Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
tm. november ??. KÜLET-MACrARORSZÄ« (Folytató a 4. oldalról) dományos-technilkai forradalom áramlatába való bekapcsolódásra is. A pártnak szembe kellett néznie az új helyzet ú.i kérdéseivel, és ki kellett jelölnie a további előrehaladás útját. Mélyreható elemzéseket kellett végezni a hazai és a többi szocialista ország tapasztalataira, a szocialista közgazdaságtudomány és más tudományágak eredményeire támaszkodva kellett kidolgozni a kérdések megoldásának módozatait. A gazdálkodás magasabb szánt jen feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben messzemenően érvényesüljenek a köz- gazdasági szempontok. Aki politikai síkon intézkedik. az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki viszont gazdasági kérdéseikben dönt. mérlegelje a politikai körülményeket. A közgazdasági szemlélet érvényesítése azonban nem teheti kétségessé azt a marxista alapeL- vet, hogy a politika az elsődleges. Lenin útmutatásai arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy egyetlen nagy rohammal. kizárólag a párt tekintélyére, a proletár- hatalomra és az öntudatos munkások lelkesedésére támaszkod va nem lehet a. szocializmust felépíteni. A párt befolyására, a munkás hatalom erejére, a dolgozóit; szocialista lelkesedésére építeni kell, ezeket az. erőinket szüntelenül növelni kell, de ezenkívül szükség, van arra. hogy a dolgozók a szocializmus építésében anyagilag is érdekelteit legyenek. Az alapos elemzések, a számtalan megoldási. módozat kidolgozása ét eket vett igénybe. s végül az elhatározások a gazdasági mechanizmus reformjában öltöttek testet. A gazdasági reform alapelveit a IX. kongresz- szus jóváhagyta, s 1968. január elsejével bevezetésre kerültek. Ennek lényege: a szocialista tervgazdálkodásnak — a közgazdasági szabályozók, az üzemek önálló vezetése, a dolgozó kollektívák és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége útján történő — megvalósítása. Eredményes új gazdaságirányítási rendszerünk A gazdasági reform alapélveit megismerve. párttagságumk csailcnetm egésze, s az ország közvéleményének nagy többsége helyeselte azokat De a fogadtatás és a helyeslés nem volt osztatlan. Itthon is, határainkon túl is akadtak őszinte barátaink, akik aggódtak, vajon beválnak-e újításaink? Jobboldali revizionista körök rendszerünk fellazulását remélték tőlük; szektás, dogmatikus körökben ennék bekövetkezését jósolták. Ellenségeink — zavart keltő szándékkal — a kapitalista piacgazdálkodás irányába tett első lépésről beszélték. Miről tanúskodnak a tények? A Központi Bizottság jelentheti a kongresszusnak: a gazdasági reformot sikerült zökkenőmentesen bevezetni, alapelvei beváltak ; az új gazdaságirányítási rendszer eredményesem működik, A reform,, .3 éve alatt tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok : magasabb színvonalra emelkedett a szocialista tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. • A reform a korábbinál jobban biztosítja, hogy az össznépi érdéli;, a csoport- érdek és a személyi, érdek egyaránt, és megfelelően énényesüljön. Erősödött a gazdálkodás biztonsága, nőtt a vezetők felelősségérzete. A hatékonyabb gazdálkodás elősegítette a termelés és a szükségletek közötte jobb összhangot. Mindez lehetővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyensúlya szilárdult; fejlődött a külkereskedelem, eleget tettünk nemzetközi szerződéses kötélezettségeánkinék. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelenthetjük a kongresszusnak: a III. ötéves népgazdasági terveit sikeresen teljesítettük. A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben, 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar tenroeliése 33—35 százalékkal, a mezőgazdasági termelés öt év alatt a2 előző 5 évhez képest 16—17 százalékkal növekszik. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Teljesítettük a terv többi előirányzatait is. Biztató változást és terveinknek megfelelő növekedést tapasztalunk a hazánk adottságai miatt különösen fontos külkereskedelemben. Bővülték hazánk gazdasági kapcsolatai a Szovjetunióval, a KGST-országótekal, a többi szocialista országgal, a harmadik világ országaival, és gazdasági, politikai érdekeinkkel összhangban, a kapitalista országokkal is. A ' határidő lejártáig még mindig több m« egy hónap van hátra, de már most jelentjük a kongresszusnak: A IIT. ötéves terv jelentős túlteljesítésének értékét növeli, hogy az irányítási rendszer bevezetése, 2 millió ember munkaidejének csökkentése ugyanezekben az években történt meg. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a harmadik ötéves terv sarán néhány tényező kedvezőtlenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését. A nagyobb ipari termelésnek csak 55—60 százaléka származik a termelékenység növekedéséből; nem emelkedett megfelelően a termelés műszaki színvonala. Egyenetlen volt a beruházási tevékenység. és nem javult hatékonysága: lazaságok voltak a munkaerő-gazdálkodásban és a ni unka legyelem ben. A III ötéves terv éveiben az állatte-1 nyésztés nem fejlődött kielégítően. A növénytermesztésben viszont az 1961—65-ös évekhez viszonyítva sikerült előrelépnünk, a legutóbbi öt év alatt a búza országos termésátlaga 35 százalékkal növekedett s elérté a hektáronkénti 25 mázsás szintet. A kukorica termésátlaga, ugyanezeket az időszakokat összehasonlítva, 23 százalékkal növekedett, s országosan számítva elérte hektáronként a 32 mázsát. Ezekben az eredményekben már a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölénye mutatkozik meg. Népgazdaságunk helyzete kiegyensúlyozott A gazdasági munka átfogó mérlege azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben a fejlődés útjának bonyolult, de eredményes szakaszát tettük meg. A népgazdaság helyzete kiegyensúlyozottabb lett, színvonala emelkedett és a fejlődést segítő tendenciák erősödtek. Népgazdaságunk szilárdságának, egészséges alapjainak, teherbíró képességének meggyőző bizonyítéka az idei év is, melyben az árvíz okozta károknak, a védekezés költségeinek, a termeléskiesésnek összesen csaknem 8 milliárd forintnyi terhével, a növénytermesztésben számottevő kiesést okozó rossz időjárás nehézségeivel kellett s kell megküzdeni. Nehézségek voltak és vannak, de a hathatós kormányintézkedésekkel, dolgozó népünk helytállásával, népgazdaságunk erőivel mégis biztosítottuk a termelés és az ellátás folyamatosságát, a III. ötéves terv teljesítését és megfelelő átmenetet a negyedik ötéves • terv megkezdéséhez. A négy év alatt elért fejlődés, a nehéz feladatok megoldása annak köszönhető, hogy a Központi Bizottság a párt IX. kongresszusa által megerősített gazdaságpolitikai elveket követte, és a kongresszus határozatait a gazdasági munka területén végrehajtotta. A párt gazdaságpolitikájának pontos követésével dolgozták ki az új, IV. ötéves nép- gazdasági tervet is. Az új ötéves terv irányelveit a Központi Bizottság hagyta jóvá. A tervet a kormány kidolgozta, és az ország- gyűlés szeptember végén törvényerőre emelte. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni,, mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem változik az új ötéves tervvel, másrészt, legfontosabb partnereink, elsősorban a Szovjetunió, segítő szándékú készségével lezárhattuk a terv' nyersanyag- és energiaszükségleteinek kielégítése szempontjából nélkülözhetetlen, gazdasági kapcsolatainkat kölcsönösen fejlesztő nemzetközi tárgyalásainkat, megköthettük a szükséges megállapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő előirányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal emelkedjék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék legyen; az ipari termelés öt év alatt S2—34 százalékkal emelkedjék, aminek 75— 30 százalékát a munkatermelékenység növekedésével kell elérni; a mezőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpolitikájának, és reális. A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerkezetenek korszerűsítésére; az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles 'körű fel- használására; a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására; a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére; a ruházati ipar rekonstrukciójára; az, állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére. a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Magasabb színtű együílmőködés <5 a KGST-vel dolgozik rövidített munkaidőben. 1966— 1970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves tervben; kereken 1 millió ember költözött új lakásba. Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25—27%-os, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A tért' tartalmazza 400 ezer ű.i lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. Uj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A munkaidőcsökkentés folytatásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonal-politikai intézkedéseken belül a legfontosabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése. IMás szavakkal: az egyéni kereseteket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától, a teljesítménytől . függő fokozottabb differenciálásra kell törekedni, a családi ■ jövedelmeket pedig közelíteni kell egymáshoz. A Központi Bizottság, a kormány, ismeri és vizsgálja egyes olyan dolgozó rétegek helyzetét, amelyek nyilvánvalóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedése mellett a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez jelentősén hozzájárulnak az olyan tervezett intézkedések. mini a minimális bérek, a régi nyugdijaik, a családi pótlék emelése. A reform szocialista építésűnb hatásos eszköze . Gazdasági fejlődésünk, fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételünk. Korunkban a tudomány és a technika fejlődésének eredményeképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mindinkább átlépik az országok határait. Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együttműködés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szocialista országok olyan gazdasági integrációt hozhatnak létre, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzet- gazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szocializmus az embert szolgálja, A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennek megfelelően alakítja életszínvonal- és jövedelempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját. Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunkkal arányosan emelkedett az utóbbi években népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Országos átlagban öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének színvonala országos átlagban elérte a munkásosztályét; kiterjesztettük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a családi- pótlék-rendszert, bevezettük a gyernpkgon- dozási segélyt. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte, hogy' a szocializmus építésével a dolgozók életszínvonala rendszeresen emelkedjék;'így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is. hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem lehel semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható. A második, ugyancsak sok éve követett — és a dolgozók érdekében meg nem változtatható — elv, hogy nem növekedhet a lakosság jövedelme, keresete annál nagyobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvásárolható árufedezete a piacon. A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításával, céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelésére tervezett előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként hordoz az ország. Erezzük azoknak a nehézségeknek .a maradvány ait, is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hibák nyomán keletkeztek. Az 1956-os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak él nyomtalanul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltelt idő alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer vagy’ — újabban — a gazdaságirányítási reform számlájára írni. Ez a magatartás, a kérdések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulatú ragalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan megmondta, hogy csupán egy' eszköz a jobb, a hatékonyabb gazdasági munkához, amely önmagában nem oldja meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyorsabban megoldani — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság most, három év tapasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt búi’ még csak most tamiljuk jól használni, sőt még nem keveset javítani is kell rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, népünket a gazdasági feladatok megoldásában, szocialista törekvéseink megvalósításában. Igaz, a reformnak, a gazdaságirányításra kidolgozott ós bevezetett új módszernek megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunkban régtől meglévő problémáinkat sokkal élesebben mutatja meg, mint korábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazdasági munkában, akár országosan, akár helyileg, ezt azonnal és sokszor igen kellemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájá- ' nak, hanem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk. A reform célkitűzéseinek érvényesülését sok esetben munkánk fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági építőmunkában elért jelentős eredményekre támaszkodva a következő időszakban határozottabb intézkedéseket kell tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására, továbbfejlesztésére. A gazdasági munka széles körű és tartós fellendítése, a gazdálkodás hatékonyságának számottevő növelése sokirányú és kitartó erőfesztéseket kíván. Erusíteoi kelj a pártelleiiőrzést A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai elvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek ós végeznek, erősíteniük kell a pártellenőrzést, mert az eddig háttérbe szorult. Rendszeresen és konkrét esetekből kiindulva ellenőrizni kell, hogy megfelelően érvényesülnek-e a gyakorlatban,- a végrehajtás során az elfogadott elvek. A tapasztalatok alapján intézkedéseket keü tenni a gazdaságpolitikát eltorzítok ellen. s ha az utasítások és rendelkezések. nem megfelelőek, akkor azokat kell megjavítani. • A középfokú pártszerveknek és a part- alapszervezetek vezetőségeinek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonatkozásokban ellenőrizzék az üzemük, vállalatuk, szövetkezetük vezetőségében dolgozó párttagok gazdasági munkáját. Ha szükséges, szólítsák íel őket intézkedéseik módosítására, vagy ha saját i nstrukcióik bizonyulnak hibásnak, azokat helyesbítsék. Ha saját hatáskörükben nem tudják korrigálni a párt gazdaságpolitikájával, az állami rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kérjék a felettes pártszervek segítségét. A minisztériumoknak, amelyek nagy és jó munkát végeztek és végeznek, a gazdaság- politika és a reform elveinek megfelelő, állami rendelkezések kidolgozásában, rendszeresen és egyedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzérnek, gyakoi latát — amit eddig nein megfelelő mértékben tettek- —, vajon az állami rendelkezések alapján, s azok szellemében végzik-e mindennapi gazdasági munkájukat. Ha az ellenkezőjét tapasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek: ha személyei: a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendelkezések és felső utasítások hibásak, akkor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja hatáskörüket, akkor tegyenek jelentést a Minisztertanácsnak. Le kell küzdeni azt a jelenséget is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, és már regen alaposan feltárt problémáit megoldásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizálásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség. A vállalati önállóéág r cs az állami lelügTelct Az állami, ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységi körében nagyobb számban és területem bukkantak fel alkalmi társulások, álszövetkezetek, magánosok, és tesznek szert jelentős jövedelemre. A ‘minisztériumok, főhatóságok kötelesek a szocialista köztulajdon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érintetlenségén őrködni. Ezt -r jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően ellenőrizni kell, hogy az állami külkereskedelmi monopólium — amibe beleértendő az önálló külkereskedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége is. — csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló külkereskedelmi jogainak kampányszem kiterjesztése és bővítése, hanem az eddig tapasztaltak elemzése és a tanulságok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizálása, a vállalatok nagyobb önállósága igen jelentős eredményeket hozott. Nem utolsósorban azért, mert a vállalatok, ,intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megértették feladataikat; megnövekedett hatáskörükkel helyesen éltek, támaszkodtak a dolgozó kollekti-- vakra, s jó vállalati eredményeket elérve, fejlesztették üzemüket. Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyobb önállóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket, Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, Ha a többletnyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb mégszerve- zésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el. Vannak azonban olyan gazdasági vezetők. sőt vállalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve, olcsó eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vásárlóközönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelem- szerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. A minisztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak ellenőrizniük kell azokat a . vállalatokat — mégpedig nemcsak a rendelkezések formai megtartását, hanem gazdálkodásunk lényegét is — amelyekre a kooperáló vállalatok, vagy a lakosság részéről panasz érkezik. Ahol a közösséget károsító gazdálkodást találnak, avatkozzanak be a közérdek védelmében, és törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetőkkel és vállalatokkal szemben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes, és azt. tovább tökéletesítve, a jövőben is érvényesíteni kell. Népgazdasági és közérdekből meg kell tartani a fix. a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. Az úgynevezett szabad áras kategóriában azonban, a termékek felhasználóinak, . fogyasztóinak védelmében, szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét, kulcsét állami normatívakkal hatékonyabban szabályozzák, és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rendszeresen eUenärsaaeäc, ft «Ml
