Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
1970. noremBw SS. KELET-MAG YARORSZ A G S. OÍM (Folytatás a 2. oldalról) Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módszerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen, vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és Egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító tevékenysége a munkaügyekben, főként a munkaerő-gazdálkodásban. Bár 1970-ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és munkaerő-gazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerő- , hiánnyal küzd, másutt viszont belső munkaerő-felesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdításáért. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az • üzemekben olyan munka- és szociális körülményeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhető. hogy egyes üzemek, óvodákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, annyira elítélendő, hogy másutt, különböző indokokra hivatkozva, elhanyagolják/ nem törődnek eléggé a munkások élet- és nr'nkakörülményeivel. Cé’e-7ör,'mek látszik, hogy a SZ jT-tal egyetértésben a Kiváló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. összegezésképpen megállapítható, hogy az irányító tevékenységben kedvező változások tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség. A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlődést biztosító tervezőmunkára. az új követelményeknek megfelelő vállalatvezetési módszerek kialakítására. A szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb érdekek összehangolása, a közgazdasági szabályozó- rendszer gazdaságpolitikai céljainknak megfelelő eredményes működtetése, a rugalmasság és a stabilitás követelményeinek egyidejű érvényesítése nem könnyű feladat. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere a korábbiFock elvtárs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk jó feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd új ötéves tervünkkel foglalkozott: — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bér- gazdálkodás allarhi szabályait. A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagy családosok, a kis nyugdíjasok helyzetét javítja, és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső Boron a lakosság jobb ellátását szolgálja. központilag is támogatják a hasznosat. A kormány alapvető követelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javítását. E téren azonban a javulás még korántsem kielégítő. nál jóval nagyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkalmazkodni az új viszonyokhoz. A vállalatvezetőknek a termelőmunka parancsnokainak többsége azonban mindinkább érti a gazdaságirányítás rendszerét. Tudják, mit jelent önállóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni, újszerűén, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység közismei’ten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint pél- dául a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egy- harmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállalatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rendszerek korában pedig a vezetés, a szervezés a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb országban — beleértve a legfejlettebbeket is — éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolkodásmódja, szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem merevédhetnek meg, és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodóképességet követel meg a gazdasági vezetőktől. Ezt az alkalmazkodóképességet a szocialista tulajdonosnak, az államnak következetesebben el lehet és el kell várnia. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Alapvető követelmény a beruházások befejezetlen állományának csökkentése. Az építő- és építőanyag-ipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztjük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit, ugyanakkor a szabályozó- rendszer módosításával a beruházási vásárlóerőt megfelelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatásokat, amelyek az esetek nagyobb részében a gazdaságtalan termelés következményei. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az ország egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglévő különbségek. A területi fejlesztés, az urbanizáció szükségszerűvé teszi, hogy a lakosság számára megfelelőbbé tegyük a közegészségügyi viszonyokat. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtáirsak! A világméretekben gyorsuló ütemű tudományos- technikai forradalom kibontakozása szükségessé teszi az előrelátást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozását. Elkerülhetetlenné vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló tervezés, a fejlődés lehetséges irányainak felmérése és értékelése. A fejlődés útját a középtávú, ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelölni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves tervvel egyidejűleg egymással összehangoltan készül az 1985-ig terjedő hosszú távú terv. Nálunk és más szocialista országokban már több ízben megkezdődött a hosszú távra vonatkozó tervezés. Sok belpolitikai és nemzetközi tényező játszott közre, hogy ez Idáig tudományosan megalapozott terv nem készült el, noha erre szükség lett volna. Némi vita is kialakult arról, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyen tervet elkészíteni. Mi azt valljuk, hogy igen. Ennek realitása olyan mértékben erősödik, amilyen mértékben a szocialista országok közötti gazdasági integráció előrehalad, és amilyen mértékben képesek leszünk figyelmünket a bármilyen fontos részfolyamatokról a gazdasági fejlődés minőségi, a társadalmi fejlődést meghatározó összefüggéseire fordítani. Gazdasági teendőinket, a konkrét döntéseket- mindig az adott helyzet befolyásolja. Ezért a hosszú lejáratú tervben csak azt határozhatjuk meg. hogy milyen fő minőségi célokra törekszünk, s azokat az átfogó folyamatokat kell kidolgoznunk, amelyek céljaink elérését szolgálják. A hosszú távú terv A vegyipar már hosszabb idő óta az ipar leggyorsabban fejlődő ágazata. A vegyipar termelése az ipar össztermelésének 1960-ban 7,2 százalékát adta, 1975-ben 12,3 százalékát, 1985-ben pedig mintegy 17—18 százalékát adja. E kérdésnél is szeretnék néhány szóval utalni az ötéves tervek és a távlati terv, illetve a szocialista országok közötti szélesedő együttműködés és a távlati tervezés összefüggéseire. Például a hosszú távú lengyel—magyar kénegyezmény fedezi országunk kénszükségletének zömét, a műszálegyüttműködés pedig nagymértékben hozzájárul a termelés gazdaságosságának növeléséhez és a választék bővítéséhez. Igen fontos a szovjet—magyar ’ olefinmegállapodás, melynek megvalósítására 7 milliárd forint beruházást eszközlünk a negyedik ötéves terv végéig. E példaként felsorolt hosszú lejáratú szerződések biztos alapját jelentik a vegyipar közeli és távolabbi fejlődésének. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országává). A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kell növekednie. Ez is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok mind a formák és módszerek vonatkozásában. Ehhez szükséges, hogy a azért szükséges, hogy a közeljövőben esedékes döntéseket a távolabbi jövőre vonatkozó irányvonal is vezérelje, s nem azért, hogy most döntsük el mindazt, amit csak jó néhány év múlva lehet és kell majd eldönteni. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végén kezdődtek meg. A készülő hosszú távú terv több olyan központi fejlesztési program- ra épül, amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt a megvalósítás kezdeti stádiumában, más részük pedig a kormány által ki- emelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló 4. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. Erre két jellemző példát szeretnék mondani: a hosszú távú terv energiaprogramja szerint tovább folytatódik a szénhidrogének részarányának növelése a tüzelőanyagfelhasználásban. Míg 1960- ban az energiahordozókban a szén aránya 72.4 százalék volt, addig 1965-re ez az arány 65,7 százalékra, 1970- re mintegy 50 százalékra csökkent. A IV. ötéves terv végére 36 százalékra, 1985- re pedig mintegy 20 százalékra tervezzük csökkenteni a szén szerepét a tüzelőanyag felhasználásában. Ugyanezen idő alatt a gazdaságosabban kitermelhető és felhasználható szénhidrogének aránya 21 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedik. Ennek a folyamatnak igazában nem lesz kárvallottja a szénbányászat sem. A gazdaságtalan széntermelés kiszorul, -de biztosnak látszik, hogy az atomerőművek széles körű elterjedéséig, tehát még nagyon sokáig, szükség lesz a jó minőségű, gazdaságosan kitermelhető szénbányáink termelésére a mai színvonalon. továbbiakban is mindenkor teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, a szocialista és más országokkal megkötött egyezményekben foglalt szállításokat. Mint a Központi Bizottság beszámolója is említette, külpolitikai feladatainkat becsülettel teljesítjük. Államunk a többi szocialista országgal együtt számottevően hozzájárul a világbéke megőrzéséhez, a szocialista építőmunka számára nélkülözhetetlen békés nemzetközi feltételek biztosításához. Aktív külpolitikánk az országok közötti kapcsolatok sokoldalú fejlődését szolgálja, és összhangban van a szocialista testvérországok törekvéseivel. Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségének vezetője felszólalásában a következőket mondta: — Megtiszteltetés számunkra, hogy a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága nevében részt vehetünk kongresszusukon, és kifejezhetjük harci szolidaritásunkat önöknek és önökön keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt egész tagságának, a testvéri magyar munkásosztálynak, a magyar népnek. Kongresszusuk összegzi a pártnak a IX. kongresszus óta végzett tevékenységét és meghatározza a párt további irányvonalát. Szilárdan hisszük, hogy a kongresszus a dicső forradalmi hagyományokkal rendelkező magyar népet még nagyobb és még fényesebb sikerekhez segíti. Vietnami földön az amerikis eredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemzőmunka alapján őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait. Az alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy'amikor a dolgozókikai hétköznapi életűinkről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fej* lődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosszantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a dolgozóik hangulatát, munkakedvét. Számtalan esetben fordul elő, A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a vélt és a valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állaim, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztársadaloim érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap nap után ezt kifejezésre is juttatja. A szocialista állam vállalatának feladata az egész dolgozó nép érdekeinek szolgálata és ezenbelül a vállalati kollektíva helyzetének javítása. Gyakori azonban még ma is, hogy a vállalatok, illetve a vállalaton belül dolgozó csoportok pillanatnyi valóságos, vagy vélt érdekeik miatt háttérbe szorítják a társadalmi összérdekeket. Ezért a fogyasztó esetenként a vállalatok kénye-kedvére kiszolgáltatottnak érzi magát. Ez pedig nem jó dolog. A szocialista demokratizmusnak, a korszerű követelményeknek megfelelő munkastílus kialakításában nagy szerepük van a vállalat gazdasági vezetőinek, de legalább ilyen szerepük van a helyi párt- és tömegszerve- zeteknek is. E politikai testületek akkor végzik valóban jól munkájukat, ha egyszerre tudják szolgálni az általános társadalmi érdeket és a szőkébb közösségét. kai imperialisták napjainkban is folytatják, fokozzák a háborút és ez év elején ki. terjesztették egész Indokíná- ra. Dél-Vietnamban továbbra is ragaszkodnak lakájaikhoz, a rothadt Thieu—Ky—Khi- em-klikkhez, hogy meghosz- szabbítsák a háborút, a katonai megszállást, hosszú időre megosszák országunkat. Bár az amerikai imperialisták kénytelenek voltak bejelenteni Észak-Vietnam bombázásának befejezését, a valóságban több helyen tovább folytatják a bombázásokat. Még jobban kiélezte a helyzetet, hogy november 21-én több légi kötelékkel olyan sűrűn lakott területeket bombáztak, mint Haiphong, Quang, Ninh, Ha Tay. Hoa Binh. Ha Tnh, sőt még Hanoi környékét is. Észak-Vietnam népe és hadserege méltó csapást mért rájuk: 6 repülőgépet lelőtt és többet megrongált. Az amerikai imperialisták bombatáhogy egy-egy ember ügyesbajos dolgait intézve, összeakad az államnak egy-egy olyan képviselőjével, aki enyhén szólva nem áll hivatása magaslatán, bürokratikusán kezeli az ügyeket, lélektelenről végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkí- vül káros, mert még ma is igen sokan egyes állami vállalat va,gy állami, tanácsi tisztviselő fogyatékos, hanyag munkájáért a szocialista államot a rendszert, a kormányt, vagy éppen a pártot hibáztatják. Régebben, amikor az állami vezetést rengeteg rész utasítás jellemezte, akkor sem volt ez teljesen igazságos, de érthető volt, hiszen a kisebb jelentőségű dolgokat is magas állami szinten döntötték el. Most azonban, hogy nagyobb önállóságot, felelősséget, döntési lehetőséget adtunk az alsóbb állami, tanácsi szerveknek, a vállalatoknak, nem helyes és nem is igazságos minden hibáért rögtön a felsőbb szerveiket felelőssé tenni. Az ügyintézésért, a döntések jó vagy rossz következményedért nagyon konkrétan, mondhatnám „címzett” jelleggel azokat kell megdicsérni, vagy elmarasztalni, akik ezeket a döntéseket hozták, akik a jó vagy rossz munkát végezték. Igaz, lehetnek* és vannak is olyan esetek, amikor a hiba már nem elszigetelt, hanem társadalmi méreteket ölt, általánossá válik. Ebben az esetben már a legfelső kormányzati szervek elmarasztalása is indokolt lehet. Az ilyen munkastílus kialakítása egyáltalán nem könnyű, hiszen az érdekek esetenként ütközhetnek, s ez időnként komoly problémákat vet fel. Az ilyen munkához szükséges bátorságot nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Mégsem lehet a problémát megkerülni, még csak elodázni sem, hiszen nálunk a párt és a kormány és annak minden szerve a népért van, a népért kell, hogy dolgozzék. Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a dolgozókban mindinkább erősödjék az az érzés: ebben az országban minden a nép érdekében, a népért történik. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Népköztársaságunk kormánya a szocialista építőmunka szervezésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Nép- köztársaságba n. madása megmutatja az imperializmus agresszív arculatát, kifejezi annak az ötpontos úgynevezett békekezdemé. n.yezésneik a demagóg voltát, amelyet Nixon nem egészen két hónapja hozott nyilvánosságra. Bombázásukkal nemcsak a vietnami népet támadták, hanem az amerikai nép érdekeit is, s szembeszegültek a világ népeinek békevágyával is. A vietnami nép hosszú és nehéz háborút folytatott és folytat az agresszió ellen. Már nagyon vágyunk arra. hogy békében építhessük országunkat. De a békének együtt kell járnia az igazi függjetlensóggQl, szabadsággal. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel a Vietnam elleni agresszióval, addig a vietnami nép — Ho Si Minh elnök végren(Foiytatas a 4 oldalon) Javítani az irányító tevékenységet Erőinket a legfontosabb célokra koncentráljuk EgyüífniűUdésütik fejlődésével számolunk Ä vietnami pártküldöttség vezetőjének felszólalása Első az össztársadaloin érdeke
