Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

WTO. szeptember St. KFLET-W AGY ARORSZ AS I. oliai Bizalom és kötelesség Pallai Miklós (elótérbenl, a nyíregyházi vontatási főnökség KISZ szocialista brigád­jának csoportvezetője. Képünkön: egy villamos mozdony vezérlőasztalán végez kari i - tartási munkát. Hammel József- teiv. Húsz év hétköznap Dr. Szabó József tanácselnök két évtizede NEM VÉLETLEN, hogy a pártvezetőségek újjáválasztó, sa során külön kerül a je­lölő listára a párttitkárjelölt neve. A Szervezeti Szabály­zat, mint a párt alkotmánya a leglényegesebb törvénysze­rűségeket tükrözi, s ha nem is tér ki külön a párttitkár személyére, mégis lényeges­nek tartja azt. Éppen a vá­lasztás rendszere és módja bizonyítja ezt. Világos te­hát, hogy a párttitkár — ha megválasztják — olyan em­berré lép elő, akinek a párt­tagság bizalmából képviselnie kell ott az üzemben, intéz­ményben, tsz-ben a párt ügyét. Ezt a kommunisták bizalmából teszi. Bizalom. Oly sokszor leír­tuk. Élnek és visszaélnek ve­le, s ha most újra e foga­lomról szólunk, azért tesszük, mert egyik üzemünkben igen furcsa módját tapasz­taltuk a bizalommal való játszásnak. Helyes-e, szabad-e elutasí­tani, visszadobni az embereik bizalmát? Ott az üzemben, a párt vezetőség-választás so­rán ugyanis az történt, hogy miután felkerült a párttit­kárjelölt neve a jelölő listára és teljes bizalmat szavaztak titkosan az illető részére, ő felállt és kijelentette: nem vállalja, nem vállalhatja, mert úgy érzi, túl van terhelve. Vajon igazat mondott-e? Vagy valami más volt a sza­vak mögött? Félszáz ember, kommunista, egyszerű mun­kások, technikusok, mérnö­kök, stb. úgy érezték, akkor van biztosítva a hatékony, a követelményeknek megfelelő pártvezetés, ha ezt az illető osztályvezető mérnök vállal­ja el. Egy ember tévedhet, még néhány sem biztos, hogy helyesen ítéli meg, al­kalmas-e valaki ilyen poszt betöltésére. Egy taggyűlés, a teljes párttagság azonban A hét közepén a Fehér- gyarmati Járási Tanács na­pirendjén szerepelt az árvíz utáni helyzet értékelése a mezőgazdaságban és a teen­dők meghatározása a terme­lés megszervezésére, az állat- állomány átteleltetésére. A járásban hatvanezer hold szövetkezeti, ebből nyolcezer - hétszáz háztáji terület ikerült víz alá. A járás ter­melőszövetkezeti területének 65 százaléka, aminek nagy részén 2—3 hétig is állt a víz. Különösen súlyos kárt szenvedett a Tisza—Szamos— Túr háromszöge. Több száz­milliós kár Megsemmisült 38 millió fo­rint értékű és megrongálódott 6 millió értékű gazdasági épület. Gépekkel együtt ezek újkori értéke 96 milliót tesz ki, de a jelenlegi árakon a helyreállítás 113 millióra rúg. Az állat és takarmány, valamint e<tyéb anyagoik ká­rai 30 millió forintot tesznek ki. A szántóföldi termelésben 130 a rét és legelő területe­ken 7 milliós kár keletke­zett. A romokban heverő lakó­házak, tanyaközpontok, a megsemmisült vetések nagy­fokú csüggedést okoztak a szövetkezeti tagságban és sok vezetőben is. Egy egész élet fáradságos munkájának eredménye hevert romokban, s szinte kilátástalannak lát­szott a jövő. Központi irányí­tó, szervező munkára volt szükség, hogy megmutassa a kivezető utat, a legfontosabb teendőkre irányítsa a figyel­met. Szinte az egész ország társadalmi segítségével, kor­mányintézkedésekkel lassan elindult az élet, amihez ve- sérfonalat nyújtott a járás már kevésbé. Ez gondolkodó­ba ejtette a párttagságot, mérlegelt, és pártvezetőségi tagnak sem választották meg. SOK TANULSÁGGAL szolgálnak a mostani pártve- zetőség-választó taggyűlések. Újra és újra mérlegre ke­rülnek emberek, párttitká­rok, pártvezetőségi tagok, s bizony nem egyszer előfordul, hogy csak a másodszori vagy esetleg a következő „menet­ben” sikerül néhány száza­lékkal megválasztani. Ez is jelzi: a pártban mélyült az utóbbi időben a demokrácia elve, olyan légkör alakul és formálódik, amelynek kisu. gárzása egész közéletünkre kellemes hatást gyakorol. Tapasztalható, hogy a párttagság zöme nemcsak magáénak vallja a párt álta­lános és káderpolitikáját, jó érzékkel választja ki az arra legalkalmasabb kom­munistákat a különbö­ző vezető posztokra. Lát­ja éz mindinkább tud­ja, hogy a gazdasági me­chanizmus új rendszere pezs- dítő hatással van a társadal­mi mechanizmusokra, a párt­irányítás hatékonyságának a növelésére. És csak termé­szetes, hogy olyan embereket kíván odaállítani partnerként a gazdaságvezetők mellé, akik elvhűségükkel, szakmai rá­termettségükkel és vezető képességükkel megfelelően tudják befolyásolni, s érvé. nyesíttetni a párt politikáját. Az már csalódás — az emlí­tett esetben —. ha ezt a bi­zalmat eldobja magától a párttitkárnak megválasztott. Nem él a lehetőséggel, s bár kétségtelen, hogy ezzel nem vét a párttag magatartási normája, a szabályok ellen, de az írátlan, emberi törvé­nyeket mégis megsérti. KÉTSÉGTELEN, hogy akit a párttagság megválaszt, azt intézkedési terve az újjáépí­tés és termelés beindítására. Összefogott az ország Augusztus végéig az Álla­mi Biztosító 65 millió forint kárt térített meg. Segítséget kaptak a nem biztosított tsz. ek és valamennyi szövetke­zetnek törölték a földadóját. A patronáló üzemek, termelő- szövetkezetek, intézmények mintegy 18 millió forint érté­kű segítséget nyújtottak. Eb­ben van takarmány, vető­mag. kenyérgabona, gépek, állatok és készpénz. Csak a készpénz 6 millió forintot tesz ki, amit a patronálok juttattak. A budapesti X. kerületi pártbizottság újra felelevenítette a szövetkeze­tek patronálását. Igen nagy segítséget nyújtottak az or­szág minden részéből a ter- melőszövekezeteik területi szövetségei. Eddig 153 idegen erőgép segített a károsult szövetkezeteknek: 25 ezer holdat szántottak fel, 9 ezer holdat vetettek be, a háztá­ji gazdaságokban pedig több mint 4000 hold művelé­sében segítettek. A jelenlegi állapotok sze­rint a járás 39 termelőszö­vetkezete közül 26 vesztesé­ges, hitelképtelen lesz az év végén. Ezek a tsz-ek óvadék melletti hitelből finanszíroz­zák kiadásaikat. A mostani felmérés szerint a tervezett 80 millió nyereséggel szem­ben mintegy 130 millió lesz a7. év végi veszteség. A legfontosabb feladatok A legfontosabb feladatok egyike most, hogy a meglévő különbnek tartja, minden szempontból alkalmasnak ar­ra, hogy képviselje a többie­ket, szolgálja a párt ügyét, munkálkodjon a párt politi­kájának érvényesítésén, le­gyen következetes a párt ha­tározatainak a végrehajtásá­ban, lépjen fel minden hely­telen szemlélet és gyakorlat ellen. És mindez többletmun­kát, nagyobb energiát és ál­dozatot követel. De csak az képes ennek megfelelni, akit támogatnak, akiben bíznak. Éppen ezért a megnövekedett bizalom a párttitkár szemé­lyével szemben. S bár ezt párttörvények nem rögzítik, a párt felépítése, munkája, stílusa, egész tevékenysége erre utal. Két napirendi pontot tár­gyalnak a most folyó párt- vezetősóg-választó taggyűlése­ken. Egyik a párt irányel­ve és Szervezeti Szabályza­tának módosítási javaslatai, a másik az új vezetőség meg­választása. Nem kevésbé fon­tos a második sem. mert ép­pen a megválasztott új párt­vezetőség — élén a párttit­kárral — lesz hivatva arra, hogy az irányelvekben fog­laltakat ott helyben apró. pénzre váltsa. megvalósítsa. S aki alaposan tanulmányoz­ta a két dokumentumot az tudja; e7. megköveteli a párt- szervezetektől a munka haté­konyságának növelését EBBEN RÉSZT VÁLLAL­NI kötelessége minden párt­tagnak' de nemcsak köteles­ség, hanem egyben megkü­lönböztetett megtiszteltetés úgy mint párttitkámak, vagy vezetőségi tagnak. Igen, mert ehhez még plusz az a bizalom is hozzájárul, ame­lyet a párttagság ruházott a megválasztottakra. És ezt nem elfogadni, ezt eldobni — pártszerűtlen. Farkas Kálmán kevés termést minden kiló veszteség nélkül betakarítsák a szövetkezeteik. A jövő évi termés érdekében pedig ide­jében elvégezzék az őszi munkákat A szükséges vető­mag és a műtrágya nagyob­bik része rendelkezésre áll. Külső segítséggel és új gépek vásárlásával is nagyon nehéz lesz a szükséges gépi erőt biztosítani. Ugyanis a szo­kásos őszi munkákkal együtt a lakóházak és a gazdasági épületek építéséhez továbbra is nagy gépkapacitást köt le az anyagszállítás. Az összes gondok közül legégetőbbnek látszik az ál­latállomány átteleltetése. A közös épületek építése alig kezdődött meg. néhány szö­vetkezetben még kivitelező sincs. Sürgősen részletes ter­vet kell készíteni nemcsak az őszi munkákra, hanem az állatok átteleltetésére is. A cukorgyáraktól eddig már 23 ezer mázsa répaszeletet és 11 ezer 500 mázsa melaszt igé­nyeltek a szövetkezetek. Több szövetkezet más me­gyékből biztosította a szüksé­ges szálas és abraktakar­mányt. Ezt a kezdeményezést tovább kell fejleszteni. A négy hónappal ezelőtti kilátástalan helyzet nagyon sokat változott, segített az ország, segítettele magukon a bajba jutottak is. A közös gazdálkodás újjászervezése, a meglévő állatállomány vesz­teségmentes átteleltetése azonban még nagy feladatok elé állítja az egész járást. És ez nemcsak gazdasági munka, hanem további fel- világosító. szervezői teendő­ket is ró a vezetőkre — ál­lapító1 . mag a tanácsülés. Cs. B. Tudja-e még milyen színű volt a kenyérjegy, a liszt­jegy? Vagy csak hosszú so­rokra emlékszik, a karon ülő gyermekei jre. akiknek élelem, ruha kellett? Az egykori köz­ségi „közellátási kisegítő”, — dr. Szabó József, a Mátészal­kai Járási Tanács VB elnöke töpreng. Hogy is volt csak...? Kis híján vasutas lett. Alapjában nem is véletlenül. Nem sok választása lehetett a beregdaróci parasztfiúnak; napszám gazdáknál, vagy va­lamilyen állami szolgálat. Ehhez nagy szerencse kellete. Örabéres pályamunkás lett. 1941—42-t írtak. Innen vo­nult be tényleges katonai szolgálatra. A hadifogság után is itt akarta megalapozni a jövőjét. De másképp ala­kúit az élete. Életiskola zökkenővel — Negyvenhatban Jándon a nemzeti bizottság megbízá­sából közellátási kisegítőnek alkalmaztak. így aztán nem lett belőlem vasutas... — mo­solyog Szabó József. Ekkor ismerkedtem meg közelebbről az élelmiszer jeggyel, amiből lett volna is elegendő, csak nehéz volt beváltani... Egymondatos drámát idéz ezután; 1948, a tiszai árvíz Tivadarnál. Jánd egy részét is elvitte, rengeteg ember szorult az épen maradt há­zakba. Élelem, ruha, emberi szó kellett. Negyvenkilencben a beregi szülőföldtől távo­labb, Ilken ízlelgeti a közös ügyek pallérozgatását: köz- igazgatási kirendeltségveze­tőnek nevezték ki. Nem na­gyon melegedhet meg, a for­rongó, változó áramkör, amelybe került, viszi tovább: 1950-ben a záhonyi körjegy­zői székben találja magát, feltehetően olyan érzéssel, mint amikor az úszni nem tu­dót bedobják a vízbe. — Milyen volt akkor Zá­hony? — kérdezi vissza. — Egy kis falu. De már alapoz­gatták a mai vasutas lakótele­pet. És emlékszem, mór akkor nagy szeget ütött a község vezetőinek fejébe a rengeteg bejáró munkás elhelyezése, étkeztetése, a boltok ellátása áruval... Áramlott a szovjet vasérc, a tömérdek másfajta áru. Nyúj­tózkodott a kis Tisza menti falu, hogy alaposan feladja a leckét mindenkinek, akinek egy csepp köze is volt a köz­ség térképének átrajzolásá­hoz. A körjegyző valójában egy volt a sok érkező „tele­pes” közül. S mint húsz év távlatából megállapítja: a saját nyomorúságán tanulta meg a község szekerének igazgatását:. De ehhez nem volt elegendő a hétköznap, az életiskola... — Nem, mert én is érez­tem, hogy a hiányos tudás bátortalanná teheti az em­bert. Ötvenháromban indult a tanácsakadémia, az első év­folyam. Engem is javasoltak. Megmondom, nem könnyen indultam el a fővárosba, ak­kor született a harmadik gye­rekünk, a feleségem is bete­ges volt, anyagilag sem áll­tunk jól. Szatmári patrióta így kellett közelebbi isme­retséget kötni az addig ösz- tönösségre, józan emberség­re, politikai érzékre alapo­zott tanácsi gyakorlat után az állam- és jogelmélettel, a közigazgatás szerteágazó jog­szabályaival. Pótolni a hi­ányzó általános műveltséget is. De az ember nem gép. A legnagyobb szorgalom is zá­tonyra futhat, ha családi gondok emésztik az embert. Otthonról érkeztek a levelek, beteg a gyermek, kellene a segítség... Még most, ennyi év után is sajnálja, hogy ab­ba kellett hagyni a tanács­akadémiát. Levelezőn foly­tatta, az ezernyi elfoglaltság közben. A vándorélet sem ért véget, felettesei újabb posztokra ál­lították. Uj környezet, új problémák, mmaig elölről kellett kezdeni, ötvennégy­ben Kisvárdán a járási párt- bizottságon kapott felelős munkakört, ötvenötben újra a tanácsi munka egy maga­sabb állomásán dolgozik, sze­mélyzetis a megyei tanácson. Kisvárdáról jár be, a megye- székhelyen egyelőre nem tud lakáshoz jutni. Marad a bejárás Kisvárdá­ról. így éri az ellenforrada­lom. Nem a helytállás hang- súlyozása, inkább az évek hi­teles rajza miatt említi erről az időszakról, hogyan sok­szorosították a párt üzenetét s vitték táskában, a legkülön­bözőbb módon, az illegalitás­ra jellemző körülmények kö­zött. Számára természetes volt ez. 1946 óta vallja magát kommunistának. Ha azt kérdeznénk Szabó Józseftől, mit ért azalatt, hogy tizenhárom éve nyugal­masabban telnek az évei, va­lószínű nem a köznapi érte­lemben Vett pihenésre gon­dolna. 1957 óta a járási ta­nács vb-elnöke a szatmári „fővárosban”, Mátészalkán. A nyugalom azt jelenti, hogy azóta egyhelyben él, dolgozik. Magáénak vallja kétszázezer­nél népesebb vidék gondjait, örömeit. De ezalatt a nyugal­mas évek alatt kellett meg­értetni a szatmári parasztok­kal a nagyüzemi gazdálkodás értelmét, érvelni, vitázni, áll­ni az adott szót. — A legnagyobb elismerés és jutalom, hogy azok az em­berek köszönik azt, akik évekkel ezelőtt nemigen hit­tek el mindent, amit mond­tunk. Közélet és család Közben a szűkebb környe­zet, Mátészalka is megkíván­ta a törődést. Még őrzik a kuriózumszámba menő fény­képet, amikor a parasztok: dézsával, szekérrel hordták a meleg vizet a fürdőből. Azó­ta az ország egyik legszebb meleg vizes strandja lett a mátészalkai. Hogy ez sem ment magától, nem is egy ember mozgatta, ezrek fogtak össze? így volt. S így lett város Mátészalka, honosodott meg az ipar. Aztán jött a tanácsi hálózat korszerűsítése, a közös taná­csok életre hívása; tevékeny tanácsi vezetők munkába állí­tása. Sokan elmentek gazda­sági munkára, tsz-ekbe. Oda is kellett a közéleti, szélesebb látókörű ember. Olykor a jö­vedelmezőbb állás is vonzot­ta a tanácsi dolgozókat. S kapott a-járás tizenkét közsé­get Csengertől, hármat Bak- talórántházától. Újabb gon­dok, idegfeszítő hónapok. Az idén váratlanul a kegyetlen árvíz... Szabó József „nyugodal­mas” éveibe még belefért egy csaknem másfél évtizedes ta­nulás is. 1959-ben avatták jogdoktoirá, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Negy­venkilenc éves. Négy gyerme­ke van. Három már dolgozik, egy — a kislánya, harmadikos gimnazista. Szeretne többet foglalkozni a családdal. Úgy tartja, a közügyekben dolgozó és elfoglalt ember sem kap­hat felmentést ez alól, ha nem akar konfliktust önmagával Ahogy lepereg előttünk a két évtized életkrónikája, húsz év hétköznap elevenedik meg, a mindennapok örömeid vei, gondjaival. P. A fehérgyarmati járás mezőgazdasága az árvíz után Tornyosulnak az őszi munkák — Nagy gond az állatok átteleltetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom