Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

§. oldat KELET-MAG YARORSZAO 1970. november 24. (Folytatás az 5. oldalról) Az árpolitika helyességének hangsúlyo­zásával egyidejűleg, a Központi Bizottság támogat mindem olyan intézkedést, amely a tár­sadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet, a jogtalan haszonszerzést hivatott meggátol­ni. Elítél minden olyan árváltozást, amely­nek célja és egyedüli alapja a puszta nye­részkedés A nyilvánvaló gazdasági vissza­élések — harácsolás, árdrágítás, csalás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankciókat kell alkalmazni, a tör­vénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntető eljárást kell indítani. Népgazdasági terveink megvalósításá­nak egyik alapvető feltétele a jó munkaerő­gazdálkodás A népgazdaság érdekei igényel­nek bizonyos munkaerő-átcsoportosítást. Az eimúlt három évben a munkaerőmozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizs­gálatok azt mutatják, ennek 60—70 száza­léka elfogadhatóan indokolt, a fennmaradó 30—40 százalék egészségtelen. A munkaerő- mozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaláról nem indokolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt ká­ros. Többirányú munkát kell végezni a rend­ellenes helyzet megváltoztatására. — A munkaerőmozgást a központi ter­vező szerveknek befolyásolniuk kell; egy­részt támogatni azt. ami közgazdaságilag in­dokolt. másrészt, intézkedésekkel megaka­dályozni a hem kívánatos spontán folyama­tokat. — Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést kell nyújtani a válla­latok értékes dolgozóinak, az üzemi törzs­garda tagjainak. — A bérezésben a közgazdasági tényezők automatizmusa mellett szükség van szabá­lyozásra is. így, többek között, megfelelő sza­bályokat kell kidolgozni arra, hogy az egyik állami vállalattól kilépő dolgozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén és hogy az ne lehessen több. mint amennyit ú.i mun­kahelyéinek azonos munkakörben foglalkozta­tott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azo­kat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon munkáért mennyivel fizethet többet a szövetkezet és a magánvállalkozó, mint az állami vállalat. — A törvény« rendelkezéseket megszegő munkaerő -csábítóikat felelősségre kell vonni. A népgazdaság és a becsületesen dolgo­zók érdekeinek védelmében javítani kell a munkafegyelmet, amely részben a termelés elégtelen szervezése, részben bérpolitikánk gyenge pontjai miatt, a mi hibánkból is sok helyen fellazult. Mindenekelőtt a vállalatvezetőknek kelt magasabb színvonalon megszervez­niük a a munkát, és biztosítani a technikai, technológiai fegyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőktől, hogy bizto­sítsák munkájukhoz a megfelelő fel­t.jH v-'W»t<Vv Ó>i v / tételeket. Enélteül nincs erkölcsi alap­ja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól, akik joggal kifogásolják, ha anyag-, alkatrész- és szállítási eszközök hiánya miatt, időszakon­ként nagymértékben kihasználatlan a mun­kaidejük, más időszakokban viszont roham­munkában, mértéktelenül sok túlórában kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban köteles­ségének, hogy ne csak számon leérje a kollek­tív szerződésben megfogalmazott jogainak tel­jesítését, hanem ő maga is teljesítse a kollek­tív szerződésben vállalt kötelezettségeit. Kü­lön kell szólni azokról is, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak a mun­kahelyükre, ott elidőznek, és felveszik a fi­zetést, Az ilyen esetekben emberi szóval, fi­gyelmeztetéssel, de ha ez nem segít, fegyelme­zéssel kell rendet teremteni. A eél: a hatékonyság növelése Népgazdaságunkban az összes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában válto­zatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremté­se, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mérleg javítása. A népgazdasági tervek teljesítéséinek me­netében első. alapvető, minden területre ér­vényes követelmény a fejlődés intenzív útjá­ra való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése ér­dekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető fel­adat. és mindinkább az lesz. a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalma­zása a termelésiben; a munka termelékenysé­gének növelése, a dolgozók szaktudásának emelése, a munkafegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaiban he­lyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gaz­dasági vezetőink nagy többsége, a milliók be­csületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredménye­sen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról időszakra javulnak. Reális, jó. szocialista céljainknak megfelelő népgazdasá­gi terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába téptünk, amikor reális cél­ként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ter­veink sorra-rendre megvalósuljanak. A gaz­dasági munka területén is megvannak a fel­tételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredményesen folytassuk. VI. A párt ideológiai munkája. MűvelődéspolitikáoL A szocialista tudat erősítése Kedves Elvtársak! A beszámolási időszakban kiter­jedt és erősödött hazánkban a marxizmus—lemimizimus befolyása, társa­dalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkásosztály tudományos világnézete mind­inkább meghatározó szerepet játszik a tö­megszervezeti és állami oktatásban és neve­lésiben; továbbá teret hódít a tudományok­ban, művészetekben, a mindennapi életben, a tömegek tudatában. A társadalomtudományok színvonala emelkedett, művelői mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásá­ban. Bővült és változatosabb lett a marxiz­mus—leninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma és a propagandisták felké­szültsége. Hazánkban az 1969—70-es tanév­ben, a pártok tatásban 790 ezer, a szakszerve­zeti oktatásban 630 ezer, a KXSZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több, mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben. A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánk fej­lődésének állandó forrása az elmélet és a gya­korlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet próbája és gazdagítója. A marxista—leninista elméletet a kommunista és munkáspártok gyakorlata és tapasztalatai formálják, fejlesz­tik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt köte­lessége. Ebben élenjár a nemzetközi munkás- mozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán s azt követően fellépett a szubjektivizmus, a dogmatiamus ellen, a mar­xizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus—leninizmus meg­dönthetetlen igazságaira támaszkodva védel­mezi ideológiánkat, világnézetünket a reak­ciós, burzsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egy­aránt elutasítja a revizionizmust, amely végső soron a munkásosztály elárulásához vezet, és az álforradalmi „baloldali” kalandorságot. Ugyanígy elutasítja a szubjektivizmust, vala­mint a dogmatizmust, a merev sablonokban való gondolkodást, amely megöli a marxiz­mus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revizionista né­zetek képviselői felmagasztalják a fejlett ka­pitalista országok életformáit, lebecsülik szo­cialista társadalmunk, építőmunkánk eredmé­nyeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kísérőjelenségeit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mérték­ben, és többnyire áttételes formában, de je­lentkeznek még egyes tudományágakban is, és hatnak közvéleményiinkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de kétség­telen, hogy vannak nálunk szektás, dogma­tikus, és más, különböző álforradalmi nézetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvo­nalának, szocialista építőmunkánknak forra­dalmi tartalmát és céljait. A Magyar Népköz- társaságot, és más nekik nem tetsző szocialis­ta országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elbürokratizálódott, tech­nokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszí­téseket, s ezek látható eredményeit polgária- sodásnak, a szocializmus útjáról való letérés­nek mondják. A marxizmus—leninizmust értelméből ki­forgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle következő politikai kalandorság a szo­cialista világrendszer egy-két országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista vi­lágban pedig — a munkásosztály vezető szere­pét tagadva, igen gyakran a kommunista pár­tok ellen harcolva és ezért a tőkés hatalom türelmét élvezve — a magukat „igazi”, vagy „új baloldal”-nak, „maoistáfc”-nak, vagy nyíl­tan troclustáiknak nevező csoportok fellépésé­ben jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikában az elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való törek­vést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—le­ninizmus elkötelezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben elutasít­juk a gyakorlatukat; nem lehet egységet han­goztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egy­idejűleg helyeselni egy meghatározott álláspon­tot, s ugyanakkor igazat adni annak, aki az ellenkezőjét képviseli; nem lehet közös ne­vezőre hozni a nemzetközi munkásosztály, a felszabadulásukért harcoló népek és a nem­zetközi imperializmus érdekeit. Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért. A Központi Bi­zottság úgy véli, hogy elsősorban saját ma­gának kell megjavítania, fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét. Pártunk, a testvérpártok nemzetközi ta­pasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasznosít­va, az elmúlt másfél évtizedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, ame­lyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való viszony rendezése, az átszervezés után. a földjáradék alkalmazá­sa, a tulajdonviszonyok szocialista értelmezé­se, meghatározása: a gazdaságira nyitás re­formjának kidolgozása; az államélet, a szoci­alista demokratizmus továbbíejleső ásénec kérdései. Ugj'atialaUor pártunk munká­jában az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk réte- geződésének és tudati állapotának alakulása napjainkban. a szocialista demokrácia elvi kérdései: a közigazgatás fejlesztésének tudo­mányos megalapozása; a tudományos-techni­kai forradalom társadalmi-emberi összefüggé­sei a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatko­zásai: a konvergencia burzsoá elméletének tu­dományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a té­nyezőknek figyelembevételével kell tovább­fejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialis­ta társadalom dinamikus mozgásban van. és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből kö­vetkeznek világnézetünk terjesztésének fel­adatai. figyelembe véve a tudat, a közgondol­kodás adott állapotát. Elméletünknek és pro­pagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi. de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxiz­mus—leninizmus. világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy vég­be. A tudomány, technika megnüvekedett szerepe Pártunk munkájának, az ország fejlődé­sének előtérben álló fontos kérdése a tudó- mányos élet fejlesztése. Korunkban rendkívül megnövekedett 3 tudományok, mind a társa­dalomtudományok, mind a természettudomá­nyok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati felhaszná­segíti a művészetek fejlődését s ezáltal nagy társadaini' céljaink megvalósulását. A fej­lődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. A fejlődés azonban nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is: fejlődött film- és szírunúvtszetünl:, számos szocialista mondanivaló,iú drámai alkotás született: termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazda­godtunk. Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívánunk adminisztratív eszközökkel beavatkozni ez­után sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyé­nek tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, eszméit, a közerköl­csöt. Biztosítjuk az alkotó munkához nélkü­lözhetetlen légkört. Ugyanakkor a kulturá­lis élet területén sem engedhetjük kétségbe vonni a párt, a szociálist» állam illetékességét senkitől. Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva. elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemlélelet. mind a társadalmi kér­désektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tart­juk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját ízlése es világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga. hogy a mü­vek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megíté­lésében abból indulunk ki. hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szo­cializmus. a haladas ügyét. A közösség pén­zén csak a szocialista tái-sadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet mecénása az állam. Alkotóinktól azt várjuk, hogy a szocializ­mus adta lehetőségeket népünk javára ka­matoztassák. segítsék megérteni és cselek­vőén formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a né­pünk és az emberiség alapvető létkérdései­ben pártosan állást foglaló, szocialista, rea­lista. közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. lása, a tudomány közvetlen szerepe a terme­lésben. Az automatizálás, a kemizálás, az em­ber szolgálatába állítható hatalmas energia- források feltárása jelzik ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra- utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összehasonlíthatatlanul alkalmasabb arra, hogy elősegítse a tudományos és a technikai lialadást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében ' történő hasznosítását. Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése, meg­követeli a tudományok fejlesztését, a tudomá­nyok eredményeinek mind jobb és mind gyor­sabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypoliti­kai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és a tudomány helyes vi­szonyáról. a kutatások irányítási rendszeré­ről. a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos mono­póliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tudományos együttműködésről és más fon­tos kérdésekről kidolgozott elvi állásfoglalá­sok. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves teTV időszaká­ban a hazai tudomány és technika az eddi­ginél nagyobb mértékben fejlődjön és ered­ményei gyorsabban kerüljenek át a gyakor­latba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tu­dományos és technikai forradalom nemzet­közileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunióval és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyan­akkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalé­kát fordítjuk tudományos kutatásokra és fej­lesztésre, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődé­se az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik tár­sadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szoci­alista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben na­pirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlterhelésének prob­lémáit s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rend­szer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, vi­lágnézetileg szilárd. szocialista erkölcsű szakembereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, ■ minden­féle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezenbelül a párt elvi-politikai kérdésnek tartja továbbra is. hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fo­kán megfelelő külön támogatást kapjanak. A szocialista közgondolkodás Az elmúlt években további teret hódí­tottak hazánk kulturális életében a szoci­alista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspoli­tikája alapvetően érvényesül, eredményesen Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit. Érvényt kell szerezni a szocializmust féltő párttagság és pártonkívüli közvélemény köve­telésének. amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunktól ide­gen müvek. nézetek terjesztését államunk esz­közeinek felhasználásával. A kispolgári néze­tek, ízlésnormák időnként felélénkülnek. a megengedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kul­turális intézményeinknek, a sajtónak, a rádió­nak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasz­nálásával erőteljesebben kell népszerűsíteni­ük a szocialista kultúra értékeit, jobban kell törekedniük a tartalmas, igenvek felkeltésére, a szocializmusnál káros aiüvék s a kulturális selejt kiszorítására. A közművelődés az egyéniség kibontakoz­tatásának, a szocialista demokrácia erősítésé­nek, a termelési kultúra emelésének nélkülöz­hetetlen tényezője. Jelentőségét különösen fo­kozza a szabad idő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. Szocialista építőmunkánk. társadalmi éle­tünk fontos eleme a szocialista közgondolko­dás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesü­lése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődé­sével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társa­dalmi felelősségérzet, a társadalom iránti el­kötelezettség. Ez mutatkozik meg a párttagság példamutató helytállásában a szocializmus építésének minden területén, a szocialista munkaverseny-mozgalmakban részt vevő dol­gozók kiváló munkájában, a párt. a tanácsok, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára vég­zett önzetlen társadalmi munkájában. A megbecsülés alapja a végzett munka Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érdekeket jobban kifejező szociális' ta gazdaságirányítási reform a korábbinál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fej­lesztette a tömegek igazságérzetét, jobban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi szemé­lyes boldogulás csak a közösség érdekével összhangban kereshető Ugyanakkor társadal­munk átmeneti talaján tovább élnek, rész­ben újratermelődnek, illetve átmenetileg fel­élénkülnek még a polgári erkölcs maradvá­nyai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősödött az indi­vidualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerkölcsének meghatáro­zói azok a milliók, akik az eszmét és a célt el­fogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek létalapja becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek, akik a-'dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi telje­sítmény nélkül húznak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. (Folytatás a 7. oldatott) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom