Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

1. oMál r*? vr magyaborsMIK !9W. november S Korunk mezőgazdasága Nagy krumpli, Beszélgetés Szabó Istvánnal, a kertészeti egyetem adjunktusával Krumpli, vagy burgonya? A kérdés látszólag épp oly meddő, mintha a „második kenyér” további nevein, a földiáimén, a csicsókán, vagy a kolompáron vitatkoznánk. Akivel beszélgetünk, mégis egykettőre helyére teszi: „A krumplit jobbára esszük, íze van a szónak. Kutatni azon­ban csak a burgonyát lehet.” Szabó István, a Budapesti Kertészeti Egyetem Mezőgaz­dasági Tanszékének adjunktu­sa. Minden adjunktusnak kell választania egy kutatási témát. Szabó István a burgo­nyát választotta, ott is a ve­tőgumó nagyságának kérdé­sét Az ember elgondolkozna rajta: érdemes ezzel közel egy évtizedet eltölteni, kuta­tótáblákat fenntartani az egyetem soroksári földjein? Mire a beszélgetés végére jutottunk, mi is úgy éreztük, hogy érdemes. Paraszti hagyomány „Somogyi paraszt volt az édesapám. Sokszor vetettem vele krumplit, ö fogta a ka­pát, én dobáltam a gumót. Megmondta az elején: Fiam, ha kiesd akad a kezedbe, egy fészekbe kettőt dobjál. Olyan egyszerű paraszti igazság ez, hogy szinte minden gazda­ságban megtanította apa a fiának. Most, mintha elfelej­tettük volna. Vetőgépeinkhez természetesen egalizálni kell a vetőgumót. Általában az­zal is egyetértek, hogy a legjobb gumó az öt-hat dekás. így tanítják minden agronó- musnak. De én már 1964 óta úgy tanítom — bizonyság rá Szabolcs-Szatmár megye igen sok mostani vezető mezőgaz­dasági szakembere, akiket én vizsgáztattam annak idején, még Gödöllőn, — hogy lehet kisebb Is, ha egészséges. És, mivel így tanítottam, vita Is támadt, bizonyítani is kellett. Ezt a témát adtam be. Elfo­gadták. Tudom azt én is, hogy nem nagy téma. De valakinek ezzel is foglalkoznia kell. Mert a háztájiban minden évben, és a közösben is rossz években igen nagy hasznát lehetne venni, ha meg tud­nám mondani, milyen gumó­nagysághoz mekkora tőiávol- ság az optimális. A nagyüze­mi méretekben már nem élég a paraszti mondás: ha ló esi, kettőt dobjál bele. A hagyo­mányt szeretném tudományos alapra helyezni. Termésered­mény, vagyis forint van ben­ne.” így kezdi munkája ismerte­tését. Ez a szerénység már rokonszenvet kelt. Ugyanis hadd emlékeztessük az olva­sót arra, amit minden szak­ember tud hogy a „két bur­gonyaország”, Szabolcs és So­mogy tudósai között vannak viták, például fajtakérdések­ben. Nos. Szabó István, aki a Budapesti Kertészeti Egye­tem adjunktusaként egyik tá­borba sem tartozik, a maga eredményét fajtáktól függet­len matematikai képletekbe kívánja foglalni. Ezért kelle­nek évek eme egyszerű, de nagyon hasznos eredmény végleges megfogalmazásához is. Matematika Tulajdonképpen kész is van eredményeivel, bárki ki­próbálhatja, főleg száraz év­ben, amikor a vetőgumó többsége túl kicsi. (Termé­szetesen egészséges, szelektált tövekre gondol mindig, így áll hangsúlyozva egyetemi jegyzetében is.) Csak ellen­őrizni kell még. Táblázatokat mutat, a soroksári táblák tér­képét. Elmondja, hogy a megmunkáló gépek adta het­ven centiméteres sortáv le­egyszerűsítette a kérdést. A sorok távolsága maradjon hetven centi. Csak a tőtávol­ságot kell optimális viszonyu­lásba hozni a vetőgumó nagy­ságával A hetven centiméteres sor­távolságot ezután mindig alapul véve, néhány adatot idézünk a tabellákból: a hat­nyolc dekás gumóknál a tu­domány a harminc centiméte­res tőtávolságot tartja a leg­jobbnak. Szabó István bebi­zonyította, hogy 70-szer 15 centiméteres távolságban há- romdekás egészséges gumók­kal hetvenszer tizenöt centi­méteren ugyanazt a termést tudja biztosítani. És most jött egy meglepetés, ami még kutatásra szorul. Ha csak a fenti két számot veszem, bár­ki, aki ért a matematikához, meg tudná csinálni a függ­vényt minden méretre. Csakhogy, aki szorgalma­san kutat és variál, azt meg­A nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet 1963-ban kezdett — terv szerint előre kidolgozott — nagyüzemi gyümölcsösítéshez. A telepí­téseket kapcsolták a már meglévő, de addig szórvá­nyos gyümölcsösökhöz. így alakult ki a szövetkezeti gaz­daság közös művelésű terü­letének több mint egyharma- dán nagyüzemi gyümölcsös­terület. Almaterméssel idén je­lentkezett először a legma­gasabb szintű „vetélkedőn”, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a nyírmeggyesi Petőfi Tsz. 8 éves fákról szüretelt jona­tánalmát állított ki, amivel a legtekintélyesebb^ ered­ményt érte el: első díjat nyert. (Érdekes átváltást ielent ez a tsz-nél. azzal, szemben. hogy korábban iuhtenyésztési egyedekért ka­pott ugyancsak országos ki­állításon értékes helyezése­ket.) Az első díjas alma te­rülete 230 hold. A fák nyolc­évesek. A kitűnő eredmény elérése gondos szakszerűsé­get és gondoskodást Igazol, amit Nagv Károly vezető kertész pontos nyilvántartá­sai bizonyítanák. ' A metszést február 10-én kezdték. Ezt úgy végezték, lepetések is érik. A soroksári kutatótáblák variánsait át­nézve, Szabó István meghök­kenéssel észlelte, hogy az apróbb gumóknak van bizo­nyos előnye is. Van olyan viszonyulat, aminél többet tud kihozni apró gumóval, mint naggyal.; (Hetvenszer húsz, egységenként 41107 tő, 90,42 mázsa az egyik tábla adata.) Szakvélemény Elgondolkoztató adatok. Az NDK-ban van Szabó István­nak nem is egy partnere. Hasonló kutatásokat végez­nek. De ilyen szabatosan — írták — ők sem tették fel még a kérdést. Emlékeztettük a kutatót ar­ra, hogy Szabolcsban van termelőszövetkezet, amely a túl nagy gumókat felaprítja és ezzel ért el nagy termés- többletet. Válasza gyors: „Hosszú távra a gumók szél­vágása veszélyeztetheti a bur­gonya egészségét.” A zárószót a kertészeti egye­tem mezőgazdasági tanszéké­nek vezetőjétől, Szabó István főnökétől, dr. Tóth Tibor professzortól kértük. Tömö­ren fogalmaz: „Szabó István kutatásait nem szabad vala­mi forradalmi újításnak fel­fogni, amely megváltoztatja az általános burgonya vetési szabályokat. Mivel azonban a burgonya sem mindig sza­bályos, vannak évek, amikor az öt dekán felüli szelektálás sok hasznos gumót kizár a vetésből és végül, mivel a háztájiban Magyarországon még igen sok burgonya terem és ott nem mindig vetnek még vetőgépekkel, igen hasz­nosnak ítélem ezeket a kuta­tásokat, márcsak a tudomá­nyos szemlélet dogmatikus megmerevedése elleni fellé­pésként is.” Ezen pedig már érdemes valóban elgondolkozni. hogy részben még koronaala­kítást, részben termőre ha­gyást tartottak szem előtt. A talaj kielégítő erőben tartása céljából, holdanként 5 mázsa műtrágyát adtak: 2 mázsa kálit és 3 mázsa szuperfoszfátot. A műtrágyá­zást előző ősszel alkalmaz­ták. Tavasszal holdjára 1—2 mázsa pétisót juttattak. A műtrágyát a fák alatt kézi ásással, kapálással, a sorok között tárcsával keverték a talajba. Tekintve, hogy fiatal, élet-, erősek a törzseik, tavaszi ké­regtisztítást nem végeztek. Ellenben a kellő rügyfaka- dás, virágzás és általában a nyári kártevők ellen 11-szer permeteztek. A permetezési technika a következőképpen alakult: rügypattanás idején sárga- méreggel. zöldbimbós álla­potban 3 tized százalékos rézoxikloriddal permetez­tek. holdanként 400—500 li­ter anyagot használva. Vi­rágzáskor a nem méhveszé- lyes orthocidot, s virágzás után ugyancsak orthocidot és zinebet adtak a fáknak. a termés kezdetéig. Ezek a permetezések gombabetegsé- gék elleni védekezésül tör­téntek Lisztharmat ellen 2 tized százalékos thiovittal és 0,05 Új találmány: Univerzális tataJműveSő gép A világ mezőgazdaságában páratlan az a gép, amelyet a görgőseke ismert feltalálója, Szabó István jelentett be a Találmányi Hivatalban. Mit „tud” az új gép? Az MTI munkatársának erre a kér­désére Szabó István elmon­dotta: — A talajelőkészítést, a ta­lajművelést a mezőgazdaság­ban több „menetben” vég­zik; a szántás után még többször végig kell menni a felszántott területen a ha­gyományos felszerelésekkel és ez aránytalanul megnöveli a költségeket és túlságosan sok időt vesz igénybe, vala­mint káros talaj tiprást okoz. Uj találmányom lényegében egy univerzális talajművelő gép, amely képes arra, hogy öt hagyományos felszerelés munkáját egyszerre végezze el. A továbbfejlesztett és más munkaelemekkel felsze­relhető görgőseke egymaga helyettesíti a tárcsát, a boro­nát, a rögtörő hengert és a talajfelszínt egyengető fel­szerelést. Arra is lehetőség nyílik, hogy a munkaelemek­kel a hagyományos típusú ekéket is felszereljék, tehát új módszeremet — vélemé­nyem szerint — aránylag rö­vid idő alatt széleskörűen el lehetne terjeszteni. — Az új gazdaságirányítá­si rendszer megfelelő felté­teleket teremt ahhoz is, hogy új találmányom minél előbb „értékesüljön.” Ezzel kapcso­latban elmondhatom, hogy .a találmány alapján gyártható gépek készítésére szerződést kötött velem a Vörös Csillag Traktorgyár. A Debreceni Mezőgazdasági Felszerelése­ket Gyártó Ktsz és a Kapos­vári Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalat a görgősekék gyártásával foglalkozik. Az új univerzális talajmű­velő gép három mintapéldá­nyát a mezőgazdasági kiállí­táson már be is mutatták a szakembereknek. A gyártás­ról a feltaláló tárgyalásokat kezdett. százalékos morestáimal vé­dekeztek. A gombabetegségek ellen már említett permetszareket rovarkártevők ellen is ható védőszerekkel elegyítették: 2 tized százalékos diazinon phenkaptonnal. 3 tized szá­zalékos metil parathionnal, 15 század százalékos phosd- rinnal és a már jelzett 5 század százalékos morestán- nal. Mind ez a védekezési koncepció igen hatásosnak bizonyult. E részről nem is fenyegette kártétel a 230 hold almagyümölesöst. Ellenben 35 százalékos jégverés érte a gyümölcsöst. Az exportminőség az elemi kártétel nyomán csak 65 százalékra sikerült. Ám a termelési hozamtervet így is teljesítették. S a jégkárral kapcsolatban szakszerű fel­mérést végeztek, megállapí­tották. ha az nem követke­zik be. a legmagasabb szín­tű. 90—95 százalék export- minőséget értek volna el. A nagy volumenű gyü­mölcstermelés előtt álló nyírmeggyesi Petőfi Tsz el­ső magas szintű bemutatko­zása mindenképpen dicsére­tes eredménynek számít. A. B. Gesztelyi Nagy Zoltán A kiállítás díjasai Aranyérmes alma Nyírmeggyesről Borjú tápszerek használata és gazdaságossága Az emberi táplálkozás az utóbbi időben a sovány hú­sok és fűszerekkel ízesített húskészítmények fogyasztásá­nak irányában fejlődik. A fia­tal állatok húsa keresettebb, mert ízletesebb, könnyebben elkészíthető, emészthetőbb és táplálóbb. Jelenleg mindin­kább előtérbe kerül a pécsé- nyebát-ányok előállítása és a borjúhizlaiás. Mindkettőből jelentős exportigényeket is ki kell elégíteni. A borjűhiz- lalás terén főlég az utóbbi időben hódít a koncentrált tápszerek használata. Mint ismeretes, a gazdasá­gokban többféle tápszert al­kalmaznak a borjuk nevelé­sére és hizlalására. Neveze­tesen : TBK—40 + tejpor, T—18, Intervau N—3. Mi a TBK—40 tápszerből naponta borjúegyedenként 0,45 kilogrammot, plusz tej­porból 0,38 kilót használunk fel. 7 liter vízben feloldva. T—18-as szerből 0,94 kilót használunk, ugyancsak 7 li­ter vízben oldva. Ezeket a tápszereket a továbbtenyész- tésre szánt borjúk takarmá­nyozásában használjuk. Ugyanakkor azonban az In­tervau N—3-at kimondottan hizlalásra alkalmazzuk. A hizlalás általában három hó­napig tart, 1 bor j úegvedekre számítva naponta átlagosan 1,9 kilogramm tápszert 9 li­ter vízben oldunk fel. A hiz­lalás elején 0,98 kilogrammal indulunk és 3,08 kilogram­mal fejezzük be. A tápolda- tök hőmérséklete Itatáskor 38—40 C fok. A TBK—40, plusz tejpor és T—18 táp­szerek használatánál 1 kiló vegyes abrakot (30 százalék napraforgódara, 30 százalék korpa és 40 százalék árpada­ra) és 2 kiló szénát kiegészí­tésként kapnak az állatok. A tápszerek használatának fontos feltétele, a tőgymeleg hőmérséklet biztosítása. Nem kevésbé az edényele, berende­zések, alom tisztán tartása, fertőtlenítése, az istálló-jár­dák” rendszeres mészporozá- sa. A tápszerek béltartalmára jellemző a magas, 24 százalék fehérjetartalom, 18 százalék körüli zsír, 1 százalék nyers­rost, 36—33 százalék nitro­génmentes kivonható anyag, továbbá foszfor, mész és vita­minok (A, B, D, K, E). Tapasztalatok szerint, az egyes tápszerek használatával a következő eredményt lehet elérni: Megnevezés Napi súlygyarapodás kg/db °0 1. Itatásos 0,66 100 2. TBK+fejpor 0,65 98 3. T—18 0,59 90 4. Intervau N—3 1,58 240 100 kg súlygyarapodás eléréséhez szükséges napok száma 151,5 153,8 109.4 63,2 Az egyes tápszerekre vo­natkozó súlygyarapodás több hónap átlagára vonatkozik. Ezenbelül jobb és gyengébb eredményekkel lehet találkoz­ni. Az első három takarmá­nyozási módot nem hasonlít­hatjuk össze a negyedikkel, mert az kimondottam hizlalás. Viszont nem mindegy az, hogy 1 kilogramm súlygyara­podást milyen takarmányozá­si költséggel tudunk elérni. Ebből a szempontból döntő a napi súlygyarapodás, az adott takarmáinymemnyiséggel és a kívánt súlyhatár eléré­séhez szükséges napok száma. Ugyanis ezek mind költség- növelő tényezőként szerepel­nek. S az állattartás, tenyész­tés szinte .minden ágazatának legjelentősebb költsége (kö­rülbelül 70 százalék) a takar­mányozásra esik. A felhasznált tápszerek mennyisége és forgalmi ára alapján az egyes takarmányo­zási módokat a következő költségszintek terhelik: Takarmányozási 1 kg súlygyarapodás Takarmányozási mód Ft/kg költség % 1. Itatásos 25,90 100 2. TBK+tejpor 30,09 118 3. T—18 36,22 140 4. Intervau N—3 19,24 74 Miután minden nevelési, vagy hizlalási módot munka­bér és általános költség ■ (épü­lethasználat, adminisztráció, eszközhasználat, vezetési költ­ség stb.) is terhel, az 1—3. pontig 33—46, a negyedik ta­karmányozási módnál 23,4 forintba kerül egy kiló súly- gyarapodás teljes költsége. (A tenyészállatok felnevelésénél is éppen olyan lényeges a gazdaságosság, mint a hizla­lásnál, mivel egyrészt nagyon drága tenyészállatokat állí­tunk elő, másrészt a tenyész­tésre alkalmatlan állatok ér­tékesítésekor is csak 28 forint az értékesítési ár.) Egy kiló súlygyarapodás elérésénél gazdaságosság minden esetben csak akkor mutatkozik, amikor a napi súlygyarapodás a 0,80 kilo­grammot megközelíti, eléri vagy különösen, ha megha­ladja. A nevelés vagy hizlalás időtartama a súlygyarapodás­nak megfelelően lerövidül, te­kintve, hogy bizonyos súly­határ elérésekor fejezzük b* a nevelést, de a hizlalást is. A tenyésztésre szánt bor­júiknál is el kell érni, hogy 1 kiló súlygyarapodás 25—26 forintnál ne kerüljön többe. Ez, a már eddig ismertetet­tekből következően, kétféle­képpen érhető el. Vagy a na­pi takarmányozási költséget csökkentsük, s ha ezt nem le­het (mert a takarmányban tápanyagtöbblet nem mutat­kozik), akkor a napi súlygya­rapodást kell, hogy növeljük. Gyakorlati ismereteink alap­ján egy borjúra jutóan az alábbi jövedelem, vagy ráfi­zetés mutatható ki: 1. 2. 3. 4. Itatásos TBK+ T—18 Intervau tejpor N—3 Beállítási súly kg 40 40 40 40 Végsúly kg/db 160 160 160 160 Súlygyarapodás kg/db 120 120 120 120 Takarni, ideje, nap 182 184 203 76 Felvásárlási ár Ft/db 4480 4480 4480 6400 Költségek, takarm. Ft 3080 3611 4346 2309 Általános költs. Ft 924 1080 1150 510 összesen Ft: 4004 4691 5496 2819 jövedelme Ft 476 •mmm T- ­3581 Gazdaság ráfizetése Ft — 211 1016 — összefoglalva: A borjú tápszerek eredmé­nyes használata nagymérték­ben függ a technológiai elő­írások betartásától, a tiszta­ság megőrzésétől és a szeretet­teljes bánásmódtól. El kell érni, hogy a tenyész- téses tápszerezésnél is meg­legyen a napi 7Ö—80 deka­grammos súlygyarapodás. Az állatok elhelyezése az optimális hőmérsékleti körül­mények betartásával, állandó száraz alom biztosításával tör­ténjen. Dr. Galgóci József, a Vásmegyer—tiszaráéB Micsurin Tsz főagronómusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom