Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
WTft éteeettsfcer SS. KELET-MAGYARORSZAG V. /««Sí & Beszél a föld mélye Ü történt megyénkben e*er éve ‘í Mindenkit izgat az, ami a íöld alatt van. Titokban mindannyian kincskeresők vagyunk és tatán éppen ezért kísérjük izgalommal teli figyelemmel azokat, akik vallatják a tőidet, kutatják azt, amit rejt. Ez is ok lehetett ak- ko’- amikor A magyar középkori régészet 25 éve elneve- *ésű tudományos tanácsko* ?.is és kiállítás kilépett a szakmai érdeklődés köréből, és kicsit közüggyé vált. Ne- k tin k. szabolcsiaknak meg kü - lön ősképpen, hiszen kiderült, hogy a középkori régészeti kutatásokban az elmúlt ne- gyedszáaad alatt rendkívüli eredmények fűződnek me- gyénkhez. Nemcsak a szakembert, de a munkásokat is lázba hozta az ötvenes években Tisza- lök környékén egy felfedezés Az erőmű építésé közben régi épületek alapjára bukkantak. A sok feltevést a tárgyi leletek támasztották alá: Magyarországon napfényre került az első hiteles Árpád-kori falu maradványa. A rázom pusztai falumarad- vájiyok izgalma után hama- rosan új esemény keltette fel a régészek figyelmét Tiszaeszláran és Tiszaberoel környékén három olyan temetőt tártak fel, amely a X. századi ember életéről beszélt. A honfoglalás korabeU temetőkről addig seholsem tudták. A megyei kutatások ismét berobbantak a tudományos közvéleménybe. A sírok beszélni kezdtek. Vallási szokásokról, öltözékekről, őseink szerszámairól. Mert egy régi sír, a régi élet fordított tükörképe — tartja a régész. És szabolcsi lelet után fogalmazódtak meg az első hiteles leírások a honfoglalás korabeli magyarokról. no 5 A Aztán egy országos program keretében születtek Szabolcsban sikerek. A műemlékfeltárás és -helyreállítás példátlan méretű volt. Ekkor restaurálták a kisvárdai várat, a vajai várkastélyt. A nagy múltú és sikerű középkorkutatás legújabb és talán legjelentősebb eredménye 1969-ben született, tart ma is. és jelenti a következő két év programját is. Ez nem más, mint a Szabolcs község melletti földvár feltárása. Sokan legyintettek: minek túr- kálni azt a földhalmot? Mi újat mondhat? Kiderült, sokkal többet, mint amit vártak. Amikor a vár és a hajdani település rajzát letettek az asztalra, mindenki felszisz- szent. Az pontosan egyezett Sopron város topográfiai képével. Sőt, Szabolcson éppúgy hívták a két templomot, mint Sopronban: Szent Mihály és Boidogságos Szűz templom. És jött a többi egyezés a többi megyeszékhellyel, ispán; rezidenciával. Nem volt kétséges: a szabolcsi lelet bizonyította, hogy ezeket a várakat egykor egy központi akarat hozta létre. István centralizált. hatalma, és ez az aktus volt tulajdonképpen az államalapítás. A közigazgatás, az ideológiai centrum kialakítása. Meglepetés fogadta azt a bejelentést is: az idei ásatások azt mutatták, hogy a református templom a vár mellett valaha háromhajós bazilika volt. Ez az egyetlen épségbe- vő XI. századbeli műén a Tiszántúlon. A temp.omok körül sírok vannak. Az egy*- kori. államalapítás idején létezett Váralja falu lakóit hántolták itt el. A 264 sírból 64-ét már feltártak. Szabolcs mellett még kétéves program vár megvalósításra. Az összes lelet elemzése ebben az időben zajlik. Laboratóriumban vizsgálják majd a csontokat, és ez választ ad a honfoglaló és államot alapító ősök életmódjára, táplálékára. Egy sor tudományos kutatás ipari technológiájukra derít majd fényt. A várbéli leletek az ott zajlott politikai és diplomáciai életre adnak késői választ és bemutatják közelebbről a megye névadóját, Szabolcs vezért. A középkori régészek — mint látni —, az ásó mellett egyre több korszerű technikai eszközt is bevetnek. A laboratóriumi vizsgálatokon kívül olyan berendezéseket i# hasz-. nálnak, amelyek megkeresik a fémet a földben. A közelmúlt napokban is vallatták a talajt a megyében több helyen, és százával talált a fémkutató régi pénzeket. Árpád korabeli ékszereket. Az elmés berendezés egy méter mélységig „megérzi a földijén” a fémet, csipogni kezd, mutatója kileng. És a régész — ha néha csalódik is — rendszerint értéket talál. Munkája kincset is hoz felszínre, de ennél sokkal többet jelent, hogy feltárul előttünk történelmünk egy eddig kevéssé ismert, de igen jelentős fejezete. Bürget I.ajos Nyíregyháza álmodó] a beszélgetés Kalata Gyula várostervező építésszel, az új megyeszékhely arculatáról Két térkép lóg a falon az apró dolgozószobában. Az ajtó mellett Nyíregyháza város térképe, az ablaknál Mátészalkáé. Különös térképek. Rájuk van rajzolva a műit, a jelen és a megvalósítandó jövő. Városfejlesztési mappák. A Városfejlesztési Tudományos és Tervező Intézetben vagyunk, az 522-es szobiban, Budán, a Krisztina körút 99-ben. A szoba arról nevezetes. hogy éppen egy évi iz eié álmodja rajzpapírra ebben a parányi stúdióban Kalata Gyula tervezőmérnök Nyíregyháza új térképét. Persze, álmai nagyon is reálisak. Ez a fő munkája, az új városkép kialakítása. Erről az évtizedről beszélgettünk. Meg a köveikezők- ről... A szekrény tele vastag rajzkötegekkel. Legalul a! legelső. Ezen dolgozott tíz éve,""1960-ban. Ez volt az el-' ső megbízás. Az Arany János\ utca és környéke. Szóval a Déli Alközpont. Nevetve mondja, hogy az elnevezés tökéletes félreértése egy tervezői szakszónak, de már szinte levakarhatat- lanul ráragadt a két új városrészre. Alközpont, ez a tervezők nyelvén egy teret, vagy egy, de maximum két- három háztömböt jelent, ahol a város fő központján kívül a közintézmények, szolgáltatóhelyek kisebb „alközpontjai” kialakulnak. Az élet külön tréfája, hogy az igazi, szaknyelven is annak érthető Déli Alközpont még csak ezután épül meg Nyíregyházán, a nemsokára kész víztorony mögötti háztömbben és környékén. Az Északi igazi „Alközpont”-ot az Erdősorra szánták, a pártiskola és a már akkor is meglévő közintézmények közé, mellé, dúsításul, ez sem teljesen kész még. De maguk a városrészek a sok tanácskozáson elhangzott emlegetéstől megkapták a nevet, most már alig lemoshatatlanul. Hogy áll a helyzet tehát a közintézményekkel? Ez % t a lakótelepekkel együtt megtervezik? Hogyne. Hiszen a 034527/1966. (X. 19.) számú építésügyi miniszteri rendelet a tervezés általános módszereiről ezt elő is írja. A tervezési munkában geológusok, vízügyisek és még sok tudományág képviselői részt Nyíregyháza ma is szép helikopterről. De öt év múlva tízszer ilyen szép lesz, ígérik a tervezők. <MTI Járal £ot6) vesznek. Ugyanígy nemcsak utcasorokat rajzol a városépítész, hanem azt is megtervezi, hogyan fognak élni az ott lakók, mire lesz szükségük és igyekszik megtervezni az óvodák, bölcsődék, üzletek, még a postahivatalok elhelyezését is, a közlekedésre éppúgy terv készül, mint a vízellátásra. És Nyíregyháza utóbbi évi változásai? Hogy a tervezők nyelvében „társcentrumbói” előlépett egyenrangú fejlesztendő várossá, hogy lakossága meglepően növekedett, hogy kiemelt szerepet kapott következő éveink iparosításában? Nem okozott ez gondot? A tervező válasza nagyon érdekes: Ezt mondja: „Egy évtizede, amikor igazán kezdtem elmélyedni Szabolcs-Szatmár megyeszékhelyének életébe, adataiba, felmérht* 5 jövendő változásaiba, már akkor teljesen világos volt —- és mindazok számára, akik még részt vettek a tervezőmunkában, hogy Északkelet-Magyaror- szágnak ez a természetes központja hallatlan fejlődés előtt áll. Az sem csupán véletlenek sorozata, hogy megye- székhely lett. Az sem esetlegesség, hogy szinte határtalan további fejlődés áll elölte. Ezt a történelmileg és földrajzilag indokolt fejlődést ideig-óráig megakaszthatja, vagy lelassíthatja valami, — például egy háború. A romok eltakarításának korszakában a megye székhelyével együtt elmaradt az általános fejlődéstől. De mint napjainkban látjuk, ez csak átmeneti állapot volt és annál jobban tör elő most dinamizmusa. Mi várostervezők ezzel az első pillanattól tisztában voltunk: első tanulmányaink is igazolják ezt. Hogy számításaink szinte tizedes pontossággal' beváltak, — például a város belterületi lakosságának gyarapodásánál — az bizonyítja elképzeléseink jogosságát. Tehát nem nekünk kellett igazodni az állásfoglalásokhoz, hanem fordítva: mi siettettük azokat. Minderről írtam is egy fejezetet a készülő monográfiában Nyíregyházáról. Abba még javaslatként ismertettem, ami most már köztudott: hogy az ipart nem lehet mindenfelé szétszórni, néhány gócpontba kell koncentrálni. A város azzal jutalmazta meg a tervezőt, hogy szinte maradéktalanul valóra váltotta a várhatót. A most folyó munkákban — fejezi be — egy kis szünet van. Az utolsó két rendezési tervet: Sóstó üdülőteleppé fejlesztését, és az újjáépítendő Sóstóhegy rajzait befejezték. De már esedékesek az új rendezések, talán a Család utca környéke és az új iparnegyed, meg lakókörzete. Hivatalosan még nem értesült róla, de tudja, hogy a IV. ötéves tervben egyedül Nyíregyházán 7500 lakás épül. Épp annyi, mint a megelőző 27 esztendőben összesen. Elhelyezésük még nem végleges, de nem tudom máshová elképzelni, mint a Sóstói úttól keletre eső nagyjából beépítetlen területen. Ami nem zárja ki azt, hogy a Nagykörút két oldala, a városközpont és a két új lakótelep tovább ne épüljön lakásokkal is, de a régi házak elbontása miatt lassúbb ütemben. Ezenkívül a jelenlegi külterületekből „egyéb belterületté”, vagyis erősen fejlesztendő lakótelepekké minősítettük át az említett Sóstóhegyet, a Manda-bokrot, a Vajda-bokrot és Felsősimát. A kis szobában tehát tovább álmodják egy pezsgésnek indult életű város jövőjét. Reális álmokkal. Gesztelyi Nagy Zoltán Földes György: A kiszolgálIfaloH férfi Van nekem egy igen tehetséges kutatómérnök barátom, Sok mindenben egyetértünk, de a nők egyenjogúságát illetően kibékíthetetlen ellentétben vagyunk egymással. Én mindig keveslem a nők érvényesülési lehetőségét, ő pedig mindig sokallja. — Képzeld el, orvosprofesz- szor ismerősöm egy utolsó éves egyetemi hallgatónőt vizsgáztatott — kezdte legutóbb is nagy nekifutással a nőket 1 elmarasztaló álláspontjának bizonyítását — A lány úgyszólván mindent tudott a belgyógyászatból. A profnak azonban feltűnt, hogy szóról szóra, szinte lélegzetvétel nélkül mondja fel az anyagot. „Álljon meg egy pillanatra, kollegina!” szólt közbe az orvosprofesszor. „Ez nagyon kényes kérdés! Erről hosszabban beszélgethetünk!” Ettől a pillanattól kezdve a vizsgázó orvosnövendék meg sem tudott mukkanni. Hiába hadarta el tehát a könyv szerinti anyagot, — nem értette, s a professzor elbuktatta a lányt. — Ez nem bizonyít semmit, férfihallgatóval is pontosan így előfordulhat. — Az igaz — válaszolta vitapartnerem —. de képzelheted a professzor meglepetését, amikor másnap felkereste őt kolleginánk kedves mamája, és felelősségre vonta, hogy milyen jogon buktatta el a lányát, amikor a gyerek olyan kiválóan megtanulta a belgyógyászatot. A prof meglepődve kérdezte a mamától, hogv valón miből állapította meg a lánya jó felkészültségét és kiváló belgyógyászati ismereteit? „Nagyon egyszerűen”, felelte a harcias mama. „Én mindennap kikérdeztem az anyagot, és addig nem mentünk tovább, amíg a kislányom nem csak szó ' szerint, hanem betű szerint nem mondta vissza.” —• Ilyenféle primitív felfogás előfordulhat — jegyeztem meg. — Egyedi eset. Nem indokolja, hogy te sommásan elítéld a nőket. Nem kell messzire menned, hogy jól felkészült nőket találj, körülötted is dolgozik éppen elég. Milyen nagyszerű asz- szony például Margit, a feleséged ! — Valóban nagyszerű asz- szony, de csak úgy női módra — válaszolta mérnök barátom, aki egyébként vidéken él és rendszerint csak akkor keres fel néhány percre, ha hivatalos ügyeinek intézése végett Pesten jár. Mintha csak vitánk folytatásaként tette volna, a minap a Keletiből hívott fel telefonon. Elmondja, hogy most nem percei vannak számomra, hanem egy , ész délutánja. Este tizenegykor megy ugyanis tovább a vo | ja: szanatóriumba utazik. négy hétre beutalták. „Majd személyesen bővebbet”, fejezte be rövid beszélgetésünket, és ért némi aggodalommal siettem a Margitszigetre, ahol találkozót adtunk egymásnak. — Mi baj? — kérdeztem, amikor a kölcsönös üdvözlések után beszélgetni kezdtünk. — Miért kell neked négy hetet szanatóriumban töltened? — Miért? Miért? — kérdezett vissza kétszer is. — Mert Margit egy megszállott feleség, és az orvosok nem tudnak semmit! Ezért kell nekem szanatóriumba utaznom. — Ahogy én Margitot ismerem — mondtam csendesen, barátom ingerültségét látva —. megfontolt és veled sokat törődő feleség. Ha ő húsz évvel ezelőtt nem vett volna el téged, akkor most nem lenne se k,et szép gyereked, se négyszobás családi házad a domboltnlon, a víz partján. — Ebben tökéletesen igazad van — felelte most már nevetve —, de le talán még nálam is jobban tudod, hogy én sohasem akartam megnősülni. És'magyarázd meg nekem, kérlek tisztelettel — ez a szavajárása. anélkül, hogy valaha is valakit tisztelt volna —, hogy minek kellett nekem a saját ház? Remek szolgálati lakást utaltak ki számomra. A két gyerek meg csak úgy jött egymás után. Ne játsszd meg a ciriikust! Rajongsz Margitért és a gyerekeidért — róttam meg vic- eesen-komolyan. — Te boldog ember vagy a gyerekeiddel és Margittal. — És ha úgy van?! — emelte fel g hangját. — Vedd tudomásul, én végre egy kis nyugalmat szeretnék. De hiába megyek haza korán, amikor Margit berobog a lakásba, vége a nyugalmamnak, képtelen vagyok olvasni, vagy bármire is koncentrálni. Szóval tart, kérdez, válaszolnom kell. Hetekig nem jut időm a szakirodalomra. — Most ne törődj semmivel — mondtam. — Elutazol négy hétre és pihensz. Nyilván azért utaltak szanatóriumba, mert szükséged van rá. — Ez csacsiság! Margit egyszerűen befont: egy orvos barátunkat. Beszélgetés közben drámai hangon ecsetel-, te neki. hogy tönkremegyek. Lefogytam, étvágytalan vagyok és a többi. Hamarosan behívtak a klinikára, alaposan megvizsgáltak és néhány hét múlva megkaptam a beutalót. Hát most itt vagyok, útban a pihenés felé, minden alapos indok nélkül. — Azért mégiscsak megállapítottak valamit? “»kérdeztem. — Ez olyan hókuszpókusz. Megkaptam az orvosi leleteket, ez az indoklás! — és méltatlankodva elém rakta a papírjait, — Ulcus? — olvastam. — Tehát gyomorfekélyed van... — Lehet hogy van, de en-' írek is Margit az oka. Az én feleségem szikrázik, tele van energiával, szétfeszíti az aktivitás, elnyűhetetlen. Mindent elintéz körülöttem és helyettem. A szanatóriumi beutalót js kierőszakolta. — Örülj neki, gondodat viseli, törődik véled. Ügy élsz mellette, mint egy régi török hasa. Kitűnően ellát téged és a gyerekeidet is. Emellett vezető állást tölt be, önálló keresettel rendelkezik — védtem Margitot, barátom sértett önérzetével szemben. — Mit légyen szegény asszony, ha te egyáltalán nem vagy gyakomtias? Nem is tudom, mi lett volna belőled nélküle? — Agglegény, női irányítás nélkül! — morgott tovább a barátom. — De mondtam már, hogy én pihenni szeretnék, nem pedig a hét végén sátorban lakni. Mert Margit és a két gyerek pillanatok alatt felvert azt a nyomorult sátrat, nyáron a Balatonnál, vagy ősszel a Mátrában... — A kocsit sem akartam! De addig nem hagyott békén, amíg meg nem vettem — dohogta. — Ne sopánkodj már! — csillapítottam idegeskedő barátomat. — Ha nem akartál se házat, se kocsit, miért egyeztél bele? — Mert nálunk-nekem igazam lehet a nagy kérdések- ’ ben, például a béke ügyében, vagy a közel-keleti helyzet értékelésében, de a napi kérdésekben mindig csak Margitnak lehet igaza. Azt mondja, mindent értem tesz, és nincs nagyobb öröm számára, mint azt látni, hogy én mennyire élvezem a kényelmet, amit ö nekem megteremtett. — Na látod. már csak emiatt is megváltozhatna a nőkről alkotott elmarasztaló véleményed — mondtam meggyőződéssel. — Mennyire tévedsz, drága barátom! — sóhajtott fel a barátom. — Éppen miatta nem változhat meg a véleményem! Vedd tudomásul, hogy utolsó leheletemig harcolok a nők további egyenjogúsítása ellen. — ügy látom, valóban nagy szükséged van a szanatóriumi kezelésre, de nem az ul- cusod miatt — mondtam, félre nem érthető célzattal. — Még mindig nem érted?! — bosszankodott. — Nem bírom elviselni, hogy a feleségem lenyűgöz az önállóságával. a figyeimességével. az energiájával és óriási teljesítményével? Nem bírom ezt a tökéletes kényelmet! — És ezért nem helyesled a nők egyenjogúságát? — Ezért! — mordult ráma barátom. — Már így is teljesen ki vagyok szolgáltatva. Mi lenne velem, ha még nagyobb egyenjogúságot élveze ne a feleségem?
