Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
1. ©?3a! KELET-MAGYARORSZAÖ !Ö7Ö. szeptember SÄ. Szülők fóruma: Alkoholisták Mindig a legnagyobb zavarban vagyok, amikor rossz szülői tulajdonságokról, a gyerekekkel nem törődő apákról és anyákról írok, mert kétség fog él, hogy azok olvassák-e, akiknek leginkább kellene. Most is idetolak- azik a kérdés: kikhez írok? A részegeskedö szülőkhöz, akik az esetek többségében nem nagyon olvasnak újságot, avagy azokhoz, akik a családjukért élnek, nem isznak, de nem is igen tehetnek a dolgokról? Vagy talán mégis? Hiszen hinnem kell, kibontakoztatható egy olyan erős társadalmi közhangulat, amely képes legalább azt megakadályozni, hogy szaporodjon friss áldozatokkal az alkoholisták tábora. Ha pedig ezt el lehet érni, máris értelmet kap minden fáradozás. Az alkoholisták első számú áldozatai a saját gyerekeik. Minden nevelő bizonyíthatja, hogy a részegeskedö szülők mennyire hátravetik fiaikat és lányaikat a tanulásban, s erkölcsi, emberi fejlődésükben. Különösen azok — mert sajnos ilyen szülök is vannak — akik a gyerekekkel is itatják a bort, vagy a pálinkát. Egyes vidékeken télen még ma is szokás, hogy a messzi iskolába induló diákokat kisüstivel, vagy forralt borral itatják, hogy ne fázzanak. Vannak falvak — miként több szociológiai felmérés mutatja — ahol nagyobb az italboltok évi bevétele, mint a község költségvetése. Tehát nem néhány elszigetelt eset sürgeti a kérdéssel való foglalkozást. Az alkoholizmusnak, s a családi életre gyakorolt hatásának persze különböző fokozatai vannak. A legborzasztóbbak a részegségükben garázda lkod ók. Azok, akik éjjel felverik családjukat, s kikergetik őket az esőbe, a hidegbe. Ezek ellen fellépni már kifejezetten hatósági feladat, őket mindenképpen kényszer-elvonókúrára kell küldeni. Ám ebben az esetben is sok múlik a szomszédokon, az ismerősökön: felhívják-e a hatóságok figyelmét az ilyen emberekre, avagy éppenséggel védelmükbe veszik, mentegetik őket. Sokan azt hiszik, hogy kevésbé veszélyes az az alkoholista. aki nem garázdálkodik. A fizikai sérelmek tekintetében lehet, hogy az. De van egy nagyobb veszély is. amit csak akkor érthetünk meg igazán, ha abból indulunk ki, mit veszíthet a gyerek a szülő részegeskedésével. Az alkohol nem csak a szervezetet, a gyomrot, a májat, a szívet teszi tönkre, hanem az emberi kapcsolatokat is. Ilyenkor szinte kivétel nélkül megromlik a viszony a szülő és a gyerek között, s a nagyobb károsult mindig az utóbbi. Vagy elhidegülés jön létre közöttük, vagy pedig — ami szintén a normális kapcsolatok megszakadását jelenti! — ivócimbo- raság lesz a szülő és a gyerek között. S itt kell visszatérni a „csendes” részegeskedőkre. Amíg a durva, garázda apák gyerekei valamiféle természetes reakció folytán olyannyira elfordulnak az iszákos szülőktől, hogy többségükben „csak azért is” mások akarnak és tudnak is lenni, addig a „csendesebb” alkoholisták gyerekei nem látják olyan borzalmasnak apjuk magatartását, sőt esetenként örülnek is ennek az állapotnak, mert lazább gyeplőn lehetnek. Először csak a leckét nem- írják meg, aztán elesavarognak az iskolából, végül ott kötnek ki, ahol az apjuk. Nem lehet tehát kevésbé veszélyesnek tekinteni az alkoholistáknak „csendesebb” típusát sem. De mit tehet a társadalom a szülők részegeskedése ellen, s a gyerekek érdekében? Mindenekelőtt olyan közhangulatot kell teremteni falun és városon egyaránt, amely nem tekinti „bocsánatos bűnnek” az alkoholizmust, mégpedig elsősorban a gyerekek miatt. Etekintet- ben nagyon sokat tehetnek a munkahelyi kollektívák. Annál is inkább, mert az alkoholista általában a munkában sem megbízható társ. Beszéljenek szigorúan vele, sőt szükség esetén kezdeményezzek álcái- a kényszerelvonókúrát is. S mi az iskola feladata? Az. hogy a lehetőségekhez képest minél erőteljesebben kivonja a részegeskedö szülők hatása alól a gyerekeket. Azaz biztosítson számukra napközit, tanulószobát, tehát jó, vonzó tanulási feltételeket. Aztán ne engedjék őket kiközösíteni az osztálykollektívákból, sőt a lehető legerőteljesebb szálakkal kössék ezeket a gyerekeket a jó családi körülmények között élő társaikhoz, mert csak így tudják meglátni a különbséget a jó és a rossz között. Szükség esetén beszéljenek a nevelők azokkal a szülőiekéi, akik eltiltották gyereküket az alkoholista szülök gyerekeitől, s értessék meg velük, hogy sokkal nemesebb, célravezetőbb, ha inkább arra törekszenek, hogy az övéké hasson rájuk jól és tartósan. Mert a legfőbb feladat, hogy a gyerekeket megmentsük, s megszüntessük az alkoholisták „utánpótlását”. Erre kell összpontosítanunk erőnket és figyelmünket. Tóth László Fiókanevelés A madarak, mikor eljön az ideje, repülni tanítják fiókáikat. A kis szürke veréb az egyik bokortól a másikig. A cinke, fán himbálódzó puha fészkétől csak egy másik faágig csalogatja félénk fiókáit. A gólya a kémény tetejétől a zizegő nádasig. A fecske gyorsszárnyú családja egykettőre megtanulja, hogyan kell az erdők fakoronái felett cikázni. Boldog csicsergés töltötte be egy ilyen repülőlecke alkalmával a levegőt. És minden fecske, veréb, gólya, varjú igen meg volt elégedve és buzgón dicsérte félénken szárnyrakapó, gyakorlatlan fiacskáját. Csak a sas veszekedett vijjogva fiaival, s nem hagyta őket percre sem megpihenni: — Szedjétek össze minden erőtöket! Tárjátok ki jól a szárnyatokat. Repüljetek még magasabbra, szeljétek nagyobb csapásokkal a levegőt! Ne ijedjetek meg a széltől, vihartól. Napnyugta előtt el kell érnetek a sziklacsúcsot! — Nem értünk, Sas! — csicseregte a többi madár csodálkozva. — Miért szidod folyton a fiaidat? Hiszen már most is sokkal gyorsabban és merészebben szállnak, mint a mieink A sas a magasból nézett le rájuk, s így felelt: — Mit gondoltok, hogyan mernek majd, ha felserdültek, köze' repülni a Naphoz, — ha most, ifjú korukban mélyen alant, a földön nevelném őket?! Oroszból fordította: ámon Agnes GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED ! Csendháborító az erdőben Vízszintes; 1. Megfejtendő. 6, Feltételező szócska. 8. Szintén. 9. Orvostudományi egyetem betűjele. 11. Ilonka. 12. . . majom. 14. Félig globális!!! 16. Megfejtendő. 18. Néma rab 20. Határon fizetendő adó. 21. Egymást követő betűk az abc-ben. 22. Noé betűi keverve. 24 Régies súlymérték. 25. öntöző gumicső. 27. Szomszéd orszáf? áűamfője. 28. ZA- PÁ. 29. összevissza kevert koma. Függőleges: gyénkbeli község. 13. Római 999,5. 14. Vízimadár. 15. Megfejtendő. 17. Szemlél 19. Megfejtendő. 21. Ló lábfeje 23. Égitest. 24. , . .-lom 2G. Libahang. 27. Állóvíz (—’). Megfejtendő; Több héten keresztül várja látogatóit a megyei művelődési központban . . .függ. 15, 19, vízszintes 16, 1. Múlt heti megfejtés: — OKTÓBERBEN — NYÍRSÉGI ŐSZ — 1. Katalin beceneve. 2. Keresztül. 3. Végtag. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Nyak. . . (régi kivégzőeszkóz). 6. Az Iliász szerzője. 10. Szántógép. 11. MeKönyv jutalom; Angyalosi Izabella Anarcs. Kovács Lanka Kemecse, Harsányi Baby Nyíregyháza. Én tengerész leszek Anyám; hV megnövök, az ám! Figyelj ezt játszom most is én, a kikötőnek kék vizén, nézd, ring a csónak könnyedén, itt van a két jó evező, megforgatom s a víg habon repül velem a csónakom. (Aranyhomok, víz és kövek, a két árboc, mint két cövek, itt a folyó, a kikötő a csónak és az evező.) Belőlem kertész lesz Anyám, ha megnövök, az ám! Figyelj, ezt játszom most is én, a locsoló is az enyém, víz fut a rózsa levelén, a jázmin is, hogy szomjazik, a kerten át a csöppnyi út látod éppen hozzája fut. (Dús lombok, jó föld. sok virág, néhány mohos törzs, száraz ág, az út, a kanna, öntöző, jázminbokor és rózsatő.) Én verset írok majd Anyám, ha megnövök, az ám! Hogyan is lesz az kisfiam? Az égre nézek majd Anyám. ■ (S meglásd szememnek tükriben tündöklik majd a Végtelen.) Spanyolból fordította: Árvay János Egy fenyveserdő kellős közepén kis ébresztőóra állt. Bár az erdő nyugalmas csöndjében senkinek se volt szüksége arra. hogy az időt jelezze, a kis óra mégis ponto- 'san teljesítette kötelességét és minden másodpercben megszólalt : — Tikk-takk! Egyik nap két kisegér meg- - látta az ébresztőórát. Udvariasan köszöntötték: •— Jó napot kívánunk. — Tikk-takk, tikk-takk! — ketyegte az óra. A két egér egymásra nézett. Egyikük most azt kérdezte: — Talán te növény vagy? — Tikk-takk, tikk-takk — mondta megint az óra, mert éppen egy másodperc telt el. Ekkor a másik egér szólalt meg: — Talán te állat vagy? — Tikk-takk, tikk-takk — szólt az óra. Most a másik egér ijedten kérdezte: — Lehet, hogy egeret eszel? Az órát ez a sok kérdés megzavarta a másodpercek számlálásában, melyet a legfontosabb teendőjének tartott. Ezért hangosan morogni, zörögni kezdett. A két egér rettenetesen megijedt, hanyatt homlok elfutottak és azt kiabálták: „Az erdőben egy egérfaló van. Az erdőben egy egérfaló van...” Meghallotta ezt két sólyom, amint az erdőn keresztülrepült. „Egy egérfaló? — mondta az egyik. — De ezt már megnézem.” „Én is.” — mondta a másik. Lerepültek egy magas fenyőre, onnan egyenesen az óra elé szálltak, a tűlevelekkel borított földre, és köszöntötték : — Jó napot. Te igazán egeret eszel? — Tikk-takk, tikk-takk — mondta az óra. A sólymok egymásra néztek. „Nem eszik egeret.” — Talán repülni tudsz? — kérdezte az egyik madár. — Tikk-takk, tikk-takk — ketyegte az óra. — Tojásokat tojsz? — Tikk-takk, tikk-takk — hangzott a válasz. Ekkor a másik sólyom gúnyosan így szólt: — Tudsz te egyáltalán valami egyebet is, mint azt, hogy „tikk-takk, tikk-takk”? Ez már sok volt az órának, fontos teendője közben zavarták, ezért megint elkezdett morogni, zörögni, csengetni, hangosan krákogni... — Kotkodácsolni is tudsz? Akkor te egy tyúk vagy! — mondták nevetve a sólymok, újra felszálltak a magasba és onnan kiabálták: — Az erdőben egy buta vastyúk áll, az erdőben egy buta vastyúk áll... Meghallotta ezt két sün, áld az erdőben tanyázott. „Egy buta vastyúk — mondta az egyik — ezt megnézem”. „Én is”, mondta, a másik. Áttörték magukat a sűrű bozóton, az órához mentek és köszöntek: — Jó napot, jó napot. Te vagy az a buta vastyúk? — Tikk-takk, tikk-takk — szólt az óra. A két sün egymásra nézett: „Ez nem egy buta vastyúk” — állapították meg. — Talán te egy bölcs vagy? — kérdezte a másik sün. Ez a sok kérdés ismét felbőszítene az ébresztőórát, mert alig tudott figvelni a másodpercekre. Mérgesen megrázta magát, krákogott, morgott, csörgött. A két sün félő tisztelettel hátrálni kezdett, és mikor a gallyak közül nagy ve- sződséggel kivergődtek, meghatóban morogták: „Az erdőben egy bölcs él...” Bagolypár lakott egy odvas fában, meghallották, mit motyog a két sün. Az öreg bagoly így szólt a feleségéhez: — Az erdő állatai túlságosan nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a másodpercmorgónak. Pedig ez se nem félelmetes, mint ahogy az egerek gondolják, se nem nevetséges, ahogyan a sólymok hiszik, de nem is olyan bölcs, mint amilyennek a sünök képzelik. Ennél sokkal de sokkal rosszabb. Ez egy közönséges békebontó, csendháborító, a mi csöndes, nyugalmas erdőnkben! Várj csak, mindjárt elbánok én vele... Ezután az öreg bagoly egy szem mogyoróval a csőrében az ébresztőóra fölé repült, hogy a mogyorót a csengető- jébe ejtse. De ekkor kilépett a sűrűből egy fiú, aki az előző napi kiránduláson ott felejtette az órát, és már egész álló nap kereste. — Megvagy! — kiáltott fel örömmel — de jó, hogy megvagy! Hogyan is tudnék nélküled időben iskolába menni?! — Gyöngéden zsebébe tette az órát, és sietős léptekkel távozott. — Elintézted? — kérdezte a bagolyt a felesége, mikor az a szem mogyoróval a csőrében hazatért. — Eljött érte a barátja, egy iskolásfiú — felelte az öreg bagoly. — Igaz, hogy nem is olyan okos, mint mi, de úgy látszik, hasznos. S az embereknél — ki tudja, miért — ez is értéknek számít — fejezte be töprengve mondóké j át. S az erdő ketyegés nélküli csöndjében talán még most is ezen töpreng... LABIRINTUS, A kiskutya azért szomorú, mert nem tudja melyik úton juthat al házába Ti talán meg tudjátok mondani? ■uotn zs s 2V Idegen ötletből írta; Bús Uoua Az utolsó ostornyélkészítők Szerény külsejű portál felett egyszerű tábla: özv. Kovács Gyuláné. Ostornyélkészí- tő. Mindez Budapesten, a forgalmas Dózsa György úton. Kinek készíti ma gyártmányát az ostomyélkészítő? A cégtulajdonos társa — fia — ad erre választ. A vidéki vásárokon ott a sokféle ostor, közöttük a gyermekek részére készült játékostorok nagy választékban. De készülnek a hagyományos nádból kimunkált lovaglóostorok is. A Kiskunsági Állami Gazdaság rendelt a minap négyes, ötös versenyfogataihoz a nemzetközi szabványnak megfelelő ostorokat. És amíg nő a tsz-ek lóállománya, alakulnak a lovaglóiskolák — addig szükség lesz az ostorra is. Még valamiféle rangot is jelent, mert hiszen autója sokkal több embernek lehet manapság, mint lova! Több, mint 50 éves a kis műhely. A szúette kéziszerszámok egy rég múlt világ olyan tanúi, amelyek még ma pem tétlenkednek, lavier Villa fane: A három testvér eneke
