyi segédmun­kás, ma a hipermodern épít­kezés ügyes munkása aztán magyarázni kezd: — Amikor elkezdtük ezt áz új módszert (a Qutinord-féle zsaluzásról van szó) nemigen tudtuk, hogyan kell csinálni. Nem is hittük, hogy ennyien megbirkózunk vele. Azt mond­ták: emberek, napi egy lakást kell megcsinálni. Nemigen ment. Űj volt itt minden. Pró­bálgattuk így is, úgy is. Az­tán összerázódott a verkli. Ki­derült: mindenkinek megvan a maga feladata, csak éppen egy a fő: azt ütemesen meg Is kell csinálni. Ha egy leáll, min­denki kárát látja. így aztán magunk dolgoztuk ki, hogyan a legésszerűbb. Tudtuk, mit fizetnek egy lakás elkészítésé­ért Kiszámoltuk, hogyan megy ez a legjobban és leg­gyorsabban. Világos, ha több pénzt akarunk, akkor okosab­ban kell csinálni, hogy hama­rabb menjen. Higgye el, a má­sodpercekért harcoltunk. Hogy vége van-e? Szó sincs róla. Ügy éljek, ha bejön a jó iao, majdcsak másfél lakással tu­dunk elkészülni! A váz melletti dobogón, ha­sán a kapcsolótáblával mind­ezt végighallgatta a darus. Márkus Miklós, miközben meg-megbőgette „signore Edil- mac”, a hatalmas olasz daru Clacson-dudáját, bale is szólt á beszélgetésbe. Számolás kérdése az egesz — Sejtem én, hogy mit fir­tat az elvtárs. A termelékeny­séget. Csak annyit mondhatok magának, számolás kérdése az egész. Ide figyeljen: van olyan nap — ez az átlag — amikor 130-at emelek. Először becsü­letesen, de valahogy túl Körül­ményesen ment ez. Rájöttem, minden emelésnél lehet spó­rolni egy fél percet. Mert ez a dara okos, jó, szorgalmas és gyors jószág. Nos, megspórol­tam. Hogy ez mit jelent? 130 fél perc az é5 perc. Vagyis egy óra és öt perc. Ez az én ese­temben nem sok. De számítsa ki, az Itt dolgozó hétnek, akit kiszolgálok, már napi 7 és fél óra. Ha nem ésszerűsítem a munkámat, akkor az jön ki belőle, hogy egy ember egy napot hiába volt itt, vagy még . tovább, olyan az, mintha a hé­ten egy napot nem dolgoztunk volna. Itt minden ember egymásra van utalva. A betonkeverő, akinek folyamatosan kell ké­szíteni az anyagot a darusnak, akinek egy konténerfordulóra három perc jut, a betonozó, a vibráló, a villanyszerelő mun­kája olyan láncolat, amely a maximális egyéni teljesítmé­nyen alapuló kollektív alko­tás. A kívánság: teljesítményben A tetőn fújó szél elől a vas- zsaluit közötti betont védő sá­tor alá menekülök. Bent a kis gázkályha melegénél gémbere- dett ujjait olvasztgatja Hazi- na László villanyszerelő, ö a brigádvezető a „villanyosok­nál”, bár ami azt illeti, a mű­szakban lévő brigádja csak egy emberből áll. — Ez az ideális létszám. Persze idő kellett ahhoz, hogy A nyugalmazott pásztor Kesely, Bitang, Vezér, VQ­ma és a többi hűséges lovak a hosszú szolgálat alatt mind kimúltak meLette. Kimúlt a régi rend is. De az öreg „cse­léd” él Negyedszázadom át hét uraság lovát hajtotta. Hét urat szolgált Ramocsaházán. Vándorolt családjával az egyik cselédlakásból a másik­ba, mert űzte a megélhetés. Hjutott az igazi gazdáig. Eknber lett, gerincoel, szava lett, s munkája után most a Rákóczi Tsz egyik nyugdíja­sa. Igaz nem újdonság ez ma már. De az öreg Kecskés Pál valamikor még álmodni sem merte volna. Három hete nyugdíjas. Ha­vi 1160 forintot számol le a postás minden hónapban a kezébe. Szeptembertől vissza­menőleg megkapta. Summa- pénz volt, egyszerre több mint hatezer forint Nem ta­gadja, könnyes lett a szeme. Kocsisom bér volt gyerek- ember korától „Egyéb semmi. Többet voltam a lovakkal, mint a családommal. OfSiotn míg haraptam valamit Űzött hajtott az öt éhes száj.” Júlia néni, a felesége tíz gyermek­nek adott életet de csak Ötöt tudott felnevelni. ö így emlékezik: „Sajnos az öt gyerekem mind pici korában halt meg. Alig érték meg az egy, három vagy hat hónapot. Nem mondták az orvosok, hogy miért. De tu­dom én, nem törődtek akkor a cselédasszony sorsával. Sok­szor orvos sem jött mert nem volt szekér. Hogy hívhattuk volna a tanyára?” Takaros házban laknak a falu végén, a József Attila utca 26 szám alatt Ide is csak 1961-ben költöztek a volt Nagymáté-féle „cselédtanyá­ról.” Hogy a tsz megalakult, innen járt az első perctől a telepre minden hajnalban négy-öt órakor, egészen nyug­díjazásáig. A kényszer tanítot­ta munkára, fegyelemre, de az elmúlt tíz esztendő meg­tanította a közösség sererebeté­rt, becsületére. Legelső volt minden reggel a telepen. Nem tat Bankira. Hozzálátott egyedül a sok száz sertés ete­téséhez. Amikorra a fiatalab­bak megérkeztek, Pali bácsi már előkészített mindent. És Kecskés Pál volt az utol­só is, aki abbahagyta este a munkál Júlia néni mindig azzal fogadta, hogy már me­gint késtél. De mindig volt „alibije.” Legtöbbször egy- egy kis vakarcs malacra hi­vatkozott, amelyeket még ő külön ápolt, adott nekik egy kis ivóét, hogy fejlődjenek, utólérjék a többit. Ez a véré­ben, életében kialakult állat- szeretet most sem hagyja pi­henni. Először életében a 66 év alatt, 1971. február elsején nem ment a telepre. Nem dol­gozott. Pihent. Nehezére esett „Nem leltem a helyemet. Csak felkeltem, itt téblábol- tam az udvaron.” Nehezen telnék az első napok. Egyik nap kereste a család. Hol le­het? Kiment a telepe«. Meg­kereste a pásztorokat s a kis vakarcsokat csak megetette. Tavaly az öreg Kecskés harminchatezer forintot i*- rasett, mint áltatecckkkaé. erre rájöjjek. Mert ki látott már olyan ép kezest, ahol ha­marabb készülnek a villany- .vzerelvények, mint a fal? Nem vagyok mai gyerek, de ezt meg kellett tanulni. Hagyták, sőt úgy írták elő, hogy mindezt havi fixért. De most már jö­hetne a teljesítmény. Mert megtanultuk a fogásokat. Meg ésszerűsítettünk is egy sort. Azárt, mert valami új, azért ott is lehet még valami jobbat kitalálni. Ha a jó idővel gyor­sul a munka, akkor is álljuk a sarat. Az ujjainkban van a munka. És ez a lényeg. Itt kényszerített az új, hogy ta­nuljunk. Volt ebben izgalom, újat csinálni mindig érdekes. Rájöttünk arra, hogy ezen az építkezésen a technológia szer­vezi a munkát, a korszerű módszer határozza meg a tem­pót. Aki itt lógni tud, az mű­vész. Végszóra: az építésvezető Fiatalember Balogh József. Nagyon „passzol” ehhez a fia­tal építkezéshez, ahol friss a tempó, a szellem és a mód­szer. Az új technológia trükk­jeit a franciáktól, Párizsban leste el. Be is vezette. Szakmai fejtegetéséből csak annyit ér­tettem: olyan módon dolgoz­nak, amit az országban folyó többi Qutinord-építkezésen nem sikerült sehol megvalósí­tani. — Optimális létszám, tuda­tos munka, minden technikai adottság legjobb kihasználása. Ez vezetett az induláskor. Szinte nevetséges, hogy 25 em- ■ barrel húzzuk fel az épület vá­zát. Egy műszákban I2-veL Ezt jó előre megbeszéltük ve­lük. A módszert és a kerese­tet. Az egymásra utaltságot. Megértették. Tél ide, hideg oda, végigment a munka. Ma a napi egy lakásnál tartunk, de lesz ez még több is! Ügy érzem, itt az egész tör­ténet lényege. Mert termelni lehet így is, lehet sok ráérő emberrel is. Az űj technológia szervez, diktálja a tempót — mondta a villanyszerelő. Ha ehhez még a tudásból, érdek­lődésből, anyagi érdekeltség­ből, öntudatbó. fakadó plusz i S társul, akkor mindez gazda­ságos és gyors. Az Qutinord- ral folyó építkezés a modern­nel való kísérlet? Több la? Nemcsak módszerben, da munkában la a jövő előszél*. Bürget UJ« Évente mikor kettő, öt vagy tíz malac prémiumba. Ünnepélyesen a zárazáns» adó közgyűlésen búcsúzta** ták. Keresték, hol az öreg, Kinn volt a telepen. Szabadp- kosák. .„Annyi jószágot nem lehetett magáira hagyni, ké­rem.” Az ötszáz forint jutal­mat is Juliska lánya veti» fel. Beköltözött a boldogság * szép kis háziba. Szeretet öved az öreg Kecskés Pált Nera akarták elengedni. Ertt a hái- zat már ő vette a keresetéből, Tetejét csináltatta, takarossá formálta. Itt él „Ha a múlt­ban egy ember elöregedett sokszor még a házból Is ki­hajtották. Mórt megbecsül­nek. Nem hagytam volna én ott még a helyemet Nagyon szerettem dolgozni, az álla­tokkal foglalkozni. Csak már a szívem nem bírja. Nem hajtott engem seki, osak én magamat De észrevettem, hogy sok már az a munka ne­kem, fogy az enő.” Pihen az egykori cseléd­ember. Tsz-nyugdíjas. De nem feledkezik meg rá­ta a közösség ezután sem. Parka* Kálmát»

Next

/
Oldalképek
Tartalom