Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

flW. olrtöber 22. RELET-MAGYARORSZÄ« S. otdaf Magasabb szinten MIUTÁN AZ ORSZÁG­GYŰLÉS TÖRVÉNYBE IK­TATTA a negyedik ötéves terv célkitűzéseit, a feladatok számbavétele, a részletek ki­dolgozása és a végrehajtás előkészítése került napirend­re. E munkához hasznos ta­nulságokat szolgáltatott a parlamenti vita, amelynek középpontjában a népgazda­ság intenzív fejlesztése, a ha­tékonyság javítása, a termelé­kenység emelése állott. E té­máról egyébként különböző megfogalmazásban gyakran hallunk mostanában. Elöljá­róban szükséges hangsúlyoz­ni . nem valamiféle időleges kampányról van szó, hanem a vezetés, a fejlesztés, a gazdál­kodás tartós módszeréről. Az átállás persze nem valósítható meg máról holnapra, bizo­nyos átmeneti időszakot igé­nyel. Gazdaságunk jelenleg köze­pesen fejlett, s ennek megfe­lelően az egy főre jutó nemze­ti jövedelem összege éven­ként 700—750 dollár, A leg­közelebbi öt-hat év célkitűzé­sé. elérni a gazdaságilag fej­lett országok küszöbértékét, az egy lakosra jutó évi 1000 dolláros nemzeti jövedelmet. Gazdasági fejlettségünk jelen- légi szintjét alapvetően ex- tenzív módon, a foglalkozta­tottak növelésével értük el. Ezt az utat a jövőben már csak a növekvő munkaerő­hiány miatt sem járhatjuk tovább. Elkerülhetetlen te­hát a gazdaságfejlesztés új, intenzív módszere, a meglé­vő erőforrásaink, eszközeink hatékonyabb kiaknázása, mű­ködtetése. A GAZDASÁG INTENZÍV FEJLESZTÉSE nem azonos a munka intenzitásának növe­lésével. Jóllehet, magasabb szervezettséggel, nagyobb fe­gyelemmel, bátrabb anyagi ösztönzéssel az adott műszaki feltételek mellett még lehet és kell is az egyéni teljesít­ményeket növelni. De az egyéni szorgalomnál, a jobb munkánál többre van szük­ség. Mindenekelőtt a gazda- sági növekedés, a termeié- kenységemelés nagy népgaz­dasági szintű tartalékait kell módszeresen feltárni és hasz­nosítani. Különösen három fő tényező érdemel jelentősé­gének megfelelően nagy fi­gyelmet: — a termelés szerkezetének korszerűsítése; a kutatás, a fejlesztés eredményeinek gyors, gyakor­lati hasznosítása; a nemzetközi munka­megosztás fejlesztése. Ami az első helyen említett témát illeti, elmondhatjuk, hogy ha népgazdaságilag ha­tékonyabb termelési ágazato­kat az átlagosnál gyorsabban fejlesztjük, a ráfizetéses agak növekedését pedig kor­látozzuk, eleve nő a társadal­mi munka termelékenysége Nem mindegy például, hogy az olcsón kitermelhető, szál­lítható, importálható, jó ha­tásfokkal eltüzelhető szénhid­rogénekkel (kőolajjal és föld­gazzal) elégítjük ki az ország növekvő energiaigényeit, avagy a drága szénnel. Az új ötéves terv ezért helyesen összpontosítja a beruházási eszközöket a szénhidrogének termelésére, importjára és felhasználására. Hogy mást ne említsünk, sok-sok milliárdot költünk szénhidrogén-kutatá­sokra, a feltárt alföldi kő­olaj- és gázmezők kiaknázá­sára. s arra, hogy új kőolaj- és földgázvezeték kapcsolja össze hazánkat a Szovjetunió­val. De hasonlóképpen összpon­tosítjuk az ország anyagi, pénzügyi és szellemi erőit a többi kiemelt program végre­hajtására. A vegyipar, az alu­míniumipar, a közúti jármű- gyártás, a számítástechnika, az építő- és építőanyag-ipar a ruházati ipar, a hústerme­lés, mint ismeretes az orszá­gos átlagot meghaladó mér­tékben fejlődik. Ezzel nem csupán e gazdaságos ágazatok gulya, aránya növekszik, ha­nem a töbhi termelő és fel­használó ágazat fejlődése is meggyorsul, kedvező irányba álakul. Alig van olyan válla­lat, üzem, szövetkezet az or­szágban, amelyeknek közvet­lenül vagy közvetve ne adná­nak feladatot e kiemelt prog­ramok. A SÚLYPONTOK KÉPZÉ­SÉ, A TERMELÉS SZERKE­ZETÉNEK KORSZERŰSÍTÉ­SE egyébként is valamennyi gazdálkodó egység feladata. Mindenütt a keresett, az elő­nyösen értékesíthető, a nagy nyereséghányadú termékek gyártását célszerű szorgal­mazni. A gazdaságtalan, kor­szerűtlen cikkek termelését pedig kívánatos csökkenteni, sőt beszüntetni. (Persze azzal a kikötéssel, hogy ez nem okozhat ‘ átmeneti hiányt és zavarokat a hazai ellátásban). A vállalatok gyártmányössze­tételének változtatása csak úgy járhat tartós haszonnal, a hatékonyság növekedésével, ha párosul a termékek és a termelési eljárások szüntelen korszerűsítésével. Az előrelá­tás, az áldozat, a kockázatvál­lalás, a kitartás gyakran csak évek múltán hozza meg gyü­mölcsét. Műszaki fejlesztésre, tudo­mányos kutatásra az ötéves terv a nemzeti jövedelem 2,8 százalékát irányozza elő. (Az elmúlt öt évben az alacso­nyabb szintű nemzeti jöve­delmek 2,4 százalékát fordí­tottuk ilyen célokra.) Fontos, hogy a kutató- és fejlesztőin­tézetek, a vállalatok a műsza­ki-tudományos forradalom magas követelményeiből, a gyakorlati igényekből kiindul­va jól hasznosítsák ezeket az összegeket. Itt is nélkülözhe­tetlen az anyagi-és a szellemi erők koncentrálása ahhoz, hogy az eredményeket minél gyorsabban hasznosíthassuk és ebben is utolérjük a fejlett tőkésországolcat. A kutatási- fejlesztési témák számát te­kintve viszont nem vehetjük fel a versenyt a világgal. Sok eredményt, vívmányt olcsóbb átvenni kész licencek és gyár­tási eljárások formájában. A tapasztalatok kicserélésére, a közös fejlesztésre különösen sok lehetőség nyílik a szocia­lista országokkal. A NEMZETKÖZI MUNKA- MEGOSZTÁS, A TERMELÉSI KOOPERÁCIÓ, a szakosítás fejlesztése még nagyobb hord­erejű feladat. Lehetővé teszi a hazai adottságainknak leg­inkább megfelelő gyártási ágak gyors fejlesztését, a ter­melés korszerű, gazdaságos szerkezetének kialakítását. A külkereskedelmi forgalomban széles körű nemzetközi össze­hasonlításra kínálkozik alka­lom. Kiderül, hogy mely ter­mékeink versenyképesek, ér­tékesíthetők gazdaságosan. Ezeket célszerű hazai és kül­földi szükségletre egyaránt nagy tömegben gyártani. Azo­kat a termékeket viszont, amelyek drágán és nem elég korszerű kivitelben készülnek, kifizetődőbb importból besze­rezni. így például a gazdasá­gos nagy sorozatban készülő Ikarus autóbuszokért kom­bájnt, traktort, személygép­kocsit és más termékeidet vá­sárolhatunk. Az egyébként is gazdaságos áruink, köztük az autóbuszok versenyképességét növeli, hogy az egyes alkat­részek, szerelési egységek (a kormány, az első és hátsó híd, síb.) a készterméknél is na­gyobb sorozatban készülhet­nek nemzetközi szakosítás és kooperáció keretében. A hatékonyságot sokféle más módon Is lehet még ja­vítani. így a teljesítmények növelésével, a fajlagos anyag- ráfordítások csökkentésével, az álló- és forgóeszközök jobb kihasználásával, a fejlesztési és beruházási összegek éssze­rűbb hasznosításával. A ha­tékonyság átfogó mutatója a vállalatoknál az egy főre jutó nyereség, népgazdasági szin­ten az egy'lakosra számított nemzeti jövedelem, AHHOZ, HOGY A KÖZE­PESEN FEJLETT MAGYAR GAZDASÁG felsőbb osztály­ba léphessen, sokféle új és egyre növekvő követelményt kell teljesítenie, ügy tűnik, valamennyi feltételezi a veze­tés színvonalának emelését, a tudományosan megalapozott módszerek alkalmazását. Az esztergályos és a szerelő, a . szövőnő és szabász, a hengerész és a ko­vács munkájának hatékony­sága alapjában a kitűzött cé­loktól, a létrehozott feltéte­lektől függ. Érdemes tehát fi­gyelni a köznapi munka át­fogó, országos, nemzetközi összefüggésedre. De azt sem árt hangsúlyozni, hogy növe­kednek a murikásoikkal szem­ben támasztott igények is a fegyelemben, a szervezettség­ben, a szakképzettségben. Ám megéri vállalni az összetet­tebb, nagyobb feladatokat. Gazdasági fejlettségünk ma­gasabb szintje végül is or­szágunk gyarapodását, né­pünk jólétét szolgálja. K. J. Húsz éve, hogy munkához akart jutni Nyíregyházán hetvennyolc munka nélküli szabósegéd. Alapítottak egy, a mai fogalmak szerint üzemnek aligha nevezhető, inkább nagyobbacska kon­fekcióműhelyt. Ebből a kényszerű próbálkozásból nőtt az elmúlt húsz év alatt korszerű nagyüzemmé a nyíregyházi ruhagyár. Most, a jubileumi évfordu­lón avatták fel az új üzem­csarnokot, amikor huszonegy ma is dolgozó gyáralapító monogramos arany pecsét­gyűrűt kapott Az egyik jelképesen „el­jegyzett”: Kovács János technikus. — Sokan már alig emlé­keznek az alakulás napjai­ra. Pedig nem csak a mi re­ménységünk volt az az egyetlen helyiségben kiala­kított állami üzemféle ott a Szarvas utca eleién, az isko­lában, amit a városi tanács­tól kaptunk. De már volt valami. . . és sokan számítot­tak rá. hogy a leendő tizem­ben találnak majd munkaal­almat Persze akkor még e aortástól a takarítóig min­denki szabósegéd volt, akko­ra volt a munkaerökínálat. Most az ablakból rálátni a modern, napfényes, villany gyorsvarrógépekkel, auto­mata ruhaipari gépekkel fel­szerelt új üzemcsarnokra, ahol a világszínvonalat el­érő termelési feltételeket te­remtettek húszévi kitartó, szorgalmas munkával. És jó­formán semmivel kezdtek... Mindenki behozta az eszkö­zeit. Kinek mi volt. Lábhaj- tós, rossz varrógépeket, olló­kat, asztalokat, vasalókat. — Én is behoztam az olló­mat, az asztalomat és a kis hokkedlit. Gépem soha nem volt, mindig valamelyik mester mellett dolgoztam. Nem volt tehetségem ahhoz, hogy önállósítsam magam. Szóval, elkezdtünk dolgozni Konfekció Üzem Állami Te­lepe néven. Mikádókat gyár. tottunk a körülményekhez képest elég sokat. Dolgosr szerettünk mindnyájan. Egy év múlva kaptunk még gé­peket, de akkor én már nem gép mellett dolgoztam. A technikusi munkakört bíz­ták rám. Azután nemsokára költöztünk egy tágasabb helyre, a Rákóczi utcára. P Vesszős étterem fölötti eme letet kaptuk meg. Ott rr« látszott, hogy lesz belőlünk Ágcsernyői ereklyék Záhonyi áfrakóinuukások egyévi segítsége Húsz záhonyi átrakómun­kás érkezett haza a cseh­szlovákiai Ágcsernyőről egy év után. Húsz magyar dol­gozó, akik a múlt év végén olyan korszakban érkeztek meg Csehszlovákiába, ami­kor internacionalista köte­lességük, egy baráti nép meg. segítésén kívül mást is, töb­bet kellett megtenni. Biztatni, magyarázni és példát mutatni. Vetélkedés kerékpárban Az elmúlt év augusztusá­ban a csehszlovák és a ma­gyar kormány között meg­állapodás született: magyar dolgozók utaznak a csehszlo­vákiai Ciema nad Tisou (Ágcsernyő) állomásra és se­gítenek a Szovjetunióból egy. re nagyobb ütemben érkező áruk átrakásában. A munká­ra a Csehszlovákiával hatá­ros három magyar megyé­ből összesen kétszázan je­lentkeztek. Senki sem hitte közülük, hogy könnyű lesz. Öt mun­katerületen dolgoztak a ma­gyar rakodók, közülük négy helyen kézi erővel. A nehéz munka mellett mégis jutott idő másra is. Akik ott vol­taic, Szűcs Bertalan, Balázsi Károly, Szabó Menyhért, Földvári Lajos és a többiek ma már maguk sem tudják hogyan, de sikerült. Talán a jó példa, vallják, az volt a döntő. Ami azzal kezdődött, hogy a magyar dolgozók vietnami akciót szerveztek. És versenyre hívták az állo­mást, a csehszlovák munka­társakat. Az eredmény nem maradt el. A magyarok húsz kerékpárt vásároltak. A .csehszlovákok sem akar­tak lemaradni, ezért rádup­láztak és 45 kerékpárt ad­tak át az ünnepségre meg­hívott vietnami nagyköijet- nek. A magyar kollektívának, a kétszáz dolgozónak ez csak az első sikere volt. Hiszen elsősorban a munkában akartak helytállni. A Lenin- centenáriumra vállalták, hogy a munkateljesítményük 140 százalék felett lesz. Sok­kal többet, közel 190 száza­lékot teljesítettek. J^agyar újítás Agcsernyőn Akik egy évvel ezelőtt út­levéllel a zsebükben vonatra ültek, nagyon jól tudták, igazi ruházati üzem. Nem csupán a nevünk változott Ruházati Gyárra, hanem kor­szerűbb eszközökkel is dol­goztunk, akkor már több mint kétszázan. Egyenruhá­zati cikkeket, öltönyöket, kö. penyeket készítettünk. Újabb költözés: 1956 tava­szán a véglegesnek látszó helyre, a Guszev-telepre. 1961-ben lett az üzem a Vö­rös Október Férfiruhagyár gyáregysége, s ezután kez­dődött az a nagyarányú gé­pesítési program. ami ma sem fejeződött be. A láb- hajtós gépek helyébe gyors­varrógépek kerültek, a kézi vasalókat elektromos prések, programvezérlésű, nyomásra és gőzre beállítható, kombi­nált présgépek váltották fel. ezenkívül többféle, a mun­kát könnyítő speciálgépeker dolgoznak a munkások. Ezekkel csökkentett munka­időben is többet termelhet­nek: évente százezerszámra készülnek itt a nadrágok, és 1967 óta a külföldi licenc alapján, hazai anyagból ki­kísérletezett formatartó Ko- -atron pantallók is. Termé­keik eljutnak fél Európába és a Távol-Keletre. Jövőre pedig újra készítenek zakó­kat. öltönyöket. S, 30 munka mellett donto lesz egyéni magatar­tásuk is. Egv év alatt mind­ezzé egy akadt, akit fele­lősségre kellett vonni. An­nál többen vettek részt vi­szont a társadalmi munkák- ..amelyeknek bevételét eloszoi televíziókra költötték es egy-egy Nógrád, Borsod es Szabolcs megyei iskolá­nak ajándékozták. Majd ugyanígy gyűjtöttek pénzt a Szabolcs megyei árvízkáro­sultak megsegítésére. Ebben az állomás hazai dolgozói sem akartaié lemaradni és a magyarok 20 ezer koronáia melle 52 ezer koronát rak­tak le. Példák százai bizonyíta- nak', A’I'g kezdték meg a munkát, már megszületett az első ágcsernyői magyar újí­tás is. A tél kezdetén ugyanis az ömlesztett áruk ósszefagytak, átrakásuk, meg­bontásuk a hagyományos módszerrel igen lassú volt. Ezért fedettkocsi-robbarjtást ía'íjS°.!t.ak- . A javaslatot oldvari Lajos dolgozta ki. I§y. rníg korábban négy om- bér 12 óra alatt fél kocsit pakolt ki, ezzel ugyanennyien ugyanennyi idő alatt négy kocsival végeztek. A jó öt­letért a gratulációk mellé Földvári Lajos a csehszlo­vák Kiváló újító jelvényt is megkapta. És akik maradtak A búcsúzáskor valaki azt mondta, nem is hiszi, hogy ugyanonnan utazik el, aho­vá egy éve megérkezett. Mert csak az ország, a köz­ség, az állomás volt ugyan­az. Az emberek megváltoz­tak. Külön-külön mindenki­nek felajánlották, maradjon még, hosszabbítsa meg szer­ződését egy évvel. A több­ség nem maradt. Érthető, itthon volt a család és itt­hon is volt munka elég. De voltak, akik maradtak, innen Szabolcsból Is. Mint az 5-ös AKÖV két dolgozója Ma- hách József és Kovacsics István és Baktalórántházáról Tóth Imre. Akik hazajöttek, már is- ^et régi munkahelyükön dolgoznál:. És leveleket ír- nak azokhoz a barátokhoz, akik egy határ másik olda hm egy év alatt lettek bará­— Fehérneműn és női ru­hán kívül mindent gyártot­tunk az elmúlt 20 évben. Gyakran változott a termék- összetételünk. Mivel nekem feladatom beállítani a mun­kát, bizony a gyakori átál­lások sok gondot okoztak — vallja be Kovács János. — Sokszor gondoltam, talán ki is mondtam: szívesen visz- szaülnék a gép mellé. Egye­dül voltam, nem volt kitől takácsot kérni. Ma már könnyebb, két segítőtársat is kaptam, fiatal, képzett tech­nikusokat. Évről évre fiatalodik a kollektíva. 35 év az átlag­életkor. A szakember-után­pótlásról maguk gondoskod­nak, most is 53 újabb szabó­tanulót képeznek a gyárban. Jövőre már 650 embernek adnak munkát. Az idős tech­nikus akkor megy nyugdíj­ba. Azt mondja, ő is egy fia­talnak adja át a helyét. Már megtette a magáét: dolgo­zott, részese volt egy ruha­ipari nagyüzem megteremté­sének. Jól fog esni a pihe­nés, és az unokáknak is több idejét szentelheti. De b-jön majd a gyárba, látogatóba, s olyankor felhúzza az ujjára a vitrinben őrzött pecsét­gyűrűt. Lássák a fiatalok — így érdemes dolgozni. Kádár Edit tok. És őrzik a jelvényeke! is. A magyar dolgozók közül hárman kapták meg a cseh­szlovák Kiváló dolgozó jel­vényt. tízen kaptak m'nisz- teri dicséretet és tizenket- ten Élmunbás jelvényt. A kis dobozok félteti ereklyék. Mégis az igazi el­ismerés az a kézfogás volt, amellyel a csehszlovák mun­kás köszönte meg az ágcser­nyői pályaudvaron a ma­gyarnak az egy évet, a mun. kát és a barátságot. Horváth S. János kommentár Jó üzlet Szabolcsban A napokban Nyíregyházán jártak a Hajtómű és Felvonó­gyár pártbizottságának, vala­mint gyári alapszervezeteinek titkárai s a XI. kerületi, va­lamint a megyei pártbizottsá­gok munkatársaival közösen beszámoltatták a vállalat ve­zérigazgatóját és más gazda­sági vezetőit a szabolcsi fej­lesztésről, továbbá a nyiregy- háai gyáregység eddigi mun­kájáról. Egyöntetű volt a megállapi­a vállalat Nyíregyháza nélkül nem tudta volna telje­síteni a jármű programban vállait kötelezettségeit, jól dolgozott a legifjabb gyáregy­ség. A fejlesztésről a vendé­gek saját szemükkel meggyő­ződhettek, s ennek nyomán csak a legjobb indulatú irigy­kedésnek adhattak kifejezést. A HAFE Szabolcsba való települése és itteni munkája az egyik legszebb példa arra, hogyan kell egy ilyen műsza­kilag bonyolult ipart telepíte­ni. Most harmadik éves a gyáregység. Eddig nagy türe­lemmel segítették az itteniek munkáját, s ennek lassan­ként beérik a gyümölcse: a HAFE öt gyára közül ma a legjobb eredményeket a nyír­egyházi tudja felmutatni! Mindenben teljesítették a megemelt terveket. December elsejére készen lesznek az ideivel is. Élen állanak a kongresszusi munkaverseny­ben. Mutatóik kitűnőek: a tervnél négy százalékkal na­gyobb termelés, nyolc száza­lékkal kisebb létszámmal. Hogyan sikerült ezt elérni? Nagyon jól dolgozott a kol­lektíva. Éreztette hatását a januári átszervezés is és so­kat jelentett az, hogy teljesí­tik a kongresszusi verseny­ben vállaltakat. A kollektíva jó munkájá­ban nagy szerepe van annak, hogy megértették: keresni csak Mikor lehet, ha dolgoz­nak is. (Három fiatal szak­munkás a szeptemberi bér­jegyzékről: Czábusák István 4685, Sípos Imre 5112, Kovács László 4070 forint havi kere­set!) Ezek az eredmények még nem a déli ipartelepen lévő új csarnokokban születtek, amit joggal irigyelhettek a vendégek, hanem szűk helyen, régi csarnokokban és szabad ég alatt. Persze, így is bizonyítás a sok jó eredmény. Bizonyság arra, hogy Szabolcsba nem­csak emberbaráti szere tétből és áldozatvállalással kell ipart telepíteni, hanem a jó üzlet érdekében is, mert ezek az emberek is tudnak jól dol­gozni, csak lehetőséget kell adni számukra. (kai Egy arany pecsétgyűrű története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom