Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Pintér István : Új évek, ó-borok Komoly felhők hordanak havat a téli föld fölé. Takarót terít a hóesés északtól-délig minden délkörön. Amire beköszönt az új-év. tundrákon rohan a rén-szán, szalad a trojka, fut: eszaktól-déíig minden dél-körön fehéren viharzik a téli öröm: — új évek, ó-borok — s viszi a várost és falut. a gazda udvarán futásra-kész a szán, csengő, lószerszám — akad még csikó, és hóviharban porzik már a szánkó, a talpas tél-hajó; deszkabordái közt mogyoró, dió. bor és kenyér. Puha szalma-derékban egész év kincse búvik itt, egy kevés mindenből befér, amíg a szomszéd faluig, ontván a szomszéd városig rohan a rén-szán. szalad a trojka, fut; és északtól délig sok délkörön tavaszt ünnepel már a tél-öröm Kerényi Grácia: Űjesztendő köszöntése Kit szorongva s várakozón köszöntünk, száz új gondunk, új örömünk hozóját: új esztendő, szárnyas idő szülötte, lépj be közóbünk. Lép elő a mil-se-tudott ködéből, új napot gurítva a téli égfe, told előbbre újra a századunkat, hetvenegyedszer. Békességet hozz, s havazó türelmet, gondolathoz csendet, erőt a tetthez, minden váratlanban a gazdagítót látni taníts meg. Uj esztendő, tél derekán köszöntünk, uj esztendő, szép ragyogó reménység, add: szeressük benned az életünket, mint a madárdalt. Ui könyv: A. Uiwajvyszkij: Omszki ballada ..Aki tud valamit fiunkról. L:geti Károly Sándorról, a SO. honvédezred tisztjéről, aki lílOO-ben született, s aki Kov­rov és Ivanovo-Voznyeszenszk orosz városokból írt. kérjük, közölje szüleivel, Budapest. Ili. kerület, Cserepes (J. 0. cí­men. A budapesti újsggoh olva­sóit nerp lepte meg ez a hir­detés: ezrével voltaik ilyenek. ces esztendő a vége felé járt. Nemrég fejeződött be a Vi­la gmészál'lús, amely e:r • millióit vitte sírba. Gyászru­háktól. gyászézalagoktól feke­téiéit egész jviag.vVfirsz.ig. Sokáig nem jelentkezett senki. Ligeti, gz öreg kovács, egyre inkább hgilott a gondo­latra, hogy fia elesett." Igv kezdődik Duna jevszkij megíndítóan szép könyve Li­geti Károlyról, a magyar in­ternacionalistáról. A könyv ballada, de a kalandos törté­vnek minden izgalma fellel­hető annag során, ahogy a szovjet irodalmár és történész nyaltába veszi a hatalmas szovjet országot, hogy felku­tassa hol harcolt, mit alkotott, mikor és milyen körülmények között halt meg a lánglelkű magyar fórradttbnárkqj.tő ? Szemtanúkat vallat, levél­tárak poros, dokumentumait túrja fel. egy detektív szí­vósságával kutat, nyomoz. S végül sikerül megszólal­tatni a múltat és elénk állít­ja nagy hazánkfia, Ligeti Károly életét. A könyv a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg. j Boldog új évet kívánó^! j Es gratulálok. Igazán re­mekül viselkedett mindenki az éjszaka. Az ünnepi per­cekben sem feledkeztek el róla. hogy az elért eredmé­nyeket tovább kell szilárdí­tani Márpedig tavaly elér­tük. hogy az alkohol fogyasz­tásban már a kilencedik he­lyen állunk a világban. Hát nem szép eredmény ez egy kicsiny és szegény országtól, a mai bor- és konyakárak mellett, nem szólva a pe:ss- gőellátás nehézségeiről ? Lám, iám: tud a magyar, ha neki- durálja magát. Ha a helyzet úgy kívánja, új esztendő napjától szilveszterig bírjuk az iramot. Mert iszik a magyar, ha bánata van, s leöblíti, ha öröm éri. Vannak, akik azért isznak szilveszterkor, mert elegük volt az óévből. Van­nak. akik azért isznak, mert mindjárt itt az új év, amitől sokat várnak. Hogy mit? Hát bort. búzát, békességet. Ami­ből. ha jól meggondoljuk, akadt 1970-ben Is, ha nem is annyi, mini verettük vol­na. Borból és búzából az időjárás miatt, amit szabiid és szoktak, is szidni. Békes­ségből pedig az imperializ­mus miatt, amelyet szabad szidni, s ugyancsak szoktak. A szilveszteri és újévi nép­szokások abban a régi re­ményben gyökeredznek, hogy­ha az év első napja az e#n- berpeh békességben telik el, az egész esztendeje ilyen lesz. Kívánjuk, hogy ez a hit Indokínában is betelje­sedjék. Épp úgy hallgassa­nak a fegyverek egész észt téridőben, mint újév nspjáp. Magunknak pedig a békes­séghez, gmelyet most már több, mint negyedszázada si­kerüli megőriznünk, kivá­rnunk még több bort és bú­zát. Mert újévkor eiabrándozh; a magyar: de jó lemre más­képpen, szebben, jobban él­ni az új esztendőben. Hogy hogyan? Hát, például úgy, ahogy a maszak. Dő) hozzá a pénz, örökla­kást vesz magának, autója van. a Balatonnál a Mariná­ban nyaralhat, belföldi lé­tére, márpedig az a külföldi­ek számára sem olcsó mulat­ság. Szóval, vannak. akik szerint így kell élni és kész. De vannak ellenvélemények is. Kik hangoztatják ezeket az ellenvéleményeket? Ter­mészetesen azok, akik úgy élnek, ahogy mások szerint élni kell. Vagyis a masze­kok. nagyfokú mgjtanytgjgnság esett. A gyufa kétszer is el­tört, míg végre a harmadik tüze- fogott. Körmire égett, úsv hajította ti De mintha a áng a fejében is világot gy jtott volna, mert így szó­lót* apámhoz, naev hangon: — Ha az nem igaz, amit mesé’tem, akkor az sem igaz, hogy leszúrtam a disznót, s nem éJ! Azzal lángra sercintett egy ú*abb gyufát és ad-' . u-od- va másfelől is meggyújtotta a szahnát. Magasba csapott a láng. találkozott a két láng, égett a száraz szalma, mint a pokol tüze. Amint ahhoz is köze kellett legyen az ör­dögnek, ami ezután történt. •Pista bátyám még fel se ká­szálódott, amikor egy rette­netes, morgó, röfögő, visító szörnyeteg ugrott ki a *"zből. S ’ángot hányva, füstöt okád­va egyenesen az utcára ron­tott a nvi*ott kiskanun át. — Sárkány! — tört ki be­lőlem a nagy izgalom. — A nagyapád fülit! — 6zV apám bosszúsan. — M itt a disznónk. TTtána mind, aki a lábát bírja! Pista bátyám megtáltoso­dott, s mint egy ámokfutó, kezében az imént megtisztoga­tott. félméteres ülőkéssel, szá­guldott a menekülő, füstölgő hízó nyomában, mellette mindjárt apám. Ki bíztatta, ki nevette őket, de még olyan is akadt, aki odakiáltotta apámnak: — Miért füstöli élve? így tán jobb ízű lesz a kolbá­sza?... Jobb ám, ha rendesen le­szúrják, megpörkölik, fel­bontják, de nem így, ha megcsúfolja a beste jószág a jqzan diszr,! ágási hagyomá­nyokat. Még elfogni sem le­het, olyan félelmetes, hogy mindenki a házba menekül előle. Szerencsére Kamuka só­gor éppen hazafelé tartott, amikor mi az utcát riasztot- uk a nagy üldözéssel. Nem tétovázott. Széles nagy terpeszben megvetette a lábát az utca közepén, szemben a havat hányó, bősz álattal, s várta a pillanatot, hogy elkaphassa a fülét. Az meg csak rontott neki, mintha szét akarná szaggatni. De Kamuka_ sógor nem ijedős pmber. Kivárta az alkalmas pillanatot és odakapott a fekete fülekhez. Csakhogy megkésett, a fogás, a látványos ügyeskedés si­kertelen maradt. Ellenben a disznó úgy a hátára kr ta Kamuka sógort, mint egy műlovast. Peckesen és ré­mülten ült rajta, mégpedig a visszájára, míg csak le nem bukfencezett a hóba. A disznó meg csak szaladt, még integetett is a farkával: „Oda a fHszniítpr, belőlem nem esztek!’’ Táp még ma sem évink be, ha önmagától meg nem álla­podik a Konkus kocsma előtt. Ott megadott szegény pára, s úgy elfeküdt a gyér hóban, ahogyan az ajtódesz­kára illesztették volna apá- mék. Pista bátyám homloka ki- verejtékesedett, s míg más­kor gondolkodás nélkül beke veredett volna a kocsmába, most megkövültén állt, s egy árva szó se libbent a száján Apám sajnálkozva nézeti rá, s csak annyit kérdezett: — Na, István! Történt-e ilyen véled a Fiávénái? B. Ú. É. K„ 19 711 A maszekok szerint az élet. csupa gyötrelem. Foly­ton a nyakukra jár az adó­hivatal . És hol engedheti meg magának egy maszek, hogy hónapokig egészségesen be tegeskedjék. mint az állam-' dolgozó? A maszekok el égé detlenek. szerintük nem íg-' kel! élni. hanem másképpen. Némely maszek szerin , csakis úgy, mint a színészek írók, újságírók, s egyél- mezei hadak, szóval a szn • badfoglalkozásúak. Meri ugyebár egv színésznek nem kell reggel hat órakor blok­kolnia a Nemzeti Színház­nál, van havi fizetése Is, az összes szociális juttatások­kal. de azért reggel hatkor kimehet a filmgyárba. a szinkronba, elmehet a tv-be. a rádióba, szóval úgy dolgo­zó. hogy maszek, illetve úgy maszek, hogv dogozó. És így aztán egy színésznek is van kocsija, öröklakása, s ő is nyaralhatna a Marinában, ha akarna, de q nem akar. mert ő nyaralhat külföldön i« mert nem maszek, hanem művész, akinek túlér- nyújtják át az útlevelet. A szabadfoglalko­zásúak tehát megbecsülésük szerint dolgozók, jövedelmük szerint maszekok. Vannak azonhan olyanok is. akik szerint nem így kell élni. hanem másképp. A szabadfoglalkozásúak sze­rint a folytonos idegmunka folőrli a szervezetet, a pihe­nésre nincs mód; mert akkor az ember lemarad, a közön­ség és ami még nagyobb baj, 1971? Jaj istenem a férjem! Nekem jaj. mert az edzőm! uk valamivel, s akkor jön­nek rá, hogy tévutakon jsí­tek, ráadásul pedig a pénz­ügyi emberek állandóan kéz- zelío ató eredményeket köv k a pénzükért, ami tála, „‘éppen az ' állam pénze, de annál inkább, bár­milyen furcsán is hangzik, na. Hogy ők mit szeretné­nek? A kutatás izgalmai helyett a családi élei békéjét, A családapák szerint viszont, amint hazamennek, a felesé­gük megint a kevés k082^' pénz miatt panaszkodik. A kisebbik gyerek ültőt hozott, mert otthon felejtette a tor­nanadrágját, a középső nem tudja megcsinálni a szám­tanleckéjét:. ami még nem lenne tragédia, ha az apja nem felejtette volna el ré­gen, hogyan kell áltörtet ve- gyess/áramal szorozni, a leg­nagyobb gyerek (pedig két- három darab százgst kór, mennek kirándulni, mert a dolgozók 2 verni ekein olt meg — Jó estét kívánunk» az adóhivataltól töltünk. a minisztérium is elfeledke­zik róla. Bezzeg a futballis­ták, azoknak jó. van az a papi két óra tréning, járják a világot, csak lenne meg a hozzá való eszük. Szóval, úgy kellene élni, mint a sportolók. A sportolók életét valóban sokan irigylik, s azt han­goztatják. hogy nagyszerű dolog, ha valaki már fiatal korában gondtalanul élhet. A vezetők lesik a kívánsá­gait, mindent megkap, amit csaló akar, s cserében semmi mást nem kell tennie, mipt eredményeket felmutatnia. Ezt az életet csak a spor­tolók nem irigylik, akik azt panaszolják, hogy a fiatalsá­guk tele van gondokkal, mert igaz, hogy van pénzük, de nincs egy szabad percük sem. Mert aki nem próbál­ta, nem is sejtheti, mi az spur szerűen élni. Nincs az az áldozatkész lány, aki mi­att ne kellene meghozni azt az áldozatot, hogy letnonc) ró­la. A sportolók a tudományfis kutatókat irigylik. Kétszer kettő az mindig négy. a lo­garitmustábla értékei sem változnak, s az atom szerke­zete sem függ attól, hogy mi­vel töltötték az előző éjsza­kát. A technika emberei er­re szerényen megjegyzik, hogy az élet rendkívül bo­nyolult. éjszakánként ki sem látszanak a szakfolyóiratok­ból. éveikig kell foglalkozni­kell ismerniük a dolgozók hazáját. Szóval, nem így kellene élni, hanem vala­hogy másképpen. Például úgy, ahogy falu« élnek. Csend van, békesség, nyugalom. A baj csak az, hogy a falusiak azt mond­ják: ma már falun sincs nyugalom, betört oda a gép, de hol van az a komfort? Van persze, s egyre több ember, aki épít magának. Erre aztán a városiak azt mondják: hol van nekik módjuk rá, hogy fürdőszo­bás házat építsenek maguk­nak? A falusiak azzal érvel­nek: a városiaknak már ré­gen épít az állam fürdőszo­bás lakásokat. És így tovább. Az időseb­bek fiatalok akarnak lenni, mert könnyű a mai ifjúság­nak. A fiatalok idősebbek, mert azoknak fiatalkorukban nagyobbak Voltak a lehető­ségeik. A nők férfiak akar­nak lenni, mert azoknak elég egy műszak, a férfiak nők, mert azoknak mindenki ud­varol- nekik viszont legfel­jebb a mu nkaerö-ga zdá lkodá ­sj osztály vezetője. Megjegyzendőm, hogy ami­kor tavaly megvizsgál ák az ifjúság és a nők helyzetét, kiderült, hogy sem a fiata­lok, sem a nők nem irigy­lésre méltók. S mivel az ő gondjaikat meglett férfiak­nak kell megoldaniuk, ők sem. Mert ugyan elégedettek lehetünk az elért eredmé­nyekkel. de nem lehetünk “levédettek az el nem értek­kel. Akármit is mutat az al­koholfogy asztasi statisztika, mi alapjában véve józan or­szág lettünk. Nem ártana persze, ha valamivel keve­sebbet innánk — mos', szil­veszter másnapján ezt biz­tosan sokan meg is fogad­ják —, mert nagyon rossz, ha u bor, a sör, a pálinka az ember fejébe száll. Még ve­szedelmesebb azonban a si­kerektől megrészegedni. Nos, a X. pártkongresszus nagyon józan számvetést végzett. Összegezte az eredményeket, megszorozta az erőket, el­osztotta a jövő feladatait és kivont egy csomó rémhírt a forgalomból. Akik féltelv, hogy csalódni fognak abban, hogv nem csalódnak. csa­lódtak, akik — a nagy több­ség — bíztak abban, hogy bízhatnak, bizalmat adtak és kaptak. Kiderült, hogy alán­jában teljes az egyetértés * vezetők és a nép között. Viták azért még vannak. Például senki nem bírálja a kormányt azért, hogy nem emeli fel az adókat, viszont élesen kifogásolják, hogy nem emeli fel a napidíjakat. Nem vitatkozunk arról, hogy fel kell emelni a nemzeti jövedelmet, 4e vitatkozunk róla: ki emelje fel? Élesen megvetjük a harácsolókat, de nem tudjuk eldönteni, ki a harácsoló. Abban tulaj­donképpen egyet is értünk,- hogy az. aki munkájával arányban nem álló jövedel­met élvez. Ilyenformán na­gyon sokan nagyon sok em­ber jövedelmét sokallják. De mutassanak nekem egyetlen embert ebben az országban, aki soknak tartja a saját jövedelmét? Olyanok, akik kevespljük, vagyunk egy pá­ran. A feladat tehát: úgy osztani el az elosztandókat, hogy mindenki elégedett le­gyen. Azok is. akik ma az elégedettek közé tartoznak, s azok is. akik elégedetlen­kednek. Meri nem vitás: a boldog élet titka az elégedettség. Jó, jó. de ki elégedett ná­lunk? Senki, legkevésbé azok, akiknek mások szerint a leg- megelégedettebbeknek kelle­ne lenniük. Illetve tulajdonképpen mindenki. Legfőképpen azok, akiknek saját maguk szerint a legnagyobb okuk van az elég“detlenségre. Hiszen mivel legyen am ember elégedett, ha nem az­zal. hogy elégedetlen lehet? No, de egyelőre még őriz­zük meg kicsit szilveszteri mámorunkat, és csak azért se hagyjuk elszállni az ün­nepi hangulatot. És egyez­zünk meg abban, hogy 1971- ben sok mindent másképpen csinálunk. mint 1970-ben tettiik. Illetőleg: határozot­tan szögezzük le, hogy 1971- ben sem szabad a dolgoknak másképpen történniük, mint ahogy 1970-ben történtek. Es alti ezt nem érti meg 1971. január elsején. majd talán megérti 1971. december 31- én. Most szépen kipihenjük magunkat, aztán végigdol­gozunk egy évet És remél­hetőleg olyan fegyelmezetten és szorgalmasan ahogy má­sok szeretnék. És akkor ta­lán úgy tudunk majd élni, ahosv mi magunk szeret­nénk. Szóval: boldog új évet! tm. január 1. Csanády János: KELET-MAG YARORSZAű — ÜNNEPI MELLÉKLET S. ©Ma!

Next

/
Oldalképek
Tartalom