Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
WTO. efctófcer ?«. RRTRT MAOYAROREZAO — VASÄRNART MRTT.fflTTT RT a. oMtf Igény és valóság Meditáció a televízióról szüléktulajdonosok, akik délután öttől a televízió híradójának második kiadásáig ki- zárólag kabarét, táncdal-ösz- szeállítást, krimit szeretné- íiek látni, hallani, s ehhez legfeljebb a focit, négyévenként egy-egv olimpiát, eset- leg egy jobban sikerült ki- mit-tud-féle vetélkedőt engednének hozzátenni. S szidják persze azok is, akik az előbb emlegetett csodákat várják, s azután azt tapasztalják, hogy a televízió nemcsak klasszikusokat ad és nemcsak magas szintű ismeretterjesztést végez. hanem krimit is sugároz, kabarét is közvetít, táncdalmű- sort is ad, focit is, meg vetélkedőt is. Szidják ilyenkor a tévét, mert úgy vélik, nem teljesíti megfelelően népművelő feladatát. De hát valóban, teljesíti-e a televízió ezt a nagyon súlyos és valóban elsőrendű feladatot? Nem érheti már semmi gáncs, sem szidalom, mert minden a legnagyobb rendben van? Nem, azt maguk a televíziósok sem állítják, hogy így lenne. Bár, az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy sok — főként nyugati — országnál összehasonlíthatatlanul jobban teljesíti a mi tévénk népművelő funkcióját. A legigényesebb műsorok közé tartoznak például a különböző tudományos előadások — Delta, Antenna. Integrál —, s a színvonaluk eredményeként meglehetősen népszerűek is. Rendkívül nagy energiát fordít a magyar televízió a képzőművészetek, a zene, s újabban most már az irodalom — Nyitott könyv — színvonalas propagandájára is. Színházi közvetítései, filmműsorainak egy része, az önálló tévéjátékok többsége ugyancsak az igényes ízlésű nézőt. vagy éppen ezen igények megszületését kívánják elősegíteni. A Fórumhoz hasonló sikeres politikai műsorok népművelő hatásáról most ne is beszéljünk. Hol érheti a legtöbb vád a tévé háza táját? Éppen az „egyéb” műsorokban. Két szempontból. Az egyik: még mindig nem ritka, hogy rossz filmekkel, krimidömpinggel — elsősorban az ilyen produkciók mennyiségével — nem annyira a fejlődést, mint inkább a rossz igények újratermelését segítik elő. Ez azonban a ritkább eset. A másik: szórakoztató műsor kell — közte krimi is, táncdal is, kabaré is —, de nem nagyon szerencsés, ha ezek a kifejezetten szórakoztatónak szánt produkciók alacsony színvonalúak. Nem a műfajok azok. mert ebben nincs alacsonyabb és magasabb rendű, hanem saját műfajukon belül, a saját maguk által vállalt feladataikhoz • mérten gyengék. Nagyobb szűrés, magasabb kritikai mérce bizony nemritkán elkelne a szórakoztató műfajban. (Nem azért, hogy kevesebb legyen bennük a szórakozás, éppen ellenkezőleg, hogy jobb legyen a szórakozás.) S ha a tévé népművelő feladatairól, lehetőségeiről beszéltünk, ma már nem le- ,het kikerülni, hogy arról a „fenyegető veszedelemről” ne ejtsünk szót, amely vészesen közeledik a tévé ege fölé. Ez pedig a második csatorna. Azért idézői eles veszedelem ez, mert végül is a második műsor nagyobb választékot adhat, időben, percben, órákban mérhetően több művelődési, kulturálódási lehetőségét kínál az emt veknek. Mégis, mi ben- •ne a veszedelem? Az, hogy eddig nézte-nem nézte a néző, ív'm kapott mást, mint amit ezen az egy csatornán sugároztak. Ha kettő lesz, nyilván válogatni fog. arra a sávra tekeri a gombot, amelyiken inkább kedvére való műsort talál. Könnyen elképzelhető, hogy ha például egv Antenna jellegű tudományos riportműsór és egy krimi közül lehet majd választani, akkor a nézők nagyobb része valószínűleg a krimit választja. S ha a televízió műsorszerkesztői Ígérik is, hogy az ilyenféle párosítást elkerülik, végül is mindig két műsor lesz, s ez nem mindig szolgálja majd a jobb népművelést. Ez a jövő zenéje — és veszélye. Jó lesz már előre gondolkodni róla, mert bizonyára nemcsak a televízió műsorszerkesztőinek és készítőinek kell a helyes arányokat megtalálni, de a népművelés valamennyi munkásának segíteni kell majd abban, hogy a két műsor ne csökkentse, hanem inkább növelje a népművelő televízió hatékonyságát. Bernáth László A Szvesnyikov-kórus A szovjet kultúra napjainak operaházi megnyitója után a Szvesnyikov-kórus még három alkalommal ad koncertet a Zeneakadémián, ezenkívül Kecskeméten, Szolnokon és Zalaegerszegen is bemutatkozik. Az állami orosz kórust a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben hozták létre, azzal a céllal, hogy terjessze az elfelejtett orosz népdalokat és kórusműveket. Az 1943. nyarán megrendezett első, nagy sikerű hangverseny azokban az emlékezetes napokban igen jelentős eseménynek számított. A műsor akkor kizárólag népdalokból állt, azóta viszont az együttes repertoárja a hazai és a külföldi, régi és modem muzsika remekeinek egész sorával bővült. A többi között Glinka „Bölcs ódái”-a, „Velencei éj”-e, Rimszkij- Korszakov hősmondai dala, a „Tatár-rabság”, Csajkovszkij lírai kórusai, valamint Rachmaninov „Vigíliája” szerepelnek a kórus műsorán. A népi jelleg, amely elsősorban az orosz népdalokban és az orosz klasszikusok müveiben jut kifejezésre, még erőteljesebben érvényesült a jelenkori szovjet zeneszerzőik műveinek tolmácsolásában, például Sosztakovics „Tíz éposz capella kórusra”, „Hős- költemény az erdődről”, vagy Levitán „Hirosima nem ismét1'''’hH: nv~g soha” című oratóriumában. Bár a kórus elsősorban oros7 zenét tolmácsol, előadásain gyakran szerepelnek a nyugati klasszikusok is, különösen Bach művei. Beethoven, Händel, Mozart, Verdi. Schumann, Brahms és Bruckner alkotásai tovább gazdagították a változatos műsort, akárcsak a reneszánsz kori mesterek, — Palestrina, Lasso, Lotti, Jo- melli — kórusművei. Az együttes igen népszerű Alexandr Szvesnyikov, a S zovjetunió Népművésze fiatal tanítványainak körében. (APN-foto) a Szovjetunió határain túl ús. 1945 óta 12 ország — Svédország. Norvégia, Finnország, Japán, az NDK, Lengyelország, Magyarország. Románia, Belgium, Itália. Csehszlovákia és Bulgária — 157 városában vendégszerepeit. A Szovjetunió állami akadémiai orosz kórusának szervezője és állandó művészeti vezetője, a kétszeres Lenin-díjas, Állami- és Glinka-díjas Alexandr Szvesnyikov a Szovjetunió Népművésze, a Moszkvai Zene- konzervatórium rektora és professzora. Többször kapott magas kormánykitüntetést külföldön, az Angol Királyi Akadémia pedig tiszteletbeli tagjává választotta. A mindennapos gyakorlat, minden dalnak, műnek mély lélektani és művészi feltárása, a pontos intonáció törvénye, a zengés szépsége, a szoborszerflen csiszolt, domborított szó — ezek Alexandr Szvesnyikov alapvető művész-pedagógiai elvei. A „Messagero” című olasz lap találóan így jellemezte kamagyi tulajdonságait: „Kétségtelenül első osztályú karmester. Dinamikus, fukar gesztusai hol vihart, s hatalmas hullámokat vernek, hol a legfinomabb dallamok szálát fonják.” Szvesnyikov szenvedélyes propagandistája és szervező- le a gyermekkórusoknak. A fiatal művészek százait nevelte: közülük többen ma már neves zeneszerzők, mint például Rogyion Scsedrin, Vagy Alexander Jurlov. (APN) Úi megyei kiadvány Az MKP szervezeteinek kialakulása és harca Szabolcsban A televíziót sokan összetévesztik az atyaúristennel. Mint a legfőbb érvet, utolsó menedéket, a segítség kiapadhatatlan forrását emlegetik, — vagy kegyetlent' szidalmazzák. Pedig a televízió nem atyaúristen, csodákra nem képes, tehát jogtalan — sőt oktalan — az állandó szidalmazása. Nézzük, kik azok, akik a csodákat várják. Azok, akik azt szei-etnék, ha a televízió máról holnapra megváltoztatná az emberek gondolkodását, ízlését, elsősorban művészi igényeit, ügy képzelik, hogy a tévének szünet nélkül remekműveket kellene sugároznia, meg olyan ismeretterjesztő, felvilágosító műsorokat, amelyek egyértelműen biztosítják a nézők tudásának gyarapodását, kultúrájának növekedését, gondolkodásának harcos társadalmi töltését. Akik ezt — illetve csak ezt — várják a televíziótól, azok többnyire kényelmes és rest emberek, akik sok-sok más munkát, törődést türelmet szeretnének megtakarítani, és mindezt a tévé nyakába varrni Arról pedig láthatóan megfeledkeznek, hogy az emberek gondolkodását nemcsak a tévé formálja, hanem sok és másféle tömegkommunikációs. tehát információikat közvetítő eszköz mellett, sőt azok előtt: mindennapi tapasztalataik. Az. hogy mit csinálnak és mit tapasztalnak munkahelyükön, a közértben, a családjuk körében, barátok között, a tanácstag fogadóóráján. és így tovább. A tévé és minden' más töm°gközlési eszköz hatása csak ezek után következik. S arról is megfeledkeznek a csodavárók, hogy az opera, a szimfonikus zene, Shakespeare drámája, klasszikus művészi érték ugyan, — amit a mainál sokkal több emberrel kellene megismertetni —, de a könnyűzene se fog soha kimenni a divatból. A twist lassan ismeretlen tánc lesz a tinédzserek körében, a beatmuzsika is könnyen megkopik^ eltűnik majd — ha megtette kötelességét —, de az ilyen típusú zene és tánc igénye, ugyanolyan örök érvényűnek látszik, mint a valódi klasszikus művészi értékek. S kik azok, akik szidalmazzák a televíziót? Azok az új — néha régi — kémozdulatától függjön, milyen sebesen, de mindenképp sebesebben érkezzen meg valahová. Hogy ne fecséreljek el órákat, másfél órákat az életemből váróteremben, villamosmegállóban, autóbuszon. Hogy kettesben, családostul utazhassam, ne zavarjon a többiek közelsége, amikor oly értékesek az intimitás szűkre szabott percei. Szabadságot jelent az autó, térben és időben, még akkor is. ha éppenséggel csak a ház előtt áll. Szabadságot jelent maga a tudat, hogy elvisz, sebesen visz el, ahová netán mennem kell, vagy mennem akaródzik. Objektív okok is vannak. A társadalmi mobilitás például. Egyre többen dolgoznak távol lakóhelyüktől, olykor több száz kilométernyi távolságban. Az egyik észak-magyarországi bányászvidéken, olvashattuk, összeállt öt bányász, közösen vettek kocsit. Sok cialád szilánkokra szakadt a joob kereseti esélyek okozta szétköltözésben, a fiatalok a külső lakótelepeken vernek fészket. Költözés, szállítás, hazalátogatás a családi ünnepekre — mind könnyebben lebonyolítható, ha már megvan a kocsi. Közrejátszik egy újkeletű tendencia is: a külföldi utazások és a hétvégi kiruccanások teriedő népszerűsége. Ez is, az is sokszorta élvezetesebb pihentetőbb négy keréken Ilyenkor a lakószoba mozgó kihelyezett változatában gördül a család. Szól a kocsiban a táskarádió, horgol az anya, s a hátsó ülés mögött autós kutya, játéktigris bólogat. Rabság Magyarországon a magán- tulajdonú személygépkocsik száma szembetűnően ível fölfelé. Kétszázezer fut belőlük máris, és kielégitetlen több mint hetvenezer befizetetl igénylés. A korszerűtlen utak „gyil kolják az autó futóművé karosszériáját, a korszerűéi nyögnek a hétvégi csúcsfor galomtó' Nincs elég javítóállomás. Az egyes gépkocsi- típusok garanciális szervizállomásainak még a környékét is ellepik az autók. Hetekig, hónapokig kell várni — alkatrészhiány miatt — egy- egy javításra. Uj arisztokrácia ugrott ki: a maszek gépkocsiszerelők hivatásos és amatőr kasztja. Az állami szolgáltatóipar nem tud megbirkózni a sokszorosára nőtt kereslettel — kevés az olyan maszek autószerelő, akinek ne lenne saját gépkocsija, olykor kettő is. Az „úrvezetők” réme: a „kiegyenesített kanyar”, a karambol, a defekt.' Sok autós legutolsó pénztartalékait is bevetette az áhított ügybe, s egy váratlan, újabb kiadás hetekre felboríthatja anyagi egyensúlyát — a csillogó gépkocsiból kiszállva szalonnát ebédel. Szegényebb, amióta kocsit vett. Garázs alig van. Az autók túlnyomó része „csillaggarázsban” a szabad ég alaf '■'szakázik, telel. A gyalogosok érzelmei el- .entmondásosak. Az ismerős autótulajdonost rajongva ai- nározzák, de elátkozzák az Megyénk politikai történelmének fontos mozzanatát írta meg Filep János, a Magyar Kommunista Párt 1944 —48 közötti harcáról. Minden szempontból tiszteletre méltó vállalkozás. Ahogy Orosz Ferenc írja többi között előszavában: „Ez a kis könyv — amely most az olvasó elé kerül — hasznos öregeknek és fiataloknak. Az idősebb harcosokban, akik cselekvő részesei voltak az ország egy darabkája, s ezzel a haza történelmének formálásában, felidézi a múlt hősi emlékeit. A fiatalokkal megismerteti a nagyszerű küzdelmet, hogy tanulva elődeik ismeretlent, olykor meg is rongálják kocsiját. A tetszetősebb gépkocsik oldalán mindennapos a- karcolás, esett tégla is sok gépkocsira, de hallottam már motorházba csurgatott kénsavról is. Egy közgazdász barátom mondja; Nálunk rosszul kalkulálnak az emberek. Csak a járatás készpénzköltségeivel számolnak, holott számításba kell venni a kocsi elévülését is (ez körülbelül tízezer forint évente), meg azt a veszteséget, hogy a pénz nem a bankban kamatozik, hanem autó formájában az utakon kopik, rongálódik. Ez közgazdaságtan. A valóság azonban — egyelőre — mást mutat. A Merkur cgyrt több gépkocsit importál, jövőre huszonnyolcezret (mi magunk nem gyártunk személyautót. s az importja neír sorolható a népgazdaság produktív részlegébe — ez magyarázza a magas illetéket), a külföldön élő magyarok rendületlenül küldik, a kiküldetésben járt magyarok pedig rendületlenül hozzák a példájából, erőt merítsenek a , jövő nagy feladataihoz.” Filep munkája visszatekint a megyei munkásmozgalom felszabadulás előtti éveire, majd taglalja és dokumentálja az MKP szervezetének kialakulását, a felszabadulást. az élet megindulását, az agrárkérdés megoldását. A kötet második fejezetében a párt szervezeti, politikai megszilárdulásáról, az 1945-ös politikai viszonyokról és harcokról, a föld megvédéséről, a közigazgatás megtisztításáról, majd a választási harcokról és eredményekről. Végül az egységes mungépkocsikat. A kereslet mégis változatlanul nő. A jövő A fejlett nyugati országokban telítődik a piac. A használt gépkocsi gyakran a felét. sem éri el az újnak. Csúcsforgalomban lépésben „tipródnaK” a kocsik. Párizsban rendelet született, hogy a csúcsforgalom idején magányos autós nem közlekedhet. köteles legalább egy utast szállítani. A tömegközlekedési eszközök (földalatti, autóbusz) reneszánszukat élik. Újra népszerűek a törpegépkocsik parkolásuk könnyebb. Az autóellátás ipara mindent maga alá gyűrve virágzik A kereszteződéseknek mind a négy oldalán benzin- állomás, javítóműhely. A Rolls-Royce cég Angliába’' helikopteres szolgálatot ta a főbb utakon Csillagászai összegeket fordítanak az ú autópályák építésére. Nyári ünnepnapokon még; sokszor negyven kilométeres „dugók' keletkeznek a tenger felé vezető utakon. Az i.jspárt létrejöttének körülményeiről ad áttekintést. Rendkívül érdekes képanyag, eredeti plakátok iratok fakszimiléi egészíti ki a könyvet. így sok más között a szabolcsi kommunisták első párttagsági könyvéi is láthatjuk. A könyvet Rákosi Sándor lektorálta és Kopka János szerkesztette. A párt megyei végrehajtó bizottsága megbizásából a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat adta ki, készült a Nyírségi Nyomdában. A műszaki szerkesztés Pristyák József munkája. (o) utazósebesség rohamosan csökken az utazási idő kezd visszaesni az évtizedekkel ezelőtt túlhaladott színvonalra. A pesti gyalogos áll a zebra előtt és vár. Az autófolyam nem akar megszakadni. Bátortalanul lelép, de újabb konvoj szegi útját. A főváros és a vidéki nagyvárosok levegőszennyezettsége veszedelmesen közelíti a mérgezést jelző vörös rovátkát. A közlekedési baleset száma felszökött. Az Egyesült Államokban évente 25 000 ember hal meg így.) Az autóvezetés a szívbetegségek szálláscsinálója. Az autópiacon folyik ax alkudozás A „befizetett” gépkocsik egyenletes ütemben gördülnek ki a csepeli szabadkikötőből. A kocsi érkezése legalább ikora öröm a magyar csa- .ádban, mint egy újs.ÉIött ilágrajötte. Magyarurszá- ;on az autósvilág a kisgyermekkornál tart De veszedel. nesen közeledik a dackorszak, amikor a kisgyerek to- porzékolni kezd. és nem engedelmeskedik többé szüleinek.
