Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

MTB. ottáber 1 «CELET-WAGTARORSZA« *. »Mal (Folytatás a Z. oldalról) ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő je­lentősége van annak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfej­lesztési terveinket a KGST országaival. Jelenthetem a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy tervkon­zultációs tárgyalásaink az or­szágok többségével befejeződ­tek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen je­lentős a Szovjetunióval kö­zelmúltban lefolytatott tár­gyalásunk, amelynek eredmé­nyeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunió szállításai az 1971—75-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazda­ság fejlesztéséhez szükséges energia és energiahordozók importjának döntő részét. Je­lentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejleszté­sét, mezőgazdaságunk mütra- gyaellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színes­fémkohászatunk ugyancsak Jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra ala­pozhatja a termelés bővítését. A Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erő­sítése 5 éves tervünk rea­litásának legfontosabb bizto­sítéka. Ez a terv többet kíván tő­lünk, mint amennyit az ed­dig elért eredmén. _k tovább- vetítése igényelne. Kiemel­ném például azt a hármas követelményt, amelynek együttes érvényesítése leg­fontosabb feltételét jelenti előirányzott gazdasági fejlő­désünk megvalósulásának. Ezek: kielégítő termelési ütem, növekvő gazdasági ha­tékonyság, — szilárd belső és nemzetközi gazdasági egyen­súly. Tisztelt képviselő elvtársak! Gazdaságirányítási rend­szerünkben gazdaságpolitikai céljaink elérését nagymérték­ben tervszerű pénzgazdálko­dással segítjük elő, és eb­ben fő szerepe van az álla­mi költségvetésnek. Költségvetési mérlegre vo­natkozó számítások is azt mutatják, hogy tervünk reá­lis, végrehajtható, ha a vég­rehajtás folyamatában nem té­rünk el a gazdaságpolitikánk­ban magunk elé állított leg­főbb elvektől. Mindemellett szükséges felfigyelnünk ar­ra, hogy olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek a gazdasági egyensúly erősíté­se ellen hatnak. Ilyenek mindenekelőtt némely terüle­ten az erőnket meghaladó é j zati, fejlesztési elgondolá­sok, az állami támogatások iránti túlzott igények, az ér­tékesítési lehetőségekkel nem kellően számoló termelési tö­rekvések. Szeretném már most az 1971, évi költségvetés ország- gyűlési tárgyalása előtt hang­súlyozni, hogy ■ költségvetési kiadásaink növelésénél kö­vetkezetesen kell számba ven­nünk a bevételek növelésének reális lehetőségeit. Költségve­tésünk jelenleg nincs egyen­súlyban. Az egyensúlyt a kö­vetkező 5 év folyamán kell megteremtenünk. Énnek a célnak az elérése és a költ­ségvetés szükséges stabilitása érdekében a tervidőszakban szigorúan érvényesíteni kí­vánjuk a törvényjavaslatban is megfogalmazott követel- - »nyt, hogy — a vállalati /edelmek központosított há­nyadának kismértékű eme­lésével is — növeljük költségvetés beviteleit; a ter­melőágazatok fejlesztésénél mérsékeljük a köl*" ág vetés­ből rendelkezésre bocsátott eszközök arányát; csökkentjük elsősorban a veszteségtérítő jellegű támogatásokat és ész­szerű takarékosságot érvé­nyesítünk a társadalmi kö­zös fogyasztást szolgáló kia­dásokban. Magasabb színvonalú tervezés az önállóság keretében i- A IV. 5 éves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv ■célkitű­zéseit, a megvalósítandó fela­datokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapo­zó szabályozó rendszer lénye­ges alapelveit is. A terv el­fogadásával tehát tervtör­vény, a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett köz- gazdasági szabályozó eszkö­zeinek lényegét, az ár-, pénz­ügyi, hitel-, bérpolitika, va­lamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a te­rületi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni. Az elmúlt két évben az éves tervek és a teljesítés .egybevetése is azt mutatja, hogy népgazdaságunk terv­szerűen fejlődött. A közgaz­dasági szabályozás hatékony­nak mutatkozott a gyakorlat­ban és a szabályozó rend­szer egészében jól szolgálta a fejlődés tervszerűségét. Ezért az 1968-ban életbe léptetett szabályozók rendsze­rén elvi jellegű módosítás nem történik. Úgy véljük, hogy azok alapján biztosítot­ták a gazdaság tervszerű fej­Sikereink záloga Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alapja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresén, ha a megkezdett úton járva, töretlenül fejlesztjük gazda­ságunkat További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó népünk bizalma e po­litika iránt, amelyet őszintén magáénak érez. Kormányunk azzal a meg­győződéssel terjeszti szocialis­ta társadalmunk építésének IV. ötéves programját az or­szággyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társa­dalmunk egyetértésével és el­nyeri támogatását. Munkás- osztályunk, dolgozó paraszt­ságunk, értelmiségünk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy felada­taihoz, hogy azok valóra vál­lődését és igen._fc)!vtf>s.,az,...is, hogy a vállalatoknak a táv­lati érdekeket -is .szem előtt tartó gondolkodását a szabá­lyozó rendszer lényegbevágó gyakoribb változtatása ne gá­tolja. Olyan változtatásokat akarunk végrehajtani, ame­lyek erősítik a kedvező ten­denciákat és hozzájárulnak a gazdálkodás megjavításához azokon a területeken, ahol a szabályozás eddig nem bizo­nyult elég hatékonynak. Tervgazdaságunk fő jellem­zője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgaz­dasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalataink és tanácsaink, él­ve a számukra biztosított ön­állósággal, tervszerűen gaz­dálkodjanak, s vállalati és tanácsi szinten is mf/;asabb színvonalú tervezés bontakoz­zék ki. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását kö­vetően a terv célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozók­nak a figyelembevételével ké­szítsék el középtávú terveiket pártunk politikája tásával népünk jobb és bol­dogabb jövőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja. Párdi Imre nagy tapssal fo­gadott beszéde után szünet következett. Szünet után Vass István­ná elnöklétével folytatta munkáját az országgyűlés. A törvényjavaslat vitájában felszólalt Győri Imre (Csong­rádi, Gácsi Miklós (Borsod), Báli Zoltán (Tolna). Csikesz Józsefné (Budapest), Ger­gely Lajos (Pécs), dr. Bog­nár József (Budapest), dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Kerkay An­dorrá (Fejér). Gállá Ernő (Budapest), Mocsári Sándor (Hajdú-Bihar), Berke Lajos- né (Pest megyei). Varga Ká­roly (Somogy) és Tamás Já­nos (Komárom) megyei kép­viselő. Az országgyűlés ma a népgazdaság negyedik ötéves tervének vitájával folytatja munkáját. Öimillió embert várnak Nasszer temetésére Kairóba érkezett a magyar küldöttség Megérkezett az EAK fővá­rosába a Losonczi Pál vezet­te magyar küldöttség. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és kísérete részt vesz Nasszer elnök csütörtöki temetésén. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki Nasszer egyiptomi elnök csütörtöki temetésére érkezett Kairóba, szerdán a Kubbeh-palotá- ban találkozott Anvar Sza- dattal, az EAK ideiglenes el­nökével és az EAK más köz­életi személyiségeivel. A szovjet kormányfő Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP fő­titkára és Nyikolaj Podgor- nij. a Legfelső Tanács elnök­ségének elnöke, valamint a maga nevében részvétét tol­mácsolta az EAK vezetőinek. Koszigin és Szadat az ezt követő szívélyes megbeszélés során annak a kölcsönös tö­rekvésnek adott kifejezést, hogy a szovjet és az egyipto­mi nép, a nemzeti felszaba­dulás és a népek biztonsága érdél .ben tovább erősíti a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között ki­alakult szoros és baráti kap­csolatokat. Koszigin szovjet miniszter- elnök szerdán részvétét tol­mácsolta az elhunyt Nasszer elnök özvegyének, valamint a Nasszer család tagjainak. Kairóban megkezdődtek a csütörtöki nagyszabású te­metés előkészületei. Nasszer elnököt katonai díszpompá­val helyezik örök nyuga­lomra. A temetésre az ország vezetőin és számos külföldi vezető politikuson kívül mintegy 5 millió embert várnak. Teljes a gyász a legtöbb arab fővárosban. Bejrutban folytatódott a pusikaropogás- tól hangos gyászolás. A li­banoni fővárost elárasztott;5’' Nasszer fekete kerete port­réi. Damaszkusz ban mintegy 50 ezren vonultak fel néma gyászmenetben, hatalmas fe­kete zászlók és Nasszer-ké- pek alatt. Nasszer holttestét ma, kö­zép-európai idő szerint reg­gel 8 órakor helikopteren szállítják a Kairó közepén fekvő Gezira-sziget egyik félreeső helyére, oda, ahol az elnök és harcostársai, az egykori „szabad tisztek” Fa­ruk király korrupt és impe- rialistabarát rendszere meg­döntésének tervét kidolgoz­ták. Gezirán az elnök holttes­tét tartalmozó koporsót ágyú­talpra helyezik, s egy 12 ki­lométer hosszúságú útvonalon szállítják át a végső nyug­helyre, a Nasszerről elneve­zett. újonnan épült mecsetbe. Gamal Abdel Nasszert. a mecset márványpadlója alatt lévő sírhelyen helyezik örök nyugalomra. Ratifikálták a szovjet—román együttműködési szerződést Moszkva: Nyikolaj Podgor- nij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke szerdán a Kremlben be­szédet mondott azon az ülé­sen, amelyen a Legfelső Ta­nács elnöksége ratifikálta az ez év július 7-én, Bukarest­ben aláírt szovjet—román barátsági, együttműködési .és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Mint Podgornij hangsúlyozta, a szerződés ,,széles távlatokat nyit a két ország és a két nép baráti kapcsolatainak továbbfejlesz­téséhez és elmélyítésé­hez, politikai, gazdasági, védelmi, kulturális és egyéb területeken”, majd hozzáfűz­te; a Szovjetunió és Románia megerősítették a szocialista államok védelmi szövetségé­ben való résztvételből eredő kötelezettségeiket. A szovjet kormány nevé­ben Andrej Gromiko külügy­miniszter szólalt fel az ülé­sen. Hangsúlyozta: „a szerző­dés arra hivatott, hogy előse­gítse a szovjet—román kap­csolatok kiszélesítését és el­mélyítését, az egész szocia­lista közösség erősítését a béke és a nemzetközi bizton­ság szavatolását”. Mihail Szuszlov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Szö­vetségi Tanácsa külügyi bi­zottságának elnöke hangoz­tatta, hogy a külügyi bizott­ság véleménye szerint a szer­ződés célkitűzései tanúsítják a két országnak azt a meg­másíthatatlan törekvését, hogy vállvetve harcoljanak a szo­cializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért. a békéért és a népek boldogu­lásáért. A Legfelső Tanács elnöksé­gi tagjai egyhangúlag jóvá­hagyták a szerződés ratifiká­lásáról szóló törvényerejű rendeletet. Bukarest: Szerdán délelőtt Bukarestben, a Köztársasági­palota épületében Nicolae Ceausescu elnökletével kibő­vített ülést tartott a Román Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsa. Maurer miniszterelnök tör­vényerejű rendelettervezetet terjesztett elő a Román Szo­cialista Köztársaság és a Szovjetunió közötti baráttsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ra­tifikálására. A vitában fel­szólalók teljes egyetértésüket fejezték ki a ratifikálással, amely jelentős hozzájárulás a két nép közötti barátság és együttműködés megszilárdí­tásához. Az államtanács egy­hangúlag elfogadta az előter­jesztett tervezetet. A ratifiká­lás után Nicolae Ceausescu mondott beszédet. Nixon Belgrádban Nixon amerikai elnök, fe­lesége és kísérete — többek között Rogers külügyminisz­ter és Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója — szerdán délután rö­viddel fél négy óra után, nem egészein két napig tartó hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. Nixont államfőket megillető fogadtatásban részesítették a belgrádi repülőtéren. A fo­gadtatáson jelen volt többek közt Tito elnök és felesége. Relgrád utcáin — a Szo­cialista Szövetség városi vá­lasztmányának felhívására — sokan gyűltek össze az ame­rikai elnök érkezésekor. A repülőtérről Nixon belgrádi rezidenciájáig, s az onnan a főváros mellett fekvő Avala hegyig vezető útvonalon rendkívül erőteljes biztonsá­gi intézkedéseket alkalmaz­tak. KÉT ÉVFORDULÓ A népi Kína ünnepe Huszonegy évvel ezelőtt, 1949. október 1-én törté­nelmi fordulat következett be a kínai nép életében: véglegesen győzött a forradalom, a csangkajsekisták és az amerikaiak menekülni voltak kénytelenék a száraz­földi területekről. Létrejött a Kínai Népköztársaság. Kontinensnyi terület szakadt ki ezzel az imperializmus gyarmati rendszeréből, sok száz milliós nép előtt nyílt meg a lehetőség az új társadalmi rendszer, a szocializ­mus felépítésére. Ezért méltán állapítható meg, hogy a kínai népi forradalom győzelme a. Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után az egyik legnagyobb jelentő­ségű világtörténelmi esemény volt. A kínai népi forra­dalom győzelme megingatta az imperialista világrend­szert és nem kis mértékben járult hozzá annak idején Ázsia, Afrika és Latin-Amenika népeinek forradalmi harcához, az egész gyarmati rendszer alapjainak meg- rendítésiéhez. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú és ke­mény forradalmi harc előzte meg, amelyben a kínai néptömegek a kommunista párt vezetésével eredmé­nyesen fordultak szembe a gyarmatosítók egész hadá­val, a hódító japánokkal és az amerikai imperializmus bérenceivel, az áruló Kuomintang-klikke!. A győzelem után az egész nép fellendülésének évei következtek. A Kínai Népköztársaság a szocialista közösség tagjaként a testvéri országok sokoldalú segítségével hozzákezdett az ország gyors ütemű modernizálásához: ipari objek­tumok százai létesültek, csatornázás és útépítés, a me­zőgazdasági hozamok növelése kiemelte az országot az éhhalál, a teljes elmaradottság állapotából. Különö­sen sokat számított a népi Kína gazdasági és szociális viszonyainak gyors javulásában az a testvéri segítség, amelyet a szovjet nép önzetlenül nyújtott a kínai nép­nek. A forradalom győzelme utáni években a kínai ve­zetés helyesen mérte fel, hogy a szocialista közösség politikai és gazdasági segítsége nélkül újra és újra ve­szélybe került volna a nép győzelme, e segítség hiá­nyában állandóan az ország felett lebegett volna a neo- kolonialista, burzsoá restauráció veszélye. A Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország együtt­működése az egész nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom fejlődésének javára és hasznára volt. Annál sajnálatosabb, hogy később törés állt be eb­ben az együttműködésben. A magunk részéről — együtt a szocialista közösség többi országával — soha nem ad­tuk fel a reményt, hogy a kínai nép megőrzi forradalmi hagyományait, hűséges marad a marxizmus—leniniz- mus eszméihez, és semmi sem tántoríthatja el a szocia­lista társadalom felépítésére való törekvésétől. Mindig is azon munkálkodtunk, hogy kapcsolatainkban azt erősítsük, ami összeköti népeinket, ami hasznára van az egyetemes béke ügyének, ami erősíti az antiimgperia- lista küzdelmet, s ami egyszer majd feloldja aztia fe­szültséget, amely nem a mi magatartásunkbanbeállt változás miatt következett be. Ezért minden leheüő mó­don törekedtünk a nézeteltérések tisztázására, a meg­romlott viszony javítására, államközi kapcsolataink fenntartására és fejlesztésére. Jó szándékaink bizonyí­tékaként szorgalmaztuk a diplomáciai kapcsolatok nor­malizálását, a gazdasági egyezmények megújítását és rendszeres végrehajtását, továbbá más lehetséges mó­dokat kerestünk és keresünk a jövőben is á népi Kíná­val való együttműködésre. Elégedettségünkké, talál­kozik, hogy az államközi kapcsolatok fejlesztésének útjában kínai részről is ma már kevesebb az akadály. Az évfordulón szívből kívánjuk, hogy a testvéri kínai nép sikeresen folytassa szocialista építőm unká­ját, és jöjjön el ismét az idő, amikor a szocialista kö­zösség többi népével egy családban, ingadozás és kité­rők nélkül halad nagy társadalmi céljainak beteljesü­lése felé. Tíz éve független Nigéria Afrika legnagyobb állama — Nigéria — ma ünnepli függetlensége kikiáltásának évfordulóját. Tíz év telt el azóta, hogy a lagosi stadionban felszökött a magasba a nigériai nemzeti zászló: az ország történelmében új fejezet kezdődött. Hosszú és kemény harc előzte meg a nép győzelmét. A brit imperializmus nehezen hagyta ott az ország ás­ványi kincseit — a kolumbitot. az ónt és főként az ola­jat, — a mezőgazdaság terményeiből a kakaót és a föl­dimogyorót. Az angol gyarmatosítás messzelátó szakemberei azonban tudták, hogy eljön a nap, amikor egyenlő part­nerei lesznek a nigériaiak. Készültek hát. A járási fő­nökök, az angol gyarmati adminisztráció oszlopai, ala­posan felmérték a lakosság hangulatát. Minden nagy ügyet és apróságot — két falu harca egy darabka föl­dért, két törzs évszázados ellenségeskedése, a dinasztiák közötti vetélkedés az uralomért — feljegyeztek, hogy adandó alkalommal felhasználják. Nigéria 1960-ban függetlenné vált. Külsőleg min­den szép volt. Parlament, fehér parókás bírók, tetsze­tős alkotmány... És angol tanácsadók minden miniszté­riumban, minden valamirevaló intézményben. — Stabilitás, demokrácia, felvirágzás! — visszhan­gozta a londoni sajtó, reklámozva a jó befektetési le­hetőségeket. Ám egyszgjr csak bekövetkezett a fordulat. A nigé­riai hadsereg fegyvert fogott az angolokat kiszolgáló vezetők ellen, és elűzte őket. Amint Anglia megérezte, hogy kicsúszik a kezéből a gyeplő — rezidensein ke­resztül — a törzsi ellentétek felszításához folyamodott, amelynek eredményeképpen létrejött a szakadér „Biaf- rai Köztársaság”. A gazdasági és szociális fejlődés megtorpant meg­bomlott a nemzeti egység. Véres és hosszan tartó pol­gárháború kezdődött. Az imperialista hatalmak min­dent megtettek, hogy neokolonialista céljaik érdekében elhúzzák a konfliktust. Az egység ügye azonban végül is győzött, s ma si­kerekkel ünnepli a 10. függetlenségi évfordulót a nigé­riai nép. Csökkent az országban a törzsek közötti ellen­tét. Ismét megnőtt az ország tekintélye Afrika népei előtt, s Nigéria kiveszi részét a fajgyűlölet ellen, a le­fegyverzésért, a feszültség csökkentéséért folytatott harcokban. A Szovjetunióval és a szocialista országok- gal széles körű gazdasági, kulturális és politikád kapcso­latot épít ki. S bár a külföldi monopóliumok még je­lentős pozíciókkal rendelkeznek, a nigériai kormány lé­pésről lépésre halad előre a további politikai és gazda­sági függetlenség megteremtésének útján. (KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom