Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
W79. oüíober 21. KELET-MAGYARORSZÁff 1 etfeü Jegyzetek Nehéz napok után Csendes szó a város fölött Három portré a huszonnégyezerből „Nyugodt, békés és kiegyensúlyozott fejlődést zavart meg a járásunk jelentős részét érintő tragikus árvíz” — olvashatjuk a fehér- gyarmati járás pártbizottságának beszámolójában, melyet minden küldött megkapott a pártértekezlet előtt. Hogy milyen nehéz lehetett elkészíteni ezt a beszámolót, csak akkor tudjuk lemérni, ha összehasonlítjuk megyénk többi járásának beszámolójával. Ha úgy készülnének a beszámolók, hogy mindennap leírnák az eredményeket, a gyarmati beszámoló nagyon szép lett volna május 14-ig. És erre a napra azt írhatták volna: négyéves munkánkat órák alatt elvitte a víz. Aki ismeri a járás adottságait, annak nem kell magyarázni, mit jelent 120 forintot fizetni egy tízórás munkanapra. vagy két és fél ezer vagon almát termelni egy év alatt és tíz mázsa fölé emelni járási átlagban a búzatermést. Mit tett az árvíz? Huszonhat tsz hitelképtelen, csak óvadék igénybevételével tud gazdálkodni. Egymilliárd 300 millió forint. Ennyi anyagi kárt okozott a Szamos. Ezek után úgy tűnhet, pesszimista emberek ültek össze tanácskozni a járási tanács nagytermében. Arra számítottunk, hogy több panaszt fogunk hallani, mint amennyit a többi járás kommunistáinak tanácskozásán. Nem így vaU. Az első hozzá, szóló, Szakács József — bár kikerülni nem tudta, de nem is akarta a gondokat — komoly eredményekről számolt be, melyet a kereskedelem területén elért a járás. Vagy Korponai Istvánná, amikor a 45—50 éves tagokból álló cégénydányádi női szocialista brigád munkájáról beszélt, olyan asszonyokról, akik becsülettel végigdolgozzák a hónapot, pedig tudják, hogn nem lesz zárszámadás, mert az árvíz mindent elvitt. Voltak persze olyan hozzászólások is, mint Dányádi Lászlóé, aki inkább a nehézségekről beszélt. Drágák a gépek, olyan műtrágyát kaptak. amit csak tavasszal tudnak használni és olyat, amire most szükség van, még egy dekát sem. Beszélt az alkatrészellátás hiányosságairól, a nyugdíjkorhatár leszállításáról, és arról, hogy milyen eredményeket értek volna el, ha nem jön a természeti csapás. Egy dologban azonban valamennyien közös nevezőre jutottak. Abban a hallatlanul nagy segítségben, összefogásban, amit az ország népe tett értük. Bakk Sándorné például így kezdte hozzászólását: „Nehéz meghatottság nélkül beszélni arról, amit idegen megyék munkásai tettek és még tesznek most is azért, hogy minden családnak tető legyen a feje felett.” Felhasználták a pártértekezlet nyilvánosságát is arra, hogy köszönetét mondjanak a tengernyi segítségért a pártnak és a kormánynak. A gyarmati kommunisták megfogalmazásában így hang. zik: „Járásunk kommunistái és egész lakosságunk nevében e fórumon is kifejezésre juttatjuk köszönetünket a Központi Bizottságnak, kormányunknak és a megyei pártbizottságnak, hogy a nehéz napakon minden percben mellettünk voltak és segítettek. Ezzel járásunk lakossága előtt is bizonyságot nyert, hogy egy iiyen tragikus helyzetből ilyen eredménnyel kijutni csak a szocialista rendszerben, csak szocialista közösség segítségével lehet.” Végezetül pedig egy idős ember, Kádár Ferenc egyetlen mondatát idézném, mert ilyen röviden senki nem fogalmazta meg az utóbbi fél év munkáját: „Soha nem volt ilyen erős a munkás-paraszt szövetség.” Balogh József Kevesebben többet A nyíregyházi járás pártértekezletén néhány községi- tanács-vezetö felsorolta azokat a megvalósítandó beruházásokat. amire a községükben szükség lenne. Egyikmásik helyen ennek a forint- vetülete tízmilliókra rúg. Mások sürgették az alacsony nyugdíjak, a családi pótlék emelését, de hangzottak el felszólalások egyes kategóriáknál az életszínvonal gyorsabb emelése érdekében is. E felszólalók jó része reális és jogos problémát feszegetett. Nagyra értékelendő és jó Volt, hogy ezek a kérések, óhajok nem maradtak megválaszolatlanul. Nem mondott senki határidőt, nem tett ígéretet, hogy ezt, vagy azt ekkorra rendezzük, de az összefoglaló és a vitában felszólalók többsége megmutatta az utat, amin járnunk kell e gondok enyhítése végett. Egyesek kimondták, mások csak céloztak rá, vagy más szavakkal fejezték ki ■magukat, de valamennyit egy csokorban, így foglalhatjuk össze: Növelni kell a munka termelékenységét. Ez nagyon egyszerűen kifejezve azt jelenti, hogy egy üzemben, termelőszövetkezetben ugyanannyi ember többel termel holnap, mint ma, vagy ha abból a termékből nincs szükség többre, akkor kevesebb ember termeli meg a korábbi mennyiséget. Minden fejlődő társadalomban egy bizonyos szint elérése után viszonylagosan csökken a javakat előállítók létszáma Például az iskolázottság növekedésével egyre inkább kitolódik a produktív munkát végzők életkora. Tizennyolc éven alul már alig áll valaki munkába. Rohamosan növekszik a nyugdíjasok száma. Részben a nyugdíj általánossá tétele, másrészt a jobb életkörülmények következtében gyorsan i növekvő életkor meghosszabbodása miatt. Országos adat: hazánkban jelenleg 1 400 00C nyugdíjas van és az aktív keresők száma 4 300 000 fő, ez az arány a nyugdíjasok javára tovább fog változni. Egyre növekszik a kereskedelemben, a szolgáltatási szférában dolgozók száma. És a felsorolásban még nincs benne, hogy holnap mindenki jobban szeretne élni. többet akar. Ezt óhajjal, határozathozatallal kielégíteni nem lehet. Csak egy út van: többet kell termelni! A nyíregyházi járásban az üzemek többségében létszám- növekedés volt a több termésben a döntő. A mező- gazdaságban a növénytermelés gépesítése szépen haladt előre, itt növekedett a termelékenység. A szocialista nagyüzem adta lehetőségek kihasználásától azonban még nagyon messze vagyunk. Ennél sokkal rosszabb az á\látszerkesztő élvtárs, segítsen rajtam — ragadta meg a kezemet Balatoni Béla kávéházi ismerősöm a minap. — Könyörgöm, intézkedjen, hogy vonják meg tőlem a bizalmat! — Üljön le, nyugodjon meg, igyon egy pohár szódavizet, illetve konyakot, mert a szódavíz elfogyott. — Köszönöm, rebegte —, ugye segít rajtam? — Segítek, csak mondja el, kérem, miért akarja, hogy megvonják magától a bizalmat? Hiszen az emberek azért követnek el mindent, hogy a főnök bizalmával tüntesse ki. — Itt másról van szó, kérem. Megitta a pohár konyakot, kissé megnyugodva mesélte el történetét. Esztendőkig szorgalmasan körmölgette a számoszlopokat, készítette a mindig legfrissebb kimutatásokat a főnöke számára, amikor egyszer asztalán felberregett a csaknem mindig néma telefon. Idegesen felkapta a fejét, körülnézett, de egyedül volt, mert Piriké most is valamelyik osztályon trécselt. A telefon tovább berregett. Mégiscsak az én asztalomon szol, gondolta hitenyésztés helyzete, ahol a termelés volumenében is csökkent az elmúlt négy év alatt, különösen vonatkozik ez a sertéstenyésztési ágazatra. A krónikus húsproblémánkat pedig semmi mással, csak több hússal tudjuk megoldani. A negyedik ötéves terv mezőgazdasági része a növekedést már eleve a munka termelékenységére alapozza. A céljainkat a jelenlegi mezőgazdasági dolgozólétszámmal, illetve egyes helyeken kevesebbel kell megvalósítani. E feladatokat a kommunisták tanácskozása világosan körvonalazta. A megvalósításon a sor és nem globálisan. átlagban, hanem minden üzemben, szövetkezetben. Az alapszervezetei egyik fő feladata, ennek a segítése, ellenőrzése. Csikós Balázs tétlenkedve és felvette a kagylót. — Halló, itt Balatoni. — Maga az, kedves Balatoni? Legyen szíves azonnal jöjjön a főnök kartárshoz — csicseregte Juciivá a főnök kartárs aranyos, szőke, csinos eszemazuzája. — Tessék? Hogyan? Nem tévedés? — kérdezte Balatoni zavartan. — Nem, nem tévedés, magát kéreti. — Va-va-valóban? Máris rohanok. És Balatoni kartárs rohant a főnökéhez. Kipirultan, lihegve állt meg előtte. — Hivatott főnök kartárs... — Á, igen — nézett fel a papírhalmazból a főnök. — Foglaljon helyet. Dohányzik? Nem? Üljön csak le. Balatoni leereszkedett a fotelba. Feszülten figyelt. — Nézze, kedves Balatoni kartárs, azért hivattam, mert felfigyeltem pontos munkájára és ki akarom tüntetni bizalmammal. Hogy úgy mondjam bizalmi munkakörrel bíA hatalmas turbina mellett szinte eltörpül az ember; az állványok szédítő magasában dolgozó ács csak pici pontnak látszik; a pöttömnyi leány elvész a tejüzem katlannyi berendezései között. Aztán ha jobban és közelebbről nézzük őket, — hármukat a 24 ezer nyíregyházi munkás közül — nőni kezdenek. Érezhetővé válik hatalmuk a gép, a magasság fölött. A munkám az én közügyem Fiatal nagyapa Ambrus József turbinagépész. Csak 46 éves. Négy gyermek apja, és egy kis unoka büszke nagypapája. Ha nem mondja, nem gondolja senki. De c mondja és nagyon is szívesen mesél a családról. — A legnagyobb Visontán van. A két középső fiú itt Nyíregyházán. már szakmunkások. A kislányom első gimnazista. Feleségem a Ságvári Tsz-ben dolgozik, már 16 éve. Köztük és közte oszlik meg az életem — folytatja és megsimogatja a hatalmas turbinát. Közben a 10 manóméiért figyeli, nagy gonddal hallgatja a gép duruzsolá- sát. — Igen, hallgatom, mert mi már 22 éve ismerjük egymást. Olyan, mint az asz- szony. A hangszínéből megérzem. ha valami baj van. De szerencsére ilyen ritkán fordul elő. Mert tudja, az összhang, az a fő. Különben minek is él és dolgozik az ember? Ülök itt a gépem mellett és sokat gondolkozom. A máról, a holnapról Egy fiú már révbe ért. A következő 5—6 évben még három esküvőre számítok, hiszen három gyerek, még otthon van. Házunk van, gondunk nem sok. Persze az asszony néha hóborog. hogy ez is drága, az is drága. Igaz. De ne szóljunk egy szót se. Kezdtem mint lakatos, voltam hegesztő, tanultam, s ma már gépész vagyok. A keresetem ha nem is sok, de tisztességes: 2200 forint. De keresünk négyen, így hát összejön. Élvezem a kis házat, a családot, segítek otthon, hogy több időnk jusson egymás számára. Aztán este a tévé előtt ér véget a nap. Azt kérdezi, hogy érdekelnek a közügyek? Nézze ezt a gépet. Ez adja a gőzt a nagyüzemeknek. A gumigyárnak, a dohánygyárnak és egy sor másiknak. Ez a közügy. Ha a gép leáll, vagy elromlik, ezrek állnak le miatta, talán tízezres értékek mennek tönkre. A munkám az én közügyem. Megsimogatja a gépet, állít egyet a kis vaskeréken és a manometer jelzi, hogy a nyomás újra 24 atmoszféra... Vaj és kosztüm A tejszagú. savanyítás illatú munkateremben alig akadok rá Csotka Erzsébetre. Kis mokány, fekete lány. 19 éves. A vajdzóban dolgozik, műszakvezető. — Na legalább tudom, kit szidjak, ha rossz a vaj — kezdem, de Erzsi nem veszi tréfára. Nagyon komolyan magyarázni kezdi, hogy milyen az üzem. szűk, meg hogy régi. no meg a technológia. .. De ha meglesz az új.... És folytatja. Látszik, nagyon ismeri a tejipart. Amikor a vállalatról beszél, mindig visszatér a ..miénk”, „üzemünk”, „nálunk” kifejezésre. — Hogy magaménak ér- zem-e? — folytatja. — Természetesen. Itt kezdtem, itt tanultam, itt akarok dolgozni ezutáft is. Már megszoktak és talán meg is szerettek. — November hatodikén férjhez megyek. Aztán építeni akarunk egy házat, majd jön a gyerek és közben be akarom fejezni a technikumot is. Mert tanulni muszáj. Most 1600—1700 forintot keresek. Nem rossz pénz, de lehetne több is. Hiszen tudja, az árak... És már magyarázza, hogy vett egy kosztümöt, 970-ért. Egy valamirevaló cipő is 300 körül van. — De nem minden ez. Ha elkészül az új gyárunk, oda kevés lesz a mostani tudás. Mert a jót, olcsóbban előállítani.., Aztán elhallgat. Tudom, a kosztüm ára jutott az eszébe... Kun István 24 éves ács, házat vásárol Apagyon. 70 ezerért. Mosolyogva mondja, szerényen. A tizedik emeleti állványon süvít a szél, és még a csendes szót is elviszi a város fölé. „A 24 éves ács 70 ezerért házat vesz...” — Kell a ház. Egy éve nősültem, most négyhónapos a fiam. A bútor már lassan megvan. Mert az ember, ugye, terv szerint él. „...messze látni...” — Mint kertésztanuló kezdtem, de nem tetszett. Másra vágytam. Bejöttem a vámosba. segédmunkásnak. Aztán tanuló lettem. Másodéves voltam, amikor a „Szakma kiváló tanulója” címet elnyertem. Katona *n alatt is gyakoroltam a mun. ■át. Ahol dolgoztam, mondják is: „Maradj itt. Kapsz lakást, jó fizetést.” De a szívem hazahúzott. Ide, ahol inaskodtam, ahol mesterséget adtak a kezembe. Nem bántam meg Megkeresem a 2400-at. Persze szombaton meg vasárnap otthon is vállalok mellékmunkát. Kell a pénz. Meg aztán szeretem is a szakmámat. Jólesik látni: ezt is építettem, itt is dolgoztam. ebben a házban is benne van a munkám. Aztán nézze: itt mindig friss a levegő, innen fentről mindig messze látni... Burgel Lajos Az építő szerelő vállalat dolgozói megkezdték annak a 105 lakásos háznak építését, amelyet francia licenc alapján építenek Nyíregyházán az északi lakótelepen. Elek Emil felvétele Bába Mihály: Vonják meg tőlem a bizalmat zom meg. Mindaddig maga jár ki Piripócsra ellenőrzésre kéthetenként, amíg meg nem vonom magától a bizalmat. Remélem erre nem kerül sor. — ígérem, nem csalódik bennem a főnök kartárs. Remélem is. Mert ugyebár ez burkolt fizetésemelést is jelent. Mert ugyebár másfél napra utazik, az ugyebár 46,50. Mármint a napidíj. Vagyis havonta 93 forint. Ez is pénz, igaz? — Igaz, nagyon igaz. Köszönöm — hálálkodott Balatoni. — A többit majd Jucika elmondja — nyújtotta kezét a főnök. Balatonit még senki nem látta ilyen boldognak. Otthon órák hosszat mesélt a feleségének, hogy végre emelkedőben van az ő csillaga is, a főnök kitüntette bizalmával. Egyszóval Balatoni kartárs elutazott Piripócsra. Útközben ivott egy kávét, amikor megszomjazott egy szörpöt kért. Szörp nem volt, megivott egy üveg lengyel sört. Egy kicsit ugyan drága, de sebaj, a főnök bízik benne. Piripócson vacsorázott, reggelizett, napközben még egy kávét is megivott, visszafelé jövet a vonaton is megevett egy pogácsát, meg ismét ivott egy kávét. Persze, Piripócson várakoznia is kellett, nem állhatott az utcán, beült egy presszóba, egyszóval megint a pénztárcájába kellett nyúlni. így utazgatott Balatoni kartárs három hónapig kéthetenként Piripócsra. És akkor közölte vele a felesége, hogy szerezzen pénzt, mert ő már nem tud kitől kölcsönkérni. — Hogy-hogv kölcsön kell kérned? Hiszen most 93 forinttal többet keresek! — emelte fel kissé a hangját Balatoni. — Az lehet fiam, de a pénzünk egyre kevesebb, amióta a főnök kitüntetett bizalmával... — mondta a felesége. Balatoni kartár# azon az éjszakán nem aludt. Számolt. Osztott, • szorzott, kivont. Amikor rádöbbent, hogy hol a hiba, hozzám rohant. — Szerkesztő elvtárs. a bizalomban van a hiba. Én ráfizetek erre a bizalomra! Nekem ez büntetés. Kérem, én reggelizem, ebédelek, vacsorázom, napközben is meg kell innom egy szörpöt, egy-két kávét! Tessék ezt kiszámítani! Minden útra ráfizetek. Kérem, én így tönkremegyek... Tegyen valamit, hogy vonják meg tőlem a bizalmat. Mondja azt, hogy gazember vagyok, csirkefogó, hogy Piripócson szeretet tartok, meg dorbézolok, meg mit tudom én mit, csak ne bízzanak bennem és ne küldjenek többet Piripócsra kéthetenként. ígérje meg, hogy megteszi! Nagyon hálás leszek. Mondhat rólam, amit akar, csak a legrosszabbat mondja, hogy a bizalmat... érti ugyebár... Értem, persze, hogy értem. De most mit tegyek? Jelentsem ki, hogy Balatoni Béla kávéházi ismerősöm egy szoknyavadász, egy csirkefogó gazember, aki nem tud 31 forint napidíjból nyolcvan, száz forintot költeni ? Hm. Az ilyen ember valóban megérdemli, hogy megvonjuk tőle a bizalmat. Én a magam részéről már meg is vontam tőle. Kívánsága saermt.
