Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

I »Mai KTNFt WTAGYATtOnsrt«? 1970 október 25. (Folytatás az 1. oldalról) Most amikor tanácsaink fennállásának 20. évforduló­ját ünnepeljük és visszaem­lékezünk a megtett útra, a küzdelmekre, eredmények­re, joggal tölthet el bennün­ket az a szilárd meggyőző­dés, hogy pártunk irányítá­sával tanácsaink a megnöve­kedett önállóságukkal és bő­vülő hatáskörükkel élve az elkövetkezendő években to­vábbi és még nagyobb ered­ményeket fognak elérni. Orosz Ferenc felszólalása Dr. Fekszi István ünnepi beszéde után Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára kért és kapott szót. A párt megyei végrehajtó bi­zottsága nevében üdvözölte a fennállásuk 20. évfordulóját ünneplő megyei, járási, váro­si és községi tanácsokat, ta­nácstagokat, dolgozókat, s kü­lön köszöntötte azokat, akik 20 éve állnak a nép szolgála­tában. Felszólalásában utalt arra, hogy 20 év nem nagy idő, ám az elmúlt két évtized mégis olyan időszak volt, amikor népünk életében nagy törté­nelmi változások következtek be. Ez idő alatt vált valóra népünk régi vagya, s olyan eredmények születtek, ame­lyekre joggal büszkén tekint­hetünk vissza. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével a tanácsok rakták le a szo­cialista rendszer gazdasági alapját, majd hozzákezdtek a szocialista rendszer megvaló­sításához. A felszabadulás utáni föld­osztással kihúztuk a földes­urak lába alól a talajt és ez­zel szétfoszlott a régi paraszti élet a falun és mind az a ro­mantika. amelyet ehhez az életformához fűztek. A falun bekövetkezett gyökeres átala­kulások nemcsak külsőségek­ben. a szép új és egészséges lakásokban jelentkeznek, ha­nem a parasztság gondolko­dásában, érzelmi világában. Ma új gondok, új örömök fog­lalkoztatják az embereket. Ezek nem azonosak a 30 év­vel ezelőtti kenyérgondokkal. Es a falu a fejlődés további nagy útja előtt áll. Nagy eredmények születtek a szocialista ipar megterem­tésében is. Ma már 36 000 ipa­ri munkás dolgozik a megyé­ben. Számszerűen „ is megte­remtettük a munkásosztályt, amely a szövetkezeti paraszt­sággal szövetségben rendsze­rünk politikai alapját képe­zi. A tervezett új üzemek épí­tése tovább erősíti a munkás- osztályt mind számban, mind öntudatban. Művelt, szocialista módom gondolkodó emberek nevelése volt a legfőbb cél. Ez nap­jainkban mindinkább meg­valósul, amikor egységes szo­cialista szellemben neveljük a fiatalokat és felnőtteket egy­aránt A kiterjesztett egészségügyi szolgáltatások nemcsak azt jelentik, hogy felszámoltuk a tbc-t, s egyharmadára csök­ken a csecsemőhalandóság, hanem azt is, hogy most nyí­lik lehetőség évtizedes beteg­ségek gyógyítására. Mindezt a nagy feladatot a tanácsok végezték. A lakosság nemcsak összetételében, ha­nem tartalmában is magáé­nak vallja a tanácsokat. Még inkább így lesz ez mindenütt, ha a közügyeket egyforma szinten intézik, s a ritkán elő­forduló visszaéléseket, bürok­ratikus vonásokat is megszün­tetik. A tanácsoktól gyors, érdemleges ügyintézést vár a lakosság. A szocialista de- molrratizmus továbbfej teszté- se a tanácsok életében is vál­tozásokat igényel. A legfőbb változások a községekben és városokban következnek be. Ezeken a helyeken tovább nő hatáskörük, ezzel együtt fele­lősségük. Mindez szükségessé teszi a tanácsok és a lakosság kapcsolatának elmélyítését. Mindehhez megvannak a fel­tételek. A választási törvény módosítása már a következő választásokon lehetőséget nyújt arra, hogy több jelölt közül válasszák ki a legmeg­felelőbbeket. Többjelöltség esetén annak sem kell szé­gyenkeznie, aki lemarad, mert már az is nagy megtisztelte­tés, ha felkerülhet a listára. A tanácstagok többsége al­kalmas arra, hogy a jövőben is megfeleljen a még maga­sabb feladatoknak, a velük szemben támasztott igények­nek. Megyénk tanácsainak legfőbb feladata, hogy mi­előbb behozzuk azt a lema­radást, amely még ma is meg­mutatkozik más területekhez képest. Ebben a központi szervektől is egyre nagyobb tárhógatást Kapunk.* E fel­adatok megoldásához kelle­nek a nagyobb hatáskörrel rendelkező tanácsok, amelyek egyben továbbfejlesztik elért eredményeinket, s őrködnek a közélet tisztaságán. Az el­múlt évtizedekben sole tapasz­talatot szereztünk. Felhaszná­lása segít a feladatok jó meg­oldásában. Befejezésül elismerését fe­jezte ki a tanácstagoknak, a tanácsi dolgozóknak azért a munkáért, amelyet az el­múlt 20 évben végeztek. Az ülésen felszólalt Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára. A népfront megyei bizottsága és a vá­lasztók nevében köszöntötte a tanácsokat. Elmondotta, hogy a népfront ott volt a tanácsok bölcsőjénél, és meg­alakulásuk óta szorosan együttműködik az államha­talmi szervekkel. A taná­csoknak nagy szerepük volt abban, hogv az elmúlt év­tizedekben sikerült felszá­molni a múlt káros öröksé­gét, a lakosság magáénak ér­zi a tanácsokat A választá­sok alkalmával azért adják szavazatukat a tanácstagok­ra. mert tudják, hogy megfe­lelően képviselik őket a tes­tületekben Az elmúlt évek­ben különösen a községfej­lesztési tervek elkészítésében, megvalósításában. alakult ki jó együttműködés a ta­nácstagok és a népfrontbi­zottságok aktivistái között. Ezt új iskolák, egészségügyi, szociális létesítmények, par­kok jelzik. Az elért eredmé­nyek jó alapul szolgálnak a negyedik ötéves tervhez. Felszólalásában szólt arról, hogy a múltban a lakosság igen bizalmatlan volt a hiva­talokkal szemben. Ma a dol­gozók bátran mondják el vé­leményeiket. javaslataikat. Véleménye szerint egyik fontos feladata a tanácsok­nak a jövőben is az, hogy ápolják a közélet tisztaságát. Kitüntetések Ezt követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának megbízásából dr. Fek- szi István kitüntetéseket, el­ismerő oh'övei eket adott át a közéleti és tanácsi munká­ban kitűnt tanácstagoknak, dolgozóknak, a 20 évi folya­matos tanácstagsággal ren­delkezőknek. A Munka érdemrend ezüst fokozatát kapta: Gulyás Emiiné dr., a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Bíró László, a Nyíregyházi Városi Tanács VB elnöke. Madarász Istvánná, a Nagy- kállói Járási Tanács VB el­nöke, dr. Borivó László, a Nyíregyházi Járási Tanács VB titkára, dr. Ördögh Já­nos. a Nyíregyházi Városi Tanács VB elnökhelyettese. Horváth Miklós, a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tályvezetője. Gaál Ibolya, a megyei tanács vb egészség- ügyi osztály szociálpolitikai csoportvezetője és Papp Mi­hály, a Nyírbátori Járási Ta­nács VB titkára. A Munka érdemrend bronz fokozatát kapta:. Szilágyi Ferencné megyei tanácstag, özv. Csinyi János­áé nyíregyházi járási tanács­tag, Alexa Sándor tiszaeszlá- ri községi tanácstag, Danes Albert nyírmihálvdi közsA<ű tanácstag, Csehi László, a Porcsalma5 Községi Tanács VB elnöke, Kovács Dezső, a Nagyvarsányi Községi Ta­nács VB c-lnöke. Naményi János, a M^zőladán.yi Közsé­gi Tanács VB titkára. Benő György, a Balkánvi Községi Tanács VB pénzügyi csoport­vezetője. Biró Károly, a Fe­hérgyarmati Járási Tanács VB építési csoportvezetője és Toldi Miklósáé. a Kölesei Községi Tanács VB igazgatá­si csoportvezetője. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elismerő ok­levelét kapták: Orosz Ferenc megyei ta­nácstag, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb-elnöke, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb-titkára. Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Bán György, Beke Sándor, Bre- vák Béla, Borbély Istvánná, Czigler Elek, Csürke Sándor, Dani Endre, dr. Gombás Sándor, Gyerák Pálné, Hajdú Sándor, Kocsis László, Ko­vács Károlyné, Pongrácz Er­nő, Simon István Péter, Stomp László, Szarvas Ernő, Széles Lajos, Szilágyi Fe­rencné, Trencsényi György, Siket Gyula és Vincze József megyei tanácstagok. A kitüntetések átadása után a Minisztertanács ta­nácsi hivatalának képvisele­tében dr. Éliás László kö­szöntötte a tanácsülés részt­vevőit. méltatta a tanácsok tevékenységét. A Minisztertanács tanácsi hivatala megbízásából dr. Fekszi Istvánnak, a megyei tanács vb-elnökének ő nyúj­totta át az elismerő oklevelet. A tanácsülés befejezése után a résztvevők meg tökin­tették a tanácsok életét be­mutató kiállítást és a megye 25 éves fejlődéséről készített dokumentum filmet. Délután a megyei tanács nagytermében a kitüntetett és 20 éves tanácstagok, a párt-, állami és társadalmi szerveik vezetői tartottak ta­lálkozót Husák és Ulkricht beszéde a prágai nagygyűlésen Csütörtökön délután a prá­gai- Julius Fucik park kong­resszusi palotájában az NDK és Csehszlovákia párt- és kormányküldöttsége tisztele­tére a prágai dolgozók barát­sági nagygyűlést rendeztek. A gyűlésen először Gustáv Husák mondott beszédet. Gustáv Husák beszédében méltatta az NDK kiemelkedő történelmi szerepét az euró­pai béke fenntartásában és a második világháború kö­vetkezményeinek felszámolá- sában, s hangsúlyozta, hogy mind°z különösképpen jelen­tős tényező Csehszlovákia számára. A CSKP KB első titkára kitért a csehszlovák kon- szolidáció eseményeire. Meg­állapította, hogy egészében véve sikerült i leküzdeni a válsághelyzetet a politikai és társadalmi életben, a párton belül, az állami szervekben, a gazdaságban és a nemzet­közi kapcsolatokban egy­aránt. Nemzetközi kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a tárgyaló felek rendkívüli fon­tosságot tulajdonítottak az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívásának. A Moszkvában aláírt szovjet— nyugatnémet szerződés pozi­tív hozzájárulás a feszültség enyhítéséhez és az európai helyzet normalizálásához. Meggyőződésünk, hogy a szerződés kedvező légkört te- ramt a Német Szövetségi t öztársaság és a többi szo­cialista ország viszonyában fennálló, méí* nyitott kérdé­sek rendezéséhez is. Véleményünk szerint a Német Szövetségi Köztársa- Ságnak reális magatartást kellene tanúsítania a Német Demokratikus Köztársaság és javaslatai iránt. Mint ismere­tes, mi is hajlandók vagyunk, és fel is készültünk arra, hogy tárgyalásokat kezdjünk az NSZK-val a kölcsönös kapcsolatok még nyitott prob­lémáiról, _ ....... «. ... . A fő hangsúlyt arra he­lyezzük. hogy a bonni kor­mány milyen álláspontot foglal el a müncheni szerző­dés eleve érvénytelenné nyil­vánításával kapcsolatban. Egyértelműen kinyilvání­tottuk. hogy jó szándékkal viseltettünk a tárgyalások iránt. A további lépések az NSZK kormányának állás- foglalásától függenek. Ezzel összefüggésben nagyra érté­keljük az NDK magatartá­sát, amelv már régen több ízben kifejtette a müncheni szerződésről vallott megalku­vást nem tűrő véleményét, s ezt belefoglalta az 1987-b?n megkötött csehszlovák—NDK barátsági szerződés szövegé­be is — hangsúlyozta Gusrtáv Husák. Ezután W. Ulbricht mon­dott i'-rizécLet. Felelevenítette a német, és csehszlovák munkásosztály közös harcainak hagyomá­nyait. majd hangsúlyozta, hogy 1968-ban az NDK a többi testvérországgal együtt a szocialista internacionaliz­mus elveitől vezérelve nyúj­tott segítséget a csehszlovák népnek. Walter Ulbricht beszédé­ben nagy teret szentelt az NDK és Csehszlovákia gaz­dasági együttműködésének, s Kijelentette,( hogy az NDK pártja és kormánya a KGST 23. és 24. tanácsülésének ha­tározatait a szocialista integ­ráció fontos programjának tekinti. Nemzetközi problémákat érintve kifejtette, hogy a szocialista országok általános békepolitikájában központi helyet foglal el az európai biztonsági értekezlet összehí­vására irányuló törekvés. Megállapította, hogy a Szov­jetunió által kezdeményezett szovjet—nyugatnémet szer­ződés jelentős lépés az euró­pai béke és biztonság irá­nyában. Ezt a szerződést JÍgy értékeljük, mint a Brandt- kormánv első fontos hozzájá­rulását a béke biztosításához és a feszültség tartós enyhí­téséhez. Most az szükséges, hogy a szerződés jogerőre emelkedjék, s a nemzetközi közvélemény elvárja, hogy a szövetségi gyűlés mielőbb rá- tifikálja az okmányt. Ulb­richt ugyancsak fontos kö- votelménvnek & z Odera—Nets se-határ szerző­déses elisr rését, s egv olyan nyilatíkozat megtételét, az NSZK részéről, amely eleve érvénytelennek nyilvánítja a müncheni diktátumot. Közlemény a moszkvai KGST-l anácskozásról Október 20—22-ém Moszk­vában tartotta 49. ülésszakát a KGST Végrehajtó Bizottsá­ga. Az ülésszakon részt vet­tek: Lczeaar Avramov, a bolgár, Franttsek Hamouz, a cseh­szlovák, Piotr Jaraszé wi ez, a lengyel, Apró Antal, a ma­gyar. Damdingijn Gombozsav, a mongol, Gerhard Weiss, az NDK, Gheorghe Radulescu, a román és Mihail Leszecsko. a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnökhelyettese. Gromiko Nlxorinal tárgyait Nixon amerikai elnök csü­törtökön a Fehér Házban nem hivatalos megbeszélést tartott Gromiko szovjet külügymi­niszterrel. A megbeszélésen amerikai részről Rogers kül­ügyminiszter, Kissinger, az el­nök nemzetbiztonsági tanács­adója, szovjet részről Dobri- nyin, washingtoni nagykövet vett részt. A Fehér Ház csütörtök dél­után kiadott közleménye sze­rint Nixon elnök és Gromiko szovjet külügyminiszter két óra és 35 percig tartó eszme­cserét folytatott az amerikai— szovjet kapcsolatokról, az eu­rópai biztonságról, a SALT­tárgyalásokról, a Közel-Ke­letről és Vietnamról. Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter csütörtökön New Yorkban a Nixon elnök­kel történt találkozója után a következő nyilatkozatot tette: „Az elnökikel folytatott megbeszélésein, amely érdekes volt, megvitattuk a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit, vala­mint a főbb nemzetközi prob­lémákat. Szeretnék annak a nemiémy- nék kifejezést adni, hogy a találkozó és a megbeszélés pozitív jelentőségű a szovjet— amerikai kapcsolati* javulá­sa és fejlődése szempontjá­ból.” A KGST s a jugoszláv kor­mány közötti egyezménynek megfelelően a végrehajtó bi­zottság ülésszakán egyes kér­dések megvitatásában részt vett Jugoszlávia képviselője is. A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvitatták a KGST 23. és 24. ülésszakán kitűzött feladatok megoldására vonat­kozó dokumentumok előzetes tervezeteit. Ezek célja az együttműködés további elmé­lyítése és tökéletesítése, s a szocialista gazdasági integrá­ció kibontakoztatása. A végrehajtó bizottság tu­domásul vette a KGST állan­dó gépipari bizottságának tá­jékoztatását azoknak a javas­latoknak és ajánlásoknak ki­dolgozásáról, amelyek célja a KGST-országok vas- és fém­iparában, továbbá szempárá­ban szükséges felszerelések­ben mutatkozó szükségletek biztosítása. s e felszerelések minőségének emelése. A végrehajtó bizottság meg­vizsgált egy javaslatot, amely­nek értelmében megszervezik a KGST-országok együttmű­ködését a legközelebbi tíz­tizenöt esztendőre a vasúti te­herkocsik, nagy teherbírású Diesel-motoros vontatók és teherautók területén. Az ülésszakot a barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. w. A két férfi így folytatta a beszélgetést. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nek, pon­tosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI, hogy ez a dezinformáló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a ja­pánok erősen érdeklődnek Pearl Harbor és környéke Iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt Is tudták, hogy a japánok az ál-Camp- belltől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlós hajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahajóhoz tar­toznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor az ál- Campbell a japánok értésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes­óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállo­dai szobájában, majd megál­lapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod... Másnap ismét találkoztak; Campbell meglepő mennyi­ségű információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző köz­pontban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a iapán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igaz­ságtól távol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak szükség esetén. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátá­masztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül el­jött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás, ki­merült. A japánok ekkor azi* az utasítást adták Blake-nek, hogy térje/, vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült és San Franciscóba repült. Blake, miután szerencsésen átesett a San Franciscó-i vámvizsgálaton, elindult a re­pülőtérre, ahonnan repülő­géppel akart Los Angelesbe utazni, hogy átadja informá­cióit Konónak és Yamamotó- nak. Ugyanis ő nem „tudhat­ta”, hogy a japánok a Camp- bell-lel folytatott minden be­szélgetésüket. mikrofonon át lehallgatták. Az információ­kat tehát formálisan is át kel­lett adnia nekik... Amint Blake a repülőtér felé ment, útközben észre­vette, hogy egy fiatal ameri­kai követi. Nem sokkal ké­sőbb a fiatalember meg is szólította, majd igazolta ma­gát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszólította Blake-et, kö­vesse a repülőtéri őrszobára. Az őrszobán Blake tömören és gyorsan elmondta, milyen feladattal bízta meg. az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé hazudós­nak látszó Blake-et, amikor mégis meggondolta magát és telefonált a tengerészeti hír­szerzéshez. Ott persze azon­nal tisztázták a dolgot, és iga­zolták Blake-et, de az már kétséges volt, vajon elkerül­te-e a japán ügynökök figyel­mét az Incidens; ez esetben Blake azonnal kompromittá­lódott volna a japánok előtt Az egykori robotember iz­gatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfor­dult az agyában, vajon nem látták-e a japánok az igazol­tatását? Csak akkor nyugo­dott meg, amikor Los Ange­lesben találkozott KonóvaL, majd Yamamotóval, s át­nyújtotta nekik Campbell „információit”. Yamamoto szemmel láthatóan egészen izgatott lett, s ez arra vallott, hogy minden rendben van. (Folytatjuk! Szabó László—Sólyom /ózsef; Koncz Károly üdvözlő szavai J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom