Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Pintér István : Új évek, ó-borok Komoly felhők hordanak havat a téli föld fölé. Takarót terít a hóesés északtól-délig minden délkörön. Amire beköszönt az új-év. tundrákon rohan a rén-szán, szalad a trojka, fut: eszaktól-déíig minden dél-körön fehéren viharzik a téli öröm: — új évek, ó-borok — s viszi a várost és falut. a gazda udvarán futásra-kész a szán, csengő, lószerszám — akad még csikó, és hóviharban porzik már a szánkó, a talpas tél-hajó; deszkabordái közt mogyoró, dió. bor és kenyér. Puha szalma-derékban egész év kincse búvik itt, egy kevés mindenből befér, amíg a szomszéd faluig, ontván a szomszéd városig rohan a rén-szán. szalad a trojka, fut; és északtól délig sok délkörön tavaszt ünnepel már a tél-öröm Kerényi Grácia: Űjesztendő köszöntése Kit szorongva s várakozón köszöntünk, száz új gondunk, új örömünk hozóját: új esztendő, szárnyas idő szülötte, lépj be közóbünk. Lép elő a mil-se-tudott ködéből, új napot gurítva a téli égfe, told előbbre újra a századunkat, hetvenegyedszer. Békességet hozz, s havazó türelmet, gondolathoz csendet, erőt a tetthez, minden váratlanban a gazdagítót látni taníts meg. Uj esztendő, tél derekán köszöntünk, uj esztendő, szép ragyogó reménység, add: szeressük benned az életünket, mint a madárdalt. Ui könyv: A. Uiwajvyszkij: Omszki ballada ..Aki tud valamit fiunkról. L:geti Károly Sándorról, a SO. honvédezred tisztjéről, aki lílOO-ben született, s aki Kovrov és Ivanovo-Voznyeszenszk orosz városokból írt. kérjük, közölje szüleivel, Budapest. Ili. kerület, Cserepes (J. 0. címen. A budapesti újsggoh olvasóit nerp lepte meg ez a hirdetés: ezrével voltaik ilyenek. ces esztendő a vége felé járt. Nemrég fejeződött be a Vila gmészál'lús, amely e:r • millióit vitte sírba. Gyászruháktól. gyászézalagoktól feketéiéit egész jviag.vVfirsz.ig. Sokáig nem jelentkezett senki. Ligeti, gz öreg kovács, egyre inkább hgilott a gondolatra, hogy fia elesett." Igv kezdődik Duna jevszkij megíndítóan szép könyve Ligeti Károlyról, a magyar internacionalistáról. A könyv ballada, de a kalandos törtévnek minden izgalma fellelhető annag során, ahogy a szovjet irodalmár és történész nyaltába veszi a hatalmas szovjet országot, hogy felkutassa hol harcolt, mit alkotott, mikor és milyen körülmények között halt meg a lánglelkű magyar fórradttbnárkqj.tő ? Szemtanúkat vallat, levéltárak poros, dokumentumait túrja fel. egy detektív szívósságával kutat, nyomoz. S végül sikerül megszólaltatni a múltat és elénk állítja nagy hazánkfia, Ligeti Károly életét. A könyv a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg. j Boldog új évet kívánó^! j Es gratulálok. Igazán remekül viselkedett mindenki az éjszaka. Az ünnepi percekben sem feledkeztek el róla. hogy az elért eredményeket tovább kell szilárdítani Márpedig tavaly elértük. hogy az alkohol fogyasztásban már a kilencedik helyen állunk a világban. Hát nem szép eredmény ez egy kicsiny és szegény országtól, a mai bor- és konyakárak mellett, nem szólva a pe:ss- gőellátás nehézségeiről ? Lám, iám: tud a magyar, ha neki- durálja magát. Ha a helyzet úgy kívánja, új esztendő napjától szilveszterig bírjuk az iramot. Mert iszik a magyar, ha bánata van, s leöblíti, ha öröm éri. Vannak, akik azért isznak szilveszterkor, mert elegük volt az óévből. Vannak. akik azért isznak, mert mindjárt itt az új év, amitől sokat várnak. Hogy mit? Hát bort. búzát, békességet. Amiből. ha jól meggondoljuk, akadt 1970-ben Is, ha nem is annyi, mini verettük volna. Borból és búzából az időjárás miatt, amit szabiid és szoktak, is szidni. Békességből pedig az imperializmus miatt, amelyet szabad szidni, s ugyancsak szoktak. A szilveszteri és újévi népszokások abban a régi reményben gyökeredznek, hogyha az év első napja az e#n- berpeh békességben telik el, az egész esztendeje ilyen lesz. Kívánjuk, hogy ez a hit Indokínában is beteljesedjék. Épp úgy hallgassanak a fegyverek egész észt téridőben, mint újév nspjáp. Magunknak pedig a békességhez, gmelyet most már több, mint negyedszázada sikerüli megőriznünk, kivárnunk még több bort és búzát. Mert újévkor eiabrándozh; a magyar: de jó lemre másképpen, szebben, jobban élni az új esztendőben. Hogy hogyan? Hát, például úgy, ahogy a maszak. Dő) hozzá a pénz, öröklakást vesz magának, autója van. a Balatonnál a Marinában nyaralhat, belföldi létére, márpedig az a külföldiek számára sem olcsó mulatság. Szóval, vannak. akik szerint így kell élni és kész. De vannak ellenvélemények is. Kik hangoztatják ezeket az ellenvéleményeket? Természetesen azok, akik úgy élnek, ahogy mások szerint élni kell. Vagyis a maszekok. nagyfokú mgjtanytgjgnság esett. A gyufa kétszer is eltört, míg végre a harmadik tüze- fogott. Körmire égett, úsv hajította ti De mintha a áng a fejében is világot gy jtott volna, mert így szólót* apámhoz, naev hangon: — Ha az nem igaz, amit mesé’tem, akkor az sem igaz, hogy leszúrtam a disznót, s nem éJ! Azzal lángra sercintett egy ú*abb gyufát és ad-' . u-od- va másfelől is meggyújtotta a szahnát. Magasba csapott a láng. találkozott a két láng, égett a száraz szalma, mint a pokol tüze. Amint ahhoz is köze kellett legyen az ördögnek, ami ezután történt. •Pista bátyám még fel se kászálódott, amikor egy rettenetes, morgó, röfögő, visító szörnyeteg ugrott ki a *"zből. S ’ángot hányva, füstöt okádva egyenesen az utcára rontott a nvi*ott kiskanun át. — Sárkány! — tört ki belőlem a nagy izgalom. — A nagyapád fülit! — 6zV apám bosszúsan. — M itt a disznónk. TTtána mind, aki a lábát bírja! Pista bátyám megtáltosodott, s mint egy ámokfutó, kezében az imént megtisztogatott. félméteres ülőkéssel, száguldott a menekülő, füstölgő hízó nyomában, mellette mindjárt apám. Ki bíztatta, ki nevette őket, de még olyan is akadt, aki odakiáltotta apámnak: — Miért füstöli élve? így tán jobb ízű lesz a kolbásza?... Jobb ám, ha rendesen leszúrják, megpörkölik, felbontják, de nem így, ha megcsúfolja a beste jószág a jqzan diszr,! ágási hagyományokat. Még elfogni sem lehet, olyan félelmetes, hogy mindenki a házba menekül előle. Szerencsére Kamuka sógor éppen hazafelé tartott, amikor mi az utcát riasztot- uk a nagy üldözéssel. Nem tétovázott. Széles nagy terpeszben megvetette a lábát az utca közepén, szemben a havat hányó, bősz álattal, s várta a pillanatot, hogy elkaphassa a fülét. Az meg csak rontott neki, mintha szét akarná szaggatni. De Kamuka_ sógor nem ijedős pmber. Kivárta az alkalmas pillanatot és odakapott a fekete fülekhez. Csakhogy megkésett, a fogás, a látványos ügyeskedés sikertelen maradt. Ellenben a disznó úgy a hátára kr ta Kamuka sógort, mint egy műlovast. Peckesen és rémülten ült rajta, mégpedig a visszájára, míg csak le nem bukfencezett a hóba. A disznó meg csak szaladt, még integetett is a farkával: „Oda a fHszniítpr, belőlem nem esztek!’’ Táp még ma sem évink be, ha önmagától meg nem állapodik a Konkus kocsma előtt. Ott megadott szegény pára, s úgy elfeküdt a gyér hóban, ahogyan az ajtódeszkára illesztették volna apá- mék. Pista bátyám homloka ki- verejtékesedett, s míg máskor gondolkodás nélkül beke veredett volna a kocsmába, most megkövültén állt, s egy árva szó se libbent a száján Apám sajnálkozva nézeti rá, s csak annyit kérdezett: — Na, István! Történt-e ilyen véled a Fiávénái? B. Ú. É. K„ 19 711 A maszekok szerint az élet. csupa gyötrelem. Folyton a nyakukra jár az adóhivatal . És hol engedheti meg magának egy maszek, hogy hónapokig egészségesen be tegeskedjék. mint az állam-' dolgozó? A maszekok el égé detlenek. szerintük nem íg-' kel! élni. hanem másképpen. Némely maszek szerin , csakis úgy, mint a színészek írók, újságírók, s egyél- mezei hadak, szóval a szn • badfoglalkozásúak. Meri ugyebár egv színésznek nem kell reggel hat órakor blokkolnia a Nemzeti Színháznál, van havi fizetése Is, az összes szociális juttatásokkal. de azért reggel hatkor kimehet a filmgyárba. a szinkronba, elmehet a tv-be. a rádióba, szóval úgy dolgozó. hogy maszek, illetve úgy maszek, hogv dogozó. És így aztán egy színésznek is van kocsija, öröklakása, s ő is nyaralhatna a Marinában, ha akarna, de q nem akar. mert ő nyaralhat külföldön i« mert nem maszek, hanem művész, akinek túlér- nyújtják át az útlevelet. A szabadfoglalkozásúak tehát megbecsülésük szerint dolgozók, jövedelmük szerint maszekok. Vannak azonhan olyanok is. akik szerint nem így kell élni. hanem másképp. A szabadfoglalkozásúak szerint a folytonos idegmunka folőrli a szervezetet, a pihenésre nincs mód; mert akkor az ember lemarad, a közönség és ami még nagyobb baj, 1971? Jaj istenem a férjem! Nekem jaj. mert az edzőm! uk valamivel, s akkor jönnek rá, hogy tévutakon jsítek, ráadásul pedig a pénzügyi emberek állandóan kéz- zelío ató eredményeket köv k a pénzükért, ami tála, „‘éppen az ' állam pénze, de annál inkább, bármilyen furcsán is hangzik, na. Hogy ők mit szeretnének? A kutatás izgalmai helyett a családi élei békéjét, A családapák szerint viszont, amint hazamennek, a feleségük megint a kevés k082^' pénz miatt panaszkodik. A kisebbik gyerek ültőt hozott, mert otthon felejtette a tornanadrágját, a középső nem tudja megcsinálni a számtanleckéjét:. ami még nem lenne tragédia, ha az apja nem felejtette volna el régen, hogyan kell áltörtet ve- gyess/áramal szorozni, a legnagyobb gyerek (pedig két- három darab százgst kór, mennek kirándulni, mert a dolgozók 2 verni ekein olt meg — Jó estét kívánunk» az adóhivataltól töltünk. a minisztérium is elfeledkezik róla. Bezzeg a futballisták, azoknak jó. van az a papi két óra tréning, járják a világot, csak lenne meg a hozzá való eszük. Szóval, úgy kellene élni, mint a sportolók. A sportolók életét valóban sokan irigylik, s azt hangoztatják. hogy nagyszerű dolog, ha valaki már fiatal korában gondtalanul élhet. A vezetők lesik a kívánságait, mindent megkap, amit csaló akar, s cserében semmi mást nem kell tennie, mipt eredményeket felmutatnia. Ezt az életet csak a sportolók nem irigylik, akik azt panaszolják, hogy a fiatalságuk tele van gondokkal, mert igaz, hogy van pénzük, de nincs egy szabad percük sem. Mert aki nem próbálta, nem is sejtheti, mi az spur szerűen élni. Nincs az az áldozatkész lány, aki miatt ne kellene meghozni azt az áldozatot, hogy letnonc) róla. A sportolók a tudományfis kutatókat irigylik. Kétszer kettő az mindig négy. a logaritmustábla értékei sem változnak, s az atom szerkezete sem függ attól, hogy mivel töltötték az előző éjszakát. A technika emberei erre szerényen megjegyzik, hogy az élet rendkívül bonyolult. éjszakánként ki sem látszanak a szakfolyóiratokból. éveikig kell foglalkoznikell ismerniük a dolgozók hazáját. Szóval, nem így kellene élni, hanem valahogy másképpen. Például úgy, ahogy falu« élnek. Csend van, békesség, nyugalom. A baj csak az, hogy a falusiak azt mondják: ma már falun sincs nyugalom, betört oda a gép, de hol van az a komfort? Van persze, s egyre több ember, aki épít magának. Erre aztán a városiak azt mondják: hol van nekik módjuk rá, hogy fürdőszobás házat építsenek maguknak? A falusiak azzal érvelnek: a városiaknak már régen épít az állam fürdőszobás lakásokat. És így tovább. Az idősebbek fiatalok akarnak lenni, mert könnyű a mai ifjúságnak. A fiatalok idősebbek, mert azoknak fiatalkorukban nagyobbak Voltak a lehetőségeik. A nők férfiak akarnak lenni, mert azoknak elég egy műszak, a férfiak nők, mert azoknak mindenki udvarol- nekik viszont legfeljebb a mu nkaerö-ga zdá lkodá sj osztály vezetője. Megjegyzendőm, hogy amikor tavaly megvizsgál ák az ifjúság és a nők helyzetét, kiderült, hogy sem a fiatalok, sem a nők nem irigylésre méltók. S mivel az ő gondjaikat meglett férfiaknak kell megoldaniuk, ők sem. Mert ugyan elégedettek lehetünk az elért eredményekkel. de nem lehetünk “levédettek az el nem értekkel. Akármit is mutat az alkoholfogy asztasi statisztika, mi alapjában véve józan ország lettünk. Nem ártana persze, ha valamivel kevesebbet innánk — mos', szilveszter másnapján ezt biztosan sokan meg is fogadják —, mert nagyon rossz, ha u bor, a sör, a pálinka az ember fejébe száll. Még veszedelmesebb azonban a sikerektől megrészegedni. Nos, a X. pártkongresszus nagyon józan számvetést végzett. Összegezte az eredményeket, megszorozta az erőket, elosztotta a jövő feladatait és kivont egy csomó rémhírt a forgalomból. Akik féltelv, hogy csalódni fognak abban, hogv nem csalódnak. csalódtak, akik — a nagy többség — bíztak abban, hogy bízhatnak, bizalmat adtak és kaptak. Kiderült, hogy alánjában teljes az egyetértés * vezetők és a nép között. Viták azért még vannak. Például senki nem bírálja a kormányt azért, hogy nem emeli fel az adókat, viszont élesen kifogásolják, hogy nem emeli fel a napidíjakat. Nem vitatkozunk arról, hogy fel kell emelni a nemzeti jövedelmet, 4e vitatkozunk róla: ki emelje fel? Élesen megvetjük a harácsolókat, de nem tudjuk eldönteni, ki a harácsoló. Abban tulajdonképpen egyet is értünk,- hogy az. aki munkájával arányban nem álló jövedelmet élvez. Ilyenformán nagyon sokan nagyon sok ember jövedelmét sokallják. De mutassanak nekem egyetlen embert ebben az országban, aki soknak tartja a saját jövedelmét? Olyanok, akik kevespljük, vagyunk egy páran. A feladat tehát: úgy osztani el az elosztandókat, hogy mindenki elégedett legyen. Azok is. akik ma az elégedettek közé tartoznak, s azok is. akik elégedetlenkednek. Meri nem vitás: a boldog élet titka az elégedettség. Jó, jó. de ki elégedett nálunk? Senki, legkevésbé azok, akiknek mások szerint a leg- megelégedettebbeknek kellene lenniük. Illetve tulajdonképpen mindenki. Legfőképpen azok, akiknek saját maguk szerint a legnagyobb okuk van az elég“detlenségre. Hiszen mivel legyen am ember elégedett, ha nem azzal. hogy elégedetlen lehet? No, de egyelőre még őrizzük meg kicsit szilveszteri mámorunkat, és csak azért se hagyjuk elszállni az ünnepi hangulatot. És egyezzünk meg abban, hogy 1971- ben sok mindent másképpen csinálunk. mint 1970-ben tettiik. Illetőleg: határozottan szögezzük le, hogy 1971- ben sem szabad a dolgoknak másképpen történniük, mint ahogy 1970-ben történtek. Es alti ezt nem érti meg 1971. január elsején. majd talán megérti 1971. december 31- én. Most szépen kipihenjük magunkat, aztán végigdolgozunk egy évet És remélhetőleg olyan fegyelmezetten és szorgalmasan ahogy mások szeretnék. És akkor talán úgy tudunk majd élni, ahosv mi magunk szeretnénk. Szóval: boldog új évet! tm. január 1. Csanády János: KELET-MAG YARORSZAű — ÜNNEPI MELLÉKLET S. ©Ma!
