Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

**T BT MAOYARORS7AS TBTl. JamiAr 9S. Szülők f('r ima: Közbeszól a gyerek A szülök részéről hányszor elhangzik a megrovás­áé gyerek vágj', ne szólj bele a felnőttek dolgába!” S a gyerek tágra nyílt szemekkel tudomásul veszi a lein­test, a szülő pedig elintézettnek véli a dolgot. Azonban újra és újra megismétlődik a családban ez a közjáték, sokszor még verés ellenére is. A gyerek közbeszólásának, a „felnőttek dolgába va­ló belebeszélésének” igen sok oka lehet. Éppen ezért szinte családonként kellene elemezni a gyerek közbeszó­lásának okát. Talán első helyre kívánkozik a gyermek kielégü- letlensége. Nevezetesen az, hogy a gyermeket a szülők jó része nem tekinti a család egyenjogú „polgárának”. Ez alatt az értendő, hogy a gyermekkel nem foglalkoz­nak korának megfelelő „komolysággal”. Nem hallgatják meg annak okfejtését, véleményét, nem törődnek egy­szerű, de nagyon is értelmes őszinteségével. Ellenkező­leg : „butaságokat beszélsz” — kapja a választ és eluta­sítják. Pedig a gyereknek rengeteg mondani- és kér- deznivalója van a világról, hiszen mohó vággyal is­merkedik vele naponta, mindent megfigj’el. mindenre magyarázatot keres, és a maga módján kutatja egyes jelenségek, történések összefüggéseit. Ezért az elutasító válaszok után mindinkább arra „kényszerű’”, hogy védekezésbe vonultán figyelje a felnőttek beszédét, s abból következtessen dolgokra. De amikor, ily módon nem tud valamit önmagától megfej­teni, mechanikusan kilép „megfigyelő” mivoltából — és kérdez! A másik nagyon megfigyelhető ok, amiért a „gye­rek közbeszól’, a legkárosabb: a szülői képmutatás és az őszinteség hiánya. Lehet, hogy ez így szigorúan hangzik, de sajnos létezik, tehát beszélni kell róla. Induljunk ki abból, hogy hány szülőt hozott már zavarba a gj'erek a szomszédok, ismerősök előtt „Azt mondta apu, hogy ti úgy loptátok össze a kocsi árát”, „Mondta anyuci, nálatok olyan rendetlenség van, hogy nem lehet belépni a lakásba, stb. E megjegyzéseket a gyerek a szomszéd-, vagy ismerős gyermekhez intézi, amikor a két anyuka, vagy apuka rendkívül meleg ba­rátsággal cseveg. És milyen kínos! „ó, csacsiságokat beszélsz kislányom (vagy kisfi­am) — hangzik a zavart szülői reagálás, de a gyerek vi­tába száll és még azt is közli, mikor beszéltek ilyesmit a szülők. Sokszor ennek a vitának a „felbőszült” atyai pofon vet véget. S még rágondolni is rossz, mi játszó­dik le ilyenkor a gyermek érzékeny tudatában. A legsúlyosabb utóhatások egyike a zárkózottság, a befeléfordulás, a szülők iránti feltétlen hit megrendü­lése. Ennek „mellékterméke”-ként: a cinizmus, a hazu- dozás, és számtalan olyan káros tulajdonság alakul ki a gyerekben, amely végkifej lésében nemcsak a szülők­kel fordítja szembe, hanem később — sajnos gyakran — a társadalommal is. A gyermek „közbeszólásának'’ okait tovább lehet­ne sorolni. Ennek felmérése és orvoslása azonban már „a saját portára” tartozik. S amelyik családban" p/. in­dokolt, meg is kell tenni a gyermek jövője érdekében Hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy a gyer­mek jellembeni fogyatékosságokkal lép majd a serdü­lő- és később a felnőttkorba, hanem egy-egy ilyen lát­szólag jellembeli fogyatékosság lelki törésekhez, pszi­chés károsodásokhoz is vezethet, amely egy életen át végigkíséri. Érdemes tehát ezeken elgondolkodni! (—e. —gy.) Krecsmáry László: ÁLLATKERTBEN jártam kedden es úgy tartja most a kedvem, hogy elmondjam: mit láttam, ami alatt ott jártam. Láttam sok állatot megnevezzem? — várhatod! mert ha figyelsz, akkor te is könnyen kitalálhatod! Nyisd ki hát a fülecskéd gondolkozz, és ügyes légy! 1. Erszénye van, de nincs pénze, fiát hordja erszényébe, — melyik állat ez? 2. Van pénze, de nincs erszénye lakása a folyó mélye — melyik állat ez? 3. Nem jár soha más ruhában csak egv csikós pizsamában — melyik állat ez? 4 Vágyik vissza — s mindhiába! Afrikába, Indiába — melyik állat ez? *bawI :g ‘saoi :g hirepia :j 5. Elbírja hátán a hegyet, néha kettőt, néha egyet — melyik állat ez? 6. Szép toüruhám csillog, ragyog, hisz a legszebb madár vagyok — mi az én nevem? 7. A gesztenye majdnem ilyen tüskés éppen, mint, amilyen szúrós vagyok én — no, mi vagyok ón? 8. Egyedelem, begyedelem, méz a kedvenc eledelem — hogy hívnak engem? •eApeui :g ‘ouzsipirns ti ■erqaz g ‘pnj .g 'panSuoJi : X GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Jubileumi úttörőpályázat (3.) A ravasz róka Szovjet-korják mese cjmim'ivy c. . Vízszintes: 1. A Tanácsköztársaság év­fordulójára készülve szervez­ték 1958-ban ezt a mozgal­mat a magyar úttörők. 11. Régi aprópénze. 12. Helló ... (vígjáték). 13. Mely személy. 14. Ingerel. 16. Kikötőféle. 17. ITA. 19. A felismerés élmé­nyét fejezi ki e szócska. 21. Római 3000. 22. Frissítő fő­zet. 24. ... hajlik (borús az idő). 26. Szolmizációs hang. 27. Elvenné. 28. Férfinév. 20. Kis adag éteL 30. A ... szé­lén áll (elvesztette mindenét). 31. Asztalos Viktor. 32. Vala­minek az .elutMOesére nevel­ne. ,35. Tova, 37, Országos ér­deklődést .keltő rangadó (ta­valy Mikulski is részt vett benne). 38. Dél-magyarorszá­gi nagyváros. 39. Sérülés. 41. ŐZI. 43. Dunántúli csatorna. 44. Ez évi. 46. Vissza: női név. 48. El 49. Cselekedne. 51. A mesebeli fa igéje. 53. Őröltét, népiesen. 54. A függ. 15. folyt. Függőleges: 1. Meggyőzéssel ráható. 2. Növény. 3. Időjelző (—’). 4. Grafika. 5. Némán rásóz. 6. Azonos betűk. 7. Ajándékoz. 8. Kacat. 9. Nehézfém. 10. Római 1050, 950, 500. 13. Le­velet címzettnek kihordó. 15. 1959. május 3 és 8 között volt Budapesten a 11. országos út­törőtalálkozó. Országos kiál­lítást nyitottak, melyen be­mutatták. .. 18. A lányunk férje. 19. A csattanős törté­net. 20 Ritka férfinév (+T). 23. Női név. 25. Elfog. 31. An- ci érdekében. 32. E&ztovátá- val teszi. 33. Tyúk gyomra. 34. TÉS. 36. Bőr, németüL 40. Labdarúgó-válogatot­tunk. 42. Belső szerv. 45. Ke­zével jelez. 46. Ell me. 47. Ál­talában ez a szófaj az ál­lítmány. 50. Egyszerű gép. 51. Személyem. 52. ÉL Megfejtendő: Vízszintes 1., függ. 15. (folyt, a vízsz. 54). Előző rejtvényünk helyes megfejtése: — ORSZÁGOS ÜTTÖRŐTALALKOZÓ — GSAPATOTTHON. Könyvjutalom: Geisler Eta őrs Jánkmajtis, Jederán Má­ria Kisnamény, Tyúkod Mag­dolna Szatmárcseke, Galam­bos Zoltán Tuzsér, Antalóczi Tibor Borbánya, Ander lát­ván Nyíregyháza. Uttörőposto A jubileumi úttörőpályázat első két fordulójának nagy sikere volt, mindkét alka­lommal több, mint kétszáz helyes megfejtést küldtek be a pajtások. Több úttörőcsa­pat is felfigyelt a pályázatra: kollektiven őrsönként is küld­tek be megfejtéseket. A ju­talomsorsolásban természe­tesen ők is részt vesznek. Minél több pajtás megfejté­sét várjuk a következő he­tekben is. A megyei úttörőel­nökség és a szerkesztőseg a jubileumi úttörőpályázaton hetenként hat jutalomköny­vet sorsol ki. Érdemes a meg­fejtéseket minden héten be­küldeni. mert,a tizenkét ré­szes: pályázat végén azok között, akik a legtöbb helyes választ küldték be, jutalom­üdülést, könyveket és más tárgyakat sorsol ki a megyei úttörőelnökség. (Erről decem­ber közepén már részletesen írtunk.) Nemcsak a megfejtéseket, hanem további híradásokat is várunk a pajtásoktól, csapa toktól. Arról, hogyan halad a kutatómunka, milyen ren­dezvényekkel készülnék az őrsök, rajok, csapatok a moz­galom negyedszázados jubi­leumára. A híradásokat az „Uttörőposta" címére, a nyír­egyházi úttörőházba küldhe­tik. A legjobb tapasztalatok­ról a Kelet-Magyarország ha­sábjain is írunk. Várjuk a beszámolókat, leveleket A róka a folyó partján üli. és azon elmélkedett, hogyan foghatna halat. Egyszer csak észrevetie, hogy egy gerenda úszik a vízen, két sirály ül rajta. — Mit csináltok? — cso­dálkozott a róka. — Halászunk — válaszol­tak a madarak. — Ugorj fel a deszkára! — mondták a sirályok. A róka ráugrott, mire a deszka megbillent és him­bálózni kezdett. A sirályok felrepültek, a róka pedig — zsupsz! — belepottyani a vízbe. A hullámok elkapták és magukkal sodorták a tenger felé. Amikor a róka magához tért ijedségéből, kapálózni kezdett, körülnézett, de min­denütt csak vizet látott. Ren­dületlenül úszott tovább. Am egyszerre csak nagyon elfá­radt. A hátára feküdt, hagy­ta, hogy vigye a víz, és köz­ben azon töprengett, mikép­pen juthatna ki a partra. A tenger közepén volt már. amikor egy fóka úszott vele szembe. ■— Hát te hogy kerülsz ide? — csodálkozott a fóka. — Bizonyára eltévedtél. Lá­tom, kimerült vagy. Majd nem lesz erőd, hogy kijuss a szárazföldre. — Ó, tudom én, hogyan ér­jek partot — válaszolta a ra­vaszdi. — Csak azért úsztam be ilyen messzire, mert... mert meg akartam állapítani, laknak-e a tengerben emlős állatok. Azt hallottam, hogy már nemigen akadnak. — Tévedsz — mondta a fó­ka. — A tengerben sok emlőt él, például a bálnák, a roz­márok, mi fókák és meg má­sok. — Valóban? — színlelt cso­dálkozást a róka. — De bi­zony én nem hiszem el mind­addig, amíg saját szemem­mel meg nem győződtem ró­la. Jöjjetek ki mindnyájan a víz felszínére, és feküdjetek sorban egymás mellé, hogy megszámolhassam, hányán vagytok, —- akkor elhiszem. .4 tengeri állatok szót fo­gadtak: hidat alkottak egé­szen a partig, és a róka át­szaladt rajtuk. Futás közben hangosan számolt: egy fóka, két fóka, három fóka... egy rozmár, két rozmár, három rozmár... egy bálna, két bál­na. három bálna... Végre partot ért. Fürgén kiugrott, és odakiáltott a fó­kának: — Igazad volt. valóba* olyan sok emlős él a tenger­ben, hogy hidat tudtok al­kotni, egészen a szárazföl­dig! De most már úszhattok, amerre kedvetek szottyan. Eg veletek! A tengeri állatok eltávo­lodtak. A ravasz róka elége­detten heverészett egy kis ideig, azután levetette a bundáját és kiterítette a napra száradni. De magában megfogadta, hogy ilyen ve­szélyes kalandba nem bo­csátkozik többé. Feldolgozta: Szirmai Marianne aé teJuiaiÁíka fhh&rr jS&ttfow -a -..ííi!'1'• s. -• Egyszer a teknősbéka ott sütkérezett a veteménj-eskert- ben, és egy szép, nagy, zöld salátaleveiet rágcsált. Amint jóízűen falatozott, hát látja, hogy a ház falának egyik ha- sadékából előbújik egy kis gyík, és fürge lábbal átsur­ran az ágyasokon. Nagyon elszontyolodott. — Milyen szomorú is az én sorsom — fakadt ki keserűen. — A hátamon kemény pajzs, a hasam alatt csontos páncéL Foglyuk vagyak és éppen csak. hogy kidughatom a kis nyílásokon át a feje­met, a lábamat meg a farka­mat. Nehezen cipelem terhe- met, míg ez a karcsú gyík, mint a nyúl cikázik oda, aho­va akar. Alig sírta el bánatát, ami­kor felébredt a közeiben szundító kóbor macska és prédára éhesen a teknősbéká­nak rontott. Annak azonban szerencsére mégis sikerült a« utolsó pillanatban védelmet találni erős, nggy pajzsa alatt, A macska hiába szag­lászott és kaparászott, ner» tudott kárt tenni a félelmé­ben megdermedt állatban. Ekkor egy dühös ugrással a gyíkra vetette magát és a na­pon ellankadt, csupasz testi Ids jószág nem tudott elől* menekülni. A teknős béka csak nagy so­kára merte kidugni a fejét. Elsiratta a szegény gyíkot, ém soha többé nem panaszkodott terhes páncéljára, Boldog Balazs feldolgozása OSZLOPCSERE. As «t látható betűoszlopokat ren­dezzétek át úgy, hogy a be­tűk vízszintesen, folyamato­san olvasva egy versidézetet adjanak. Hogy szól az idé­zet? i ifoXSeA satuén xeSSeva tgj SoXSbj uieu ‘et-ieui npszoa ‘cpnui vpszoj ‘SSnj uoseSo.j nCpomi saj»A jpumiresQ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom