Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
IffW. «mrember tS. KELET-M AGY ARORSZ A G S. tXte Legfőbb: a hatékonyság (3.) Elsősorban a vezetőktől függ \ ' ............ , Tíz ér után Rétközberencsen Az egykori kételyekre az élet válaszolt HOSSZÚ ÉVEKEN AT kampányokon gondolkodtunk. A gazdálkodás mindenkor legszembeötlőbb visszásságainak felszámolására összpontosítottuk a figyelmet, az erőket, az ösztönzési eszközöket. S ha némely területen sikerült is előbbre jutni, kiéleződtek a nehézségek másutt. Emelkedett például a munka termelékenysége, de növekedtek az elfekvő készletek, a termelés, a beruházás fellendülése külkereskedelmi egyensúlyunkat veszélyeztette. stb. Napjainkban a vállalatok önállósága és egyértelmű nyereségérdekeltsége — az összes veszélyeivel és hibalehetőségeivel együtt — megóv az egyoldalúságtól, a szélsőségektől, szükségessé teszi a gazdálkodós különböző tényezőinek arányos, összehangolt, opti - mális fejlesztését. A fejlesztés összetettségét fejezi ki a hatékonyság követelményé. Előrehaladásunk üteme a negyedik ötéves terv időszakában attól függ. milyen mértékben növekszik majd a társadalmi munka hatékonysága. Intenzív fejlesztéssel az ipar termelésének és a nemzeti jövedelemnek a tervben előirányzott — és sokak által alacsonynak ítélt — növekedési ütemét is meggyorsíthatjuk. Az előző két írásban már részletesen szóltunk a munkaerő és az anyagi eszközök hatékony hasznosításának lehetőségeiről. Most a vezetés színvonalának emeléséből adódó további tartalékokkal foglalkozunk. Ha vállalataink helyzetét, lehetőségeit a fejlett tákósüzemekhez viszonyítva vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt három fő területen, a műszaki-tudományos eredményes gyors üzemi hasznosításában. a belső szervezettség. illetve a hazai, s a nemzetközi szakosítás és kooperáció színvonalában lényeges az elmaradás. AZ ELSŐ HELYEN EMLÍTETT tennivalókra a X. párt- kongresszus irányelveiben a következő utalást találhatjuk: „NöveBü kell a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra fordított erőforrásokat. a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását.” Fontos vállalati feladat az új termékek és eljárások bevezetésével kapcsolatos műszaiki és piaci kockázat vállalása, a korszerű termékek gyártási aráNemcsak az írók, a festők alkotnak maradandót. Az építők is. Nem a fantáziájukkal, hanem egyszerűen a két kezükkel. Akik alapot ásnak, falakat raknak, vakolnak, tetőt húznak. Egyikük ezelőtt ércdúsítót ( épített Rudabányán, a másik áruházat Pesten. Aztán kórházat húztak oda, ahol azelőtt legelő volt. Majd ide jöttek Homok-tanyára hűtőtárolót építeni. Közülük hárman — csak pillanatokra melegedni — körülülik az éjjeliőr háromlábú asztalát. A művezető azt mondja Bárdi Istvánról, a kubikosbrigád vezetőjéről: — A vállalatnál új dolgozó. De nem engedném el. Rá mindig lehet számítani. A dicséretért egyenesen haragszik. Azt mondja, azért van itt, hagy dolgozzon. És nem azért, hogy lépten-nyo- mon dicsérgessék. De, a kimondott szó ettől még marad. És igaz. — Az építőt inkább valamiféle utazónak kellene hívni. Hol itt, hol ott verünk tanyát Gyulaházán van a család, onnan járok mindennap vonattal Kisvárdára, onnan a kocsi hoz. De ez most nem panasz. nyának növelése, a kutatóintézeteik, a helyi fejlesztők és kivitelezők céltudatos anyagi ösztönzésének növelése. Ami a vállalat belső szervezettségét illeti, a különböző termelési tényezők (munkaerő. anyag, szerszámgép, stb.) területi és időbeli összehangolását kell elsősorban biztosítani. Ezzel minimálisra csökkenthetők a jelenleg még oly nagy veszteségidők. A belső szervezettség azonban nem vizsgálható a vállalatok külső kapcsolataitól függetlenül. Jelenleg ugyanis erős az önellátásra törekvés a vállalatoknál, mivel bizonytalan és gyakran drága a kooperáció. A szakosítás. a kooperáció hiánya pedig az erők szétforgácsolására, a részfeladatok kisüzemi végrehajtására vezet, nehezíti a korszerű és termelékeny megoldások alkalmazását. A VÁLLALATI ÖTÉVES tervek készítése alkalmat kínál a kooperációs kapcsolatok hosszabb távú rendezésére, a szállítók és felhasználók érdekeinek egyeztetésére. A szakosítás, a kooperáció fejlesztését többféleképpen is kezdeményezhetik helyileg. Esetenként több hasonló alkatrészt, anyagot, tartozékot. szerelvényt felhasználó vállalat gazdasági társulása, korszerű közös kis- és középüzemek létrehozása célszerű. Máskor a monopolhelyzetével visszaélő koopeNovember 10-én, kedden 1 Nyíregyházán háromnapos tájértekezletre gyűltek össze a megyei és megyei jogú városok, valamint a fővárosi beruházási vállalatok vezetői. A tanácskozás első napján dr. Czimbalmos Béla, a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács VB elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket. A IV. ötéves terv beruházási kérdéseiről Köböl József, az Országos Tervhivatal főosztály- vezetője tartott előadást. Szintén az első napon ismertette a megyei beruházási vállalat és a vendég műszaki ellenőrök feladatait, munkáját az ár- és belvíz okozta épületkár helyreállításában Módi Gyula, a Szabolcs megyei Beruházási Vállalat igazgatója. A szerdai napon Éliás László, a Minisztertanács tanácsi hivatalának munkatársa tartott előadást a tanácsi beruházási szervezetek munEnnek örül, hogy így van, hogy idáig eljutott. — Ezelőtt Almásfüzitőn voltam. De nemcsak én, az egész brigád. Ott dolgoztunk négy és fél évig. Aztán azt is 1 együtt, közösen határoztuk el, hogy eljövünk onnan és a Tisza mentiekhez állunk be. Mégiscsak közelebb leszünk az otthonhoz. A hűtőtároló már áll, Eddigi leggyorsabb munkájukat végezték itt az építők. Szeptemberben kezdtek dolgozni és ma már csak a belső munkák vannak hátra. Bárdi Istvánt a vállalat dicséri. Mozga Béla a vállalatot. A Tisza menti Termelő- szövetkezetek Építőipari Közös Vállalatát, amely meg tudja köszönni a munkát. Az ő története persze csak neki rendhagyó. Nem valószínű, hogy példájával egyedül állna. — Szinte a vállalat megalakulásától kezdvf itt dolgozom. Sokáig az egyik kőművesbrigád vezetője voltam. Aztán sérülés ért, beteg letrációs partnert az importverseny kezdeményezésével lehet jobb belátásra bírni. A nemzetközi szakosítás és kooperáció szervezése természetesen nem lehet esetleges és alkalomszerű. A vállalatoknak körültekintő elemzéssel, tudatosan törekedniük kell széles gyártási profiljuk szűkítésére. A hazai adottságoknak leginkább megfelelő cikkeket, amelyek exportja is gazdaságos, célszerű idehaza gyártani nagy sorozatokban. Ha viszont az import- termék az olcsóbb, a jobb, nem szabad, de nem is lehet térhódítását akadályozni. A vállalatok fejlődő piackutatása és növekvő külföldi kapcsolataik lehetővé teszik, hogy tervezzék és kezdeményezzék a nemzetiközi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció körének bővítését. KAR LENNE TAGADNI, a munkáskoUekti vák és a dolgozók nagyon sókat tehetnek azért, hogy vállalatuk minél kedvezőbb helyezést érjen el a fokozódó hazai és nemzetközi versenyben. De erőfeszítéseik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha a vezetés helyesen vázolja fel a távlati feladatokat és rövi- debb távon is kellő színvonalon képes a tennivalókat a változó követelményekhez, az új körülményekhez igazodva megszabni. kájáról és feladatairól. Délután dr. Tamói László, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője az építőipari áralakulás és árszabályozás időszerű kérdéseiről tájékoztatta az értekezlet résztvevőit. A tanácskozás vitájában a beruházások lebonyolításában fennálló országos problémákat beszélték meg a beruházási vállalatok képviselői. Javaslatokat dolgoztak ki., amelyek a gyorsabb és hatékonyabb kivitelezést segítik elő. Többek között az építőipari munka minőségéről, az árkérdésről, a kapacitás helyzetéről szóltak a vitában részt vevők. Fokozni kívánják a beruházási szervezetek országos súlyát a hatékonyság előmozdítására. A tájértekezlet mai napján a nyíregyházi és vidéki építkezéseket tekintik meg a beruházási szakemberek. tem. Dolgozni nem bírtam. És a vállalat segített. Orvoshoz küldtek, majd kórházba, Később két hétre Hévízre. — Úgy érzem, rendbe jöttem. És szeretném ezt megköszönni azzal, hogy jól dolgozom. Most kitűző vagyok ezen az építkezésen, a kimérését, a tervek ellenőrzését és a munka szervezését bízták rám. Az igaz, hogy kevesebbet keresek, mint amikor brigádban dolgoztam, de azér így sem panaszkodhatok. Ami e”v k«csit szokatlan de nemcsak Mozga Bélának hanem a többieknek is. Me leg ételt csak otthon ehet nek, miután hazakerülnek. — Meg lehet ezt is szokni Itt meg szerencsénk is van A szomszédban van a tej- csarnok. Ha megéhezünk, csak átugrunk egy-egy liter tejért. A hűtőtároló falazásán dolgozik Simon Mihály és kőművesbrigádja. A hattagú brigád legidősebb tagja 43 éves, a legfiatalabb 17. Tíz eve annak. amikor megírtam a Rétíközberencsi „elindítók” című riportot. Arról volt szó benne, hogy ez a nyírségi falu is Egy- akarat néven a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett: 426 család 2700 holddal. Az átszervezést követően visszamaradt egy bizottság, amelyik segítette az új körülmények közötti elindulást. És szó volt még benne arról, hogy a falubeliek a kérdések özönével lepték meg eset a bizottságot. „Elveszik a portához tartozó istállót, hogy mindenképpen a közösre legyen utalva az ember?” „Lesz vajon élég kenyér?” „Hogy is van az öregségi járadék, meg a nyugdíj?” „Igaz, hogy a családtagoknak nem jár SZTK?” Altkor azt írtam a riport befejezéseként: „S az „eligazítok” feljegyeztek minden kérdést, majd csendet kérnek és ők beszélnek. Éjféltájig elhallgatják őket.” Szorgalmas emberek Kovács Bertalannal, a tsz elnökével beszélgetünk. Negyedik elnök. Szorgalmas, mindenre odafigyelő emberek a berencsiek. A rétközi, különleges láptalaj egyáltalán nem édenkert, minden tekintetben nagyon meg kell küzdeni vele, hogy elérhetők legyenek a termelési elképzelések. Azzal kezdi Kovács Bertalan, az idei évvel nem lehet dicsekedni. A szántóterület egynegyede súlyos belvízkárt szenvedett. A nagyrészt lápi talaj nem engedett meg számba jöhető gyümölcsösí- iést, így ebből sem hull a forint. A korábbi nehézségek ellenére 1969-ben minden eddiginél nagyobb gépesítési beruházást valósított meg a tsz. Közel félmillió forint értékben, az előző kilenc év legmagasabb átlagával. A közös vagyon 1962. évi 4 millióról 10 millióra növekedett. Idén újabb egymilliós erősödés várható. A tiszta vagyon 1,6 millióról, ez év végére 8 millióra növekszik. — A legidősebb éppen úgy dolgozik, mint a legfiatalabb. És fordítva. Persze a fizetés is a munka után megy. Ha jó a munka, többet lehet keresni. És ezt a lehetőséget senki sem hagyja ki. Aki igyekszik, megkeresheti a háromezret is. Amiért érdemes igyekezni. — Jól kerestem eddig is, és most is. Építettem lakást, berendeztem, motort vettem. Papról járok ide mindennap. Simon Mihály újabban hűtőtárolók építésére specializálta magát. — Itt is hűtőtárolón dolgozunk és ahonnan eljöttünk, Kisvárdáról, ott is azt építettünk. Nemrégen adtuk át. Azelőtt egy 108 férőhelyes magtárpadlásos istállót építettünk Pátrohán. — Igazság szerint én már másodszor vagyok itt a vállalatnál. Korábban a különálló kisv í rdai társulásnál dolgoztam, aztán amikor egyesült a nyíregyházival, akkor beálltam a Kisvárdai Városi Tanácshoz. Nem éreztem jól magam. Őszintén, hiányzott a vállalat. Hit visz- szajöttem. És nem hiszem, hogy még egyszér elmennék. Horváth S. János Múlt évben 80 mázsa körül alakult az egy holdra jutó burgonya-átlagtermés, 20—30 mázsával fölötte az egyéni gazdálkodás idejének eredményeihez képest. A búzatermés jó 2 mázsa holdan- kénti felfutást mutat. Kenyérgabona-értékesítés duplája az egyéni korabelinek. Gazda*; háztáji A közös szarvasmarha-állomány megduplázódott és minőségileg is jobb. Az elmúlt évben a közös tehénállomány egy darabjára jutó 1800 literes tejhozamtervet 2100 literre teljesítették. Idén ennek megfelelően növelték a normát. (Ami meg is lesz.) Előbb már eredménytelenség miatt felszámolták a közi» sertésállo- mámyt. Most újra visszaállították fajtiszta, nagy fehér hússertés 30 iétszámos kocaállománnyal. Az első elválasztással nyolcas átlagot értek el. Mintegy 400 darab szarvas- marhát tartanak a házi istállókban; a községi sertések száma 500—600 darabra teSokba kerül „Az éves termelési értéktervet —- amely 70 millió forint — öt százalékkal, az állomási eredménytervet pedig — amely 10 millió 800 ezer forint — ugyancsak öt százalékkal túlteljesítjük.” A kongresszusi verseny keretében vállalták, ezt év elején a tiszaszalkai gépjavító dolgozói. Az elmúlt három negyedév eredményeinek értékelése alapján a gépjavító állomás az árbevételi tervet időarányosán, az eredmény- tervet pedig vállaláson felül. 112 százalékra teljesítették. Az eredmények mögött azonban olyan jelenségek is mutatkoznak, amelyek most súlyos tehertételként hatnak az üzem további munkájára. A három negyedévben jelentősen túllépték a tervezett bérszínvonalat. Hogyan is jutottak ilyen helyzetbe? A gépjavító az idén számtalan új, nagy volumenű munkára kötött szerződést a bányagépgyárral, a Csepeli Szerszámgépgyárral és a TV.ANZVIL-ial. Nem számítottak azzal, hogy az üzem gépellátottsága enyhén szólva nem kielégítő, a berendezések is sok tekintetben nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Ilyen körülmények között többszörösen is súlyos helyzetet teremtett például az árvíz okozta rendkívüli igénybevétel. S hogy a nehezen kivívott és elismert jó hírnévén a szerződő partnereknél csorba ne essen a szállítási határidők eltolódása miatt, s tartani tudják a tervezett, időarányos árbevételi tervet, növelték a létszámot és megkezdődtek a nagymérvű túlórázások... A termelés tehat nem a gépestté* fokozásával, a térhető es több szazat tartanak még «itthon hizlalásra vagy fiatal maiadként. Es a jövedeleoi alakulása A dolgozó tagság jövedelme a közösből múlt évben 12 ezer forint körül alakult átlagban, a kezdeti évek 4— 5 ezer forintjával szemben. Kovács Bertalan minden bizonnyal nem ok nélkül hangsúlyozza az emberek, változott nézetét,, magatartását. Persze, gondok megvannak. A központi majort sürgősen tovább kellene fejleszteni. Nagyon hiányzik egy korszerű. 100 férőhelyes tehén- és 60 férőhelyes borjúistálló. Szinte nem lehet tovább halogatni a kilométer hosSznyi bekötő út megépítését; Meg aztán, valami hosszú távra mutató, a sajátos körülményeknek még jobban megfelelő utat kell találni. A részes művelés „ósdi” módszerén túl keltene már jutni. Asztalos Bálint a túlórázás melékeMSég.. növelésével, hanem túlmunka-ráfordítással került egyensúlyba. Az iramot a szerződések diktálták, amelyeket annak idején nem eléggé körültekintően kötöttek meg. S mivel a gépesítést ilyen értelemben — a fejlesztési keret hiánya miatt — nem vehették számításba, ezt a megoldást választották. A három negyedév során így több, mint hatvanezer túlórát használtak felt S hiába növelték ezzel az árbevételt a tervezett szint fölé és teljesítették túl lényegesen az eredménytervet. A bérgazdálkodásban előírt normákat nem tartották meg. Igaz, hogy az árvíz okozta túlórák természetszerű levonása után a bérszínvonaltúllépés mértéke előreláthatóan negyedmillió forint. De még ez is lényegesen csökkenti majd a tervezett nyereségrészesedést, hiszen amit a negyedik negyedévben nem tudnak „behozni”, azt az R-alap terhére kell majd rendezni. Ennek csökkentésére dolgoztak ki egy szigorú intézkedési tervet az utolsó negyedévre a gépjavító vezetői. A terv legfontosabb része ezúttal például a még korábban tervezett és engedélyezett túlóráknak is a teljes szüneteltetése. Ez további 67 ezer forint megtakarítást tesz lehetővé év végéig. A gépellátottság fokozása terén azonban egyelőre nem sokat tehetnek, csak a munkaidó jobb kihasználása jelenthet még további javulást. A tandíjat tehát meg kell fizetni. A gépjavító egész kollektívájának a következő két hónapban végzett munkájának eredményétől függ, hogy milyen lesz a mértéke! r-Jk K. J. Országos beruházási tanácskozás Nyíregyházán Építők a tanyán A tiszaszalkaiak tandíja
