Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-19 / 297. szám
MW SeeemSer fl. ff W;f!T WACT A nOTW ** 9. aMaß (Folytatás » Z. oldalról.) Tisztelt országgyűlési Ebben az évben maga az Országgyűlés, de az ország közvéleménye is több alkalommal és behatóan foglalkozhatott a gazdaságpolitikai kérdésekkel, részben az ötéves tervről szóló törvény előkészítése alkalmából, részben a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa nagy jelentőségű határozatai tükrében. Ezért ezúttal röviden szólhattunk a jövő év gyakorlati feladatairól és a költségvetés vitája is koncentráltabb lehet. Gazdasági céljaink megvalósulása és a népgazdaság pénzügyi helyzete főként attól függ, hogy már a 4. ötéves terv első évében menynyire tudjuk növelni a munka eredményességét. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági tevékenységben az eddiginél előrelátóbb, a társadalom érdekeit minden döntésben mérlegelő szemlélet érvényesüljön. Koncentráltabban kell felhasználnunk anyagi és szellemi erőinket, javítanunk kell a gazdasági és a pénzügyi munka szervezettségét. Az 1971. évi költségvetés hiánnyal számol, ami elsősorban annak a következménye, hogy a jogos és elismerhető igények minél jobb kielégítésére törekszünk. Szerelném azonban megjegyezni, hogy a tervezett nagyságú hiány nem szükségszerű. Kisebb lehet, ha a társadalmi-gazdasági hatékonyság fokozásában jelentős előrehaladást érünk el. A népgazdaság minden ágában, a termelés és a forgalom valamennyi tényezőjénél ehhez számottevőek tartalékaink. A vállalatok ellenőrzésének erősítésével biztosítható ezeknek a tartalékoknak a feltárása, az állammal szembeni kötelezettségek pontos teljesítése. A pénzügyi ellenőrzés is szigorúbban lép fel a jövedelemszerzés szabályellenes módszereivel, a követelményeket lazító igényekkel és a szabálytalanságokat elkövetőkkel szemben. Az 1971. évi állami költségvetés végrehajtása során csökkenthetjük a deficit ösz- szegét akkor, ha ésszerű takarékosság valósul meg mindenhol; a miniszteri irmokban és a tanácsoknál, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél, a költségvetési intézményeknél egyaránt Legyünk szigorúak a pazarlókkal szemben és máris újabb lehetőségek nyílnak az indokolt igények kielégítésére. Az 197Í. év nehéz és felelősségteljes lesz számunkra, de céljaink lelkesítőek. A teljesítésükhöz szükséges feltételeket mi mindannyian teremtjük meg. Magasabb színvonalon kell folytatnunk a gazdasági építőmunkát, amely a szocialista társadalom teljes felépítését szolgálja. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1971. évi költség- vetésről szóló törvényjavaslatot fogadja el. Tímár Mátyás miniszterök-heJye ties felszólalása Tisztelt országgyűlés! A következő hetekben sikeresen fejeződik be harmadik ötéves tervünk. Az eltelt öt évben a nemzeti jövedelem növekedése mintegy 40 százalék, ami nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó eredmény azért is, mert e fejlődési az egyensúly javulása kísérte. Gazdasági stabilitásunkat nem ingatta meg az olyan jelentős elemi csapás sem, mint az ez évi ár- és belvíz, ami közel 8 milliárdos kárt okozott az országnak és befolyásolta a költségvetés egyenlegét is. Idejében elkészült negyedik ötéves tervünk. amelyet a parlament is megerősített, elkészült az 1971-es terv és most a kormány nevében pénzügyminiszterünk benyújtotta a jövő évi költségvetést Az új szabályozók helyes irányban halnak A költségvetés tételei arról tanúskodnak, hogy az ország gazdasága töretlen vonalban fejlődik tovább. E fejlődést jól jellemzik a közületi kiadások. Ezeken belül a szociális-egészségügyi és kulturális előirányzatok együtt 46,2 milliárd forintot tesznek ki. és az ez évi várható teljesítést mintegy 6 százalékkal haladják meg. Tovább növekednek a fejlődés fontos hordozói. a költségvetés beruházási kiadásai is. mintegy 11 százalékkal, a törvénytervezet részletesen felsorolja ezeket a tételeket. Nőnek a költségvetés bevételi forrásai is. A következőkben a nép- gazdasági terv pénzügyi mérlegei mögött álló egyes problémákkal kívánok foglalkozni. amelyek alapvető jelentőségűek előrehaladásunk szempontjából. Az első ezek között a vállalati gazdálkodás. Állami vállalataink adják a költségvetés bevételeinek legjelentősebb részét, 83 százalékát. Ugyanakkor a kiadások között is igen jelentős összegek szerepelnek vállalati támogatások címszó alatt, tehát a netto hozam kisebb. Az államháztartással szemben, a szociális, kulturális ellátás iránt támasztott igények, a beruházások évről évre nőnek. Hogy ezeket mind nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni. szükséges, hogy nagyobb ütemben növekedjenek a vállalatok befizetései és hogy csökkenjenek az állami támogatások. A munka termelékenységének növelése céljából módosítottuk a bér- és létszámgazdálkodással, valamint a nyereségrészesedéssel kapcsolatos szabályozókat. A jelek arra mutatnak, hogy az új szabályozók helyes irányban hatnak. Vállalatainknál széles körű kalkuláció folyik az eddiginél racionálisabb munkaerő- és bérgazdálkodás érvényesítésére. Kétségtelen, hogy itt jelentős tartalékokkal számolhatunk. Az üzemszervezés tudománya és az üzemvezetés gyakorlata hazánkban még messze van az élenjáró színvonaltól. Kevés az olyan vállalat, amely üzem- szervezés szempontjából az európai élvonalbán van, holott a munka racionális megszervezése jelentős új forrásokat szabadíthat fel. Az e téren kívánatos fejlődést mozdítja elő a kormány által jóváhagyott számítás- technikai alkalmazási program. amely a következő ötéves terv során jelentős ösz- szeget, különböző forrásokból mintegy 7 milliárd forintot irányoz elő számítógépek vásárlására és alkalmazására. A program keretében már 1971-ben importálunk és üzembe állítunk egy nagy—, továbbá több. a közepesnél valamivel nagyobb — komputert. Ezzel egyidejűleg 1971-ben megkezdődik a kis számítógépek hazai gyártása, valamint a szocialista országok együttműködése keretében más országok által gyártott korszerű, közepes nagyságú és nagy gépek beszerzésének és alkalmazásának előkészítése. A számítástechnikai szakképzésről hozott határozatnak megfelelően az 1971. évi tervben az egyetemek gépbeszerzéseire 160 millió forint előirányzat szerepel A számítástechnika alkalmazása szinte korlátlan lehetőségeket tár fel és mi e programnak még csak a kezdetén vagyunk. A tudomány nagy szerepe a termelésben A gazdaság hatékonyságának növelése terén nagy lehetőség a tudományos kutatások eredményeinek a gyakorlatban való jobb alkalmazása. A tudomány és a termelés szoros együttműködése. a kutatások eredményeinek gyors felhasználása az üzemekben — milliárdos értékeket jelenthet a bel- és külföldi piacokon, hisz a legkorszerűbb új termékeket a világpiac magasabb áron ismeri el. Van néhány kiemelkedő munkát végző vállalatunk, amely ezt a lehetőséget gyü- mölcsöztetl is, nagyvállalataink zöme azonban még nem tart itt. Nagy lehetőségeket rejt magában a vállalati dolgosak széles körű továbbképzésének megszervezése. A továbbképzésnek biztosítania kell, hogy a munkás, a technikus és a mérnök — közvetlen munkájának ismeretén túl — jobban elsajátítsa azokat az ismereteket is, amelyek a környezet megváltoztatásával, az automatizálással. a számítástechnika alkalmazásával és más változásokkal járnak együtt. Jelentős feladataink vannak itt a nők helyzetének javításával összefüggésben. A szakmunkásoknak csak 14 százaléka nő. ezzel szemben a betanított munkások között 46 százalék, az egyéb munkások között pedig 45 százalék a nők aránya. A szakmai képzés mellett több gondot kell fordítani az általános gazdasági, politikai és kulturális ismeretek bővítésére is. A képzett, kulturált dolgozó többet tud produkálni a maga és a társadalom érdekében, mint az elmaradott ember. Társadalmunk elemi érdeke, célkitűzéseink megvalósításának elengedhetetlen előfeltétele a gazdaság hatékonyságának javítása. E feladat fokozott figyelmet és felelősséget követel vezetőktől és beosztottaktól egyaránt. Az említett követelménnyel ösz- szefüggésben erősítenünk kell a tulajdonosi felügyeletet vállalataink munkája felett. Az elmúlt években létrehozott felügyelő bizottságok többsége — ahol a minisztériumok valóban támaszkodtak rájuk — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Biztosította azt a szélesebb körű ellenőrzést, ami több, mint a tételes számszaki revizió. A lehetőségeket azonban e tekintetben még korántsem merítettük ki. Vállalataink egy része — amint ezt említettem — jelentős összegű támogatásban részesül az állami költségvetésből. Ezek jellege különböző: van köztük olyan fogyasztói ártámogatás, amelyet államunk tudatosan biztosít, hogy bizonyos árukat és szolgáltatásokat a ráfordítások alatti áron vásárolhasson a lakosság. Vannak olyan hozzájárulások — elsősorban a mezőgazdaságban — amelyek meghatározott fejlesztési célokat szolgálnak. Van azonban a támogatások köz:\t nagy összegben olyan is, amely azt jelzi, hogy a szóban forgó vállalatnál az idők folyamán gazdaságtalanná vált a termelés egy része és számos terméket csak ráfizetéssel tudnak előállítani. E területekre a vezetésnek különös gondot kell fordítania. A cél elsősorban az. hogy azokat az iparágakat, vállalatokat fejlesszük, ahol a bel- és a külföldi piac szükségleteit a termelés a leggazdaságosabban elégíti ki. Van persze jó néhány olyan terület is, amelynek termékeire egyelőre — néha hosszabb időre is — szükség van, ezért vállalnunk kell a deficitet. Minden olyan esetben azonban, amikor korszerűtlenség szüli a ráfizetést, erőteljesen kell törekedni arra, hogy a gyártmányösszetétel megváltozzék. E munka jórészt vállalatainknak saját hatáskörükben kell elvégezniük, de a minisztériumoknak nagy segítséget keU nyújtaniok hozzá. A kívánatos az, — és erre irányul szabályozási rendszerünk —, hogy a támogatások összegét fokozatosan, de erőteljesen csökkentsük és e tételt más, nagyobb hatékonyságú gazdasági, szociális és kulturális célok megvalósítására fordítsuk, ez nehéz feladat, de el kell végeznünk, mert ez a társadalom érdeke. Beruházási politikánkkal abba az irányba hatunk, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat a leggyümölcsözőbb területeken használjuk fel. Ugyanakkor nem fogadható el az a vállalati törekvés, amely a korszerűtlen részlegeket fejleszteni kívánja akkor is, ha az ott folyó termelésnek nincs perspektívája. Gazdasági fejlődésünk jellegzetes tünete, hogy ma a beruházási igények jelentős mértékben meghaladják a rendelkezésünkre álló forrásokat és részben a kivitelező kapacitásokat is. Minden oldalról nagy a nyomás a fejlesztési források növelése érdekében. Itt nincs más út, mint hogy a társadalom, a népgazdaság érdekét a részérdekek elé helyezzük. Lehetővé kell tennünk, hogy az illetékes szervek nagyobb mozgási szabadsággal rendelkezzenek a beruházási hitelek terén, azokat a legfontosabb, legjobb, leggazdaságosabb igények kielégítésére fordíthassák. Az e téren kívánatos változás egyik előfeltétele, hogy az építőanyag- és az építőipar gyorsított ütemben fejlődjék, amit egyébként nagy lakásépítési terveink valóra váltása is megkíván. A költségvetés említett problémái mellett szólni szeretnék a lakosság összesített háztartási mérlegéről, bevételeiről és kiadásairól is. A lakosság legjelentősebb bevételeit a bérek alkotják, e? 1971-ben több mint 100 milJ liárd forintot tesz ki. Bérpolitikánkban sok a probléma Elsősorban a mainál jobbár kell biztosítani a bérezés megfelelő differenciáltságé* a munkateljesítménynek megfelelően. Ellene vagyunk minden egyemősdinek! A felelősséggel végzett jó munkát jól kell megfizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. E téren vállalataink gyakorlata sok kívánnivalót hagy maga után. A minisztériumoknak is intenzívebbé kell tenniük munkájukat. Bérrendszerünk nagy- jában-egészében megfelelő kereteket biztosit az igazságos bérezéshez. Ezt azonban semmilyen központi szerv nem biztosíthatja, ezt maguknál a vállalatoknál kell a vezetésnek biztosítania. A jövedelmekkel kapcsolatos probléma az is, hogy egyes családokon belül az egy főre jutó jövedelmek közti eltéréseket csökkenteni kell. Ennek legfontosabb eszköze a családi pótlék és a nyugdíjjuttatás, valamint egyes alacsony keresetű rétegek bérének emelése. Az elmúlt öt év során itt számos intézkedés történt. Ezek hatására a családi pótlékban részesülő családok száma 92 000-rel, a nyugdíjellátásban részesülők száma 224 000 fővel, a családi pótlék összege 1,3 milliárddal, a nyugdíjak összege pedig 3,5 milliárddal nőtt Ezenbelül :elentősen nőtt a termelőszövetkezeti családoknál is a nyugdí’ és járadék összege. Intézkedéseink között fontos szerepet játszott a gyermekgondozási segély bevezetése, ennek összege 1969-ben 870 millió forint volt. A rendelkezésre állő adatok szerint 1967-ben a népesség körülbelül 10 százaléka tartozott a legalacsonyabb jövedelmű kategóriába, ahol az egy főre jutó havi kereset nem érte el a 600 forintot. Az e kategóriába tartozó személyek 30 százaléka nyugdíjas volt, 70 százaléka többségében többgyermekes családokból, illetve egyedülálló anyák háztartásaiból került ki. Különböző tényezők, demográfiai változások, de jelentős mértékben az említett intézkedések és a keresetek növekedésének hatására az alacsony jövedelműek részaránya a népességen belül az 1967, évi 10 százalékról 1969-ben 6,3 százalékra csökkent. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma nem tekinthető megoldottnak és a kormány — amint erre a megfelelő források a termelőmunka hatékonyságának javítása révén rendelkezésre állnak — nem fog késlekedni, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Ide tartozik az olyan prob- ■ léimák megoldása is, mint elveink következetes érvényesítése a nők béreinél és a fiatal, induló diplomások megfelelő keresetének biztosítása. A lakosság jövedelmei között második helyen a termelőszövetkezeti tagok közösből származó pénzben! munkadíja szerepel, ami 1971-ben tob. 15 milliárd forint. A mezőgazdasági termelés fejlődésével együtt a parasztság jövedelmi színvonala országos átlagban elérte a munkásokét. A kép azonban meglehetősen tarka. Vannak elmaradott tsz-ek, — ahol ösztönzőikkel és támogatásokkal is biztosítanunk kell a jövedelmek megfelelő emelkedését —, és van már az országban több száz olyan szövetkezet, ahol iheglehetősem magas jövedelmi színvonal alakult ki, általában a jó munka, de helyenként a kedvező természeti vagy egyéb adottságok folytán. Ide tartoznak Budapest és a nagyvárosok körül elhelyezkedő szövetkezetek. Mivel ez utóbbiak nagyon szoros kapcsolatban vannak a főváros és a vidéki centrumok lakosságával, őrködni kell azon, hogy indokolatlan jövedelem-aránytalanságok ne alakuljanak ki sem a szövetkezeti tagok, sem a tsz-ekben dolgozó ipari munkások esetében és ahol ilyenek kialakultak (például egyes melléküzemági tevékenységek túlzott fejlesztése révén), ott ezeket mérsékelni kell. Ezt a célt szolgálja többek közt az adórendszer módosítása is. És ha már adóról van szó: az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az indokolatlanul magas, kiugró jövedelmek keletkezesének megakadályozására, ahol mégis létrejönnék, ott állami elvonására. Tovább bővilik a szolgáltatásokat A lakosság bevételeit döntő részben áruvásárlásra és szolgáltatások vásárlására fordítja. A lakossági áruellátást az elmúlt évben lényegesen növeltük, a választékot bővítettük. Számos olyan iparág van, amely a belkereskedelem részére történő szállítását 1970-ben az előző évhez képest több, mint 25 százalékkal növelte. Ilyenek például a földgázszolgáltatás, a villamoskészülékek gyártása, a híradástechnika, a fémtömegcikk-ipar, a fűrész- és lemezipar, a pamut, gyapjú és selyemipar, a textilruházati ipar. A választékot szocialista és tőkés fogyasztásicikk-import- tal is bővítettük és ezzel is ösztönöztük a hazai ipar versenyképességének kibontakozását. Mi — akik itt élünk Magyarországon — a változás fokozatossága miatt talán kevésbé vesszük észre, hogy milyen fejlődés történt néhány év alatt az áruellátásban. Azok a külföldiek, akik néhány évvel ezelőtt jártak nálunk és most újra idelátogatnak, eredményeink közül elsősorban ezt említik. A lakosság ellátásának javítása a szolgáltatások terén sok kívánnivalót hagy maga után. A helyzet javítása érdekében a kormány az elmúlt évben határozatot hozott a szolgáltatások fejlesztésére. Ezek eredményeképpen a szolgáltatások mennyisége 1970-*ben körülbelül 10 százalékkal haladja meg az előző évi szintet. 1971-től jelentősen növeljük a szolgáltatások központi támogatását, erre a célra a negyedik ötéves terv időszakában 1,5 milliárd forint áll rendelkezésre. A lakosság vásárlásának bővítését szolgálják az Országos Takarékpénztár és a hitelszövetkezetek hitelnyújtásai is. Az 1971. évre vonatkozó számítások szerint a különböző fogyasztási célú közép- és rövid lejáratú hitelek összege együttesen megközelíti az 5 milliárd formtet. Gyakori jelenség, hogy a lakosság az életszínvonal és az áruellátás alakulását is kritikával illeti. Tény, hogy elsősorban, az alacsony jövedelmű rétegeknél e bírálat jórészt jogos és a lehetőséghez képest mindent el kell köve.nünk az orvoslásra. A közvélemény megnyilvánulásai kapcsán azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az igények gyorsabban nőnek, mint a szükségletek kielégítésénél reális lehetőségei. A nagyarányú és egyre szélesedő külföldi utazások, az üzletek bővülő választéka, a háztartások gépesítése, az autó és sóit más tényező m: nd szerepet játszanak az igények növekedésében. Természetesen gyorsabban fejlődni, gyorsabban gyarapodni lehet — és kell is Ehhez azonban az szükséges — és ennek minden emberben tudatossá kell válnia —■ hogy az egyéni és a közös munka jobb, szervezettebb. céltudatosabb legyen. Intézkedéseinkben nem lehet csak az igényekből kiindulni, nézni kell a mérleg mindkét, oldalát. Ha ezt nem termők, bizonyos idő múlva saját magunk vallanánk kárát. Gazdaságunk szoros kapcsolatban van az európai és a világgazdasággal. Legjelentősebb partnereink a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. Velük bonyolítjuk külkereskedelmünk kétharmadát. Ez a magyar gazdaság stabilitásában jelentős tényező. Elősegíti, hogy hosszú távra, tervszerűen gazdálkodhatunk. Ugyanakkor jelentős a forgalmunk a tőkés-és a fejlődő országokkal is. A világpiaci hatások közvetlenebbül és erőteljesebben érnek bennünket, mint azelőtt. Ezt mi egészséges folyamatnak tartjuk. olyannak, amely rugalmasabbá, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot. A tőkés világpiac kedvezőtlen hatásait azonban nem engedjük spontán érvényesülni. Tisztelt országgyűlés! Az 1971-es év negyedik ötéves tervünk induló éve. Indulási pozíciónk jónak mondható. Ezt summázta a X. pártkongresszus nemrég lezajlott tanácskozása is. Problémánk, gondunk, tartalékunk, lehetőségünk van bőven. Rajtunk áll hogy ezekből mit és milyen gyorsan oldunk meg, illetve használunk ki; hogy milyen ütemben tudjuk fejleszteni gazdaságunkat, népünk élet- színvonalát. Javaslom a tisztelt országgyűlésnek hogy az 1971- es költségvetést —' amely új ötéves tervünk alapján ■— az abban foglalt feladatoknak megfelelően készült —, emelje törvényerőre. A napirend vitájában 1® felszólalás hangzott el. majd határozathozatal következett. A terv- és költségvetési bizottság által beterjesztett — a költségvetés lényegét nem érintő — módosító indítványt az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az 1971. évi költségvetésről szóló és a tanácsok 1971—75. évi pénzügyi tervének költségvetési szabályozóiról szóló törvény- javaslatot általánosságban és — a megfelelő módosítással — részleteiben ugyancsak egyhangúlag fogadta él az országgyűlés. Ezután interpelláció következett. amelyre Benkei András belügyminiszter válaszolt. Ezzel az országgyűlés idei utolsó ülésszaka befejezte munkáját Az egyenlősdi ellen vagyunk !
