Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

2 dTSäb iTP*r a or\v,*rrtn nti??n«!r+UR Í5. a szavjei—ayiigatiiémei szerződés teljes szövege ttok on) átutalóban 111. 4 jövő városa Részlet a Tapiola városközpontiából. előtérben a köz- igazgatási palota, háttérben a sajátos tetőszerkezetükről Na­póleon-házaknak nevezett lakóépületek. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége es a Német Szövetségi Köztársaság szerződése. A magas szerződő felek abban a törekvésükben, hogy előmozdítsák Európa és a világ békéjének és bizton­ságának megszilárdítását, abban a meggyőződésben, hogy az államok békés együtt­működése az ENSZ alapokmá­nyában rögzített célok és el­vek alapján, megfelel a né­pek hő óhajának és a béke általános érdekeinek, megállapítva azt a tényt, hogy azoknak az intézkedé­seknek a megvalósítása, ame­lyekben korábban állapodtak meg, köztük a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló 1955. szeptember 13-i egyez­mény megkötése, kedvező feltételeket teremtett a köl­csönös kapcsolataik tovább­fejlesztését és megszilárdítá­sát célzó újabb fontos lépé­sekhez, attól az óhajtól áthatva, hogy szerződés formájában juttassák kifejezésre az együttműködésük javítására és kiszélesítésére irányuló el­tökélt szándékukat, beleértve a gazdasági, valamint a tudo­mányos, műszaki és kulturá­lis kapcsolatokat is, a két ál­lam érdekében, az alábbiakban állapodtak meg: 1. CIKKELY: A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és a Né­met Szövetségi Köztársaság politikája fontos céljának te­kinti á nemzetközi béke meg­őrzését és a feszültség enyhí­tését. Kinyilvánítja azt a törek­vését, hogy elősegíti az euró­pai helyzet rendezését és az összes európai államok közötti békés kapcsolatok fejlesztését, s ennek kapcsán az e térség­ben fennálló tényleges hely­zetből indul ki. 2. CIKKELY: A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségét és a Német Szövetségi Köztársasá­got kölcsönös kapcsolataiban, valamint az európai és a nem­zetközi biztonság garantálá­sának kérdéseiben az ENSZ alapokmányában rögzített cé­lok és alapelvek vezérlik. Kö­vetkezésképpen vitás kérdé­seiket kizárólag békés eszkö­zökkel óldják meg és kötele­zik magukat arra, hogy az európai és a nemzetközi biz­tonságot érintő kérdésekben, valamint kölcsönös kapcsola­taikban az ENSZ alapokmá­nya 2. cikkelyének megfele­lően tartózkodnak az erő­szakkal való fenyegetőzéstől vagy érőszak alkalmazásától. 3. CIKKELY: A Szovjet Szociálist? Köz­társaságok Szövetsége és a A briinni fégy házból erős fedezettel kísérték a statá- riáliS tárgyalásra, de amikor tárgyalás közben kikérezké- dett az illemhelyre, egyetlen őrt rendeltek melléje. A szűk helyiségben leterítette őrét, elvette tőle a sapkát, a fegy­vert, a derékszíját, az igazol­ványt, betömte a száját, rá­zárta a klozetajtót, majd ki­sétált a hadbíróság épületé­ből, még azt is meg merte kockáztatni, hogy egy futár­ral a pályaudvarrá motoroz- tas&a magát. Épp akkor gör­dült ki a csarnokból egy ka­tonai Szerelvény Bécs felé. felkapaszkodott, mintha á szerelvényhez tartozna. Még aznap délután Becsbe érke­zett. Haladéktalanul a ma­gyar katonai parancsnokságra iparkodott. Bár fenyegette a Veszély, hogy a magyarok ki­szolgáltatják a német hatósá­goknak, de vállalnia kellett ezt a veszélyt a sokkal kilá­tástalanabb bujkálás helyett. Kísérlete szerencsével járt. Biztonságot ígértek nekj az zal a megszorítással, hógy hazatérve a magyar hadse­regben köteles szolgálatót tél­Német. Szövetségi Köztársa­ság a fenti célokkal és elvek­kel -összhangban egyetért an­nak elismerésében, hogy az európai békét csak akkor le­het megőrizni, ha senki sem tör a jelenlegi határok ellen. Kötelezik magukat arra, hogy maradéktalanul tiszte­letben tartják rr. összes euró­pai államok területi sérthe­tetlenségét a mai határok mellett; kinyilvánítják, hogy nin­csenek területi követeléseik senkivel szemben sem és a jövőben sem támasztanak ilyen követeléseket; ma és a jövőben sérthetet­lennek tekintik az összes európai államok határait úgy, ahogyan azok a jelen szerző­dés aláírásának napján hú­zódnak, beleértve az Odera— Neisse vonalat, amely a Len­gyel Népköztársaság nyugati határát alkotja, valamint a Willy Brandt nyugatnémet kancellárnak szerdán este 19,45 órakor a nyugatnémet tv mindkét műsora közölte beszédét. ,.A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság szer­ződésének aláírása — hang­súlyozta a kancellár — hábo­rú utáni történelmünk fontos pillanata. Huszonöt évvel a Hitler ál­tal romlásba döntött német birodalom kapitulációja után és 15 évvel azután, hogy Konrád Adenauer itt, Moszk­vában megállapodott a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­lében, legfőbb ideje, hogy új alapokra helyezzük, mégpe­dig a jelenlegi európai politi­kai helyzetből kiindulva az erőszakról való teljes és köl­csönös lemondásra alapozzuk viszonyunkat a Kelettel” — mondotta. A kancellár ezután utalt arra, hogy kormánya — a szerződésen munkálkodva — teljesítette azt a feladatot, amelyet kormánynyilatkoza­tában maga élé tűzött. A kor­mánynyilatkozat ugyanis le­szögezte: „nemzeti érdekünk nem engedi, hogy a Kelet és Nyugat között álljunk. Orszá­gunknak szüksége van az együttműködésre és az össz­hangra a Nyugattal, valamint a megegyezésre a Keléttel, A német népnek a szó szoros értelmében szüksége van a békére a Szovjetunió népei­vel és Kelet-Európa minden jésitení. Ünnepélyes hűség­nyilatkozatáért megkapta az életmentő papírokat, az uta­zási igazolványt, vonatra szállhatott Immár elegáns utasként. Budapesten kellett volna jelentkeznie, de a hosszú vonatozás megint fel­rázta benne a civil élet irán­ti vágyat. Merész elhatáro­zással a harmadszori szökés mellett döntött. A Keleti pá­lyaudvar rikkancsától vásá­rolt egy új Uj Magyarságot, abban olvasta, hogy gazda­tiszt! állást kínál a sinatelepi mintabirtok. Nyomban meg- erdeklődte a vasutasoktól, merre van Sinatelep. Az első vonattal leutazott Ercsi mellé, jelentkezését örömmel fo­gadták. Színes hazugságait készpénznek vették, elsősor­ban az abonyi csendőrök bá­multák nagy tisztelettel, egyszersmind kezességet vál­laltak érte mindenféle kato­nai érdeklődéskor. A szovjet csapatokkal szemben már nem tudtak kezességet vállal­ni. Faragót, utolérték a Sze­rét völgyéből óly ismerős prémsapkás oroszok, akiktől hasonlíthatatlanul jobban félt, Német Szövetségi Köztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti határt. 4. CIKKELY: A S'Kovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti jelen ■ szerződés nem érinti az általuk koráb­ban megkötött két- és több­oldalú szerződéseket és egyezményeket. 5. CIKKELY; E szerződés ratifikálásra szorul és a ratifikációs ok­mányok kicserélésének nap­ján lép hatályba, amire Bonn­ban kerül sor. Elkégtsült Moszkvában 1970. augusztus 12-én, két pél­dányban, ezeknek mindegyi­ke német és orosz nyelven, s mindkét szőve; egyforma ha­tállyal bír. A szerződést aláírták népével”. Ez volt, s továbbra is ez marad a mi irányvona­lunk — folytatta a kancel­lár —, s ezt szolgálja a szer­ződés is. — A kapcsolatok megjaví­tása, éppen a Szovjetunióval, megfelel az egész német nép érdekeinek. A Szovjetunió ugyanis nemcsak a nagy vi­lághatalmak egyike, hanem részese a Németországért, mint egészért és Berlinért vállalt kivételes felelősség­nek is . . . Európa nem végző­dik sem az Elbánál, sem Len­gyelország keleti határánál. Oroszország történelmi, poli­tikai, kulturális és gazdasági vonatkozásban elválaszthatat­lanul összefonódik az európai történeleminél w l"> n — E szerződéssel semmit sem veszítünk, amit már rég el nem játszottunk volna. Van bátorságunk új lapot nyitni a történelemben. Szol­gálja ez mindenekelőtt az if­jú nemzedék javát, amely bé­kében. a múltért való felelős­ség nélkül nőtt fel, de mégis kénytelen viselni a háború következményeit, mert népé­nek történelme alól senki sem vonhatja magát ki .., — ... E szerződés semmit és senkit sem. veszélyeztet — mondotta befejezésül a nyu­gatnémet kancellár. — E szerződés hivatott utat nyitni előre, s ha ezt teszi, akikor a béke, Európa és valameny- nyiünk ügyét szolgálja”. mint a Gestapótól. Lóhátaié­ban Győrig menekült, de úgy, hogy jószerivel a felöltőjét sem tudta begombolni. Az idegen városban nehéz próba előtt állt: rettegett az oro­szoktól, hiszen előlük mene­kült. Rettegett a németektől, hiszen halálra keresték. Ret­tegett a magyaroktól, hiszen az ő szemükben is katonaszö­kevénynek számított. A nyi­lasok pedig nem nagyon Sze­rették a hosszadalmas mérle­gelést. Kétségbeesett döntés­re jutott: jelentkezik a. Ges- tapónál. Mindent úgy mond el, ahogy a balkáni sebesü­lésé után történt, csak ép­pen kihagyja az első szökés óta történteket Tehát sza­badságra engedték, mint lá­badozót — őszinteségéről a sebhelyek tanúskodnak, — de mivel letelt a szabadsága, az orosz előnyomulás elvágta csapattestétől. A nagy zűr­zavarban, menekülése közben elvesztette iratait, ám , nem veszett el az SS-nevelésnek köszönhető kötelességtudata, íme, szolgálatra jelentkezik, folytatni a bolsevizmus el­leni haccot. Volkhardt kitün­tető gyengédséggel fogadta el magyarázatát. Sietve bemu­tatta a város nyilas vezetői­nek és a Gestapo-főnök egyetlen szavára a pártszól- gálat kulcsembere lett. El­oszlott a rettegés, feltámad­hatott az önbizalom, kivirul- hatótt az életkedv. Igazolva Jártam, szemlélődtem a jö­vő városában. Tapiolaban. Egyhetes finnországi ; utazá­som során háromszazaöma- gammal gyönyörködtem a Keskustorninak, a város köz- igazgatási és kultúrkcíipont- jának tetőteraszáról elém tá­ruló látványban: a szeszélyes alakú sziklákkal tarkított vi­rágos parkban, hol ritká- sabb. hol sűrűbb nyír- és fenyőerdőkben megbúvó, vagy onnan barátságosan ki­villogó földszintes, emeletes lakóházak soraiban, a távo­labbról idekéklő szigetektől szeplős tengerben. Megcso­dáltam Tapiola csobogó szö- kőkútjait, bájos játszótereit, bevásárlóközpontját, Sport­es kulturális létesítményeit, de mindenekelőtt azt a jó szán­dékú merészséget, nagyvona­lúságot, amellyel akotói sza­kítottak a városépítés és fej­lesztés számos, korábban örök érvényűnek tartott ha­gyományával. Szinte hallom hazai város- tervezőink és építőink ellen­vetését: könnyű a finneknek egy természeti szépségekkel és más kedvező lehetőségek­kel oly bőven megáldott or­szágban. NoSj tagadhatatlan, hogy északi rokonaink építé­si szempontból jó néhány kedvező adottsággal rendel­keznék, de ennél sokkal lon- tosabb az az újszerű gondo­lati kiindulás, amelynek eredményeként Helsinki kö­zelében ez az óriási nyaraló­telepnek tűnő lakóváros megszületett. Az elgondolás tulajdon­képpen roppant egyszerű. A finn várostervezés és építés új irányvonala szerint er em­berek számára valójában nem csupán modern házakat, la­kásokat kell tervezni, létre­hozni, hanem olyan környe­zetet, amelyben mint i egyen,..^..,.esJ. *, .társadalmi lény a lehető legjob­, bari érzi magái. A hágyoriiá- nyos alvóvárosok — a mieinkhez hasonló lakótele­pek — finn barátaink megál­lapítása szerint nem bizo­nyultak megfelelőnek ahhoz, hogy azokban az emberek igERán otthon érezzék magu­kat. Eddig legtöbbször olyan válaszút elé kerültek, hogy — igényüktől, anyági helyze­tüktől, egyéniségüktől füg­gően — vagy kertes, levegős családi házakból, természet­közeiben lévő, csendes kör­nyezetben laknak, távol a munkahelytől, a közigazgatá­si, kereskedelmi és kulturális centrumoktól, nem egyszer nélkülözve mindazokat az előnyöket is, amelyekét a mo­dern város kommunális seol­látta' Faragó a hetyke mon­dást, hogy bátraké a szeren­cse. Azt hitte, örök időkre cinkosa marad ez a szeren­cse, amely korántsem a vak véletlen folytán pártólt mel­léje, hanem ezernyi veszély- lyel áídozott kegyéiért. így hitte mindaddig, amíg Volkhardt elő nem vette a grafitszürke dossziét a zöld pán célszekrényből. A csalódás, a kétség emész­tő káoszából csak egyetlen bi­zonyosságba kapaszkodhatott, hogy Prinz őrnagynak már elő sem kell vennie a gra- fitszürke dossziét. Sok próbában edződött ön­uralma. látszólag még min­dig a régi volt. Ahhoz ké­pest, hogy kéményseprőknek csúfolták a városban a fe­kete egyenruhájú nyilasokat, remekül mutatott atlétater­metén az uniformis Semmi jel nem árulkodott nyüszítő félelméről, sőt tavaszias derű sugárzott arcáról. Szőke fri­zuráját ficsuras aggállyal megkímélte, árrtikór a fejére illesztette sapkáját. Valódi veszedelemre gondolt, mégis mókázva mondta: — Zárd magadra az ajtót, ki né nyisd, amíg Vissza nem jövök! Őrültén féltékeny Va­gyok! (Folytatjuk) gáltatásával nyújthat, vagy bevonulnak a „kőrengetegbe”, ahol van kényelem, van kul­túra, közel a munkahely az egész mégis olyan sivár, meg­szokhatatlan, mert messze a természet, nincs jó levegő, hiányzik a csend, s esetleg nélkülözni kénytelenek azt a meghitt mikrotársa Jalmi légkört is, amely főként a kertvárosok sajátja. Hogyan lehetne e remény­telenül nehéz választástól megkímélni az embereket? Úgy, felelték az új irányvo­nal hívei, hogy egyesíteni kel­lene mindkét élet- és építési forma előnyeit, lehetőleg kiik­tatva sKok hátrányait. Ta­piola szervezői, tervezői erre vállalkoztak,. . .. ... , '""Euytht a természettel A kezdeményező egy al­kalmi egyesülés volt, amelyet Lakásépítési Alapítvány né­ven, állami támogatást is él­vezve hoztak létre 1951-ben á következő társadalmi szer­vezetek: a Családi Jóléti Szövetség, a Finn Szakszer­vezetek Szövetsége, a Polgári Alkalmazottak Szövetsége, a Lakásbérlők Központi Szö­vetsége, a Mannerheim Liga, valamint a Finn Polgári és Katonai Rokkantak Szövet­sége. E felsorolás is sejteti, hogy kezdettől fogva a tár­sadalom legkülönbözőbb ré­tegei tekintették magukat ér­dekeltnek a vállalkozásban. Ezeknek sokban eltérő igé­nyével óhatatlanul számolni­uk kellett a tervezőknek. A kezdeményező és irányító Alapítvány a munkák meg­kezdéseként Helsinki mellett vásárolt egy 335 hektárnyi, szinte érintetlen területet, s pályázatok sorát hirdette meg a lakőváros egyes ré­szei netj. épületcsoportjainak varnyezetének megtervezésé­re Mérnökökből, külső- és bel­sőépítészekből. szociológusok­ból, pedagógusokból, tájker­tészekből álló komplex ter­vező-irányító csoportot hóz­tak létre, amely az ember és a természet közelségét mun­kájában kiindulási pontként tekintette. A tervezők leg­fontosabb célkitűzésévé vált, hogy ne csak a legkülönbö­zőbb egyéniségű, igényű, tár­sadalmi helyzetű emberek le­gyenek képesek egymás kö­zelében harmonikusan élni és dolgozni, hanem hogy ezek az emberek a termé­szettel is a legteljesebb össz­hangban, kiegyensúlyozottan éljenek együtt. Úgy kellett tehát a technika. minden vívmányát magába ötvöző la­kóházakat. közintézményeiket és munkahelyeket megter­vezni. felépíteni, hogy a természet eredeti szépsége, a terület eredeti jellege kárt ne szenvedjen. Otthon és munkahely Mi valósult még eddig a sok szép elgondolásból? Fel­épült mintegy 4600 lakas, amelyben jelenleg 17 ezer ember talált otthont. A la­kások nagysága, méretei és komfortja különböző, de az alapvető kommunális szol­gáltatásokban — beleértve a távfűtést és állandó, meleg- víz-szplgáltatást is — vala­mennyi egyaránt részesül. A finn körülmények közöti is szokatlanul nagy kiterjedés# területen — anélkül, hogy disszonánséhatna — váltakozva találkozhatunk kertes, földszintes családi há­zak sorával, és azok közvet- lén szomszédságában több­szintes, a nagyvárosokra jel­lemző magasházakkal. A finn városépítészek ezzel megdöntöttnek tekintik azt a felfogást, amely szerint a sokszintes épületekből álló háztömbök és a kis családi házak vagy más alacsony építmények egymástól élesen elkülönítve helyezhetők csak el, mindegyik a maga teré­ben, még ha ezzel sivárrá és jellegtelenné is válik a meg­épülő lakónegyed. Megépült Tapiola város- központja, a már említett közigazgatási toronyházzal, kultúr- és bévásárlóközpont­tal. Ez utóbbi Finnország el­ső árkádosítótt üzleti utcája, nappali és esti szórakozóhe­lyekkel. előadótermekkel, 65 szaküzlettel, szolgáltató in­tézményekkel. Ezek közvet­len szomszédságában kapott helyet a jól felszerelt egész­ségügyi központ, a fedett és szabadtéri sporttelep, va­lamint az úszómedence. Ter­vezik egy nemzetközi turis­taszálló, egy színház- és hangversenyépület, továbbá könyvtár, válamint 2éneiskó- La építését is. Az Alapítvány kézdeménvezésével Tapiola­ban létesített munkahelyeken jelenleg mintegy 3400 ember dolgozik — főként könnyű­ipari üzemekben. Azt szeret­nék elérni, hogy a lakóváros teljes kiépülése után az itt élő munkaképes állampolgá­rok 80 százaléka lakóhelyé­nek közvetlen közelében ta­láljon — képzettségének, ér­deklődésének megfelelő —* munkát, megélhetést. A ter­vezők számos merész és ro­konszenves célkitűzése közül ez utóbbi megvalósítása ígér­kezik a legnehezebbnek. Ami pedig az egész kezde­tű én j'ezé-s szélesebb körű al­kalmazásának perspektíváit illeti, ehhez, a feltételek még Finnországban sem teljesek, ezért Tapiola bár már élő, elismerést érdemlő valóság, mégsem a jelen, hanem a jövő városa. Gyertyános Zoltán Gerencsér Miklós: fekete tél ». a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének névében A. N. KOSZIGIN A. GROMIKO A Német Scövétségi Köztársaság nevében W. BRANDT W. SCHEEL Brandt tévényilatkozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom