Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

1978. október 23. KELET-MAG YARORSZAO t dm Cazdasáofejlesztésiink kiemelt programja l. Az építők „ipari forradalma“ N emcsak a pénz lényeges Fizetés évek alapján ? — Hűtött ivóvíz Miskolc, Debrecen után újra otthon AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKÁN törvénybe ik- tatták a népgazdaság fejlesz­tését, a társadalom gyarapí­tását, az életkörülmények ja­vítását 1975-ig meghatározó munkaprogramot — a negye­dik ötéves tervet. A fő népgazdasági fejlesz­tési programok összeállítása egyfelől a reális és sürgős társadalmi szükségletekből és lehetőségekből, másfelől — főképp — a hazai adottságok­ból indulnak ki, jelentős mér­tékben támaszkodva — a ba­ráti országokkal a tervegyez­tetések során már rögzített — nemzetközi együttműkö­désre, a bontakozó szocialista integrációra. így a konkrét beruházási előirányzatok, el­sősorban a központi fejlesz­tési programokat szolgálják: a földgázprogram folytatását, az alumíniumipar fejlesztését, a közúti jármüprogramot, a kőolaj termékek vegyipari fel­dolgozásának fejlesztését, az építőipar korszerűsítését, fej­lesztését, a textil és ruházati ipar rekonstrukcióját, a szá­mítástechnikai programot. A parlamenti vitá második napján, a délutáni szünet­ben, jegyezte meg egy kép­viselő — a körötte állók he­lyeslése közepette: — , .Sze­rintem, a következő években le kell zajlania a hazai épí­tőiparban is az ipari forra­dalomnak — különben egyik- másik fejlesztési elgondolá­sunkkal nem boldogulha­tunk”. AZ építőipar teljesí­tő KÉPESSÉGE az utóbbi esztendőkben a tervezettnél lényegesen jobban emelke­dett: a harmadik ötéves terv kezdetekor 24—28 százalékos kapacitásbővítést irányoztak elő, az 1967-es kormányhatá­rozat ezt az időközben jelent­kező feszültségek enyhítésére 34 százalékra emelte. A nö­vekedés várhatóan az ötven százalékot is meghaladja majd. Ez a teljesítményemel­kedés, mintegy 40 milliárd forintnyi többletet hoz, az ágazat egy egész esztendő alatt elért termelésének felel meg. A harmadik ötéves terv időszakában például egymillió ember költözhetett új otthon­ba, az elkészült 320 ezer la­kás valamelyikébe. S mégis tény, hogy most a III. ötéves terv végén is egyik legsürgő­sebben megoldásra váró gon­dunk a lakáshelyzet javítása. Ugyanígy, noha a 60-as évek derekától számítva, mintegy 50 százalékkal csökkent az építőipar által el nem vállalt munkák mennyisége mégis — a beruházási piac egyensúly- hiányában változatlanul alap­vető ok az építőipari kapa­citáshiány és az építkezési anyagok mennyiségi, válasz­téki hiánya. Mindez arra utal, hogy az utóbbi években az építőipar és az építő­anyag-ipar teljesítőképességé­nek, a várhatónál nagyobb emelkedésnél is gyorsabban növekedtek az építőiparral szemben támasztott igények. A népgazdaság építési igé­nyei — s ebbe most a lakos­ság szükségletei is értendők a IV ötéves tervben tovább növekszenek. Ráadásul itt már korántsem pusztáin mennyiségi igényekről lesz szó. hanem egyre fokozódó minőségi követelményekről is: a korszerűsödő ipar új üzem­csarnokainak az eddiginél cél­szerűbbeknek, komfortosab­baknak, speciálisabb igények kielégítésére is alkalmasab­baknak kell lenniök. A me­zőgazdaság hasonló módon a céloknak jobban megfelelő gazdasági épületeket vár az építőktől. Ráadásul, minthogy a beruházásokban egyre több lesz a vállalati pénz. de vál­tozik majd a lakók érdekelt­sége is az új otthonok kivite­lezésében — az átfutási idő­ket is rövidíteni kell, mer' sem a vállalatok, sem a jö­vőbeni lakók nem lesznek haj­landók hosszasan várakozni befektetéseik ellenértékére. Erre a várható változásokra — a növekvő igényekre utalnak a terv konkrét adatai is. A IV. ötéves tervben mint­egy 500 milliárd forintot költ- hetünk majd beruházásokra — állami és vállalati alapok­ból összesen. Ennek mintegy 50 százaléka építési költség, vagyis értékét tekintve a ter­vezeti beruházások felének sorsa az építők kezébe van letéve. A tervezett 400 ezer lakásból például az építőipar szocialista szektorának leg­alább 280 ezret kell felhúznia. Jelentős a szerepe az épí­tőknek a központi ipari be­ruházásokban is: az olaj- és a földgázprogramhoz új veze­tékeket, feldolgozó üzemeket, ezekhez lakótelepeket kell építeni. A települések be­kapcsolása a földgázhálózatba szintén építési feladat. A ko­hászat, a vegyipar, a cellulóz és a papír új üzemei átlagon felül épi lésigényesek. A MEZÖGAZDASÄGBAN a korszerű Állatte­nyésztés és feldolgozóipar fejlesztése sem mehet végbe az építőipar nélkül. A szállítás és hírközlés rekonstrukció­programja is 46—47 száza­lékban építésigényes: a közúti hálózat fejlesztése önmagában is nagy feladat. Létezik víz-, csatorna és közműfejlesztés] program is — fő szerep az építőké. — Az új egészség- ügyi, szociális és kulturális beruházások az építőipari ka­pacitás 10 százalékát igény­lik. (8 ezer kórházi ágy, több, min* 3 ezer általános és kö­zépiskolai tanterem, 9 ezer diákotthoni férőhely és így tovább.) A fenntartási, felújí­tási munkák értéke pedig — 1975-ig — majd 100 milliárd forint Ezeknek a feladatoknak az építők csak akkor lesznek ké­pesek megfelelni, ha a kivi­telezési kapacitást legalább 43 százalékkal, az építőanyag­ipar termelését pedig legalább 55 százalékkal növelik. Ezért az építőipar saját ötéves ter­ve — összhangban az orszá­gos tervvel, az előbb vázolt feladatokkal — kimondja, hogy a műszaki-technikai fej­lesztésnek az építés vala­mennyi döntő technológiai folyamatára egyszerre kell kiterjednie. Az előre gyártott vasbeton­szerkezetek felhasználását 30 —40 százalékkal, a könnyű- és nehézacél szerkezetekét két­szeresére tervezik emelni az építők. 240 ezer lakást kor­szerű technológiával kell megépíteni. A házgyári kapa­citást 1975-re legalább az évenkénti 42 ezer lakás szint­jére kívánják emelni, ezért az ágazatirányítás a már fo­lyamatban lévő házgyári fej­Dancs Lajos tsz-elnök be­szélgetésünk kezdetén mond­ta: „Ha volt valaha az or­szágnak szegény, elhagyatott része, a miénk az volt. Tá­vol mindentől, még csak a vasúttól is, ezernyi gondtól, tehertől görnyedtek itt az emberek.” Kosa Bertalan párttitkár egyetért vele. Kiegészítés­képp a maguk családja ese­tét is említi. Tizenegy hold­juk volt. és fiúk, ketten test­vérek. Ha valami úr volt ak­kor, a fillérek nagyon an­nak számítottak. „Emberség? Semmi. Gyötrő kicsinyeske- dés, egymást kerülő és tépő acsarkodás. . Magányos küsz­ködések és állandó alázko- dás a hatalom, a rangosok­nak számító emberek előtt.” De űzzük a sötét képet. Nézzük, próbáljuk szálakba szedni a mát. Azt mondják, tíz vagy akár húsz újságra való anyag is van belőle. 1965-től számítják a na­gyobb ugrást. Akkor egye­sült a csarodai és a tákosi közös gazdaság. Az Uj Élet Tsz 4200 holdon gazdálko­dik. Gyakran riogat a réti agyagtalajú határ. lesztéseken túl további 5 új házgyár munkába állítását ter­vezi. A komplex gépláncok, egyes munkafolyamatok tel­jes gépesítését kell megolda­ni: a cél, hogy 1975-re a je* lenlegi egy munkásra jutó 3 gépi lóerő helyett 5 lóerő legyen a gépesítés foka. Hai új közműépítő vállalatot állí­tanak fel 1973-ig: Kelet-Ma- gyarországon, Észak-Dunán- túlon, Pest megyében. Dél- Magyarországon, Dél-Dunán- túlon és Észak-Magyaror&zá- gon. Az építőipar technikai bázisának bővítésére mint­egy 15 milliárd forintot irá­nyoz elő az ágazati terv — s ennek több, mint felét — sa­ját vállalati forrásából te­remtik elő. A cement termelését 80 százalékkal, a falazóanyago­két 25 százalékkal, a tetőfedő anyagokét 35 százalékkal kell fokozni ahhoz, hogy az építő­anyag-piac teljesíthesse ne­gyedik ötéves terv „megren­deléseit”. A síküveg termelés két és félszeres, a falburkoló- csempe-ellátás háromszoros emelése lehet elfogadható. Uj cementgyárak: Beremend, He- jőcsaba. Síküveggyár: Oros­háza. Betonelemgyár: Szent­endre. Előreláthatóan azonban, a fejlesztés ilyen aránya mellett sem lesz elegendő mennyiség bizonyos építési anyagokból, s ezért a tárca, a KGST kere­tében, a már eddig lezajlott tervegyeztető tárgyalások so­rán gondoskodott a szükséges import 80 százalékának lekö­téséről. Emellett Bulgáriából felvonók, Lengyelországból radiátorok, lég- és klíma­technikai berendezések érkez­nek majd. AZ ÉPÍTŐIPARBAN IS, miként a többi ágazatban, most a saját, konkrét, válla­lati tervek összeállításának ideje következik, A népgaz­dasági terv fő irányait az ágazati terv mintegy „lefordí­totta”, konkretizálta az építők számára: most a vállalatokon a sor. úgy összeállítani a sa­ját középtávú munkaprog­ramjukat, hogy az az egész ágazat, s ezen keresztül az egész ország megfelelő üte­mű gyarapodását szolgálja. Ezekben a vállalati tervekben a munkafegyelem megszilár­dítására, a minőség javítására is gondolni kellene, konkrét intézkedésekkel, mert pusztán az anyagi eszközök előterem­tése és munkába állítása ezek nélkül aligha hozhatja meg a szükséges eredményt. Pedig az építőknek kulcsszerep ju­tott a IV. ötéves terv való­ra váltásában. Következik: Rekonstrukció — a jobb ellátásért Gerencsér Ferenc Számon tartják, amikor 1967-ben az égjük lentjárt minisztériumi szakember így szóit: „Önökben külön is becsülendő, hogy egyálta­lán meg tudnak élni.” Idén a belvíz ugyancsak riasztott. A kár elhárítására a tsz-vezetőség külön tervet dolgozott ki. Házi beszélge­téseken, kisgyűléseken is­merte meg a tagság. Király Árpád növénytermelő azt ja­vasolta vezessenek be nyúj­tott műszakot a gépek mun­kájában. Teremtse meg a vezetőség a módját, hogy minél töDb takarmányt biz­tosítsanak télire. Silózzák be majd a kukoricaszárt is. Gulyás Bálint fogatos azt indítványozta: minden tag­nak kötelessége ellenőrizni a rendkívüli intézkedések vég­rehajtását. A nehéz esztendő ellené­re is elérték, hogy két-há- romezer mázsa szálas takar­mányt képes értékesíteni a — A nagyvilágot nem ve­hetem a nyakamba. Amikor az ember elért egy kort, megnősül, aztán jobb szeret itthon lenni. Az elért kor nem sok, éppen csak 24 év. Igaz ugyan, hogy ennyi idő alatt, ponto­sabban az utóbbi néhány esztendőben, amióta lakatos szakmunkás, Lengyel Sándor jószerivel bejárta a fél or­szágot. Több helyen dolgo­zott, Miskolcon, Debrecen­ben, míg végül megállapo­dott a nyírbátori növényolaj­gyárban. Közben kipróbálta a kevés számú nyírbátori le­hetőséget is, hiszen dolgozott a gépjavító állomáson és a vastömegcikkipari vállalat­nál is. A csőszerelő panasza A kérdés pedig az volt, hogyan és mint élnek, dol­goznak a munkásfiatalok egy közepes nagyságú gyár­ban, mondhatni közepes le­hetőségek között. — Elsősorban olyan szem­pontból nézem, hogy mit nyújt a gyár, mit lehel ta­nulni. Nemcsak a pénz lé­nyeges — vélekedik a fia­tal villanyszerelő, Pellei Imre. Különbözeti vizsgával a gimnáziumba szeretne be­iratkozni, aztán leérettségiz­ni. Ez az egyik tanulnivaló. Aztán a gyárban is akad az alig egyéves szakmunkásnak tudnivaló a szakma forté­lyairól. A karbantartó mű­hely villanyszerelőjének ér­teni kell a közönséges vil­lanyszereléstől a villanymo­torok bekötésén és a lift sze­relésén át egészen a tran­zisztorokig, mert még ilyen­nel ellátott villamos beren­dezéseik is vannak. Akad viszont olyan szak­ma is, amelyik nem ilyen szerencsés a tanulás terén. László Gábor, az utolsó­éves csőszerelő tanuló pana­szolja: — Nincs olyan munka, hogy felszabaduljunk. Az idén is két tanulónak nem sikerült a gyakorlati vizsgá­ja, mert vízvezeték-szerelési munkát kaptak, amit itt nem tanulhattak meg. Nem azért, mintha nem volna elég csővezeték a gyárban, s azok közül egy sem hibásodna meg. Ám a vízvezeték-szerelés minden csínját-bínját csak akkor is­merhetik meg, ha elmennek egy fél évre egy másik vál­lalathoz gyakorlati munkára. A sikertelen vizsgát tett két fiatalnak csak két hónapja volt erre, László Gábor — tsz. Nem lesz meg ugyan idén a múlt évi tízórás mun­kanapokra jutó részesedés, de nem is veszélyesen ke­vesebb. (Öt-tíz forint napi csökkenés várható). „Helyeselte a tagság a termelési kiesések pótlására tizenötezer csirke terven fe­lüli nevelését és értékesíté­sét” — mondja a tsz-elnök. Elvárják a két faluban, hogy a vezetőség rászolgáljon a bizalomra. Ne adjon feles­legesen okot a járáshoz vagy más -felső fórumokhoz való zarándokolásokra. Az öregekről mondják: Bár még nem erős a gaz­daságunk, a közgyűlés ma­ga javasolta és szavazta meg az idős tagok járadékának havi negyven forinttal tör­ténő kiegészítését. Saját kasz- szánkból. Ez évi szinten kö­zel százezer forintot jelent.” A- tagság szavazta meg azt is, hogy a munkaképtelen öreg tsz-tagok. járadékosok okulva mások baján — már annyi segítséget kér, hogy egy fél év legyen a tanuló­idő. Nem menne el máshová Nyírbátorban is egyre több a lehetőség arra, hogy vala­ki azt a szakmát válassza, amihez kedvet érez. De még a szívesen végzett munká­nál is mindig előbukkan a kényesnek nevezett kérdés: összhangban van-e a végzett munka az utána járó meg­becsüléssel ? Ezért férhet meg két el­lentétes mondat Hamza Sán­dor lakatosnál: — összehasonlítva mással, itt lényegesen jobb dolgoz­ni, és ha valaki választ egy szakmát, azt szereti csinálni. És a másik mondat: — Lehetne több az órabér. Főleg a kor számít a meg­állapításánál, nem a végzett munka. Utána pedig rögtön jön a megértő magyarázat. Tudja, hogy élelmiszeriparról van szó, ezért ötéves gyakorlat­tal elégedett lehet a 8 forint 85 filléres órabérrel. S mond olyat is, ami már a gyárat dicséri: nyugodt légkörben, megértésben dolgoznak, azért nem menne el máshová. A fiatal karbantartó szak­munkások helybeliek. Az ott. hon előnyei is éreztetik a hatásukat. — Jó részét hazaadom a fizetésemnek — mondja Hamza Sándor. — A többi­ből meg úgy szórakozom, ahogy más ember. Este tele­víziót nézek, néha elmegyek Nyíregyházára, mert oda ud­Csütörtökön a MEDOSZ Jókai utcai szókházában ren­dezték meg az állami gazda­ságok szocialista brigádveze­tőinek értekezletét. Klenczner András, az Álla mi Gazdaságok Központjánál; vezérigazgatója tájékoztatta a szocialista brigádok vezetőit arról, hogy a negyedik ötéves tervben milyen feladatok vár­nak a mezőgazdaság állami nagyüzemeire. Elmondotta, és nyugdíjasok részére a ko­rábbi 800 öl háztáji földdel szemben 1200 ölet adjanak. A tagság önzetlenül vállalja ezeknek a területeknek a megművelését, a kész termést viszik haza. S ez így van 1969 óta. Két brigád szocialista cí­met nyert múlt évben. Egyik a gépszerelők, másik a ba­romfinevelők brigádja, több­ségükben fiatalok. A meg­tisztelő címre idén is pá­lyáznak Remélik, hogy végre meg­felelő szintre emelhetik • közös állattenyésztést. Ké­szül a 324 férőhelyes szako­sított szarvasmarhatelep, ahol csak szakmunkások dol­gozhatnak. Tizenkilencen — megint csak többségben fia­talok — készülnek, hogy megszerezzék a szükséges ké. pesítést. „Uj embertípus formáló­dik itt — állapítja meg a párttitkár. — Egy mondatot így fogalmaztunk a pártve­zetőség kétéves munkájának beszámolójában: Erősödött és erősödik a tsz-tagságnak, a két szomszédos falu né­varolok, aztán újra itt van a munka. Pellei Imre szintén haza­adja a fizetése nagy részét. Lengyel Sándor — bár szü­leinél lakik — mint ifjú há­zas, inkább elkölti a pénzt. — Abból a 2800-ból, amit ketten keresünk, meg lehat élni. Az a jó, hogy mág nem kell gyűjtenünk semmi­re. Ezért aztán voltunk nyá­ron Hajdúszoboszlón, Sós­tón, a szálkái strandon. — Sokat jártam az anyó- soméknál is, Csengersimán. Elvitte a házukat az árvíz, segíteni kellett. Javítani a körülményeken Közben, amikor a karban­tartó műhelybe mentünk a fiatalokhoz, egy ötletes, hű­tőgép formájú szerkezet hív­ta fel magára a figyelmet. Nyomban megmagyarázták, lrogy egy vízhűtő berende­zés. az egyébként langymeleg ivóvizet hűti le. Búcsúzás­kor, a tapasztalatokról be­számolva ezt is megemlítet­tük Orosz Miklós igazgató­nak. — Már ők, a fiatalok ter­mészetesnek veszik, hogy ilyen legyen. Mint ahogy azt is, hogy jól felszerelt KISZ-klubjuk legyen. A munkakörülményeken is mindig javítanunk kell. hogy lépést tartsunk az igények­kel. Valahol itt találhatják meg a vezetők és a munkás- fiatalok az összhangot. A ki­egyensúlyozott, jó üzemi lég­körben, és az újért, jobbért váló együttes munkában. Lányi Botond hogy a gazdaságok összesen 22 százalékkal növelik termelé­süket. Különösen az állatte­nyésztőkre vár nagy feladat, mert 1975-re a jelenleginél gyharmaddal több állatot hell adniuk. A növényterme­lést 18 százalékkal növelik. Búzából 21, kukoricából pe­dig 31 mázsás holdanként! termésátlagot álcamák elérni a következő években. pének a párt politikája irán­ti bizalma.” Aztán újabb érveket so­rolnak. Régen nemigen is­merte az erre élő ember a szűk környezetén kívüli vi­lágot. Csakis abban görnyedt és vesződött. Most egyenes fejtartással néz és szól a ve­zetővel. a hivatali képvise­lővel szemben. Többen voltak már társas- utazással Lengyelország­ban, Romániában, Jugoszlá­viában, Ausztriában. Itthon országjárásokon vesznek részt, megismerik, élvezik a híres fürdőhelyeket: Hajdú­szoboszlót, Hévizet. Nyíregy­háza-Sóstót. A régi, főleg házi készíté­sű viseletét divatos váltotta fel. Korszerűsítik a házakat, a kóró- és deszkarekeszeket vaskerítésekre cserélik. Olaj- kályha mellett nem kell fát vágni, jó és kellemes a te­levízió, a mosógép, a vil­lanyvasaló. „Nemcsak arról értesültünk percek alatt, hogy meghalt Nasszer, de azt is tudjuk, ki volt..” Asztalos Bálint Jó szomszédság Mezőgazdasági szocialista brigád vezetők értekezlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom