Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
WTO. augusztus IS. KELET-MAGYARORSZAC 3. oMal e Jogunk a pult előtt I. Hibás áru ~ bonyodalmakkal egyéb, minőségi okból leszálA szocialista brigád cím elnyeréséért küzd Lovász Antal ácsbrigádja, amely a Hajtómű és Felvonógyár építkezésén dolgozik. Képünkön a brigád vezetője és társai: Láng István, Serényi Zoltán és Serényi István a kéménysablonokat állítja össze. Hammel József felvétel« IT*»/ / r a * • ** • r a Újjáépítési orjarat Piros téglafalak árnyékában Jegyzetek az újjáépülő Jánkmajtisról modern Államban MINDENHOVA ELKÍSÉRI AZ EMBERT a jog. Bármilyen gondja, problémája van, keresi — vagy hozzáértő, jogot tanult emberrel keresteti — az igazságát, azt a törvényt, amely az adott esetre vonatkozik. Arra viszont kevesen gondolnak hogy a jog jelen van az élet legegyszerűbb mozzanatánál is — például, ha az ember vásárol valamit. Jogilag minden vásárlás szerződésnek számít. Általában ugyan akkor szoktak szerződésről beszélni, ha az eladó és a vásárló írásba foglalja kötelezettségeit — jogilag azonban ez nem kötelező. A vásárlás akkor is szerződés, ha akár csak a vegyesboltban, az ebédhez vett apróságokról van szó. A szerződés megkötésekor — vagyis akkor, amikor a vásárló megmondja, hogy mit akar venni, a bolti eladó pedig kiszolgálja — jogviszony keletkezik a vásárló és a kereskedelmi vállalat között. (Természetesen, ami az állami vagy a szövetkezeti boltra vonatkozik, ugyanúgy áll a magánkereskedőre is.) Alapvető követelmény, hogy az eladó minőségileg kifogástalan árut adjon. Ha az árunak valamilyen hibája van, köteles arra a vásárló figyelmét felhívni. Ilyen esetben — ahogyan ez általában szokásos — olcsóbban kell adni az árut, mint az ugyanolyan áruféleség hibátlan darabjait. Megtörténik, hogy a bolt szabadulni szeretne hibás árujától, s kihasználva azt, hogy a vevő nem figyel eléggé vásárlására, a hibás árut teljes áron igyekszik eladni. Ilyen esetben — a bolt megszegte a szerződést, s a vásárlónak joga van arra, hogy a hibás árut visszavigye, a kereskedőnek pedig kötelessége, hogy azt kifogástalan minőségűre cserélje ki, vagy visz- szavegye és az árát térítse vissza. Vannak azonban olyan boltok — alkalmi áruk háza *tb. — ahol általában kisebb- nagyobb hibákkal kerülnék forgalomba az áruk. Ebből következik, hogy az, aki ezekben a boltokban vásárol, előre gondoljon arra: nem elsőrendű minőségű árut kap. Éppen ezért az alkalmi vagy lított árucikk megvásárlása után a vevő nem reklamálhat. Akkor sem lehetnek utólag kifogásai, ha olyan cikket vásárol meg, amelyen a kereskedő jól láthatóan feltűntette, hogy gyengébb minőségű s ezért olcsóbb a szokásosnál. AZ ÉLELMISZEREK, HÁZTARTÁSI VEGYICIKKEK és kozmetikai készítmények minőségi hibája esetén az 1964. évi 1. számú minisztertanácsi rendelet intézkedései az irányadók: „A minőséghibás árut a kereskedelmi szerv... azonnal köteles kicserélni, vagy visszavenni, minőségvizsgáló intézet szakvéleményének kikérésére csak ezt követően, a kereskedelmi szerv saját tájékoztatása céljából kerülhet sor. Ha az árucikk fogyasztása vagy használata a vásárló panasza szerint az egészségre káros volt, az utólagos minőségvizsgálat kötelező. Ilyen esetekben — a szakvélemény alapján — haladéktalanul dönteni kell a még raktáron lévő készlet további forgalomba hozatala vagy annak megszüntetése kérdésében.” — Lehetőleg — mondja a jogszabály — a vevő abba a boltba vigye vissza a kifogásolt árut, amelyben vásárolta. Az élelmiszer, háztartási vegyicikk vagy kozmetikai készítmény vásárlójától azonban a bolt nem követelheti meg a blokk felmutatását, anélkül is köteles a jogos panasznak helyt adni, a hibás árut kicserélni, vagy visszavenni. ÉLELMISZEREKEN ÉS EGYÉB NEM TARTÖS HASZNÁLATRA KÉSZÜLT árucikkeken fel kell tüntetni: meddig tart a szavatossági idő. Olyan árucikket, amelynek szavatossági ideje lejárt, nem szabad forgalomba hozni. (Nemcsak pulton át eladni, de önkiszolgáló boltban tartani is tilos, hiszen a vásárló nem köteles a helyszínen elolvasni a rendszerint apróbetűs felírást. Arról nem is szólva, hogy sokszor az olvasni nem tudó gyerekeket küldik a boltba.) Általában a szavatossági időn belül jogosult bejelenteni a vásárló, ha minőségi hibát észlel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szavatossági időt jól láthatóan és érthetően tüntessék fel az árun, illetve a csomagoláson. Előfordul, hogy a szavatossági időt elmosódott pecsét jelzi, máskor az importból származó áru eredeti, idegen nyelvű felirata áll csak a csomagoláson. Ilyen esetben — rendelkezik a jogszabály — „a minőségi kifogást az árura megállapított szavatossági időtől, vagy annak lejáratától függetlenül kell elbírálni.” A kereskedő és a vásárló közti vitában — márpedig nehéz volna tagadni, hogy sok ilyen fordul elő, — gyakran arra hivatkoznak a kereskedők: nem ők tehetnek az áru hibájáról, hanem az ipari üzem, amely készítette. A vásárló azonban — ezt a jogszabályok világosan kimondják — nem az ipari üzemmel, hanem azzal a kereskedővel vagy kereskedelmi vállalattal áll szerződéses viszonyban, akitől vagy amelytől az illető árucikket vásárolta. A hibás dolgot tehát a kereskedőm/: kell kicserélnie, vagy visszavennie. (Az ipari üzem felelősségét ugyancsak jogszabályok alapján állapítják meg, itt azonban már az üzem és a kereskedelem közti szerződésekről van szó, ami nem tartozik a fogyasztóra.) TERMÉSZETESEN A JOG A KERESKEDŐT IS VÉDI. A vásárló — a szerződés folytán — köteles az áru ellenértékét kifizetni. Ha részletre vásárolt, köteles a részleteket az előre megállapított időközönként fizetni. Űgyancsák a kereskedőt védi az a jogszabály is, amely szerint a felismerhető hibát nyolc napon belül köteles a vásárló a kereskedő tudomására hozni, a rejtett hibát pedig annak felfedezésétől' számított nyolc napon belül. Törékeny, ütő- désre érzékeny tárgy hibáját a vásárló csak akkor reklamálhatja, ha a maga részéről mindent megtett, hogy ne essék kár a megvásárolt árucikkben. A nagy értéket képviselő árukkal — élő állatok, tartós fogyasztási cikkek — külön jogszabályok foglalkoznak. Ezekről szól következő írásunk. • Az illetékes neve: Maros Gábor. Beosztása: építési irodavezető. Ha egyáltalán leül — ritkán teszi — a községi tanács épületében berendezett építőirodában teszi. Feladata: összehangolni, vezetni annak a „sok” — egyelőre hét, — de még tart a felvonulás, lesz több is — budapesti kisipari építőszövetkezetnek a qiqnkfyát, melyek — a Budapesti Építő KISZÖV nevében vállalták Jánkmajtis újjáépítését. Egy hónapja kapta ezt a beosztási. Mivel a Zajta—Fehérgyarmat közötti vasúti közlekedés — tehát a jánk- majtisi építőanyag-szállítás — jószerivel csak július 10- én kezdett megindulni — ilyen körülmények között fölösleges lett volna lejönni munkásokkal azt építeni, amit nem lehet. Emiatt — ezt már Angyal Istvántól, a községi tanács szakigazgatási csoportjának dolgozójától halljuk — támadt a lakosságban egy kis türelmetlenség, hogy mi lesz? Mikor építünk? Még hozzáteszik az ügyfelek: kevés géppel jöttek le a pesti ktsz-ek. Az építésvezető ismét a fejét vakarja. Lehoztak egy betonkeverő telepet, az el tudta volna látni az egész munkát Bedöglött. Most már jönnek a betonkeverő kisgépek. Nincs késés, 1 hónap alatt is építettek annyit, mint máshol több idő alatt ugyanannyian Marosi Gyula, az egyik fővárosi ktsz főmérnöke, a lakásépítő szövetkezet vezetője érkezik és rossz híreket hoz a pesti munkások szállásáról: nincs mosdóvizük. De még az ivóvízzel is probléma van. Szövetkezetenként vízhordó lányokat, asszonyokat fogadtak, de azok sem győzik. Ráadásul ugyancsak a kiapadó jánkmajtisi kutak veszélyeztetik a gyors munkát, a betonkeverést is. Ebbe már Nemes István tanácselnök is beleavatkozik. Most hall először a problémáról. Megoldják. Jánkmajtis messze van Ahány újabb problémával találkoztunk, mindig erősödött bennünk a meggyőződés, hogy ez a szatmári nagy falu túl messze van a központoktól, innen erednek problémái. El kell képzelni a következő látványt: érkezik egy teherautó zöldség. Már érkezéskor négyszázan veszik körül. Végül is pár szem paradicsom jut mindenkinek. Egy zöldségért sorban álló pesti munkás: „Kérem, egy- egy bokrétaünnepélyen megfürdetnének bennünket akár pálinkában is. De nekünk zöldség kellene.” Az ezernyi újjáépítővei nagyra nőtt és a kipusztult kertek miatt amúgy is különösen zöldségéhes község ellátási nehézségeiről alkalmunk volt beszélni Tóth Ferenc elvtárssal, a helyi székhelyű ÁFÉSZ elnökével. Javulást ígért. Tizenegy falu problémája ugyanaz: nagyon távol van. Telekproblémák Egyébként később kiderült, hogy az ÁFÉSZ-nek más problémája is volt az építő- munkásokkal. Túl drágán számolta nekik a napi háromszori étkezést. Márpedig ezeknek a dolgozóknak ki kell jönniök a napi 31 forintból. Ezt is megoldották, átmentek kosztra az ifjúsági táborba. S kint vagyunk az újonnan épülő Esze utcában, melynek folytatásaként új telkeket jelölt ki minap (!) egy bizottság. Ez bizony az új cigánysor. Itt áll az utcává kisajátított romos telke mellett Farkas György árvízkárosult és amint meglátja az építésvezetőt. tanácselnököt, kérdi, megkapja-e a kártalanítást Még az árvíz után hazajött munkahelyéről a Százhalombattai Erőműtől (hazaengedték újjáépíteni), leszerződött az egyik ktsz-hez, de napok óta nem dolgozik Csak a kártalanítást hajtogatja. Egy másik 'újjáépítő már az alapút ássa. magának. Amint meglát minket, egy apostol ékesszólásával magyarázza, hogy rossz a telek, nem jó kerti talajnak. Kétszáz alapozás Beljebb. Nagy Imréék házán már fenn a gleichni-bok- réta, a „falegyen” , jelkép, már a tető is magasodik. A szomszédban, a Dózsa György úton ifjú Vince Sándor irigyen nézi. Pedig neki katonafia bajlársai hamarabb felépítik. hiszen az őrnagy parancsnok megmondta: „Szeptember 29-én az új házban ebédelünk.” De.mégis rossz nézni, hogy a másé már épül... Az építésvezető elmondja, hogy kétszáz alapozás felé járnak, lábazat száz felé, falegyen felében, födém, cserép tucatnyi már. Valami kis építőanyag-tartalék van, de ha a homok- és kavicsscál- lítás abbamaradna, azonnal abba kellene hagyni a munkát. A tanácselnököt elhívják, mert harminc vagon áll az állomáson. (Az ÁFÉSZ és a TEFU szállítanak, mégis a tanács mozgósít munkaerőt! Az ifjúsági tábor mellett!) Néha nem idevaló anyag érkezik. Múltkor, mondja, egy teherautó a kilencedik faluból járt itt, ide nem való építőanyaggal, végül szomorúan visszavitte. Ifjú Kocsis Sándoréknál járunk: a falu egyik legjobb társadalmi munkásának a sportszövetség építi házát, gyorsan, ingyen. Végig, az Ady utcán az épülő házak előtt az ózdi kohászat ajándékbódéiban laknak az emberek. Alkonyo- dik, vacsoráznak, de ablakon, ajtón át, még a leves fölött is csak a házat nézik, az épülő otthont, a pirosló téglafalakat. Ez a kép maradt meg bennünk a gyorsan épülő Jánk- majtisból. Geszto&i Nagy Zoltán IBOLYA Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szép, hosszú, szőke hajú lány. Ha tetszeni akart, dereka köré csavarta haját és lágyan ringatva csípőjét igézte az embereket. Volt, akitől hagyta magát szeretni, volt, akit féltékenyen megfojtott hosszú fürtjeivel. Könnyet fakasztott annak is, akit boldoggá tett könnyekbe fullasztotta, aki tiltott módon akarta bírni őt. Ahogy múlt az idő, a szél és a felhő, a fák és a füzek megsokallták a lány cédaságát. Folyóvá változtatták. A Tisza nevet adták neki. De Tisza nem változott. Könnyekből és szőke hajából hab fodor lett, bűvölő víz, csábító hangja csobogássá változott. És vonzott magához mindenkit. Lányokat, fiúkat. De aki tiltottan akarta szeretni, azt szőke hajfodorral fojtotta meg. Mert nem tudott se öröm, se könny nélkül élni. A Tisza Aéáa maradt. Eddig a népképzelet szülte legenda. Egy nyári estén hallottam. öreg Nanó mesélte, egy tiszai halászkunyhónál. Ki tudja hányadszor. De mindig csak akkor, ha a Tisza valakit elragadott. Lakatos Ibolya nem élte meg a névnapját. Pedig csak 17 éves volt. Szép, egészséges, okos. Egykori tanítónője így beszél róla: „Az anyja reménye volt. Apját alig egy éve temették. Okos volt, kedves, játékos és szép. A falu legszebbje. Olyan szép, hogy suttogtak mögötte. Kis divatos fruska volt. Nevetve hallgatta, amikor az öregasszonyok nadrágkosztümje miatt korholták. Pedig a ruhát Pátro- hán varrták. Jegyben járt a katonafiúval. 800 forintos jegyet vett neki a fiú. Szép, ékes és míves tányéron kapta Ibolya. Virág, zsebkendő, gyűrű volt.” „De Ibolyát a Tisza elszeret te a katonafiútól. Kegyetlenül. Talán mert Ibolya tiltottan akarta szeretni a Tiszát? Igen.” Várkonyi Endre Az emberben felsajlik a néplegenda. Ibolya ott merült a habokba, ahol nem völt szabad. A szőke hajú démoni víz nem is kegyelmezett. Egy segítségkiáltás! Egy sárga fürdőruha villan a vízben! Azitán Ibolyát elnyeli a hullám. A parton dermedten állnak az emberek. Nem volt segítség. A tiltottan vizet birtokolni akaró lányt elnyelte a sok szeretőt megölő, féltékeny Tisza. Az ember, aki két nap múlva kifogta a vízből, sörtől ködös szemmel mesél. Nem nép- költötte legendát: „Szép arcát összetörte a kőgát. Különben ép volt. Ilyen fájdalommal még nem fogtam lányt a karomba. Pedig nem ő volt az első, akit kivettem a vízből, nem ő volt az első, akiért vízbe kellett szállni. Olyan volt, mintha aludt volna. Nem vagyok mai gyerek. De sírtam.” A tiszakanyári kemping sörözőjében újra könny szökik egy felnőtt, sokat látott és próbált ember szemébe. Legelöl a pap ment. Mellette az előénekes. Aztán jöttek az asszonyok, majd a férfiak. Évszázados rendben. Feketében, gyászosan. Koszorúk, örökzöld borostyánok. És a menetben, a koporsó előtt egy fiú. Viszi a jegyet, hogy ősi, pogány rítus szerint a koporsó után eressze a sírba. Döbbenetes temetés volt. Nyári meleg, fénylő nap. Ilyenkor a fekete még söté- tebb, a bánat még bénitóbb. És ami a legiszonyatosabb: a koporsóban egy fiatal lány. És egy falu gyászol. Volt, aki öklét rázta a Tisza felé. Átkozta a vizet. Volt, aki a parton tehetetlenül állókat szidta keserűen. De a legtöbben nem szóltak egy szót sem. Tudták, hogy aki a Tiszát tiltottan szereti, hullámsírba jut. Szeptemberben üres lesz egy pad egy nyíregyházi iskolában. A hiányzók között jelentik majd Lakatos Ibolyát: Élt: 17 évet. Nem ő az egyetlen, aki ezen a nyáron áthágta az ősi népi mítosszal egyenlő mai törvényt. Játékosan, vidáman, semmire sem gondolva. Intő példája vajon eljut-e mindenkihez? B. La.
