Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

WTO. no vem oer 39.

................ " ........... 'j - j-------KELET-MAOYARORSZAO

Munkás és művészet

A nyírbogdányi kőolajipariak példája

Megszokott, hogy egy-egy gyár pályázatot hirdet mérnöki és egyéb munkakör betöltésére. De fölöttébb szokatlan, amit a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat tett közzé: pályázatot hirdetett képzőművészeti oktatásokra, amelyek az ipari munkát és munkást ábrázolják magas művészi színvonalon.

Színház, tárlat

Hogyan született az ötlet? Milyen talaja van a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat gyárában a művészeteknek? Milyen közvetlen hasznát látják a munkások és műszakiak az ilyen pályázatnak? Kérdések, melyekre aligha lehet preciz választ kapni. Akik elindították az üzemi kulturális nevelést — melynek csak egy része a képzőművészeti pályázat és tárlat — azok inkább gyakorlatias emberek, mintsem a megfogalmazásokkal törődnének.

„Minden a jó összhangon múlik, annak köszönhető” — mondja szinte ugyanazokkal a szavakkal — egymástól függetlenül — Major Béla, az üzemi művelődési ház vezetője, „civilben” műszaki tanácsadó és Gulácsi Antal, a szakszervezeti bizottság titkára. Az összhang pedig nem más, mint a gyár gazdasági és párt-, szakszervezeti vezetőinek egyöntetűsége abban, hogy a munkán és az érte járó közvetlen és közvetett értékeken kívül valami mást is adjanak a dolgozóknak. Ez a más, mindig valami érdekes és rendszerint figyelmet felkeltő kulturális program.

Sok lenne felsorolni, mi mindent csinálnak. Volt olyan

a valóságban is megnézik a megye műemlékeit, irodalmi emlékhelyeit, szakavatott idegenvezető kíséretében.

Kötelező tanulás

A gyár ösztönzi a dolgozóit, hogy pótolják a hiányzó szakmai és általános műveltséget. A gazdasági és pártszervezeti vezetők a szervezői is a különféle „megmozdulásoknak.” így volt, amikor az egyik taggyűlésen határozatot fogadtak el; emberileg teljesíthető időn belül a kommunistáknak kötelességük elvégezni az általános iskola 8 osztályát. Major Béla szerint — két éven belül az üzemben nem lesz olyan dolgozó, aki ne rendelkezne az általános iskolai végzettséggel, kivéve az idősebbeket, akiket nem zaklatnak az iskolaszerű tanulással.

Az üzemi művelődési „prognózis” elkészítésekor látványos „tudományoskodó” felméréseket nem végeztek, nincs is szándékukban. De jó érzékkel fogják fel a szuny- nyadó vagy éppen még nem létező igényeket, azok jelentőségét az egyes emberek és az üzem érdekében. Évente 15— 20 változatos témájú ismeret- terjesztő előadást tartanak. Az üzemi ifjúsági klub — vezetője Szabó Antal művezető — Kemecsétől Pátroháig sok környező községből „fogad” tagokat, művelődni, szórakozni akarókat. Hagyományossá váltak a művelődési házban a társadalmi ünnepségek. Mindig találnak itt érdekes rendezvényeket a buszra, vonatra váró munkások.

A mérnökök, technikusok nem zárkóznak be a szűkebb világukba — nem „szakbarbárok” —, hanem az olvasás, a művészetek, a humán műveltség is izgatja őket és ennek híveket akarnak szerezni a

munkások körében is.

Műszakiak az élen

Ezért is született meg a

képzőművészeti pályázat ötlete: jól tudták, egy helyi jellegű pályázattal nem lehet „új korszakot” nyitni a munkásemberek ábrázolásában. Mégis vállalták az esetleges sikertelenséget, a meg nem értést. Meghirdették és több mint 50 alkotás érkezett a

fővárosi zsűri által minősített versengésre. Csaknem 15 ezer forintot adnak ki pályadíjakként — melyek nem tartalmazzák a festmények vételi díját. Kamaratárlaton mutatják be az üzemi dolgozóknak a munkásélet ábrázolásából született festményeket, szobrokat, melyek között ott vannak $z olajmunkást művészien megörökítő, szuggesz- tív munkák is.

A vállalkozás szinte egyedülálló, mégsem szívesen beszélnek róla a kezdeményezők. Náluk jól mennek a dolgok, ha nem dicsérgetjük folyton a gazdasági vezetőket, mert támogatják, sőt részesei a kulturális munkának. Ez bizonyára így is igaz. De — amíg az üzemi kulturális életet sok helyen az egyetlen letéti könyvtár, s az alkalmanként itt-ott megrendezett tanfolyamok jelentik csupán — addig érdemes szót váltani a nyírbogdányi példáról. Szélesebb körnek címezve, hátha kedve* kapnak mások is.

Páll Géza

év; nyolc alkalommal tartott előadást az üzemi művelődési házban a Déryné Színház. Csaknem „állandó” társulatnak tekintik a fővárosi művészeket. Ez ma sincs másként, legfeljebb az igények — és a tévék száma — nőtt. Ma már kevesebb a színházi est. de helyette — vagy inkább mellette — más művészeti ágakkal ismerkednek a munkások, a műszaki dolgozók. Az, hogy a gyári autóbusz minden kulturális utazáshoz rendelkezésre áll. természetesnek tartják. Egy színes vetítettképes előadás után mi sem természetesebb, mint az, beülni az érdeklődőknek és

sem titkol el előttem. A folytatás azonban ismét meglepetést hozott:

— Mi nem jártunk egymással két évig — mondta, s olyan pillantást vetett rám, mintha maga is csodálkozna rajta. — Egyetlen egyszer találkoztunk csupán.

Most már semmit sem értettem. A történet azonban annál jobban érdekelt.

— „A szépség nem érdekel” jeligével olvastam házassági hirdetést az egyik újságban. Nem vettem komolyra. de azért válaszoltam rá. Megírtam, hogy nagyon csúnya vagyok. Igen, tetszett neki a levelem. A következő, azaz a következők szintén. És nekem is tetszettek az ő levelei. Mindenféléről írtunk egymásnak. Mindketten hittük, hogy levél útján is megszerethetik egymást az emberek. Sőt. meg is szerettük egymást. U ;y éreztük, minden levéllel közelebb kerülünk egymáshoz. Fényképet elvből pem kértünk soha egymástól, hiszen mindketten azt raboltuk, hogy az ember isazi énjét nem a külseje határozza meg. A külső az csak látszat, és sajnos, gyakran megtévesztéshez vezet. Ezért egyáltalán nem lényeges — mondta, majd keseOrsóval Emil:

Embernek gondolat

Embernek gondolat a hatalma, attól lesz szabad. Semmi nyugvásnak meg ne add megad

Hogy tud), e kívül mid sincs.

Bárkié lesz csontod, s bár kőbe }<tgyj ■ a gondolat marad.

Az állatok erője ösztönük, virág, növény világba nő. Csak van a természet, e kénytelen, e rab. Embernek hatalma gondolat.

rűen felnevetett; — Ez persze tévedés. Merő tévedés: a külső a minden 1 Erről mi ketten is meggyőződtünk, amikor két év után eljött hozzám. Csak egyszer találkoztunk. Többé nem érdekelte „nemes emberi mivoltom” . és egveb frázisok, melyekben addig valóban hitt. És egész biztosan többé nem is adott fel hasonló jeligéjű hirdetést. Nem, nem haragszom rá. hiszen nem tehet róla, hogy így van.

Hallgattam. Mit is szólhattam volna?

— Aki rút, annak nincs joga a szerelemre — szögezte le minden ellenvetést elutasító hangon, s egyben bölcs beletörődéssel.

Ebben a percben inkább megerősíteni szerettem volna állítását, mintsem tovább vitatkozni vele. Sajnos, csak ilyen esetlen gondolat jutott eszembe:

— Nem igazságos, hogy nem minden nő egyformán szép — mondtam. — Talán az lenne jó, ha a legszebbek megosztanák szépségüket a kevésbé szépekkel, hiszen ők még akkor is csinosak maradnának.

— Ez nevetséges — legyintett.

— Tucjorn, hogy tehetetlenség — dadogtam.

— Nem azért, hanem mert a szépek nem egyeznének bele!

— Maga beleegyezne, ha szép lenne?

Vállat vont.

— Ezen még .sohasem gondolkoztam. Sohasem éltem bele magam a szépek hely zetébe. Azt hiszem, a szépek sem gondolkodnak soha azon. mi lenne velük, ha rútak lennének. Pedig az megtörténhet, hogy valaki hirtelen elveszíti a szépségét. Nálunk egy csinos lány leforrázta az arcát. Nem tudta elviselni a szerencsétlenséget : belezavarodott. Biztosan azért, mert előtte mindenki figyelmes és elnéző volt vete szemben, utána meg senki sem vette őt észre. Aki csinos, azt mindenki kedveli, annak mindenki segíteni akar. Annak minden köny- nyen megy. Azt nem helyezik át más munkakörbe csak azért, mert nem szép.

Elhallgatott. Talán azért, mert egyszeriben maga sem értette, miért is tárulkozik ki problémáival egy idegen ember előtt. Talán attól tartott, hogy untat már ez a téma. Ez a szürke téma. Az élete. Vagy talán azért, mert a vonat már lassított és készülődni kezdtünk a leszállásra.

VASÁRNAPI MELLÄKLCT

I. <*M

A forradalmár Engels

150 éve, 1820. november 28-án született Engels Frigyes.

A HALADÓ VILÁG tisztelettel adózik Engelsnek. aki Marxszal együtt megteremtette azt a tanítást, amely eszmeileg felfegyverzi a dolgozókat, meghatározza a jobb jövőért vívott harc útjait, céljait és eszközeit.

Marx és Engels együtt bábáskodott az első proletár- szervezetek létrejötténél, kidolgozta a munkásosztály stratégiáját és taktikáját. „Marx halála után Engels egyedül töltötte be az európai szocialisták tanácsadójának és vezetőjének szerepét. Egyaránt fordultak hozzá tanácsért és útmutatásért mind a német szocialisták... mind az elmaradott országok képviselői, például a spanyolok, a románok és az oroszok, akiknek első lépéseiket kellett fontolóra venniük és mérlegelniük. Mindannyian merítettek az öreg Engels tudásának és tapasztalatainak gazdag kincsesházából”. (Lenin válogatott művei, Magyar Helikon, 1967. 50. old.)

Engels egész életét a munkásosztálynak, a munkásosztály szociális felszabadításáért vívott harcának szentelte.

Engels Németország gazdaságilag legfejlettebb részén, a porosz királyság Rajnai tartományában, Barmen- bam született, s ifjú korától szenvedélyes tiltakozást váltott ki benne a német proletárok szörnyű kizsákmányolása és nyomora, a város gimnáziumában és a Szülői házban tapasztalt politikai elnyomás, vallási vakbuzgóság és képmutatás.

A világot és környezetét kritikusan szemlélő Engels Berliniben töltött katonai szolgálata idején, 1841—42- ben megismerkedett Hegelés Feuerbach filozófiai műveivel, tanulmányozta az utópista szocialisták írásait, bejárt egyetemi előadásokra, igyekezett közelebbről megismerni korának filozófiai és politikai problémáit.

ENGELS VILÁGNÉZETÉINEK alakulásában nagy szerepet játszott angliai, manchesteri tertóekodása (1842— 44), ahova apja kívánságára utazott kereskedelmi gyakorlatra. Engels visszaemlékezéseiben megírja: amikor 1844 őszén Párizsban felkereste Marxot, kiderült, hogy minden elméleti kérdésben egyetértenek. így kezdődött közös munkásságuk.

Marx és Engels arra törekedett, hogy új, forradalmi- materialista világnézetet dolgozzon ki. Érmek alapjait fejtik ki „A Szent család, vagy a kritikai kritika kritikája” című első közös munkájukban (1844 szeptember- november). Ebbein a műben fogalmazták meg a munkás- osztály világtörténelmi felszabadító missziójának gondolatát.

A következő évben Engels .első nagy művében „A munkásosztály helyzete Angliában" című könyvében részletesen elemezte a kapitalista gazdaság több törvényszerűségét és jelenségét. „Engels előtt is igen sokan leírták a proletariátus szenvedéseit és rámutattak arra, hogy a proletariátuson segíteni kell. Engels volt az első, aki megmondta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály, hogy a proletariátust éppen gyalázatos gazdasági helyzete fel tartóztathatatlanul előre taszítja ép rákényszeríf arra, hogy' harcoljon végleges felszabadulásáért... A munkásosztály politikai mozgalma elkerülhetetlenül eljuttatja a munkásokat ahhoz e felismeréshez, hogy a szocializmuson kívül nincs számukra kivezető út. Másfelől a szocializmus csak akkor lesz majd erővé, ha a munkásosztály politikai harcának céljává válik” — írta Lenin (lásd ugyanott, 48 old.)

! 845—46-ban jelen* meg Marx és Engels nagy műve, „A német ideológia”, amelyben kifejtették világnézetük alapjait.

AZ ELMÉI,ÉTI KÉRDÉSEK kidolgozásával egyidő- ben Engels — Marxszal együtt — gyakorlati propagandamunkát végzett és szervezte a proletariátus erőit. Ennek eredményeként 1847-ben létrejött a Kommunisták Szövetsége, a proletariátus jövendő pártjának prototípusa.

A Kommusiták Szövetségének 1847 végén Londonban tartott I: kongresszusa megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgozzák ki az új szervezet programját. 1848 februárjában megjelent a „Kommunista Párt kiáltványa”, amely tömören és pontosan összefoglalta a proletariátus forradalmi elméletét.

A Kommunista kiáltvány megjelenésével egyidőben megkezdődtek az 1848—49-es európai forradalmak, amelyek történelmileg igazolták a marxizmust. Engels aktívan részt vett a németországi forradalomban és rendkívül sokrétű tevékenységet folytatott. Marxszal együtt megszervezte a Neuo Rheinische Zeitung kiadását, a lap szerkesztője és egyik szerzője volt. Emellett részt vett a kplni demokratikus és munkásszervezetek mukájá- ban, 1849 tavaszán és nyarán fegyverrel harcolt a forradalomért az elberfeldi felkelésben és Délnyugat Németországban. Miután a forradalmat leverték, Engles Angliába emigrált. A forradalmi harcok tapasztalatait 1849—52 között több művében foglalta össze („Német kampány a birodalmi alkotmányért”. „Németországi parasztháborúk”, „Forradalom és ellenforradalom Németországban”). Ezekben az írásokban kidolgozta a marxizmus alaptételeit a nemzetiségi kérdésről, a munkásosztály és a parasztság szövetségéről stb.

Engels igen nagy szerepei

vállalt a Kommunisták Szövetségében a „baloldali” frakció legyőzésében. A baloldaliak’! azonnali puccsokat, felkelést követeltek és felléptek a proletariátus fokozatos eszmei felkészítése és forradalmi erőinek tömörítésének taktikája ellen, amelyet a tudományos kommunizmus megalapítói dolgoztak ki.

AZ EMIGRÁCIÓBAN Marx és Engels sokszor küzdött anyagi gondokkal; különösen nehéz volt a nagy családos Marx helyzete. Engels, az önfeláldozó barát rengeteget tett azért, hogy legalább részben megszabadítsa Marxot a napi gondoktól, hogy nyu- godtabban dolgozhasson.

Ezért azt is vállalta, hogy csaknem 20 évre részlegesen lemond az önálló tudományi« munkáról, s bár gyűlölte e «tevékenységet — a kereskedelemben dolgozott. Lenin megírta, hogy Engels állandó gnyagi segítsége nélkül Marx' nemcsak fő müvet ..A tökét”, nem tudta volna befejezni,- de föltétlenül belepusztult volna a nyomorba.

Marx és Engels tudomá- nyönszervező és propaganda- tevékenységének eredményeként 1864-ben megalakult a forradalmi proletariátus első internacionalista tömegszervezete, a Nemzetközi l\íun kásszövetség. Az I. Internaei- onaléban Engels nagy segít: 'éget nyújtott Marxnak hogy megteremtsék a munkásosztály egységes taktikáját a rnunkásrhpzgalombai' jelentkező különböző irányzatok és iskolák elleni harcban. Engeignak nagy szere

pe volt abban, hogy leszerelték az angol trade-unioniz- mus reformista vezetőinek és a Bakunyin vezette baloldali anarchistáknak a nézeteit, amelyek az Internacionálé proletárszárnya ellen irányultak.

A PÁRIZSI KOMMÜN idején Engels bebizonyította, hogy az a munkásosztály tömeges mozgalma és összegezte a történelem első proletárforradalmának ‘ipasz- talatait.

A párizsi kommün bukása és az I. Internacionálé felbomlása után Engels nagy figyelmet szentelt a marxista elmélet fejlesztésének. 1873 —83 között megírta „A természet dialektikája” című híres könyvét, amelyben a történelmi materializmus alapján összegezte a természettudományok legújabb eredményeit, bebizonyította a materialista dialektika általános érvényét. A tudományos világnézet valódi f ciklopédiá- ját adja Engels másik nagy műve, az „Anti-Dühring”, amelyben a filozófia, a természettudomány és a társadalomtudomány legfőbb kérdéseit elemezte.

1883 március 14-én meghalt Kari Marx. Engels ingadozás nélkül vállalta Marx művének befejezését: kiadásra készítette elő „A tőke" jegyzetekben maradt II. és III, kötetét, amelyet Lenin joggal nevezett Marx és Engels közös művének. Ennek a két kötetnek a feldolgozásával és kiadásával Engels zseniális barátjának nagyszabású emlékművet állított, amelyre akaratlanul is kitörölhetetlen betűkkel rávéste saját nevét.

Engels a Marx halálát követő 12 év alatt számtalan cikket és két könyvet írt, amelyek elméleti szempontból igen jelentősek.

„A család, a magántulajdon és az állam eredete” című Engels-művet (1884) Lenin a modem szocializmus egyik alapvető munkájának tartotta, amely magában foglalja a történelmi materializmus sok fontos tételét.

A „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége” (1886) című másik könyvében Engels elsősorban a történelem materialista értelmezésével foglalkozik.

Engels ebben az időben az elméleti kutatások mellett széles szervezőmunkát is végzett a nemzetközi prolet- tármozgalom irányítójaként. Különösen nagy figyelmet szentelt a szocializmus nemzetközi akcióegységének szervezésére. Gyakorlatilag gz ő irányításával alakult meg 1889-ben a II. Intemacioná- lé. a szocialista pártok nemzetközi szervezete, készítették elő az első kongresszusokat, ünnepelték május 1-t, a nemzetközi proletárszolida- ritás ünnepét.

Engels egész életét az egyszerűség jellemezte. Marx leánya, Eleonóra Így írt róla: Engels a világ legpontosabb embere volt, aki kötelességteljesítésben, a pártfegyelem betartásában mindenki előtt járt. Megbocsát- hatatlannak tartotta, ha valaki becsapta önmagát, hűtlenné vált s párthoz.

Engels barátai mind azt vallották, hogy a fáradhatat- lant|l dolgozó Engels teljes életet élt, szerette a sportot, a túrákat, a baráti társaságot, jól ismerte az irodalmat, a művészeteket és maga is jól rajzolt. Jellemző tulajdonságai között említették szerénységet, kedvességet, jóindulatát, őszinteségét, azt, hogy* nem tudta elviselni a képmutatást, álszentséget.

A FORRADALMÁR, dialektikus gondolkodó Engels rendkívüli képességeit az elméleti és a gyakorlati tevékenység szolgálatéba áhította. Minél inkább távolodik a történelemben a kor. amelyben Engels élt és alkotott, fiinál világosabban kirajzolódik előttünk, milyen jelep- '.ógen gazdagította Engels a munkásosztály forradalmi elméletét és gyakorlatát.

t. n.