Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

SST!. tsiTnSr f». W"T v^nvAnnTie!7<(f S. Paragrafus és kötelék Befellegzett a munkaerő- csábításnak — örvendezik nyíregyházi főkönyvelő is­merősöm. Egy nemrég életbe lépett rendelet néhány, pi­ros tintával erősen aláhúzott sorát mutatja, melyből az derül ki, milyen iájdalmas szankciókat alkalmaznak ez­után a létszámszaporításért, s miféle súlyos adótételeket von maga után a magasabb bér Ígérgetése. „Ezután majd mindenki meggondolja, ki­lépjen-e, vagy maradjon, mert kisebb lesz a munka­helykínálat is, másrészt nem dobálózhatnak úgy a leendő fizetés számaival sem a ki­kérő üzemek vezetői." Okkal vonhatjuk kétségbe e szavak helyességét, igazát. Amelyik üzemnek szüksége van jó szakemberre — és hány ilyen munkahely van még Szabolcsban, az ország­ban! — ezután is kapva kap utána. Vagy a másik oldal­ról: aki elégedetlen pillanat­nyi munkahelyével, annak nem kell nagy biztatás, ha megcsillantják előtte a szebb munka, a több jövedelem mézes madzagját. Veszi a munkakönyvét és odébbáll. Kétségtelen, hogy a lé'.szám- és a bérgazdálkodást megszigo­rító rendelet hatást gyako­rol majd az utóbbi időben eióggé elszaporodott fluktu­ációra, de közelebb jutunk a megoldáshoz, ha a kiveze­tő utat nem elsősorban az adminisztratív intézkedések­től várjuk. Felesleges bizonygatni an­nak az előnyét, ha egy mun­kahelyen jól begyakorolt, a szakma minden csínját-bín- ját értő törzstagok dolgoz­nak. Ahhoz viszont. hogy egy üzemben ilyen' kollek­tíva. kovácsolódjék össze, alig­ha szankciókkal ijesztgető paragrafusok vezetnek el. El- ÍAhé SZ61 éhffék'- egyfelől a vállalatok széles körű önálló­sága, másrészt a szabad munkavállalás elve is. In­kább arról van szó, hogy a, már felemlített rendelet csw: pán befolyásolni igyekszik az egészséges és célszerű mun­kaerő-gazdálkodást, »egyálta­lán nem állít átlóphetetieii gatat a vándorlás elé. Hi­szen például egy több száz, vagy ezer főt foglalkoztató üzemben az adó szempont­jából kedvezményezett” bér- fejlesztés kevéske százaléka §8 jelentős összeget tehet ki, emivel ügyesen lehet majd „zongorázni”. S ha ez kevés volna, a jó szemű és előre gondolkodó gazdasági vezető nem riad vissza attól sem, ha egy kitűnő szakember be­állításáért magas összeggel csökkenne a nyereség. Ért­hető ez, mivel egy sokoldalú, nagv tapasztalattal rendelke­ző munkás, művezető, vagy közgazdász sokkal több nye­reséget „hozhat a konyhára”, mint amennyit az ő jövedel­me — az összes adóival együtt — kitesz. így már na­gyon is jó üzlet lehet a munkaerő-csalogatás. Nincs tehát ellenszere a vándorlásnak? Számtalan me­gyei példa igazolja: igenis van! Csakhogy ezt a ,ízért” nem a gyárkapun kívülről kell remélni, hanem a vál­lalaton belül lehet előterem­teni. A napokban beszélget­tem két törzsgárdistával Nyíregyháza egyik vasipari üzemében. (Mellesleg, ez a gyár nem is olyan régen a szakadék szélén állt, az iparfejlesztés megtizedelte az eszközeit, a létszámot.) A művezető azt mondta: „Csa­logattak az új vállalathoz is, ígértek nagyobb órabért, szép karriert. Mégis, amikor az addigi igazgatóm behivatott és őszintén elmondta, a sok munkán kívül semmi rózsá­sat nem tud ígérni, elölről kell kezdenünk mindent, itt maradtam”. A brigádvezető így emlékezett vissza a kri­tikus napokra: „Szívesen együtt dolgoznék magával, ismerem a szorgalmát, majd közösen ldeviekélünik a ne­héz helyzetből — ezt mond­ta az igazgatóm és ez ne­kem többet jelentett, mint­ha órabéremeiéssel akart vol­na magához kötni.” Ezek után elhangozhat fa­lán a legfontosabb kérdés is: mi az. ami együtt tartja a szorgalmas emberek kollek­tíváját, ami miatt a nehe­zebb időkben is kitartanak munkahelyük mellett? — Az őszinte szó és a tartós meg­becsülés — próbálta össze­gezni véleményét a két szak­ember. akit hiába igyekez­tek elszakítani megszokott és megszeretett munkahe­lyüktől. Ez persze sodr min­dent magába foglal. Például azt. hogy minden fontosabb kérdésben kikérik a véle­ményüket; hogy a jutalom- osztásnál szava van a bri­gádvezetőnek is, aki mégis­csak a - legjobban ismeri az embereit. Természetesen az anyagiaknak is fontos sze­rep jut az értékes munkás­kezek megtartásában. s> hogy ez miként alakul, abban ige« sokat tehetnék a vezetők döntéseikkel, vállalkozásaik­kal, a piac tüzetes feltérké­pezésével, a dicséretek, elis­merések és a fegyelmezéseik következetes alkalmazásával. Ugyancsak az említett vasi­pari üzem két törzs dolgozója idézte fel azt a szabad szom­batot és vasárnapot, amikor önszántukból bent marad­tak dolgozni, „házilag” elké­szíteni két lánckereket, ami nélkül nem indíthatták volna útra egyik milliós értékű megrendelésüket. „Nem kö­teleztek rá bennünket, hi­ányzott a technológiai uta­sítás is, talán nem is bíztak munkánk sikerében a veze­tők. De hétfő reggel letettük az asztalra a két alkatrészt. Igaz, hulla fáradtak voltunk, de jólesett látni, hogy mi­lyen nagy az öröm az egész gyárban.” És a pénz? Ilyen rendkívüli munkáért joggal elvárhatják a dolgozók a százasokat I „Előzetesen pénz­ről szó sem esett köztünk, nem szabtunk meg semmi­lyen feltételt. Hihetetlen? Lehet, de mi jól tudtuk, hogy a vállalat nem marad adósunk, mert az nálunk nem szokás.'’ Kap­tak is 500—500 forintot, s majd az év végi nyereségnél az a milliós megrendelés is jócskán gyarapította a kioszt­ható forintokat. S. hogy tovább folytassuk a törzsgárda kialakítását megalapozó kölcsönös biza­lom összetevőit: olykor ez megnyilvánulhat egy egyéni probléma megoldásához nyúj­tott segítségben — mint tör­tént ez brigádveaetönicnél a .lakás vásárlásakor nyújtott vállalati hitelben. Vagy: er­kölcsi el ismeréseiméi, válla­lások teljesítésének értéke­lésénél. stb. Ha a munkás érzi. hogy számítanak rá. kérik a véleményét és segí­tenek rajta a bajban, állan­dóan erősödik a kötelék köz- fte és az üzem között, amit tá legszebben csengő csá­bítás sem tud elszakítani. A. S. Tél a majorban Öt év alatt 1500 téglablokkos lakás Szabolcsban a következő öt év alatt épülő mintegy húsz- ezernyi lakás közül 10 és fél ezer többszintes lesz, és ezek­ből 2500 épül majd a korsze­rű, gyors építést biztosító blokkból. Főleg olyan házak, amelyek saját erőből épül­nék, családi házak lesznek, néhány ember társulásából születnek. Nem véletlen, hogy a téglablokkos építkezésire el­sőnek a szabolcsi építőipari szövetkezetek reagáltak. A megyei ktsz-ek nem Ids feladatot vállaltaik magukra akkor, amikor kijelentették: az elvárásnak megfelelően a IV. ötéves ten' időszakában 3500 lakást építenek. Világos, ezt a hagyományos technoló­giával teljesíteni nem lehet. A megoldás egyik segítője ép­pen ez a téglablokk volt. Gyorsabb, olcsóbb minden műszaki előírásnak megfelel, típustervekhez is alkalmaz­ható. öt év alatt 1300 lakást már ebből készítenek a ktsz- ek. Találkozott a társadalmi érdek a szövetkezetivel, hi­szen a korszerű technológia nagyobb termelékenységet biztosít, és a nagyobb terme­lékenység egyben a sok la­kás gyorsabb elkészülését te jelenti. Minya János agronómussal indultunk körútra a levele­id Dózsa Tsz téli majorjá­ban. Lábunk alatt fröccsent a kásás hó. Milyen az élet. az emberek hangulata a téli majorban? — ezt kerestük. A gépjavító műhelyben Tö­rök Pál műhelyvezetőt talál­juk elsőnek. De röviddel az- lUtán többen is megállnak mellettünk szóváltásra. Va­lahogy furcsán meglepő ér­zés csapott rám: mind fia­talok. — Úgy harminc százalék körül állunk a javítási mun­kákkal, az erőgépeknél. A munkaeszközök javításában még előrébb vagyunk. Ütjük a vasat, hogy a tavaszi mun­kakezdésekre elkészüljünk a javításokkal. Csak bizony, mint ez már szinte krónikus betegség, baj van az alkat­részellátással. S ami még inkább érthetetlen, ez in­kább a hazai gyártmányú gépekre vonatkozik, az UE— 28-asra. DUTRA-ra. Jókedv„ bizakodás Csekk József, 19 eves géplakatos: — l forint fize­tésemelést kaptam január 1-től. A fizetésrendezés ál­talános. ami jókedvet és munkakészséget ad nekünk. Szívesen dolgozunk itthon, a tsz-ben. Egyik meglehetősen nagy helyiségben lármázó csipo­gás és kellemes jó meleg fogad, Baglé Erzsébet és Ma- szali Jolán tájékoztatnak. — 12 ezer csirkét gon­dozunk itt. Jolánnál azért van az a táppal téli vödör, hogv mindig ennivalónak kell előttük lenni. Korábban már neveltünk ~ 12'T", ézgr dajab csirkét. Keresetünk hávi 1200 forint. Néküpfc, kielégítő. ' Útközben mondta Minya János agronómus, hogy tel­jesítménydíjazás van a tsz- ben, amit minden hónapban kifizetnek. Ez nagy lendü­letet és iratnikakedvet ad a tagságnak. Király István szalmával rakott szekéren fogja a gyeplőt. Almot hozott az is­tállóba. A .negyvennyolc fé­rőhelyes lóistállóban rövid idő alatt kilencen vettek kö­rük Ujj József gondozó, sep­rővel. a kezében: — Mezőőr voltam 11 évig. Azután ke­rültem lógomdazónak. A ko­csisok átlagát kapom. Hát ha ők úgy mondják. M tud­nak belőle jönni, én se mondhatok mást. Busák József: — Három hónapja vagyok itt. Addig fogatna voltam. Az orvos til­tott le a szekérről. Hajnali 3-tól 7-ig majd délután 2 órától 5-ig vagyunk munká­ban. Kibírjuk. PéJeresz alatt villamos fű­rész duruzsol. Faanyagot ké­szítenék elő az építőbrigád számára. Odább. a központi irodá­hoz közel nótaszó haitik ki a megnyíló ajtón. Dohányt csomóztak. Készítették szál­lításra. Legalább 60 nő és néhány férfi serénykedett a helyiségben. * * ütvén fillérek... „Bocsáss meg, ha valaha vétettem...” — hangzott a nótafoszlány. Somogyi János­nál; mondták itt vezetőnek: — Munkánk után megélünk. Körülbelül 10 napig tart még el a dffihánymunka... Ellen­tétre nemigen kell vigyázni. Dal olgatunk... Jobban telik az idő. Rózsa János útban volt a sertésfiaztatóba — A kocá­kat a malacokhoz keli zár­ni — mondta. — Egyhetesek a kicsik. A havi biztos két­ezer-ötszázamat nfim cserél­ném vissza az egyéni sorsért. De jött a másik gondozó, Orosz József, aki „reklamált” — Ha tudnak számolni, fi­gyelnének jobban oda. az irodában. — Nekem egy szor­zás! hiba miatt rövidülésem van. Miért nem figyelnek oda az ötvenfillérekre? A szarvasmarha-istállóban 4 emberrel kezeltünk: Ilyés Györggyel, Király Jánossal Lévai Józseffel és Varga Mi­hállyal. 70 darab jószág gon­dozásáért felelősek. Nincs semmi baj. „Igen jó. hogy 3 ét' óta í'ejőgép végzi a legnehezebb munkát” — kö­zölte Ilyés György. Kerese­tünket havi átlagban három, három és fél ezer forintra mondják. S kételkedést osz- latóan jegyezte meg Király János: — 6 évvel ezelőtt el­jártam dolgozni a Dunántúl­ra, meg Pestre. De jó, hogy hazajöttem. Megtalálom itt is a számításomat. Nincs fagyszünet Lévai József: — Tudunk róla, hogy a múlt óv rossz időjárása ellenére a tavalyi­nál 1 millióval többet ad h tsz a tagságnak. Mert... tél Van ugyan most, de nem munkaszünet. Sem pénzt, sem jólétet nem várhatunk senki mástól. Ilyés György: —- Oka van, hogy másodszor is szóljak. Feleségem, a lányom is a kö­zösben dolgozik. Ök a nö­vényápolásban. Megvan a havi 6 ezer forintunk átlag­ban. A mérlegház „gazdája". Vad Ferenc e pillanatban nem volt a helyén. Igaz, nem is volt most miért be­állítani a hídmérleg karját. Minya János azonban el­mondta, hogy téli időben is „nagyüzeme” van a mérlege­lésnek. Jön á leszállítás a fairtásból, szalma ide-oda, is­tállótrágyát hordanak a ki­jelölt melegágy: helyre. _ Minden átmegy a mérlegen. \ Téli idő. De él, mozgásban találja mindennap a ma­jort. Emberek munkája, össze - fogása feledteti a telet. Asztalos Bálint Folytatják a külterületek villamosítását Megyénknek a Nyírbátor— Baktalórántháza—Vasaros- namény vonalától nyugatra eső területéin 29 millió forint értékű hálózatszerelési mun­kát végez el a TITÁSZ nyír­egyházi üzemigazgatósága eb­ben az esztendőben. A lakos­ságot közvetlenül érintő, vá­ros-, falu-, tanyaviUamosítás- sal összefüggő munkaterveik között a hálózatfejlesztés a legnagyobb volumenű. 16 millió forintot fordítanak ar­ra 1971-ben, hogy javuljon a már villamosított községek energiaszolgáltatása. Ibrámv— Rafcanxaz, valamint Benk— Záhony között épül 20 kilo­voltos gerincvezeték, és be­fejezik Gáva-Vencsellő kis­feszültségű hálózatának re­konstrukcióját. A tiszalöki erőmű területén vezetékren- dezést, és Ujfehértón szintén a biztonságos energiaszolgál­tatást, a megfelelő feszültség­tartást szolgáló hálózatszere­lést végeznek. Mind több feladatot ad a TITÁSZ-nak:. most már évről Emberség és hála. Erről szól az alábbi kis történet. Egy kéthónapos korában fél­árván és „eldobott” csecsemő­ről ós egy idős, özvegyen ma­radt, elhagyatott nagymamá­ról, aki magához vette, fel­nevelte, embert csinált belő­le. Honnan ez az unokái ós nagymamái kapcsolat? Hi­szen vér szerint teljesen ide­genek egymástól az „unoka” — Homoki János, a vásáros- naményi dohánybeváltó ifjú felügyelője — és a „nagy­mama”, a hetvenhét esztendős, özvegy Jurkinya Mihályné, Ott érnek Pusztadoboson a jő öreg házban, a Kossuth utca 81-ben, ahol Jánost gon­dozta, ápolta, anyja helyett anyja volt és felnevelte. Amióta János keresőképes — már nyolc éve — ő viseli gondját a nagymamának. — Azelőtt pedig a fordí­tottja volt. Nagymama nevelt flel> neki köszönhetem, hogy Az édes-mostoha ember lett belőlem — említi a körzeti felügyelő. De ho­gyan került az idegen házhoz a kéthónapos * csecsemő? Nagymama — Borca néni — bontja ki meleg szavakkal a történetet. — Ismertük az édesanyját. Itt laktak az utcánkban. Alig volt kéthónapos, amikor itt­hagyta őket az apja. Jancsi édesanyja meghalt. De mi­előtt elbúcsúzott volna vég­képp, az utolsó szava az volt hozzám: „Borca néném, ha látni fogja Jancsit éhezni, adjon majd neki egy darab kenyeret.” Nem volt a cse­csemőnek senkije. Ide vettük magunkhoz a férjemmel. Úgy szerette míg élt, mint a saját gyermekét Talán még job­ban, mert azok itthagytak bennünket, két ilyen nagy unokám is él Amerikában, mint János, de még a neve­met sem tudják. Nem gon­dolnak rám. Jancsikától meg most is kaptam ajándékot, ö gondol rám. Hányán, de há­nyán mondták a faluban, bo­lond vagy Boroa, hogy egy idegen pulyával küszködök Borca néni férje beteg volt, ápolta, ellátta a jószá­got, s gondozta a csecsemőt, iskolába vitte, ruházta. Szi­gorúan fogta. Elvégezte János a nyolc általánost. Levelező úton a felsőfokú öntözési technikumot Szarvason és közben dolgozott a Nyírma- dai Állami Gazdaságban. — Nagymama mindig ré­sen volt — mondja a fiatal­ember. — De az a fő, hogy sike­rült, így van kenyér a kezé­ben — szól közbe nagyma­ma. A Ms egysaoba-komyhés lakásbán rend, tisztaság. A spór alá bekészítve katonás rendben a tüzelő. Ez a Jancsi reszortja. Ha a nagymama be­teg — nemrégen az volt — ő gondozza, főz rá. Megeteti az apró jószágot. Kettecsikén élnek. Újságolják, most vág­táit sertést. Több mint 180 kilós volt. Tizenegy éve kettesben él­nek. Jancsi tartja él a nagy­mamát Ezerhétszázötven fo­rint a fizetése. Szépen beoszt­ja az édes-mostoha. — Hazaadja Jancsi a pénzt az utolsó fillérig. En teszem félre neki, amire kell. Gondolni kell a jövőjére is. Hátha egyszer meggondolja magát és mégis megnősül — mondja Boroa néni. — Úgy érzem, visszakaptam Jancsi­kától azt a szere tetet, gon­doskodást, amivel életem so­rán elhalmoztam. Hálás va­gyok. Jobban, mint a saját gyermekemnek, vagy a Ivét valódi unokáknak. De Homoki János is be­aranyozza az idős, hetvenhét esztendős mostoha, de neki mégis édes nagymama napjait > — Egy falattal sem mál­nám meg soha. Homoki János ember Mt, nem maradt árva. És a nagymama sem ma­radt gondviselő nélkül. ffcrktt Kt*m*n evre a városi új lakótelepek építése, bővülése. Az elkészült házak bekapcsolása a villa- mosene rgia-el 1 á tásba csupán az.idén 3,3 millió forint ér­tékű munkát igényel Nyír­egyházán ós Kisvárdán. A Külterületi települések villa­mosítása is folytatódik. így például Ibrány Jalapár-ta- nyán, valamint Káimánhá- zán a hálózatbővítéssel sok család jut villanyhoz ebben az esztendőben. Kérdéses még, sor kerül-e azokra a bővítési munkákra, melyekre ugyan már kaptak tervezési megbízatást korábban a ta­nácsoktól, de a hálózat kiépí­tése „függvénye” a községfej­lesztési alapok nagyságának. Mindenesetre a TITÄSZ nyíregyházi üzemigazgatósága figyelembe vette, és 1971-es terveibe besorolta ezeket a munkákat 6 és fél millió fo­rint összegig. Tehát, ha a tanácsnak lesz rá pénzfede­zete, a Bedő~, a Debrő- és a Szélső-bokrokba, valamint Borbányán bővül a kisfe­szültségű hálózat. Ugyancsak a megbízásos munkál? között tartják számon a Nyíregy­háza, Sóstói út közvilágítá­sának korszerűsítését egymil­lió forint összeggel, és a kis- vándai Vulkán üzemfejleszté­sével összefüggő villamos sze­relési munkát, szinten egy­milliós. költséggel. Nem csupán az ipar, egy­re több termelőszövetkezet is komsaerűsíti üzemegységeit, s igényt tart a villamos ener­giára, Eibben az évben a nyír- ibronyi Uj Élet, az anarcsi Uj Élet, a tímára Béke, a nagykóllói Virágzó Föld és a Zöld Mező, a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetek, valamint a tiszavas- vári tsz-társulás üzemegyse - geát, majorjait villamosítják. Hasonló munkáikra kerül sor a BaBcányi Állami Gazdasag abaipusstai üzemegységében, az Ujfehértóa Állami Gazda­ság tueernáeíeitepéa, a Ke- mcjcaei Állaim Gazdaság aä- matérciójában és a Gyula ta­nyai ÁBarm Gazdaság series-

Next

/
Oldalképek
Tartalom