Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
Wtl. Január It. KÍTFT MAGYAROn«57A0 — VASÁRNAPI MET.TftKLET » oldal ŐK SZÁZAD CSEGÖMtÖK /Vem a korzózás, a kocsma a sikk ...4 vitakör azért /«. mert ott fehet kmdvzni véleményt mondom“ — 4s /»rix »nun nem siránkozni kezdtek, hanem munkához / Hah Matécsa Albert, Szaniszlő Ferenc Kovács Miklósné Jócsák László Elek Emil felvételei Kapitor András mutat a kováesműhely sarkában álló sáros, megviselt rádióra es lemezjátszóra. — Ki- selejtezésre hoztuk ide, a járás kocsiját vártuk, s helvette az árvíz vitte el. Azóta meg kisebb gondunk is nagyobb volt. — Miért, nehéz a fiatalokkal szót érteni? — Dehogy nehéz, jön mindenki, ha valamit csinálunk. Júniusban, amikor a víz után először üzentünk, mindenki ott volt, akit meghívtunk. Azaz hivatalosan százszázalékos volt a megjelenés. Igaz, nem volt nagy hangoskodás, mindenki épített, mert nem volt olyan KISZ-tag akinek nem érte árvízkár a családre többen jönnek, mint azelőtt. — Úgy gondolja, ez elég? — Nem, mert az, hogy jönnek, azt is jelentheti: nincs választás. — Véleménye szerint van? — Talán. • — Ma kedd van. Mi a programja ma estére? — kérdezem Kapitor Andrástól. (Mezőgazdasági gépszerelő, Debrecenben tanult autómotorszerelőnek, dolgozott Pesten, Tyúkodon, aztán hazajött Csegöldne. „Nem azt mondom, szeretnék többet keresni — most két és fél hetnek részt a verseny szabályai szerint, de már tizenöten jelentkeztek. — Mégis, akkor hogy döntik majd el, ki nem kap fe1- adatot? — Hogy őszinte legyek, azt még nem tudom... — Ki tudja? — Kovács Miklósné, 6 segít felkészülni. • Kovács Miklósné fiatal pedagógus, ő kezdte az irodalmi színpadot szervezni, ő a mindenes a politikai vitakörben is. Több választott szerv tagja: helyben, a járásban, sőt megyei aktíva is. — Az irodalmi színpad.., magam, hogy segítettem szervezni a fiatalokat. Most, hogy férjhez mentem és tanulok a főiskolán is, talán már egy kicsit kevesebb idő jut ilyesmire, de ha megválasztottak, nem mondok le. Segít a férjem is.. ö is gyakran ott van a rendezvényeken. — Nemcsak mi, más fiatal házaspár is megy együtt — mondja, miközben arra keres választ, vajon, milyen rendezvényre mennek legszívesebben a fiatalok Csegöldön. — A klubdélutánt talán megelőzi a vitakör. — Vajon miért? — Mert annak több az értelme. A tánc az csak tánc. Igaz. az utóbbi időben, ha politikai oktatást tartunk a KISZ-ben, akkor is van előtte vagy utána fél óra, óra tánc Hagy érezzék jól magukat a fiatalok. De a vitakör azért jó, mert ott lehet kérdezni, véleményt mondani. Én ezért mondom, hogy ebben több a fantázia... Bár most még kevés a kérdés, vélemény. Talán, mert sok fiatal gátlásos, azt gondolja, esetleg nem jót mond, vagonéin jól, s inkább hallgat. De azért is szervezzük a vitaköröket, hogy ez ne így legyen. A csúcspárttitkár, Szaniszló Ferenc (aki pedagógusként korábban maga is aktív ifjúsági szervező, vezető volt) így fűzte tovább a beszélgetést, amikor elmondtam, milyen véleményeket hallottam: — Hamar újra kezdték a fiatalok az árvíz után. Én is ott voltam az első rendezvényeken. Persze, igaz, itt is szívesen járnak udvarolni < fiúk, de valljuk be. ki nerr tudja ezt jól összegyeztetni ha érdemes. Lehet együtt if menni, vagy rendezvényeker táncolni, ismerkedni — so anulni. — Mégis, szerveznek a fia tálok elég programot, kitölti a szabad idejüket? — Abból induljunk ki, nem kezdte. Élőire köszönt Nagy Lajosnak, akinek azelőtt nem fogadta a köszönését. Hangja oly rikáosolóvá vált, hogy amerre ment, a verebek lefordultak a fákról. Az írók behúzott nyakkal somfordál- tak el ablaka alatt. Volt, aki kétszer köszönt, ha meglátta; egyszer neki, egyszer az árnyékának. Többen abbahagyták az írást, akadt, aki öngyilkossági gondolatokkal kezdett foglalkozni. Mások letérdeltek előtte, nehogy önmagánál nagyobbaknak lássa őket, s kihívják igazságos haragját. Napjai tehát diadalmasan teltek, éjszakái azonban annál nyugtalanabbul. Ha el- szemderedett piciny ágyacs- kájában. egy naponta visszatérő álom látogatta meg, amely minduntalan felriasztotta. Azt álmodta: reggel van, az íróasztalhoz lép, hogy elolvassa este írt cikkét, s íme a kézirat ívei megannyi halványbarna. üres, négyszögletes papírlappá változtak át, amilyeneket a mellékhelyiségben egy szögre szoktak kiakasztani. Az álomnak ez a félreérthetetlen célzatossága oly rosszul esett neäd, hogy nyomban felriadt, s verejtékben fürdő hálóingecskéjében az íróasztalhoz tipegett, meggyőződni a valóság édes cáfolatáról. De az állandó álmatlanság végül is annyira elővette, hogy elhatározta: önmüitészetet fog gyakorolni. Nyomban kiadott egy könyvet, amelynek előszavában sorban bevallotta, majd megmagyarázta ifjúkora léha tévedéseit, aztán minit aki jól végezte dolgát, ebédelni ment. — Klassz dolog, nagyságos úr — mondta a pincér, —az a mondat a könyvében arról az izéről... a névmágiáról. Mármint azokról a szegény hülyékről, akik azt hiszik, ha egy dolgot a nevén neveznek,' azzal meg is semmisítik azt. Igaz is, ha egy frájer sikkaszt, s aztán bevallja, azzal még nem tette jóvá. Aznap este — karácsonyeste volt — a müitész mint rendesen, a szobájában kifeszített kötélen táncolt, egyik kezében egy mészáros- bárddal, a másik kezében egy lepkefogóval. Kecsesen egyensúlyozott mesterségének e két szerszámával, olykor egy gyors piruettet is csinált, kezecskéjével csókokat hányva illetékes hely felé. Hirtelen megdermedt Szobájába egy ismeretlen, munkás külsejű, erős, fiatal férfi lépett be, s szó Hamui megállt a kifesz'tett kötél alatt. — Mit akar? sipította rémülten a müitész. Az idegen még egyszer végigmérte. — Ki akarok lábalni belőled — mondta csendesen —, mert úgy látom, te vagy az én gyermekbetegségem! Egy kis ollót vett ki a zsebéből, átvágta a kötelet, majd szótlanul kifordult a szobából. A müitész, mint egy disznóhólyag, még egy ideig megállt a levegőben, aztán a huzat kivitte az ablakon, s a csillagos téli éjszakában elsodorta a Gellérthegy felé. — Ki hitte volna! — mondták barátai fejcsóválva, amikor félelmében nagyokat durro- gatva, fekete talpakkal elszállt fölöttük. Az árvíz után viharok dúltak Csegöld fölött. A tét nem kevesebb volt: mint az: maradjon, vagy teljesen új helyre települjön a falu. Ez utóbbira már döntés is született, kijelölték a helyet, ám költözés nem lett, csak az a körülbelül száz család ment el, amely az ország más részén remélte a boldogulást. Azóta közülük is többen visszajöttek. Mert maradt a község, ahol 281 házat rongált meg a víz, s amelyből 180-at már újjáépítettek. A viharok azt bizonyították, nem fiatalok lakják Cse- göldöt, sok a kötődés: az ősi ház, az ősi porta iránt. S ez így igaz: a most ezer lakosú községben úgy számolják nincs száz az általános iskolából már kikerült, de még harminc éven aluli fiatalember, leány. ök tehát Csegöldön a FIATALOK. • — Forrófejűek — mondja Jócsák László, a csegöld- császlói Bajcsy-Zsilinszky Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. — Ez most jó, vagy rossz? — Ahogy vesszük Mert például bosszantott az egyik traktoros, hogy olyan hosszú hajjal jött be dolgozni, '-o«v talán már látni sem tudott tőle. Tudja a városról jött haza dolgozni. — De amikor leültünk beszélgetni, előbb tényleg bosz- szankodtam, aztán már nagyon bántam, hogy a két idősebb munkatársa nem hallja, mit mond ez a gyerek. Azt mondta: „Már elnézést Laci bátyám, nem az itt a lényeg, hogy milyen a itaj. Hanem az, hogy én itt felülök a gépre és dolgozok annyit, hogy megszerzek 100—110 munkaegységet egy hónapban, ez szorozva ötvennel. annyi mint öt-hatezer forint között. Az a lényeg, hogy tudom: ezért itt nekem meg kell dolgozni.” — Szóval, hosszú haj ide, hosszú haj oda — különben is mér leszedette —, de sokszor tanulhatnának az idősebbek is a fiataloktól: .szerűen gondolkozni, számolni. Nemcsak azt nézni, mit kapok, hanem hogy ezért meg is kell dolgozni. — Mégis, hogy van ez a foriúfejüség? — Mindig, mindent egyszerre akarnának. De azért én azt mondom, nem szabad meghúzni a vészharangot. Mert nézze csak meg a gépes——----- — , ■ ------Végig minden nyomtatott lapon, csakhamar kitanulmányozta az új irányt. — Óh, mily nyomorult tudatom lehet nekem — kiáltott fel ujjongva — ha igaz, hogy létem alakította, s mily pompás és gazdag lesz eztán, ha többet fogok keresni. Nosza, rajta, ezt az irányzatot az isten is nekem találta ki. Elhatározta, hogy szakít eddigi izgákonyságával és bármily nehezét e esik is, megállapodik egy lakásban, és egy meggyőződésnél. Mint általában az újgazdagok, nem festellite megmutatni újonnan •zr-zett hatalmas tudását, s első pillanatban még a tan régi hirdetőit is elkápráztatta bőkezűségével, mellyel kövér gondolatait szétosztotta a szegények között, szenvedélyével, amellyel tollhegyre túrié az ellenfél ülepét. ellentmondást nem tűrő határozó''ságával. amellyel önmagát dicsérte. Nemcsak honfitársait, önmagát is meg tévesztette, meg volt győződve róla, hogy marxista burokban született. Megnézte a szótárban, hogy mit tesz az: *nép” és huzgón „szolgálni” támasztunk olyan igényt: nyolc óra után nyolc óra szórakozás. Erről faluban, különösen szezonban, nincs szó. Tehát vehetjük az esték 2—3 óráját. Azt sem mindig, mert ha jó műsor van a tévében, nyilván azt választják. Ezért tettük a politikai oktatást is hétfőre. — De lehet-e válogatni? — A lehetőségek: szívesen mennek a klubdélutánra Ha beszélgetéseket akarnak kezdeményezni a fiatalok valamilyen komoly témáról, ezt elsősorban a politikai oktatáson tehetik. Úgy tudom, kedvvel vesznek részt a foglalkozásokon. Szerintem az irodalmi színpad, az énekkar sok estét lefoglal. A tsz rendszeresen vesz színházjegyeket, s azt a fiataloknak adja. — Ha rendbe hozzuk a művelődési házat, jobb lesz. Ott még két család lakik most. Ha ők is kiköltöznek, renoválják, kifestik, szép berendezést kap. Akkor helyet adunk a KISZ-klubnak is. Addig az iskolában jöhetnek össze a fiatalok Mondhatom, kihasználják, sok estét töltenek ^együtt, mindig vannak, bár nem mindig ugyanazok. — A falvak réme a kocsma. Csegöldön is? — Ha a fiatalokra gondol, szerintem nem, de erről nem beszélni, hanem megnézni kellene. Egy-két fiatalról tudunk, hogy szívesen be t.egy, de nem ők a mérvadók. Károly László, a fehérgyarmati járási KlSZ-bizotteág titkára mondta: — Csegöldön érdemes a fiatalokkal beszélgetni. Most több tagja van a KISZ-nek, mint az árvíz előtt volt. Úgy tudom, sok programot is szerveznek. Szerintem az ottani fiatalok nem siránkozni kezdtek, hanem munkához láttak. Igaza volt Jócsák Lászlónak, amikor azt mondta: kár, hogy mások nem hallották azt a beszélgetést. Mert érdemes leülni, komoly vagy érdekes témákat boncolgatni. Talán ezért is előzi meg a fórum, a vitakör a „csak” klubdélutánt. És a fiatalok tudnak valóban értékes gondolatokat. ötleteket mondani. S, hogy ilyen gondolatok legyenek, azért kell a fórum, , ahol elmondhatják a véleményüket, választ kaphatnak kérdésekre, s esetleg vitatkozhatnak is. Ez nem minden, de alapja, lehetősége a modem gondolkodás kialakulásának. Nem volna igaz, ha azt mondanánk, mindez már megvan Csegöldön. Nem, nincs még meg, de a fiatalok tettek érte. Hogy nem hallottuk azt, „nincs élet ebben a faluban”, és nem a korzózás, a kocsma a sikk” a lányok és a legények körében, hogy vannak már olyan házaspárok, akik az esküvő utáni napon nem hagyták abba az ifjúsági munkát; már azt jelzi Csegöldön nemcsak /árnak valamire a fiatalok, naguk is alakítják az ifjúsági életet. És, hogy mindezt most ott mondták el. ahol fél éve az volt a téma: legyen, /'agy ns legyen falu — külön értéket ad a törekvéseknek. Marik Sándof műheiyünket. Csupa fiatal. Vagy ha van kedve, kimehetünk a gyümölcsösbe, ott van az egész építőbrigád, fiatalok. Most nincs építkezés, szerződést kötöttünk, segítenek metszeni És kár. hogy most nem láthatja a lányokat a ládaüzemben Akik nem dolgoznak, mert ugye. megváltozott a szabvány, a méretért vannak oda. s addig a régit nem csináljuk. A gépműhelyben tehát fiatalokat kerestem, olyanokat, akiket az elnök azért dicsért is. Ott találtam Matécsa Albert fiatal mezőgazdasági kovácsot, aki egyben a KISZ- titkár is a községben. Heten vannak testvérek, legtöbbje férjhez ment, megnősült, elkerült a faluból, ő él édesanyjával. közösen építették fel a házat, amelyben laknak. Mások úgy fogalmaztak róla: családfenntartó. — Nem, ne erről ítéljen meg bennünket — mondja, s Csegöld, 1971. január. „Hat hónapja az volt a téma: legyen itt falu. vagy ne. ját. Ez meg, nem adott nagy okot a vidámságra. — Segítettek mások is az újraszervezésben? — Igen, állandó szervezőt is küldött a KISZ. És azóta sok újat is megtudtunk. Például azt. milyen jó érzés az összefogás. Hallották, hogy a KISZ-nek majdnem mindenét elvitt a víz. Erre magnetofont, szalagokat küldtek a nyíregyházi járás fiataljai. Műsort vettünk fel iá, s az óta ismét van klubestünk. — Aztán szerveztünk csoportokat, műsorokra készülünk. A KISZ rendezvényeikörül van —, de így is több marad meg itthon, mint azelőtt.”) — Papírmunkát végzünk. — Ez így nem sokat mond... — Az irodalmi színpad műsorát sokszorsítjuk Fazekas Sándorral. Ö közgazdaságiba járt, tud gépelni. És mégiscsak jobb, ha mindenki kézbe veneti a saját szövegét. mintha kézről kézre kellene adni a könyveket. Mindjárt olvasóproba lehet az első — Csak egy probléma van. mée nem tudjuk, ki, mit vállal. — Talán kevesen vannak? — A. dehogy. Kilencen ve— Öröm dolgozni. Mindig többen vannak, mint ahányan részt vehetnek a műsorban. — Most például? — A járási versenyen ? Ahhoz most a legutóbbi csoport tagjaira gondoltam. Kevés az idő, gyorsan kell 'elkészülni, a rutin is számít ilyenkor... Aki ebből kimarad. legközelebb kap szerepet. amikor — reméljük — több idő lesz. — Sokszor hallottuk a nevét, s azt, mi mindenben vesz részt. — Igen talán már egy kicsit sok is. De egy-két éve még csak ebben élhettem ki
