Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

*. aaé KELET-MAG YARORSZÁ6 T970. oTrtŐber M, Pozitív légkör iellemezte Gromiko és Rogers találkozóját Az ENSZ székhelyén hét­főn este — magyar idő szerint kedden hajnalban — megtar­tották Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügymi­niszter második megbeszélé­sét. A két és háromnegyed órás munka vacsora keretében lezajlott eszmecserét mindkét külügyminiszter hasznosnak nevezte. Távozóban Gromiko újság­írók kérdéseire válaszolva ki­jelentette, hogy a Közel-Ke­letről és európai kérdésekről volt szó. Rogers külügymi­niszter közölte, hogy Nixon el­nök csütörtökön — magyar idő szerint 16 órakor — fo- gadjá a szovjet külügymi­nisztert. A Fehér Ház-i meg­beszélés a most New York­ban megkezdett szovjet— amerikai eszmecsere folytatá­sa lesz — fűzte hozzá az amerikai külügyminiszter. Amerikai tisztviselők a Gromiko—Rogers találkozó után kijelentették, hogy an­nak légköre lényegesen jobb volt az első találkozóénál, amely faként puhatolózó szí­nezetet öltött. Ugyanezen tisztviselők szerint a Grami- ko által említett témákon kí­vül szó volt még a SALT- tárgyalásokról, a Nyugat- Berlin kérdésében folyó négy­hatalmi eszmecseréről, a lé­gikalózkodásról és röviden Kubáról is. A stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott tár­gyalások kérdéseben — az idézett körök szerint — a két külügyminiszter konstruktív megbeszélést folytatott és megerősítette, hogy a tárgya­lások következő fordulójának november 3-ám kell megkez­dődnie Helsinkiben. A nyugat-berlini tárgyalá­sok és Kuba kérdésében a két külügyminiszter bizonyos fél­reértéseket tisztázott és mint amerikai részről közölték, Gromiko újólag biztosította tárgyalópartnerét, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az 1962-ben létrejött megállapo­dáshoz és nem áll szándéká­ban támadó rakétákat telepí­teni a szigetországban. A házigazda szerepét betöl­tő amerikai külügyminiszter szerint a munkavacsora „na­gyon jó” légkör-ben zajlott le, Gromiko szovjet külügymi­niszter pedig „hasznosnak” minősítette a találkozót. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszer kedden a vi­lágszervezet székhelyén ta­nácskozott Rudolf Kirchsch­läger osztrák külügyminisz­terrel egy sor nemzetközi kérdésről. Ezt követően a szovjet kül- ügyiminiszter találkozott Okoi Arikpóval, nigériai kollégá­jával s eszmecserét folytatott vele a két ország közötti kap­csolatokról, valamint az ENSZ-közgyűlés 25. üléssza­kának munkájáról. A török kormány hasogatja a géprablók kiadását A torok hatóságok még nem döntöttek annak a két gyil­kosnak a kiadásáról, aki ban­ditatámadást követett el egy AN—24-es szovjet repülőgép személyzete ellen. A tőrök igazságügy-minisztérium hiva­talos képviselője kijelentette: „Lehetséges, hogy egy hétbe, vagy még több időbe is bele­telik, amíg döntést hoznak” a banditák ügyében. Ezzel kapcsolatban figye­lemre méltó tény, hogy a kü­lönböző rendű és rangú sötét emigráns és antikommunista szervezetek aktivizálódtak, közvetlen nyomást próbálnak gyakorolni a török kormány­ra és mint az AFP francia hírügynökség közli „követe­lik, hogy ne adják ki a gép­rablókat”. Azt is közlik, hogy az Egyesült Államokból e célból Ankarába érkeztek „a litván emigráns szervezet vezetői”. Általánosan ismert tény — mutat rá a TASZSZ, — hogy e szervezetek ügyeit olyan háborús bűnösök irányítják, akik annak idején szarosain együttműködtek a nácikkal és tömegesen követtek el véres bűntetteket a szovjet nép el­len, most pedig az imperia­lista hírszerző szerveknek, egyebek között az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának kitartottjai. Azon sincs semmi csodálkozni való, hogy az egyik bandita védi a másik banditát. Csodálkozás! és felháborodást csupán az kelt. hogy bizonyos török kö­rök láthatólag hajlandóak meghallgatni az ilyenek véle­ményét, amit egyebek között a trabzoni első fokú bíróság határozata is bizonyít és az, hogy elhúzzák e teljesen vi­lágos kérdésről, a két gyilkos bűnöző kiadásáról a döntést. KGST-tanácskozások Moszkvában a* integrációról, a hitelügyletekről Moszkvában megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának 49. ülése. Az ülésen a KGST-tagor- szágok miniszterelnök-he­lyettesei vesznek részt: Lcsezar Avramov (Bulgária), Franüsek Hamouz (Csehszlo­vákia), Pjotr Jaroszewicz (Lengyelország). Apró Antal (Magyarország), Damdingijn Gombozsav (Mongólia), Ger­hard Weiss (NDK), Gheor- ghe Radulescu (Románia), Mihail Leszecsko (Szovjet­unió). A résztvevők megvi­tatják a gazdasági és a tu­dományos-műszaki együttmű­ködés továbbfejlesztésének és a szocialista gazdasági in­tegráció elmélyítésének prog­ramtervezetét. Az ülés résztvevői meg­vizsgálták azokat az intéz­kedéseket, amelyek arra irá­nyulnak, hogy jobban kielé­gítsék a KGST-tagországok szükségleteit a népgazdaság különböző ágazataiban alkal­mazásra kerülő új géptípu­sokban. Többek között terv­be vették a széles körű együttműködést a bánya- és kohóipart berendezések, a traktorok és a mezőgazdasági gepek, a vasúti berendezéseit és a nagy teherbírású gép­kocsik előállításában. Kedden Moszkvában meg­nyílt a Nemzetközi Gazda­sági Együttműködés Bankjá­nak tanácsülése, amely meg­vitatja a KGST-tagállamok- nak nyújtandó hitelek össze­gét & határidejét. Az ülésen részt vesz Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjet­unió küldöttsége. A bank hatéves fennállása óta a pénzügyi műveleteket aranyban és konveríábilis valutában bonyolítja le. Te­vékenysége ez idő alatt 32 milliárd transzferábilis át­utalási rubelra nőtt. A bank üzleti kapcsolato­kat létesített és fejleszt to­vább Anglia, Franciaország. Japán, az NSZK, Olaszország, Svédország és más államok legnagyobb hitelintézeteivel. A tanács megvizsgálta az év végéig aktuális hitelnyúj­tási tervet, a többi között elhatározta, hogy jelentős mértékben bővíteni fogja a KGST-tagállamok árucseré­jének további fejlesztéséhez szükséges hitelnyújtást. Kanod« — gyász, letartóztatások A montreali törvényszék dísztermében, ahol vasárnap este óta fekszik felravata­lozva Pierre Laporte, eddig 8000 gyászoló fordult meg, hogv lerója kegyeletét a qué­beci miniszter előtt. A ko­porsót kedden délután szál­lították át a Miasszonyunk római katolikus templomba, itt tartották a temetési szer­tartást. A québeci igazság­ügy-minisztérium időközben közölte, hogy további intéz­kedésig hivatali titokként kezelendő a Laporte-féie bon­colási jegyzőkönyv. A québeci rendőrség közlé­se szerint a rendkívüli ál­lapot kihirdetése óta 1628 razziát végeztek Quebec te­rületén. A Reuter Iroda közli a kanadai szövetségi kormány által az emberrablóknak fel- ari-Mott új terv menetrend­jét: — A „front” megbízottja telefonon jelentkezik a qué­beci tartományi rendőr főka­pitányságon. — Ha közli James Cross angol kereskedelmi tanácsos, a „front” kezében lévő túsz szabadon engedését, a rendőr­ség lezárja és biztosítja a montreali világkiállítás te­rületén fekvő kanadai nem­zeti pavilonhoz vezető utat. A pavilont a montreali ku­bai ^konzulátus. hivatalának nyilvánítják. — Megérkezésük után az emberrablók átadják Grösst, és a náluk lévő fegyvereket Alfred Ramirez kubai kon­zulnak. — A „front” embereit he­likopter szállítja a mont­reali repülőtérre, ahonnan a kanadai kormány különgépe viszi őket Kubába. — Mihelyt az emberrablók megérkezteik Kubába, a ku­bai kormány közli ezt Ra­mirez konzullal. — Ramirez átadja Crossta kanadai hatóságoknak. Favzi az EAK miniszterelnöke Az Arab Szocialista Unió vezését az EAK miniszterel- Központi Bizottsága kedd es- nöiki tisztére — jelenti gyors- ti ülésén egyhangúlag jóvá- hírben az AFP és a Reuter, hagyta Mahmud Favzi kine­A Kárpátontúli területen talán senki nem ismeri job­ban az üdülési, gyógyulási viszonyokat, mint M. Toroh­tin, az Ogyesszai Üdüléstu­dományi és Kutató Intézet ungvári kihelyett intézetének vezetője, az orvostudományok kandidátusa. Tőle kértem tá­jékoztatást arról, hogv mi­lyenek a Kárpátok vidékén a gyógyhelyek és üdülők, és milyen fejlődés várható a következő években. — A dolgozók egészség­ügyi helyzetének folyamatos javítását a párt és a szovjet kormány világosan kijelölte. A XXIII. kongresszus hatá­rozatai érvényesek voltak a mi területünkre is, amely a fejlesztésen belül kiemeltnek számít. A Kárpátok vidéke nemcsak éghajlata miatt ke­rült előtérbe, hanem azért is, mert természeti szépségei mellett gvógyhatása is rend­kívüli. Sok ásványvízforrás található a hegyekben és nagy számban tártunk fel különböző hőmérsékletű gyógyvizeket, amelyek sokfé­le betegség gyógyítására al­kalmasak. — Az ország minden terü­letéről nagy számban érkez­nek hozzánk gyógyulni és üdülni vágyó emberek. A Kárpátontúli terület üdülői — sorolhatnám a Poljanát, a Karpatikot, a Verhovinát és a többit — elsősorban a gyo­morban talmakban szenvedők gyógyítását szolgálják. Az elmúlt években a szakszer­vezetek üdülési igazgatóságai a párthatározatnak megfele­lően sokat tettek annak ér­dekében, hogy az üdülők re­konstrukciója gyors ütemű legyen. Ennek révén váltak gyógyhelyeink mind ismer­tebbekké. A Poljana üdülő­ben jelenleg 200 vendéget tudunk elhelyezni, főleg olya­nokat, akik mozgásszervi megbetegedéssel jönnek hoz­zánk. Hasonlóan ismert a Szánjak is. Itt 150 beteg gyó­gyítására van mód. A re­konstrukció után a Tiszában 150 férőhely van. Befejező­dött a Sajan építése, ide 150 beteg utalható. Szinte elkép­zelhetetlen változáson megy át a Kárpát nevet viselő üdülő- és gyógytelep. Itt 1000 fő részére épül gyógy­szálló, mellette klub, korsze­rű étterem, szórakozási lehe­tőséget nyújtó épületek sora. A fogyasztási szövetkezetok is részt vesznek az üdülőfej­lesztési programban. Koo­perátor néven Gyerenovká- ban építettek üdülőt 100 ven­dég részére. Ezzel egyidőben 100—100 ember részére nyújt pihenési lehetőséget a mun­kácsi, beregszászi körzet főépületei, a Barkaso, a Kaszinó, a Piros Fotik. A rövidített. ötnapos munkailét is új feladatok elé állította az üdülőhelyek irá­nyítóit,' fenntartóit. A mun­kásoknak ugyanis így mód­juk nyílt arra, hogy ne csak az évi egyhónapos szabadság ideje alatt üdüljenek, ha­nem szombaton és vasárna­ponként is kiránduljanak, víkendezzenek. Az üdülőhálózat fejleszté­se eredményeként 1970-ben 2100 hely áll a gyógyulni vágyó emberek rendelkezé­sére. Ez azt jelenti, hogy 12 hónap alatt 30 ezer dolgozó részesülhet szakszerű ke­zelésben és kényelmes pi­henésben. A hálózat további fejlesztésére és korszerűsíté­sére már elkészülteik a táv­lati terveik. Ezek közül csak példát ragadnék ki, mégpe­dig az egyik legnagyobbat. A közeljövőben már megkezdik a Verhovina építését. Az ál­talános terv első szakaszá­ban a Verhovina építésének első szakasza végén már 500 ember számára lesz hely, a további építkezések végén pedig 3—4 ezer dolgozó tölt­heti Itt szabadságét. Területünk ilyen arányú fejlődése, a fejlesztés elkép­zelései nagy örömmel tölte­nek el bennünket. Ezek az intézkedések azt bizonyítják — fejezte be M. Torohtin —. hogy a párt és a szovjet kormány az embert tekinti minden középpontjának, és minden lehetőséget megte­remt egészségének védelmé­re. I. A. Miszevra Chilében erősödik Allende pozíciója Jörge Alessandrí, a chilei jobboldal jelöltje visszalépett az elnökjelöltségtől. A hét­főn nyilvánosságra hozott döntést Alessandrí levélben közölte a reakciós nemzeti párttal, felszólítva a párt képviselőit és szenátorait, hogy ne szavazzanak rá. Ki­fejezésre juttatja egyúttal aat a reményét, hogy dr. "Allende, a népi egységfront jelöltje a nyugalom légkörében léphet majd hivatalba. A szombati parlamenti szavazás előtt né­hány nappal tehát Alessandrí visszalépett Allende javára. a. Blake-nek el kellett indul­nia a President Garfieldre. Két óra múltán a hajó már nyílt tengeren járt. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál: vagy két japán, vagy a két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott úgy mozdulni, hogy követő ár­nyékként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be. akkor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sé­tálnak az ajtó előtt, a folyo­són. Elhatározta hát. hogy nem gondol a feladatára. Törőd­jenek vele Stanleyék A hajó tele volt utasok­kal. Blake jó néhányukkal megismerkedett. így azzal a vaskereskedővel is, aki Kö­zép-Nyugatról utazott a Ha waii-szigetekre. Mint mond­ta. egészségügyi túrára. Mis­ter Homer, a vaskereskedő, a legjobb ütőn haladt afelé, hogy krónikus alkoholista le­gyen. Blake ugyanis vala­hányszor belépett a bárba, Hornért mindig ott találta. Ráadásul nem is volt vala­mi kellemes alkoholista; ha éppen nem volt pohár a szá­jánál. idejét azzal töltötte, hogy mindenkibe belekötött. Szinte provokálta az embe­reket, hogy üljenek le vek beszélgetni. Aki megtagadta, azzal meg durvábban köte­kedett. így tett többször Blake-kel is, aki igyekezett messze kikerülni a kötekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honolulu­ba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Be­ment a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapí- tót”. Vajon hogyan lépjen érintkezésbe „Campbell”-Iel ? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki ha lehet, még kötekedóbb hangulatban dülöngélt, rpint egyébként.. Most ismét Blake- et szemelte ki áldozatáuL — Hagyjon békén! — vá­laszolta Blake, s a bárba be­lépő egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni?! Nem hajlandó ve­lem szóba állni?! — kiáltotta alkoholmámorában Horner, a vörös képű vaskereskedő s már a szemein látszottak a benne dúló indulatok: mind­járt nekiugrik Blake-nek, s megüti. Az egykori artista azoqban állt helyén, s most már benne is felébredt a vir­tus szelleme. A vaskereskedő mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fejjel magasabb Blake-nek, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padlón. Szörnyűt koppant a feje. A sarokban ülő Hor- nerné ijedten ugrott fel, oda­rohant a férjéhez, sikoltozni kezdett. Könyörgött Blake- nek, hogy segítsen neki be­vinni a férjét a kabinjába. A fal mellett álló német unot­tan bámult rájuk. Blake pe­dig, mint a pelyhet, kapta föl mister Hornért, és bevitte a kabinba. Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Horner csodála­tosképpen visszanyerte öntu­datát — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan — hívja fel a Pennsylvaniát a szállo­dájából és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg ve­le egy találkozót '* szállodá­ban. Fel fogja ismerni egy szakadásról a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafo­noktól I Aíig fejezte he szavait az állítólagos vaskereskedő, máris a kabinba lépett Hor- nemé és az orvos. Horner persze ismét „elvesztette az eszméletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról. . A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a „robotem­ber” a szállodába sietett Megfigyelte, hogy a két ja­pán és a két német a mellette levő jobb és bal oldali szoba - ban kapott helyet. Ezt sem te­kintette merő véletlennek. T«. - hát a portás is a kezükre ját­szik .. Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasí­tásnak megfelelően kellet • aívnia a Pennsylvaniát. Némi várakozás után meg­szólalt a vonal túlsó végén egy h^ng: —■ Tessék... Campbell... Blake jó hangosan, hogy a közelben ólálkodó japánok is hallják, felkiáltott: — Jimmie? Ó, vén medve, de rég láttalak!... Persze, én vagyok... Al... Itt jártam... Gondoltam, megkereslek... Hallottam, hogy a Pennsyl­vania itt tartózkodik... — Honnan tudod te, hogy mi itt vagyunk? — Hát a hajón hallottam, amin jötterrv-. Nincs itt ti­tok... — Mit keresel Honolulu­ban? — Üzleti ügyek, öreg Jim­mie. No, mikor találkozunk? — Este hétkor lejár a szol­gálatom, elmegyek hozzád... Jó?... — Persze, hogy jó! Nyolcra várlak. Ideérsz addig? — Feltétlenül. — Várlak, Jimmie, helló... Blake letette a telefont, és mutatni kezdet! a szobájában. A telefonasztalka közelében megtalálta, amit keresett: egy Kis mikrofont De nem nyúlt hozzá. Dicsérte az eszét, bár világos volt előre, hogy a ja­pánok felkészülnek a talál­kozóra... S most, mintha örült volna egy kissé a fel­adatnak... Eszébe sem jutott, hogy könnyen halállal is vég­ződhet ez a kaland. A hajón történt jelenet visszaadta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI minden- \ ben segít neki... Leszaladt vacsorázni, aztán / vissza a szobájába. Elérkezett Campbell láto­gatásának az ideje. I Kopogtattak, majd kivágó- ' dott az ajtó, és nagy zajjal berontott a tengerészkapí- tány. Körülbelül olyan külső­vel, amilyennek Blake el­képzelte magában, a saját maga által kitalált régi cim­borát. — Helló, öreg Al... Hű, de megöregedtél... Menj csak néhány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. Jól hátba vágta az ál-Campbellt, aztán megro­pogtatta a csontjait. A kapi­tány felszisszent az egykori „robotember” szorításától. — Hát Jimmie, mégis lát­lak? — mondta jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltá­volodtak onnan és Blake le­halkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot be­szélnek meg, ajánlatot tett Campbellnek. (Folytatjuk) A Kárpátok vidéke — a gyógyulok paradicsoma Szabó László—-Sólyom József:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom