Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
8 pt*il KFT,FT *TArsv— vaíMbmapt mft.t.éttt**▼ ffWA szeptember i Dr. Kovács Pál2 • ' 1 Sánta János: Új évad előtt a népművelés Ä küszöbön álló ősz a közművelődés szamára a számvetés ideje. A mostani mérlegkészítés időszerűségét különösen aláhúzza a nemrégen lezajlott országos népművelési konferencia. Az előre kiadott tézisek, a vitában elhangzott vélemények, a kialakult állásfoglalások bizonyára sokáig foglalkoztatják még a hivatalos fórumokat és a közvéleményt egyaránt. Egyrészt minden bizonnyal követi majd a konferenciát a gyakorlatba való átültetés szorgos és várakozásteli időszaka, másrészt a közvéleménynek és a népművelőknek is alaposabban meg kell ísmerniök a kialakított alapelveket. A népművelők számára tehát a konferencia volt a „sláger'’. 1 Mégis helytelen lenne úgy megítélni az előző évad munkáját, mintha arra a feszült várakozás lett volna jel-1 lemző. Különösen mozgalmassá és eredményessé tették a hazánk felszabadulásához és a Lenin-centenáriumhoz fűződő feladatok, amelyek döntően befolyásolták a közművelődési munka tartalmát. Az akciók, rendezvények tartalmi gazdagságukkal bővítették az emberek ismereteit, elősegítették szocializmust építő társadalmunk nagy céljainak megértését, a munkában való cselekvőbb részvételt. Más szempontból is pluszt hozott a múlt esztendő. A párt megyei bizottsága és a megyei tanács állásfoglalásai után a tanácsi testületek, a társadalmi és tömegszervezetek, üzemek, szövetkezetek vizsgálták meg eddigi tevékenységüket és keresték a fejlődés lehetőségeit. A sokoldalú elemzések, viták előmozdították a megye közművelődési helyzetének, gondjainak feltárását, a tennivalók meghatározását. Ezek hatása máris érezhető: a szervek közül többen és jobban látják, hogy a kulturális feladatokból növekvő porciót kell vállalniok, hiszen az aktív művelődésben való részesülés jó hatással van az emberre, a munka tisztességesebb elvégzésére. Végső soron — amint Lenin a kultúrának a társadalom építésében betöltött szerepét megfogalmazta — „a kommunizmust csak a kor színvonalán álló műveltség alapján valósíthatjuk meg”. E zért őrülünk annak, hogy több hasznos lépés történt a közművelődés jobb körülményeinek megteremtésére. Több szerv — főleg szövetkezet — szánta rá magát arra a dicséretes lépésre, hogy arányos részt kérjen a terhek viseléséből. Ezt tették többek között a kisvár- dai, mátészalkai járás szövetkezetei. Legalább egy fejjel kimagaslik az áldozatvállalók sorából a nyíregyházi Ságvári Tsz, amely évente közel százezret áldoz arra, hogy a köz- művelődési munkát a tanácscsal közösen szervezze meg. Méreteiben, jövő lehetőségeiben is fel kell figyelni a nagy- kállói üzemek, szövetkezetek „össz-szövetke2eti kulturális társulásáéra, amely több százezres alapot teremtett erre a célra. Az összefogás koronáját jelenti a tanács, a szakszervezet és a KISZ közreműködésével a negyedik ötéves tervidőszakban megvalósításra kerülő megyei művelődési központ. Az is a feltételek javulását jelenti, hogy több helyen létesült új művelődési ház, klubkönyvtár vagy körzeti könyvtár. Jobb körülmények közé kerültek az intézmények, erősödött néhány közművelődési. terület. A vásárosnaményi múzeum jobb elhelyezése, a nyíregyházi családi ünnepeket szervező intézet, vagy a nyírbátori házasságkötő terem létrehozása egy-egy jelentős láncszeme ennek az egészséges tendenciának. Csak elismerés illetheti azoknak a szerveknék a megértését, amelyek lehetővé tették tucatnyi olyan népművelő alkalmazását, akiknek kizárólag ez a foglalkozásuk. Az üzemek, szövetkezetek és tanácsok összefogásának szép példái bizonyára nem maradnak követés nélkül. Van is miből, hiszen jelentős anyagi erők összpontosulnak a tanácsi költségvetéseken kívül az üzemek, szövetkezetek kezében is. Csupán a megye tsz-ei évente több mint tízmillió forint kulturális pénzzel rendelkeznek. Csak az a baj, hogy felhasználásuk meglehetősen kapkodó, olykor célszerűtlen. Né- hányan közülük dicséretesen szép összegekkel akarnak a következő ötéves tervidőszakban betái'sulni közművelődési intézmények építésébe. Mások klubot tartanak fenn, könyvtárat támogatnak,- ösztöndíjat alapítanak, színházba, moziba viszik tagságuk jól dolgozó tagjait. Ezer lehetőség van rá, hogyan lehet a forintokat a legcélszerűbben és leghatásosabban a műveltség gyarapítására felhasználni. De a követendő példák még nem tudták teljesen áttörni a közömbösség, a meg nem értés falát. A szövetkezetek többsége alig tartalékol erre a célra, erejét sem mindig arra használja, amire rendeltetése szerint kellene. Nem jobb a helyzet a vállalatoknál sem. Nem régen éppen e lap hasábjain kaphatott az olvasó ízelítőt az üzemek kulturális célra szánt pénzeinek fel- használásáról — 14 üzemben szerzett tapasztalat nyomán. Miért foglalkozunk a köz- művelődés problémái között ennyit az anyagiak kérdésével? Nemcsak azért, mert a kultúra eszközei az új gazdasági irányítás szakaszéban sem válhatnak olyan árucikkekké. amelyeknél pusztán a gazdálkodás törvényei érvényesülnek-. (Ezért van szükség továbbra is a szocialista gondolkodást erősítő, eszmei-po- litikailag nevelő hatású rendezvények. akciók támogatására.) Szükség van azért is. mert az a célszerű, hogy a gazdálkodó szervek maguk is érezzék dolgozóik műveltsége gvaranftásának gondiát. ehhez teremtsd meg a teltéte- leket és valóban használlak is fel azokat. A munkahelyek ilven természetű feladataira különösen felhívta a konferencia a termelés irányítóinak figyelmét, ezt rointew a korszerű közművel fidé-ui-ív eeyik kulcskérdéseként jelölte meg. Pedig ami a jól Összerendezett pénzfelhasználást illeti, jócskán volna teendő! Legsürgősebb feladatunk á közművelődési intézmények korszerűsítése, felszerelésük, berendezésük pótlása. Meg kell teremtenünk a klubok, szakkörök zavartalan működését, a könyvtárakban az alapellátás. a helyben olvasás lehető-, ségét. Változatlanul foglalkoztat bennünket a korszerűtlen művelődési otthon jellegű épületek sorsa. Működésük beszüntetése egyelőre nem volna célszerű (jelenlegi számuk 1156), de ha feltételeik lényegesen nem javulnak, indokolt a támogatás összegének csökkentése, később a teljes megvonása. H elytelen tenne, ha a közművelődés mai helyzetét, a jövő tennivalóit kizárólag az anyagiak pozíciójából ítélnénk meg. Sok múlik azon a lelkes táboron, amely nem a markát tartja, ha egy falu vagy üzem dolgozóinak műveltsége van a mérlegen, hanem szorgalmasan dolgozik. Felismeri ami időszerű, kifogyhatatlan az ötletekből, helyes igények ébresztésén fáradozik, jó ízlést, korszerű szemléletet akar formálni. Népművelőink zöme eddig is szorgalmasan fáradozott azon, hogy a lakosság műveltsége állandóan gyarapodjon Egyelőre azonban a kulturális fejlődés jóval a gazdasági fejlődés mögött kullog. Ennek tudata a népművelőket is ha- tásósább, eredményesebb munkára kell. hoav ösztönözze. Tevékenységüket a megye társadalmi, gazdasági életében bekövetkezett nagy fejlődéshez kell szabmok. ihatniuk Kell, hogy a szaoolcsi embert is egyre soKrétuob és bonyolultabb hatások érik, ugyanakkor nagy obb felkészültséget kivannak tőle a munkahelyén. Lényegesen jobban él, mint korábban, de nagyobb kényelemre is vágyik, kevésbé szeret művelődési alkalmak után járni, köztük is jobban kedveli azokat, amelyek befogadása körül alig kell cselekvőén közreműködnie. Jelenleg meglehetősen nagy az anyagi javak megszerzésének vágya és a szellemi értékek iránti igény ollója. De mindenre a népművelő sem képes! Csak egy fogaskerék ■ a társadalom gépezetében, ahol sok-sok másfajta hatás is munkál, sokszor a művelődéspolitikai célokat keresztezve vagy egyenesén azok ellenében M indez nem jelenti azt, hogy a társadalom ne követeljen többet a közművelődéstől, mint amennyit ma adni tud. De ha érzéketlenek maradunk a tudatformálás érdekében végzett szívósabb, kitartó munka iránt, ehelyett csak a látványos akciókat kérjük számon, vagy az eredményeket pusztán a résztvevők adatain mérjük, aligha értékelünk reálisan. Az efféle számvetés könnyen a meg nem értés, a bizalmatlanság, a türelmetlenség forrásává válhat, ami megingatja a talajt a népművelő talpa alatt. Innen már csak egy lépés, hogy más munkaterületen igyekezzen hasznossá tenni magát, ahol több megértést, támogatást kaphat munkájához. Pedig de sokan megtették ezt a lépést, ami megyénk közművelődésének is egyik gyengéje! Ezért tekint sok szabolcsi népművelő is várakozással a konferencián emlegetett normarendszer elé, amely hozzájárulhat egy egészséges, valóban teljesíthető követelmény kialakításához. Ilyenek kidolgozására eddig is történtek kísérletek, több-kevesebb sikerrel. Mérőszámokat kaptak a művelődési otthonok, könyvtárak, de ezeket az idő túlhaladta. A követelméríyek differenciálását segíti a művelődési otthonok yj típusainak — művelődési központ, művelődési ház, klubkönyvtár — bevezetése is, amely többnyire a lakosság számához méretezi a velük szemben támasztott követelményeket. Valóban: miért Is kellene megkövetelni olyan rendű és rangú rendezvényeket az ötszázas falutól, mint az. ötezer lakosútól: annyit kívánni a társadalmi munkában szorgoskodó népművelőtől. mint a főhivatásúként dolgozótól? Ezeket a tényezőket mindenkinek mérlegelnie kell, akitől ezt az irányításban betöltött szerepe megköveteli. Ha nem ezt tesszük, hamis képet szövünk közművelődésünk mai helyzetéről, holnapi lehetőségeiről. P edig ez a terület ma roppant ellentmondásos. A munkában az eredmények mellett ott vannak a gondok is. Olyanok, amelyek helyi erőből megoldhatók, de olyanok is, amelyek országos rendezésre várnak. Jócskán van mit javítaniok a népművelőknek is az új szezonban, de a társadalomnak, a munkahelyeknek is sokkal többet kell tenniök. Legfőképpen abban, hogy megerősítsék ennek a fontos társadalmi mozgalomnak az erkölcsi hitelét, rangját. Ez természetesen nem megy máról holnapra. Szorgalmas, szívós munka szükséges hozzá, ha azt akarjuk, hogy az egyén műveltségének is akkora becsülete legyen, mint végzett munkájának; a tanulásban való helytállása is éppolyan dicsőség dolga legyen, mint a termelésben. Jó lenne, ha ezt a szükségszerűséget mindenki felismerné és magáévá tenné, aki csak valamivel Is hozzájárulhat egy magasabb rendű közműveltség megvalósításához. Az élef- közös védelme A BŰNÖZÉS még a szocialista társadalmi rend viszonyai között is tömegméretű társadalmi jelenség. Csak távlatokban csökkenő irányzatú, mert rövidebb időszakokban, vagy bizonyos bűncselekményeknél e keretben emelkedés is lehetséges. így az utóbbi években emelkedett a testi sértések száma és kedvezőtlenül alakult az élet elleni bűnözés Is. E negativ jelenség ellentétes azzal a törvényszerűséggel, hogy a szocializmus építése során az emberi élet értéke objektíve nő. Fejlődésünk is felveti azt a társadalmi igényt, hogy az emberi életet hatékonyabb védelemben részesítsük. A bűnözés elleni küzdelem csak azáltal válik társadalmi üggyé, ha elsődlegesen a büntettek gazdasági, társadalmi okaival és elősegítő feltételeivel szemben vesszük fel a harcot. Arra kell ugyanis elsősorban törekednünk, hogy az ok ne szülje az okozatot: a bűnt. Kétségtelenül nagy a visszatartó hatása annak is. ha minden bűncselekményt elkövető megkapja a megérdemelt büntetését. A megelőzésért, a bűnözés elleni harcban a bűnüldöző és igazságügyi szervekre hivatásuknál fogva is igen fontos szerep hárul. Az állami és társadalmi erők ekként összehangoltan és egymást kiegészítő fronton harcolnak a bűnözés megelőzéséért. JELENTŐS a párt megyei végrehajtó bizottságnak 1970. június 19-i határozata, amelyet a súlyos testi sértések és az élet elleni bűntettek hatékonyabb megelőzése érdekében hozott. A határozat e kitűzött cél elérése végett igen sokrétű és konkrét feladatot jelölt meg: ezzel lényegében lefektette a bűnö-_ zés elleni harc társadalmasításának alapját. Az eredményes végrehajtása pedig igényli a bűnüldöző és társadalmi szerveik, szervezetek jobban összehangolt munkáját. A tapasztalat szerint az élet elleni bűntettek elkövetői zömmel alacsonyabb kultúrájú, primitív emberek Ugyanakkor ezeket a cselekményeket gyakran követik el italos állapotban. A társadalmi valósághoz tartozik ugyanis, hogy még má is élnek — részben maguk, részben a régi társadalom hibájából — igen alacsony kulturális szinten élő emberek és ha az ösztöneik úrrá lesznek rajtuk, gátlás nélkül cselekednek. S az is igaz. hogy jelenleg még nagyon sok út és alkalom vezet a túlzott alkoholfogyasztáshoz. Éppen ezért a megelőzésért folyó harc fő feladatai tömören így foglalható össze: Az állampolgárok állandó és folyamatos nevelés?. különösen a legelmaradottabb rétegek vonatkozásában. S meg kell szüntetni a túlzott alkoholfogyasztáshoz vezető utakat. Az élet elleni bűntettek megelőzésének feladatai elsősorban és hangsúlyozottan felvetik a tudatformálás jelentőségét és fokozását. Ez utóbbi két összefüggésben je. lentkezik. A szocialista emberformálás folyamatosságát és a tömegméretét kell biztosítani. Nevelni kell az embert már a legkisebb kortól, hogv majdan a szocialista erkölcs belső meggyőződésévé, személyisége elválaszthatatlan elemévé váljék. Ezzel kapcsolatosan az óvodákra. iskolákra, munkahelyek kollektíváira, társadalmi és tömegszervezetekre hangsú- lyozottabb feladat hárul. A párthatározat is felhívja a figyelmet, hogy a jövőben az iskolák tematikájában nagyobb hangsúlyt kapjon a szocialista együttélésre való nevelés. A munkahelyi vezetésnek, kollektíváknak is több gondot kell fordítani a dolgozók erkölcsi, politikai nevelésére. Hamarább figyeljenek fel és tegyenek intézkedést a családi és társadalmi együttélést zavaró tényezőkre. Mikor avatkozzanak be? HA A CSALÁDON BELÜLI viszály túlnő keretein, a közösségnek nemcsak joga, Török Sándor kecskeméti amatőr nyelvész és etimoló- gus már régebben1 felfigyelt arra az ősi belső-ázsiai szokásra, hogy az égtájakat színekkel jelölték egy kereszt alakú misztikus jelábrázolással. Legújabb érdekes felfedezése, hogy a Száján és Altáj hegység közé helyezett képzeletbeli csomópontjától hanem kötelessége a beavatkozás. Szerintem ez már akkor indokolt, ha a családi veszekedések a lakókörnyezet nyugalmát zavarják. Amikor pl. a nézeteltérések a bérház folyosójára, udvarára kikerülnek. Ez a magatartás jogilag — a cselekmény súlyától függően — garázdaság szabálysértését vagy bűntettét valósíthatja meg. A társadalmi tudat emelésének másik összefüggésében kiemelendő a? az igény, hogy a cigánylakosság társadalmi beilleszkedését meggyorsítsuk. Közvetlenül összefügg ezzel szerintem az is, hogy egyes helyeken hatásosabban lépnek fel az iskolai lemorzsolódások megszüntetése, illetve csökkentése érdekében. A tudatformálás alapkő, vetelménye ugyanis, hogy valóban mindenki vegezze el az általános iskolát, A teendők közé tartozik, ha megoldjuk az ingázásra kényszerűn doigozoK problémáját: a munkás ott eljen, almi dolgozik, anol a csaiadja el. a tudatformálást segíti a Küionoozo ismeretterjesztő előadások szervezése, amelyet sajnos sok helyen még nem igenyelnek. A hivatkozott párthatározat jelentős intézkedéseket tesz azzal kapcsolatosan is, hogy megszűntesse az alkoholizmushoz vezető utakat. Az alkoholizmus elleni harc bár alapvetően tudatproblémákra vezethető vissza, dé olykor erélyes intézkedésekre (pl. kijózanító szobák létesítése) es olykor azitalozási alkalom elvonására is szükség van (pl. helyeselhető ez okból is, hogy az egyes közlekedési eszKözök csatlakozása között nincs túl sok idő). Lehetne tovább sorolni azokat a teendőket, amelyeknek jelentőségük van, vagy lehet a tudatformálásra. A feladatok összességükben ugyan nagyok, de közös erővel reális eredményeket várva vehetjük fel a harcot a bűnözés társadalmi gyökereivel szemben. számítva a környező, népeket is égtáj irányuknak megfelelően színekkel határozták meg. Az ősi térképekről máris leolvasható például az, hogy a finn-ugor népek őshazája nemcsak az Ural-hegység nyugati felén volt, hanem a Káma és a Jenyiszej folyók közti területen is. A világ első „térképe"? Érdekes őstörténeti felfedezés Bajor Nagy Ernő: Miért nem érti a gyümölcs a fát...? Magára nyitotta a gázt egy asszony. Konyhaasztalán hátrahagyott búcsúlevelében így indokolta elhatározását: „Bandi fiam (huszonhárom éves, könyvelő egy ktsz-ben) hálátlan. Nem méltó arra az áldozatra, amellyel fölneveltem.” Szerencsére a szomszédok időben megérezték a folyosóra szivárgó gázszagot. Egyetlen alapos szellőztetés — any- nyi volt a szomorú kísérlet epilógusa. Az asszony, azt hiszem, végképp letett arról, hogy ilyen jóvátehetetlen gesztussal adja gyermeke értésére, hogy mást várt tőle. Mit várt? Ezt levélben írta meg nekem, onnan tudok e tragikus alaphangú családi közjátékról. Idézek az anya leveléből: „Ri- mánkodtam neki, hogy ne öltözzön úgy, mint egy bohóc. Kockás kabát, színes selyemsál még nyáron is, a munkahelyén úgy néztek rá, mint a futóbolondra. De ettől még nem választottam volna azt a fekete megoldást. A nő, akivel jár, az már kétszer elvált, pedig csak huszonnégy éves. Egy férfiinget nem tud kivasalni, csak az ilyen cola, meg az olyan dzsuz, ebből áll az élete. Én a munkám mellett éjszakákon át kesztyűket varrtam, hogy házitanítót tartsak mellette oroszból és matekból és most ide akarja hozni nyakamra azt a nőt, mert bejelentette, jövő hónapban elveszi...” Nem állhattam meg, utánanéztem, miként vélekednek munkahelyén a huszonhárom éves „bohóc”-ról. A jobb munkaerők közé tartozó, lelkiismeretes, de ingerlékeny tisztviselőnek találiák. Öltözködése nem kelt feltűnést, mert ugyanabban a szobában két kollégája még úgyabbul ru- házkodik, sőt egyikük „originál hippi”, azzal bőszítette föl a könyvelés vezetőjét, hogy valamelyik héten mezítláb járt be az irodába... A nő, akit a hálátlan fiú el akar venni, ugyanott dolgozik. Gépírónő. Tavaly „kiváló” jelvényt kapott, a fizetése már a maximális. Viszont harminc cigarettát szív naponta, és ha sok a másolnivalója, olyan tónusban diskurál kollégáival, mint ittas öszvérhajcsárok részeg pályatársaikkal „Konzultáltunk már emiatt a kartársnővel — nyilatkozta holt komolyan a ktsz elnöke — de velünk is úgy beszélt. És mégiscsak a legjobb gépíró a Boráros tértől a Keletiig, ráadásul még németül és angolul is tud.” Ekkor már kész volt bennem a kép. A mama olyan menyre vágyott, mint amilyenekről valaha a lányrégények írtak. Nos, éz a hő csak a fiának féléi meg — neki nem.
