Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

t, aíéat KBLBT-WA07AR0KSZA® W7i üectambm f! Fontos határozatok születtek a CSKP plénumán Külpolitikai széljegyzet: Nemcsak a címzettnek szól Vasárnap nyilvánosságra hozták a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­sága december 10-én és 11-én megtartott ülésének határoza­tait. Az ülésen az alábbi doku­mentumokat vitatták meg: a CSKP 13. kongresszusa után a pártban és társadalomban kialakult válság tanulságai, jelentés a tagkönyvcsere le­bonyolításáról és eredményei­ről, jelentés a Központi Bi­zottság elnökségének és tit­kárságának a júniusi plenum óta kifejtett tevékenységéről, határozat a pártegység idő­szerű kérdéseiről. Megtár­gyalták továbbá a CSKP KB elnökségének tájékoztatását a népgazdaság idei fejlődéséről, a jövő évi népgazdasági terv alapvető feladatairól, __ az ötéves terv előkészületeiről és a csehszlovák föderációs ál­lamjogi elrendezésben végre­hajtandó részleges módosítá­sokról. A Központi Bizottság meg­vitatta ezenkívül a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé berlini ülésszakának következtetéseit, s egyetérté­sét nyilvánítja a csehszlovák delegáció álláspontjával, va­lamint az ott elfogadott do­kumentumokkal, amelyek — mint hangsúlyozza — további jelentős mértékben hozzájá­rulnak Európa és az egész világ békéjéhez. A Központi Bizottság jóvá­hagyta a csehszlovák külpoli­tika eddigi tevékenységét, va­lamint a nemzetközi kommu­nista mozgalomban kifejtett tevékenységet. Pártunk — hangzik a határozat — to­vábbra is erősíti és elmélyíti a Szovjetunió Kommunista Pártjával, valamint a _ többi kommunista és munkáspárt­tal való eszmei és akcióegysé­get, s a szocializmusért, a haladásért és a békéért ví­vott világméretű harc felada­tainak kitűzésekor követke­zetesen a marxista—leninista elvekből indul ki. Kádervonatkozásban a plé- num az alábbi intézkedéseket hozta: más megbízatásával kapcsolatban Frantisek Pen- cet felmentette a CSKP KB titkára, a titkárságban betöl­tött tagsági és a KB mezőgaz­dasági bizottságának elnöki funkciójából. Jóváhagyta Old- rich Svestka megválasztását a Központi Bizottság titkárának és a titkárság tagjának funk­ciójába, s egyidejűleg felmen­tette a CSKP KB cseh irodá­jának titkári megbízatása alól. A Központi Bizottság meg­erősítette Oldrich Cemik kizá­rását a CSKP tagjainak sorá­ból. A Központi Bizottság terje­delmes határozatban foglalko­zik a pártegység időszerű kér­déseivel. Megállapítja. hogy a Csehszlovák Kommunista Párt 30 éves történetében mindig csak akkor volt képes helyes politikai irányvonal ki­alakítására és következetes végrehajtására, amikor hatá­rozottan érvényesítette a marxista—leninista értelem­ben vett politikai, ideológiai és szervezeti egységet. Emlé­keztet a közelmúlt drágán megfizetett tapasztalataira, majd hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista erőknek az egvségbontók ellen vívott harcában a jobboldal politi­kailag vereséget szenvedett. Mint a határozat megálla­pítja, a jobboldal nem haj­landó beletörődni vereségébe, s továbbra is a politikai fő ve­szély. Céljai változatlanok, s a párt és a szocializmus belső bomlasztására törekvő impe­rializmus antikommunista stratégiai szándékainak valóra Váltását szolgálják. A jobbol­dal jelenleg csak taktikáját változtatta meg. Politikai ha­talmának elvesztése utón az emberek tudatára akar hatni, arra törekszik, hogy bizonyta­lanságot, kölcsönös gyanak­vást keltsen, kétségbe vonja a megkezdett út helyességét, valamint a politikai és gazda­sági eredményeket. Ezért szít­ja és terjeszti a szovjetellenes- séget, amelyet továbbra is fő fegyverének tekint. A jobboldali opportuniz­mussal és revizionizmussal ví­vott hatékony harc — állapít­ja meg a határozat — megkö­veteli, hogy a párt hosszú tá­vú, kezdeményező jellegű po­litikai és ideológiai munkát fejtsen ki. A jobboldal elleni harcot oly módon kell megvitatni, hogy ez megszilárdítsa a párt egységét, s lehetővé tegye az egész párt és az összes dolgo­zók aktivitásának tartós ki­bontakoztatását. Hétfőn, több mint 12 órás alkudozás után az érdekelt szakszervezetek képviselői bejelentették, hogy azonnali hatállyal megszűnik a villa­mos erőművek dolgozóinak több napos munkalassító sztrájkja és túlóratilalráa, amely miatt Anglia, Skócia, Walles és Észak-Irország egész területén napokon át ismételten volt áramszünet. A dolgozók nem kaptak ugyan ígéretet béremelési követelésük teljesítésére, de mivel a kormány hozzájárult döntőbizottság felállításához. Aiukszej Koszigin. a Szov- ' ;unió minisztertanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Nguyen Thu Chant, a VDK moszkvai nagyköve­tét. A nagykövet átnyújtotta Kosziginnek a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottságának és a VDK kor­mányának az ország iiaza- fiaihoz és minden katonájá­hoz intézett felhívást, hogy állhatatosan folytassák az ellenállási harcot az Egyesült Államok agressziója ellen. Varsóban hétfőn délelőtt összeüli a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának plénuma. A napi­renden az ország időszerű gazdasági helyzetének elem­zése és az 1971-es népgazda­sági terv megvitatása szere­pel. Az ülésen Wladyslaw Go­Wilíy Brandt kancellár, mint az SPD elnöke, pártjá­nak elnökségi ülésén beszá­molt az NSZK nemzetközi helyzetéről. Miután nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország érdekeit „csak, mint az Atlanti Szövet­ség hűséges és aktív tagja” le­het képviselni, arról beszélt, hogy a világ országai köze­lebb kerültek egymáshoz. Hangoztatta: a bonni kor­ezért a dolgozók a fogyasztók érdekében úgy határoztak, hogy megszüntetik a lakos­ságnak sok kényelmetlensé­get okozó sztrájkot. A több napos munkalassí­tás miatt az áramfejlesztés csak körülbelül tíz nap múl­va érheti el ismét a csúcs­szintet. Több erőműben egész salakhegyet kell le­bontani és elhordani, kihűlt kazánokat kell begyújtani, stb. A hatóságok ezért arra kérték a fogyasztókat, hogy továbbra is szigorúan taka­rékoskodjanak az árammal. 53 'i ......ii V ■■Till. , A baráti és szívélyes lég­körben lefolyt beszélgetésen Koszigin kijelentette: az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép szilárdan hisz a vietnami nép igaz ügyének diadalában és határozottan támogatja hősies harcát az amerikai agresszió ellen. A Szovjetunió megadta és a jö­vőben is megadja a szüksé­ges segítséget és támogatást Vietnam bátor népének. muika. n KB első titkára el­nököl. A napirenden szereplő kér­désről Boleslaw Jaszczuk, a PB tagja, a KB titkára tar­tott beszámolót. A plénumon tájékoztató hangzik el a december 7-én aláírt lengyel—nyugatnémet államközi szerződésről. Hiánynak egyszerre sokat kellett markolnia, hogy vala­mit elérjen, hiszen sok behoz- nivaló volt. A nagy célt, a kö­zép-európai feszültség enyhí­tését megkezdtük — hangsú­lyozta Brandt —, de a moszk­vai és a varsói szerződéseket még ki kell egészíteni megál­lapodásokkal, Prága, az NDK és Berlin (értsd: Nyugat-Ber- lin) kérdésben. A kancellár aláhúzta: az NSZK „európai szerepe” az egyetlen, amelyben megőriz­hetők az ország érdekei. Eze­ket, .az érdekeket meg keli vé­deni a szélsőséggel szemben, amély ishíét'r készen áll arra. hogy a demokráciával vissza­élve, súlyos károkat, okozzon. A nemzet kérdésében kimon ­dott „igen” a nacionalizmus kérdésében „nemet” kell, hogy jelentsen. A nacionalizmus a német népnek és szomszédai­nak sok millió halottjába ke­rült és Európát olyan hely­zetbe sodorta, amelyet nem lehet felszámolni, de amelyet befejezetté kell tenni. Brandt beszéde láthatóan két célt szolgált. A NATO-hoz való hűség ismételt hangsú­lyozásával. másrészt: tudatni akarta a szocialista országok­kal, hogy hajlandó felvenni a harcot a nacionalista csopor­tokkal. amelyek most hangos tüntetésekkel hívják fel a fi­gyelmet magukra. Ha beke nincs is az olajfák alatt, ezekben a karácsony előtti napokban még tart a fegyverszünet a bibliai tája­kon. Csakhogy ez a viszony­lagos közel-keleti csend túl­ságosán törékeny, sóit más jel mellett pontosan erre figyel­meztetett drámai hangú le­velében Anvar Szadal. az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Az egyiptomi államfő az iszlám vezetőinek a líbiai Tripoli ban megnyíló értekez­letéhez intézte sorait, de sza­vai nemcsak az itt összegyűlt vallási vezetőknek szóltak. Sokkal inkább arról van szó, hogy Anvar Szadat ezt az al­kalmat is felhasználta egy messzehangzó figyelmeztetés­re és ha formailag Tripoli is a címzett, az elnöki üzenet Washingtonnak és Tel A vív­nak is szól. Lényege egy ősrégi igazság nagyon is aktuális ismétlése: semmiféle húrt nem lehet a végsőkig feszíteni. A 'óban forgó húr ezúttal a kó .elet; fegyverszünet, ami oizonv igen könnyen elpattanhat és ennek nem mák a Közel-Kele­ten, hanem a glóbusz más tér­ségein is beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek. Egyiptom, mint emlékeze­tes, annak idején azért fo­gadta el a fegyverszünethez vezető Rogers-tervet. mert mindent meg akart tenni a politikai rendezésért, azért, hogy a közel-keleti konflik­tus az ENSZ-határozat betűje és szelleme■ij egyében oldód­jék meg. Kairó alkalmat akart adni Tel A vívnak arra. hogy annyi kitérő és obstruk- oiós lépés után végre valóban felvegye a közvetett tárgyalá­sok fonalát és érintkezésbe A Kínai Kommunista Párt tavaly áprilisban megtartott IX. kongresszusa óta a kínai belső konszolidáció és párté­pítés legjelentősebb esemé­nyének tekinthető az a Pe­kingijén hétfőn közzétett hír. hogy Hunan tartományban párthizottságot választottak. A kulturális forradalom utáni első kínai tartományi pártbizottságnak 75 tagja és 15 póttagja van, ezek a köz­lemény szerint az „öreg, a kö­zépkorú és a fiától” káderek „hármas szövetségét” testesí­tik meg. Első titkára, azaz ve­zetője, figyelemre méltó mó­don egy régi káder, Hua Kuo­lépjan Gumiár Jarringgal, Svédország moszkvai nagykö­veiével. a világszervezet ki­jelölt közvetítőjével. Ami ezután történt, közis­mert. Izrael a Szuezi-csatorna térségében felállított egyip­tomi rakétaállásofcra hivat­kozva csak azért vette fel a kapcsolatot New Yorkban Jarringgai. hogy azonnal lát­ványosan meg is szakítsa azt, olyannyira, hogy Tekoah iz­raeli F N S ? - megbízott nyom­ban el is hogvta a világszer­vezet székhelyét. Tel Avivra azóta is ha‘.al­más nemzetközi — és hadd tegyük hozzá: hazai — nvo- más nehezedik. Erre talán a legjellemzőbb az izraeli „hé­ják” vezetőjének, Dajan tá­bornoknak a színe változása. Biztosak lehetünk abb in, bogy a miniszterelnökségre pályázó had ügyminis : * er nem utolsósorban belpolitikai okokból állt ki az utóbbi idő­ben a Jarring-misszió mellett, azért, hogy növelje . hívei tá­borát. | Ez félté1 lenül annyit jelent, hogy az izraeli közvélemény­ben gyorsan nő azoknak a száma, akik felismerték, nem lehet a végsőkig elszabotálná a Biztonsági Tanács határoza­tának teljesítését, és az ah­hoz vezető első lépést, a Jar- ring-misszió realizálását. A kulcs azonban szokás sze­rint ezúttal is Washington ke­zében van. Mindenekelőtt a Fehér Háznak kell megérte­nie Anvar Szadat Tripolinak címzett, de nemcsak TripoK- nak szóló üzenetében azt a kitételt, hogy a békevágyat feng, aki 1958. óta — tehát a kulturális forradalom előtt is — Hunan egyik fő embere volt. A pártbizottság megvá­lasztását a KKP Központi Bi­zottsága jóváhagyta — és ta­lán az ezzel és a közzététel for­mái ával kapcsolatos eljárás késleltette 10 napon át. a hír hivatalos bejelentését. A Zsenmin Zsipao első oldalán publikált beszámoló ugyanis valamennyi kínai tartomány számára minta és mint ilyen, a kínai belpolitika talán leg­nagyobb gyakorlati horderejű eseménye a párt IX. kongresz- szusa óta. Véget ért Angisában a villamosipari sztrájk Megkezdődött a lengyel párt plénuma Brand! felveszi a harcot a nacionalisiákkai ? nem saaoad össze téveszteni a kapituláci óval. Párt építési hír K inából Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 12. Meserve. Clark és Manuel a többi osztagokba tartozó katonákkal együtt váltig lö­völdöztek a magános viet- kone katonára, aki egy be­ugró mögül védekezett, amely nem lehetett tizenöt centiméternél szélesebb és néhány centiméternél maga­sabb. őt, Erikssont, az őr­mester egy sziklaperemre küldte, ahonnan be lehetett látni az egész barlagrend- szert. Gránátvetőjét két nyí­lásra irányította, amelyek közül az őrmester szerint bármelyik kijáratul szolgál­hatott a körülzárt katoná­nak. Rafe számára egy órá­val korábban végződött a/ akció — még jóval azelőtt, hogy az osztag elérte a bar­langrendszert. Ahogy sietve, kapaszkodva, csúszva siettek lefelé Rafe megcsúszott, le­zuhant egy sziklaperemről, megránditőtta a könyökét és a vállát. Rgy mentőhelikopter szállt" tóttá a Qui Nonh-i kórházba. A mentősök egy zászlóaljtiszt mellé fektették, akit ismert és szeretett. Rafe hadbírósági tárgyalásán kiderült, hogy a két sebesült hosszú napokon át beszélgetett, a legkülönbö­zőbb témákról. Rafe mégsem tett említést Maóról. Rafe azt hozta fel védelmére: „Féltem szólni a tisztnek, mert talán én lettem volna az egyedüli, aki szóba hozta volna a dol­got. Nem tudtam. hogy Eriksson már jelentést tett róla. Először meg akartam tudni, mit tesz majd Meser­ve és Clark.” A tűzharc több óráig tar­tott a szurdokban, a táma­dók csak sötétedés után hagytak fel a küzdelemmel. A befész- kelődött vietkong harcos (másnap reggel elmenekült) öt amerikait sebesített meg. Meserve jókora bátorságot tanúsítva mentette meg a leg- súlvosabb sebesültet, egy közkatonát, akinek töltény- táskája egv találat követ­keztében felrobbant a lá­gyékánál. „Szegénynek kilóg­tak a belei” — mondta Eriksson. „Úgy festett, mint­ha két tárat magába eresz­tett volna.” A sebesült maga- lehetetlenül hevert közvetle­nül a vietkong harcos rejtek­helye előtt. A golyózáporral dacoló Meserve eiőrekúszott, és ki­vonszolta a sebesültet a vietkong katona 16- távolából. Ezért a csele­kedetéért bronzcsillagra ter­jesztették fel. Erikssonnak nem volt al kalma elsütni a gránátveto jét, jobb is volt így, hiszel egyre Mao körűi jártak gon doiatai. Ezzel a háborús „in cidens’-sel, mint mondta, „betelt számára a po­hár”. A hegyoldalban gubbasztva, a puska­tűz és a helikopterdübörgés hangjánál azon kapta magái hogy gondolatai újra meg új­ra visszatérnek ahhr’z a moz­zanathoz. hogy Rafs és Ma­nuel nem volt hajlandó meg­ölni a lányt. Talán átmeneti volt részükről ez a gerinces­ség. mindenesetre bátorságot öntött belé, hogy döntéshez jusson. Ahogy ott figyelte a barlang nyiladékait, hirtelen rátört a felismerés, hogy ha ő nem mer szólni, Mao halá­lának ténye titok marad. „Senki sem tudta volna meg, mi történt vele!” — kiáltott fel. „Ki más jelenthette volna, mint en? A többiek mind megerőszakolták, és ketten közülük még meg is ölték őt. Ráébredtem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem történik valami Mao dolgában. Ez volt a legkevesebb, amit ér­te lőhettem — miután annyi­szor nem segítettem rajta. Csak az akadályozhatott vol­na meg, ha „tévedésből” én is „háborús áldozattá váló’-” ★ V isszatekintve, K ,'ks»on ,-.y véli, alighanem a ki­csiny vietkong különítmény mentette meg őt Meserve go­lyójától. Az ember- és fegy­verhátrányban levő ellenség olyan kitartóan küzdött, hogy az őrmester, Clark és Ma­nuel lőszere elfogyott, és így hosszabb időre félbe kellett szakítani az osztag útját, hogy új tölténytárakat és gránátokat vételezzenek. Visz­sza kellett tehát térniük a szakaszparancsnokságra, amely négy osztagot egyesí­tett, és mindössze néhány percre volt a századparancs­nokságtól, ahol a szakasz egyetlen tisztjénél, Reilly hadnagynál magasabb rangú tisztek is voltak. Mikor elérték a szakaszpa­rancsnokság területét, Eriksson úgy érezte, mintha az ígéret földjén járna; az utóbbi két nap szorongása helyébe szinte kézzelfogható biztonságérzet költözött. Osz­taga hamarosan úji-a útnak indul, ezért gyorsan kell cse­leked i-ie. Ez nem is volt ne­héz, hiszen egyetlen vágya az volt, hogy gyorsan csele­kedjék. no meg abban sem kételkedett, hogv amint cse­lekszik. egykettőre meglesz az eredménye. Úgy képzelte, hogy amint belül kerülnek a táboron, pofonegyszerű dolog lesz Meserve-t és a többie­ket felelősségre vonni. Semmi mást nem kell ten­nie, mint jelenteni. • hogy nemi erőszakot és gyilkossá­got követtek el, és a kato­nai szervek ugyanolyan ügy­buzgalommal fogják kivizs­gálni az esetet, mint azt az ember ilyen helyzetben a ci­vil szervektől várja. A tá­borban eltöltött első óra alatt senki sem rtudta ^volna meggyőzni, hogy ez másként lehet. Akárhogyan is, Erikssun mindenekelőtt tétovázás nél­kül megkereste barátját, Curly Rovant, hogy elmond­ja neki Mao történetét. Alig kezdett azonban bele, ami­kor Clark meglátta, hogy egymással beszélnek. Lecsa­pott rájuk, követelte, hogy mondják meg. miről beszél­lek. „Kitaláltunk valamit, hogy elzavarjuk” — mondta Eriksson. „Vad állapotban volt, alig bírt magával, a szeme ide-oda ugrált. Mér régen felhagytunk a látszat­tal az osztagban, hogy sem­mi különös sem történt az úton.” „Valamennyien rémülten, iz­gatottan jöttünk vissza, de ez éppen Clarkon látszott a leginkább.” Clark végre el­ment, Eriksson folytatta a történetet, és amikor a vé­gére ért, óriási megkönnyeb­bülést érzett. „Végre valaki tudott Maóról, aki nem tar­tozott az osztagba.” Nem vol­tak illúziói afelől, hogy Ro­wan sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomá­sára jutott. Barátja minden­esetre megtette, ami tellett tőle, mert azonnal továbbad­ta a gyilkosság hírét saját osztaga őrmesterének. A hírt az őrmester Reilly hadnagy­nak továbbította, s az magá­hoz hivatta Erikssont. (Folyta tj ii kJ Königin fogadta a VÜK nagykövetét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom