Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
WWO. november 5. KELET-MAOYAROttS7Äe S. old*! Kongresszusra készülve: Minősítenek a követelmények A X. PÁRTKONGRESZ- SZUS IRÁNYELVEI külön foglalkoznak a vezetők feladataival. „Gazdasági építő- munkánkban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját.” Ezt olvashatjuk többek között a szocialista gazdasági építőmunkáról szóló fejezetben a tennivalóknak mintegy összefoglalásaként. A reform nyomán a nagyobb vállalati önállóság már magasra emelte a vezetők mércéjét. A negyedik ötéves terv, amely a hatékonyság fokozását állítja a gazdasági építőm unka középpontjába, újabb nagy próbatételt jelez. A hatékonyabb munka rendkívül sokféle tényező együttes hatására valósulhat csak meg. A termelékenység emelése, a fajlagos anyagmegtakarítás, a meglévő eszközök és fejlesztési lehetőségek jobb hasznosítása, a termelés szerkezetének átalakítása, a korszerű termékek és gyártási eljárások bevezetése, a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a tudományos eredmények gyors gyakorlata felhasználása — valamennyi külön-külön és együtt — feltételezi a szervezés és a vezetés színvonalának emelését. A MONDÁS SZERINT a gyakorlat teszi a mestert. A gazdasági vezetők többsége szerencsésen átesett az utóbbi évek tűzkeresztségén, bővítette a szakmai, vezetéstudományi ismereteit is. így joggal feltételezhetjük, hogy a termelés, az irányítás különböző szintű parancsnokai a jövőben is képesek lesznek felzárkózni az egyre növekvő feladatokhoz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vezetés lényege az előrelátás, ezért az eredmények sem értékelhetők megbízhatóan rövid távon. A reformot követő első három esztendőben a vállalati gazdálkodás feltételeinek, szabályozó rendszerének kialakításánál egyébként is eleve figyelembe vették a meglévő adottságokat, az átállás nehézségeit Az új ötéves időszakban már kevesebb lesz a fék, szigorúbbá válnak a követelmények és ehhez tágabb teret kap a tehetség, a kezdeményezőikészség kibontakozása. Bizonyos jeleli már napjainkban is arra utalnak, hogy a gazdasági környezet és a dolgozó kollektíva nyomása egyszerre, egymást kiegészítve jelentkezik. Évekkel ezelőtt, amikor a helyi vezetés csupán végrehajtásra, a terv- utasítások továbbítására szorítkozott, minden nehézséget külső hatásokra, objektív okokra vezethettek vissza. Részben már jelenleg, s a jövőben még inkább nem lehet kerethiányra hivatkozni, ha a dolgozók elégedetlenek az anyagi és szociális ellátás mértékével, a termelés műszaki, szervezési szintjével. „Dolgozóink már jogos lakásigényeikkel sem a tanácsot, lianem bennünket, vezetőket zaklatnak. A szomszédos gyár lakásépítési akciót kezdamé* nyezett és most tőlünk is számon kérik ugyanezt” — panaszolta az egyik igazgató. S ahogy ő nem tudta dolgozóit magyarázatával megnyugtatni, mi sem tudjuk az igazgatót megvédeni. A jövőben várhatóan még nagyobb különbségek lesznek a vállalatok dolgozóinak személyi jövedelmeiben, fejlesztés lehetőségeiben. Vagy képes a vezetés a kollektívával együtt a korábbiakat meghaladó, tartós eredményeket elérni, vagy tovább növekednek a belső feszültségek. BÁR SOKFÉLE SZOCIÁLIS, egyéni, gazdasági tényező játszik közre a munkaerő- vándorlásban, a dolgozók áramlásának iránya azonban kétségtelenül a gazdálkodás, a vezetés színvonalára is utal. Mivél a gazdasági verseny főleg a munkaerőhelyzet tekintetében éleződött ki, a nagyobb arányú létszámhiány elsősorban azoknál a vállalatoknál tapasztalható, amelyeknél kedvezőtlenebbek az emberi kapcsolatok, a munkafeltételek, a szociális körülmények, alacsonyabbak a személyi jövedelmek. Időnként azonban a műszakilag, gazdaságilag és szociálisan elmaradott üzemek is előnyös helyzetbe kerülhettek magasabb bérek fizetésével, kisebb követelmények támasztásával. A bérszabályozás változásával azonban egyre inkább csak a hatékonyan gazdálkodó vállalatok lesznek majd képesek a dolgozók jövedelmének rendszeres növelésére. ahogy az Árukínálat NÖVEKSZIK, s létrejön a szükséges piaci egyensúly, úgy élesedik majd a vállalatok közötti műszaki-gazdasági verseny is. Azok a vállalatok kerülnek majd ki győztesen, amelyek magasabb színvonalon képesek a vevők igényeit kielégíteni, amelyek jobb minőségű, korszerűbb, olcsóbb árut termelnék nagyobb választékban. Az export után fizetett állami visz- szatérítések további csökkentése szántén a hatékonyan gazdálkodó, a nemzetközileg versenyképes válla latoknak kedvez. A NÖVEKVŐ VERSENYBEN új rangsor alakul ki a dolgozó kollektívák és a vezetők minősítésében. Azok a vezetők, akik az első akadályokat simán vették, tehát nincsenek még célban, köny- nyen kihullhatnak még a növekvő követelmények rostáján. Ki bizonyul majd alkalmasnak és ki nem? Erre nehéz napjainkban válaszolni. Mind az eredményes, mind a rossz munkára — a vezetés előrelátható és jövőre ható jellegéből adódóan — esetleg csak évek múlva derül fény. S ezt nem szabad megvárni. A vezetők minősítésénél, honorálásánál, előléptetésénél és leváltásánál ne csupán az éves eredménybeszámoló képe, hanem legalább ennyire a holnap és a holnapután előkészítése, a kockázatvállalás és a kezdeményezőkészség legyen a mérce. Ez így túl általános? Meg kell nézni a vállalatok most első ízben készülő ötéves terveit — konkrétan. Kovács József w Tiszteletadás veteránoknak Hagyomány már, hogy minden esztendőben találkozóra jönnek össze a veteránok, internacionalisták Nyíregyházán. Ahogy időben távolodunk 1917 októberétől, szelleme úgy válik mind élőbbé, s eszméje úgy terebélyesedik ki. Csak azok sora lesz gyérebb, ritkább, akik ott voltak bölcsőjénél, a születését segítették. Harminchat veterán, ősz hajú, hajlott korú, egykori vöröskatona ül asztal melle, hogy emlékezzen, így volt ez november 3-án este is a párt II. kerületi székházában. Kádár János elvtárs mondotta egyik 1965-ben elhangzott beszédében: „Senki sem született marxista—leninistának. hanem mindenki síró csecsemőként jött a világra Akit gondolkodása, értelme, elhatározása arra az útra vitt. az elsajátította a marxizmust, rendszerint nem is önerejéből, hiszen mindenkinek volt valakije, aki az úton elindította. Ezeket a régi harcosokat valóban a gondolkodásuk, értelmük, s elhatározásuk vitte a forradalomba, s október eszméje, a szovjet Vörös Hadsereg indította el a forradalmárrá válás nehéz útján. A , városi pártbizottságunk első titkára, Varga Gyula mondta, „nem pusztán udvariassági aktus ez az összejövetel, hanem igazi tisztelet- adás, erőgyűjtés is, mert a hatvan éven felüli nyugtalan emberek még a maguk erejéhez mérten még segíthetnek bennünket.” Erre kérte őket. Figyelemmel hallgatták a szavait a város fejlődéséről, jövőjéről. Még mindig élő lexikon Beviz István a nyolcvanhét évével, aki hatvannégy esztendeje párttag, ö a megye kommunistáinak doenje. Jóleső érzés volt látni, vele beszélgetni, aki 1906-ban került vasmunkásként a munkásmozgalomba. Eljött újra a két testvér: Tóth Gábor Tóth Mihály. Gábor bácsi 84, öccse 78 éves. Bámulatos még ma is szellemi frissességük. A Nagy Októberi Forradalomban véletlenül találtak egymásra. Gábor Szibériában harcolt, Mihály Kurszkban. Gábor hazafelé szökött, s Kurszkban találkoztak. „Nem lehet azt elmondani, leírni, milyen is volt ez a találkozás. Gábornak nagy szakálla volt, ő ismert rám, s egy fél óráig csak néztük egymást, nem tudtunk szólni sem” — emlékezik öccse, Mihály. Fegyvert fogtak októberért, itthon az őszirózsás forradalomért, a Tanácsköztársaságért. Utána illegalitás, börtön. Szovjet katonák szabadították ki a nyíregyházi börtönből. Itt volt Szarvas Ernő, aki 1918 óta tagja a pártnak, se- gítkezett Szamuely szökteté- sében. s a német munkás- mozgalomban harcolt az eszméért. Erick György meghazudtolja a 64 évét. Az idősebbek azt mondják rá, „még öcskös”, pedig 1922-ben már a párt tagja volt, s 1945-ben a nyomdászszakszervezet nyíregyházi elnöke. No és az öreg Kapás József és felesége. Egymás mellett ültek, jól megértve IPAR BEREGBEN. Közel 600 iparban dolgozó szakembernek és betanított munkásnak biztosít munkalehetőséget a Tiszavasvári Gépjavító Állomás. Több fővárosi, valamint a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár rendelésére dolgoznak. A Ganz megrendelésére a diósgyőri l<enin Kohászati Műveknek 486 méteres darupályát készítenek, ehhez a munka- hoz a gépjavító szakembereinek közel lö kilométer hegesztést kell elvégezni. Képünk: a gépjavító telepén készítik a darupálya vasszerkezeteit. Elek Emii felvétele Segíteni jöttek Szovjet traktorosok Lónyán Lányán a szovjet traktorosokat fiicsérik. Földben van az élet, téli takaróra vár a szépen megművelt határ. Ilyenre még nem emlékeznek a szövetkezetiek. Örül mindenki. S azt mondják, bár csak maradt volna még egykét hétre a szovjet traktorosbrigád. Megmutatták, milyen is a kiváló munka, meg az igazi kettős műszak. De ennek története van. Október 10-én a határőrség jelezte, hogy a délelőtti órákban egy komplett szovjet traktorosbrigád gépekkel, hidraulikus ekékkel felszerelve átlépte a határt. Dübörögtek a DT—74-es szovjet lánctalpas traktorok. Segíteni jöttek a lónyai Béke Tsz-nek, mert elmaradtak az őszi vetésekkel. öt új erőgép, tíz traktoros és egy brigádvezető gépészmérnök. — Vártuk őket, mégis meglepődtünk, hogy ilyen gyorsan megérkeztek — említi Pethő Gábor a tsz párttitkára, aki tíz napig gondjaiba vette a brigádot. Somogyi János, a tsz nyugdíjas főagronómusa 1933-ban itt kezdte az életet Lónyai Gábor grófnál. Tapasztalt most is egymást. Felesége azokra az időkre emlékezeti, amikor az SS-ek elhurcolták, s a börtönben ültek Máchel- nével, Pintérnével, Fazekas- néval és Czinkovszkinéval, csak azért, mert nem árulták el a mozgalmat. Emlékezett a régi harcokra Oláh László, Zajácz János, aki most rézdomborításokat készít szabad idejében, s ide is elhozta kis bemutatóra; itt volt Farkas István, aki Szverdlov parancsnoksága alatt szolgált a II. uráli hadtestnél az ir- bidi zászlóaljban. Mellén _ a szovjet kitüntetés, „Harci érdemérem”. S az ugyancsak szovjet kitüntetett Somogyi Gyula, az egykori kőműveslegény, a 71 esztendős Magyar Ferenc, aki fiatal vasutasként került a mozgalomba és így szállíthatta a röplapokat, csomagokat, teljesített illegális megbízatás! az ungvári kerületi pártbizottság irányítása alatt 1938- ig. De részt vett a csehszlovák munkásmozgalomban is. Most betegként jött ki a nyíregyházi tüdőszanatóriumból, hogy együtt legyen harcostársaival. Vele emlékezett Kujáti Sándor, Suszta Sándor, Bartha József, a még mindig lendületes Kovacsic' Gyula bácsi és a többiek. Szeretet és becsület övezi őket. Farkas Kálmán szakember. Sok szántást, földművelést látott már. Igazi kettős műszak — De még ilyet nem. ezen a nehéz beregi talajon. Nem álltak ezek a gtfpek csak addig, amíg megtankolták, ellenőrizték őket. Ez igazi kettős műszak volt — mondja elismerően. De, hogyan is került Ló- nyára egy szovjet traktoros- brigád? Egy véletlen találkozás hozott össze a határon, Szemenyuk Miklóssal, a bere- hovói kerület pártbizottságának első titkárával és Hegedűs Sándorral, a vásárosna- rnényi járási pártbizottság első titkárával. Jött köszönetét mondani a segítségért. Ezt Szemenyuk elvtárs szerényen elhárította, s ezt mondta: — Idén mi haladtunk előbbre a vetéssel. Hegedűs elvtárs mondta, hogy el vannak maradva. Gondoltuk, segítünk, mert az igaz barátság ott kezdődik, amikor segíthetünk egymásnak. Nem ez volt az első eset. A két járás vezetői, amiben lehet ék tudnak, kölcsönösen segítik egymást. így került a szovjet traktorosbrigád Ló- nyára. Még el sem helyezkedett a tíz traktoros, máris munkához láttak. Szépen, kellemesen berendezett szoba fogadta őket. Meleg, rádió, tévékészülék. És igazi magyaros vendéglátás. Beszéltem traktorosokkal, agronómussal, s ezt mondták: mentek éjszaka, nappal a gépek. Meghibásodás nélkül. Az öreg, nyugdíjas főagronómus már kíváncsiságból is ki-kijárt a határba a párttitkárral, megnézni a munkát. Megérkeztek az első levelek — Beszegték a földet, s a dűlőzést még éjszaka is pontosan elvégezték. Csak bámultam. De ezek aztán a gépek. Ilyen DT—74-es lánctalpasak, hidraulikus és előhántó ekékkel felszerelt masinák kellenének a mi talajunkra. Tíznapi munka éjszaka és nappal. Alig pihentek. 655 holdat szántottak, így sikerült az őszi vetést idejében és jól elvégezni. Több mint 120 ezer forint értékű munkát végzett el a szovjet traktoros- brigád. — És szabad idejükben még segítettek a gépek szerelésében, a hibák megkeresésében, javításában a mi traktorosainknak is — említi a gépcsoportvezető Péter Ferenc. Baranyi Jánosné. a tsz-fogatos felesége és Nagy Károly- né, a szomszédasszony emlegetik a fiúkat, a nótás kedvű Ernőt, s a többieket, akiktől már megérkeztek az első levelek is. Köszönik az ellátást, a kedvességet, a kis ajándék- csomagokat, amellyel meglepték őket. Baranyi Jánosné a szomszédasszony segítségével a saját lakásán főzött a -brigádnak. Ö vállalta ellátásukat, — Tizenegy napon át két reggeli, két ebéd, két vacsora és éjszakára tea, mert az egyik műszak itt evett, a másik részére meg táskát készítettünk. Főztünk reggeltől késő éjszakáig. Nem azért a napi 100 forintért vállaltam, amit kaptam a tsz-től. Szívből tettem. A férjem is azt mondta, Erzsiké ezt meg kell tennünk. És igazán aranyosak voltak. Láttam, hogy fáradtak, de mind jó kedélyű volt. Akkor örültem igazán, amikor átmentem a boltba és ott az idősebb parasztemberek, asszonyok azt kérdezték, meddig maradnak. Mert ezek aztán tudnak dolgozni. Meg hogy így még nem volt rendbe téve a lónyai határ. Férje mutatja az ajándékba kapott orosz kölnit, a kis csecsebecséket, ajándékokat. Ezt említi a szomszédasszony is. Meg a levelet, amit a fiúk küldtek. Tíz nap, s a búcsú Nem fáj a feje Lengyel Béla fiatal főagronómusnak, s nyugodt a gépcsoportvezető, Péter Ferenc is. Rendben a lónyai határ. Lengyel említi: — Jól jött nagyon a segítség, mert nagyon rossz helyzetben voltunk. Reménytelennek tűnt, hogy végezni tudunk. Én már nem is bíztam, Péter Ferenc a lónyai traktorosokat említi. — Kissé el voltak keseredve, amikor meglátták, hogy a szovjet traktorosok milyen jól felszerelt gépekkel, szerszámokkal jöttek. Gergely, Szabó, Borbély, Albert meg a többi traktoros irigykedtek is. És elismerően bólogattak, amikor megnézték a szovjet traktorosok munkáját. Tíz nap, s plusz egy, a búcsú pillanatai. Elég volt, hogy szívébe zárja Lónya a tizenegy szovjet embert. Kinn volt az utcán az egész falu, amikor búcsúztatták őket. F. Ki
