Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

MW. december 8. KBLBrr-MASTARORSZAO S. efdaf Szabolcsi küldöttek — kongresszus után Gyúró Imréné: A nevelés és a nevelő megbecsülése társadalmi érdek Akiket hiába csábítanak Négyen a konzervgyárból Vámunk kellett, s mivel a várakozás — különösen hű­vösebb időben — nem min­dig jó, elindultunk abba az irányba, ahonnan Gyúró Im- rené tanítónőnek feltehetően jönnie kell. A nyírbátori állomás so­rompójánál találkoztunk Evek óta megteszi ezt az utat a Szőlő utcai lakásuktól a vásártéri iskoláig, ahol igazgatóhelyettes. Tizenhá­rom osztály, 750 gyermek jár ide. köztük 182 cigánygye­rek. Amikor először jönnek ide. a nevüket is alig tudják megmondaná. „S nézze ezeket a füzeteket — mutatja a ne­velői szobában Gyúró Imré­né a gondosan, szépen for­mált sorokat. — Cigánygye­rekeké...” Aki ilyen szenvedéllyel, életenergiával eleveníti fel pillanatok alatt a .,vásártéri” iskola mindennapjait, a ne­velés ezernyi gondját és örömét, nem ment üres kéz­zel a X, kongresszusra. Ma­gánvéleményével együtt a szabolcsi pedagógusok mon­danivalóit is magával vitte. Mit mondott volna el a kongresszuson, ha — szándé­ka szerint — lehetőséget ka­pott volna a felszólalásra? Nem éri váratlanul a kér­dés. nem is vált hangot. Kö­tetlenül folytatja az előbbi gondolatot, a hátrányos hely­zetű. nehéz tanulási viszo­nyok között élő gyermekek dolgait. Mert van-e ennél élőbb, izgatóbb gond egy olyan kommunista nevelőnek, aki maga is egv kis falusi — penészleki — iskolából taní­tója kezét fogva indult el a gyermekkori álomból a valóság felé? — Azt szerettem volna el­mondani a kongresszuson, hogy a mi megyénkben az át­lagosnál) nagyobb terhet ró a nevelőkre mind az a gond, amit hátrányos helyzetként emlegetünk. A sokat emlege­tett hátrányos helyzet már az óvodában elkezdődik. A I szaboícsi óvodás korú gyerme­keknek csupán egyharmada járhat óvodába. Nem szüksé­ges magyarázni, mit jelent ez sok ezer gyereknek... Közbevetőleg jegyzi meg: az. idén háromszorosára nö­vekedett — a korábbi évek­hez viszonyítva — az óvodák és -az óvodába járó gyerme­kek száma. Vagyis: nem ar­ról van szó, hogy egy hely­ben topog a megye. Mégis. gyorsítani kell az ütemet, a felzárkózást. De vannak dol­gok. amiket nem lehet be­ruházásokkal. több óvodával, December 7-én, hétfőn reg­gel a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács VB elnöke, Orosz Ferenc elvtárs rövid fogadás keretében adta át az „Élet­mentő érdemérem” kitünte­tést ifjú Kiss Sándor polgári vagyonőrnek. Napkor, Lenin út 54. szám alatti lakosnak azért, mert hősies magatartá­sával és személyes bátorság­gal megmentette Antal Ma­riid 17 éves leány életét. A kitüntetés átadásánál jelen volt a megvei tanács ré­szérő1 Fábián Lajos, a me­gyei tanács titkára és Sipos Ferenc a Napkori Községi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. A kitüntetés és a vele járó pénzjutalom átadása után beszélgettünk a kitüntetett polgári őrrel és p napkori tanácselnökkel ★ — Ez év január elsején — meséli ifjú Kiss Sándor — Antalék Matildkának becé­zett kislánya vízért ment a gémeskúthoz. Éppen felfelé húzta a vizet, amikor a kút ostora Jelül elszakadt. A vö­dör víz, valamint a kútos- tor együttes súlya berántet- ta a kislányt — fejjel lefelé napközivel, tanteremmel el­intézni. Erről egy epizódot emut, ami csak látszólag ap­róság. valójában egy szemlé­letmód tettenérése... — Sok tehetséges gyerme­künk kallódik el, pedig jó, vagy jeles eredménnyel vég­zik el az általánost. Mégsem sikerül bejutniok a közép-, vagy szakmunkásképző isko­lába. Miért? Mert egyes is­kolák vezetői a gyermek tu­dása mellett nem veszik fi­gyelembe a jellemzésünket, amit 8 éves tapasztalataink után küldünk meg. Van olyan is. hogy elégséges, sőt' félévkor 1-es osztályzattal is felvesznek arra méltatlan gyereket a szülők összekötte­tése, protekciója után... — Gondolom, még inkább nehéz továbbjutni a cigány- gyerekeknek? — Sajnos, a legutóbbi is­kolai évben sem tudtuk el­érni, hogy a 8 általánost si­kerrel elvégző cigánygyere­keket legalább a szakmun­kásképző iskolába bejuttas­suk. Nem bajlódunk mi velük — kaptuk a választ. Sok még az előítélet az isko­lák vezetőinél is. Azt hi­szem erről is jó szót váltani szélesebb fórumon is... Ugyancsak az el nem hang­zott, de tanulmányozásra a központi pártszervek elé ke­rült kongresszusi felszólalá­sából emel ki egy fontos gondolatot. Még mindig a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeinek ügyében. Nem egyértelmű, rengeteg fejtörést okoz nekünk gya­korló pedagógusoknak. ho­gyan foglalkozzunk azokkal a munkás-paraszt gyerekekkel, akik egy vagy két tárgyból mutatnak kiemelkedő tudóst, viszont a töbhi tárgyból is ió lenne feli:ózni őket. Kü­lönben az állageredményük miatt elsikkadhatnak. Ezek a gyerekek többnyire kies­nek a látókörből, hisz meg­lehet, általános tanulmányi eredményük nem jobb a kö­zepesnél. Viszont bizonyos tárgyakban átlagon felüli a képességük, kifejezetten te­hetségesek. Ök sem szorul­hatnak a perifériára a min­dennapos nevelőmunkábam... Ezután a reális tanulmányi körülményekről beszélget­tünk. amelyeket józanul kell számba venni. Köztudott, hogy a fejlődés ellenére a szabolcsi iskolai hálózat tár­gyi és személyi feltételek dolgában jócskán javításra szorul. Gyuróné vázlatából csak néhány problémát idé­zünk. címszószerüen: égetően — a kútba, melynek víz­szintje három és fél méteres volt. , Az édesanya — szomszé­dunk — hallotta az esés za­ját. Kirohant a kúthoz. Lát­ta a leszakadt ostort, kislá­nyát viszont sehol. Kiabálni kezdett segítségért. Én ép­pen szolgálat után készül­tem pihenőre. Kirohantam. Már menet közben elmoíjd- ták, mi történt. Néhány szomszédasszony már a kút körül kiabált. Rájuk szóltam, hogy azonnal szerezzenek egy létrát és az aránylag kes­keny. hetven centiméteres át­mérőjű kútba háttal és lábbal támaszkodva igyekeztem le­felé. Mire a víz színére ér­tem, felbukkant a kislány teste. Hajánál fogva megra­gadtam. Egy kötélen már ép­pen eresz ették lefelé a lét­rát. Rááilítottam az eszmé­letlen leányt, felsegítettem. Pevittük a lakásukra. Mes- erséges < légzésben részesítet­tük. Az asszonyok segítettek Hamarosan ott volt az orva is, injekciót adott a kislány­nélkülözzük a hiányzó 300 tantermet, a szertárak gyen­gén felszereltek, 300 képesít® nélküli nevelő helyett végzett és gyakorlattal . rendelkező nevelőn kellenének. A peda­gógusok differenciáltaibb bé­rezését, a letelepedést előse­gítő tényezőiket, a pedagógu­sok jobb anyagi és erkölcsi megbecsülését várjuk. A sza­bolcsi iskolások 10 százaléka még nem részesül szakrend­szerű oktatásba... A nagy gcxndok meilett olyan kisebbek is akadnak — folytatta —, mint a napközi otthonok ügye, fejlesztése. Bizony, ez az intézmény aligha nevezhető otthonnak. Ahol negyven gyerek zsúfo­lódik össze, s a gyerekek olykor félnapokig kénytele­nek bent lenni, s a délelőt­tös napközisek már fáradtan ülnek délután az órákra. „Fá­radtan érkeznek haza. otthon ingerlékenyek, nehezen fe­gyelmezhetek. Ezen aligha tudunk segíteni mi pedagó­gusok. Bár elviselhetőbbé, változatosabbá, pihentetőbbé is lehetne tenni a napközis órákat. — A megoldáshoz akkor láthatunk hozzá, ha az üze­mek, vállalatok szélesebb körben magukénak érzik a napközik fejlesztését. Ha nyereségük egy részét nem sajnálnák feláldozni azért, hogy gyermekeink otthono­sabb, emberségesebb körül­mények között töltsék el azt a pár órát, amit napközis foglalkozásinak nevezünk. Egyedi támogatás helyett mindenütt el kellene terjesz­teni a mozgalmat, amelynek neve is van: üzemek a nap­közi otthonokért... Kongresszusi noteszában még sok feljegyzés található a nevelésről és a 'nevelők­ről. „Az eredmény, amit az évek soráii a szabolcsi peda­gógusok is elértek — állítha­tom — ..férfi”-munka volt. Mosolyogva teszi hozzá: — A nevelést zömében nők végzik. A pedagógusok 73 százaléka nő megyénkben. S ők is hátrányos helyzetben vannak, zömének az iskolai és a társadalmi tevékenység mellett ott van a család ezer apróbb-nagyabb gondja... Gyúró Imrémének az egyik sok igazságot kifejező mon­datával fejezzük be írásun­kat: ..Mi tudjuk: mindaz, amit eddig tettünk, a me­gyében még néni elég. De bennünk nyoma sincs csüg- gedésnek. mart a tevékeny ember nem lehet pessámis­nak és az édesanyának is, akinek akkor már nagyobb szüksége volt rá, mint gyer­mekének. így történt. Csak kötelességemet teljesítettem. Szerencsém is volt, hogy ép­pen akkor bukkant fel a leány és hogy gyorsan sze­reztek létrát. ★ Az Életmentő érdemérem kitüntetés kormánykitünte­tés. Az érem viselésére jo­gosító okmányt Fock. Jenő, a kormány elnöke írta alá. Napkoron azóta is sokat be­szélnek az esetről és hozzá­fűzik, hogy itt egy hétgyer­mekes családapa mentette meg egy ötgyermekes család­apa egyik gyermekének éle­tét. Ifjú Kiss Sándor még a falu fiataljainak becsülésé­ben is nagyot emelkedett, kissé mintaképnek is tekintik azóta. Sipos Ferenc, a községi ta­nács vb-elnöke közölte a ki­tüntetés átadása után, hogy a legközelebbi végrehajtó bi­Divat mostanában kilépni a gyárból s jelentkezni ott, ahol valamivel többet fizet­nek. A munkaerőhiánnyal küzdő üzemele „bevetnek” sok mindent a csalogatáshoz: szabad szombat, magasabb órabér, különszoba munkás- szállón házaspároknak. Mi tagadás, jószerivel akadnak, akik kérik is a mornkakőny- vü'két és odébbáttnafc. Az el­hagyott üzem aztán kezdheti elölről a betanítási' a vesző- dést a tapasztalatlan kezdő dolgozókkal... Azt mondják, a fiatal Nyíregyházi Kon­zervgyárban egyre népesebb a több éves dolgozók, a törzs- gárda tábora, őket talán nem csalogatják'más üzemek; vagy ha igen, miért maradnak, mi köti őket munkahelyükhöz? Erre kerestük a választ. Ha másutt többet adnának Galambos Jánosné: — Ezen én még sose gon­dolkodtam. Arra emlékszem, hogy hatvannégyben, amikor felvették, madarat lehetett volna vélem fogatni, úgy örültem. Előtte hiába jártam volna tisztességes munkahely után. A főzeléküzemben, ahol most is vagyok, nem könnyű a munka, ez igaz. Nékem azért mégis tetszik: a léfel­öntőknek nemcsak hajladoz­niuk kell. hanem gondolkod­ni, számolni-, mert a legki­sebb hiba is sok selejtet okozhatná. Lehet, azért szeretem a munkámat, mert nem. unal­mas. Aztán a másik, hogy becsületes a kereset. Úgy ezerhat-ezomvolc. Amikor az ember a családi kiadásokat szortírozza, bizony jól jön ez a pénz is. Leltet, hogy másutt talán többet is kereshetnék, de mégsem mennék innen. Amit most tudok, arra itt ta­nítottak meg... Egyszer meg szólítottak az ünnepségen, Ki­váló dolgozó ' kitüntetést ad­tak. Ennyi asszony, lány között meg sem álmodtam, hogy észrevesznek. Ott voltam azok között is, akik gyári költségen, jutalomból mehet­tek el csehszlovákiai, len­gyelországi autóbuszkirándu­lásra. Akkor voltam életem­ben először túl az ország ha­tárán... „Nem lettem gebines Ibrányban“ Izsai József: — Tavasz óta évődtem, mert kincset érő lehetőséget csillantottak meg előttem. Felkínálták, a feleségemmel együtt legyek gebines Bá­rányban. Fiatal házasok va­gyunk, sok minden hiányzik még, itt ellentétes műszakban dolgozunk, a pénz se vet fel berniünket. Megérti, hogy ka­cérkodtam az elmenetellel, s zottsági ülésen, december 15- én külön napirendi pontot szentelnek az ügynek. Meg­hívják az ülésre ifjú Kiss Sándort és a megmentett leányt. A végrehajtó bizott­ság is megköszöni a bátor magatartást és jegyzőkönyv­be foglalja a községi tanács köszönetét is. ★ Már wége volt a találko­zásnak, kabátjainkat vettük, amikor — több elhangzott, de addig megválaszolatlan kérdésre felelve — a kitün­tetett ifj Kiss Sándor elgon­dolkozva ezt mondta: .dre­het valami abban, hogy any- nyit emlegetik azt: én is hétgyermekes apa vagyok, így visszagondolva a dolgok­ra, meg merem mondani, hogy nem annyira a kikép­zésem, mint a gyermekeim­mel egykorú leány életvesze­delme segített abban, hogy így cselekedjem.” (gesztelyi) aztán, hogy sürgették a vá­laszt. be is adtam a felmon­dásomat... Három nap múlva pedig visszavontam. Nem, senki nem agitált, nem kez­dett lelkizni velem, legfeljebb, ha azt megkérdezték, jól át­gondoltam-e amit teszek. Si­mán távozhattam volna és mégis maradtam. Miért? Ha azt mondanám, hogy itt vol­tam a gyár születésénél is, sok mindent megszoktam, ez sovány érv lenne. Igaz, mint gebines, — h.a ..ügyes” va­gyok — degeszre keresem magamat. De ha egyszer be­üt a baj, megcsúszom azon a bizonyos banánhéjon... Itt a gyárban, ha valami problémám van, minden ajtó nyitva előttem, ismernek. Az év tíz hónapjában nagyon szép a keresetűink, s tudom, a vezetés előbb-utóbb azt is megoldja, hogy a szezon utá­ni időtlen se csökkenjem máj ej nagyon a régi dolgozók, a szakmunkás törasgárdatagok keresete. Mert ez még most gond... Végre sikerült lakás­hoz jutnunk, itt születtem a városban, szeretem a korzót, a piackörnyék zsibangákat. Bi­zonyára ez is bejátszott ab­ba, hogy nem lettem gebines rbránybam. Meg aktán, az sem mindegy, mit csinál az ember. Pestre küldött annak idején a gyár kitanulni a szakmát. Megszerettem, hozzám tarto­zik most már. Kellemetlen a három műszak, kicsi még a gyermekünk is, gyakran én vagyok az „ügyeletes” mellet­te, de biztosan lesz ez még könnyebb is. Van .időm, kivá­rom inkább. minthogy ve­gyem a kalapomat, s másutt kezdjek mindent elölről. Ar­ra én már nem vagyok kap­ható. Osztozni jóban, rosszban Miliő Sándomé: — Talán azért kerültem ide hat éve, mert kívülről na­gyon tetszett ez a szép új gyár. Akkor még a pénzre is nagyobb szükség volt, mint most. Bírom a munkát, nem panaszkodtam, ha dolgozni Az év első tíz hónapjában több, mint tizennégy és fél százalék volt a selejt az ön­tödei Vállalat kisvárdai vas­öntödéjében. Sok ez. Még akkor is, ha figyelembe vesz- szük, hogy országosan a meg­engedett öntödei selejt ti­zenegy százalék.' A selejt nem mai keletű téma a kisvárdai öntödében. Ez év februárjában intézke­dési terv is készült a csök­kentésére. A papír azonban nem hozta a várt eredményt. A kiadott utasítások ellenőr­zése nem volt hatásos. Köz­ben a selejtet „átárazták”, s ez érzékeny pontot jelentett: így történt, hogy az év első tíz hónapjának selejtkára el­érte a kilenc—tízmillió fo­rintot. Tény, hogy az év elején ki­adott intézkedési tervet ezek után sürgősen felülvizsgálták. Az utasítások egy részét mó­dosították. Szeptember vé­gén megalakították a selejt- csökkentő brigádot, felelős beosztású dolgozókból. Föl­adatuk: felderíteni az okokat és megfelelő- intézkedéseket kidolgozni. A felderítés egész sor hiá­nyosságot állapított meg. Ezek jó része a munka- és technológiai fegyelem lazasá­gából eredt. A vizsgálat feltárta, hogy a jövőben a bérpolitikai el- zond pá! is figyelembe kell venni a selejtes és a selejtmentes munka vállala- 1 hmé'-vnyságát — <^s ennek alapján kell emelni,' vagy csökkenteni az egyes dolgo­zók jövedelmét. üzemben csoportvezető let­tem, 62 nő munkájára kell vigyáznom, osztozni a gond­jukban, az örömükben. Mert mind a kettőből volt már részem. Öröm volt. amikor szocialista címet nyertünk. 3 személyes boldogság, amikor kiváló dolgozónak tekintet­tek. Bosszúság volt, amikor hadakozni kellett a sok selejt ellen, de megérte a kardoeko- dás, mert végül, is a mi ész­revételünk volt helytálló, ja­vaslatunk által csökkent a selejt... Nekem :ná.r az éle­tem egyik darabja a gyár. a műszak, ráadásul itt lakunk a szomszédiban, csali „át kell lépnem”, ha munkába jövök. Aztán az is jó, hogy hiába sok asszony, nő dolgozik együtt a csoportban, nincs ci- vódás. megértjük egymást, se­gítünk egymáson, nem líny- nyáskodunk, ha nehezebb munkát kapunk. Nekem még meg sem fordult a fejemben, hogy másutt talán többet is kaphatnék... Ahogy a becsület diktálja Balogh István: — Ha úgy tetszik, én „el­csábított” vagyok. A fermen­tálóban, ahol korábbam dol­goztam, a vegén nagyon egy­hangúvá vált a villanyszere­lői munka. Épült a konzerv­gyár, csupa modem gépekkel, hát engemet az csábított, hogy itt új szakmai dolgokkal ta­lálkozom. Nem is csalódtam, a karbantartó munka itt olyan sokrétű, hogy kiélheti magát szakmailag az ember. Megtalálni az esetleges hiba forrását, amire százak vár­nak a gépsoroknál: izgalmas és szép feladat. .Aztán: ez a gyár tette lehetővé, hogy vil­lamosipari technikumot vé­gezhettem. hogy előbbre lép­tem beosztásban, nem olyan régen pedig gyáron belüL megoldották a lakásgondo­mat: megjött a második gye­rek. kétszobásra cserélték le a kicsi lakást. Ha csábítaná­nak máshová, ezekkel is szá­mot kellene vetnem, így dik­tálja a becsület.. Angyal Sándor A tapasztaltak felhaszná­lásával összeállították az új sei ej tcsökken tési intézkedési tervet. Huszonnyolc műveze­tő, főművezető, csoportveze­tő és osztályvezető kap­ta meg a főmérnök utasításait. Az utasí­táson ezúttal határidős fel­adatok vannak, amelyeket az érintettek naponta értékel­nek. elvégzéséről, az esetleges problémákról részleteiben beszámolnak. Az alig kéthónapos, kö­vetkezetes munka az első me­netben sikerrel járt. Novem­berben a selejt több, mint négy százalékkal csökkent, s alatta van az országos átlag­nak. Tudják, hogy további tennivalók is akadnak még. Például a bérgazdálkodás te­rületén. Nagyobb érőfeszíté- .sek szükségesek, hogy a ter­melékenység ne elsősorban a munkaintenzitás növelésével, hanem gépek segítségével nö­vekedjen. Ugyanakkor az üzem álta­lános munkafegyelmi morál­ját is tökéletesíteni kell. Szükséges lenne a másodál- ások felülvizsgálása is. A kezdés utáni első ered­mények biztatóak. Csak raj­tuk múlik, hogy a további tö­rődés meghozza a gyümöl­csöket. Hiszen ötmilliót taka­ríthatnak meg egyedül a se­lejt megfelelő szintre való csökkentésével. S ez még a 140 milliós éves termelés mellett sem lebe­csülendő. Tóth Árpád! ta...” A napkori é!elmentő kellett. A lapka es doboz­Harcban ötmillióért A sele/'tcsökkentés krónikája az Öntödei Vállalat kisvárdai üzemében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom