Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

HMM m- -- - mm-trvr » gya cSC^^BsssDOx Je«. KBtBT-MAeTARORSZA« * <*** KOMMENTÁR: A cigánykérdés Szabolcsban Nyugodtan mondhatjuk: nagy horderejű témát tárgyalt legutóbbi ülésén a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. S nem csupán azért lényeges megyénkben a cigánykérdés, mert a lakosság 6 százalékát, 36 ezer embert érint. Hanem azért, mert a cigányság hely­zetének stagnálása, vagy javu­lása kihat egész társadalmi életünkre, lényegesen túlmu­tat a statisztika száraz adata­in. Vagyis, megéri, hogy sok­szor, sok helyen és sokoldalú­an beszéljünk e kérdésről, te­gyünk a helyzet javulásáért. A végrehajtó bizottság ada­tai szerint a munkaképes korú cigányférfiak 80 százaléka dolgozik már állandó, vagy al­kalmi jelleggel. S ez minden­képpen siker. De áltatnánk magunkat, ha, megnyugod­nánk ennél a ténynél. Ha nem vizsgálnánk, hogy nagyon sok még az időszaki munkát vállalók száma, hogy van még bőven tennivaló azért: a cigá­nyok mindegyike dolgozzon az. iparban, a mezőgazdaság­ban. Mind több számukra is a munkahely, ahol el kell érni, hogy fegyelmezetten, a jól dolgozó brigádokba beolvadva végezzék a munkát, hogy a fizetés napján ne az italbol­tokba, a söntésekbe vándorol­jon heti bérük jelentős ré­séé, hanem menjen haza a családaik gyarapítására. Ered­mény, hogy településeink egy részén a tanács és a társa­dalmi szervek sokat tettek egészségtelen körülményeik javításáért. Uj házakba költöz­tették őket, kiemelték e csalá­dokat évezredes állapotuk­ból. De továbblépni csak úgy érdemes, ha mind több cigány­lakos munkájával, erejével, tehetségével maga is részt vesz új környezete kialakítá­sában. Hogy ne higgye: csak a társadalom kötelessége rajta segíteni. Nem kevés a példa arra is, hogy a cir 'nycsaládok ki akarnak törni jelenlegi álla­potukból, elszigeteltségükből, s a falvak, a városok nem ci­gánylakta negyedeiben sze­retnének házat építeni, lakást kapni. Országos felmérések mutatják: hasznosak ezek a jelenségek, támogatnunk kell azokat, csak így várhatjuk el a minél gyorsabb hasonulást, érhetjük el a ráhatást, amit a más, a fejlettebb közösség, az új környezet jelent. Ezt már az új ötéves tervben is figye­lembe érdemes venni — hi­szen ezer család putriból való kiköltözését határozta el a megye társadalma az elkövet­kező öt év során. Munka, lakás, új környezet — ezek a legfontosabb bizto­sítékai annak is, hogy meg­szűnjék az egyik legégetőbb gond is. Hogy legyen igény a többre, a jobbra, a magasabb­ra, a szebbre, a kulturáltabb, emberibb életre is a cigányság között. Ennek első feltétele pedig az iskola, a tudás, hogy az új generáció már másképp nőjön fel, mint az előzőek. Sajnos, e területen még na­gyon hátul vagyunk. A beirat­kozással nincsen baj, de igen kevés az olyan cigánygyerek, aki el is végzi a továbbtanu­láshoz, a szakmunkásképzés­hez elengedhetetlen 8 általá­nost. Csak elszórtan találunk szakmunkást, középiskolást — egyetemistáról, főiskolásról nem is beszélve — közöttük. Ez a gond pedig nem 14 éves. de 5—6 éves korukban jelentkezik különösen. A ci­gánygyerek nagy hátránnyal indul már az általános iskolá­ba is. Kellene részükre óvo­dai, majd az iskolában külön foglalkozás, előkészíteni őket a tanulmányok befogadására, hasznosítására. A megyei tanács vb meg­állapításai hasznosak, ülnek. Teljesen igaz, hogy a cigány­lakossággal elsősorban ott van probléma, ahol nem foglalkoz­nak ügyeikkel, vagy nem az alapvető gondjaikat akarják megoldani. K. J. Mérlegen a vezetőségek December elejétől március régéig tartják megyénk kis­ipari szövetkezeteiben a tiszt- újítást, a vezetőségek válasz­tását. Oda kell figyelnünk az eseményre márcsak azért is, mert Szabolcs helyiiparában igen jelentős helyet foglalnak el ezek az üzemek. Jól bizo­nyítja ezt, hogy a tervezett 2 milliárd 662 millióval szem­ben — várhatóan — közel 3 milliárd forint értékű terme­lést végeztek a harmadik öt­éves terv időszakában. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy ez alatt az idő alatt a megye több mint 40 kisipari szövetkezete megháromszorozta a saját va­gyonát, a szövetkezeti tulaj­dont, vagy hogy az elmúlt fél évtized alatt — annak is job­bára a második felében — 5 ezerrel nőtt a foglalkoztatot­tak száma a ktsz-eknél, ak­kor még teljesebbé válik a kép. Nemcsak életképesek ezek az üzemek megyénkben, de szükség is van fejlesztésük­re. Éppen az idei esztendő szol­gál bizonysággal arra, hogy egyre szervezettebbé ts válik a munka ezekben a szövetkeze­tekben. (Az árvíz miatt ke­letkezett termeléskiesést nemcsak pótolták, de a tava­lyinál 20 százalékkal többet is termelnek, 80 százalékban a termelékenység fokozása ré­vén!) Ami pedig a jövőre vonatkozik: több, mint 50 szá­zalékkal kívánják növelni ter­melésüket a szabolcsi kis­ipari szövetkezetek, 200 milli­ós beruházással szeretnék korszerűsíteni a termelést, ja­vítani a munkakörülménye­ket, melyekben bizony jócs­kán van még pótolnivaló. Leginkább mégis az irá­nyítja figyelmünket a most zajló vezetőségválasztásokra, hogy a kisipari szövetkezetek­nek elsődleges feladatuk a lakosság igényeinek gyors, ru­galmas kielégítése, a javító­szolgáltató hálózat bővítése, a távoli települések lakóinak ilyen irányú segítése. E tekin­tetben már korántsem sora­koztathatunk fel sem tetszetős számokat, sem hízelgő véle­ményeket. Ami előrelépés e téren történt — mert történt —, az legfeljebb az igények közelítését, de nem kielégíté­sét jelentette az elmúlt évek­ben. Most, amikor a vezetőségek munkája kerül mérlegre, jó alkalom adódik a végzett munka olyan megvilágítására is, mennyire volt „lakosság ­központú” a tevékenység. vajon nem sikkadt-e el ez a tő követelmény a nyereség­hajsza közepette. Választ kell kapni arra: a vezetőség mi­ként igyekezett és tudta ösz- szeegyeztetni a szövetkezeti és a társadalmi, népgazdasági érdeket. És tovább: élt-e, akar-e élni a kisipari szövet­kezetek vezetősége azzal a kormányrendelettel, amely kedvezőbb körülményt, „zöld utat” kíván teremteni azoknak az eddig jobbára ráfizetéses szolgáltatásoknak is, amelyelv teljesítését várják az emberek a ktsz-ektől városon és falun egyaránt. Fokozza a mostani választá­sok demokratizmusát, kri­tikus, elemző voltát, hogy mindenütt a választásokat jó­val megelőzően előkészítő bi­zottságokat választ a tagság, így nem a döntést meghozó közgyűlésen lehet csupán rögtönözni a gondok, bajok felvetését. A. S. A foajorhegyi tanító Huszönöt éve egy szerény vasúti mérnök telepedett le feleségével a Pátroha mel­letti Bajorhegyen. A férfi huszonkilenc éves volt. A messzi erdélyi havasokból jött. Valóra váltani egy régi álmot. Nagy Sándor, így hívják a homokbuckákon „szülőföld­re” talált embert, gondosan eltette mérnöki diplomáját és megírta kérelmét a felettes hatóságoknak: „Tanítani sze­retnék Meghallgatták a szokatlan kérést. 1945 végét írták. A felnőtt férfiből is­me- diák lett. Nyíregyházá­ra járt hetenként háromszor a anítóképző esti tagozatára. K zben megkezdte új hiva­tását. A Bajorhegyen, a volt tiszttartó épületben gyalulat- lan deszkából eszkábált pa­dokban... — Úgy tudtunk fűteni, hogy a szülők elmentek „dücskőt” ásni. Fagyökere­ket, tuskót hoztak magukkal a gyerekek. Örömmel. Nem kellett kilométereket gyalo­golni a faluba... Az ember, akinek volt bá­torsága fordítahi az életén, a vasútépítést felcserélni a ta­nyai nebulók tanításával, a munkában elfáradt felnőttek­kel is megosztani a gondo­kat, örömöket — csendesen eleveníti fel a negyedszázad élményeit. Nem csinált sem­mi különöset, — ismételgeti. Élt, tanított, tanult. Eljárt panaszokban. Együtt a bajor- heffvi emberekkel... És lett iskola a Bajorhe­gyen. De más is, kövesút, bolt, villany. Legelőször _ is, a legfontosabb, jó ivóvíz. Nem túloz, milliós társadal­mi munkákat mondhat ma­gáénak a Bajorhegy. Villany­fa után egy hegyvidéki erdő­be mentek a férfiak, ők vág­ták, szállították haza, s hív­ták ki a TITÁSZ embereit: a megfelelő méretűre üssék rá n ■'--'sétet. És már ásták a gödröket. A község is segí­tett vagy negyvenötezer fo­rinttal. A kövesút se magától lett. „Azt doktor Péter István­nak köszönhetjük, a Nyírtas­sa Állami Gazdaság igazgató­jának. Akkor társadalmi ál­lásban Itt volt tsz-el k. ö járta ki, hogy legyen köves­út a bajorhegyi tsz-rak- tárig.” Alig volt sorsokat fordító eseménye a tanyának, ami ne -7, a-’- '"'■an zajlott volna le. itt írták alá a parasztok a belépési nyilatkozatokat. Külső agitálok nem kellet­tek. A tanító szavára egy este mindenki aláírt... Az el­ső filmkockák, az első tévé, rádió, s ki tudná sorra venni a 35Ó lelkes település teljes krónikáját. — Az első televíziós órá­kat nálam tartottuk, a nagy szobában. Az idén már ka­pott az iskola is egy készülé­ket a Pénzügyminisztérium­tól. Nagyon jól fel tudjuk használni a tévét is, a rádiót is. A feleségem meghívták az égjük nemzetközi audio-vi­Z’ "IS-J Egy tanyai pedagógus mondja ezt, akiről ismeretle­nül azt tételeznénk fel, talán remeteként él, vagy szám­űzetésnek érzi a tanyát. Semmi kitekintés semmi iz­galom, alkotás. Nem csodál- nivaló-e, hogy a bajorhegyi iskolából még senki nem bu­kott meg a felvételiken. Sőt a tanárképző egyik szakára felvett négy jelöltből egy a Pátroha—Ba.jorhegyről in­dult el. Kilencvenhét jelent­kező és felvételiző közül. — összevontan tanulnak a gyerekek. Az I—IV. osztály eg”ütt. délelőtt, a felsősök ugyancsak együtt, délután, ötvennyolcán összesen. £- s hátrár iák előnyei is 'van­nak: nemcsak azt tanulják Közös, háztáji, család rprnifiö^övetkc/ftcK nobizottsági vezetői között Régen volt alkalom annyi véleményt egyeztetni a falu­si asszonyok problémáiról, mint a közelmúltban Ófe- hértón, a Nyírségi Termelő­szövetkezetek Területi Szö­vetségének rendezésében megtartott nőbizottsági veze­tők megbeszélésén, ahová negyvenöt falusi nőbizottsági elnök jött eL Maga az a tény, hogy Sza- holcs-Szatmár megye egyet­len női termelőszövetkezeti elnökének, Szviridov Ivóimé­nak a vendégszeretetét élvez­ték, felhatalmazott arra. hogy kérjük: hadd beszélgessünk velük. Még ő biztatott: csak tudjuk meg egyenként is, mik a lányok és asszonyok prob­lémái falun. Negyvenöt hivatalos volt. Mind eljöttek. De csak egy­néhánynak segítettek gépko­csival. Hajnali vonatokkal jött a többség. Késve. Bőven volt idő kérdezősködésre. Mit mondtak hát? „Nehéz a f alusi asszony dolga“ Az elsőit között jött meg Krakk Jánosné, az anarcsi Uj fiiét Termelőszövetkezet riőbizottságának elnöke. For­málisan tőle kaptuk a leg­jobb adatokat: a termelőszö­vetkezet kilenctagú vezető­ségi bizottságában két nő foglal helyet, az ellenőrző bi­zottság öt tagjából is kettő nő — ritka arány Szabolcs­ban. Mégis ő volt a leghar- ciasabb. Ezt mondta: ..Ha egy emberi problémát teszek szóvá mint vezető, nehéz a dolgom. Ha történetesen asz- szony az az ember, akinek az érdekét védem, kétszeresen nehéz, Miért?” A választ is mondta: „Sok víznek kell még addig le- folynia a Tiszán, míg a tör­ténelmileg kialakult falusi közvélemény egyértelműen elfogadja, hogy nő is lehet szakképzett, nő is leite*» irá­nyító poááwSt"1"” És ehhez nem elég csak vitatkozni. Ehhez néhány új jogszabáljrt is kell hozni, ha máshol nem, magukban a termelőszövetkezetekben. Vele ért egyet Csura Mi- háljmé is, a tornyospálcai” Rákóczi Termelőszövetkezet nőbizottságának elnöke. Ő sincsen egyedül. A szövetke­zet vezető bizottságában a tizenegy tag közül három nő. De együttesen sem tud­ják érvényesíteni annak tel­jes elismerését, hogy a fa­lusi asszony háromszorosan van megterhelve. Egyszer, mint háziasszony, egyszer, hallják, amit egj’ébként ta­nulniuk kell, hanem az előző évek anyagait is állandóan visszahallják a kisebbektől. Ez különösen a nyolcadikosok­nál nagy előny. Nagy Sándor természetesen nemcsak a tanyai iskola igazgatója, népművelési ügy­vezető, könyvtáros, népi ellen­őr, AFÉSZ-elnökségi tag. já­rási tanácstag, a művelődési állandó bizottság tagja. Szin­te lehetetlen felsorolni min­den funkcióját, amit pihenő­idejében végez. Húsz évig volt párttitkár. Az idén sú­lyos műtété miatt vették le válláról a nagy munkát. Négy hónapig volt beteg, né­hány hete állt ismét a ka­tedra elé... Mosolyogva mondja: beteg volt az „orvos”. Ugyanis oly­kor a gyógyítás is a tanyai pedagógus szerepe volt' ő adta be az injekciókat (■ be­tegeknek, akikhez nem tu­dott mindennap kijönni az orvos. „Két évig orvostan­hallgató is voltam Kolozsvá- ■•on...” Orvosjelölt. diplomás mér­nök... S a megtalált boldog­ság: a név t ies, együtt a fele­ségével... Két gyermekük van, a fiú gyógysz-'rv eg vész- szakmunkás a demecseri co- laüzemben. A lány: magyar —történelem szakos hallgató ->ví re i?vb r •/« skolán. P. G. mint a háztáji jóformán egyedüli művelője, és har­madszor, mint aki a közös­be is járni kénytelen bizo­nyos napon át. És még neki kell követelnie, hogy járhasson.. . Még halkabb viselkedésű Vasvári Béláné, a piricsei Uj Élet nőbizottsági elnöknője. (Kilenctagú vezetőség van, no egy sincsen közöttük. Ho­gyan érvényesül itt a nők érdeke ?) Mi a megoldás ? Lőrincz Sándomé, a roHb- di Uj Élet elnöknője vala­mivel jobb helyzetben van. A tizenkét vezető bizottsági tag­ból kettő nő. (A statisztikát nem véletlenül ismételjük minden falunál. Már ön­magában jelent valamit, ha nem is mindént.) Utolsó névként a fiatal, divatosan öltözködő, szinte nem is „falusi” Fülep Fe­rencnél, a nyírbátori Uj Ba­rázda Termelőszövetkezet nő­bizottsági elnökét idézzük: — Mi a szerencsém? — kezdi. — Kettő is. Egyike va­gyok a szakképzett termelő­szövetkezeti nőtagoknak: ál­lattenyésztő. Másik: a terme­lőszövetkezet vezetőségében — ez is ritkaság, tudom — egyik vezetőnk, éppen a fő­könyvelő, szántén nő. No most csak a saját személyes életem problémái, melyek azonosak sok tízezer falusi szabolcsi asszony nehézségei­vel: háx-om gyerekem van. Egy tizenhat, egy tizennégy és egy nyolcéves. Ha a leg­nagyobb nem volna lány és nem lehetne rábírni a három gyerek reggeli eligazítását, nem •tudom, hogyan tudnék megfelelni becsületesen a munkám adta követelmé­nyeknek. így is én vagyok az első. aki a családban fel­ébred és az utolsó,- aki le- ' fekszik. És esi «az wúgjmeve- zétt „közvélemény” simán tu­domásul veszi, anélkül, hogy a megfelelő megbecsülést biz­tosítaná hozzá. Most már nevek nélkül idézzük tucatnyi nőbizottsági elnök véleményét: rögzíteni kell a falusi asszonyok mun­kájának megbecsülését, ha kell, még alapszabály-mődosi- tással is. Mi kellene az alapszabályba ? A folytatásra a megbeszé­lés is egyenes választ adott. Mi még mindig a küldöttek véleményéből sűrítjük össze a kérést, mintegy hangszórót adva egy igazságos követe­lésnek: amennjire bántó a ..csak” háztartásban dolgozó sokgyermekes családanyát „nemdolgozó" nőnek titulál­ni, éppen úgy a falusi asz- szonvnak is alkotmányban biztosított joga. hogy mun­kája arányában megbecsül­jék. A termelőszövetkezetek alapszabályában eddig általá­nosan rögzítették, hogy a nő- tagoknak valamennyivel ke­vesebb munkaegységet kell teljesíteniük, mint a férfi­tagoknak. Bár még ez sem teljesen világos némelyik fa­lusi férfi előtt, ezzel tulaj­donképpen azt a háztartás­ban végzett munkát ismerték el, ami — „női munka, fé.v- fimunka” alapon ,— a nőkre hárul. Viszont még így is van egy helyrehozandó arányta­lanság. Ez pedig a háztáji te­rület megművelése. Ismerjék el a férfivezetők, hogy ez gyakorlatilag szintén a nőkre marad. Ha pedig a háztájit a népgazdaság egyik ágának is­merjük el, akkor a háztájiban végzett munkát is számolják be a nők kötelező munka­egységeibe. Ez így igazságos. Főleg ott. ahol amúgy is örö­kös problémák vannak az­zal, hogy a nőknek elég munkát adjanak. Főleg, ahol állattenyésztési munkát vé­geznek otthon. Ehhez csak egy közgyűlés kell és egy alapszabály-módosítás. A Jerülpii szövetség nőbi­zottságának is ez a vélemé­nye. Nos, akkor lássunk hoz­zá minél hamarabb. G. N. Z. A demecseri Kossuth Termelőszövetkezet új aprómag-. üsztító gépet vásárolt. A 90 ezer forint értékű gép beüze­melésé- Hegedűs Béla. a tsz szerelője végezte el. Elek Emi felvétel©

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom