Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

1. oldal KELET-MAGYARORSZAO 1970 szeptember ti. Husák beszéde a bányásznapon Őszinte elismerés A kiállítás sikert aratott Prága A bányásznap alkalmából rendezett ostravai nagygyű­lésen Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára csü­törtökön beszédet mondott. Az ország gazdasági hely­reállításának folyamatáról szólva megállapította, hogy Csehszlovákia sikerrel túlju­tott a válság korszakán, s a pártvezetés jelenleg új, egészséges és haladó gazda­sági irányzat érvényre jutta­tásán fáradozik. Különféle okokból az ér­telmiség tetemes hányada az 1968—69-es években helyte­len útra tévedt, sokan közü­lük ellenséges álláspontra helyezkedtek. „Ám jelenleg úgy véljük, elérkezett az ideje, hogy ezen a területen is igen tevékeny politikai munkába fogjunk” — mon­dotta. „Az üzemekben, a válla­latoknál. mindenütt be kell vonni az értelmiséget az al­kotó munkába, fel kell hasz­nálni tapasztalatait és tudá­sát. A közeljövőben tárgyal­ni fogunk értelmiségünk va­lamennyi rétegével, s min­denkinek lehetőséget adunk, hogy akár munkáját végez­ve, akár politikailag elköte­lezettséget vállalva, bizony­ságot adjon a szocialista rendszer néz és pártunk poli­tikájához fűződő viszonyá­ról.” Gustáv Husák szorgalmaz­ta, hogy a pártmunkában, valamint a szakszervezetek­ben és más szervezetekben végzet^ munkában határo­zott fordulatot kell elérni: nem szabad megengedni, hogy az emberek közé mes­terséges válaszfalat emelje­nek, hogy ellenséges állás­pontra kényszerítsenek olya­nokat. akik a valóságban nem ellenségek, s el kell ke­rülni az 1968-as megingások vagy mulasztások felnagyítá­sát.” Beszédében kitért a tag- könyvcserékre is. Rámutatott arra, hogy a pártból eltávo­zottak közül nem mindenki a szocializmus vagy a Szov­jetunió ellensége. Számos esetben becsületes, dolgos, a szocialista rendszerhez hű emberekül van szó, akikkel azonban elvi szilárdságuk hiánya és súlyos hibáik miatt kellett »zakítani. „A nyugati burzsoá pro­paganda — és néhányan Csehszlovákiában is — vég nélküli tisztogatásokról ter­jesztések híreket — folytat­ta Gustáv Husák. A Köz­ponti Bizottság természete­sen semmi ilyet nem tervez. A pártban és a társadalom­ban olyan viszonyok kiala­kítására • törekszik, amelyek lehetővé teszik, hogy vala­mennyi energiánkat és erőn­ket a pozitív program meg­valósítására. a társadalmi és gazdasági kérdések megoldá­sára öss ■•pontosítsuk. Most dolgozzuk ki az új ötéves tesveket, s nem kívánjuk, hogy ez a kudarcot vallott korábbi .tét ötéves terv sor­sára jusson, az a célunk, hogy ez a terv a gazdaság, a tudomány, a műszaki és kulturális élet. valamint az életszín v mai fejlesztésének reális terve legyen, s ezek elérésére mozgósítunk min­den becsületes és jószándékú embert” — fejezte be sza­vait Gustáv Husák. (Moszkvai tudósítás) A moszkvai magyar kiállí­tás, mely nagy sikert aratott, eltért a megszokottól. Célja nem az volt, hogy nagy üzlet­kötésekre kerüljön sor, s gaz­dasági partnerek találjanak egymásra. Többet vállalt en­nél: Magyarország elmúlt ne­gyedszázadának eredményei­vel megismertetni a látoga­tót. A dicséret hangján A szovjet embereknek a kiállítás segítséget nyújtott ahhoz, hogy kiegészítsék azt a képet, amelyet már koráb­ban kialakítottak magukban Magyarországról. Akik már jártak a baráti országban, azokat a helyeket keresték, amelyeket ott megismertek, hogy legalább makettről, vagy fényképről megmutassák barátaiknak, ismerőseiknek is. Azok pedig, akik még nem jutottak el kedves szomszé­dainkhoz, mindent fel akar­tak fedezni. Mert volt mit! — Rá sem lehet ismerni er­re az országra. — mondta az egyik látogató — pedig három évig dolgoztam koráb­ban Magyarországon. Nagyon sok szakember is felkereste a „Szabad Magyar- ország 25 éve” kiállítást. Kö­zülük többen már jártak magyar kollégáiknál, jól is­merik az eredményeket. De ők is találtak sok újat, meg­lepőt. „Soha sem gondoltam volna, hegy ilyen sokféle ki­váló termékük van magyar barátainknak” — mondta az egyik energetikai szakember. Elismeréssel nyilatkoztak a látottakról a szovjet párt-, állami és gazdasági vezetők is. A felső szintű érdeklődést bizonyítja az is, hogy szinte mindennap eljött a bemuta­tóra a kormány egy-egy tag­ja. Legutóbb Patolicsev kül­kereskedelmi minisztert ka­lauzolta a kiállítás igazgató­ja. De jártak itt az űrhajó­sok is, meglátogatták a kiállí­tást az akadémia tagjai, írók és művészek. Gyerekek, üzletfelek A virgonc ifjak sem marad­tak el. Mindenütt látni lehe­tett olyan gyerekeket, akik a „Vengerka” papírsapkákat viselték. Ez a kiállítás apró ajándéka. Ilyen sapkákat lát­tam a moszkvai pályaudvaro­kon is, ahonnét éppen Belo­rusziába indultak haza az út­törők, hogy a messzi falvakba és városokba elvigyék élmé­nyeiket, beszámoljanak arról, mi újat tudtak meg Magyar- országról a kiállításon. Természetesen az üzletem­berek sem hiányoztak. Az üzletkötésekről naponta le­hetett hallani, közöttük több nagy jelentőségűről. Minden vállalat talált valami újat annak ellenére, hogy a part­nerek jól ismerik egymást. Nehéz lenne minden eddigi eredményről beszámolni, el­mondani az önkéntes riport­alanyok mindegyikének vé­leményét, hiszen már több mint félmillió látogatója volt a kiállításnak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szovjet embereken kívül több külföldi csoporttal is talál­koztam, ami szintén a sikert bizonyítja Az egvüftniűkfidés jelentősége A kiállítás eseményeiről naponta beszámolt a sajtó, a tévé és a rádió. Az Izvesztyi­ja például külön kommentárt közölt, amely a technikai ha­ladás elért eredményeit húzta alá. Nincs olyan nyilatkozat, amely ne hangsúlyozta volna a gazdasági együttműködés jelentőségét és szükségessé­gét. Ennek fontosságát bizo­nyítja az is, hogy külön na­pot szenteltek a KGST-nek, amikor a nemzetközi szerve­zet vezetői találkoztak a ma­gyar szakemberekkel. Edvin Janszon BONYODALMAK A KÖZEL-KELETEN A Jarring-misszió csődje ? Az Egyesült Államok Phantomokat szállít Izraelnek Külpolitikai széljegyzet: Chile — két választás között Úgy tűnik, a világnak hoz­zá kell szoknia ahhoz, hogjj. a Közel-Kelettel kapcsolatban rossz hírek érkeznek a világ­szerte nagy örömet keltett jó hír, a fegyverszünet megkö­tése óta. De szinte abban a pillanatban, amint elhallgat­tak a frontvonalakon a fegy­verek, megszólaltak bizonyos diplomáciai „nehézütegek”: Tel Aviv azzal veszélyeztette a törékeny csendet, hogy a rakétatámaszpontokkal kap­csolatos emlékezetes vádat szegezte Egyiptomnak. Komoly nyomást kellett gyakorolni Golda Meir asz- szony kormányára, ahhoz, hogy Gunnar Jarring ENSZ- megbízott missziója legalább hivatalosan megkezdődjék ' — de sajnos, még ez a kezdet is csalókának bizonyult. Izrael ugyanis mint emlékezetes, már az első Jarrmggal való megbeszélés után hazaren­delte megbízottját, Tekoah nagykövetet, így U Thant különmegbízottjának tárgya­lásai egyelőre gyakorlatilag csak az egyik fél, az arab or­Gerencsér Miklós: — Ezen a szent napon, már­cius tizenötödikén megeskü­szünk élő lelkiismeretünkre és ősi hadistenünkre, hogy mi, a fegyveres nemzet végrehaj­tó akarata, megvédjük a kul­túra rendjét, teljesítjük a kor­eszme parancsát! Életterünk a becsület, a férfias bátorság, az elszánt jelen és a boldog jö­vő élettere! Fegyverünk a szabadság fegyvere! Akara­tunk az értelemmel párosult hősiesség akarata! Testvér, ki itt állsz lobogóink alatt már­cius idusán... Nyüszítve bújdosott a tö­megben Strahlendorf. Kérve kérte a sorsot, bárcsak örök­ké tartana a nagygyűlés, hogy megmeneküljön a felelősség­re vonástól. Lázas szeme ez­úttal a hajszoltságtől villo­gott, szakadatlanul kapkodta a fejét, nem szaglásznak-e utána. Rettegése fojtogató ön- sajnálattal párosult. Megszeg­te a városi pártszolgálat pa rancsát, kiszökött a házi őri zetből, de hasztalan remélte a fellélegzést, a szabadban még inkább elhatalmasodott szágok küldötteire korláto­zódnak. Ugyanakkor Izrael és az Egyesült Államok között gőz­erővel folytatódott az a vala­mi, amiről ma sem lehet pon­tosan tudni, mennyi benne a szópárbaj és mennyi a gon­dosan megrendezett, szabá­lyos munkamegosztáson . ala­puló színjáték. A legutóbbi fejlemény arra utal, hogy eb­ben a furcsa elegyben a szín­játék elemei dominálnak. A hírügynökségek legújabb jelentései ugyanis közük: Washington úgy döntött, hogy még ebben az esztendőben 18 Phantom F—104 típusú szuper harci repülőgépet szállít le Dajan tábornok hadseregének. A hír pontos következményei ma még ki­számíthatatlanok, de az alig­ha lehet vitás, hogy maga az ügylet az izraeli—ameri­kai héják egyértelmű diada­la. A jelentés fényében bizo­nyos mozaikok meglehetősen egységes, világosan összefüg­gő képpé állnak össze. Kez­félelme. Egyfolytában szorí­totta torkát a zokogás inge­re, hogy ilyen kegyetlenül bánnak vele. Megalázták ka­tonai önérzetében, úgy bán­nak vele, mint egy bűnözővel, fogságra vetik, ahelyett, hogy a neki kijáró tisztelettel meg­hívták volna az erkélyre a parancsnokok közé, mint a legfontosabb vezetők egyikét. Ráadásul a munkájára sem számítanak, pedig mennyi erő­feszítésébe került a városba kényszeríteni a járásból a pa­rasztokat erre a gyűlésre! Ész­re sem vették szigorú fellépé­seit, egyetlen szóval sem mél­tányolták az ünnepség előké­szítésében szerzett érdemeit És arra sem kapott felhatal­mazást, hogy irányítsa a po­litikai megfigyelést a gyűlés részvevői között. Ellenben há­tat fordított neki még Wein- hoffer is, hiába kereste, hasz­talan próbálta kifejezni fel­háborodását a házi őrizet miatt, közvetlen felettese má­sodik napja nem akar vele szóba állni. detben vala az izraeli vádas­kodás, amelynek lényege: az álUtólagos új egyiptomi raké­taállásokkal — úgymond — „felborulhat a közel-keleti erőegyensúly”. A fogalmazás nem véletlen. Amikor Wash­ington Izraelt rávette a Rogers-terv elfogadására, ígéretet tett arra, hogy nem engedi „felborulni ezt az egyensúlyt.” Ezt a dodp/iai ígéretet lehet most kihasznál­ni erre a gesztusra, amely végveszélybe sodorhatja a Jarring-missziót. A helyzet persze bonyolult lehet, hogy Tel Avivnak éppen ez volt a követelése annak fejében, hogy Tekoah nagykövet újra leüljön Jarringgal. Nagy kérdés azonban, nem tartja-e összeegyeztethetet­lennek az arab fél a politi­kai-katonai zsarolásnak ezt a formáját a Jarring-misszió egész szellemével. Az első kairói visszhangok arra utal­nak, hogy nem lehetetlen egy ilyen, a Phantom-akció által kiváltott negatív fordu­lat. A hangszórókból előpattogó szavak tovább kopogtak a háztetőkön: — Célunk Eurázsia meg­tisztítása a világméretű angol­száz parazitaság mocskától! A földgömbnagytér új elrende­zésében két hatalmas eszkö­zünk van: a fegyver és az er­kölcs! Ezzel fogjuk kivívni a világ javainak egyenlő elosz­tását! Napkelet messzeségé­ben ezért harcol dicső fegy­verbarátunk, Japán, Európa harcmezőin pedig Hitler Adolf horogkeresztes daliái döfik szuronyukat a szabadságtipró szörnyetegbe! Küzdelem ez a javából, magyar testvérek! Áldjátok a sorsot, áldjátok az égj és földi hadúr nagy jó­indulatát, hogy bennünket, magyarokat a legszentebb em­beri ügy táborába szólított!... Erős repülőgépzúgás vegyült a harsogó szónoklat hangjába. Végigborzolódott a nyugtalan­ság a tömegen, ezrek és ezrek pillantottak az égre, de moz­dulni senki nem mert. A tér­hez csatlakozó valamennyi ut­ca és köz torkolatát szorosan lezárták a nyilas fegyveresek sorfalai. Mögöttük csak azok tartózkodhattak, akik az ut­cákba zsúfolt rengeteg fogat­ra vigyáztak — azokra a ko­csikra és lovakra, amelyeken a városba érkeztek a környék A chilei elnökválasztási harc új szakaszba lépett. Az elmúlt héten majd hárommil­lió :chil®-járult az úrnak elé, hogy eldöntse az elkövetkező hat év elnökének személyét. Mint ismeretes a szavazás nem hozott végleges ered­ményt, hiszen a három je­lölt, a baloldali Salvador Al- lende, a kereszténydemokrata Rademiro Tomic és a jobbol­dali Jorge Alessandri közül egyiknek sem sikerült abszo­lút többséget szereznie. Az alkotmány értelmében a kongresszusra vár a feladat, hogy október 24-én válasszon a két legtöbb szavazatot ka­pott jelölt, Allende és Ales- sandri között. A kongresszus képviselőinek tehát a chilei szocializmus eszméje, vagy a konzervatív reakció között kell állást foglalnia. A választások első tanulsá­ga éppen a középút, a lassú reformokat követő keresz­ténydemokrata vezetés válsá­falvaiból a parasztok nyilas parancsra, nyilas kísérettel. Megszűnt a repülőgép zú­gása. Fellélegzett a tömeg: mégsem lesz' légitámadás. Annál kevésbé enyhült Strahlendorf rettegése. Véde­kező vizslatása közben ő is ar­ra gondolt, hátha amerikai gépek fognak támadni, s a magasba nézve megpillantotta a tetőkön a villámgéppuskák csöveit. A félrecsúsztatott cse­repek közül diszkréten mered­tek a tömegre a könnyűgép­fegyverek a tér valamennyi sarkáról. De bármilyen diszk­rétek próbáltak maradni ezek’ a vékonyka csövek, Strahlen- dorfon heves reszketés vett erőt, noha szokatlanul lan­gyos volt a derült márciusi idő. E pillanatban a legfőbb gondja lett minél hamarabb kikerülni a villámgéppuskák lőtávolából. Erélyesen furako- dott végig a tömegen, szét­nyílt előtte a fegyveresek sor­fala a Czuczor Gergely utcá­ban. Amíg lakása felé osont a szekerek között, még hal­lotta dr. Kerekes Béla mi­niszter dühödt ordítozását: — Mi halált kiáltunk a gyá­vákra!... Mert aki gyáva, az az ellenség jellemét hordozza hitvány bőrében! Talaj rögünk, ez a vérző haza nem lehet az ingadozók menedéke, itt csak ga volt. Hat évvel ezelőtt még a lakosság 54 százaléka sza­vazott Frei programjára, s most csak 2T,8 százalék. A centrista politika kudarca egyébként kontinensszerte megfigyelhető volt, azzal a különbséggel, hogy a polgári kormányzatokat katonai dik­tatúrák váltották fel. Chilé­ben ugyanezt a szerepet töl­tené be a konzervatív jobb­oldal, minthogy a katonai puccsoknak nincsenek hagyo­mányai ebben az országban Alessandri programja egyér­telműen — az észak-amerikai tőkével összefonódó helyi burzsoázia és földbirtokos oligarchia érdekeivel össz­hangban — az állami beavat­kozás korlátozását tűzte ki célul. Ebben az összefüggésben kell értékelni azt a tényt, hogy a chilei választók 36,3 százaléka a szocializmus útjá­ra adta szavazatát. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a a halálmegvető hősiesség ad­hat jogot hungarista államunk minden fiának a birtoklás... A Kisfaludy utcában már érthetetlenné torzult a hang­szórók bömbölése, de a báró továbbra is hallani vélte, hogy egyenesen őt fenyegeti a nyilas miniszter. Örömest futott volna fokozódó ijedel­métől, de ezt nem tehette az irodája előtt ácsorgó beosz­tottak miatt. Ugyanakkor at­tól is félt, hátha meglátja az irodában ténykedő felesége, aki utálkozva szidta össze­roppanásáért, s kivette kezé­ből az intézkedés jogát a házi őrizet idejére. Mintha posztoló legényeire haragudott volna Strahlen­dorf, mérgesen fogadta köszö­nésüket. Sebtében magára pa­rancsolt önuralma azonban csak addig tartott, amíg be nem menekült lakásuk kapu­ja mögé. Ziháflva tántorgott fel a keskeny falépcsőn, zihá­lásába hüppögés vegyült. Mi­helyt a lakásba ért, erőt vett rajta a zokogás ellenállhatat­lan rohama. Egyedül volt a boltíves szobákban, kedvére sírhatott, összevissza szalad­gált, tágra merevült szemé­ből ömlött a könny. (Folytatjuk) harmadik jelölt, Radomiro Tomic is a keresztényde­mokraták baloldali szárnyá­hoz tartozik, akkor a haladó demokratikus változásnak még szélesebb bázisa rajzoló­dik kd. A baloldali Népi Egység sikerének sok realitása van az októberi kongresszusi vá­lasztások esetében is. Az Al- lende jelöltségét támogató négy párt, köztük a kommu­nista párt, 80 képviselőt mondhat magáénak a 200-ból, míg az alessandrista mozga­lom mindössze 45-öt. Ha csak 21 kereszténydemokrata kép­viselő szavaz Allendére, ak­kor is biztosított már a szo­cialista politikus elnöksége. A chilei jobboldal tisztáiban van a veszéllyel és már meg is indította a támadást. Az alessandrista mozgalom ve­zetői a jól bevált taktikához folyamodtak, a demokrácia „védelmére” szólították fel a lakosságot, s a „törvény és rend” hangzatos jelszavaira hivatkozva a .marxizmus” elutasítását követelték. A hírügynökségi jelentéseik sze­rint a jobboldali tüntetők ut­cai verekedéseket provokál­tak a győztes Allende hívei ellen. Nem szükséges túlzott kom­bináció ahhoz, hogy feltéte­lezzük: Alessandri most meg­indított új szocialistaellenes antikommu-nista kampányához segítséget nyújt az észak­amerikai tőke is, amelynek pozícióit, s tegyük hozzá, pro­fitjait fenyegeti elsősorban Allende megválasztása. Már jelentkeztek a többi reakciós latin-amerikai körök is, amelyek „a latin-amerikai politikai egyensúly” felboru­lásától tartanak, ha a balol­dal győz Chilében. Ezek az „aggodalmaik” ért­hetők, hiszen a chilei válasz­tás eredménye — függetle­nül az októberi kongresszusi döntés kimenetelétől — ön­magában is jogosan tekint­hető a legfontosabb latin- amerikai eseménynek a több mint tíz éve győzedelmeske­dett kubai forradalom óta. A második világháború után először bizonyosodott be — hiszen Chile történetében volt már korábban példa a nép­frontkormányra —, hogy a baloldal, tényleges összefogás esetén, demokratikus úton is eljuthat a kormányzáshoz a latin-amerikai földrészen. L. Gy. fekete tét a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom