Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
Kiszakadtunk a természetbő! ? Virág — a kövek közé Bármily bizarr, ismerek egy férfit, ,aki rendszeresen virágokkal, fákkal álmodik. Talán nem is azért, mert lírai alkat. Az ok inka az: kertészmérnök. Berczédi György hivatása az, hogy a városok kövei közé vissza, varázsoljon valamit a terme, szetből. Azt, ami levegőt ad, ami gyönyörködtet, a rohanás közben egy pillanatra megállít. Tudomány és művészet Kérdések özöne az, amit a kert- és pariktervező feltesz magának, mielőtt munkához kezd. Mert nem mindegy, hogy óvodába kell zöldet ültetni, vagy egy gyár udvarába. Vagy éppen színház elé lesz a zöld folt? Milyen a környezet? Modern? Régies? Emeletesek a házak? Es azoknak milyen a színe? kik laknak a parkosítandó területen? Fiatalok? Öregek? És hányán? Hány pad kellhet oda? És a játszóién-e vajon hány gyerek jár? Sok a fiatal házas? Ezeknek várhatóan mennyi lesz a gyereke? És az út, ami ott vezet? For. galmas? Gyalogos jár több ? Vagy jármű ? Milyen lesz a zajártalom? Poros a vidék? És még sorolhatnék a kérdéseket, melyekből talán ennyi is ízelítő ahhoz, hogy egy-egy park, vagy kert megszületése előtt mire kell gondolni. De most egy pillanat figyelmet arra a hangos gondolkodásra, árúit Berczédi Györgytől hallottam: — Valahogy úgy van az, hogy az ember végiggondolja azt a millió szabályt, ami a meginduláshoz szükségess. Tudományos tapasztalatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a tervező meginduljon. Szabványok szabályoznak sok mindent. Tudni kell, hogy hány csoport van egy óvodában, mert ettől függ a te- rületbeosztás. De jó, ha az ember ismeri a bölcsődések méretét, hiszen egy pancsolót csak úgy lehet kialakítani. Aztán jön a növények ismerete. Milyenre nő és mennyi idő alatt. Fogja a port, vagy levele élével a nap félé fordul-e? Milyen a levél színe nyáron, ősszel. Milyen marad egy fa ágkoronája télre? Ez és még egy sor szakmai ismeret tulajdonképpen tudomány. Nem is ez a nehéz. Ezt meg lehet tanulni. De mindekekből parkot építeni, kertet kialakítani, az már több. Talán az már művészet. A komponáló mérnök — Mért mi egy park, vagy kert célja? Hogy visszalopja a városba a természetet. Keltsen természetes érzést, ne hasson merterséges valami- nek. Legyen zöldje megnyugtató az ideges embernek, padja pihenést és esztétikai T.Wj* élményt nyújtó nyughely. Es nézzük a természetet. Milyen szép a rendje. A magas fa mellé odaépülnek a cserjék, melyek elfedik a töi-zset. Aztán jönnek az évelők kisebb magasságukkal, majd a pázsit. ívesen lefelé hajló sor, melynek középpontjába be» állítható az ember. Amikor egy park képe megszületik a papíron, még semmi. Sokszor még a terv valóra válása. se sokat mutat. A tervező kissé szomorú, ha arra gondol, művét legfeljebb 2— 3 évtized múltán láthatja maid .teljesnek. Amikor megnő a fa. a cserje felpendül. a pázsitágy mái- beáll. Amikor minden évszak nyújtja már a szépet. Tavasszal a megkomponált virágzás, nyáron a meleg elől árnyat adó fa. a pihentető fű, ősszel a sárguló lombok szinorgiája. Berczédi György fényképeket tesz elém. Sóstói parkokat, már beállt és befejezett műveket, majd melléhelyezi a majd megépülő lakótelep parkosítási elképzelését. A fénymásolt papír hideg kék- je-lilája még nem mutat semmit a laikusnak, de már- már költői, ahogy szól a magyarázat. — Ez ma még homokten. ger, nem szanált házak sokasága. Jártam arra, és megpróbáltam odaképzeird a házaltat, a házak közé a parkokat. És elnézést a túlzásért, de én már a lombos, magas fákat láttam, azokat, amelyek ma még csak csemeték az iskolában. Már a házakhoz felnövő hármakat képzeltem. A kúpus fakoronákat. Mert ilyenek lesznvik idővel. A pariihoz idő kell. Az álmok álma — És nem mehetne ez gyorsabban? — De igen. Képzeljünk el egy hatalmas gyepszőnyeg. farmot Van ilyen már a világon. Itt kivágják a nemesített magból kelt pázsitot és felcsavarják és a helyszínre viszik. A hatalmas gép kiemeli a magas fát, és a daru a kiásott gödörbe helyezd. Kész cserjék vándorolnak a házak közé, és már minden kész. Ez a jövő. Másként nem mehet. A városok nőnek, az emberek követelik a természetet házaik közé. Ezért járjuk Hollandiát, Kanadát. tanuljuk a módszereket nézzük gépeiket. Hiszem, hogy csak idő kérdése, és lényegesen lerövidül az út a tervező álma és a ' mű között ★ Amikor huzainduitam a beszélgetés után. megkíséreltem, hogv a hallottak alapján nézzem a nyíregyházi parkokat, utcákat. Kerestem a. térformát, a tudatos kompozíciót. Örömmel vettem észre, hogy valóban olyan fákat ültetnek, melynek a termése :a járdán nem jelent majd balesetveszélyt. Figyeltem az Északi nagykörút csemetéit, és szinte éreztem, hogyan nőnek fel az épületek meUé. Láttam a homokiban keményen szenvedő fenyőket, amelyek majd levegőnket javítják. És a pázsitot, mely ilyenkor télen is pihenteti a fáradt embert. És eszembe jutott az is: vajon kellően becsüljük-e mindezt mi, akikért ezek a művek oly sok tudással, munkával és szeretettel megszületnek? B. L. Gabika sir Színbe albbam a pillanatban »írni kezd, ahogy az ügyért említem neki. — Azelőtt is ilyen könnyen sírt? — Könnyen. Bár azóta még Inkább. Míg beszélgetünk, gyakran eltörik a mécses. Néha még válaszol, s észre sem veszi, hogy nagy könnycsepp gördül végig az arcán. Nehéz próbát állt ki Gabika. •k Ügyével a bíróságon ismerkedtem meg. Egy többszörösen büntetett munkatársa Gabika zsebébe csempészett egy tízforintost, hogy a kislányra terelje az üzemben akkorra már szinte mindennapossá vált lopások gyanúját. A motozásnál előkerült a pénz, s Gabika ijedtében mindent „beismert”, mert biztatták, hogy így nem kerül rendőrségre, s a bizonyítékok úgyis rávallanák. Gabika aláírt minden lopást, bár nem ő követte el azokat. Mégis rendőrségre került, s ott már védekezett a vád ellen. így derült fény egy nagyon körültekintő nyomozás után, hogy a kislány csak áldozata egy bűntettnek. A munkatársnő, aki ezt elkövette, — elnyerte méltó büntetését. ★ — Ki nem hitte a....jr, hogy maga követte el a lopásokat, Gabika? — Anyukám, ö hitt nekem, s tudta, hogy én ilyet nem csinálhattam. Ö ismer. — És az üzemiek? — Ök azt hitték, én vagyok a tolvaj. Csak a barátnőm szóit hozzám kedvesen, a többiek nem. És érdekes: azelőtt megkértek valamire, hogy Gabika légy szíves, menj el ide, vagy oda. Attól kezdve, hogy megtörtént ez a motozás, parancsolgattak. — És azóta? — Most ismét kedvesek. — Szólt-e valaki, hogy ne haragudjon rá, amiért tolvajnak hitték? — Nem szólt. Csali amikor kiderült, hogy az az asszony a zsebembe csempészte a pénzt, akkor ismét kedvesek lettek. Mintha nem történt volna semmi. ★ — Aki magára akarni terelni a lopások gyanúját... Találkozott azután vele? —- Kétszer. Egyszer másnap, aztán a bíróságon. — Másnap mit szólt? — Akkor dolgozott itt, a gyárban, utoljára. Én sok szerencsét kívántam neki az új munkahelyén. Csak annyit válaszolt furcsa arccal, hogy gondoljak meg itt a felnőttek között minden szol, amit kiejtek. — És a bíróságon már darócruhában látta. Hiszen akkor a büntetését töltötte egy lopás miatt — Igen — ennyit válaszolt Gabika, de máris sírt, mintha érezné: azt a ruhát neki szánták. Hosszú percekbe telt, míg újra válaszolt. — És a szemébe tudott nézni magának? — Nem nézett rám, igaz, én se őrá. Amikor mentünk hazafelé, anyukám mondta, hogy vannak ilyen rossz emberek is. ★ A kárt Gabikáé á*. io oÖl“ fék mag. Azt a kárt, amit a tolvaj okozott. Az édesanyja oement a gyárba, s kifizetett •100 forintot. Akkor három károsult jelentkezett. A nő, aki Gabika zsebébe csempészte a tízforintost: kétszáz forinttal, másik kettő százzal-százzal. — Azóta visszaadták a pénzt? — Csak M. elvtáns küldte vissza postán a száz forintot. — A tízforintos becsempé- szőjétől nyilván nem várta vissza a kétszázat. De a harmadik, a száz forinttal ő nem szólt semmit? — Nem, eddig semmit. ...apu, utána nem fogsz inni? „Gyere, igyunk egy féldecit,” Rendszerint igy kezdődik. Aztán követi a második, a liarmadik. Egyre gyakrabban, egyre több. Számtalan elromlott családi élet és még több bűncselekmény jelzi egyenes arányban az alkoholfogyasztás növekedését. Van. aki meg tud állni félúton, van aki alkoholista lesz. Olyan ember, aki az alkoholtól függ. amikor már nem az ember fogja a poharat, hanem a pohár az embert. És az út kétfelé vezet. Egyik a börtönbe, másik az elvonókúrához. ötven éves, bajuszos férfi felöltözve áll a sok pizsamás között. Letelt a kezelés ideje. kezelés nélkül. Olyan leromlott egészségi áUapotban jött a nagykállói intézetbe, hogy a szervezete nem bírta volna ki az elvonókúrát. Most haza készül. — Csak bort ittam én kérem, mindig Sokat. Boros gazdáknál dolgoztam, ott volt előttem mindig. És nem ettem néha három napig sem. Három, négy liter bor, ez volt a napi normám. De most már nem bírja a „szekér”. Ha tovább csinálom, nem élek sokáig. BilU'k Béla — a kezelés alatt áUók csak Béla bácsinak szólítják —, az osztály ápolója említi, hogy tegnap még mást. mondott. Haragudott mindenkire, mert ide juttatták. Nem akart jönni, kényszeríteni kellett rá. A kórteremben tizen fe- küsznetk. Elöl kis asztalon bor és pálinka. Beitatás következik. Mindenki megkapja a maga italát, azt, amit bevonulása, vagy behozatala előtt ivott. Csak itt antetil tablettát is kap hozzá. Né— Mondja Góbé Ica, menynyit keres maga itt a gyárban? — Hatórás vagyok, mint fiatalkorú, és havonta ötszázat kapok. ★ Otthon heten varrnak testvérek. Van, aiki már férjhez ment, de akad kétéves is. Munkáscsalád. Gabika nagyon szereti a testvéreit, bár ahogy mondja: a húgával gyakran vitatkozik. De nem komolyan, s ilyen viták a húgokkal mindig előfordulnak. — A gyerekek között más volt. Ott lehetett vihámcolni, tréfálni, játszani... Most egyszerre felnőttek közé kerültem. És igaza volt neki. Minden szót meg kell gondolni. A felnőttek mások, mint a gyerekek. ★ Sír és sír. Alig tud beszélni. CMyan vékony maga a kislány, tizenhat évesen is, olyan gyereknyi ember, hogy nyugodtan úttörőnek is nézhetné bárki. A könnyek azonban alighanem az élet első nagy próbájának, a felnőtté válás kezdetének a jeled. — És Gabika, még mindte óvónő, bölcsödéi gondozó, vagy védőnő szeretne lenni? — Igen, de nem remélem, hogy sikerül. — És miért tart ki mégis az elhatározása mellett? — Mert ott gyerekek között van az ember. Kun István hány perc telik el és jön a hatás. Az arc elvörösödik, a légzés nehez bbé válik, csökken. vagy növekszik a vérnyomás, változik a pulzusszám, a szem megüvegesedik. Egyeseknél hányingert vált ki — kinek milyen a szerve, zete. Egy tény: nem kellemes állapot. De ez a cél is. Az, ha valaki elhagyja az intézetet, az ital láttán reflex- szerűen jelentkezzem a rossz közérzet. Persze ehhez szedni kell a gyógyszert is, amit nem mindenki tesz meg. — Tizenötödször vagyok elvonókúrán. Mindig önként jöttem. Most már kezelni sem tudnák. Két hónapja vagyok itt. Elvált tőlem a feleségem, nincs hová mennem. Kértem a főorvos urat, hadd menjek Po mázra munikaterápiás intézetbe. Ott felügyelet mellett biztos nem innék. De ha otthon vagyok nem tudom megállni. Nem kell nekem barát sem, magam iszom Bort. Gyenge vagyok. nem tudok ellenállni. 50 kiló Völ/tóm,' mikor bejöttem. Most 72. Feri bácsi rakodómunkás egy tsz-ben. Két, két és fél ezret keres, ha dolgozik. Pár honapja már a fizetést sem ő veszi fel, mert akkor elissza. Neki már nem használ a kezelés. Tíz önkéntes és tíz kény- szerelvonó-kezelés alatt álló beteg van Nagykállóban. De sokkal több lenne, ha lenne hely. Nevetségesen hangzik, de itt is sorba kel! állni, ha valaki elhatározza, hogy leszokik az ivásról. — Mindenszentekkor határoztam eh hogy jelentkezem. Megütöttem a feleségem. Jó ember vagyok, ha nem iszom. De ha megkóstolom, nem tudom abbahagyni. Van otthon is bor és ha az asszony kilép a kútra vízért, én már megyek js a pincébe. Megmondtam a nagyobbik gyereknek is, hogy hova jövök. Még csak ötéves, de azt mondta: ugye apu utána nem fogsz inni? Egy kortyot sem! Azt akarom, hogy családi béke legyen nálunk. Ennek a betegnek még használhat a kezelés. Csak az akaratán múlik. Harminc év körüli fiatalember sétál az előszobában. Jó beosztása, jó keresete é3 két szép gyermeke van. Jól is éltek volna, ha nincs a pálinka, meg a barátok. — Két-három decit ittam naponta. Először csak munka után, később már munkaidőben is. önként jöttem, nem akarom az egész életem elrontani. Tíz év alatt alaposan megnövekedett az alkoholisták: száma. Kiből lesz tulajdonképpen alkoholista? Erre -tudományos válasz még nincs. Hozzájárul a hajlam, az idegrendszeri kiegyensúlyozatlanság, a különböző környezeti és társadalmi tényezők. Mindenesetre az lesz alkoholista, akiben nincs felelősségérzet maga és mások iránt, aki gyenge akaratú. gyenge jellemű ember. Az orvosok és az ápolók véleménye szerint a legnagyobb eredményt az önként jelentkezőknél érik el. itt a legkevesebb a visszaeső. Akiket kényszeríteni kelL többségükben visszaesők. Hazamennek, nem szedik a gyógyszert, ismét jelentkeznek a korábbi szesztestvérek és eredménytelen lett a gyógyítók munkája. Az elvonókúrán mindent megtesznek az emberéit, hogv újra értékes tagja legyen a társadalomnak. De nekünk. valamennyiünknek, akik körülvesszük őket a kezelés után, sok a tennivalónk. A szokássá vált munkahelyi névnapok, a reggeli féldecizés a munkahely környékére telepített bódékban és kocsmákban, a család, ahol a józan életért „jutalmul” kezébe adják az első pohár italt, valamennyien többet tehetnénk értük. Hogy kevesebben álljanak bíróság elé olyanok, akik ittas fejjel bűncselekményt követnek el és több család éljen kiegyensúlyozott. harmonikus életet. Karácsonykor és újévkora húsz ember közül egyik sem lesz együtt a családjával. Akit kényszeríteni kellett a kezelésre. bosszankodik. Aki önként vállalta, azt a két ünnep helyett kárpótolja majd a hétköznapi családi béke. Balogh József M ÉGI EGY ZÉS: Egyenlőtlen párharc Ismét a tej—szeszes ital párharcáról van szó. Városunkban, Nyíregyházán 18 helyen kaphat tejet a vásárló, de jóval kevesebb azoknak az üzleteknek a száma, ahol meg is lehet inni a tejet, ahol a kiesik és nagyok egyaránt tejet reggelizhetnek, iskolába, munkába menet előtt. Ezzel szemben 21 italbolt, 18 büfé, 3 falatozó, 2 borkóstoló, 3 cukrászda, 10 presszó áll 3 szeszkedvelők rendelkezésére, sajnos sokszor munkába menet előtt is. A meglévő tejboltok kicsik, korszerűtlenek, reggelenként nagy a tolongás, gyakori a sorban állás. Ideje lenne már korszerűsíteni, nagyobbítani valamennyit, vagy újakat építeni. De minden marad a régiben. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat ugyanis nem tervez tejbob nyitást a következő ötéves tervben. Nem tervez a tejipar sem. B. *k
