Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

KK*MfA6YÄRORS*Ä<!f — VASÄÄNAPT MBLLBKLBT MTO. iwvemfcer HL MÍG KÄRDEZU Életem tévéfolytatásokban Ez igen, ez feleség (A Wochenpresse karikatúrája) KORAI ÖRÖM — Végre megszabadultunk attól a komisz öcsédtől, Elvira drágám... Különös áloanom van. Meg­kezdődött egy izgalmas tv- fümsomzat a saját életemből. Nekem izgalmasabb, mint a Kloes kapitány. I. rés* Elhiszem -c? Látom szülőföldeim lankáit, a kicsiny szülőházaim. Szépen felöltözve visznek az első ál­dozásra. Előttem a tanító bá­csi elmagyarázza, hogy miről lesz szó és ismételtein lelkűnk­be vési — ekkor éppen előt­tem áll meg és megsimogatja a fejem — hogy jó cselekedet mindig elnyeri a jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Előrehajlok az ágyban és nézem értelmes gyermekkori szemeimet. Izgulok. Vajon el- hiszem-e ezt? (Itt ért véget az első rész.) II. rész Elhittem Nézek értelmes szemmel a tanító bácsira és látom, hogy elhittem amit mondott Tel­jes mértékben elhittem és szíveim erősen dobogott, mi­lyen nagyszerű, nemes dolgok vannak ezen a földön és mi­lyen jó lesz minél előbb fel­nőttnek lenni és élni. III. rész Eleonóra furcsa viselkedése De hiszen ott a sarkon Eleonóra csókol ózik egy had­naggyal! Ez nem lehet igaz, ilyenre nem emlékszem. Per- sze, nem is emlékezhetem, hi­szen látom, hogy náluk ülök a konyhában és várom. Meg is jön, ha egy kicsit késve is. Tudja, hogy egy óra múlva villamosra kell üinoim, hogy visszatérjek a laktanyába, a századhoz, amely indul a frontira Ne felejtsd el, mon­dom neki, hogy szeretlek. Én is, rebegi Eleonóra és tiszta kislányos fekete szemével ra­jongva néz rám. Örökké sze­retni foglak, mondja és hű­ségesen megvárlak, akármed­dig is leszel oda_„ IV. rész Az ezredes szavai A jóképű ezredes komolyan, apásan és bajtársiasam szóno­kol. Honvédek, testvéreim! Ti most indultok a keleti front­ra és életetek legszentebb misszióját teljesítitek. Szép hazánk boldogsága függ har­cotoktól... Nézem magamat, az első sorban állok, milyen is az arckifejezéseim. Örömmel lá­tom, hogy ezt a zagyvaságot már nem hiszem eL Végre tényleg felnőtt lettem. V. rész A lehetőség Jó barátom. Vokerics Laj- kó, honvéd, (civilben munká­csi ukrán vasutas), félrevon és bizalmasan beszél velem. Azt mondja, hogy én rendes ember vagyok, erről meggyő­ződött, kéri, hogy legyek bi­zalommal iránta, ő most el­megy a századtól és többet vissza sem jön. Jöjjek vele. Galambos Szilveszter: Hirtelen haragú ember T A társaságban a káros em­beri tulajdonságokról folyt a szc Droznicsek Árpád meg- ma. .tolta a szürkebaráttal töltött poharat és így szólt: — En, kérem, hirtelen ha­ragú ember vagyok. Ha düh- be gurulok, akkor nem is­merek pardont. 1958-ban ke- rült a vállalatunkhoz Mlo- donácz Imre. A szomszéd író­asztalt foglalta el. Nem volt ö sem felettesem, sem be­osztottam. Teljesen egyen­rangú dolgozók voltunk. Egy szép napon megtud­tam. hogy ez a Mladonácz közölte a főnökömmel, hogy két garast se ér a munkám, és helyes lenne, ha velem töltenék be a felszabadult takarítónői státuszt. Na, er­re aztán felfutott bennem a pumpa Másnap odaálltam a pimasz Mladonácz elé. és azt mondtam tömören: „Szívem teljes melegével szeretem önt. Már rég ültem ilyen kedves, rokonszenves kollé­gával egy szobában. Tartsa meg az ég önt sokáig!” Es gyengéden megcsókoltam a borostás orcáját, jobbról, balról. ' Időközben ugyanis megtudtam, hogy Mladonácz- nak befolyásos támogatót vannak. Nem vagyok bolond, hogy hűbelebalázs módjára fejjel rohanjak a falnak. Két év telt el. 1960-ban megtudtam, hogv leváltották Mladonácz legfőbb patrónusát. No. erre aztán, amilyen hirtelen ha­ragú ember vagyok. nem sokat kukoricáztam, hanem másnap odaálltam Mladonácz elé, mélyen a szemébe néz­tem. és azt mondtam : ..Az évek múlásával lelkileg soklcal kö­zelebb kerültem önhöz. Ked­ves barátom, a családja jól van? Bizonyára gyerekei is ilyen szelíd, szép emberek, mint ön. Tessék egy kis édesség! Bizonyára örülni fognak otthon.” S ezzel át­nyújtottam 10 deka savanyú cukrot. Időközben ugyanis arról értesültem, hogy Mla­donácz patrónusát nemhogy leváltották, hanem még ma­gasabb polcra helyezték. Nem ettem meszet, hogy fejjel rohanjak a falnak. Persze. én sem vagyok olyan ember, aki könnyen fe­lejt. Huszonnégy év múlva nyugdíjba megyek. Akkor aztán, amilyen hirtelen ha­ragú ember vagyok, odaállok maid Mladonácz elé, és ke­ményen megmondom a vé leményemet. Még óvatosan hozzátette: — Hacsak addig máskép nem alakulnak a körűimé- nyék— megLáitom milyen jó lesz igaz emberek között lenni. Ha jö­vök, legyek este 10 óinakor a városka terén, a templom melletti padom. Egyre izgatóttabbam figye­lem az ágyban a tévé fill net. Ma már jól tudom, hogy ho­va hívott, csak mennék vele, hiszen a partizánok közé ke­rülnék... Nézem magam, hogy járkálok, nyügölődök ezen az estén. A babgulyásból egy kanállal se eszem, nincs ét­vágyam. Vajon megyek-e Laj- kóval? Nem mentem el! Azt ma­gyaráztam magamnak, hogy biztos, ami biztos, inkább majd hazafelé veszem az irányt XI. fejezet A társasági ember öt rész kimaradt, bekever­ték tévedésből az utolsó előtti folytatást. Ezt a slemdriánsá- got! Ez is csak a tévében for­dulhat élő. No, mindegy, né­zem, hiszen rólam szól. Milyen szép kopasz (jól áll nekem, mert férfias va­gyok) fiatalos öreigúr let­tem. Jó a társasá­gom. Rendszeresen együtt va­gyok egy részeges fogtechni­kussal, egy futballistával, alá kétszer szóba került a B vá­logatott keretbe, egy lángos- sütővel, és természetesen a hitveseikkel. Na persze meg az én feleségemmel, akit már régen nejemnek szólítok, mert jobb társaságiban így szokás. Felháborodva mesélem az ón baráti körömnek, hogy a ' ..^hagyott a meghívot­tak közül, amikor itt voltak a vendégek a minisztérium­ból. Nahát, ez hihetetlen, szól közbe a lámgossütö, pont té­ged, Dezsőkéin, akinek; avál- Ián nyugszik a cég! Keserű­en legyintek, hát persze, jó eldugni azokat, akik igazi szakemberek, nehogy a fel­sőbbségmek feltűnjék. Na, de én holnap bemegyek és meg­mondom az öregnek a véle­ményem. Mert én nem a faj­védőről jöttem! Minek néz? Halálos izgalommal figye­lem magamat az ágyból a té­véernyőn. Reggel megyek be a céghez, álmosan, fáradtan, gyűrött arccal. Úristen, nincs semmi elszántság az. arcomon. Be fogok én memná a főnökhöz? Nem, látom nem megyek be. Eszem ágába sincs... Egyre unalmasabb ez a té­vésorozat. Kár nézni tovább! De hogyan hagyhatnám ab­ba?.­Palásti László: Divatrevü Már a vidéki nagyszálló aj. tájánál baj volt: nem akar­tak beengedni. — Olyan zsúfolt a hall és az ebédlő, hogy meg sem le­het mozdulni — igyekeztek eltanácsolni, de én nagy gyakorlatot szereztem a vil­lamoson és ide is sikerült befurakodnom. A nézők száma pedig egy­re gyarapodott. Sok székén ketten ültek, az abdakmélye- dések megteltek, és ami­kor megkezdődött a divatre­vü többen már a földön is elhelyezkedtek. Miközben egymásután vo­nultak fel a manekepek, vendégek. Pedig ekkor már szigorú őrség állta útját az érkezőknek. De az emberek leleményesek, ha olyan hely­re kell bejutni, állottá nem akarják beengedni őket. Nem is csodálkoztam, amikor Ke- memesdt pincérkabátban pil­lantottam meg. Jó trüikk — gondoltam —, de még nála is jobban imponált nekem Kőváriné, akivel egy házban laktam. Ez a Kőváriné ala­csony, kövér, csúnya nő volt. Mindenáron ott akart lenni a divafcrevün, ezért, amikor ki akarták tuszkolni, hirte- — len elhatározással fellépett az emelvényre és jobbra-bal­ra fordulva végigment a nézők előtt. A bemondó, hogy megmentse a helyzetet, így konferált: — Egyszerű szürke kosz­tüm. alacsony, erős testalka­tú. középkorúnál idősebb nők részére. A zsúfolt teremben köz­ben tumultuózus jelenetek játszódtak le. Egy nő szi­szegni kezdett, mert a pál­mára ült és a rostok csik­landozták. Egy mérges em­ber, aki intézkedéseiről ítél­ve nyilván az igazgató volt, a csillárról zavart le egy né­zőt. majd az egyik asztal te­tejéről kergetett el egy öt­tagú családot Azután kiza­vart egy villanyszerelőt, aki­ről kiderítette, hogy ma­szek divatszalonja van és csak azért állított be létrá­val a szállóba, hogy meg­nézhesse a divatrevűt. Per­sze. a rendcsinálás nem ment könnyen, az igazgató végül is megunta a dolgot, leült egy székre és egy ide­ig ő is a ruhákat, meg • csinos menekeneket nézte. Néha felállt és figyelmezte­tett egy-egy vendéget, hogy azok ráültek a dobogóra és akadályozták a próbakisasz- szonyok felvonulását. Amikor valaki egy széket tolt elém, azután feleségével együtt ráállt, úgy, hogy én semmit nem láttam, odafor­dultam az igazgatóhoz. — Kérem, csináljon ren­det! Idetettek elém egy szé­ket, és ketten ráálltak. En nem látok semmit, a széket pedig tönkreteszik. A megszólított egy pillana­tig habozott, azután meg­érintette a széken álló férfi lábát. Az megfordult és amikor meglátta, hogy ld bökdösi, örömmel kiáltott fel: — Szervusz, Doktor! Mit csinálsz itt? Hiszen ilyenkor fogja dóórád szokott lenni a kerületi rendelőben. Az ..igazgató” csendesen válaszolta: — Ne áruld el senkinek, a szálló új igazgatójának ad­tam ki magam, hogy meg­nézhessem a divatrevűt... v4 külföld humora ZSEBTOLVAJ A milánói bíróság előtt egy büntetett előéletű zseb­tolvaj állt. A bíró szemre­hányóan kérdezte: „Nem szé­gyellt magát? Ön a körzeti orvos óráját lopta el, akinék a lakosság sokat köszönhet! Miért tette ezt?” — „Mert azt gondoltam — hebegett a bűnös —, hogy aranyból van." BANDITA West Plais (IWA) város­kában, zsebében a havi fize­tésével hazafelé igyekezeti Pat Stanford, amikor egy gengszter megtámadta. A bandita már Stanford pénz­tárcája után nyúlt, amikora sötétből felharsant egy hang: „Végre megvagy. átkozott gazember!” A rabló elmene­kült. Paul Stanford mester« a hasbeszélésnek. Tóth Árpád egyik aktuális ver- séből Idézünk. A vers címe a függőleges 12, az idézet pedig a vízszintes 1. és függ. 11. sorok­ban van. Ezeket kell beküldeni. VÍZSZINTES: 11. Zenés mulató elnevezése a század elején. 13. Belső szerv. 14. Folyó Ausztriában. 15. Ffasz ab közepe! 17. Körben van! 18. Erő­sítő szócska. 20. Szín névelővel. 22. Éttermi lap. 23. Sarkig nyit. 24. XIV—XVII. századi hosszú, hegyes nyelű, szekerceszerű vá­gó és szúró fegyver. 25. Szati­rikus szovjet író, Petrov szerző­társa. 26. Papírra vet. 2«. Japán államférfi. 30. Mássalhangzó ki­ejtve. 31. Színművészünk (Lajos). 33. Közepén kiszab! 34. Pulóvert készít. 36. Afrikában és Ázsiában honos húsevő gázlómadár. 37. A baromfiban is kárt tevő ragadozó. 38. Rí!!! 39. A-val a végén me­gyénk „aranya”. 41. Füves, virá­gos síkság. 42. Ismeretlen névje- le. 44. Befuttatott szellős, rend­szerint fából készült hangulatos kerti építmény. 4«. Nyugat-eu­rópai nép. 47. Az ógörög temp­lomépítészet első stílusa. 48. Hir­telen emelkedő hegyoldal. 49. Lám. 50. Szórakoztató eszköz rövi­den. 52. Lázasan keres. 54. Ke­reskedelmi műszó: -tói, -tőL 55. A Tisza balparti mellékfolyója Kárpát-Ukrajnában. 57. Megálla­pítja súlyát. 58. Becézett Iván. 60. Vendéget barátságosan evés­re, Ivásra unszoló. 63. ...-szét, összevissza. FÜGGŐLEGES: 1. Angol férfiak megszólítása rövidítve. 2. Ifjúsági. 3. Belgiumi város, Limburg tartományban. 4. Lovas nomád nép, mely Attila idején hazánk területéről irányí­tott hatalmas birodalmat alapí- ott. 6. „Némán” lóg. 7. OYÖ. 8. Vlagyar fró, újságíró, régész (18TO— 1934). 9. „Hangtalan” bom­ba. 10. Labdarugó-mérkőzés ered­ménye. 15. Formai. 16. Göngyö- eg névelővel. 19. Eső után van. 20. Török férfinév. 21. Menyasz- szony. 22. Sírfeliratokban olvas­ható. 27. A szarv anyaga. 29. Mezítelenül. 31. Svéd pénz. 32. Békaporonty. 34. Mértani foga­lom. 35. Szerencsejátékban a kockáztatott pénzösszeg. 39. Arany latinul. 40. „Éktelen” szárnyas. 43. Hónaprövidítés. 44. Albán pénz. 45. Est betűi kever­ve. 45. Fohász. 91. Egy, kettő, három. 53. Mókus. 55. Foghús. 56. Névutó. 58. Zamata. 59. Pusz­tít. 61 Határrag. 62. Csont lati­nul. 63. Saját kezűleg. 64. Szemé­lyes névmás. A megfejtéseket november 3fl-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk cl. November 1-i rejtvény pályáza­tunk megfejtése: „Arany-szorongássá váltják leveleiket a fák Belepi utak száraz ágát vörhenyes halvány ragyogás.* Nyertesek: Lengyel Arpádné és Veres Istvánná nyíregyházi, U Molnár Pálné ajaki, Nagy Sáli­domé aporligeti, Szalma Berta­lan napkori és Vajda Sándor ti- szavasvári kedves rejtvényfej- tőink. A beérkezett több száz megfej­tés között mindössze fenti nyer­tesek megfejtése volt jó. Ezért részükre fejenként 50,— Ft érté­kű könyvsorsjegyet küldünS nyereményként. * — Nos, hogy telt a napod, édesem? IRIGY SZOMSZÉDOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom