Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

V. oldal KELET-MA6YARORSZAO 1970. októfer Sí, Korunk mezőgazdasága Részletek egy útinaplóhól: laailRányúton az osztrák élelmiszer gazdaságban Bizony, ha valaki azt mond­ja: egy óra alatt tizenhatezer fogom átlépni a határt, nem hiszem el neki. Pedig így történt, méghozzá egy magyar Ikarus autóbuszon, negyven- ketted magammal. Stájeror­szág déli, bortermelő szögle­tében ugyanis (Graztól délre) a Spielfeldből Leutschachba vezető egyik út úgy kanyarog a hegygerincen, hogy hol Jugoszláviába viszi az utast, aztán egy perc múlva vissza osztrák területre. És ez így folyik húsz kilométeren át. Aznapi vendéglátóink, a Leib- nitzben székelő Délstájer Mezőgazdasági Kamara veze­tői éppen azért vittek le a 69-es országúiról erre a hegyi útra, hogy megmutassák. Kéthetes tanulmányútra kí­sértem el a magyar élelmi­szer-gazdaság bemutató gazda­ságainak vezetőit a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium vendégeként. Cé­lunk az osztrák mezőgazdaság és élelmiszeripar tanulmányo­zása vo]t. Kevés emberrel, állatok nélkül Egy ilyen „utazó értekezlet” negyvenkét olyan ember két­hetes összezártsága, akik va­lamennyien érdeklődnek a mezőgazdasági kérdések iránt, nagyon termékenynek bizo­nyult. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak rohamos csökkenése egész Nyugat- Európára jellemző. Dániában például általános, hogy egy ötvenhektáros parasztbirto­kon három felnőtt gazdálko­dik, közben száz állatot gon­doz. nevel. Nos, Ausztriában még nem tartanak itt, de azért itt is az általában szo­kásos tizenöt-harminc hektá­ros birtokocskán hárman dolgoznak felnőttek, azok is családtagok, vagyis látástól, vakulásig. Szüretre, idény­munkára bennszülött bér­munkást nem kapnak. azok Olaszországból és Jugoszlávi­ából érkeznek. Ingázók, saját kocsival. Vasárnap este, ami­kor a Semmering felől igye­keztünk Becsbe, az esti órák­ban már egy több mint száz kilométer hosszú közlekedési dugóba kerültünk. Munkásólt. idénymunkások és alkalma­zottak végtelen folyama volt ez, siettek, hogy hétfőn mun­kába álljanak. Mert a mezőgazdaságban ijesztően kevés ember van ma már. Miközben Ausztria lakossága két százalékkal nőtt egy évtized alatt, a mezőgaz­daságban foglalkozók száma 24 százalékkal fogyott. Ez utóbbi félmillió hiányzót je­lent. Igaz viszont, hogy a me­zőgazdasági árutermelés ará­nya a nemzeti jövedelemben nem csökkent, növényter­mesztésből változatlanul 8 milliárd schilling körül van évente, az állattenyésztés évi értéktermelése pedig még nőtt is há rom milliárddal és meghaladja a tizennyolc- milliárdot. Milyen módszerekkel lehe­tett ezt elérni? Nagyfokú gé­pesítéssel. Sőt, a gépesítés ál­landó növelésével. De ez sem pótol minden hiányzó mun­kaerőt. így aztán kialakult az az ördögi kör, hogy a pa­raszti munka egyre fárasztób­bá válik, aminek következté­ben nő a menekülés a falvak­ból. Dr. Robert Riedler, a Ti­rolt Mezőgazdasági Kamara egyik vezetője éppen ottjár- tunkkor fújta meg a riadót az „elmaradott területek” megsegítésére. A kisebbség­ben kormányzó szocialista párt pedig elfogadtatott az osztrák Bundestaggal egy törvényt, amely 1971-től gondoskodik a 65 évet elért parasztok nyug­díjáról. (Igaz, hogy ezt az el­sietett törvényt egyáltalában nem készítették elő, nincse­nek tisztázva a végrehajtásá­hoz szükséges anyagi források, a lebonyolítás módja. Viszont ma tény, hogy erre szükség volt, mutatja a falu problémáit ebben a jó hírű élelmiszer­gazdaságban.) Felső-Ausztriá­ban láttunk falut háziállat nélkül, a főtéren összetört tej- házat és mellette egy plaká­tot, mely a parasztszövetség nevében a fővárosba hívja tagjait tüntetni az alacsony tej- és élelmiszerárak ellen. A fiatalok nem akarnak már korán kelni, fejéssel bíbelőd­ni, trágyát hordani... Ez ugyanolyan ismerős, mint az, hogy kevés pedagógus van fa­lun és 37 orvosi állás betöl­tetlen a stájer tartományban. Egy érdekes szövetkezet Eduárd Tscheppe úr leut- schachi szőlőgazdaságában például összesen hét ember dolgozik állandóan, ezenkívül csak szüretre alkalmaz idény- murikásóidat ez a kitűnően megszervezett mezőgazdasági üzem. Tanultunk egy kitűnő metszésmódot — de azt is megtudtuk, hogy ezt egy sző- lómunkás 1800-szor végzi el egy munkanapján. Ijesztően meredek lejtőket láttunk, de egy talajművelő gépet is hoz­zá, amely másfél óra alatt megművel egy hektárnyi sző­lőt. Nagyon tanulságos volt Carl Érodl úrnál, az osztrák par­lament képviselőjénél tett lá­togatásunk is. Büszkén val­lotta magát kisparasztiak, mivél csak 27 hektáros a „parasztudvara”. Tizenkét gyönyörű magyartarkának is nézhető - tehenet láttunk az istállójában. A tőgyük nemze­dékeken át fejőgépre termett. Szalma nincs, fűrészporral almoznak. A tej hozam tehe­nenként ötezer kilón jóval fe­lül van. (De kint az alpesi rét szeptember végén is huszon­öt centi vastag, méregzöld gyeppel örvendeztette meg a szemünket.) Megkérdeztük Frodl urat, mi volt hama­rabb: azért lett képviselő, mert mintagazda, vagy for­dítva. Azt válaszolta, hogy öt éve, amióta közügyekkel fog­lalkozik, elhanyagolódott a gazdasága. Nem hiszem, hogy nagyon bánja, mert elárulták, hogy a képviselői fizetése ha­vi tizenhatezer schilling. Ab­ból már lehet pótolni. Tulajdonképpen másnap, az Enns partján jutott eszembe, hogy a magyar mesék Óperen­ciás tengerét látom. Hiszen őseink, a honfoglalás kori kalandozók nevezték el így ezt az ismeretlen és idegen, teljesen más alpesi világot óperencián túlinak, az „Ober der Enns”, Emisen túli német kifejezésből. E felfedezés tu­datosítása után arra töreked­tünk, hogy olyasmiket tanul­mányozzunk, ami egyszerre hasonlít is, meg különbözik is a mi otthoni viszonyainktól, problémáinktól. A leginkább ilyet Linziben találtuk, a Felső-Ausztria pa- ras ate zö vetkezet takarmány­keverő üzemében. A szövet­kezet laza típusú, pusztán ér­tékesítési és beszerző szö­vetkezet, a tartományban." kö­rülbelül 55 000 tagja van, te­hát gyakorlatilag minden gaz­da. ötszázschillinges részvé­nyek képezik anyagi alapját, kisebb gazda — eggyel, ’ na­gyobb többel köteles belépni. Mivel a kifizethető nyeresé­get ötvenszázalékos adó ter­helné, nem fizetik ki, hanem egyre újabb beruházásokra fordítják. így építették azt a hatalmas takarmánykeverő üzemét is, amelyet megtekin­tettünk. Hans Pils mérnök, a takarmányozási tanácsadó szolgálat vezetője elmondot­ta, hogy a teljesen automatizált berendezés nyolcvanmillió schillingbe került pár év előtt, de ma már a kétszeresénél is jóval többet ér. A gazdák termésének háromnegyedét a szövetkezet vásárolja fel és értékesíti, a tagok felkérésére. Gesztelyi Nagy Zoltán Csemege a kukoricacsutkán Nagyüzemi gombatermelés Nagykállóban — „Aratás“ decembertől — Évi 4—6 milliós termelési érték Tavaly decemberben egy érdekes cikk jelent meg a Magyar Mezőgazdaságban a laskagomba termeléséről. Többek között arról. hogy Rábatamásiban már»,meg is kezdték a szaporítóanyag előállítását. A hír felkeltette B nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezet vezetői­nek figyelmét, s ez év janu­áriában már látogatást is tet­tek az oltóanyagot előállító üzemben. Nem voltak egyedül. Hi­szen a gomba mindig kelen­dő. s nagy tömegű, mestersé­ges úton való termesztése igen iövedelmező. Kis helyen megterem, s táptalaja a hul­ladékként jelentkező kuko­ricacsutka. Húszán vágtak neki. s vásároltak a Rábata­másiban termelt szaporító­anyagból. Termelni, de hogyan? A laskagomba termelésének nem volt szakirodalma. A lexikonban is csak annyitol- vashattak róla. hogv a kései laskagomba a természetben ho' található. mikor terem és hogyan kell savanvítani Az első kísérletek nem hoz­ták meg a várt eredményi Pediff a kertészeti techniku­mot végzett Fesztóri László többször is felkereste a rá- batemásiakat hogy ..elless0 s titkot. Ök azonban csak e szar>''"i tóanyag előállítására specializálták magukat... Hasszán tartó türelemjáték - ha kezdtek Nagykállóban. Eközben jöttek rá arra, hogy a rába tamási szaporítóanyag vásárlása nem kifizetődő. Egyrészt drága. másrészt szállításkor — a nagy tá­volság miatt — romlik az ol­tóanyag minősége. Jobban járnak, ha maguk állítják elő a szükséges szaporító­anyagot is. így került sor egy laboratórium építésére, a licenc. autoklávok és egyéb berendezések vásárlására. Húszán voltak, akik együtt kezdték. Ma már egyedül vannak. s Rábatamásiban sem foglalkoznak már az ol­tóanyag előállításával. Nagy­kállóban azonban nem adták fel a reményt, tovább foly­tatták a kísérleteket, mely­nek alapján kidolgozták a termesztés új technológiáját. A befektetés és a türel­mes munka meghozta gyü­mölcsét. A laboratóriumban mgr annyi szaporítóanyagot állítottak elő. hogy decem­bertől rátérhetnek a laska­gomba folyamatos nagyüze­mi termelésére. A iobb hely­kihasználás és a költségek csökkentése érdekében itt már nem üvegekben helye­zik el a tápanyagot, hanem úgynevezett termőblokkokat "készítenek. amelyeken egyen­ként, átlagosan 1 kiló laska­gomba terem. A folyamatos termelésben naponta 240 ilyen blokk készül, s így évente mintegy 2000 mázsa termésre számítanak. Az előkalkulációs számítá­sok kedvezőek. Ezzel a mel­léküzemági tevékenységgel a tsz — termőterület igénybe­vétele nélkül — évente 4—6 millió forint bevételre tesz szert. A munkaigény is mi­nimális, hiszen ennek a mennyiségnek az előállításá­hoz mindössze 10—12 ember­re van szükség. Igaz, a tandíjat meg kellett fizetni. Eddig közel félmillió forintot költöttek a gomba­termelés alapfeltételeinek megteremtésére, s közel egy évig folyt a most már ered­ménnyel zárult kísérletezés. S a nagy mennyiségben ter­melt gomba eladása nem okoz gondot, hiszen az év bármely szakában cseme­gének számít. A tsz az új termékből elsősorban a kör­nyékbeli igényeket igyekszik majd kielégíteni. Távlati el­képzelésekben azonban szere­pel még egy gombaelárusító szaküzlet megnyitása és egy gornbacsárda létesítése is. Tóth Árpád A micéliummal .átszőtt térmőhlokkokon megjelent az el­ső termés, az ízletes laskagomba. A termesztést vezető Fesz­tóri László elégedett az eredménnyel. Elek Emil felvétele A Nyíregyházi Gépjavító Vállalatnál gyártott K—T> 160-as típusú kalapácsos daráló mintadarabját (képünkön látható) szerdán délelőtt mutatták be a vállalat központ­jában, szakemberek részére. Az új daráló óránként más­fél mázsa szemes termény őrlésére alkalmas és kitűnően használható a háztáji gazdaságokban. A gépjavító válla­lat tervében szerepel, hogy a háztáji gazdaságok részére az állattartás fellendítése érdekében egyéb kisgépek soro. zatgyártására is rátérjenek. A most bemutatott gépet a jö­vő évtől nagy szériában kezdik el gyártani. Elek Emil lelvé'fcle Kifizető a napraforgó termesztése A napraforgó termesztése a nagyüzemek vetéstervébe jól beilleszthető, mert szin­te minden munkája ma már gépesíthető. Talaj- és éghaj­lati adottságaink kedvezőek a termesztésére és az olaj bél­tartalmára, ezért célszerű a IV. ötéves terv időszakában is a jelenlegi termőterület meghagyása vagy éppen nö­velése. A napraforgótermesztés legdöntőbb tényezője az op­timális tápanyagellátás. Gaz­daságunk idei napraforgó- termelése szintén a táp­anyagkielégítéshez alakult. 130 holdat kitevő termőterü­let öt táblában nyert' elhe­lyezést. A pontosan vezetett és ellenőrzött diagramon minél szélesebb a satírozott (feltüntetett) sáv, annál na­gyobb a tápanyaghiány. Ez a hiány foszforból 3—13, nit­rogénből 6—19 és káliumból a legnagyobb: 10—30 kilo­gramm holdanként. Ugyan­akkor a legtöbb termést adó tábla talaja 5,5 kiló kálium­többlettel rendelkezik — a mi gazdaságunkban — hol­danként. Szabolcs-Szatmár megyé­ben több éves megfigyelések és vizsgálatok szerint a napraforgó optimális vetés­ideje április 10. Idén egyik táblánkban április 7-én, a többin április 20 és május 11 között történt a vetés. Ez a körülmény terméscsök­kenést jelentett. A Krasznodári fajtánál szükséges, hogy a holdan- kénti növénysűrűség elérje a 20^22 ezer tőszámot. Gazdaságunkban ezt megva­lósítottuk. Viszont a 70 cen­timéteres sortávolsággal szemben célszerűbb a 60 centiméteres: ez esetben a kultúrnövény jobban ki­használja a termőterületet, a sorközöket jól beárnyékolva, megakadályozza a nyárutói gyomok feltörését és na­gyobb kártételét. Minden széles sorközű nö­vény, így a napraforgó is lehetőséget nyújt a nagyobb mérvű gyomosodásra. A napraforgó teljes területén a gyomirtást vegyszerezéssel kívánjuk megoldani. Idén eí csak részben sikerült. Hol­danként 2 kiló Merkazint permeteztünk ki — vetés Után. De április 1-től augusz­tus 31-ig területünkön 423 milliméter csapadék esett 63 nap alatt, s a gyakori, átla­gon felüli csapadékmennyi­ség az említett gyomirtó vegyszert fokozatosan a mé­lyebb talajrétegekbe mosta, így különösebb gátló hatás hiányában, a gyomok fejlő­dése megindult. A nyár eleji gyomok alig, főleg a nyár vé­giek nőttek fel a napraforgó magasságáig, a betakarítás idejére. Főleg a fehér mu­har, kakaslábfű, fehér liba­top és a szőrös disznóparéj hatalmasodott el. A mélyebb fekvésű területeken a Lapji- levelű keserűfű és a mezei zsurló gyomosított. A Mer- kazin a nyár végi gyomok ellen nem nyújt kellő védel­met. ha a csapadék az átla­gon felüli. Célszerűbbnek lát­szik, ha a csapadékviszonyok­tól (sok vagy kevés) függet­len hatású gyomirtó vegy­szert, a Treflant használ­juk. Összefoglalva: az idei ter­mesztési adatok is alátá­masztják, hogy a naprafor­gótermesztés sikere elsősor­ban a helyes tápanyagellátá­son, a helyes tápanyagará­nyon, másodsorban a gyo­mok időbeni és teljes leküz­désén múlik. Természetesen alapvető, a kellő agrotech­nikai munkák elvégzése. A vetést célszerű április 10-ig befejezni. Ugyanakkor bizto­sítani keli holdanként a 20— 22-es növénysűrűséget (60x30 centiméteres kötésben.) Álta­lában a napraforgó termesz­tése holdanként 4 mázsa fö­lött nyereséges, ami azt je­lenti, hogy 9 mázsa átlagter­més esetén 3 ezer forint tiszta jövedelem lehetséges holdjáról. Dr. Galgóczi József, a vasmegyeri Micsurin Tsz főagronómusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom